Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-19 / 24. szám
10 .SZABAD FÖLDMŰVES 1971. június 19. AZ ÍRÓ ÉS A közelmúltban töltötte volna be 75. életévét Zalka Máté, $ a napokoan, június 11-én múlt 34 éve, amikor Spanyolországban, Huescánál hősi halált halt a legendás hírű forradalmár. Zalka Máté Matolcsán született, a család hetedik gyermekeként. Az eleven, jú eszű gyerek elvégezte a gimnáziumot. Az érettségi után felcsapott vándorszínésznek. Minden bizonnyal művészi hajlama vonzotta e pálya felé. Csak rövid ideig színészkedett, mert beleszólt életébe az első világégés. A későbbiek során „A kisdobos“ , című novellájában ír arról is, hogyan került a frontra, mint császári-királyi hadapród őrmester. Sebesülten kerül orosz hadifogságba. Krasznajárszkban megbarátkozott a legénységi barak lakóival, s azok döbbentették rá az 1917-ben történtekre. Egy alkalommal, amikor erdőirtásra indullak, leütötték az őket kísérő cári tiszteket és Zalka Máté- a kis csapatból partizáncsoportot szervezett az ellenforradalmi bandák ellen. Két év eltelte után már az I. forradalmi lövészezred századparancsnokaként tevékenykedett. Harcolt Kólcsak ellen, majd Vorosilov seregében küzdött Kijév és a Krim-félsziget felszabadításáért. A polgárháború befejezése után Moszkvában telepedett le. Az első időben csak az irodalomnak szentelte idejét, később a Forradalmi Színház igazgatója lett. A derűs, kiegyensúlyozott igazgató minden esetben feltalálta magát. Amikor az egyik darab megbukott a bemutatón, a füttykoncert hallatára is csak mosolygott. Az egyik színész meglepve kérdezte tőle, hogy miért nincs elkeseredve. Ezt felelte: „Katona vagyok. A győzelmet és a vereséget egyaránt megszoktam“. A mezőgazdaság kollektivizálása idején a Távol-Keleten mint kolhozszervező végzett eredményes munkát. A történelem másodszor és végérvényesen megakadályozta abban, hogy a művészetnek, békés építésnek, szentelje életét. Ezerkilencszázharminchat július 18-án Franko tábornok, szövetkezve a német és olasz fasisztákkal, ellenforradalmi támadást indított Spanyolország demokratikus kormánya és népe ellen. Zalka Máté nem sokat gondolkodott. Elbúcsúzott feleségétől, csöppnyi lányától, indult a vérrel áztatott földre. Az internacionalista forradalmár úgy vélte, ott a helye, ahol a legnagyobb veszély fenyegeti a demokratikus jogokat. Lukács tábornok név alatt harcolt a madridi arcvonalon. Egy tizenegy nemzetiségből álló önkéntes brigádnak volt a parancsnoka. Olyan egységnek, melynek katonái halálfélelmet nem ismerve küzdöttek a köztársaság megvédéséért. A spanyol néphadsereg generálisát egyaránt szerették, tisztelték a parancsnokok és katonák. A legendás hírű parancsnoktól és katonáitól pedig rettegtek a fasizmus kiszolgálói. A tábornok bízott a nép forradalmának győzelmében. Utolsó levelében még ezt irta feleségének: „Visszatérek, de még nem tudom, mikor. A feladatot még nem teljesítettük. Én a zászlót végig fogom tartani. Arra kérlek téged, hidd, hogy mi feltétlenül találkozunk. hogy én visszajövök“. Nem találkoztak, mert a kegyetlen halál kitépte kezéből a zászlót, és a magyar forradalmár abban a spanyol földben alussza örök álmát, ahol győzött az ellen. forradalom, és ma is elnyomásban él az a nép, amelyért sok antifasiszta áldozta életét. Jelentős szépirodalmi munkásságának központjában a magvar . és az orosz nép szabadságáért folyó egymástól elválaszthatatlan harc állt. Fő műve onéletrajzszerű, az imperialista világháború • embertelenségét ábrázoló ..Doberdó“ (jímű regény. A válogatott elbeszéléseit 1952-ben, Ivanov és más elbeszéléseket pedig 1955-ben adták ki. Az alábbiakban egy elbeszélését közöljük, amely a polgárháború ngy mozzanatát eleveníti meg. Az emberek idegeit letörölte az izgalom, a sziveket ijedősre kaparta a bizonytalanság, a karokat bizonytalanná merevítette a folytonos készen-, lét. — Ideje valamit tenni... De mit? Ma éjjel 12 órakor már két napja lesz, hogy az ellenség háta mögött vagyunk. ■ — Es két éjszakája ... — Éppen azért — mondta az ezredparancsnok, hirtelen felállva a falónkról —, éppen azért itt az ideje, hogy mi kezdeményezzünk. Délután az első járőr egy parasztot vezetett a stáb elé. Szekérrel volt, kaszával, vele volt a kisfia és felesége. A paraszt láthatóan meg volt ijedve, és nem tudta, mit szóljon. Mikot a parancsnok továrisnak szólította, ravaszul mosolygott és lesütötte a szemét. — Micsoda továris vagyok én, uram? ... könyörgöm ... De a katonák ■ barátságos viselkedése, a helyzet szokatlansága, a feladott kérdések csakhamar megnyugtatták és — leplezetlen örömmel, hadaró készséggel mondott el mindent, amit tudott. — Itt körül mindenütt fehérek vannak... nagyon kegyetlenek, cári rendet tartanak, ne adj’ isten.. . — Hol vpn a parancsnokságuk? A faluban mennyi a csapat? — A parancsnokságuk innen tíz versztre lehet, lljinkán van. Kamenkában kevés a katonaság — egy zászlóaljnyi lehet... lljinkán, úgy lehet, főparancsnokság van ...- — Miből■ gondolod, hogy főparancsnokság? v i . — ©ír valami generális lakik a grófi kastélyban, a templomtéren meg nagy pózna van, magasabb a toronynál ... a tetejében meg zászló ... — Miféle pózna? — Kötéllel van lepányvázva, oszt ■ katona őrzi... ezzel beszélnek a le■ vegőn át. ; Rádió? ■ — Az, az ... — Hogy mondtad? lljinka innen tíz versztre van?... — Nem lesz több, tíz körül, de lehet, hogy kilenc... . — Es mennyi katonaság van a faluban? — Tegnapelőttiq sok volt. Egy zászlóalj csakis tisztekből. De tegnapelőtt éjszaka kimentek a frontra. Az ezredparancsnok magába mély edt. A politikai biztos egy percre nem vette le róla a szemét. — Segédtiszt elvtársi — Igenis! — Nem emlékszel rá, mik voltak az utolsó rejtjelző kulcs betűi a rádión ... ezelőtt három nappal? — Nem tudom, de a második században van egy távirász, az, akit büntetésből visszarendelt a parancsnokság a csapathoz... éppen az utolsó' napon. — Az a göndör hajú? — Az ... — Ide vele ... A fiú rózsaszínű képe tele volt szúnyogcsípéssel, egyik szeme bedagadt. — Te mikor vonultál be az ezredhez? ^ ^ — Az áttörés napján, délután, parancsnok elvtárs. — Távirász vagy? — Távirász és rádiótávirász... jelentem. .. Az ezredparancsnok mélyet lélegzett és halk hangon megkérdezte: — Nem emlékszel elvtárs, az utolsó rejtjelkulcsra? Arra, amelyet egy nappál azelőtt használtunk, hogy téged berendeltek. • —r A rejtekkulcsra ... nem emlékszem, pedig éppen szolgálatban voltam ... — Baj... — De, ha kéznél volna egy rádió, mindjárt megtudnám. — Hogyan? — Nagyon egyszerű ... öten vagyunk rádiósok a hadosztálynál, ügy ismerjük egymást, mint a sajqt kenyérzsákunkat! De még a szomszéd együtt a térkép vizsgálatába merült. Mire lement ajwld,mz ezred lovon ült és az első eszkadrotiok már elhagyták az erdőt. Az ezredtörzs előtt, nyergeletlen lován sült egy darabiq a parasztgazda is. Mikor az'* ezred eleje kiért a dombra, a gazda belemutatott a kékesen sűrűsödő sötétségbe: — Itt a domb alján szekérút vezet a kis patakig, ott már nyomra találnak. Prozorovka ide balra lesz... a fürdőhely ott van a templom körül, őrség csak a hídnál áll, a kastély mellett. Egy lovasezred rohama olyan, mint a gátját szakított folyó áradása. Nincsen annak megállása, beomlik az mindenüvé, és az elől csak futni lehet. lljinkán már annak rendje-módja szerint aludt mindenki, amikor a kastély előtt álló őrszem ketté hasított fejjel összerogyott. Ami azután következett, az olyan volt, mint az áradás. A generálist a konyhában találták meg. Ott állott tehetetlenül. A revlolvere, amellyel ^Levaskaland hadosztály rádiósait is. Moszkvával akkor beszélünk, amikor akarunk .. ^ — Szóval névről ismered a hadosztály rádiósait? — Névről. Konovalov, Lipisz, Psenyicsnyij, Zibkov meg' a kis Sesnyev Vászka, aki az én helyembe lépett. — Ha a kezedbe adnék egy készüléket, rögtön fél tudod venni velük az érintkezést?... — Egy szempillantás alatt. Még azt is megmondhatom, hogy most éppen Lipisz van szolgálatban... — Hát este ki lesz szolgálatban? — Este?... ma este... — a legény összehúzta a szemöldökét. — Ma este énnekem kellene szolgálatban lenni, de Konovalov lesz... ő petrográdi bütykös ... — Hogy-hogy bütykös? — Miatta kaptam büntetést. Mindig Iszik, oszt engem is ő szoktatott rá. — Na jól van. Most pedig itt maradsz a parancsnokságon. Egy lépést sem távozol. Ahol én vagyok, ott leszel te is.. . egy lépést se tágíts mellőlem... — Igenis, csak a lovamat hozom ide. — Mi a terved elvtárs, ha szabad kérdeznem? — szólt a biztos, miután a távirász belépett. — A tervem? No, beszéljük meg! A parancsnok karon fogta a politikai megbízottat és a segédtiszttel főbe akarta magát lőni, csütörtököt mondott. Két tisztet a parkban csíptek el. A falut körülfogták, és aki menekülni próbált, lekaszabolták, A templomtéren ott ágaskodott a rádió finom pókhálószerű drótozata és a magas rúd tetején, mint egy tőrbe,-esett galamb, vergődött a zászló. A göndör hajú legény nyakon vágta ijedtében majdnem elájult kollégáját, odébbtolta a készülékből és néhány pillanat alatt megszólaltatta a gépet. A parancsnok: és a biztos revolverrel kezében állott mellette. — Na, mit mond, mit beszél? — Konovalov van szolgálatban, de nem akar beszélgetni... a harmadik hadosztály rádiója zavar ... mindjárt befogom a szájátl... A Morse-gép kopogott. — Hej, petrográdi bütykös, én vagyok ... én... na... a tegnapelóttin beszélek, Igen ... igen, ide figyeljI ... Na, diktáljon a parancsnok elvtársi — Az első ezred épségben, Iliin-, kán ... egyesülni akarunk még ma éjszaka ... hol?... igen, hol?... adjanak pontos utasítást. — Azonnal válaszol, csak felhív valakit a parancsnokságon. Várakozás. — A fehérek még nem vettek semmit sem észre? — Hogy a fenébe ne, kérdezödködnek ... Nagy a kiabálás, de ide még nem találtak ... veszekednek . :. hanem ettől a rothadt fehértől meg kelt tudnom, mi a mai... Ahá, bennünket kérdeznek .he ... mi a ti siffrétek? Gyoršan-gyorsan, helyes ... beszélj... na... Minden csendes, semmi újság, nyugalom... — Hé, Konovalov ... hé... igen ..« én vagyok, a kucsmafejű ... Hol? Helyes, értem, megértettem ... átadom. Konovalov jelenti, a stáb már nem bízott benne, hogy' az ezred megmaradt. — Trlfonovkánál a legtanácsosabb ... — Most pedig ... — Igenis ...' elég, ha az oszlopot leromboljuk, a gépet magunkkal vihetjük. Jó gép, ilyen nincs nálunk. Az angoloktól kapták. A faluban már egybegyűlt az ezred. A kardok nehezen bújnak vissza a hüvelyükbe... A foglyokat — kevesen vannak — hátrakötött kezekkel bezárják a kastély pincéjébe. A templom mellett felvillan a dinamit sárgás lángja. Ez az egyetlen robbanás az egész estében. A rádió magas rúdja, mint egy ijedt asszony, ájulton hanyatlik a pap házának ereszére ... — I-l-ndulj! Prozorovka csendes, az utcán alig van ember. Egy álmos katona kérdezi: , — Melyik csapat? — A második kubányi... Egy kardvillanás végetvet a további kérdezősködésnek. A lovak beledőltek a vágtába. Elmarad még az erdőből kísérő szúnyogra! utolsó csapata is... az országút két oldalán, a puha szántóföldön tompán dübörög a föld ... Az ezred behúzódik a hűvös, nyirkos ligetbe — a lovak kifújják magukat ... az emberek leöblítik a torkukat. — Géppuska a középen ... kantár könyökig ... vöröslovasság utánam, — elő-ő-ő-rel Az országút két oldalán tompán dübörög a föld... omlik, szétárad egy fekete folt, szótlanul, ellenállhatatlanul, mint a gátszakadás ... csak egy útja van — előre. Elől húzódnak az árkok, az árkokban emberek, fegyverük előre vetve, az árok mélyén alusznak. Az árkok kanyarulatánál a gépfegyverek guggolnak az emelkedéseken. — Hurrááá.. .ááá.. .áál És nincs idő egy gondolatra, nincs idő egy mozdulatra, egy lövésre sem. A megvadult lovak átdobják forró testüket az árkokon ...a hevenyében vetett drótakadályokat karddal szabdalja a lovas... A hajnal plrkadásánál, mikor a gyalog ezred elfoglalta Trifonovkát és már Prozorovka alatt jártak az előretolt felderítők, az első lovasezred bevonult Berezankára és — mikor reggeleden, három nap óta először, leszedték a nyerget a lovakról a fáradt katonák. Érdekes könyvkiállítás Június 3-án Bratislavában a Csehszlovák—Szovjet Barátság székházában ünnepélyes keretek'közt került sor a magyar politikai könyvkiadás szlovákiai kiállításának megnyitására. Ezt a kiállítást — melyet természetesen a hagyományoknak megfelelően vásárlással kötöttek egybe — a Pravda könyvkiadóval karöltve a budapesti Kossuth Könyvkiadó, a Magyar Szocialista MunkáspártlKiadőja rendezte. A megnyitó beszédet a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, Berel Andor és a Pravda Könyvkiadó igazgatója, Jaroslav Hlinický mondották. Béréi elvtárs többek között kihangsúlyozta, hogy elsődleges feladatunknak tekintik a párt politikai eszméinek és ideológiai alapjainak, a marxizmus-leninizmus eszméinek széleskörű elterjesztését és sokoldalú alkalmazását. A Kossuth Könyvkiadó az utóbbi években jelentős eredményeket ért el. Többek között azért is, mert már nem annyira a kiadványok számának növelésére törekszik, hanem inkább arra, hogy az olvasók minél szélesebb rétegeibe hatoljanak be. Mint arról a látogatók és a vásárlók meggyőződhettek, a kiadó dolgozói nem csupán a tartalom, hanem a borítólap színvonalára is nagy súlyt fektetnek. A könyvek grafikai kivitelezésének nagyarányú javulása is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a példányszám 1965—1970 között 5 millióról .7 millióra nőtt. Egyes kiadvány átlag példányszáma 24 ezerről 31 ezerre emelkedett. A kiállítás szemlélteti továbbá, hogy a kiadó munkáját nemcsak a mennyiség növekedése jellemzi (évente 220—230 könyvet adnak ki], hanem a feldolgozott kérdések sokasága is. A kiadó nagy súlyt helyez az eszmei, tudományos és ismeretterjesztő munkára, továbbá a különböző lexikonok kiadására. Az utóbbi években például 12 lexikális művet jelentettek meg, nagy példányszámban. Az idén 30 ezer példányban kiadott politikai kisszótár hetek alatt elfogyott, s ezért hamar rosan újabb kiadás lát napvilágot. A Kossuth Könyvkiadóban sok polemikus könyv és történelmi kiadvány is megjelenik. Ügyes fogásnak bizonyult az a húzás is, mely szerint minden vevő, aki kilenc jelentős Kossuthkiadványt vásárol, ingyen megkapja a Kicsoda-micsoda lexikális könyvet, mely 7000 neves személy életrajzát és jelentős adatait tartalmazza. A kiadó rugalmasságát bizonyítja a könyvek, brosúrák megjelentetésének aránylag rövid ideje. Az aktuális politikai irodalom 3—4 hónapon belül kerül piacra, sőt, pártkongresszusi dokumentumok és egyéb fontos anyag rekord idő — 2—3 hét — alatt jelenik meg. A kiadó a pártközpont megbízásából plakátokat is kiad (ezek sem hiányoztak a kiállításon). A Kossuth Könyvkiadó mintegy 70 százalékban eredeti művet jelentet meg és csak 30 százalék fordítást. Valamikor, az ötvenes években ez az arány nem. volt ilyen kedvező: a fordítások voltak túlsúlyban. A tudatos munka eredménye, hogy ilyen nagyfokú javulás állt be. A Kossuth kiadványok közül többet, főként történelmi kiadványokat fordítottak idegep nyelvre. Többek között a Magyar Tanácsköztársaságról és az 1956-os ellenforradalomról szóló könyveket. Kádár János elvtárs könyveit oroszra fordították. A kiállítás, melyet július 24-től a kelet-szlovákiai metropolisban is megtekinthetnek az érdeklődők, minden bizonnyal nagy mértékben hozzájárul a szlovák és a magyar baráti együttműködéshez a könyvkiadás területén is O. V.
