Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-06 / 5. szám
1971. február в. SZABAD FÖLDMŰVES ■ 5 Teli gondok a juhászaiban Nincs nagy múltja falunkban a juhtenyésztésnek, mégis a szövetkezetben az egyik leghasznosabb állattenyésztési ágazat. Ez nemcsak a kiváló juhlegelőknek tudható be, hanem Hercegh Jani bácsinak is, aki tizenhét éven keresztül legeltette, szakavatottsággal gondozta a juhnyájat. A tapasztalt juhász most nyugdíjas, hazament szülőfalujába, Hrhovra. A jó pásztor haláláig a juhászat prófétája szeretne lenni, s bizonýítani a szakmában szerzett tudását. # * * Környékünkön háztáji gazdaságokban is gyakori a juhtartás. Az eredmény kisebb-nagyobb. A szeretet megvan az állatok Iránt, de a szaktudás és tapasztalat a legtöbb helyen hiányos. Ezért szeretnék néhány dolgot megemlíteni a legfontosabb problémák megoldásához. Háztáji gazdaságokban rendszerint csak a gyapjáért tartják a juhokat, feleslegesnek tartva a tejtermelést, valamint a juhhús hasznosítását. A tengerentúli államokban (Ausztrália, Dél-Afrika, Dél-Amerika és Új-Zéland), ahol a legnagyobbaráhyú a juhtenyésztés, szintén csak a gyapjú miatt tenyésztik. De ott a tőkés saját vagyonának növekedését tartja szem előtt. Még az olcsó gyapjú-árak sem zavarják a termelők számítását. Az ottani végeláthatatlan füves rónákon a juhok millióinak legeltetése és gondozása igen kevés dolgozót igényel. A juhok számára külön nem termelnek takarmányt. így azután a jövedelem óriási. MÄS A HELYZET NÄLÜNK Itt kis területűek és különböző minőségűek a legelők (köves, kopár, poros, sáros stb.j. Csak abban egyezik mind, hogy egész éven át egyik sem tartja el az állatot. Szántóföldi takarmánnyal és abrakkal kell a hiányt pótolni. Ezek a tényezők arra kényszerítették a juhtenyésztőket, hogy a kiadásokat csökkentve a juhek másirányú termelését is iparkodjanak kihasználni. Nálunk a juhhús-termelés nem kecsegtet nagy reményekkel, mert kevés iránta a fogyasztók érdeklődése, s a külföld sem igényli. így jutott a választás a juh másik hasznosítására: a tejtermelésre. Legjobb gyapjú- és tejtermelő fajtánk a merinói juh. Ez a kettős hasznosság nem keresztezi egymást. Sőt, azokba» a nagyüzemi juhászatokban — köztük a szádudvarnokiban is (Zadiel-Dvorníky) —, ahol gondos fejőssel, szakszerű tenyészkiválasztással, megfelelő takarmányozással növelték a tejtermelést, váratlanul növekedett a gyapjúhozam is. Merinói juhaink a gyapjútermelésben kiválóak. A kizárólag gyapjútermelő fajták anyáinak nyírósúlya 5— 6 kg, viszont a kosoké eléri a 8—10 kg-ot. A kettőshasznúak gvapja egymásfél kg-mal kevesebb csak, de a tejtermelésben elért haszon szembeötlő. Ha például egy 40 kilós juh bárányát ötven liter tejjel szoptatja, utána fejés útján harminc litert ad és ha figyelembe vesszük, hogy ez a tej a tehéntejhez képest majdnem kétszeres zsír- és fehérjemennyiséget tartalmaz, akkor ez felér egy közepes' testsúlyú tehén 2400 liter évi tejtermelésével. Így derült ki, hogy a kettőshasznú merinói juh takarmányértékesítő képessége meghaladja a fejőstehénét. A gondozással járó kiadás viszont eltörpül mellette. A FAJTATULAJBOiySAGOK helyes kiaknázásának első feltétele az elegendő takarmány. Csak jól takarmányozott állatok mutathatják meg képességeiket, növelhetik hasznosságukat. És csak az ilyen állatok közül válogathatjuk ki a legjobb egyedeket. Hiányosan táplált állatoknál nem ítélhetjük meg hasznossági tulajdonságukat, ezért a szövetkezet^ nek — vagy más juhtenyésztő üzemnek — elsőrendű feladata, hogyha lehet, saját termésből elegendő és jó minőségű juhtakarmányt biztosítson. Nálunk Molnár Bálint szövetkezeti elnök jóvoltából a juhok takarmányozásában nem volt hiba. Viszont a tenyészkiválasztás nem éppen zökkenésmentes. Régi elv, hogy a legjobb fajta, anyákat a legjobb fajta kosokkal pároztassuk. Ajánlatos a mesterséges megtermékenyítés, valamint a kézből történő pároztatás. Ez az eljárás, amitől a régi juhászok általában a legjobban irtóznak. Volt még égy másik hiba is! Juhászunk az ikreket ellő anyákat nem kedvelte úgy, mint az egykéseket. Az egyke rendszerint nagyobbra nő a szopás időszakában, de nem olyan jó tejelő. Az ellés viszont az ikreknél könnyebb, mivel a bárányok kisebbek. Az már törvényszerű, hogy a több fiat nevelő állat több tejet ad, sőt, testsúlya is nagyobb. A testsúlylyal párhuzamosan nő a gyapjútermelő képesség is. Ámde volt ezen a téren is nagyon jó megoldás, hogy az ikrekből csak az egyiket, a szebbiket neveltette fel juhászunk. Hercegh Jani bácsi, a nyugdíjas juhász SOKKAL NAGYOBB GONDDAL JÄR a tejtermelés növelése mellett a gyapjúhozam növelése. Ha csak a gyapjútermelés alapján szelektálunk, a szervezeti szilárdság leromlásának veszélyét fenyeget. Ugyanis a gyengébb, szervezetű fajták termelik a finomabb, de rövidebb szálú gyapjút. Szerencsére a mostani ipari igényeknek —, minthogy ma már a kevésbé finom, de hosszabb szálú merinói gyapjú jobban feldolgozható — a szervezeti szilárdságnak nem kell áldozatul esni a kiválasztásnál. Nehéz kérdés itt Is az optimális testnagyság megállapítása.' A probléma úgy merül fel, hogy egységnyi takarmány mellett melyik típus termelt legolcsóbban a gyapjút. De még azt is számításba kell vennünk, hogy melyik hasznosítja jobban a begyűjtött s melyik a legelő-takarmányt. ’ Kétségtelen, minél nagyobb testű az állattannál több a gyapja, azonban több takarmányt is fogyaszt. Bonyolítja a kérdést az is, hogy manapság a juhtartás már nem az őslegelőkre szorítkozik, mindinkább az alkalmi legelőkön nyugszik. Ezért a juhnak (még országhatárainkon belül is) egymástól nagyon eltérő viszonyok közé kell beilleszkednie. Így a csallóközi és a mátyusföldi mezőgazdasági nagyüzemekben a nagyobb juhok tenyésztése is gazdaságos. Am a Bódva menti szűkösebb takarmányozási viszonyok között a kisebb testű juhok bizonyultak termékenyebbnek. LEGELŐNYÖSEBB A TÉLI BÄRÄNYOZTATÄS / A Tornai (Turňa nad Bodvou) Állami Gazdaságban is tartottak nagytestű juhokat, de nem váltak be. Ezért nem lehet külön megdicsérni azokat a gazdaságokat, amelyek a legtöbb gyapjút nyírták juhonként és elmarasztalni azokat, amelyek kisebb eredményeket értek ei ebből a szempontból. Még rosszabb az az eset, amikor egymástól teljesen elütő termelési feltételekkel rendelkező gazdaságok csúcseredményéit általános példaként emlegetjük. Talán csak a juhok elletésének problémái azonosak, de ez is látszat. Mert a tavasz érkezése sem egyszerre történik hazánk minden táján. Márpedig a jó juhász ezt is számításba veszi a pároztatás idejének megválasztásakor. Az anyák minden évszakban pároztathatók, illetve ellethetők. Takarmányozási meggondolásból nálunk legelőnyösebb a téli bárányoztatá*. Ez esetben az anyák a jó szántóföldi legelőkön ősszel megerősödnek, a bárányok pedig 3—4 hónapos korban már zsenge tavaszi legelőre juthatnak. Az anyák is jobban tejelnek a tavaszt .legelőn. Az eredményes pároztatás után az ellés átlagosan 150 nap múlva következik be. Jól kiválasztott kossal egy pároztatás is eredményes lehet. De a 12—24 órán belül ismétlődő utópároztatás biztosabb és nagyobb szaporaságot eredményez. A KISBÄRÄNYOK ETETÉSE A kisbárányokat kéthetes korig legelőre ne engedjük, idősebb korban Is csak fokozatosan. Legyen külön etetőhelyük, (hogy hozzájuthassanak ahhoz a takarmányhoz, amit nekik szánunk. A bárányok már két-háromhetes korukban szálainak. Ekkor rendszerint nem elegendő az anyák teje. Mindenáron szoktassuk rá őket a széna és abrak evésére. Finomszálú, leveles szénát adjunk nekik. Még a legjobb lúcernaszéna mellé is adjunk abrakot (zab, árpa, kukorica, olajpogácsa és hüvelyesek keverékét). Egy báránynak háromhónapos korig összesen 14—16 kg abrak szükséges. A gyenge, fiatal bárányokat óvjuk a megfázástól, hidegtől, huzattól. Téli napos időben viszont fél órára engedjük ki őket szélvédett, száraz terepre. A választást fokozatosan hajtsuk végre. A hat- nyolchetes bárányokat először csak éjjelre, később a nap egy részére is válasszuk külön anyjuktól. Ugyanakkor, az anyákat reggelenként fejjük meg. Tartsuk a kosbárányokat négyhónapos koruktól a jerkéktől elkülönítve. Nagyon fontos, hogy minden évszakban sokat mozogjanak, hogy szívós, ellenálló szervezet alakuljon ki. * * * Rengeteg a mesterfogás, amit a legtöbb juhásztól megtanulni nem" lehet, csak ellesni. Remélem, hogy az új juhászunk ezt is megteszi. Csurilla József Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója Ä további tíz év feladatai A szarvasmarha-tenyésztésben az a fő törekvésünk, hogy a "lakosság te|- és tejtermékekre, szarvasmarha-húsra és hústermékekre vonatkozó élettanilag indokolt igényeit teljes mértékben kielégítsük. E célból a figyelmet az intenzív tej- és . hústermelő hasznosság növelésére keü irányítanunk. Teljes mértékben és minél hatékonyabban ki keii használnunk a takarmányokat, valamint a növénytermesztés és az élelmiszeripar melléktermékeit. A takarmányok, az élő munka, az épületek és a technológiai berendezések akikor hasznosulnak a legjobban, ha a termelési eredményeket a lehető legkisebb létszámú állománnyal érjük el. A legfőbb feladat tehát az állomány hasznosságának a növelése, az intenzitás állandó fokozása, ami egyúttal arra is figyelmeztet, hogy Ráz állományok létszámának növelésénél semmi esetre se rontsuk le a már elért hasznossági színvonalat. vagyis az állomány létszámának gyarapítása ne történjen az elért hasznossági mutatóik rovására. Fontos feladat a munkatermelékenység állandó növelése is, melyre kihatással van az állatok egyes kategóriáinak koncentráltsága, az épületek technológiai ellátottsága, de az állatok hasznossága, a munkaszervezés módja és a munkaerő szakmai felkészültsége is. Ami a koncentrációt illeti, ez - általában a szakosítás színvonalából és helyzetétől függ. A szakosításban ugyanis figyelembe kell venni a termelési és gazdasági feltételeket, többek között olyan feltételeket is, mint az élelmiszeripari melléktermékek beszerzési lehetőségei, a munkaerő-ellátottság viszonyai stb. Megállapíthatjuk, hogy a mi területeink — más országokéhoz viszonyítva — viszonylag sűrűn lakottak, kisebbek, sűrű a közlekedési hálózat is, ennek megfelelően nálunk inkább a mikrnszakosítás (körzeten belüli vállalati szakosítás) jön számításba, nem pedig a makroszakosítás (körzetek szakosítása). A koncentráció és-a szakosítás a mi viszonyaink között elsősorban a területileg egymáshoz közel álló vállalatok integrált társulása által fejleszthető, szilárd szerződéses kapcsolatok és kölcsönös érdekeltség által. Ezeknek a felad a toknak megfelelően természetesen a nyílt állományforgó kérdéseit is meg keli oldani. A fejlődés várható irányzatai A szarvasmarha takarmányozásában fokozatosan érvényesíteni fogjuk a modern nagyüzemi formákat, a szakosításban és a kemlzációban rejlő lehetőségeket. Terjeszteni fogjuk a monodiétás és a féiszintétikus takarmányozást, a magas szárazanyag-tartalmú silótakarmányok és a brikettezett szálastakarmányok alkalmazását. Minden kategóriában és hasznossági ágazatban terjedni fog a koncentrált takarmányokkal való egész évi etetés, az ún. „raktárról történő gépesített takarmányozás“. A koncentrált takarmánykeverékeket az egyes kategóriáknak és hasznossági irányzatoknak megfelelően fogjuk alkalmazni, mikroelemekkel feltöltött ásványi keverékekkel kiegészítve. A nagyüzemi termelési viszonyok között gondoskodni kell a takarmányok gazdaságos kihasználásáról is, és a fejőstehenek abraktakarmányát a hasznosság, illetve a termelési stádium szerint kell adagolni. Szlovákia területén a jövőben három szarvasmarha fajta, a szlovák tarka, a szlovák pinzgaui, és a lapály (főleg feketetarka) marha körzetesítésére kerül sor, miközben a pinzgaui fajta tenyésztési körzetének csökkentésével számolunk (a jelenlegi 160 000 darabról 110 000 darabra) a szlovák tarka fajta javára. Az ayrshire és a jersey fajtákkal való fajtaközti keresztezést kiválogatott tenyészetekbe fogjuk koncentrálni, ahol megfelelő szakmai vezetés mellett olyan haszontípusvonalak kinemesítésére kerül sor, amelyekben a genetikailag jól rögzített tulajdonságok hazai fajtáink javításához jelentős mértékben hozzájárulhatnak. Ami a munkatermelékenység növelését Illeti, a mi viszonyaink között nem a koncentráció további növelésében kell keresni a megoldást, hanem a technológiában, a munkaszervezésben és a munkaerő jobb kihasználásában. Legkritikusabb a helyzet a fejősteheneknél, elsősorban a fejési munkáknál. A hús- és 'tejfogyasztás ' alakulása A tej és a szarvasmarha-hús fogyasztása táplálkozási szempontból igen előnyös. A marhahús előállítása azonban az alacsony теprodukciós képesség, a takarmányfehérjék kedvezőtlen megtérülése és egyéb okok miatt költségesebb mint más húsféleségeknél (például sertés és baromfi). Ez a körülmény az egész világon gondot okoz, ezért főleg az olyan nagyüzemi hizlalási formák terjednek, amelyek a hizlalásban a kevésbé értékes takarmányokat kemizációs eljárásokkal hasznosítják. A szarvasmarha-hús termelésében világviszonylatban a következő (igazatok jöttek létre: в a nagy súlyra való hizlalás, 9 s fehérhúsra való borjúhizlalás, 9 a Baby Beef típusú borjúhizlalás, 9 a Barley Beef típusú növendékállat-ljizlalás, 9 a legelőn való hizlalás. A nagy súlyra való hizlalásban jelenleg Szlovákiában 460 kg-os átlagos vágósúlyt értünk el (Csehországban már 500 kilogramm fölött tartanak). A termelőket a nagvobb súlyok elérésére (550 kg-on felül) prémiumok kifizetésével is ösztönözzük. A nagy súlyra való hizialás a szarvasmarha-hizlalás alapvető formáját'fogja képezni, melyet hasznossági keresztezéssel (főleg a charolais fajtával) is elő akarunk segíteni. A XXO—155 kg-os vágósúlyú fehér borjúhúsra való tejes hizlalásnál a hús minősége ugyanolyan marad, mint az 50 kilogrammos bonúk húsa. A hizlalás fölözött tejjel, íróval vagy tejpótlékkal történik (Nukamel, Brezomix, Biosan). A hizlalás időtartama 10—14 hét, a cél tehát a maximális napi súlygyarapodás (1 kg-on felüli) elérése. A gyakorlat azt igazolta, hogy mindkét hazai fajtánk alkalmas a borjúk tejes hizlalására. Az átalakított istállóikban az automatikus itatók (mamettek) bevezetésével a munkaszervezés is elérte a .kívánt; színvonalát. A Baby Beef típusú borjúhizlalásnál (250 kg-ig) á tejipótlókról fokozatosan intenzív abraktakarmányožásra térnek át, csekély mennyiségű széna adagolásával. A hizlalás kb. 7 hónapos korban fejeződik be, napi 1 kg-os súlygyarapodás mellett. Ennek a hizlalási formának nálunk nincsenek meg az előfeltételei, ezért ez nálunk egyelőre nem jön számításba. A Barley Beef hizlalás 12 hónapos korig, 400 kg-os súlyig történik, fermentált, nedvesített és zúzott szemestakarmányon, elsősorban árpán. E hizlalási eljárást be lehetne iktatni a mi hizlalási rendc •szerünkbe is, de gondoskodni kellene a megfelelő technikai berendezésekről. A legeltetéses hizlalás igen elterjedt az UŠA-ban, Kanadában, Ausztráliában és Argentínában. Néhány európai országban is (pl. Dánia) alkalmazzák az intenzív szakaszos legeltetést. Nálunk a hegyvidéki körzetekben esetenként előfordul, de. csak utóhizlalással egybekötve. A tejtermelés fokozása érdekében teheneink hasznosságát országos méretben 1975-re 2750 literre, 1980 ban 2900 literre, 19854>en pedig 3000 literre tervezzük emelni. Emellett el kell hárítani az elsődleges termelésben és a tejiparban előforduló hiányosságokat is. Be kell biztosítani elsősorban a tej fejés utáni mélyhűtésének feltételeit (+4 C°-ra), hogy a tej szállítása nyári időszakban is naponta egyszer történhessen. Szükséges lesz bevezetni a tej minőség szerinti megkülönböztetett felvásárlási árát, gondoskodni kell arról is, hogy ne kerülhessenek a tejbe szennyeződések és beteg állatoktól származó baktériumok. A tejiparban a minőség javítása mellett bővíteni fogjuk a folyékony és a szilárd tejtermék választékát. Javítani kell a csomagolás technikáját is, főleg vissza nem térülő göngyölegek alkalmazásával. Az alapvető tejtermékeken kívül növeljük a fagyasztott tejtermékek gyártását is. A tejből egyre nagyabb mennyiséget fogunk felhasználni a szilárd tejtermékek, sajtok gyártására. Növekedni fog tehát a tejipari melléktermékek mennyisége is, ezért a tejipari üzemekhez megfelelő közelségben sertéshizlaldákat létesítünk, ahová pl. az iró, savó szállítása csöveken keresztül is történhet. Következik: A takarmányozás kérdései. mawi
