Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. január 23. A munkaerő-kérdés Szlovákia mezőgazdaságában A mezőgazdaságban a munkaerő-csökkenés folyamata az iparosítás fejlődésének kísérő jelensége minden fejlett államban. A munkaerő-csökkenés általában nagyobb, mint amennyit a mezőgazdaság ágazata felszabadítani képes és amennyit gépekkel helyettesíteni tud. Ez a folyamat nálunk, más országokkal összehasonlítva, aránytalanul gyorsabban és nagyobb elemi erővel ment végbe. Szlovákia mezőgazdaságában a munkaerők számának rohamos csökkenése különösen 1950-től kezdődően figyelhető meg. Harminc esztendő alatt (1937—1967) a mezőgazdaságban foglalkoztatott állandó dolgozók száma 38,9 százalékra csökkent. Másrészt azonban a munkaerő csökkenésre jelentős mértékben hatott a mezőgazdaságban végzett munka társadalmi lebecsülése, a nehezebb munkakörülmények, a kisebb anyagi érdekeltség, az elégtelen lakásépítkezés. Ennek tudható be, hogy elsősorban a legproduktívabb években levő dolgozók mentek el a mezőgazdaságból a népgazdaság más ágazataiba. Azáltal, hogy éppen a mezőgazdasági munkaerőknek ez a rétege keresett megélhetést a népgazdaság egyéb ágazataiban, lényegesen leromlott a mezőgazdasági dolgozók korátlaga, és kihatott arra, hogy jelentős eltolódások mutatkoznak á női és férfi dolgozók arányában. Az 50. életévüket meghaladó mezőgazdasági dolgozók részaránya 1967-ben az összes dolgozónak több mint 44 százalékát tette ki. A korösszetétel ilyen torzulása nemcsak hogy é nem biztosította a normális újratermelési folyamatot, hanem ezen felül akadályozta is a műszaki haladás előretörését, a gépesítés bevezetését mezőgazdaságunkban, mivel a gépesítés jelentős szakmai képzettséget és fizikai rátermettséget követel. A Föderális Statisztikai Hivatal a Cseh és a Szlovák Statisztikai Hivatallal keröítve, 1970. februárjában az egész ország területén végrehajtotta a mezőgazdaságban állandóan foglalkoztatott dolgozók összeírását. Az összeírás szerint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén a mezőgazdaságban 1 millió 133 ezer állandó dolgozó volt (689 000 a Cseh Szocialista Köztársaságban és 444 000 a Szlovák Szocialista Köztársaságban). Szlovákiában 1965-ig a mezőgazdaságban foglalkoztatott személyek száma állandóan csökkent (1955-től tíz esztendő alatt összesen 338 ezer személlyel lett kevesebb.) A legutóbbi esztendőkben a munkaerők száma hozzávetőlegesen egy szinten maradt, illetve lényegesen nem emelkedett. Számuk 1967-ben az 1965-ös évvel összehasonlítva 2900 személlyel növekedett, 1969-ben pedig az 1967-es évvel összehasonlítva 4300 személlyel lett több. Ebben az időszakban már beszélhetünk a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerők stabilizálásáról, mivel a közép-szlovákiai kerületen kívül számuk mindenütt emelkedett. Szlovákia mezőgazdaságában az említett munkaerő növekedést elsősorban az egységes földművesszövetkezetek melléküzemági termelésének hatalmas fejlődése befolyásolta. Itt a munkaerők száma az 1967-es évvel összehasonlítva 23 ezer személlyel, azaz 9,4 százalékkal növekedett. Az állandóan foglalkoztatott személyek számának állandó növekedése mindhárom szlovákiai .kerületben, de legszembetűnőbben a kelet-szlovákiai kerületben mutatkozott meg. Az egységes földművesszövetkezetekben állandóan foglalkoztatott 263 ezer személy közül a melléküzemági termelésben 20 ezer dolgozót tartottak nyilván, tehát az összlétszám 7,8 százalékát, ezzel szemben a kelet-szlovákiai kerületben részarányuk 12,8 százalék volt. A Cseh Szocialista Köztársaság egységes földművesszövetkezeteiben az állandóan foglalkoztatott dolgozók száma 1969-ben, az 1967- es évvel összehasonlítva, 23 ezer személlyel, tehát 4,9 százalékkal csökkent. Ez a csökkenés legnagyobb mértékben a dél-csehországi kerületben mutatkozott meg, 8,9 százalékkal lett kevesebb. A dolgozók számának legkisebb csökkenését az észak-csehországi és az észak-morvaországi kerületekben észlelték, ahol jelentős az iparosítás és a csökkenést valószínűleg a melléküzemági termelés fejlesztésével egyenlítették ki. A munkaerő csökkenés a mezőgazdaság állami és a magánszektorában tovább folytatódott, és legszembetűnőbben a közép-szlovákiai kerületben mutatkozott meg. (A dolgozók száma csaknem 2000 személlyel csökkent.) Mivel a magánszektor a közép-szlovákiai kerület mezőgazdaságának csaknem felét teszi ki (44 százalék), így ez a csökkenés kihatott az egész Szlovákia területén a mezőgazdaságban állandó munkát végző dolgozók számára is. A mezőgazdaságban a munkaerők számának jelenlegi fejlődése mellett igen fontos kérdés a dolgozók korátlaga. Az állandó dolgozók kedvezőtlen korátlaga károsan hat a teljesíthiényekre is, ami viszonylag növeli a munkaerő szükségletet. A kedvezőtlen korátlag következtében a mezőgazdasági dolgozók zömét az idősebb és a legidősebb korosztályok képezik. Az elmúlt év februárjában az előbb említett felmérés szerint Szlovákiában a mezőgazdasági dolgozók átlagos életkora 45,6 év, ebből a közép-szlovákiai kerületben 47,4 év. Habár a korátlag valamivel kedvezőbb, mint amilyen 1967-ben volt (amikor a korátlag 46 esztendőt mutatott), a legfiatalabb korosztályokba tartozó dolgozók aránya (15—19 évesek) az 1967-es év 3,83 százalékáról 3,49 százalékra csökkent. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az is, ihogy évről évre rendszeresen nem teljesítik az ifjúság megnyerésének tervét a mezőgazdaságba. A munkaerők újratermelésének eddigi fejlődése az utóbbi években (mivel egyre csökken mezőgazdaságunkban a fizikailag rátermett dolgozók szárma), okozta azt, hogy a korátlag igen magas, és nem felel meg a nagyüzemi termelés, valamint a gépesítés jelenlegi szükségletének. Az ötödik ötéves tervből a mezőgazdaságra háruló feladatok sikeres teljesítése szempontjából elsődlegesen fontos a munkaerők újratermelése kérdésének megoldása. Távlatilag biztosítani kell a mezőgazdaság munkaerő szükségletét nemcsak számszerűleg, hanem a korátlagot tekintve is, továbbá az egyes kerületekben éppúgy, mint az egyes üzemekben. Ezért sürgősen meg kell oldani azoknak a kérdéseknek komplexumát, amelyek ezt a helyzetet előidézték, tehát meg kell javítani a mezőgazdaságban végzett munka ökonómiai és szociális feltételeit. Elena Frličková mérnök Egyetlen lehetőség Éppen a jelenlegi fűtőanyag-energetikai nehézségekben csúcsosodtak ki és mutatkoztak meg teljes valóságukban, mondhatnánk kristályos formában az elmúlt esztendő alatt népgazdaságunkban feltornyosulő ellentétek. A tényleges elérhető források lebecsülése, az új utak keresésének bódulata és a fejlődés irányának helytelen felbecslése a különböző közgazdasági, ökonómiai jellegű torzulással karöltve csaknem a szakadék szélére juttatták országunkat. Hogy e súlyos válságból, az energetikai krízisnek nevezett igen nehéz helyzetből kievickélhessünk, feltétlenül szükséges, hogy nyíltan nézzünk a könyörtelen igazság szemébe és keressük az egyetlen lehetséges megoldást. Ehhez azonban néha kényszerű takarékossági intézkedések bevezetése szükséges. A jelenlegi energetikai problémával társadalmunk vezető tényezői behatóan foglalkoznak és ezt a kérdést köztársaságunk elnöke újévi köszöntőjében is nyíltan feltárta, amikor a következőket mondta: „Komoly feladatok előtt állunk az energetika terén. Ezt az égető kérdést elsősorban is polgáraink érdekeit szem előtt tartva kívánjuk megoldani. Mindannyiunknak megfontoltan kell gazdálkodnunk a villamos energiával. Különösen a téli időszakban kell vele takarékoskodnunk mindenütt — elsősorban otthon, a hivatalokban, a városokon és a falvakon egyaránt.“ Az újév kezdetétől hazánkban a villanyáram fogyasztás terén rendkívüli takarékossági rendszabályokéit vezettünk be. Az erre vonatkozó rendelkezéseket nem szabad félvállról kezelni, mert nagy tét forog kockán. Csupán a takarékossági intézkedések következetes betartásával lehetünk úrrá a helyzeten. Az üzemeknek alkalmazkodniuk kell a kerületi energia-elosztó áramszolgáltatási időrendjéhez. Minden pazarlás és fegyelmezetlenség arra vezethet, hogy más — jobban rászoruló fogyasztó — kap majd kevesebb villanyenergiát. Ezért nem felesleges, hogy minden polgárunk személyes felelősséget érezzen a villanyenergia-fogyasztás korlátozását célzó átmeneti intézkedések betartásáért. A siker, az energetikai helyzet javulása mindannyiunktól, tudatosan fegyelmezett takarékosságunktól függ elsősorban. Ennek felismerése késztetett arra, hogy legalább néhány sorban hívjuk fel olvasóink figyelmét az energetikai korlátozó intézkedések és a takarékosság következetes betartásának szükségességére. (ob) Az automatizálás Az automatizálás a tudományostechmikal forradalom megvalósítása a munkaeszközök fejlődésében. A gépesítés legmagasabb foka, amely a fizikai munka teljes gépesítése mellett a szellemi munka egy részét, a gyártási folyamat közvetlen irányítását és ellenőrzését is gépesíti. Az automatizálás nem jelenti az emberi munka jelentőségének csökkenését. Az emberi munka funkciója az automatizálás után új termékek és termelőberendezések tervezése, szerkesztése és előkészítése, nem különben a már működő berendezések hibáinak javítása és a berendezések ellenőrzése. Az automatizálás a három alkotórészből: erőgépből, erőátvitel szerkezetből és munkagépből álló géprendszert egy újabbal, az irányító és vezérlő rendszerrel egészíti ki. Az automatizálás nemcsak a gépesítés legmagasabb foka, hanem minőségileg új foka is, amely csak a fejlett gépi tömegtermeléssel együtt valósítható meg. Az automatizálás alapvető változásokat követel meg a termelési és a forgalmi folyamatban Is. Másik következménye pedig új munkaeszközök és termékek létrehozása. Különböző formáit ismerjük: a) a kis automatizálás, mely csak egyes munkafolyamatokra terjed ki és a vezérlés egy részét az ember végzi, b) részleges automatizálás, mely egy termelési egység jelentős munkafolyamatainak automatizálását jelenti, a munkafolyamat vezérlését a gép végzi', de kézi munkával történik még főleg az anyag adagolása és a kész tennék elszállítása, c) a teljes, illetve komplex automatizálás, melyben az üzem összes munkafolyamatai gépek, s az emberi tevékenység csupán a géprendszer működésének ellenőrzésére korlátozódik. Az automatizálás gazdasági előnye a társadalmi munka termelékenységének ugrásszerű emelkedése, mert az automatizálás egy részt munkaerőt szabadít fel az alkotó szellemi tevékenységre, másrészt megszabadítja a gyártási folyamatot az ember biológiai kötöttségeitől, továbbá az automatizálás az eleven (emberi) munkát holt (gépi) munkával helyettesíti. L. Špačinský mérnök, CSc A baromfifeldolgozó Iparban a választék, a minőség és a csomagolástechnika komoly fejlődést mutatott Jel és minden évben mind a termelésbe, mind a kereskedelembe néhány újabb gyártmány és félkészáru kerül. A legutóbbi esztendők során a választékot 8—10 új készítménnyel és félkészáruval, baromfi- és vadhús konzervával (baromfihús gombán, szeletelt szarvashús párolva, tégelyekbe csomagolt majonéz és más cikkek) bővítették. A malom- és sütőipar ágazatában a választékot többfajta kenyér, édes- és sós sütemény előállításával bővítették. Bevezették a tejjel dagasztott kenyér gyártását, továbbá a burgonyát tartalmazó kenyér és másfajta kenyerek sütését, amelyek a helyi szokásoknak megfelelően területenként változnak. Több mint 30 féle konzum- és finom sütemény készítését vezették be az 1969-es évben. A cukrásziparban a választék bővítését 40 újabb igen jó minőségű cikkel, köztük a gesztenyéből készült süteményekkel, valamint a gyümölcsökkel díszített cukrászsütemények készítésével bővítették. A cukorkagyártó ágazatban teljesen megszüntették a higéiniai szabályokIX. Egyre bővebb választék nak meg nem felelő nagybani csomagolást és gyakorlatilag az ágazat egész produkcióját darabonként közvetlenül a gyártó üzemben csomagolják a fogyasztók számára legkedvezőbb mennyiségben. Itt is egyre bővül a választék. Csupán az 1969-es év során a gyártási folyamatba és a kereske'delembe 20 újabb árufajtát vezettek be. A választék és a csomagolástechnika igen gyors fejlődését mutatja fel a szeszfőző- és konzervipari ágazat. Az utóbbi esztendőkben jelentősen kibővült az alkoholmentes italok, elsősorban a gyümölcslevek és gyümölcsitalok, továbbá a készételek és a márkás szeszes italok választéka. Egyedül az 1969-es évben több mint 40 új gyártmányukat adhatták piacra. Igen szembetűnő fejlődést értek el a márkás szeszes Italok gyártásában, mivel ilyeneket Szlovákiában eddig csak korlátolt mennyiségben állítottak elő. Az 1969-es évben a kereskedelembe 14 új márkás szeszféleség került exkluzív és ajándékcsomagolásban. A borfeldolgozó ágazatban minden évben 5—10 újabb kiváló minőségű márkás bor kerül, amelyek minősége és csomagolása a legfejlettebb külföldi borokkal Is felveszi a versenyt. A húsfeldolgozó- és hentesipar választéka szintén egyre inkább bővül és minősége is javul. Elsősorban a tartós hentesáru (kárpáti szalámi és mások) választéka bővült. De ezzel egyidőben a puha és főtt hentesáruk választéka Is nagyobb lett. Szlovákia üzemeiben is megkezdték egyes különleges hentesáruk, mint amilyenek a frankfurti virsli, a vagdalthús-konzervek stb. gyártását. A söripar szintén — mondhatnánk évente — jelentkezik kiváló minőségű termékeinek egyre újabb fajtáival, az újonnan létesített sörgyárak termékeivel, csapolt és palackozott új sörfajtákkal. Ugyanakkor azonban jelentős sikereket könyvelhetünk el az alkoholmentes italok gyártásában a minőség és a választék fejlesztése terén, s elmondhatjuk, hogy ez az ágazat mutatja fel termelése növekedésének leggyorsabb ütemét. A csomagolástechnika és a választék javult, bővült Szlovákia élelmiszeriparának más ágazataiban is, mint amilyenek a tejfeldolgozó ipar, elsősorban sajtkészítményeivel és tejkülönlegességeivel, továbbá a kozmetikai és zsiradékgyártó ipar a szaponátokból gyártott mosószereivel, — ugyanígy a dohányipar, a keményítőipar és a cukoripari ágazatok. Egyre nöyekszik a lakosság igénye a jő minőségű élelmiszerek, italok és csemegék iránt. A belföldi és a külföldi turisztika bővítésével, a munkaidő megrövidítése által a munkaszünet meghosszabbításával és a lakosság életszínvonalának növekedésével egyre nagyobbak az igények az élelmiszeripar késztermékei és félkész termékei iránt, mivel mind több háztartásban egyre Inkább csökkentik, korlátozzák az élelmiszerek elkészítésére fordított időt. Ezért az élelmiszeripart irányító szervek kötelessége a jövőben is nagyobb figyelmet fordítani a minőség javítására, valamint az élelmiszeripari termékek választékának bővítésére, és a fogyasztói csomagolás, valamint a csomagolástechnika javítására. Befejezésül egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az élelmiszeripar a különböző problémái és hiányai, valamint jelentőségének elégtelen értékelése ellenére Is, gyors fejlődést mutatott fel. Ez a fejlődés Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezői igyeke-i zetének eredménye, mely az élelmiszeripari üzemek munkaközösségeit céltudatosan vezette .a társadalmilag igen jelentős feladatok teljesítésére, az élelmiszeripari termelés fejlesztésére és elsősorban a lakosságnak élelmiszerekkel és italokkal való kellő ellátásának biztosítására. Ma az élelmiszeripar az árutermelés jelentős ágazata és a piaci árucikkek legnagyobb szállítója. Az el-i múlt évben, 1970-ben az élelmiszerszállítmányok értéke meghaladta a 20 milliárd koronát kiskereskedelmi árakban számítva. Ezenkívül jelentős mértékben járult hozzá a felhalmozási alap feltöltéséhez. Az élelmiszeripar forgalmának adója Szlovákiában meghaladta az ötmilliárd koronát. De a kivitelt tekintve is egyre nagyobb jelentőségű lesz élelmiszeriparunk. A jövő szempontjából az élelmiszer* ipar fejlődését tekintve további kedvező távlatok nyílnak — gyakorlatilag az élelmiszeripar összes termelési ágazata számára. Éppen ezért megállapíthatjuk, hogy élelmiszeriparunk a legközelebbi esztendőkben és távlatait tekintve a távolabbi jövőben Is, az anyagi termelés fejlődésképes ágazata lesz, egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a lakosságnak élelmiszer rekkel történő ellátásában, különösen a racionális táplálkozás elveinek érvényre juttatásával, a munkaidő további csökkentése és ennek függvéhyeképpen a lakosság szabad idejének megnövekedésével, amit üdülésre és turisztikára célszerűen használhat tunk majd fel. Szükséges ezért, hogy az Irányító központ szervei helyesen értékeljék az élelmiszeripar fejlődésének szükségleteit és lehetőségeit, s ezt kellőképpen juttassák érvényre a népgazdaságfejlesztési tervben. Szlovákia egyik legkorszerűbb és legnagyobb cukorgyára a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) már az elmúlt cukorkampány alatt üzemelt. Képünk még a berendezés szerelésének idején készült a kristálycukor gyártó részlegben.
