Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-06 / 5. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES^- , 1971. február 6. lesz elég vetőmag? Mezőgazdasági szakembereink egyre nagyobb aggodalommal szemlélik a mindinkább szeszélyessé váló időjárást, s egyben szorgalmasan készülődnek a tavaszi munkákra. Nemsokára az ezévi termés megalapozása, a vetés lesz dolgozóink legfőbb feladata. De vajon lesz elég vetőmag? — merül fel ilyenkor akaratlanul is a megszokott kérdés. Erre kerestem a választ én is, amikor meglátogattam a Bratislavai Slovosivo magszaporító és nemesítő vállalat szakigazgatási vezetőjét, ing. M i-1 o š Haruštiak eeszélgetésünk során megtud” tam, hogy a múlt évben elegendő vetőmagot termeltek üzemeink, de a vetőmagok minősége sokkal gyengébb, mint az utóbbi évek átlaga, s így gondosabb válogatást és körültekintőbb előkészítést igényelnek az egyes vetőmagvak. ф Milyen a kilátás az ezévi termés megalapozásához szükséges vetőmagvakat illetőleg? Az ősziek vetésénél nem volt fennakadás és bátran állíthatom, hogy a tavasziak vetését is — vetőmag szempontjából — biztosítani tudjuk — mandta Haruštiak elvtárs. A gabonafélék, a hüvelyesek, a cukorrépa, a takarmányrépa és a burgonya termésének megalapozása részünkről biztosítva van, sőt némely vetőmagféleségből az egyes terményfelvásárló és ellátó vállalatokban bizonyos tartalékokat is létrehoztunk. Az árpa és a hüvelyesek vetőmagjának, valamint az ültető-burgonyának a termesztése és szaporítása már az SzSzK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által kidolgozott távlati fejlesztési terveknek megfelelően történik ebben az évben. ф Milyen új vagy ez ideig kevésbé ismert fajtával számolhatnak növénytermesztőink ebben az évben? Nos, lesz néhány újdonságunk Is. Elsősorban а То—275-ös korai vagy félkorai, kétszeres keresztezésü, beltenyésztéses hibridkukoricát említeném meg. Köztermesztésre mintegy 1600—1800 hektárra elegendő vetőmagot biztosítottunk ebben az évben. Továbbá szerelnénk , elterjeszteni az új „Slovmona H“ cukorrépafajtát Is. Ebben az évben több mint 5 vagon genetikailag egycsírájú vetőmag áll a termelők rendelkezésére, amely mennyiség mintegy 11—12 ezer hektár területre elegendő. Ezenkívül újdonságnak számít a „HYSO“ új szudánifű-hibrid, amely kiváló termést ad azokon a helyeken, ahol megterem a kukorica. Az új hibrid elsősorban a fejősteheneknek nyújt értékes takarmányt. A termelők ebből a vetőmagból 16 vagonnyit kapnak, ami 4—5 ezer hektár bevetését teszi lehetővé. + Az utóbbi időben sok szó esik a herefélékről. Mi a helyzet a vetőmagok szempontjából ezen a szakaszon? A herefélékről csak annyit, hogy itt hiányról nem lehet ugyan beszélni, viszont annál több probléma merül fel a vetőmagok — főleg a lucernát illetően — minősége körül. A termelők, látva a felvásárlási ár rohamos növekedését, az utóbbi években mindinkább a termelés mennyiségi növelésére törekedtek, s úgyszólván- szem elől tévesztették a termék minőségének kérdését. Így az említett vetőmagok túlnyomó mennyisége az átlagosnál rosszabb minőségű. ф Hogyan alakul a helyzet a gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztésben? Ezeken a szakaszokon is eleget tettünk a követelményeknek, és térmészetesen nem feledkeztünk meg a kitermelőkről sem. Sajnos, a vártnál sokkal kisebb az érdeklődés az egyes vetőmagvak, de főleg a gyümölcsfacsemeték — elsősorban a diófák — iránt. ^ Milyen terveik vannak a közeljövőre nézve? Elsősorban szeretnénk megvalósítani a szocialista országok közti együttműködés gondolatát, ami főleg a fajtanemesítésre és a vetőmagszaporításra irányulna. Magyarországgal már felvettük a kapcsolatot, s most á többi szocialista országgal való együttműködést szeretnénk megalapozni. Továbbá szeretnénk megvalósítani azt, hogy minden egyes mezőgazdasági üzemben létesítsenek kisebbnagyobb kísérleti parcellákat, ahol néhány éven keresztül megfigyeléseket folytatnának, főleg a gabonafélékkel. A többéves tapasztalatok alapján aztán a termelőknek módjukban állna kiválasztani a számukra legmegfelelőbb fajtákat, s így már előre meg tudnák rendelni a szükséges vetőmag mennyiségeket. Ez szerintem megszüntetné a vetőmag-szükséglet ingadozását, ami az egyes fajtáknál évenként jelentkezik, másrészt lehetőséget adna a termelőknek, hogy jobban megismerjék az általuk termesztett fajták követelményeit és tulajdonságait, ami feltétlenül a termelés színvonalának emeléséhez vezetne. Kádek Gábor "c *0 .5 jď о ^ »ИСЭТР О N Л 3 C Э E » Öntözéses gazdálkodás és az agrotechnika Még 1966-ban kezdte meg kísérleteit Bratislavában doc. Ing. M. Derco, CSc. és kollektívája. Kísérleteik során az öntözéses gazdálkodásnak a növénytermesztés agrotechnikájára gyakorolt hatását vizsgálták, vagyis azt, hogy az öntözés bevezetése milyen agrotechnikai változásokat igényel. Elsősorban azt vizsgálták, hogy milyen hatással van a növénysürüség, a talaj tápanyagszintje és a különböző mélységig történő talajnedvesftés a hozamalakulásra. Kísérleteiket az öntözéses gazdálkodás fő növényeivel, a cukorrépával, a kukoricával és a korai burgonyával végezték, több kísérleti parcellán. Megfigyeléseik igazolják, hogy a hozamalakulásra az egyedsúrűség volt a legnagyobb befő-, lyással. A legjobb hozamot a legnagyobb növénysűrűséggel rendelkező területek adták. Három kísérleti év legnagyobb átlagtermése a cukorrépánál 757 q gyökértermés, kukoricánál 104 q szemtermés, a burgonyánál pedig 407 q gumótermés — teljes érettségi állapotban — volt egy hektárról, amit természetesen a legsűrűbb növényzettel rendelkező területeken értek el. A megfigyelések alapján sokkal kisebb hatással volt a hozamalakulásra az a tény, menynyi csapadék jutott egyszeri alakaiommal a talajra, vagyis, hogy milyen mélyen nedveseden át a föld. Ezen jelenség pontos kivizsgálása és megítélése azonban sokéves gyakorlati és kísérleti tapasztalatot igényel. Hasonló megállapításra jutottak kutatóink a talaj tápanyagtartalmát és annak kihasználását illetőleg is. Kutatóink megállapították továbbá azt is, hogy a feltüntetett faktorok révén javult a terméHek minősége is: nagyobb lett a cukorrépa cukortartalma, növekedett a kukorica keményítő- és fehérjetartalma, s keményítőben gazdagabb lett a burgonya is. A kísérletek ugyan még nincsenek befejezve, de a megoldásra váró feladat fontosságát már így is fel tudjuk mérni. Hiszen ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az említett három év alatt az öntözéses gazdálkodás révén — az egyedsűrűség, a tápanyagpótlás és az öntözés helyes alakulása mellett — a cukorrépánál 23, a kukoricánál 22, a korai burgonyánál viszont 74 százalékkal növekedett az átlagos terméshozam, már akkor is megértjük, milyen rejtett tartalékok kiaknázására kínálkozik lehetőség. —lf— Fontos teendő a fejtrágyázás * A búzatermesztés sikeresebbé tételének egyik legiontosabb tényezője a műtrágyázás. Sokéves termelési tapasztalataink bizonyítják, hogy a búza a csírázás kezdetétől úgyszólván az érésig vesz fel nitrogént, de vannak olyan időszakok is a fejlődés folyamán, amikor fokozódik a növényzet niN rogén-igénye. Ilyen időszaknak számít a tél vége is, ezért fontos, hogy a fejtrágyázást gondosan és időben végezzük el. A fejtrágyázásra gyorsan ható, nitrogéntartalmú műtrágyákat használunk. Az általános tapasztalat szerint — sík fekvésű területeinken — a fejtrágyázást a tél második felében bármikor elvégez-! hetjük, ha a talaj felszíne fagyott, s nem borítja a vetéseket összefüggő hótakaró. A dombos területeken azonban jobb ezt a műveletet az olvadás után elvégezni, mert a hólével együtt a tápanyagok is a mélyebben fekvő területekre, vagy még rosszabb esetben, a levezető csatornákba „vándorolnak“. A műtrágyázást trágyaszórókkal, vagy lehetőség szerint repülőgépekkel végezzük el, de vigyázzunk arra, hogy a terítés lehetőleg egyenletes legyen. A fejtrágyázáshoz szükséges optimális műtrágya^ adagot az adott feltételek — a talaj tápereje, a növények fejlettsésége, a műtrágyák nitrogéntartalma — alapján határozzuk meg. Ajánlatos volna az egyes parcellák trágya-adagjait külön-külön megszabni. Mezőgazdasági üzemeink tapasztalatai azt mutatják, hogy a nitrőgéntrágyákkal történő fejtrágyázás költsége a lényegesen nagyobb hozamok révén sokszorosan megtérül. Ezért ne hanyagoljuk el ezt — és természetesen az egyéb — fontos növényápolási műveletet sem. -bor-Néhány szó a gabona monnkultúrakénti termesztéséről A gabonafélék — elsősorban a keáyérgabona — termesztését szolgáló vetésterületeknek az egyéb kultúrnövényeik rovására történő kibővítése ma már törvényszerű folyamat. Ez a jelenség az egész világon tapasztalható, s okát az önellátás biztosítására való törekvésben kell keresni. -Mivel az egyoldalú gabonatermesztés a vetésforgók agrotechnikai elveinek lényeges változását igényli, keresni kell azt a megoldást, amely a legkisebb veszteségeik és károsodások mellett is biztosítja a gabonafélék többtermelését. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egyoldalú termelés következtében a talajon rohamosan elszaporodnak egyes gyomnövények, s a vegyszerekkel történő huzamos kezelés veszélyezteti a talaj és a természet biológiai életének egyensúlyát. Az utóbbi években tanúi voltunk némely növényféleség monokultúraként! termesztésének. Ez a termelési mód eleinte csak a gabonatermesztő körzetekben volt közismert, de napjainkban már a többi térmelési körzetben is mind nagyobb teret hódít. Előreláthatólag ez a mód nem lesz átmeneti jellegű és néhány évtizedig is „uralkodik“ majd. Ahhoz azonban, hogy az új módszer a lehető legjobb eredményeket nyújtsa, szükséges gondosan és körültekintően megszervezni a monokultúrás termelésre való áttérést, s ki kell dolgozni a megfelelő agrotechnikát. Ismerni kell az új termelési mód minden előnyét és hátrányát, hogy ne érjen bennünket jelentős károsodással járó meglepetés. Az NDK-ban, a Hallei Egyetem növénytermesztési tanszékén van a KGST országainak a vetésforgó kérdéseire irányuló kutatási központja, ahol már évek óta tanulmányozzák az össz-vetésterület 65 százalékán történő gabonatermesztés lehetőségeit. Természetesen — az ott elért eredményeik alapján — az éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően az összes szocialista országban végeznek hasonló vetésforgó-kísérleteket. A mindennapi gyakorlat azonban nem várhat a kísérletek eredményeire, mert már most aktuális a gabonatermesztés fokozására irányuló intézkedések megvalósítása. Hazánk gabonatermő vidékeinek utóbbi években elért tér-melési eredményeit tanulmányozva azt tapasztaltam, hogy a két éven keresztül egy parcellán termesztett gabonaféléknél -4ncs terméscsökkenés, viszont a harmadik év termése már valamivel gyengébb az átlagosnál. Nem tapasztaltam egyöntetű, rossz hatást, például a búza után búza, vagy tavaszi ánpa után termesztett, búza esetében sem. Gyomfertözöttség szempontjából azonban azt hiszem jobban beválik a búza után vetett búza, mert ha tavaszi árpa szerepel előveteményként, akkor a búza sokkal jobban elgyomosodik. Ezt azzal magyarázom, hogy az őszi búza után minőségileg sokkal jobb tarlóhámtás végezhető, mint a tavaszi árpa után, mivel az utóbbi talaját a tavaszi talajelőkészítés során nehéz gépeink úgy legyúrják, hogy ezen parcellák az aratás után hantokra szakadozó, s a szükséges, körülbelül 6 cm mélységre jóformán nem hántolható talajt nyújtanak. A kelleténél mélyebben szántott talajok gyommagvai viszont nem kelnek ki — a baktériumok sem tudják őket elpusztítani — s a fölben csiraképességük elvesztése nélkül évekig is „elfekszenek“ és hosszú évekre elgyoinosltják a talajt. A gabonafélék jó előveteményei közé sorolható az őszi repce, a mák, a hüvelyesek (borsó, lóbab), a len és az őszi takarmánykeverékek is. Ezt igazolja a Piešťany-ť elővetemény-kiséŕletek ötéves átlaga alapján összeállított táblázat is: • Elővetemény A búza hozama q/-ban Lucerna 28,22 Burgonya 34,23 őszi repce * 34,41 Őszi takarmánykeverék / 30,97 A leggyengébb termést a lucerna után vetett búza adta, ahol a lucerna-elővetemény után mutatkozó depresszív hatás elsősorban az inhíbícló jelenségére utal. Itt azonban szükséges megjegyezni, hogy a here és a lucerna lehet jő, közepes és rossz előveteménye Is az őszi búzának, attól függően, hányadik kaszálás után történik a tarlő feltörése, milyen agrotechnikában részesítik szántás után a talajt, és milyen gonddal végzik el a növényápolást. A herefélék és a lucerna ellen szól a trnavai termelési eredményeket összegező kimutatás is, amely az 1969-es év eredményei alapján készült: Elővetemény Mironovsziká ja q/ha Bezosztája q/ha Hüvelyesek 41,31 40,90 Kapások 37,96 40,07 Gabonafélék 37,42 37,15 Lucerna -he re fé lé к 36,07 32,53 Meg пЛп nevezett növények 37,75 35,21 Fontos ezen kérdés ismerete, mert a búza vetésterületének növelése esetén nem nélkülözhetők a here és a lucerna előveteményefc, s az sem lehet közömbös termelőink számára, hogy 10—20 százalékkal nagyobb hozamokat érnek el, vagy sem. A kenyérgabonák termelésének kiterjesztése tehát tökéletes agronómiái, fitopatológiai, entomolőgiai, agrokémiai és nbvényfiziológial ismereteket kíván a termelőktől, igaz, hogy sokkal könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb a gabonaelövetemény utáni gabonatermesztés, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a monokultúraként! termelésnél fokozottabb gondot kell fordítani az állati és növényi kártevők, valamint a gyomok és betegségek elleni harcra, módosítani kell a műtrágya-adagokat, és számolni kell a szélsőséges időjárás (szárazság) esetleges kártételével is. Ezenkívül célszerűen kell eljárni a megfelelő bűzafajta kiválasztásakor is. A gabona után vetett kenyérgabonák — főleg az őszi búza — vetésterületét úgy kell elkészíteni, hogy az elővetemény szerves maradványai minél előbb felbomljanak, mert különben itt is előadódhat az inhibíciős veszély. Az aerob (levegős) viszonyok közt sekélyen alászántott tarlómaradványok- gyorsan elkorhadnak és kizárják az inhibíció hatását. Az elkésve, vagy mélyen alászántott tarlómaradványok anaerob (levegőtlen) viszonyok közti elkoyhasztása egyes szerzők szerint három hónapra is kitolja az Inhibíció veszélyét, sőt aszályos nyár esetén csak ősszel lé,p fel ez a hatás, és rendellenes fejlődést, nagy tőveszteséget idéz elő a fejletlen és a télre gyengén felkészült növényeiknél. A kimondottan jó búzaelővetemények után a talajelőkészítés az obligát, általános agrotechnikai elveket megvalósító körülmények között megy végbe, s ezért a termetőtől nem kívánnak olyan körültekintést, mint az elmondott elővetemények után végzett talajelőkészítés. Prüf. Dr. Ing. Dr. h. c. Frideczky Ákos
