Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-09 / 1. szám

HASZNOS 8 __________________ tu^ni^uU'ü Készüljünk fel az A mezőgazdasági szervezeteik számára termelésük tervezett fel­adatainak biztosításához, valamint a mezőgazdasági termékek szállí­tásáról kötött kölcsönös szerződé­sek létrehozásához a gazdasági feltételek ismerete nélkülözhetet­len. Minden jő gazda előre akarja tudni, hogy egész évi igyekezete meghozza-e majd a várt eredményt és összhangban lesz-e azzal, amit tőle a társadalom elvár. A gazdasági szabályok terén az 1971-es évre meghatározott módo-; sltások és intézkedések célja a mezőgazdaság fejlesztési tervének támogatása és a népgazdaság egyes ágazatai fejlesztésének feltételeit célzó stabilizáló irányzat kitoang­­súlyozása, különösen a mezőgaz­daság és a közélelmezés szaka­szán. Nem beszélhetünk lényeges változásokról, hanem csupán olyan intézkedésekről, amelyek a jelen feltételekből indulnak ki és abból az igyekezetből fakadnak, hogy meggyorsítsuk népgazdaságunk konszolidálását. Az 1971-es évre jóváhagyott mó­dosítások elsősorban az árpolitika és a differenciális árkiegészítés rendszerét érintik. Az e kérdésben foganatosított egyes intézkedésekről — a vágó­marha és vágósertés felvásárlási árainak módosításáról, valamint a csirkék felvásárlásakor nyújtott ár­­kiegészítésnek idény jeliegűre tör­ténő változtatásáról, továbbá a háztartási burgonya felvásárlási árához jóváhagyott árkiegészítés­ről — olvasóinkat lapunk 1970. ok­tóber 31-ei 44. számában már tájé­koztattuk. Az említett korábbi tájékoztatás kiegészítését célozza ez a cikkünk, hogy olvasóink kellő áttekintést nyerjenek mezőgazdasági szerve­zetük 1971-es termelési irányzatá­nak helyes megválasztásához, to-? vábbá hogy megkönnyítsük a ter­melési-pénzügyi tervek kidolgozá­sának munkáit s ugyanakkor se­gítséget nyújtsunk az 1971-es év mezőgazdasági terményeinek szál­lításáról és a mezőgazdasági üzem szükségleteiről szóló szerződések megköttésében. A mezőgazdasági termékek ár­rendszerében továbbra is a szi­lárd, egységes felvásárlási árak-SZABAD FÖLDMŰVES Újabb gazdasági intézkedések 1971-es év igényes feladatainak teljesítésére Ц bői kell kiindulni biztosítva az összes anyag, szükséglet, munka és szolgáltatás árának lehető leg­nagyobb stabilitását, amely szol­gáltatásokat, illetve szállításokat a mezőgazdaságnak népgazdasá­gunk más ágazatai nyújtják. Az árak esetleges emelését, illetve csökkentését esetenként határoz­zák majd meg a szükséglet és a mezőgazdaság számára megszabott« árak relációja szerint. Gazdaságpolitikánk terén az 1971-es évre megszabott konkrét intézkedések egyrészt az állatte­nyésztés, másrészt a növényter­mesztés ágazatát érintik. E tájé­koztató cikkünkben az állatte­nyésztés szakaszán elfogadott in­­tézkedésekrőltezólunk. В A vágómarha és a vágósertés В felvásárlási áraiban eddig fogana­tosított és már korábban ismerte­tett módosításokon kívül néhány részleges változásra, esetleg bizo­nyos árkiegészítésre kerülhet sor a vágóállatok felvásárlása terén. A már végrehajtott módosítások közül egynéhány pozitív hatással volt, különösen az állatállomány számának stabilizálásában, sőt az állatállomány növekedését is ered­ményezte már az elmúlt esztendő során. A vágó/narha nagyobb súlya - után számított prémium kedvező hatása már az elmúlt év első fél­évében megmutatkozott. A szarvas­­marha átlagos vágősúlya az 1969- es évvel összehasonlítva állaton­ként 31 kg-mal emelkedett, ami igen kedvezően hatott a szarvas­­marhaállomány stabilizálására. Az állatonkénti átlagsúly növekedése csupán az 1969-es év első félévé­vel való összehasonlításra vonat­kozik, és ez a nagyobb vágósúly eredményezte, hogy a vágómarha első félévi összsúlyának elérésé­hez 11 594 vágóállattal kevesebbet kellett a vágóhidakra szállítani. Az; előbbiekben említett prémium azonban hátrányos jelenségeket is kiváltott. E negatív tünetek égyí-4 ke az volt, hogy a vágósúlyban jelentős mértékben megnövekedett a faggyú részaránya, ami a fel-I dolgozás és a háztartási fogyasz­tás szempontjából végeredmény­ben nem kívánatos. Ezért 1971-bsn is fenntartják az állatonkénti 400 I korona prémiumot, azonban módo­sítják a súlyhatárt tekintettel a Szlovákiában tenyésztett szarvas­­marha fajtáira, éspedig: a) az A és az Ai minőségi osztály­ba sorolt vágőbikák esetében: — a szlovák tarka fajtánál ál­latonként 550 kg súlyban, — a szlovák pinzgaui, dán vö­rös, ayrshir fajtáknál s ezek keresztezéseinél állatonként legalább 450 kg súlyban, b) az A és az At minőségi osztály­ba sorolt vágóüszők esetében: 0 — a szlovák tarka fajtánál ál-I latonként legalább 450 kg súlyban, — a szlovák pinzgaui, a dán vörös, az ayrshir fajtájúnk és ezek keresztezéseinél ál­latonként 400 kg minimális súlyban. A borjak vágásának lehető leg­nagyobb mértékű korlátozása azt a célt szolgálta, hogy növeljék a szarvasmarhaállomány létszámát és kedvező feltételeket létesítse­nek a vágóállatok nagyobb mérté­kű tenyésztésére. Ez a feladat az 1971-es évben is időszerű marad. Ezért továbbra is érvényes a spe­cializált, szakosított borjűnevel­­dékben tenyésztett borjak után adott állatonkénti 500 koronás prémium, ha legalább 150 kg súlyt ért el. Hasonló célt szolgál az A minő­ségi osztályba sorolt és tejes ta­karmányokon nagyobb súlyra hiz­lalt borjak esetében az élősúly minden kilogrammjára adott. há­rom koronás ánpótlék, amelyet 1971-es évre is érvényben hagytak. A tehenek számának növekedé­sére és az üszők borjazási arány­számának növelésére adott pré­miumok részleges hiányai ellenére pozitívumként könyvelhető el az a tény, hogy e prémium meggátol­ta a tehenek létszámának már né­hány esztendeje mutatkozó állan­dó csökkenését, sőt az 1970-es év folyamán a szocialista szektor állattenyésztő üzemeiben számuk megnövekedett. Annak érdekében, hogy a tehenek állománynöveke­­dési irányzata továbbra is állandó­suljon, mivel a tehenek képezik az állattenyésztési , termelés leg­fontosabb láncszemét, a tehénállo­mány növelésekor adott prémium színvonalát továbbra is fenntartják éspedig az állomány 10 százalékos növelése esetében 2500 koronát, a tehénállománynak 10 százalékot meghaladó növelése esetében 3000 koronát minden létszámon felüli állatért, a többi feltétel (tejelé­­kenység stb.) teljesítése után. A vágósertés-tenyésztés növelé­sének tervezett feladatai a piac követelményeivel összhangban ked­vező feltételek kialakítását teszik szükségessé közvetlenül a terme­lésben. A kocaállomány növelésére álla­tonként 800 korona prémium elis­merése, amely prémiumot' már 1970-ben 'alkalmazták, kedvező ha­tása mellett (1970. október 1-ig az előző év ugyanezen időszakával összehasonlítva Szldváikiában 233 ezer malaccal volt több és a ko­cák száma 13,5 %-kal emelkedett) az extenzív, külterjes fejlődésben való érdekeltség elemeit is magá­val hozta. Ezért az 1971-es évre az érdekeltségnek olyan rendsze­rét választották, amely elősegíti az állatok hasznosságának fokozását, tehát gazdasági kedvezményt biz­tosít a választott malacok számá­nak növelése esetében. Az állo­mánygyarapodás elősegítésére 50 korona prémiumot adnak minden választott malac után 1971 első félévében. Ugyanakkor támogatást nyújta­nak a kívánt hússertés fajták állo­mányfejlesztésére olyan formában, hogy prémium formában járulnak hozzá a landrase és a pietrain fajtájú kanok vételárához, éspedig állatonként 1500 koronával. MIROSLAV MIŠTINA 1971. január 9. VÁLTOZÁSOK A KÜLFÖLDI POSTAFORGALOMBAN Az új évtől új postai díjszabás Az 1971-es év első napjától lépett érvénybe a nemzetközi forgalom új postai díjszabása. Az alábbiakban a leggyakoribb postai szállítmányok és külföldre irányuló küldemények új portóilletményeinek módosítását ismertetjük. A külföldi címzettnek küldött 20 gram súlyú levelek szállítási díja 3,60 korona, az e súlyt meghaladó minden további 20 grammért 2,20 koronát kell fizetni. A külföldi levelezőlapra két koronás bélyeget kell ragasztani. A szocialista tábor európai és ázsiai országaiba irányuló levelezőlapok postai illetménye 20 gramm súlyig továbbra is változatlan marad. A könyvek, újságok és folyóiratok szállítási díja 50 gramm súlyig 80 fillér, minden további 50 gramm után a postai Illetmény 40 fillérrel emelke­dik. A külföldre küldött többi nyom­tatványért 50 gramm súlyig 1,80 ko­rona a portóköltség. A levélként feladott kis csomago­kért legalább hét koronát kell fizet­ni, minden 50 gramm után 1,70 koro­na a postai illetmény. Az ajánlott levelek díjszabását a külföldi forgalomban 5,30 koronára módosították és az expressz-portó 7,20 korona lesz. Az elveszett ajánlott kül­deményekért a nemzetközi forgalom­ban 225 koronát térítenek meg, te­kintet nélkül az ajánlott levél érté­kére. A levelek és levelezőlapok repülő­­postai díjszabása az összes európai országba, valamint az ázsiai szocia­lista országokba nem változott, a töb­bi postai küldemény után a repülő­posta pótdíja minden 10 grammért 30 fillért tesz ki. Az összes többi or­szágba a 10 gramm sűlyű levelekért és levelezőlapokért a repülőposta portó-illetménye 2,40 korona. A többi postai küldemény minden 20 gramm­jáért szintén 2,40 koronát kell fizet­ni. (en) ■ваавзиииш] MpIbgQS 4 O.I 0 i<0 ЛлчЛ M Olajnyomás a motorban Az olajhiány rendszerint követ­kezményekkel jár és nem kell cso­dálkoznunk, hogy ilyenkor a javí­tásért ezer sőt kétezer koronát is elkérnek. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy mindig elegendő meny­­nyiségű kenőanyag legyen a mo­­torkenőben. Tudnunk kell azon­ban, hogy a kellő olajmennyiségen kívül még kellő nyomásra is szük­ség van ahhoz, hogy a motor min­den egyes része megkapja a szük­séges kenést. A motorok nagy részében nincs külön olajnyomásmérő, hanem csak egy egyszerű jelzőlámpa, amely kigyullad, ha a nyomás a megengedett határ alá süllyed, és ezzel figyelmezteti a vezetőt. Ez az ellenőrző berendezés az olaj­szivattyú működésén alapszik. Ha a szivattyú üreshajtásnál elegendő nyomást biztosit, akkor nagyobb igénybevételnél, magasabb fordu­­latszámnál is kielégítő kenést ad a motornak. Mit kell tennünk abban az eset­ben, ha az olajnyomást mutató jel­zőlámpa állás közben, üresjáratnál is veszélyt jelez. Először is olvassuk el a jármű karbantartási utasítását, amelyben külön fejezet foglalkozik a kenés­sel, az olajozással, és amely ma­gyarázatot ad arra az esetre is, ha a jelzőlámpa kigyullad. Általá­ban arról is szú van ebben a sza­kaszban, hogy az olajnyomás jelző­lámpája kigyulladhat nyáron, ká­nikulában, ha nagyobb sebességgel teszünk meg hosszabb utat. Ha a lámpa abban a pillanatban elal­szik, amikor fokozzuk a motor for­dulatszámát, vagy ha a motor kis­sé kihűl, akkor nyugodtak lehe­tünk, mert nincs veszély, a kenés kielégítő, az olajnyomás megfelel a szükségletnek^ Ha azonban a jelzőlámpa a fen­tiektől eltérő körülmények között is kigyullad, akkor haladéktalanul keressünk fel egy nagyobb mű­helyt, ahol nyomásmérővel, mano­­méterrel ellenőrzik a kenést, az olajnyomást. Az ilyen vizsgálathoz feltétlenül arra van szükség, hogy a motor üzemi hőmérsékletű le­gyen. A vizsgálatot üresjáratban és közepes fordulatszámon kell elvégezni. A kocsihoz mellékelt karbantartási utasítás is ezt a két adatot szokta tartalmazni: az üze­mi hőmérsékletű, üres járatú mo­tor nyomása a minimális, a köze­pes fordulatszám pedig a normális nyomást mutatja. Ha a szerelőműhely nyomásmérő műszere azt mutatja, hogy az olaj­nyomás az előirt határok között mozog, akkor valószínű, hogy a jelzőberendezés hibásodon meg és olyankor is bekapcsolja a jelző­lámpát, amikor a motorban nincs baj. Egyszerű berendezés ez. Egy gumilapra, membránra az egvik oldalról az olaj gyakorol nyomást, a másik oldalon pedig egy rugó ellensúlyozza azt. Ha az olaj nyo­mása csökken, a rugó benvomia a membránt s ilyenkor érintkezés, áramkör keletkezik, aminek a kö­vetkezménye a jelzőlámpa kigyul­ladása. Hosszabb üzemeltetésnél, korosabb motoroknál a membrán és a rugó kölcsönös kapcsolata módosa1, tchét a jelzőlámpa is máskor gyullad ki, nem olyankor, ahogyan azt eredetileg beállítot­ták. A membrán néha megrongáló­dok, elromlik és ilyenkor a jelző­lámpa felmondja a szolgálatot. Szem előtt kell tartanunk azt a körülményt is, hogy ezt az egész jelzőberendezést a közepes adatok­ra állítják be bizonyos plusz­­mínusz tűréssel, és ezért megtör­ténhet, hogy a jelzőlámpa az en­gedélyezett olajnyomás felső érté­kénél kigyullad, ami viszont nem veszélyes. Ha a műszeres vizsgálat azt mu­tatja, hogy az olajnyomás a meg­engedett érték alatt van, akkor A Gyakorlatok az elképzelt veszélyben A versenyzők, a nagy csillagtú­rák résztvevői kitartó és fárasztó gyakorlatok árán szereztek képes­séget ahhoz, hogy részt vegyenek a nagy versenyekben, amihez per­sze ..megfelelő tehetségre fs. van szükség. Minden egészséges ember le tud futni néhány száz métert, de ha gyakorolja, ha edzésben van, jóval gyorsabban fut és kitartóbb lesz. Éppen így van ez a Jármű­vezetéssel is. A gyakorlat tökéle­tesíti a vezető tudását, rátermett­ségét. A versenyzőkben az idők folya­mán kifejlődött az a képesség, hogy villámgyorsan képesek fel­fogni a lehetséges vagy tényleges veszélyt, felmérik a helyzetet, ha­tároznak és annak alapján járnak el. Reakciójuk tehát először pszi­chikai, majd fizikai jellegű. A ver­senyző kénytelen villámgyorsan, a bonyolult vizsgálatokra és méré­sekre van szükség a hiba meg­kereséséhez. A gyenge nyomás egyik gyakoribb oka az, hogy la­zák a csapágyak vagy nem jól zár az olajszivattyú. A jelzőlámpa ki­gyulladását előidézheti a mellék­­olajkör átfolyó nyílásának kitágu­lása, megnagyobbodása is, vagy pedig más olajozó nyílások kitá­gulása. Ezeket a hibákat persze csak megfelelő műszerekkel, képzett szakemberek állapíthatják meg, és ezért a jelzőlámpa kigyulladása után mielőbb menjünk szakember­hez, hogy megkeresse és elhárítsa a hibát. másodperc töredéke alatt felbe­csülni és leküzdeni még a legve­szélyesebb és legváratlanabb hely­zetet is. Reflexeinek csakis a leg­célszerűbb tevékenységre ikell kor­látozódnia, nem. esett pánikba, mert akkor nem lesz hosszúéletű a betonpályán, vagy a csillagtúrán. A._„civil“ vezetőnek nincs annyi ismeretre, tapasztalatra és képes­ségekre szüksége, mint a verseny­zőnek, de kétségtelen, hogy ,a mai forgalom egyre többet követel tő­le, egyre gyakrabban állítja nehéz feladatok elé, veszélyes helyzetbe. Ezért még a víkendsofőrölknek is fel kell készülnie rájuk, és foglal­kozni kell a balesetek elkerülésé­nek gondolatával. Vegyük az alábbi példát. Száz kilométeres sebességgel hajtunk és előzni akarunk egy teherautót. Képzeljük el, hogy ebben a pilla­natban egy súlyos láda esett le a teherautó bal oldaláról. Mi 50 méterre vagyunk a ládától. Villám­gyorsan dönteni kell, mert a láda az út közepén van. Fel kell mérni, hogy el lehet-e surranni jobbról, vagy talán még lehetőség van rá, hogy besoroljunk a teherautó mö­gé. Ha balról akarjuk elkerülni a ládát, fel kell mérnünk, hogy mi­lyen távolságra van a közeledő jármű. Vezetés közben becsüljük fel gyakrabban az oldaltávolságot a kilométerkőtől, az út jobb szélé­től, vessünk egy-egy -pillantást a padkára, az útmelletti árokra, a fasor egyes fáira. Eltudnánk-e sur-: ranni közöttük szükség esetén. Idővel ez egészen szokásunkká válik, és szükség esetén már szin­te ösztönösen ts megtaláljuk a ki­vezető utat. Képzeljük el, hogy váratlanul kerékpáros vág ki elénk az útra, gyeink fut ki a labda után, részeg ember dülöngéf elénk, vagy foga­­tos kocsi hajt fel az útra, minden figyelmeztetés nélkül. Megtörtén­het, hogy az élet éppen ilyen hely­zetet rendez meg számunkra. Min­den elképzelt esetben igyekezzünk elkerülni a legrosszabbat, azt, hogy szembe ütközzünk a másik járművel. Minden hosszabb kiránduláson képzeljünk el öt-hat ilyen veszé­lyes helyzetet és oldjuk is meg. Ehhez segítséget nyújthat az or­szágúton előálló sokféle veszélyes helyzet, amit aztán még „kibőví­tünk“ egy-egy elképzelt járművel, vagy gyalogossal, Ha így járunk el, akikor idővel értékes tapaszta­lati anyagot gyűjtünk, minden tényleges veszély nélkül és hozzá­szokunk ahhoz a gondolathoz, hogy velünk is történhet valami. Húsz-harminc ilyen gyakorlat után már magunk is észrevesszük, hogy milyen könnyen oldjuk meg a köz­lekedési problémákat. \ Hogyan előzzük meg a balesetet? (III).

Next

/
Thumbnails
Contents