Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-06 / 5. szám

1971. február 6. SZABAD FÖLDMŰVES Á párt szava beigazolódott: A szövetkezet a lövő buzogó forrása Közkedvelt lapjukat olvasva szemembe tűnt az ANKÉT-ra vonatkozó felhívás, amit nyomban elolvastam. Méltó kezdeményezés ez az ankét a Szabad Földműves szerkesztősége részéről. Megérdemli, hogy széles visszhangra találjon olvasói, levelezői, külső munkatársai körében. Hiszen a falvak szinte hihetetlennek tűnő forradalmi változáson men­tek keresztül az utóbbi évtizedek alatt. Ez az ankét a kommunista párt évszázados harcát hivatott érzékeltetni, felszínre hozni, amit a dolgozó nép felemelkedése, rabláncának szétszakítása, a hátgörnyesztő munka megkönnyítése, a műveltség, a jómódú élet feltételeinek meg­teremtése érdekében vívott, együtt a tömegekkel, a dolgozók érdekében. Engedjék meg, hogy írásommal jómagam is hozzájárulhassak ennek az ankétnak a sikerességéhez. Л legutóbb a lévai járáshoz tar­­tozó Kvetnára vitt az utam. Gondoltam, ha már itt járok, jól kö­rül is nézek. Még mielőtt a faluba értem volna, egy olajbarna személy­­gépkocsi tulajdonosa invitált, hogy üljek be a gördülő alkalmatosságba. Társalgás közben megtudtam, hogy a kocsi gazdája nem más, mint a szö­vetkezet traktorosa, akit Dudás Fe­renc néven jegyeztek be az anya­könyvbe. Elmondotta, hogy amikor belépett a szövetkezetbe (1953), fe­leségével együtt havonta csak négy­száz-ötszáz koronát keresett, míg most nem ritkaság a háromezer ko­rona, sőt még ennél is több volt pél­dául októberben. Amikor idáig jutottunk a beszél­getéssel, meg is érkeztünk a faluba. Első pillantásra semmivel sem külön­bözött ez a település a többitől. A kétablakos, földszintes lakóházak so­rának egyenletességét azonban bel­jebb emeletes házak szakították meg: Micsoda kontraszt? Fekete nagykeu­­dőbe bugyolált öregasszonyok és ml­­ntszoknyás csinos lányok. Istállótrá­gyát fuvarozó lovasfogatok és a leg­korszerűbb személygépkocsik. Egyet­len tekintet: két világ találkozása. A múlt feílibbentése Sárik Lajos bácsit, az éjjeliőrt szó­lítom meg, mondana el egyet-mást arról, miként is nézett ki a faluja ötven évvel ezelőtt. — Lovasfogatokon kívül semmilyen közlekedési eszköz nem létezett itt — emlékszik vissza. — Az oroszkai (Pohronský Ruskov) cukorgyárban dolgoztam hosszú ideig. Naponta gyalog kellett megtennem a tizenkét kilométeres utat. Ha bevásárolni akartunk, nem volt más lehetőség, minthogy elkutyagoljunk a huszonöt kilométerre eső Párkányba (Štúrovo), vagy a jobbik esetben Zselízre (Že­liezovce), s milyen jól esett, ha fel­­kéredzkedhettünk egy-egy lovasko­csira ... Elmondotta, hányszor bőrig ázott, amíg a munkahelyére jutott, avagy dolga végeztével otthonába tért. Majd felvillantotta a második világháború végnapjait: — A német katonaság elrendelte a falu kiürítését. Ez nem volt nekik elég: felrobbantották a két hidat és a két templomot. Szerencsére a fel­szabadító Vörös Hadsereg csapatai elűzték a hitleri hordákat erről a táj­ról. Csak itt-ott bukkant fel néha belőlük — mármint a németekből —, akiktől mi, fegyveres vörös őrök vé­delmeztük a falut. Ekkor léptem be a kommunista pártba. öt éve már nyugdíjas és a szövet­kezet éjjeliőre. Bohák István, a közös elnöke sem állhatja meg, hogy legalább egy mon­A falu büszkesége: a kultúrház datban ne ecsetelné a háborút: „Ami csak a kezük ügyébe került a néme­teknek, mindent elpuszítottak. Telje­sen újjá kellett építeni a falut. Nyolc­vannyolc új családi ház épült, továb­bi nyolcvanat pedig átépítettek a falu lakosai.“ A szövetkezet — Háromszáz héktáron kezdtük 1952-ben a közös gazdálkodást, mind­össze huszonnyolcán — pergeti visz­­sza emlékezése fonalát Dánó Lajos, a szövetkezet első elnöke. — Ekéken, vetőgépeken kívül csak húsz lovas­fogatunk volt, semmi más. Meg iroda híján a gyűléseket, a másnapi mun­kamegbeszéléseket egy istállóban tar­tottuk ... Jelenleg a közös gazdaság földte­rülete a kezdetinek csáknem a hat­szorosa. S ma már nem kell eltitkolni a tagság előtt, ha valamely fontos építkezés beruházási összegéről esik Az első és a jelenlegi szövetkezeti elnök szó. Mindannyian megértik a költ­ségráfordítás szükségességét, a gaz­daságfejlesztés jelentőségét. Érdemes megemlíteni: a szövetke­zeti tagok havi átlagjövedelme ta­valy elérte a 2250 koronát, beleértve valamennyi időszaki dolgo?6 kerese­tét is. Szóra érdemes továbbá, hogy a szövetkezetnek mindössze négy ad­minisztratív dolgozója van. öt év óta 236 példányban járatják a Szabad Földművest, gondolva még a nyug­díjas, már nem dolgozó, idős tagokra is. Jómód és művelődés Nem egv , faluban, községben ta­pasztalható, hogy az anyagi jólét kö­vetkeztében megfeledkeznek egy igen fontos dologról: saját művelődésük elősegítéséről, fejlesztéséről. Am en­nek fordítottja tapasztalható Kvet­­nán, ami csak dicsérhető. Erről tájé­koztatott Bernáth Gyula, a szövetke­zet könyvelője. , — Falunk lakossága nagyon meg­értő, ha bármilyen társadalmi mun­kára szólítjuk fel őket. így volt ez a kultúrház építésénél is. Például Hor­váth József és Smiknya Károly nevét említhetném, akik hatvan napon át serénykedtek, hogy a művelődés ott­hona minél előbb tető alá kerüljön. A lelkes, fáradhatatlan munka, segí­tőkészség következtében jelentős pénzösszeg lett megtakarítva. De távolról sem mondható el, hogy kihasználatlan a kultúrház, illetve szövetkezeti klub. Tevékeny a CSE­­MADOK helyi szervezete, s a fiatalo­kat sem illetheti panasz, akik évente több színművet *is bemutatnak. Emel­lett évente a Komárnól Magyar Terü­leti Színház művészegyüttese h'árotn­­szor-négyszer is vendégszerepei. A jegyeket a szövetkezet fizeti, fgy a tagok magasabb színvonalú színházi előadásokban is gyönyörködhetnek, kielégíthetik kulturális igényeiket A falu betűrajöngóiről sem feled­keztek meg. Hatszáz kötetes könyve tár áll az olvasni szeretők rendelke­zésére. Még a falufejlesztéssel kapcsolat­ban annyit: alapkövezték a falu köz­­utait, száműzve a sarat. Az idén ke­rül sor egy autóbuszmegálló építésé­re, büfével társítva. Faluszépítésre összesen 130 ezer koronát fordítanak. Létesítettek egy korszerű labdarúgó­pályát, 100 ezer korona költséggel. Övődája és a múlt évtől napközi ott­hona is van a falunak, amely valami­vel több, mint 1000 lakosú. Valamikor a leggyorsabb közleke­dési eszköznek a lovaskoosl számított' itt, s poros, sáros utak voltak, ma pedig jobbára pormentesített utakon, gördül a falu mintegy ötven személy-* autója. A gépkocsitulajdonosok közül negyvenen a szövetkezetben dolgoz­nak. Ez Is bizonyítja, hogy a közös gazdaság, a közösen végzett szorgal­mas munka a Jólét forrása. Dávid Nándor, Bifía Aki legtöbbet ír Amíg az olvasó kezébe jut a lapunk, seken közreműködnek az elkészítésében. A munkafolyamat közé tartozik a cik­kek hibátlan legépelése Is. Ezt a nem éppen könnyű feladatot főleg a gépíró­nők végzik. Űk írnak a legtöbbet, bár a nevüket sohasem látják az olvasók. Lőrincz Jolán a Szabad Földművesnél már tizenkettedik éve üti az írógép bil­lentyűit. Munkájának fontosságát jel­lemzi, hogy ő „legkapósabb“, érte civa­kodnak Is a szerkesztők. Reggeltől a késő délutáni órákig „duruzsolnak a fülébe az udvarlók“. Igaz, nem mindig szép, érdekes szavakat, hanem száraz, számokkal telitüzdeltet. Bizony sokszor a mondat is nyakatekert és a gépirőnö figyelmezteti a diktálót a „bakira“. Per­sze, történik ez fordítva is, és a gépíró­nő „jóvoltából“ szezon lesz a fazonból a lektor bosszúságára. Azt hiszem, az már csillagászat1, szám lenne, ahányszor Jolik? leütötte a Jl(­­lentyűt. Érthető, hiszen egy gépelt ol­dalra közel 2000 betű fér. A fürge ujjat villámgyorsan mozognak a billentyűkön, aztán a háztartásban. Szükség van a szorgos kezére, mert egv főiskolás fiúról és gimnazista lányró! gondoskodik. Még csak egy fiú „repült kt“ a családi fészekből, Dráfl Mátyás, az ismert színész, a MATESZ igazgatója. A szerkesztőség folánkája az elmúlt napokban ünnepelt. Most töltötte be a huszonötödik életévét — másodször. A szerkesztő kollektívánk nevében szívből gratulálunk a félévszázados születésnap alkalmából. Kívánunk erőt, egészséget, és azt, hogy szerkesztőségünknek még soká közkedvelt tagja legyen. Kellő visszhangra talált-e a váhovcei kezdeményezés? ф Gondolatok a tavaszi nagytakarítás előtt ф A kezdeményezés célja ф Kik a másik félév ver­senygyőztesei? ф Szlovákia-szerte követhetnék me­zőgazdasági üzemeinkben a jő példát ф Közös gazdaságaink már esz­tendők hosszú sorát hagyták maguk mögött. Ezzel a tény­megállapítással semmi különö­set nem mondunkí Viszont an­nál markánsabban kiütközik a másik tény: sajnos, ennek elle­nére mégis eléggé gyakori lát­vány az állattenyésztő telepek, gazdasági udvarok rendezet­lensége. Az istállók környékét nem a tisztaság, hanem az em­bermagasságú gyom, vagy lim­lom uralja; belül pedig mesze­­letlenek, elhanyagoltak. Az utak gondozatlanok, s esős időszakban, vagy hirtelen hó­olvadáskor szinte járhatatla-­­nők. , Szerencsére ez nem általá­nos jelenség. Mindamellett nem árt szót ejteni róla, különösen így télvíz idején, amikor bő­vebben jut idő a gazdasági ud­var körüli munka elvégzésére. Ahogy a téli gépjavítás meg­szokott, természetes dolog, épp ilyen magától értetődő, ha­laszthatatlan feladat legyen a gazdasági udvarok rendbeho­zása, tisztogatása, szépítése is. Am ehhez legalább olyan el­tökélt szándék, szorgalmas munka kifejtése szükséges, mint a galántai járásban levő Váhovcén, ahol a szövetkezet tagjai (főleg állatgondozói, gépjavítói, traktorosai stb.) egyszer s mindenkorra véget vetettek a fentebb említett ál­lapotoknak. Összefogásuk, se­rény munkájuk révén dicséret­re méltó eredmények születtek. A kezdeményezők nemcsak sa­ját gazdasági udvarukat hoz­ták rendbe s teljesítették túl a hazánk szovjet hadsereg ál­tali felszabadításának 25. év­fordulója tiszteletére vállalt munkakötelezettségeiket, ha­nem felhívásuk révén a járás csaknem valamennyi szövetke­zetének tagjait is a jó példa követésére buzdították. Tehát nem véletlen műve, hogy a gazdasági udvarszépitési ver­senyből ' győztesként kerültek ki a múlt év első felében. Iga­zén megérdemelték a verseny első helyezettjének kijáró 25 ezer korona pénzjutalmat. Hi­szen jelentős lépést tettek a dolgozók munkakörülményei­nek, tisztálkodási lehetőségei­nek megjavítása, az utak jár­hatóságának, a gazdasági ud­var sivárságának felszámolá­sa, majdpedig parkosítása ér­dekében ... A vágaiak kezdeményezésének eddigi eredményei bizonyítják, nem szalmaláng fellobbanás volt; a példa követőkre talált a járásban. Ezt mutatja ennek a hasznos vetélkedésnek a má­sodik félévi értékelése. Kik a győztesek? Első helyet vívott ki magának a selicei szövet­kezet, a második, illetőleg a harmadik helyet pedig a teše­­dikovői, valamint a žiharecl közös gazdaságok érdemelték ki. Tamaskovlcs Károlytél, a szövetkezet elnökétől, Síréba József elnökhelyettestől, vala­mint Csicsman Tibor főállatte­­nyésztőtől 'tudjuk meg, hogy a közös gazdaság dolgozói hűvel szolgáltak rá az első hely bir­toklására, s nemkülönben a 25 ezer korona pénzjutalomra. Elsősorban azt említették, hogy az északi és a déli tele­pen, továbbá a gépkőzpontban betonútakon folyik a közleke­dés, a teherszállítás, három szocális helyiséget építettek, s komplett berendezésekkel látták el. Így a kétszer hetven, s egvszer negyven személy be­fogadására alkalmas helyisé­gekben nem kell szoronganiuk átöltözés, vagy munka utáni tisztálkodás esetén: A mondottakhoz hozzátehet­jük, hogy kezdetben bizony a dolgozók nem nagyon használ­ták ki az adott lehetőségeket, de a későbbiek folyamán meg­szokták, s ma már olyan ter­mészetesnek tartják a mosdást, zuhanyozást, mint a napi étke­zést, A telepeken és a gépköz­pontban mindenütt rertd honol. Gépjavító műhelyt, gépszíne­ket építettek, hogy az értékes gépek ne a szabad ég alatt ta­nyázzanak, hanem beolajozva várják bevetésüket, ha elérke­zik a dologidő, kijavítottan ál­líthatják csatasorba. Mert csak az üzemképes gépektől várható megfelelő teljesítmény. Most pedig néhány mondat­ban summázzuk, milyenek vol­tak állattenyésztési eredmé­­nyéik? Tejtermelésük tavalyelőtt 2701 liter volt átlagosan. Kötelezett­séget vállaltak, hogy ezt az 1970-es évben 50 literrel túltel­jesítik. Nos, mi lett a végered­mény)? Csicsman főáUatte­­nyésztőnek, valamint & fejők­nek, takarmánybekészítóknek nem kell érte szégyenkezniük, sőt dicséret illeti őket tejter­melési tervük 406 literrel való túlteljesítéséért. Hasonlóan jó eredményt értek el a húster­melésben is — 77^ vagon he­lyett 80 vagonnyit adtak a közellátás céljára — bár a sertéstáp-ellátásában voltak ki­­sebb-nagyobb zökkenők. így hát még kacsa- vagy csibetáp is be­került a hízósertések étrend­jébe, ami nem éppen helyén­való. Ettől függetlenül 54 dkg volt a napi hízási átlag, az elő­­hizlaldába kerülő, 20 kg-os súlycsoportba tartozó süldőktől kezdve. A malacszaporulatt át­lag is kitűnő volt, anyakocán­ként 18,2 darab fa terv 17 da­rabot Irányzott elő). Ami a ba­romfitenyésztést illeti, haté­konysága előmozdításának ér­dekében sokat tettek a mült év­ben: 9000 szülőpárt hoztak ba félmillió korona értékben, s ugyanakkor korszerűsítették a tojóházat több mint másfél millió koróna költségráfordítás­sal. Ily módon egyazon tojóház befogadóképessége meghárom­szorozódott. Most alkalmazzák először a csőrkurtítást, amely a kannibalizmust hivatott meg­akadályozni. Ennyit az állatenyésztés ter­meléséről, a kötelezettségvál­lalások teljesítéséről, amely szorosan hozzátartozik a gaz­dasági udvarszépitési verseny feltételeihez. Hogy melyik szö­vetkezetek lesznek majd az 1971. év első felében a ver­senygyőztesek:, azt még a jelen pillanatban megjósolni nem le­het. Annyi azonban biztos, eb­ben a hasznos vetélkedésben minden versenyző nyer. Kár, hogy, a galántai járás szövetkezeteinek nemes versen­gése még ezidáig nem hódított teret Szlovákia más járásaiban. A CSKP megalakulása 50. év­fordulója alkalmából megérde­melné a nagyobb figyelmet. (kovács) I ■ШНЖШВВ

Next

/
Thumbnails
Contents