Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-30 / 4. szám
4 SZABAD FÖLDMOVES. 1971. január 30. Az utóbbi néhány év alatt lényegesen csökkent a cukorrépa vetésterülete. Kevesebb cukorrépát termeltünk, s bizony nem egy esetben problémák merültek fel a „fehér arany“-nyal, vagyis a cukorral történő ellátás körül. Az 1970-es esztendő végre megállította az állandóan csökkenő termelési tendenciát, s bizonyos mértékben előmozdította a vetésterületek növelését is. Mind* ennek ellenére Szlovákiában a cukorrépa-termelés nem érte el a tervezett színvonalat, sőt a felvásárlási tervet sem sikerült telfesíteni. Az egyes üzemek által elért eredmények azonban arra köteleznek bennünket, hogy elismeréssel szóljunk ezen gazdaságok munkájáról. MÉRFÖLDKŐ legjobb eredményi (-589 q/ba), a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a blažovi szövetkezet lett az első (579 q/iha), a trebišovi járásban Božčice (594 q/ha) remekelt. Természetesen voltaik, máshol is jó eredmények, de minden gazdaság termelési sikereinek elemzésére egy rövid lélegzetű írásban nem lehet kitérni. 1Előtérben a nagyüzemi technológia A múlt év országszerte fontos határkövet jelentett a cukorrépatermesztésben. A vetésterületek növelésén kívül elsősorban a gépesítés fokozására és a nagyüzemi technológia bevezetésére törekedtünk. A vetést tavaly mindenütt koptatott, csávázott vetőmaggal végezték el. Az össz-vetésterület 25 százalékán — 11500 hektáron — pontos vetést végeztek, 6 cm-es tőtávolságra, Megközelítőleg hasonSzlovákia cukorrépatermesztésének fejlesztésében Lelkiismeret-íurdalás nélkül elmondhatjuk, hogy a múlt év nem kedvezett a mezőgazdaságnak, és így a cukorrépa-termesztésnek sem. Mintegy két héttel eltolódott a vetések ideje, s kedvezőtlen volt a lehullott csapadékmennyiség területi és időbeni megoszlása Is. E nehézségek ellenére Szlovákiában átlagosan 375 mázsa cukorrépát adtak el egy hektár vetése területre számítva, s ez már pozitív értékelést kíván. Hozzávetőlegesen 1 millió 789 ezer tonna cukorrépát adtak a feldolgozóiparnak Szlovákia mezőgazdasági üzemei. Hozamok szempontjából a nyugat-szlovákiai kerület tett ki magáért a legjobban, mivel átlagosan 390 mázsa termést takarítottak be egy hektárról, s így megelőzték a kelet-szlovákiai (353 A két kombájnos: Cséfai Lajos és Sőky Vince mázsa) és a közép-szlovákiai (260 mázsa) kerületet. Ha már az eredményekről beszélünk, meg kell említeni ezen termelési szakasz legsikeresebb gazdaságait. A tmavel járásban például az ostrovi efsz érte el a ló nagyságú területem végezték el a vegyszeres kezelést is. A herbicidek közül a Burex és a Bétánál mutatkozott leghatásosabbnak. A szocialista munkaverseny sikere Az 1970-ben meghirdetett szocialista munkaverseny — amely az egy hektárra eső egyedek számának növelésére irányult — elérte célját. Az előző évhez mérten 1970-ben mintegy 5000 egyeddel több volt a cukorrépa a vetésterület minden hektárján, s így már eleve megvolt a feltétel a jobb hozamok eléréséhez. A termés betakarítását az összvetésterület 13 százalékán végezték el kétmenetes begyűjtés útján, melynek során egy gépcsoportra átlagosan 28 hektár jutott. Sokkal kiemelkedőbb eredményt értek el a dunaszerdahelyi járásban, ahol a betakarítás új technológiáját a vetésterület 46 százalékán vezették be, s egy gépcsoport átlagteljesítménye 44 hektár volt. Ilyen járási méretű teljesítményt még Szlovákiában nem sikerült elérni. Ugyanebben a járásban — a felsőpatonyl (Horná Potőfí) szövetkezetben — született meg a másik rekord Is, mivel egy háromsoros gépcsoporttal 100 hektár termésének betakarítását végeztékéi. Egy hektárról 383 mázsa átlaghozamot gyűjtöttek be. A rekord felállító! Cséfai Lajos és Sóky Vince A két „segéd“, Földes jános és Tóth jános kombájnosok, valamint Földes János és Tóth jános segédkómbájnosok voltak, akik ezért a teljesítményért külön dicséretet érdemelnek. Bizonyságot tettek arról, hogy valóban mesterien értik az új gépek csínját-bínját, s egyben lehetőséget adtak a gépeknek is, hogy megmutassák, mire képesek. Tízezer vagonnal több cukorrép’át kell termelnünk ebben az évben ahhoz, hogy fedezni tudjuk a „fehér arany“ iránti keresletet. Nem kis feladat, de ha kihasználjuk az adott lehetőségeket, tovább növeljük a vetésterületet, fokozzuk a termesztési munkálatok gépesítését és a vegyszerekkel történő kezelést, akikor bizonyosan teljesíteni tudjuk a feladatot. Ebben segítségünkre lesz a „Slovmona H“ űj, genetikailag egycsírájú cukorrépa is, mely a kellő feltételek megteremtése esetén szintén meghálálja a gondos termesztői munkát. Jozef Kulaáík Érdekességek A mezőgazdasági kutatóintézetek az egész világon egyre lázasabban keresik a növények nagyobb hozamát biztosító lehetőségek kihasználásának módját. A kutatók legintenzívebben a búzatermesztés fokozásának lehetőségével foglalkoznak. Kísérleteket folytatnak a búza „tiszta“ vetésével, vagyis egy parcellán csupán egy fajtát vetnek, továbbá a több fajtából álló „keverék“ vetésével. Kutatásaikat arra alapozzák, hogy a főbb őszi búzafajták nem egyformán ellenállók a fagynak, a szárazságnak, a betegségnek és a kártevők sem egyformán garázdálkodnak az egyes fajták vetéseiben. Az NSZK-ban — az Alpok alján — folytatott kísérletek azt mutatják, hogy a kedvező termesztési feltételeket biztosító évben a „tisztán“ vetett őszi búza jobb termést ad, de a rosszabb évben — a talaj tápanyagtartalmának alacsony szintje ellenére is — a „keverékek“ viszonylag jobb és gazdagabb termést biztosítanak. —Pú— A Texasi Mezőgazdasági Kutató Állomáson Jim Stansel és társai azt a kérdést feszegették, hogy hatással vart-e a felhős, borús napok száma a növények hozamalakulására? Felfigyeltek ugyanis arra a jelenségre, hogy egyes években jóval csökkent a rizsföldek terméshozama. Továbbá megállapították, hogy ezekben az években feltűnően sok volt a borűs napok száma. A következő évek kísérletei bizonyították, bogy a 100 százalékos megvilágítás esetén kitűnő volt a termés, míg a 70 %-os megvilágításnál még ugyan tűrhetően fejlődtek ' a növények, de nagyobb nitrogénmennyiség adagolása esetén a fejlődés intenzitása csökkenő tendenciát mutatott. A 40%-os megvilágításnál már átlagosan 11 mázsával csökkent a hektárhozam. —pú— Élnek az adott lehetőségekkel Az utóbbi években egyre több bírálat hangzik el a mezőgazdasági gépiparral kapcsolatban, s bizony kevés az olyan mezőgazdasági üzem, ahol a fizikai munkaerőszükséglet száz százalékra biztosítva van. Azt hiszom nem túlzók, ha azt mondom, hogy az egyéb apró-cseprő hiányosságok mellett az említett két probléma okozza a legtöbb fejtörést szövetkezeteink vezetőinek. Talán ezen két hiányosságnak köszönhető, hogy olyan nagy mértékben elterjedt a különböző vegyi készítmények — főleg a gyomirlőszerek — haszná lata hazánkban, s úgyszólván szerte a világon. Minden mezőgazdasági dolgozó — előbb vagy utóbb — rádöbben, hogy a vegyi készítmények segítségével nagy munkaerő ráfordítást takaríthat meg, s ezzel olcsóbbá teheti a termelést. Valahogy így volt ez a komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üzemeiben is pár évvel ezelőtt. Azóta már nagyot léptek előre a vegyszeres növényápolásban, és eredményeik és tapasztalataik azt mutatják, hogy jő munkát végeztek. A járásban 1970-ben már 19 000 hektár gaboneféleség vegyszeres gyomtalanítását végezték el. Éveken keresztül jó eredményt értek el a Dikotex készítménnyel, de az évek során egyes gyomnövények annyira megszokták ezt a vegyszert, hogy teljesen immunissá váltak. Ezek ellen a gyqmok ellen a külföldről behozott Aniten elnevezésű készítménnyel vették fel a harcot. Igaz, hogy ez a készítmény háromszor olyan drága, mint a Dikotex, de sokkal hatásosabb, jó tapasztalataid vannak ezen a szakaszon az Aretlt-tel is, míg a Dynosept nem vált be a gabonaféléknél. Külön kell megemlítenünk a kukoricát, melynél a különböző gyomirtószerek közül a legjobb eredményt a Zeazin biztosította. Összesen mintegy 6,5 ezer hektár kukoricánál végezték el a gyomirtást a műit évben. Itt fontos megjegyezni, hogy az egy hektárra előírt 2—3 kilogrammos adag egy mérsékelten száraz esztendőben semmi eredményt sem nyújtott, és így kénytelenek voltak növelni az adagokat. A múlt évben 7—8 kg Zeazin oldatát juttatták egy hektárra s ez már magával vonja azt Is, hogy a kukoricát monokultúraként, azaz több éven keresztül egy parcellán termesszék. Csakis az elismerés hangján lehet beszélni a Treflari elnevezésű készítményről, melyet a múlt évben használtak első ízben a járás területén. Hogy milyen eredményt értek el vele? Öröm volt végignézni a szövetkezetek paprika és paradicsom-ültetvényein. De talán nézzük az érem másik oldalát is. Itt van például a korai burgonya kérdése. Nincs olyan vegyszer, amit kockázat nélkül használhatnának a burgonyabogár ellen. Hogy miért? Mert az ismeretes és használatban levő készítményeknél 14, sőt 30 napos a „tilalmi idő“, vagyis csak a permetezéstől számított 14, illetve 30 nap eltelte után szabad megkezdeni a betakarítást, amikor a vegyi készítmények már elvesztették káros hatásukat. Igen ám, de a permetezést június első hetében kell elvégezni, míg a betakarítás június közepén esedékes. De hogyan kezdhetik a begyűjtést, ha még nem múlt el a vegyszerek hatása? Remélhetőleg az ebben az évben forgalomba kerülő Despirol jobban beválik, mert már csak egy hét „tilalmi“ időről van szó. Hasonló vagy talán még roszszabb a helyzet a gyümölcsösök-., ben, mivel a járásban összesen 300 ezer gyümölcsfa várja a permetezést — úgy látszik hiába. A. járási mezőgazdasági társulás agronómusa — Žižka Štefan — szerint nincs permetezőszerük, amivel elvégezhessék ezt a fontos műveletet. A cukorrépánál 707 hektár vegyszeres gyomirtását tervezik ebben az évben, de csak 13 mázsa Betanolra kaptak ígéretet, s ez körülbelül 210 hektár gyomtalanítására elegendő. A járásban négy gép- és traktorállomás végzi a vegyszeres gyomirtást és az egyéb — vegyszeres kezeléssel összefüggő — teendőket. Sok probléma volt a mélyebben fekvő, nedves területek megmunkálásával, mert az erőgépek nem mehettek ki a laza talajra, s így ezeken a területeiken csak később — sőt néha egyáltalán nem — végezhették el a vegyszerek adagolását. Hasonló volt a helyzet a szikkasztott betakarítással is, amit a Regióne készítmény segítségével végeznek a járásban. Ezeken a' mélyebben fekvő területeken a jövőben repülőgéppel szórják majd el a műtrágyákat, és a vegyszereik adagolását is ily módon valósítják meg. A kolárovői (Gúta) és az ifjüságfalvi (Dedina Mládeže) szövetkezet, valamint a Balvany-i Magnemesítő Állami Gazdaság karöltve vállalkozott a repülőtér és a tároló-helyiségek felépítésére. A vegyszerek használata révén egyre eredményesebbé válik a komáromi Járás mezőgazdasági termelése, s csakis a különböző vegyszereiket gyártó vállalatokon mú-> Ilik, hogy ne fékezzék, hanem inkább mozdítsák elő mezőgazdászaink ezlrányű törekvéseit. Reméljük, hogy vegyipari dolgozóink betartják adott szavukat! (kádek) Mi lesz a lucernamaggal? Az utóbbi hónapokban egyre több szó esik a lucernamag felvásárlása körüli problémákról, bonyodalmakról. A termelők mérgelődnek, hogy a nehezen kitermelt, olyannyira keresett termény most a raktárban „fekszik“, az évi pénzügyi tervük pedig „foghíjas“ maradt. Szidják a felvásárlókat, a fogyasztókat, mindenkit aki az eszükbe jut, viszont nem tudják, hogy valójában ml is a felvásárlás kerékkötője. Az 1967 előtti időszakban jelentős hiány mutatkozott a hereféleségeknél a vetőmagokkal történő ellátásban. Évente mintegy 800 tonna heremagot hoztunk be külföldről, tonnánként ezer dollárért, ami a nálunk érvényben levő árak egyharmadénak felelt meg. Hazánkban 1960-ban pél- I dául 100 kilogramm M4-es osztályzatú lucernamag értéke 4854 korona volt, 1967 óta viszont 9 ezer 800 korona. A felvásárlási ár növelése, a termelőknek a kutatóintézetek és egyéb szervek által történő támogatása a heremagtermesztés rohamos fejlődéséhez vezetett. Sok helyen tértek rá erre a kifizetődő termelési szakaszra és így a különlegesen kedvező 1969-es évben annyi vetőmagot termeltek mezőgazdasági üzemeink, hogy abból 3 évre is elegendő vetőmagot tartalékolhattunk. Ebben az évben jóval több heremagot vásároltak fel a felvásárló üzemek, mint amennyit az utolsó tíz év átlaga mutat, viszont az eladásnál máš a helyzet. Üzemeink többsége néhány évre elegendő vetőmaggal rendelkezik, s Így 1 az-állami alapokból csak nagyon kevés került eladásra. 1 Joggal kérdezhetné bárki, hogy miért nem exportáljuk felesleges készs léteinket, hisz akkor lehetőség nyílna a szövetkezetek „elfekvő“ készleteinek átvételére is. Igen ám, csak hogy itt is van néhány jelentős bökkenő. A hatvanas években — főleg 1966-ban — a heremag hiánya szükségszerűen maga után vonta a vetőmag felvásárlási árának ugrásszerű növekedését, s ezek az árak — tekinte't nélkül arra, hogy hiányról szó sem lehet — még ma is érvényben vannak. így jutottunk abba a „ké- 1 nyelmetlen“ helyzetbe, 'hogy a hazánkban kitermelt lucernamag ára a világpiaci ár háromszorosának felel ... тед. Ezen említett takarmánynövé* ny.ek — hereféléségek — vetőmagjának mázsájáért a világpiacon 95—100 dollárt adnak, ami a ml árainkhoz viszonyítva nagyon kevés. A felvásárló üzemek nem exportálhatják í 2500—3000 koronáért azt a vetőma- i got, melyért a termelőknek a lucerna esetében 9800, a vöröshere esetében pedig 5500 koronát fizettek mázsánként. Hogy az „áldatlan“ helyzetet némiképp lokalizálni lehessen — Ing. Martin Hraboš (Slovosivo, Bratislava) szerint — olyan megoldást kell keresnünk, hogy sé a termelők, se a felvásárlók ne legyenek megkárosítva. Az egyik megoldás az volna, hogy a hereféleségek vetőmagjának felvásárlási árát a búza vetésterülej tének egy hektárján elért átlagos bevételhez kellene viszonyítani. Ez anynyit jelent, hogy ha 35 q átlagos búzatermés esetén egy hektáron 6 ezer 300 korona bevételt érünk el, akkor a lucerna, illetve vöröshere 120, azaz 150 kilogrammos átlagos inagtermése esetén a lucerna 5 . ezer 250 korona, a vöröshere pedig négyezer korona bevételt biztosítana egy hektáron. Ilyen áron kellene értékesíteni mezőgazdasági üzemeinknek az 1970-es év termését. A másik megoldás az lenne, hogy a felvásárló üzemek csak a szerződésekben feltüntetett mennyiséget vásárolnák meg a termelőktől, a fennmaradó mennyiséget pedig csak az állami készletek csökkenése esetén vennék át. Az idő mindenesetre sürget, s éppen ideje volna már rendezni végre ezt a kérdést. A jövőre nézve pedig körültekintőbbnek kell lennünk, s ügyelni arra, hogy a termelés változó tendenciájával összhangban „rugalmasan“ intézzük árpolitikánk kérdéseit és problémáit, hogy ne forduljanak elő hasonló nehézségek. . - v.... ; • ■ . —Г —
