Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-26 / 25. szám
1971. június 26. SZABAD FÖLDMŰVES 3 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIÁI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA A nők helyzete a szövetkezetben Hányszor halljuk a szövetkezetek nőtagjaitól — s nemegyszer saját feleségünktől is —, hogy necsak a Nemzetközi Nőnapon, vagy azt megelőző napokban beszéljünk a nők problémáiról, helyzetéről, hanem évközben is, hiszen a nőknek a hét csaknem minden napján kijut a háztartási munkából, a gyermeknevelésből, a férjről való gondoskodásból és bizony a szövetkezeti közös munkából is. Megszokták már ezt a sokoldalú tevékenységet, s nem ágálnak ellene. , Kétségtelen, a nők helyzetén már sokat javított szocialista társadalmi rendszerünk, azonban még számos tennivaló akad ezen a téren. Tény, egyszerre nem lehet minden kérdést megoldani! Ezt gazdasági-politikai vezető tényezőink is tudják; elismerik a szocializmus építésének különböző szakaszain végzett áldozatos munkájukat, érdemeiket s ez az, ami feljogosítja a nőket a politikai, gazdasági és társadalmi tisztségek betöltésére. Mert, ha a „gyengébb nem“-hez tartozók képesek sokoldalú tevékenységre, miért ne lennének alkalmasak egyéb felelős tisztségek betöltésére? Tehát a jelenlegi helyzetbe semmiképpen sem nyugodhatunk bele!... Vessünk csak egy pillantást a 19. századba. Hiteles dokumentumok szólnak arról, milyen fontos szerepet töltöttek be a nők a világ első szövetkezetében (ROCHDAL, 1844 — Anglia), vagy az európai földrész első GAZDAEGYLETÉBEN (SOBOTISTE, 1845 — Szlovákia), vagy egyáltalán a szövetkezeti mozgalomban. Bár a szövetkezeti mozgalom első úttörőinek a maitól eltérő céljaik voltak és más viszonyok közepette dolgoztak, a szövetkezeti élet alapelvei a nők érvényesülése tekintetében azóta sem sokat változtak. Ugyanis éppen ma mutatkozik meg legfeltűnőbben az a tény, hogy a nők egyrészt munkájukkal, másrészt igényeikkel bizonyos meghatározó tényezőt jelentenek a szövetkezeti életben. Továbbá a szövetkezetek szolgáltatásaikkal hatnak a női dolgozók tudatformálására, a közösségi élet alapelveinek betartására. Megkísérlem néhány szóval felvetni azokat a gondolatokat, amelyek kölcsönösen összekapcsolják az egyéni és a csoportérdekeket, valamint a háztartási és szolgáltatási problémákra vonatkoznak, amelyek szorosan összefüggnek a szövetkezeti munkával. Érdemes egy kis figyelmet szentelni a szövetkezeti mozgalom különböző ágazataiban — ipari-, termelő-, fogyasztási- vagy földművesszövetkezetekről legyen szó —, milyen arányú a nők részvétele, s miként járulnak hozzá áz eredmények eléréséhez. Általában közismert, hogy a szövetkezetekben dolgozók fele nő, de sok esetben még ennél is több. Csupán ez a tény is indokolttá teszi a nők véleménynyilvánítását, nézeteik érvényesítését mind a mozgalom fejlesztésében, mind a családi életben. Ki tudná érdemlegesebben bírálni vagy dicsérni a szövetkezet munkáját, mint a nők, akik részben termelők a háztáji gazdaságokban, s ugyanakkor fogyasztók is, s egyben a bevásárlás gondja is az övék. No meg aztán a szövetkezethez fűződő szoros kapcsolatuk, termelőmunkájuk és tapasztalataik alapján meg tudják tárgyilagosan ítélni, vajon előrehalad-e a közös gazdaságuk, vagypedig egyhelyben topog. Az is bizonyos, hogy a szövetkezeteknek a nőtagok érdekeinek intézményévé kell válni, legyen az bármilyen szövetkezet (termelő-, fogyasztási-, ipari-, földművesstb.). S hogyan válhat azzá? Ha nőtanácsokat alakítanak az említett szövetkezetekben, amelyek a Nőszövetség szerves részét képezik. Ezek a szervek egyrészt a termelési feladatok teljesítésével, másrészt mint fogyasztók, ismerve a helyzetet, befolyásolhatják a szövetkezet társadalmi tevékenységét oly módon, hogy a szövetkezetekben dolgozó nők a családanyák szószólóivá válnak, szorgalmazva a nekik nyújtott szolgáltatások színvonalasabbá tételét. jól tudjuk, hogy a nő nagyon fontos tényező a mezőgazdasági őstermelésben, főleg a növénytermesztés szakaszán, de az ipari-, termelő és a fogyasztási szövetkezetekben is. Ott szorgoskodnak a mezőkön, az istállókban, a baromfitelepeken, a műhelyekben, az üzletekben és a vendéglátóiparban. De a vezető tisztségek betöltését illetően alig találunk nőket — az elárusítóhelyeket kivéve, — ahol már sok nő bebizonyította vezetőképességét. Ám maradjunk csak a mezőgazdasági üzemeknél. Vajon hány nő tölt be igazgatói tisztséget az állami gazdaságokban? Jómagam, bár országjáró vagyok, ilyenről nincs tudomásom. Alig valamivel jobb a helyzet a szövetkezetekben: mindössze öt elnöknőt tartanak nyilván. Az ellenőrizhetőség kedvéért hadd soroljam fel neveiket: Mária Zelmanová, Torony (Tureň), Bretislava-vidéki járás, Anna Dlugošová mérnöknő, Krivený, prešovi járás, Anna Jánošiková, Babkovo, žilinai járás, Anna Veselská, Jesenské Űdolie, lévai járás, Hasznos tanácskozás Elnöknon catalKozoja a Parasziszovetseg oratisiaval székházában Foto: ga A Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetsége nemrég sajtóértekezletet tartott, amelyre meghívták Szlovákia öt szövetkezeti elnöknőjét is. PAVEL JONÁŠ mérnök, az SZFSZSZ Központi Bizottságának elnöke referátumában többek között hangsúlyozta, mily nehéz körülmények közepette éltek a nők a múltban, s mennyire megváltozott helyzetük a felszabadulás utáni évtizedekben. A szövetkezetek megalakulása tág teret nyújtott a közösségi életbe való bekapcsolódásukhoz, a termelőmunkához és különböző tisztségek vállalásához, s nemkülönben a szociális gondoskodás intézményes megoldásához is. A tartalmas vitafelszólalások igazolták, hogy a nők nemcsak a családnevelésre, a termelőmunkára, hanem vezetésre is alkalmasak még annak ellenére is, hogy a férfiak előítéletei velük szemben igen mélyen gyökereznek. Az elnöknők beszámoltak sokéves tapasztalataikról, a közös gazdaságok égető problémáiról, s a nők fokozottabb bekapcsolódásának szükségességéről a vezető-irányító munkába, melyhez a kellő feltételeket a férfiaknak kell megteremteniük, ha tetszik ez egyeseknek, ha nem. Hiszen ez nem egyéni, hanem társadalmi érdek. (nk) Soňa Portelekyová, Oravce, Banská Bystrica-1 Járás. Vajon sok-e, vagy kevés és hogy milyen tisztségek a legalkalmasabbak a nők részére, erre talán a leghivatottabbak válaszolni a felsorolt elnöknök. Tapasztalataikból kiindulva utat tudnának mutatni asszonytársaiknak, meggyőzőbben érvelhetnének amellett, hogy nemcsak a férfiak, a nők is alkalmasak — még a családanyai kötelességek mellett is — felelős tisztségek (gazdasági, politikai, társadalmi stb.) betöltésére. A szövetkezet férfi tagjainak pedig kötelességük megteremteni a feltételeket a női tisztségviselők számára, hogy eleget tehessenek a szövetkezeti alapelveknek, amelyek közé tartozik az az elv is, hogy a szövetkezetben mindenki egyetjogú, legyen az nő vagy férfi. JUDr. MICHAL ĎURDIAK A legfiatalabb szóvetkezeti elnökök közé tartozik Soňa PORTELEKYOVÁ. Mindössze huszonnégy esztendős. S volt elég ereje és bátorsága ahhoz, hogy vállalta az oravcei szövetkezet (besztercebányai járásj irányításával járó felelősséget, megszaporítva egyént gondjait a közös gondokkal. Ökonómiai irányzatú mezőgazdasági középiskolát nézett, pár évvel ezelőtt. Azóta már néhány tisztséget betöltött, ahol elméleti felkészültségét gyakorlati tapasztalatokkal gazdagíthatta. Örömmel emlékszik vissza a Medzibrodiei EFSZ-re, ahol könyvelő volt, valamint az egész vezetőségre, de főleg az elnökre, akitől sokat tanult szakmai téren, s ezt most kitünően tudja hasznosítani új munkahelyén. Ez év januárjában lépett az oravcei szövetkezetbe, mint segédkönyvelőnő. Ekkor még áldatlan helyzet uralkodott a közösben. Igaz, nagyon nehéz feltételek mellett művelik a 472 hektár mezőgazdasági földterületet, amelyből csupán 97 hektár szántó, a többi hegyi legelő, távol a községtől. Node nem ez okozta a tarthatatlan helyzetet. A könyvelésben uralkodó rendetlenség, az elhamind az állattenyésztés szakaszán. Már az év első felében befelezték a talajjavítást, elvégezték a legelők tisztítását és trágyázását, s intézkedéseket hoztak az állattenyésztés színvonalának emelése érdekében. Például tavaly jócskán lemaradtak a í‘aMr„, О Ш nyagolt géppark, a selejtezésre túlontúl érett állatállomány azt eredményezte, hogy az 1970-es évet 186 ezer korona deficittel zárták. Csak természetes, hogy a vezetőség hibáztatható ezért... Az oravcei szövetkezeti tagok jól tudták, hogy a hiba a vezetésben van. Gyorsan felismerték a fiatal könyvelőnő szakképzettségének, vezetésre alkalmasságának jelentőségét, s a taggyűlésen javasolták a vezetőségbe, megbízva az ökonómusl tisztséggel. Az évzáró taggyűlésig hátralevő rövid idő alatt (március végéig) bebizonyította, jól eligazodik a szövetkezeti gazdálkodás szövevényes kérdéseiben. S a régi szövetketeti elnökön kívül őt is jelölték. Amikor döntésre került sor, a volt szövetkezeti elnökre csak nyolcán szavaztak, a többi a fiatal, ügyes észjárású Szonyát látta vezetésre alkalmasabbnak, hozzáértőbbnek. S Szonyán kívül még öt fiatal szövetkezeti tagot választottak a vezetőségbe. Így a legidősebb vezetőségi tag is csupán 35 éves. Arra a kérdésre, hogy a megfiatalodott szövetkezeti vezetőség milyen intézkedéseket tesz a gazdasági helyzet megjavítására, így válaszolt: „Elsősorban a termelésben kell rendet teremteni mind a növénytermesztés, tejtermelésben: 2055 liter volt az átlag. Ennek okát a jelenlegi vezetőség az elöregedett tehénállományban látja, s már meg is oldotta az állományfelújítás kérdését — nagy tejhozamú tehenek vásárlásával, valamint a helyes takarmányozás és lelkiismeretes, szakszerű gondozás bevezetésével. Az idei tervük már 2650 liter évi tejátlagot irányoz elő, amit valószínűleg túl is teljesítenek. Ugyancsak intézkedéseket kellett tenni a szartíasmarha-hizlalás terén is, melynek következtében máris 0,93 kg-ra emelkedett a fiatal szarvasmarhák súlygyarapodása, amelyet 1 kg-ra akarnak rövidesen emelni. A juhok szakszerű takarmányozása és gondozása révén szeretnék javítani a nyírósúly-átlagot. Sok munka vár az új vezetőségre, főleg az ökonómia és a nyilvántartás szakaszán. Legelőször a végzett munka és a termékek kiszámlázását kell helyes mederbe terelni, majd a szövetkezet üzemi partnereinél és egyéneknél levő tartozásait kell minél előbb beszedni. Annál is inkább, mert a szóban forgó szövetkezet egyesül a Ponická Lehotka-i, ponikai és a dubravicei szövetkezettel, s még az „esküvő“ előtt tiszta számlával akar a nagy közösségbe lépni. (eSľ A szocializmus jelenlegi fejlettsége — vagyis a termelőerők színvonala — nem teszt lehetővé a szükséglet szerinti elosztást. így az elosztás csakis a végzett munka mennyisége és minősége szerint történik. A munka szerinti elosztás elve tulajdonképpen a személyes érdekeltség elvének széleskörű alkalmazása. Ahol lebecsülik az anyagi érdekeltséget, valójában a gyorsabb ütemű fejlődést akadályozzák. Az anyagi érdekeltség elvét akkor alkalmazzák helyesen, ha az a feladatok megvalósítására ösztönöz Az anyagi érdekeltség elvét úgy kell érvényesíteni, hogy az erősítse és ne gyengítse az egyéni és a népgazdasági érdekek egységét. A népgazdasági érdek az egész társadalom érdekeit jelenti, vagyis magában foglalja az egyének érdekeit is. A szocialista országokban a társadalom egészének érdekei objektíve azonosak az egyének érdekeivel. így az egyénnek is érdeke, hogy minden erővel elősegítse a népgazdaság tervében meghatározott sokoldalú feladatokat. A szocialista öntudat azonban még nem fejlődött odáig, hogy mindenki felismerje egyéni érdekeinek egybeesését a társadalom egészének érdekeivel. Sokszor hallhatjuk: „Mit törődöm én a társadalommal. Az a fontos, hogv nekem meg a családimnak jő legyen“ így aztán egyesek igyekeznek minél kevesebAnyagi érdekeltség es az erkölcsi ösztönzők bet adni és minél többet követelni társadalmunktól. Ennek ellenére is támaszkodni kell az anyagi érdekeltség elvére, mert ez a fejlődés ösztönzője. Persze, nem könnyű olyan ösztönzési rendszert kialakítani, mely egyformán serkent a munka mennyiségének a fokozására, a takarékosságra, a minőségi javításra, s arra a sok követelményre, amelyből végeredményben a népgazdaság előrehaladása függ. Az anyagi érdekeltség eszközei, ha helyesen alkalmazzák is azt, sok esetben az önzés útjára téríti a dolgozókat. A becsületes munkásoknak is nehéz eldönteni, hogy a saját énjüket, vagy a magasabbrendűt, a társadalom érdekeit tartsák szem előtt, amelyben végeredményben benne van a maguk érdekeltsége is, csak nem olyan láthatóan, mint a kézhez kapett fizetés. A tapasztalatok általában azt bizonyítják, thogy az efsz-ek fejlődésének lendítőkereke a vezetés színvonalának emelkedése mellett az anyagi érdekeltség megfelelő alkalmazása. Azokban a szövetkezetekben, ahol különféle maradi nézetek miatt nem törődtek az anyagi érdekeltséggel, bizonyos közöny, nemtörődömség lett úrrá. Márpedig a szövetkezeti tagság egyre inkább magáénak érzi a közöst, s mindinkább követeli a jó eredményeket. Ennek pedig egyik feltétele éppen az anyagi ösztönző helyes alkalmazása. Sok-sok példát lehetne felhozni, amely igazolja az anyagi érdekeltség alkalmazásának fontosságát. Ezt a hajtóerőt azonban csak úgy lehet jól felhasználni, ha egyben építünk a dolgozók lelkesedésére, ügyszeretetére, szakmájuk elismerésére. Érthetően a jő, becsületes dolgozók megf akarják kapni azt, ami munkájukért jár. De nemcsak kapni akarnak, hanem adni is, mert legtöbben tudatában vannak a társadalmi igényeknek. Persze, sokaknál még a helyesen alkalmazott anyagi ösztönzés is káros jelenségeket, önző törekvéseket szül. Ezt főleg 1968—69-ben figyelhettük meg a legjobban, amikor a társadalmi nézetek teljesen háttérbe szorultak és minden szakaszon, még a felső vezető körökben is csak az egyéni boldogulás útját keresték. Az elmúlt évek intő példája figyelmeztet, hogy miközben ösztönzünk, premizálunk, ne hanyagoljuk el a szocialista öntudat szülte lelkesedés nagy erejét. Véssük napról napra « dolgozók tudatába: ember, nemcsak magadnak élsz, hanem az egész társadalomnak is. Tudatosítani kell, hogy az egyéni boldogulás mindig függvénye az ország gazdagságának. Ezért a szocializmus építése során nagy jelentőségű a dolgozók nevelése, a szocialista öntudat állandó emelése. Csak az anyagi ösztönzés erejével nem lehet megoldani a szocialista gazdaság-fejlesztés feladatait, s ezért állandóan hatni kell a dolgozók tudatára, érzelmeire. A fő cél: ránevelni az embereket, ihogy egyéni érdekeltség nélkül is jó dolgozzanak. Az anyagi érdekeltség nem terjedhet ki midenfajta tevékenységre. Minden bizonnyal helytelen és egyben megoldhatatlan lenne anyagi ösztönzésre építeni a társadalmi munkát, amely különben jelentős érték életünk kulturáltabbá, szebbétételére. Vannak községek, városok, üzemek, ahol művelődési otthonokat, más középületeket hoznak létre, utakat, járdákat építenek, vagyis önzetlenül szorgoskodnak az emberek. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy nem szabad sem lebecsülni, sem túlbecsülni az anyagi érdekeltség erejét. A helyesen felismert egyéni érdeket párosítani kell az öntudattal, a közösségi érdek megismertetésével. Az anyagi és erkölcsi ösztönző együttes alkalmazásának jő példája a szocialista brigádmozgalom. A szocialista brigádok a terv teljesítése vagy túlteljesítése mellett olyan feladatok megoldását is vállalják, amelyekért nem jár anyagi juttatás. A mezőgazdaságban több olyan ifjúsági szocialista munkabrigádot ismerek, melyek minden különösebb premizálás nélkül, a saját munkájuk elvégzése mellett ott segédkeznek, ahol a szövetkezetnek a legnagyobb szüksége van rá. A szocialista munkahrigád példája bizonyítja, hogy a nagyobb teljesítményre, jobb munkára az anyagi ösztönzés nem egyetlen hajtóerő. Nagy szerepet játszik ebben a szocialista öntudat állandó formálása, a közösség ügyének világos felismerése. Éppen ezért, fontos feladat ezen a területen a sokoldalú nevelőmunka, vagyis az, hogy jobban és többet kell építeni az erkölcsi ösztönzőkre, az öntudatra. Ez nem könnyű feladat, de megoldható, ha a nevelőmunka alaposabb lesz a szocialista öntudat formálásában, amely aztán lassanként megváltoztatja a kapitalizmusban kialakult nézeteket a munkáról, és később a munka már alkotás, életszükséglet lesz, s így eljutunk a javak szükség szerinti elosztásához, vagyis a kommunizmushoz. Tóth Dezsj ШшмЛййШШШШвШ Ш ИЙ! > ■■ иннннн