Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
1971. január 23. SZABAD FÖLDMŰVES 7 SS m Csillag Érdemrendet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja adományozott neki harci érdemei elismeréséül. s 5. Huszonötén voltak a pártharcosok. Fő célul a nagybirtokok felosztását és e szocializmus megvalósítását tűzték ki. Tevékeny ismerettefjesztő és felvilágosító munkájuk révén az 1928-as választások Idején 134 szavazatot szereztek, és így egyszeriben nagy vetélytársal lettek a keresztény-demokratáknak. A község akkori jegyzője gondoskodott is „kellően“ ennek a tevékenységnek a „jutalmazásáról“: a földosztáskor talpalatnyi földet sem juttatott a kommunista vezetőknek. A cselédek, napszámosok a kommunisták képviselőinek közreműködésével több alkalommal kivívták követeléseiket. Akkor igazi internacionalista szellem alakult ki Demandice szlovák, magyar és német lakosai körében. A szegények nemzetiségre való tekintet nélkül — jól megértették, támogatták egymást. A kommunista párt helyi szervezete a felszabadulás után is hatékonyan dolgozott. Felosztották a földbirtokosok földjeit, az egyházi és egyéb birtokok pedig az állami gazdaság tulajdonába kerültek. Az állami gazdaság 800 hektáron kezdett gazdálkodni. Hetven földmunkás talált itt megélhetési, kere'seti lehetőséget, viszont 25 dolgozónak a szőlőgazdaság biztosít állandó kenyeret. Tavaly húsz vagon szőlőt adtak át a levicei borfeldolgozónak, s ha valamennyi úi telepítés termőre fordul, három év múlva 50 vagon szőlőtermésre lesz kilátás. Beteljesül ólom Emeletes családi házak, központi fűtéssel és vízvezetékkel állapította. Želiezovce után Oemandicén épült — járás,i viszonylatban — a legtöbb új családi ház. Ez a község háromnegyed részét képezi. Teljesen megváltozott a falu és a települések arculata. A 341 lakásegységben ma boldogan él 1261 lakős. Már a településeken is villany világít, a községben pedig neon ontja a fényt. A puszta — ahol tengelyig ért a sár — aszfaltutat, autóbuszjáratot, üzletet, könyvtárat, iskolát kapott. A sorrakerülő feladat: vízvezetékhálózat kiépítése. A falusiak sem panaszkodhatnak: 14 tantermes az iskola, új kultűrházzal. egészségügyi központtal és üzletházzal gazdagodtak. Szabályozták a Búr patakot. Érdemes megemlíteni: ezért a messzemenő gondoskodásért cserébe a lakosság 7135 óra társadalmi munka ledolgőzását vállalta a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére. Befejezik a hullaház építését, körülkerítik a két temetőt, s a kultúrház környékét parkosítják. Demandice második világháború előtti birtokviszonyai rányomták bélyegét a falura. A több mint kétezer hektár föld 85 százaléka négy földbirtokos kezében összepontosult: Novotny Károly, faneső Kálmán, Winkler fózsef és Kovács János zsákmányolták ki a falu napszámosait, cselédeit, zselléreit. Ez utóbbi végül eladósodott, s a határ mintegy 10 százalékát kitevő földterületét szlovák és német telepesek vásárolták meg 1918 után. Ezek egészen a felszabadulásig nyögték adósságaikat. Csupán öt százaléknyi területen gazdálkodott néhány nagyobb gazda, törpebirtokos, Számszerint vagy hetvenöt cseléd, zsellér robotolt a földbirtokosoknál, kiszolgáltatva azok kénye-kedvének. Másfélkétszobás lakásokban húzódtak meg. Szegényes bútorzatuk stelázsíból, asztalból, ládából, esetleg sublótból állt. A pitvarban kapott helyet a közös tűzhely, amely sok nézeteltérésre, viszálykodásra adott alapot. Mert három-négy család Is főzött rajta. Késő ősszel, kora tavasszal térdig érő sárban jártak az emberek. Az utak kikövezése csak terv maradt. Id Balia István lakása 50 évvel ezelőtt a legdivatosabb volt a faluban. Most üresen tátong. Mintha múzeumi emlékként maradt volna meg a iövö számára A kiszipolyozott cselédek, zsellérek elégedetlensége évről évre nőtt. Szerény keresetükből tengődtek, míg !922-ben többen megelégelték ezt a koldussorsot. Tizenhat család kivándorolt Kanadába, Uruguay ba és Franciaországba munkát, jobb. megélhetést keresni. Sokan közülük néhány éven belül még lerongvoltabban, szegényebben tértek vissza otthonukba Mások meg a mai napig sem látták hozzátartozóikat, ismerőseikéi. Nem csoda, hogy az ilyen embertelen bánásmód és kilátástalan életkörülmények elcsüggesztették a cselédeket, napszámosokat. A hetvenöt esztendős Tőth lános bácsi — aki aktív harcosa volt a szovjet Vörös Hadseregnek, részese a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak — 1921-ben hazatért. A harcokban edzett vöröskatona hamarosan kapcsolatba lépett a falu fiatalságával és az értelmesebbjeit maga köré verbuválta. Kafasz József kőműves- és ácsmester lakásán tartották összejöveteleiket. A fiatalság szívesen hallgatta az új eszméket. így azután 1922-ben megalakult a pártszervezet, amelynek alapító tagjai voltak: Szabó András. Lilia Pál, Kajasz József, Gergely József, Sinka Béla. Sinka Vince és Tóth lános. Így vált Demandice a burzsoá-rendszer elleni harc egyik tűzfészkévé. Tóth |ani bácsi —, hogy személyesen is megbizonyosodjak róla — megmutatja a Szovejtunióból 1967-ben kapott Vörös Az itt dolgozók önsegéllyel épült saját házaikban laknak, s a gazdaság gondoskodik munkába- és hazaszállításukról. Havi keresetük 1500 korona átlagban, 5 mázsa gabona természetbeni jutalom és 10 ár háztáji föld stb. Sokkal nehezebb volt a szövetkezetesítés. Érthető, hiszen az újgazdák, földhözjuttatottak néhány éven át tudhatták csak magukénak a hőn óhajtott földet. Ettől függetlenül 1952-ben mégis megalakult a szövetkezet. A többi szövetkezetek példáin felbuzdulva mintegy 150 tag 1500 hektár földön kezdett közösen gazdálkodni. A kezdet bizony nem volt könnyű. Annál is Inkább, hogy a tagok szétszórtan, 12 kisebb településen éltek, ami a munkaszervezést nagyon nehezítette. Azután a pártszervezet javaslatára a pusztai lakók mintegy 35-en önállósultak, 250 hektárnyi területen szövetkezetei alakítottak. S nagyon elégedettek. Közülük a Sírefec-testvéreknek, a Korenefc-testvéreknek, Hric Józsefnek és másoknak korszerű, igényesen berendezett lakásuk van, s ott tartanak, hogy a településekről a községbe kívánkoznak nemcsak ők, hanem többen is. Míg az egyik szövetkezet közös vagyona két-, a másik hét és fél millió korona értékű. Nagy változások történtek a földmunkások körében is. Többen kérik felvételüket a szövetkezetbe, ahol a nők átlagkeresete havonta 1400, a növénytermesztőké 1600—1800, s az állattenyésztőké 2500 korona között mozog. Két év leforgása alatt kilenc szövetkezeti tag kapott családi ház építésére nagyobb pénzösszegű segélyt. Aránylag jók a, termelési eredmények a géppark tökéletesítése, a műtrágya- és növényvédelmi szerekkel való ellátás javulása következtében. Ami az életkörülményeket illeti, hozzá sem hasonlíthatók a régihez. Például Görög, Mihály fiatal korában megjárta Jugoszláviát, Magyarországot. Idénymunkásként dolgozott Am emberhez méltó életet nem tudott keresetéből teremteni. Negyven évvel ezelőtt került Demandice községbe. Most modern, emeletes családi házzal rendelkezik, Sőt még azt is megengedhette magának, hogy unokájának személyautót vásároljon. Ez a régi pártharcos így vélekedett: „A magamfajta ember a kapitalizmusban ezer éven keresztül sem tudott volna annyit szerezni, mint a szocialista rendszer huszonöt esztendeje alatt.“ Vagy Hric József is elmondhatja ugyanezt, aki családjával évente 65 ezer koronát keres. Mai jólétükét ötven évvel ezelőtt 'álmodni se merték-Elbeszélgettem Lukács Pál HNB-elnökkel, aki 1949 óta élénk figyelemmel kíséri a község lakosainak életszínvonalát. Meg-Milyenek a mai lakások? Három-négy szobásak. A legtöbb lakáshoz pince, nyárikonyha és autógarázs is tartozik. A legújabb típusú háló-, ebédlő- és konyhabútorról nem is-beszélve. A divat is hódít. A fiatalok úgy öltözködnek, mint városon. Egy-egy édesanya képes Budapestre, vagy Bratíslavába utazni, hogy megvehesse a divatos ruhaneműt, lábbelit, amit helyben nem tud megvásárolni. A táplálkozás? Bőségesebb és sokoldalúbb, mint valaha. A lakosok 100—120 ezer koronát hordanak havonta az élelmiszerboltba, vendéglőbe. De egyre többen takarékoskodnak. Járási méretben igen előkelő helyet foglalnak el: 734 különféle betétkönyvőn összesen 4 millió 270 ezer korona van bejegyezve. Akik már új családi házat építettek, s bebűtorozták azt, most személyautó vásárlásán törik a fejüket. Ügy-e, mekkora gond! S mennyire másfajta és örömteljesebb, mint hajdanában... Mindezekhez még hozzá kell tenni: már eddig is 51 — azaz ötvenegy! — személyautó-tulajdonost tartanak nyilván. A televízió-készülékről, rádiókról, mosógépekről, villanysütőkről és hűtőszekrényekről nem is beszélve. Az új családi házak tér-; mészetesen központi fűtésüek. Újabban villany- és naftakályhákat vásárolnak a lakősok. A tűzifa aprítását húsz villanyfűrész könnyíti. A módosabbak mini-traktorral művelik a háztáji földet. S még valami! A szellemi táplálékról sem feledkeznek meg ebben a községben. A lakosság mintegy felénél megtalálható a könyvszekrény, a könyvespolc. Összesen 107 féle újságot járatnak «И———a——идвясы»-ашаин11— ■ ишпи —I -нтитшаси 1100 példányban. Valaha a szegényember fia érettségire, egyetemre egyáltalán nem gondolhatott: a 25 év alatt 18-an szereztek diplomát és 38-an érettségi bizonyítványt. E község lakosai az 1968—69-es események idején jelesre vizsgáztak. Nem hagyták magukat zavartatni a szélsőjobboldali áramlatoktól. Nyugodtan, szorgalmasan dolgoztak, kölcsönös megértésben, az internacionalizmus szellemében, akárcsak ötven évvel ezelőtt, a CSKP megalakulása idején, majd azt követően. így él ma a három nemzetiségű falu népe. Annak a falunak a népe, ahol huszonöt évvel ezelőtt bizony éheztek az emberek és megélhetésük jobbrafordítása végett a tengerentúlra, vagy Franciaországba vándoroltak. Megtanulták a közös harcban, egymásrautaltságban becsülni, tisztelni egymás nemzetét, amely a legszebb, legemberibb jellemvonás. Belányi János, Demandice Az ötmillió korona beruházási költséggel épült vásárlóközpont. A szerző felvételei ШШОШ Tóth János, a hajdani vöröskatona, akit Leninrcnddel és Vörös Csillag Érdemrenddel tüntettek ki
