Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-26 / 25. szám

Levelezőink kérdéseire válaszolunk BODZSÄR László, Šahy Helyes e, lia az üres hordóban szüretig seprőt hagyunk? Nem helyes, sét káros a sep­rőt hosszabb ideig a hordóban tartani. Ez régi maradi nézet és sok elrontott, használhatat­lan hordó lett a következmé­nye. borseprőben minden szennyes káros anyag előfordul a musn. erjedése után. A kor­szerű bkrtechnológia előírja a must nyalkázását, vagyis mes­terséges ülepítését azért, hogy a mustba! került káros, tisztá­zatlan anyagok mielőbb eltávo­­líthatók legyenek még az erje­dés megkezdése előtt. Ahol ezt nem alkalmazzák (főleg kister­melők), ott az erjedés befejez­te után, mihelyt az újbor kissé letisztult, azonnal el kell vé­gezni a fejtést és a seprőt a hordóból eltávolítani. Erre kon­krét dátum nem adható, de az év végéig feltétlenül végez­nünk kell az első fejtéssel. Ha beteg vagy rothadt szőlőből préselünk, úgy előbb fejtünk. Ha hordónk üresen marad, jól kimossuk, majd szikkadása után a pincében kénezés alatt tartjuk. Hektoliterként egy vé­kony kénszeletet szükséges el­égetni. Havonként kenézünk. @ Sahyban és környékén milyen szőlőfajták alkalmasak lugasnak? Lugasnak kevés kivétellel minden szőlőfajta alkalmas. Természetesen mindig az ottani klimatikai és talaj- (ill. fek­vés-) adottságok figyelembevé­telével kell a megfelelő szőlő­fajtát kiválasztani. A Szabad Földműves szakmellékletében több esetben foglalkozott bor- és csemegeszőlők részletes is­mertetésével, amiből minden kistermelő megválaszthatta a részére legmegfelelőbb fajtát. Ajánlani tudnánk korábbi faj­tának az Irsai Oliver, Bouvier, Müller Thurgau fajtákat. Zöld­­veltelíni, Zöldszilváni, Leányka, Peszeki Leányka és vörösbor­nak a Szentlőrinci fajtát. Ké­sőbbi fajtának pedig az Olasz­­rizlinget. Ezen fajták mind al­kalmasak lugas, kordonműve­lésre. Dél-Szlovákiában mind bevált jó termő fajták. Talaj iránt nem igényesek, homokon, középkötött vagy agyagos tala­jon egyaránt termelhetök. Mint általában minden szőlőnek jő tápanyagellátás, telepítés előtt a talajforgatás és jó talajelő­készítés elengedhetetlen köve­telmény. Ha van lehetőség dombos, szellős, lehetőleg déli­­délnyugati lejtőre telepítsünk. Ez nem jelenti azt, hogy zárt területen, házi kertben nem telepíthetünk szőlőt. Itt azon­ban számolni kell a fokozot­tabb növényvédelemmel. A fent említett fajták érési ideje: Irsai Olivér augusztus vége, Bouvier szeptember eleje, Müller Thur­gau szeptember közepe. Zöld­­veltelíni, Zöldszilváni, Leányka, Szentlőrinci szeptember—októ­ber eleje. Az Olaszrizling okt. végére érik be. A fenti fajták különösebb növényvédelmet nem igényelnek, kivéve a Möl­lert és Leánykát, amelyek szür­kerothadásra hajlamosak, ezért inkább szellős helyre telepí­tendők. A beérési cukorfok a fekvés és termés nagyságától függően 18—20 fok körül vár­ható, természetesen kedvező időjárás esetén. A bor minősé­ge, fajtajellege leginkább a Müller Thurgau, Zöldveltelíni, Zöldszilváni, Leánykák, Szent­lőrincinél található meg. Az Irsai Olivér erősen muskotá­­lyos zamatú bort ad. ф Müller Tliurgau és Konkordia jellemzése A Müller Thurgau svájci faj­ta, a Rajnai rizling és Zöld­szilváni keresztezéséből előállí­tott fajta. Hazánkban eléggé elterjedt, bőtermő fajta. Min­den bortermő körzetben ter­meszthető, tőkéje erős, félme­­reven állóvesszőkkel. Fürtje vállas, tömött, rövid középszé­les. A bogyója zöldesféhér, gyéren pontozott. Erősen növe­kedő, korán termőreforduló, jól termékenyülő, hagy termőké­­pességü fajta. Beérési cukor­foka magas, sok cukrot termel. Szellős fekvésekre telepítendő, kordon- és lugasművelésre ki­válóan alkalmas. Rövid és kö­­zépcsapoá metszést kiván, nagy terhelésre érzékeny. Mérsékel­ten tápanyagigényes fajta. A téli faggyal szemben viszonylag ellenálló, a szárazságot jól tű­ri, rothadásra hajlamos fajta, peronoszpórára és lisztharmat­ra érzékeny. Bora illatos, elég­gé zamatos, testes, alkoholban gazdag, de nagyon l&gy pecse­­nyebor. Gyorsan vénül, ezért fiatalon keli készre készíteni. Olaszrinzlinggel vagy Zöldvel­­telinivel kedvezően házasítha­tó. A Konkordia direkttermő faj­ta, így ma már termesztésével foglalkozni nem érdemes a há­zikertekben sem. Szőlőoltványokat forgalmazza a Vetömagnemesitő Vállalat (Šlachtiteľský podnik, Brati­slava, Záhradnícka uh). Aján­latos a megrendelést a Ker­­tészkedők Szervezetén keresz­tül együttesen benyújtani. De beszerezhetők a szőlőoltványok a szaporító iskolákban is, ame­lyek minden szőlőtermesztő körzetben megtalálhatók. ★ DOMBI FERENC, Vinica • Tájékoztatás a Peseki leánykáról A szőlészeti szakkönyvekben a Peszeki leányka mint fajta nem szerepel. Nem alfaja a Leánykának, mivel sem a haj­tások, levelek, fürtök nem ha­sonlítanak arra. Az Ampelográ­­íia (szőlőfajta ismeret) sem tesz említést a Peszeki leány­káról. Nálunk leginkább a lé­vai járásban van elterjedve. A Zselízi ÁG kissallói és peszeki szőlészetében már régóta ter­melik. Valószínű, hogy a Pesze­ki szőlészetből szaporították és terjesztették a környező vidé­ken és talán innen kapta elne­vezését is. Mindenesetre erre konkrét adat nincs. Ami a termesztését illeti, ér­demes szaporítani, mert eléggé bőtermő, a talaj iránt különö­sen nem igényes. A fagynak eléggé ellenálló, a gombabeteg­ségekre kissé érzékeny. Bioló­giai sajátossága: erős növeke­désű, kedvezően termékenyülő, nagy termőképességű, bogyó­­pergésre nem hajlamos. Luga­son és kordonon középcsapos metszést kiván, jó tápanyag­ellátás mellett a terhelést jól bírja. Fürtje a Leánykáétól el­térő, hosszabb fürtű, laza szer­kezetű. Cukorfoka elég jó, a termés nagyságától függően 18—22 fok között mozog. Bora illatos, kellemes zamatú és testes, jó pecsenyebor. Ked­vező évjáratban vetekszik a Leányka borával, sőt, adott esetben zamatosabb, harmoni­kusabb ennél. Nyugodtan ajánl­juk termesztésre, mert kiegyen­súlyozott, rendszeres termésé­vel a kistermelők kedvelt sző­lőfajtája. (—) Új kézi permetezőgép A mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat bratislavai szakágazati Igaz­gatósága, továbbá a Refachema és a Modrai Szőlészeti Műszaki Középis­­ко1д közös rendezésébeh Modrán e Ко 1-én megtartott növényvédelmi gépbemutatón az új gépek között talán a legnagyobb érdeklődést a HR—1 elnevezésű permetező váltotta ki. Az egy keréken mozgó, kézzel könnyen tolható permetező elsősor­ban a gyomirtó szerek s ezek között elsősorban a Gnamoxone használatát könnyíti meg a kertészetben, szamó­caültetvényekben, erdészetben és sok más esetben is pl. ott, ahol a trak­toros permetezőgépet nem lehet vagy nem gazdaságos alkalmazni. A per­metező alacsony nyomással dolgozik és eredeti angol Pqlijet szórófejjel ellátott. A permetezett sáv szélessége igen egyszerűen a szórófej magasabb­ra vagy alacsonyabbra helyezésével változtatható 30 cm-től egészen 70 cm-ig. A gépváz mindkét oldala védőburkolattal van ellátva a célból, hogy a kontakt hatású gramoxon a gyomoktól megvédendő kultúrnövé­nyeket ne érje, illetve ne károsíthas­sa. A permetezőgép szétszerelése igen egyszerű. Ilyen állapotban a személygépkocsi csomagtartójában is jól elhelyezhető. A permetezőgép je­lenlegi ára 1280 Kčs. Gyártója a Oprevovny zemédelských strojil, zá­vod 01, Vinof u Prahy. Az első szériában kísérletképpen legyártott gépeket főleg a városok parkosításával foglalkozó vállalatok szó szerint szétkapkodták. Szlovákiá­ban egyelőre még csak hat ilyen gép dolgozik. Mivel azonban mind bel-, mind külföldön nagy az érdeklődés iránta, a gyártó vállalat képviselői szerint újabb széria gyártását terve­zik és ezek a gépek már a jöv5 év tavaszán kaphatók lesznek. Ez annál is valószínűbb, mivel a gyártó válla­lat már most 500 ilyen gépre kapott megrendelést Lengyelországból. Reméljük, hogy ez a terv megvaló­sul s igy ez a szó szerint ma hézag­pótló permetezőgép segítségével kis területeken, kertekben termelt kultú­rák sorközei is vegyszeresen, köny­­nyen gyomtalaníthatók lesznek. R. V. I# orszerű kaptáraink általában fészekre és mézkamrára tagolódnak. A fészek a fiasitás, vala­mint a méhcsalád saját fo­gyasztására szükséges éle­lem (méz és virágpor) be- - fogadására való lépekből áll, a mézkamra a pörge­tésre szánt méz elhelyezé­sére szolgál. Az anya kor­látozásának célja eredetileg csupán az volt, hogy meg­akadályozza a petézés kiter­jesztését a mézkamra lépjei­­re. Jól bevált eszköze az hagyott anya által a főhor­dás alatt lerakható peték­ből fejlődő 45—50 ezer méh körülbelül 6—7 kg mézet fogyasztana el álca korá­ban. Ez valóban elég sok­nak látszik. Ha azonban fi­gyelembe vesszük, hogy a 4,5—5 kg élőméh pénzben kifejezett értéke az akácvi­rágzás végén is legalább 200—300 Ft, a 6—7 kg mé­zé ellenben csupán 100— 120 Ft, akkor mindjárt más színben fogjuk látni a dol­got. lése, átalakítása. Erre pe­dig leginkább éppen a bel­ső munkát végző méhek hi­vatottak. Minél gazdagabb és minél rohamosabb a hor­dás, annál több belső mun­kát végző fiatal méhre van szükség a kaptárban. A 12 —15 nappal a főhordás előtt végrehajtott túlzott anyakorlátozással a fiatal méhek aránya akkor válik kedvezőtlenné, akkor csap­pan meg nagy mértékben, amikor legnagyobb szükség lenne rájuk. Minthogy pe­ső eredmény az akácban meglehetősen szűkölködő területen, vándorlás nélkül, egy akácon 58 kg összes gyarapodás és családonként 38 kg pörgetett méz lett. Sajnos, a mérgezés csak­nem egész nyáron őt foly­tatódott. Közvetlenül az akác elvirágzása után a kertem előtt húzódó vasút­vonalat permetezték végig egyetemes gyomirtószerrel. A permetezést megelőző na­pokban ez volt méheim legfőbb gyűjtőterülete, mert Az anya korlátozása anyarács, amely helyesen használva távol tartja az anyát a mézkamrátől, u­­gyanakkor elig-alig gátolja a méhek munkáját, különö­sen akkor, tha a mézfeamrá­­nak külön kijárója is van. Ojabban az anya korlátozása tekintetében egyre szélsőségesebb mód­szerek váltak uralkodóvá a méhészetekben. Egyre töb­ben vallják azt, hogy a fő­hordáskor nincs szükség faisításra, mert 1. annak felnevelése aránytalanul sok mézbe kerül, 2. gondozása sok munkást köt le, olyano­kat, amelyek a dajkálás alól felszabadulva korábban vál­hatnának gyűjtő méhekké, 3. a szabadon petéző anyák családjai a föhordás végére mértéktelenül megnépesed­nek, pedig ilyenkor a mun­kásokra már nincs szükség, mert nincs mit gyűjteni, 4. a megnépesedett családok sokat fogyasztanak. Ezeket a hátrányokat az anyáknak már jóval a főhordás előtt végrehajtott erős korláto­zásával, vagy éppen a csa­ládok meganyátlanításával igyekeznek kiküszöbölni. Tagadhatatlan, hogy a kel­lően fejlett családoktól Ha­sításuknak erős korlátozása, vagy teljes szüneteltetése ré­vén több mézet lehet pör­getni. Azonban korántsem azért, mintha az ilyen csa­lád többet gyűjtene, vágy szorgalmasabban dolgozna, hanem inkább azért, mert megmarad a fiasitás felne­­♦elésére szükséges méz is, a Hasítástól mentesülő fé­szekbeli lépek pedig méz­zel telnek meg, s a család jobban kifosztható. Az el­érhető többlet azonban meg­közelítőleg sem olyan sok, mint azt a méhészek álta­lában hiszik. Egy méh fel­nevelése körülbelül egv harmad sejtnyi mézébe ke­rül a méhcsaládnak ÍÖrö­­si: Méhek között 6. kiad., 199—200. oldal.) Egy kilo­gramm mézből kb. 7200 méh nevelődik, tehát a szabadon Az sem egészen helytálló megállapítás, hogy a főhordás után nincs szükség fiatal méhekre. El­lenkezőleg, nagyon is szük­séges a főhordásban kime­rült, elvénült, szárnyafosz­­lott és szőrevesztett, hama­rosan elpusztuló, munkások pótlása. A túlzott korláto­zás vagy az anyátlanítás eredményeként a főhordás után a családok népessége annyira megcsappan, hogy abban az évben már semmi­féle mesterkedéssel helyre nem hozható. Ősszel gyenge családok kerülnek telelőbe, A méhek koszorújában csillagos lemezkével jelölt anya. s a következő tavaszon sem lehet kielégítő a méhcsalá­dok fejlődése. A méhészek pedig okolják a mostoha időjárást, a túlméretezett kaptárt, a késedelmes cuk­­rozást, a noszémát, a mér­gező porozást és permete­zést — csak arra nem gon­dolnak, hogy a Hasításnak heteken át való szünetel­tetése a méhcsaládok ter­mészetes fejlődésének a te­tőfokán olyan érvágás, amit csak egészen, kivételesen kedvező viszonyok között heverhetnek ki. A főhordás alatt kikelő fiatal méhekre azonban nem csak az utánpótlás céljából van szükség. A mézeltetés ugyanis nem csupán a virá­gok nektárjának az össze gyűjtéséből áll. Éppen olyan fontos munka a kaptárba kerülő nektár mézzé érie­dig a méz értékelése szem­pontjából hova-tovább az enzimtartalom válik döntő­vé, minden igyekezetünkkel módot kell keresnünk an­nak javítására. Hosszú méhészkedésem alatt az anyakorlátozás minden elképzelhető módját kipró­báltam. Soha nem tapasz­taltam, hogy az akácvirág­zás alatt szabadon hagyott anyák családjai a hordás megszüntetése után feltű­nően többet fogyasztottak volna, mint azok, amelyek­ben a fiasitás erősen kor­látozva volt, vagy ideig­­óráig teljesen szünetelt. El­lenkezőleg. a szabad anyás családok az akác után csak­nem mindenütt és minden­kor kínálkozó gyenge^ hor­dásból is gyarapodni tudtak akkor, amikor a fiasítást heteken át nélkülöző csalá­­! dók rohamosan csökkenő népessége a napi fogyasz­tást sem volt képes begyűj­teni. Ez a felismerés veze­tett arra, hogy évek óta tel­jesen felhagytam az anyák korlátozásával. Többször kedvező eredményét tapasztaltam ennek a módszernek. Az akácvirágzás első napjaiban, május 27-én és 28-án méhe­sem közelében repülőgépről szűnyogirtó porzást végez­tek. A kijáró méheknek jó ötöd-, hatodrésze lehullott. A kaptárakban azonban nem lehetett olyan mértékű népességcsökkentést megál­lapítani, ami alapja lehetett volna a kártérítési kereset­nek. A hordás megkésve és vontatottan indult, s később sem érte el a családok fej­lettségéhez mérten várható értéket. A legnagyobb egy napi gyarapodás mindössze 6,5 kg volt két alkalommal olyan családban, amelytől az akác előtti állapota sze­rint legalább 10—12 kg-os napi gyarapodás is kiteiiett volna egyébként. Ezenkívül még négy napon volt öt kg-on felüli hordás. A vég­tele volt zsályával, somkő­­rőval, fehér-herével, ka­kukkfűvel. Ugyanakkor meg­kezdődött a burgonyabogár elleni kötelező porozás. Minthogy pedig a környé­kemen legalább 100—150 kisparcellás krumpliföld volt, s mivel a porozást mindenki akkor végezte, amikor éppen ráért, körül­belül 6 héten át minden nap akadt egy-két szorgal­mas szomszéd, aki harisnya­szárat rázogatva valóságos felhőket eregetett a DDT- ből, végig a burgonyasoro­kon. A gondosabbja olyan bőven adagolta a mérget, hogy veteményese messziről fehérlett, mintha be lett volna havazva. A mezsgyé­ken és a szomszédos parla­gokon buján tenyészett a fehér here, a katángkóró, a réti- és a lózsálya, a som­­kőró, s más mézelő és vi­rágport adó növény, ame­lyeket a méhek szorgalma­san látogattak. A mérgezés következtében állandó volt a kijáró méhek pusztulása, de mivel az ntánpólás is ál­landóan kelt, a családok nem sínylették meg észre­vehetően. Azonban valószí­nű, hogy a főhordás idején végzett anyakorlátozás vagy anyátlanítás után ilyen kö­rülmények között őszre hír­­mohdónak is alig maradt volna méh a kaptárakban. Összefoglalva: A föhordás előtti túlzott anyakorlátozás révén nyerhető méztöbblet nagyon kétes értékű, mert: 1. jóval kevesebbet ér. mint a kieső szaporulat, 2. fel­tehetően gyengébb minősé­gű, mint a kellő számú fia­tal méhhel bíró családoké. 3. sokszor nagy részét, vagy az egészet vissza kell etet­nünk azonnal a főhordás után. ha meg akarjuk előz­ni a családok elnéptelene­dését. Megfelelő nagy kap­tárban a főhordás előtti anyakorlátozást teljesen fe­lesleges, vagy legfeljebb az elkülönített mézkamrátől való távoltartás céljából le­het indokolt. Koltay Pál f Méhészeti

Next

/
Thumbnails
Contents