Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-19 / 24. szám
Almozzunk a hízólibák alá Nem valami szívderítő látvány, amikor a hízólibák szűk ketrece csatakos, trágyás. Az állatok tolla nedves, megbámult, a hastollak meg éppenséggel hiányoznak is, mert lepállottak, lekoptak. A nagymennyiségű, híg ürülék, a kiiröcskölt ivóvíz némely libatömo ketrecet olyan lucskossá teszi, hogy oda belépni sem tanácsos, hát még leülni a tömés idejére. Nemcsak visszataszító látvány az almozattan, vagy hiányosan almozott tömöketrec, hanem súlyos károk forrása is. Tönkremegy az állatok testét fedő toll, s ez a feldolgozóban történő mosás után is csak csökkent értékű. A hastollak lekopása torzsakassá teszi a liba testét s a letöredezett tollak nehezen távolíthatók el róla. A védtelen bőr kivörösödik, a feldolgozás, tisztítás során könnyen sérül, szakad. A toll tönkremenését, a lúd hasbőrének kivörösödését, szakadását megelőzhetjük. Fontos, hogy a hízóludak ivóvizét ne ócska edénybe és ne az állatok közé tegyük, hanem a ketrecen kívülre és megfelelő magasságban. Ha az itatóvályút olyan magasra állítjuk, hogy a libák éppen csak elérik, nem tudják kifröcskölni belőle a vizet. Az is lényeges, hogy a tömőbe fogott libák alatt mindig száraz, friss alom legyen. legjobb, ha a reggeli töméskor szúrunk frisset a régi, szennyezett alomra s időnként ki is cseréljük az elhasználtat. A liba alá legjobban bevált a puha gyaluforgács. A szalma a legáltalánosabban használt alom, azonban nem eléggé jó nedvszívó s könnyen összetömődik. A szalma akkor alkalmas, ha sok van belőle és nem gond, hogy gyakran cseréljük, újítjuk. A hizólibát is lehet higiénikus körülmények között tartani, megőrizhető tollának épsége, tisztasága. Ehhez azonban az szükséges, hogy megfelelő itatóedény használatával, rendszeres almozással, akadályozzuk meg a ketrec elvizesedését. —g—. Jól szerepel a DÉLIBÁB hibridpulyka A hajdúnánási Micsurin termelőszövetkezet volt Magyarországon az első gazdaságok egyike, amely Franciaországból a Quest Poussins nevű cégtől hibridpulykákat vásárolt. Az első tételt próbanevelésre, a másodikat már szülőpárként. A próbanevelés során — félintenzív körülmények között — 14 hét alatt 4,14 kg sVilyt értek el a pulykák, az elhullás négy százalékos volt, az egy kiló súlygyarapodásra felhasznált takarmány 2,5—2,7 kg. Jelenleg 7000 szülőállatot tartanak a gazdaságban, egyáltalán nem ideális körülmények között. A Micsurin tsz azonban éppen azért vállalkozott e hibrid tartására, mert a szállító cég szerint edzett, ellenálló, félintenzív tartásra is alkalmas. A teljesen zárt rendszerű pulykatartásra megfelelő épületek hiányában, akkor még nem tudott vállalkozni a tsz. Ma már épü! az új, hatalmas pulykatelep tízezer négyzetméternyi nevelőtérrel. A gazdaságban elégedettek a francia pulykák tojástermelésével. A cég kétlépcsős tojóidényt javasolt. Az elsőre 65— 70 tojást ígért, a másodikra 60—65-öt. Ezzel szemben a Micsurin tsz-ben az első tojóciklusban 80 tojást adtak a pulykák 3700 állat átlagában, de a második ciklusban is többet a jelzett mennyiségnél. A tojások termékenysége jő, a kelési eredmény 80 százalék körüli. A szövetkezet keltető hiányában értékesíti a tenyésztojást, 12 forintért darabját. Kovács Imre, a tsz elnöke szerint már az első tojóciklus befejeztével is 200 Ft haszon mutatkozott egy-egy tojópulykára számítva. A Micsurin tsz-ben vágópulyka neveléssel is foglalkoznak. Tavaly 95 ezer darabot neveltek fel úgy, hogy amíg fűtött Hajdúnánáson már mindenki meggyőződött a hibridpulyka kiválóságáról. Majdnem annyit tojik, mint a tyúk, — mondják — gyorsan nőj jó takarmányértékesítő, hatalmas, széles melle, húsos combja van, érthető, hogy exportra csak ez vihető. ^ V* áll ni Ír глгт! b Л ГТ T г г Л 4 А К 1л Pulykakakasok a szülőpárok óljában istállóra volt szükségük a puly- nagyüzem a fehértollú hibridkáknak, ólban tartották őket, pulykák tartására és hagy fel azután pedig erdőszélre, lege- a sötéttollú, bronzpulykával, lőre telepítették, nem annyira a takarmány-takarékosság, hanem az ól hiánya miatt Ilyen körülmények között 14 hétre érték el a pulykák a vágósúlyt 3,8—4 kg-ot, s nem volt ritka az a szállítmányuk, amelynek több mint 95 százaléka bizo-Dr. GONDA IRÉN Fűtött ólból kikerült, vágásra szánt pulykák a gazdaság udvarán Számontartják, hogy a derecskéi Petőfi termelőszövetkezetben szintén sokkal jobban szerepeltek a pulykák, mint ahogyan a francia cég ígérte: a tojók 83,5 tojást tojtak átlagosan a kelési százalék pedig a berakott tojások után számítva 74,8 százalékos volt. nyúlt exportképes vágottárur nak. Olyan adat náluk egyelőre nem található, mire volnának képesek a Délibáb pulykák teljesen zárt. Intenzív nevelési körülmények között, mert ezen a téren tapasztalatot csak a jövőben fognak szerezni a gazdaságban. BELTENYÉSZTETT ANYAJUHOK TERMÉKETLENSÉGE A vizsgálatokat negyvenegy beltenyésztett, négy-hatéves fekete fejű skót juhon végezték. Céljuk az volt, hogy tisztázzák egy beltenyésztett állományban a fellépő terméketlenség okait. A negyvenegy anyajuh közül tizenhat (39'Aj nem termékenyült. A terméketlenség okai a következők voltak: hat esetben nem következett be peteleválás; négy esetben a petesejt nem hasadt, vagy a hasadás rendellenes volt; hat esetben a korai, beágyazódott embriók életképtelenek * voltak. Huszonhat nem-beltenyésztett < féltestvér, hasonló korú anyajuh közül csak egy volt terméketlen (nem következett be a peteleválás. (J. Repród, Feri.,) A harcsa hazánkban, minde^ nekelőtt a Dupában található, kivéve a fővárosunk előtti és mögötti szakaszt, ahol ritkán fordul elő. A legjobb harcsázó helyek e folyamban Medve (MedvecTov) és Szap (Palkoviéovo) környékén vannak a Duna fő folyásában, de főleg az ártéri területeken és a holtágakban. Jó harcsaállománya van a Lion és a Zsemlékes tónak is. Komáromtól (Komárno) Párkányig (Štúrovo) csak a tagoltabb szakaszokon tartózkodik, ahol búvóhelyre talál. Jó harcsaállományt rejt magában a Vág folyó Pőstyéntől (Piešťany) a folyó torkolatáig, legfőképpen Vágsellye (Sala) alatt a vasúti híd mögött, Negyeden (Neded) a komp alatt, Keszegfalu (Kameniöná) közelében, de mindenekelőtt a Vágdunaés a Duna összefolyásánál Komárom alatt. Jó a harcsa számára a Nyitra alsó folyása Marostól (Martovce) a torkolatig, továbbá a Kis-Duna a Feketevízzel történő összefolyása alatti szakaszon és Gütán (Kolárovo) a híd alatt. A Garamban Gararngyörgytől (Jur) a folyó torkolatáig akasztható harcsa, főleg Sárónál (Šárovce), valamint a Zselíz (Želiezovce) és Oroszka (Pohronský Ruskov) közötti szakaszon. Az Ipolyban Ipolyságtól (Šahy) a folyó torkolatáig él. A Sajóban csak elvétve találhatók kisebb példányai a mérgezések miatt. A kelet-szlovákiai folyók közül kétségkívül a Latorca leggazdagabb harcsában, mégpedig egész nálunk folyó szakaszán, továbbá a Labore alsó folyása és a mi Tiszánk egész szakasza. A harcsa március 16-tól június 15-ig védett, így fogási idénye most kezdődik, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy legkisebb engedélyezett hosszmértéke 50 cm. Csaliban a falánk harcsa nem válogat, fogható trágyagilisztára, földigilisztára, lótücsökre, piócára, csigára, de villantóra és élő vagy döglött halra is. Sokan a szélhajtó küszböt és a koncárból vágott vékony szeletekre fognak harcsát, sőt egérre, varjúra és verébre is. Nem egy esetben kiskacsára fogták ki a harcsa valóban kapitális példányait. A harcsa a többi haltól eltérően legfalánkabb az fvás előtt és közvetlenül utána, ezért főleg a június 15. utáni heteket kell kihasználni horgászatára. A legtöbb harcsa ezidőtájt, különösen a nyári zivatarok idején kerül horogra. Mivel táplálékban nem válogatós, horgászatának módozatai igen változatosak lehetnek. Harcsázáskor erősebb készség ajánlatos, kezdve a bottal egészen a horogig, hogy mindez megfeleljen a feltételezett nagyobb zsákmány ellenállásának. FENEKEZÉS Ez a legelterjedtebb és légbe váltabb harcsázó módszer. Fenekezéskor elvből 0,35-ösnél vastagabb zsinórt használjunk, de #iem vehető senkitől se rossz néven, ha csakis az 0,50-Elérkezett a harcsaidény esnél vastagabb zsinórban bízik. Nyugodt lelkiismerettel akkor kezdhetünk horgászni, ha a dobon legalább 100 méternyi hosszúságú zsinórunk van. Ha nappal horgászunk feltételezzük, hogy a harcsák a mélységi búvóhelyeiken tartózkodnak. Ingerlésükre tehát a csalit a mély gödrökben kínáljuk fel. Virradatkor és alkonyaikor a harcsák elhagyják búvóhelyüket, s vadászni mennek a sekély vizekbe, tehát ott keressük őket. De nappal is, amennyiben zivataros időjárás uralkodik és zavaros a víz, a nek meg, mivel a harcsa lényegében éjjeli hal, s így vadászáskor nem a Ijicsi szemét, hanem oldalvonali érzékszervét veszi igénybe. E szempontból kiváló csali a réti csík, mert hosszú ideg izeg-mozog hol a felszínen, hol pedig a vízfenéken. De például a koncér és a kele Is jól alkalmazható, mert villogásával, a kárász viszont mozgékonyságával vonja magára a harcsa figyelmét. Nem döntő a csalihalak nagysága, azonban biztonság kedvéért inkább 20 cm-nél hosszabb csalihalakkal horgásszunk. A csalit különböző módon Dunaradványnál (Radvaň n. D.) az állami halászat emberei hálóval fogták a bemutatott harcsát. -kcsekély vizekben találhatók a harcsák. A zavaros vízben leghatásosabb csali a csokor alakban horogratűzött földigiliszta. Megtörténik azonban, hogy más halfajok is lerágják. E szempontból igen előnyösek a piócák, mert hosszú ideig kitartanak a horgon és mozognak. Aratás idején nagy zöld szöcskéket alkalmazhatunk csaliként, amelyek tiszta vízben is alkalmasak. A harcsa legbeváltabb csalijának azonban a lótücsköt lehet tartani. A lőtücsköt feltűzhetjük egyágú horog ra úgy, hogy azt a potrohún szúrjuk be és a feje mögött vezetjük ki. Halfűző segítségével kellő vastagságú kettős vagy hármas horogra szerelhetjük úgy, hogy a horgot belesüllyesztjük a lótücsök testébe, s a horoghegyek a hátsó testrészét fogják közre. A horog lehetőleg ne nyúljék ki túlságosan a lótücsök testéből. E csali használatának hátránya, hogy gyakran márna kerül harcsa helyett horogra. Állóvízben inkább olyan csalikat alkalmazzunk, amelyek aktívak, lekötik a harcsa figyelmét és kapásra Ingerük. Erre legjobban az élénk csalihalak felelsúlyozhatjuk. Egyébként a súlyozás mindig az aljazat tagoltságától függ. Az ólom 40—60 cm-re lehet a csali előtt, de elhelyezhető mögötte 80—100 cm-re is. Azokban a vizekben, ahol igen sok az akadály, bevált a nehezéknek a csalitól 100—150 cm-re és az úszótól 80—100 cm-re történő elhelyezése. Fenekezéshez csakis akkor használjunk úszót, ha élő hallal csaliztuk fel horgunkat. Amikor a harcsa intenzíven vadászik és áldozatán lakmározik, amit a reá jellemző szívó hangról ismerünk fel, a csalihalat csak 50—80 cm-re helyezzük el a víz színétől. Ha a harcsák mélyebben tartózkodnak, a csalit Is mélyebbre eresszük. harcsAzás nyélre kötött HOROGGAL Ez igen egyszerű módszer.* Egy erősebb, 2—3 méternyi hosszúságú botot a partra erősítünk, ügy. hogy a víz színével 60—70 fokos szöget zárjon be. A csalihalat, lehetőleg egy 20— 25 cm hosszúságú kárászt 9 háti úszója alatt egyes, kettős vagy hármas horogra tűzzük. A csalihal csak közvetlenül a víz felszínén mozogjék, hogy bizonyos hatósugárban kavarhassa a vizet. A harcsa, amelyet a csali mozgása kapásra ingerel, villámgyorsan támad, s ha a bot és az orsó is jól •biztosítva van, magától bevág. A horgászásnak ezt a módját elvből csakis a sebesebb folyású vizekben alkalmazzuk, ahol a szabályozott medrű vizek partján a mély víz miatt nem lehet más módon sikeresen horgászni. Az eredmények ezzel a módszerrel rendszerint kielégítőek, bár a nagyobb példányok könnyen szabadulnak a horogról. MÄRTOGATÖ HORGÁSZÁT Főleg az olyan öreg vízpartokon jön számításba, ahol feltételezhető a harcsa tanyázása. E módszer alkalmazásakor a csalit a partnál egészen a vízfenékig süllyesztjük, majd ritmusban emelgetjük. A botnak’ hosszabbnak és finomabbnak kell lennie, mert ezt állandóan a kezünkben kell tartani. Az orsót nem vesszük igénybe, š a zsinór hosszát bal kezünkkel szabályozzuk. A csalik megvá• lasztására korlátlan lehetőségünk van, sőt villantőt Is alkalmazhatunk. VONTATÓ HORGÁSZÁT Ez a horgászmődszer csak az utóbbi időben honosult meg, mégpedig csalihal, villantó, vagy csalogatóeszköz alkalmazásával. A vontató horgászat egyik legsikeresebb horgászmódszernek bizonyult harcsáí záskor is. Vontató horgászathoz erős éš 2—2,4 m hosszú botra van szükj ségünk. Az orsó ne legyen túl ’ nehéz,, ellenben megbízhatósá*ga feltétlen követelmény, hogy legalább 100 méternyi 0,30— 0,35-ös zsinórt tárolhasson. Csalinak megfelelnek a különböző alakú villantók, a woblerek, az állati szervezetek, pb egerek utánzatai és döglött halak. A villantók közül legjobbak a hosszúkás, a kanál vagy a vese alakú villantók, Heíntzféle villantók stb., de ezelt hossza 10 cm-nél nagyobb legyen. Ha zivatarra hajlik az idő, bár a mennydörgést még meszsze halljuk, s főleg nyár elején jobb horgászmódszert, mint ä vontatás nehezen választhatunk. Ilyenkor közvetlenül a' víz felszínénél jók a kapások, mert a harcsák a viharsöpörte zsákmány reményében ott leselkednek. Az egyik legérdekesebb ösl harcsázó módszer a kuttyogtetús. A kuttyogtató üreges aljának vízbesüllyesztése után á légbuborék a vadászó harcsár hangját utánzó, vízrezgető hart» got ad. Ez a kuttyogatás helvére csalja it fekvőhelyükön lustálkodó li Ircsákat. -ksa*
