Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-30 / 4. szám
1971. január 30. SZABAD FÖLDMŰVES SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Cerhát. Az ember e nevet hallva, önkénytelenül is úgy érzi, mintha a község hívná: jer hát. Jer hát és ismerkedj meg jobban velem, tekints meg közelebbről. így vallott néhány héttel ezelőtt a čerháti kultúnházban összegyűlt szövetkezeti tagoknak Dénes Ferenc, a népszerű magyarországi népdalénekes. Jómagam, ki ugyancsak első íztíen jártam a faluban, egyetértettem a magyarországi vendégművésszel, mert valóban barátságos, vendégszerető kisközséget ismertem meg. A lassan szállingózó hópihék, az ünnepi ruhába öltözött, és a kultúrházba tartó emberek, a hangszóróból áradó vidám muzsika még szebbé, vonzóbbá tette ezt az ünnepélyes és igen-igen jelentős napot. Ekkor ünnepelte ugyanis a tagság, és a számos meghívott vendég a szövetkezet húszéves fennállását. ölvecky Ferenc elvtársnak, a közös elnökének értékes beszámolója után az alapító tagok kitüntetésére és megajándékozására került sor, majd Hlaváč mérnök, a pártbizottság mezőgazdasági osztályának dolgozója méltatta az elért eredményeket. Rajta kívül a magyarországi táti termelőszövetkezet elnöke, Varga elvtárs is köszöntötte az egybegyűlteket és gratulált a sikerekhez. A Szovjet Dunahajózásí Vállalat nevében Jacenko elvtárs szólt a jelenlevőkhöz. Természetesen nem hiányzott a járási termelési igazgatóság igazgatója, Sobota mérnök sem, aki ugyancsak felidézte és értéWehe^az eltelt nehéz éveket. A hajógyár ^evében Csík János mondott beszédet, melyet ezúttal is, szokásához híven vérpezsdítő magyar és szlovák dalokkal toldott meg. Ezután a kisdiákok szavalatai, majd a műsor fénypontja, Kazal László következett, aki Gábor Béla „Kérek egy fröccsöt“ című humoreszkjét adta elő, mondani sem kell, óriási sikerrel. De nem kisebb tapsot kapott Balogh Erzsi-’ „Sztriptíz magyar módra“ című énekes jelente is. A magyar művészek népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még ebéd közben is ostromolták őket a fiatal és idős autogram-gyűjtők. Ebéd után jóízű borocska került az asztalokra és a cigányzene mellett mindenki kedve szerint szórakozott. A fiatalabbak a táncot részesítették előnyben. Egyesek a kártyát ütötték, mások a kezdeti nehéz esztendőkről beszélgettek, mikor jóformán hat pár 16 volt a közös egész vagyona. De a további évek során is sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Nemegyszer a természeti elemek is próbára tették türelmüket, szorgalmukat. Legutóbb 1965-ben, amikor az árvíz jóformán minden személyi és szövetkezeti tulajdont tönkretett. Akkoriban talán senki sem remélte, hogy az efsz pont ettől az időtől kezd gyors ütemben fejlődni, és hogy itt hamarosan annyi szép ház áll maid. — Nemcsak a házak szépek, újak nálunk, — mondotta az ünnepség szünetében büszkén az egyik szövetkezeti dolgozó. — Ma már a gépkocsi is természetessé vált. Minden második ház portája előtt ott áll az autó. Két évtized nem kis idő. Különösen Ilyen kemény, verejtékes munkában eltöltött húsz esztendő nem, mint amilyen a cserháti efsz-t jellemzi. Erről elsősorban az alapító tagok és az idősebb korosztály képviselői mesélhetnének sokat. Hallatlanul sok előre látott, és váratlan feladattal kellett megküzdeniük az embereknek, Nová Stráž és Cserhátpuszta föld nélküli polgárainak, akik húsz esztendővel ezelőtt úgy határoztak, hogy ezentúl közösen gazdálkodnak majd. Még néhány évvel ezelőtt a faluban két önállóan működő szövetkezet volt. Az eredmények gyakran változtak. Hol az egyik, hol a másik efsz volt sikeresebb, de igen gyakran mindkét helyen csak átlagos, vagy még ennél is gyengébb eredményekről számolhattak be. A sikertelenség, mint ahogy az már lenni szokott, nem egy átszervezést vont maga után, de nem sok sikerrel. Az egyedüli helyes megoldásnak a „házasság“ bizonyult. Űrsújfalu és Cserhátpuszta lakói rövid időn belül rájöttek, hogy az egyesítéssel jól jártak, hiszen az összevonás óta a čerháti efsz a konlárnói járás félszáz mezőgazdasági üzeme között a jók közé tartozik. Az utóbbi esztendők fejlődését legjobban a számok tükrözik. Ezerkilencszázhatvanöttől 81 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés és 83 százalékkal az összjövedelem. Ebből kifolyólag a tagok jövedelme is lényegesen nőtt, hiszen az utóbbi öt évben 12 ezer 600 koronáról 20 50Ö koronára ugrott. Mindezeket az eredményeket jelentősen befolyásolta a szakosítás és a termelés koncentrációja. Az állat-tenyésztésben és a növénytermesztésben főleg az árvíz után mutatkozott Jelentős változás. A szarvasmarha-hizlalásban az 50—60 dkg-os súlygyarapodás kevesebb tömegtakarmány fogyasztása mellett 80—90 dekára nőtt. A malacelválasztásnál is lényegesen javultak az eredmények. A kacsakeltetés is bevált, hiszen az 1970-es esztendőben 80 ezer kacsát keltettek a cserháti efsz-ben, s ebből 15 ezer pecsenyekacsát adtak el. A közmondás szerint kicsi a bors, de erős. A čerháti szövetkezet sem tartozik 650 hektárjával és 80 tagjával a nagy efsz-ek közé, de nem is ez a lényeg, hanem az eredmények. A čerhátiak 1970-ben a járásban elsőnek teljesítették ihazánk felszabadulásának 25. évfordulójára tett 485 ezer korona értékű kötelezettségvállalásukat, és elsők között fejezték be az őszi munkákat. Ilyen szintre természetesen nem máról holnapra emelkedtek. A vezetőség és tagság igyekezetét sok önzetlen barát, elvtárs segítette, tanácsaival, tapasztalatátadással, ölvecky Ferenc elvtárs ünnepi beszédében ezekről a segítőkről sem feledkezett meg. — Amikor megemlékezünk barátainkról és segítőtársainkról — mondotta — nem szabad megfeledkezni a Magyar Népköztársaságban kötött barátságunkról, a Szekszárdi Állami Gazdaságról és a táti Vörös Csillag Termelőszövetkezetről. A Szekszárdi Állami Gazdaság dolgozóinak köszönhetjük, hogy gazdag tapasztalatokat szereztünk a kukoricatermesztésben, és jutalmazási rendszerünket is az 6 segítségükkel vezettük be. Jő barátokat választottunk, amikor a táti téeszszel kötöttünk barátságot. Mindkét részről gazdag tapasztalatcsere bontakozott ki. — Szövetkezetünk továbbra is kitartó munkával áll helyt, és támogatja a szocializmus érdekeit, — mondotta ölvecky elvtárs beszéde befejező részében. Hogy ez valóban így lesz, azt legjobban a CSKP 50 éves évfordulójára tett értékes kötelezettségvállalások bizonyítják. íme a felajánlások: sertéstenyészetünkben szakszerű takarmányfelhasználással, jobb gondozással mázsa hússal többet termelünk. A kacsatenyésztésben levő dolgozókkal karöltve szorgalmas munkával elejét vettük a technikai zavaroknak és vállaljuk , hogy terven felül 3000 darab kacsát keltetünk. A čerháti bevezető úton a szövetkezet dolgozói díjmentesen 500 darab meggyfát és cseresznyefát ültetnek ki. Dolgozóink, valamint iskolás gyermekeink kulturáltabb utazása érdekében társadalmi munkával a buszmegállónál vaskonstrukciójú váróhelyet építünk, s annak környékét rendezzük. A cserháti efsz tagsága méltó eredményekkel ünnepelte két évtizedes évfordulóját, mert olyan magas szintre jutottak, hogy a jövőben még gyorsabban fejlődhet a közös gazdaság. Ordódy Vilmos Évzáró előzetes a „Fehér Akácban“ Alig értünk a Fehér Akác csárda elé, amikor régi ismerősünk, Kara Márton üdvözölt. Épp megérkezett, ahogy ő mondotta, „népével". Egy zsúfolásig megtelt autóbusszal Jöttek Kőhídgyarmatröl (Kamenný Most n. Hr.) Olyan efsz-tagok léptek ki az autóbuszból, akik már megették kenyerük javát, ünnepélyesen, feleségeikkel együtt igyekeztek a csárdába. Időközben további nyugdíjasok érkeztek, és úgy látszott, hogy szűknek bizonyul a csárda. A házigazda, Kelecsényi Rudolf, az egyesült „Garamvölgyt EFSZ“ elnöke, alig győzte fogadni a vendégeket. De a többi részlegelnökkel és funkcionáriussal együtt igyekezett mindenkit elhelyezni. Összesen 220 nyugdíjast hívtak meg — élete párjával együtt — és eleinte úgy gondolták, hogy talán kényelemből vagy más okból Jónéhányan otthon maradnak, de úgy látszik, mindenki örült a meghívásnak, a megbecsülésnek és eljött a nagy találkozóra. Az elnökkel alig tudtunk szót váltani, és amikor az összejövetel céljáról érdeklődtünk, röviden csak annyit mondott, hogy néhány kellemes órát akartak szerezni a nyugdíjasoknak, egy kis évzáró előzetes keretében. Hadd mulassanak úgy tstenigazában, ahogy valamikor szoktak, igazi lelkesedéssel, a nekik megfelelő cigányzene mellett. Mert akárhogy is lépést akarnak tartani az élettel, nem nekik való már a beat-zene, meg hasonló modern talp alá való. Jöttek hát a három falu nyugdíjasai, minden csoport élén a részlegelnökkel. A kőhídgyarmatiakat Kara Márton, a kéméndieket Veszelovszky Imre, a kicsindieket pedig farábek Károly vezette. Egy-kettőre tetőre hágott a jókedv. Az ínyenc falatok után JÓI csúszott a környékbeli hegyek nemes leve. Nem véletlenül írjuk, hogy nemes, mert az oltványszőlök telepítése körül is bizony sok vita folyt Kéménden és a környékbeli falvakban is. Azt mondták a tagok, hogy hagyjuk a magántermő szőlőt, mert az biztosan terem és a bora is erős. A szövetkezet vezetősége azonban nem hátrált meg ilyen érvek előtt, és 30 hektár magántermő szőlőt szántottak fel. A tagok természetesen eleinte lázadoztak, de amikor háztáji fejében 10 ár olvtányszölőt kaptak, megnyugodtak. Az is megelégedéssel töltötte el őket, hogy az új telepítésű szőlő egyre több termést adott. Tavaly például az ötéves Semillon 160 mázsát, a szintén ötéves Rlz, Ung 156 mázsát, a négyéves Müller pedig 150 mázsát adott hektáronként. A cukorfokkal sem volt különös baj. A Sauvignon 21, a Leányka 24, a Tramín pedig 22fokos mustot adott. Az egyesült efsz vezetősége, hogy a tagokat véglegesen megnyugtassa, még borkóstolót is rendezett. Ott csillogott a poharakban a Veltellni, a Tramín, az Olasz rizling, a Sauvignon és a Müller Thurgau leve. A legtöbb dicséretet a Müller Thurgau kapta. De szívesen ízlelgették a vígkedélyü nyugdíjasok a többi fajták kitűnő borát is. Persze, a találkozó nemcsak mulatozásból, borkóstolóból állt. Először Kelecsényi Rudolf üdvözölte néhány keresetlen szóval a veterán efsz-tagokat. Majd megköszönte áldozatos munkájukat, s még sok derűs napot és jó egészséget kívánt nekik. Kara Márton elfogódott hangon emlékezett meg a régi időkről, amikor a Garam völgyén a nagyüzemi gazdálkodás született. Sok fejtörés, vita után léptek a közös útjára, de amikor egységbe tömörültek, már nem sajnálták a fáradságot, és szorgalmas munkával küzdöttek a gazdaság feli lendítéséért. Ma már óriássá nőtt a szövetkezet. A közös család 3382 hektárt mondhat magáénak. A termelési eredmények sem roszszak. A múlt évben búzából 33, árpából 32, kukoricából 54, cukorrépából pedig 421 mázsás hektárhozamot értek el. Az állattenyésztés szakaszán is jók az eredmények, s nem csoda, ha ezek után évről évre jobb a keresett lehetőség és természetesen nagyobb lesz majd a nyugdíj ts. A Kéméndt Általános Kilencéves Iskola tanulói rövid verstkékkel, rövid Jelenetekkel szórakoztatták a nyugdíjasokat és megköszönték nekik, hogy önfeláldozó munkájukkal ilyen gazdag szövetkezetét hagynak rájuk. Lakatos Gyula zenekara pedi gólyán vérpezsdítőén húzta a talp alá valót, hogy csak úgy dobogott a parkett a táncolók lába alatt, a „hallgatókra" pedig felcsendült a nóta. Még a 74 éves Köpi Gábor ts beleénekelt a mikrofonba, és az egyes számok után vastapsot kapott. Kedves évzáró előzetest láttunk a Fehér Akácban. Az első 'ilyen nagyobb jellegű találkozás volt országos viszonylatban. Várakozáson felül sikerült, jól érezték magukat a nyugdíjasok, mert látták, hogy a fiatalok nem feledkeznek meg róluk, értékelik múltbeli verejtékes munkájukat. Akkora volt az örömüfc, hogy jónéhányan kivilágos virradatig ropták a táncot. Balia József Nem volt könnyű az út Л téli időszak igen alkal” más a mezőgazdasági dolgozók továbbképzésére. Hogy ez ne legyen ösztönös, a mezőgazdasági dolgozók továbbképzésére alakult bratislavai intézet komoly tervet dolgozott ki. E tervfelől érdeklődtünk O. Mikula mérnöktől, a technológiai, technikai és a meliorációs tanszék vezetőjétől. Elmondotta, hogy a múlt évben elsősorban módszertani pedagógiai koncepciós feladatokkal foglalkoztak. Emellett természetesen törődtek a mezőgazdaságban dolgozók rendszeres továbbképzésével is. A mezőgazdasági üzemeket irányító funkcionáriusok részére érettségi utáni kiegészítő tanulmányi tanfolyamokat szerveztek. Az idei téli időszakra a követelményeknek megfelelően olyan iskolázási rendszert dolgoztak ki, amely lényegesen hozzájárul a vezető káderek képzéséhez. Elsősorban azokra a szakaszokra fordítják a fő figyelmet, amelyek jelenleg a legfontosabbak a mezőgazdaság fejlesztésében. A részletes tématerv szerint a tanszék baromfitenyésztésitechnológiai tanfolyamot, valamint genetikával és törzsállattenyésztéssel foglalkozó tanfolyamot nyit. A második szakaszban a hegyaljai és hegyi körzetek termelési problémáival foglalkoznak. A baromfi neveléssel, valamint takarmányozással foglalkozó tanfolyamon 18 hallgató lesz és Nyitrán kezdődik februárban. A tanfolyamot a baromfifarmok, nagy, közös vállalkozások alapján létrejött baromfitenyésztő egységek dolgozóinak részére szervezték. Az itt végzett dolgozók komoly tanácsadó munkát fejtenek ki majd a jövőben. A genetikával és törzsállattenyésztéssel foglalkozó tanfolyam szintén Nyitrán nyílik februárban és még lehet rá jelentkezni. Főleg a fajtanemesítéssel foglalkozó mezőgazdasági dolgozók részére szervezik. A szakoktatásnak az a célja, hogy a törzsállat-tenyésztésben elért elméleti tapasztalatokat átvigyék a gyakorlatba. Az előadások a magas szintű elméleti fejtegetések mellett gyakorlati példákkal is bizonyítják a feltételezett technológiai folyamatok helyességét. A hegyi és hegyaljai körzetek termelésével foglalkozó tanfolyamra a múlt év végén kilenc hallgatót vettek fel, azonban ez még mindig kevés, és jó lenne, ha a járási mezőgazdasági társulások további tanulókat küldenének a tanfolyamra. Ez a tanfolyam is februárban kezdődik Nyitrán. Főleg a járási mezőgazdasági társulások, efsz elnökök, állami gazdaságok igazgatói, efsz-ek és ág-к agronómusai, technikuшшшшшятяшшшштат sai, valamint olyan intézmények vezető dolgozói számára szervezik, akik a hegyi és hegyaljai körzetek termelési problémáival foglalkoznak. A tanszék részletes kiegészítő tanulási tervet dolgozott ki a mezőgazdasági termelés gépesítésére is, azonban a tanfolyam valószínűleg csak az 1971—72-es évben indul. Újdonság a matematikaimódszertani tanfolyam, amely a mezőgazdaság ökonómiai kérdésével foglalkozik. A tanfolyam februárban kezdődik a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. Eddig még csak 12 a jelentkezők száma, az induláshoz azonban legalább 20—22 tanulóra lenne szükség. Az érettségi utáni kiegészítő szaktanfolyamok célja, hogy az egyes termelési szakaszok száШЖ mára különleges képesítéssel rendelkező kádereket biztosítsanak. A tanfolyamokon a mezőgazdasági középiskolák, valamint az általános középiskolák végzett hallgatói vehetnek részt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulásnak ez a formája bevált, és jelentős visszhangra talált a gyakorlati szakemberek körében. A jól képzett lektorok igazán magas színvonalú és hasznos előadásokat tartanak. Szintén újdonság a földrendezéssel foglalkozó tanfolyam, amit Leyicén (Léva) rendeznek meg. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó tanfolyamot Piešfanyban, az öntözéses gazdálkodással foglalkozó tanfolyamot szintén Levícén tartják. A továbbtanulási tanfolyamok ötévenként ismétlődnek. Meg kell említeni még, hogy a múlt évben a gép- és traktorállomások növényvédő brigádjai tagjainak számára földfertőtlenítéssel foglalkozó tanfolyamot szerveztek. Ez a tanfolyam nem töltötte be teljesen küldetését, s a jövőben jobban meg kell szervezni. (eS) КЯНЯВЯЯМШННЯНН1НЯЯНЯ1
