Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES, 1971. január 23. öntözéses cukorrépatermesztés Rekordtermés A cukorrépa egyike azon növényeinknek, melyeik e termesztési feltételek javulására lényeges hozamnövekedéssel reagálnak. Ez a növény már a termény összetétele alapján — 84 százalék vizet tartalmaz — is a vízigényes kultúrák közé sorolható. Érthető tehát, hogy az egyéb feltételek kedvező alakulása mellett fontos szerepet játszik a gazdag termés megalapozásában a csapadék, vagyis a talajnedvesség is. Az öntözéses gazdálkodás eredményei igazolják legjobban a fenti megállapítás valóságát. Kilenc hektáron termeltek cukorrépát a múlt évben a Somotori Magtermesztő Állami Gazdaság bodrogi részlegén, öntözéses gazdálkodás mellett. Az elővetemény (árpa) betakarítása után 350 mázsa istállótrágyát szórtak él az említett parcella minden, hektárján. Továbbá a talajra juttatták a termesztéshez szükséges foszfor- és kéntartalmú' műtrágyák felét — 50 kg P2O5 és 60 kg K2O — és elvégezték a középmély szántást, melynek során az istálló-és műtrágyákat egyszerre dolgozták , be a talajba. Később, november derekán elvégezték a mélyszántást. Tavasszal, a talajelőkészítéssel egyidőben földbe juttatták a foszfor- és kálitartalmú műtrágyák másik felét „és a nitrogéntrágya egyharmadát, azaz 32 kg-ot egy hektárra, tiszta tápanyagban számítva. A nitrogéntrágyák további egyharmad részét az egyelés után, míg a felmaradó részt az egyedközti kötés kialakulása előtt adagolták a növényzetnek. összesen 316 kg tiszta tápanyagot — 96 kg N, 100 kg P2O5 és 120 kg K2O — dolgoztak be a talajba egy hektáron, nem számítva az istállótrágya által juttatott tápanyagmennyiséget. A vetést április 20-án végezték eb Az egyelés során úgy jártak el, hogy egy hektáron körülbelül 100 ezer egyed maradjon, mivel a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az egyedsűrűség pozitív hatással van a gumók cukortartalmának alakulására. A vegetációs időszakban minden öntözés után elvégezték a sarabolást, ami tulajdonképpen az öntözéses cukorrépatermesztés egyik fő követelménye, mivel ezen művelés sorén megbontjuk a talajfelület hajszálcsövességét és megakadályozzuk a talajnedvesség nagyfokú párolgását. Nemcsak a csapadékmennyiség ... A hozamalakulás természetesen nemcsak a lehullott csapadék menynyiségétől, hanem annak időbeni megoszlásától, a ihőviszonyok alakulásától, valamint a talaj táperejétől is 'függ. A feltűntetett évben (1969) kedvezőtlen volt a csapadékmegoszlás a vegetáció ideje alatt, s a növények vízhiányban szenvedtek. A júliusaugusztusban lehullott csapadékmennyiség — 134,2 mm — 51 százaléka július 'elején, míg 30 százaléka augusztus végén hullott le, s ráadásul záporos formában, ami köztudomásúlag csökkenti a lehullott csapadékmennyiség kihasználhatóságát. Július 8-tól augusztus 20-ig viszont minimális volt a csapadék mennyiség, ezzel szemben a napi párolgás túl nagy volt, három-hat mm-rel túlszárnyalta a lehullott csapadékmenynyiség egy nápra jutó részét. A cukorrépa gumójának és levélzetének intenzív fejlődése idején ez nagyon káros hatással lehetett volna a hozamalakulásra. A 745,4 mázsa átlagos hektárhozamot végül is a kritikusnak mutatkozó időszakban elvégzett öntözéssel sikerült biztosítani. összesen háromszor öntöztek és 100 mm csapadékot juttattak a talaji:': га. Hogy ez milyen óriási jelentőséggel bírt, azt igazolja az a tény is, hogy a közeli öntözetlen parcellákról csupán 300 mázsa átlagtermést sikerült betakarítani. És a cukortartalom? Köztudomású, hogy az öntözött cukorrépa valamivel kevesebb cukrot tartalmaz, mint az öntözetlen. Az öntözött területek nagyobb hozamai azonban mintegy 50—55 mázsával több tiszta cukor kitermelését teszik lehetővé egy hektárnyi területen. Természetesen nem megvetendő a melléktermékek — répafej, répaszelet — mennyisége sem, mivel az állatok takarmányozásában ezen terményeknek is fontos szerep jut. Amint a fentiekből kitűnik, minden amellett szól, hogy gazdaságos, kifizetődő az öntözéses cukorrépatermesztés. Ing. Kisty František MEGTETTEK A TŐLÜK TELHETŐT A természet téli álmát alusssza, de a mezőgazdasági üzemek irodáiban szorgalmasan kattognak a számológépek. A felelős dolgozók a múlt év eredményeit összegezik, hogy kellő „tanulságlevonás“ után még sikeresebb munkát végezhessenek ebben az évben. Az érsekűjvári (Nové Zámky) járás mezőgazdászai számára sem volt „eszményi“ az 1970-es esztendő. Kedvezőtlen volt az időjárás, §z egyes munkák agrotechnikai határideje jelentősen eltolódott, a kései vetés miatt a növények vegetációs ideje is kedvezőtlenül korlátozódott. Az emberek azonban nem estek kétségbe, s nem vártak ölhetett kézzel. Maguk láttak munkához, s amennyire az az adott körülmények között lehetséges volt, igyekeztek ellensúlyozni az időjárás szeszélyessége következtében keletkezett kieseseket. Nem fáradoztak hiába, mert munkájuk meghozta gyümölcsét. A járás mezőgazdasági üzemei főleg gabonatermesztéssel foglalkoznak. Ezen a szakaszon 1,5 mázsával maradtak le az 1969-es járási átlagtól. Búzából 32,3 q termett egy hektáron, míg a tavaszi árpánál sikerült elérniük az utóbbi két évtized legjobb eredményét — 33,23 mázsás átlagos hektárhozamot, járási méretben. Az év közben jelentkező nehézségek ellenére jól fizetett a kukorica is. A nyugat-szlovákiai kerületben az érsekújvári járás mezőgazdászai termesztik a legnagyobb területen ezt a kultúrát. S hogy nem kis sikerrel, azt bizonyítja azí 1970-es év eredménye — 52,5 mázsa hektáronként — is. Természetesen nem volt egyszerű eljutni idáig, de azért nem kellett hozzá „boszorkánytudomány“ sem, mint ahogy azt egyes idősebb dolgozók gondolják, látván a számukra szinte hihetetlenül nagy termésátlagokat. Összesen 28 magyar, jugoszláv, román és csehszlovák kukoricával folytattak kísérleteket 1970-ben. A szerzett tapasztalatok választ adnak arra, hogy melyik fajta milyen igényes, milyen a termelőképessége stb. A megfigyelések alapján aztán kiválasztják azokat a fajtákat, melyek a járás éghajlati és talajviszonyainak a legjobban megfelelnek. A közeljövőben 5—7 fajta termesztése jöhet számításba a járás területén, ámint azt a kutatóintézetekkel karöltve folytatott vizsgálatok mutatják. A járás felelős mezőgazdasági dolgozói szeretnék bebizonyítani, hogy az eddig elért eredmények nem csupán véletlenül láttak napvilágot. Éppen ezért szeretnék tovább növelni a termelékenységet, s a közeljövőben elérni a kukoricánál az 55 mázsás hektáronkénti átlagtermést, járási méretben. Ennek érdekében döntő lépéseket tesznek a gépesítés fokozása és a vegyszeres kezelés szakaszán, sőt igyekeznek megoldani a felvásárlás, a szárítás és a raktározás egyre égetőbbé váló kérdését is. A kitűzött cél eléréséhez azonban mindez nem elég. Van itt még egy fontos, probléma. Mint ismeretes, a járásban már áttértek az SPC-6, pneumatikus vetőgéppel történő pontos vetésre, ahol az egyedek már a megfelelő tőtávolságra helyezkednek el. A háztájinak kimért földeken azonban mintegy 10—15 mázsával kevesebb volt a termés hektáronként, mint a közösen megművelt területeken, Hogy miért? Az illetéke-! sek erre i$ rájöttek — a háztáji földek tulajdonosai sok esetben túl sűrűnek vélték a pontos vetés után a növényzetet és az intések ellenére elvégezték az egyelést, azaz kíritkították a sorokat. Így természetesen csökkent az egy hektárra eső egyedek száma, s ez már eleve a terméshozam törvényszerű csökkenéséhez vezetett. Ennyit talán az eredményekről és problémákról. Ismét elmúlt egy év, most pedig már itt állunk az ötödik ötéves terv küszöbén. Vonjuk le tehát a tanulságokat az utóbbi évekből, öszszegezzük tudásunkat és tapasztalatainkat, hogy módunkban álljon megtenni mindent annak érdekében, hogy a mezőgazdaság fejlesztési tervét maradéktalanul valóra válthassuk. Kádek Gábor Burgonyatermesztésünk fellendítése érdekében fokozott figyelmet kell szentelnünk a „vetőgumők“ kiválasztására. Csakis az egészséges és termőképes gumókat használjuk ültetőanyagként, mivel a romlott, betegségektől fertőzött gumók nem képesek biztosítani a termés sikerességét. A vetőgumók megválasztásakor azonban ügyel-, jünk arra is, hogy olyan fajtákat részesítsünk előnyben, amelyek teljes mértékben megfelelnek a mezei, illetve szántóföldi termesztés feltételeinek, s nem túl igényesek a megmunkálásra. A jó gazda már a termelés betakarításakor gondol a következő év termésének megalapozására, s kiválasztja a legszebb egyedeket, hogy kifogástalan vetőgumói legyenek. Akad azonban, aki csak a téli hónapok folyamán veszt észre, hogy mindezt elmulasztotta. Nos, ilyenkor nem marad más hátra, mint a prizmákból történő kiválogatás. A termesztendő fajta megválasztásánál fontos szerepet játszik a fajták koraisága is. A nagyon korai, de gyenge termést biztosító fajták átlagos tenyészideje 70—75 nap, a közepesen korai fajtáké 80—95 nap és a kései fajtáké 120 —150 nap. A hideg tavaszi és nyári időjárás ezt az időt természetesen meghosszabbíthatja. A termelőknek tudniuk kell azt is, hogy a gumók körülbelül 70— 80 % vizet tartalmaznak, s ezért könnyen megromlanak, ha a raktározás ideje alatt nem alakítjuk ki a kellő feltételeket. Főleg a hőmérséklet, — ideális valamivel fagypont felett — a nedvesség alakulása, valamint a beteg, romlásnak induló egyedek a legveszélyesebbek a tárolásnál. Még a legnagyobb gonddal kiválasztott vetőgumók sem válnak be minden esetben. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, el kell végeznünk a tél folyamán a csíráztatási vizsgálatot. A prizmákban, vagy egyéb módon elraktározott burgonyából különböző helyről mintákat veszünk. Ezeket a gumókat aztán 18—20 °C hőmérsékleten — a közismert módszerrel — csíráztatjuk. Az egészséges gumó vastag, erőteljes csírát növeszt, melynek a burgonya fajtájára jellémző színe van. A beteg gumó csak vékony „cérna“ csírákat növeszt. Ha a vetésre szánt gumók között sok az úgynevezett „cérnacsírás“ egyed, akkor ajánlatos más ültetőanyagról gondoskodnunk, hogy ne kockáztassunk egy esetleges • ráfizetéssel járó termelési folyamatot. Ha az ilyen kis termelőképességű gumók csak elenyésző mennyiségben fordulnak elő, akkor ezeket az előcsíráztatás eredménye alapján válasszuk ki és csak a jó gumókat használjuk ültetésre. Amint á csírák elérik a 0,5—1 cm hosszúságot, már könnyen megállapíthatjuk, vájjon egészséges gumóról van-e szó, vagy sem. Ha azt akiarjuk, hogy sikeres legyen a burgonyatermesztésünk, akkor már most — ha megkésve is — gondoljunk annak megalapozására. Kmoškó László, mérnök B u rgo nyate r m esztö к figyelmébe! Megoldják a problémákat CSAPADÉKHIÁNY — GYENGE TERMÉS ф HOL VAGYTOK, FIATALOK? ф EGYMILLIÓ KORONÁS ÖNTÖZÖHÁLÖZAT ф HIDROGLŰBU5Z ÉPÜL ф FÉLEZER HEKTÁR ÖNTÖZÉSÉT TESZIK LEHETŐVÉ ф Munka közben zavartam meg a modranyi (Madar) szövetkezet elnökét, amikor nemrég felkerestem. Lassan teltek jegyzetfüzetemben az oldalak, Soőky Lajos elnök pedig csak ontotta a különböző számadatokat. Aztán egyszercsak nekem szegezte a kérdést: — Nos kérem, ezekután van még valamilyen kérdése? Kissé kíváncsi, mégis tartózkodó pillantása úgy hatott rám, mint pár évvel ezelőtt a legszigorúbb tanárom tekintete. Akkor vizsgáznom kellett, s ez a mostani sem volt más — a kérdező kíváncsian várta, vajon megértettem-e abból a néhány adatból, amit felsorolt, hogy milyen körülmények között folytatják a termelést, milyen nehézségeik vannak, s hogy mindezt a legrövidebb időn belül kell megoldaniuk. Pillanatok alatt összegeztem a hallottakat. A gazdaság itt fekszik pár kilométerre a jó öreg Dunától, mégis — főleg a növények vegetációs időszakában — vízhiányban szenvednek a földek. A szövetkezet földjei olyan dimbes-dombosak, hogy a gépek is csak nehezen „állják a sarat“ a meredek lejtőkön. A nyári hónapokban az állatok részére is tartályokban szállítják a vizet, s így természetesen a növények öntözésére nem is lehet gondolni. Csoda hát, ha az eredmények — búzából például 21,6 mázsa, cukorrépából pedig 280 mázsa termett átlagosan egy hektáron — jóval gyengébbek a járási átlagnál? S egyébként: a gépesítés úgy-ahogy' elfogadható színvonalon van, de azért ott Is volna mit csinálni. No és a munkaerőviszonyokról elég annyit megemlíteni, hogy a dolgozók átlagos életkora 55—58 év körül mozog. Úgy látszik, hogy a 18 ezer koronás évi átlagkereset (ennyit keres egy átlagos dolgozó) nem nagyon csábítja a fiatalokat — főleg a szakembereket — a szövetkezetbe. — Hogy -miért nem vezetjük be az öntözéses gazdálkodást? Ez a kérdése nem ért váratlanul, — mosolyodott el az elnök — tudat alatt számítottam is rá. Sokáig latolgattuk a dolgot, míg végül úgy határoztunk, hogy a dunaradványi (Radvaň nad Dunajom) öntözőhálózatra alapozzuk a tervünket. Előreláthatólag az 1972-es évben már üzemeltetni is tudjuk az öntözőberendezésünket. A dunaradványi öntözőberendezéstől idáig fő-nyomócsöveken keresztül vezetjük majd el az éltető vizet, amit aztán a saját hálózatunkon keresztül szórófejek segítségével juttatunk el a növényekhez. Öszszesen 508 hektár öntözését szeretnénk biztosítani. Igaz, hogy csupán a hálózat kiépítéséhez szükséges csővezetékek több mint egy „millióba“ kerülnek, de ha sikerül a tervünk, akkor már nem leszünk teljes mértékben kiszolgáltatva az időjárás kénye-kedvének. Azonkívül felállítunk egy hídroglóbuszt is, hogy a gazdasági udvar sem szenvedjen vízhiányban. Az öntözéses gazdálkodás bevezetése megköveteli majd a jelenlegi vetésforgók megváltoztatását, a fokozott tápanyagpótlást, gondosabb és szakszerűbb talajművelést, stb. Igaz, hogy a gépesítés színvonala, a vegyszeres növényápolás és gyomirtás egyre növekvő tendenciát mutat, s ha továbbra is lépést tartanak ezen a téren, akkor már csak a munkaerők égető kérdését kell a szövetkezet vezetőinek megoldani. Némileg kisimultak a ráncok az elnök homlokán, amikor kezet nyújtott. Két év múlva talán sokkal jobb eredményekről számolhatok be — mondta, s tekintetén meglátszott, hogy erősen hiszi, amit mond. —dek— Szép eredményeket értek el a Trnava melletti Buöany-i Növény nemesítő Állomáson a „Slovmona H“ új, genetikailag egycsírájú cukorrépával. Ebben az évben mintegy 50—55 ezer kilogramm vetőmag áll a termelők rendelkezésére ebből a fajtából. Felvételünkön Ing. M. Sottníkot látjuk a 10,2 cm tőtávolságra vetett cukorrépa ellenőrzése közben. Foto: -du-
