Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-05 / 22. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES. 1971. Június 5. Szerkesztőségünk rendezésében hasznos megbeszélést tartottak kilenc mezőgazdasági nagyüzem vezetői az AGROTECHNIKA nyugat-szlovákiai kerületi vállalatának vezető dolgozóival. Az értekezlet összehívását Erdélyi Szilveszter elvtárs, az AGROTECHNIKA igazgatója kezdeményezte abból a célból, hogy bizonyos áttekintést nyerjen a többezer hektáros mezőgazdasági üzemek távlati gépigényéről, a pótalkatrészek hiányával kapcsolatos panaszok konkrét formáiról, s hogy tájékoztassa az érdekelteket az ötödik ötéves tervidőszakra előirányzott gépek és pótalkatrészek menynyiségéről s választékáról. A hasznosnak bizonyuló tanácskozáson, ami a Köbölkűti (Gbelce) Egységes Földművesszövetkezet vendéglátása mellett folyt le, jelen volt Németh Jenő mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese is. Az érsekűjvári járási pártbizottságot K u trucz Rudolf elvtárs, a járási mezőgazdasági társulást pedig Vavčák Jozef főgépesítő képviselte. Az alábbiakban áttekintést nyújtunk a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói által felvetett bonyolult kérdésekről, ismertetjük az AGROTECHNIKA igazgatójának a gép- és pótalkatrészellátás jelenlegi helyzetét, valamint a jövőbeni igények kielégítésének színvonalát tükröző beszámolóját, s végül Németh miniszterhelyettesnek az elhangzott főbb kérdésekre adott magyarázatát. t Miért kevés a mezőgazdasági gép és a pótalkatrész? ESZMECSERE-legjobban a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői tudják, akiket gyakran felelősségre vonnak azért, hogy pótalkatrészek beszerzése miatti költséges utazásuk eredménytelennek bizonyult. Bírálta a mezőgazdasági technika fejlesztésével foglalkozó műszaki-tudományos dolgozókat Is főleg azért, hogy az új gépek és egyéb mezőgazdasági termelőeszközök minősége nem üti meg a kívánt színvonalat. S ami a legérdekesebb — a mezőgazdasági üzemek egyszerű gyakorlati szakemberei azonnal felismerik a gépek fogyatékosságait, s azokon gyakran csekély költséggel Járó módosításokat alkalmaznak. Hangsúlyozta, hogy sokkal felelősségteljesebb munkát várnak a technika fejlesztésével foglalkozó tudományos-műszaki dolgozóktól is. Hibáztatta továbbá az Illetékes szerveket azért, hogy a gépjavítások és a pótalkatrészellátás Összpontosítása Járási tervének teljesítését nem szorgalmazták. —A— CSEHI ISTVÁN, a Dunamocsi EFSZ (Moőa) gépesítője tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy az ő gazdaságuk is nagy területen termeszt kukoricát, melynek korszerű betakarítása nagyon sok gondot okoz. — Persze nem is annyira e betakarítás okozza a gondot — mondotta Csehi elvtárs —, ugyanis azt megoldottuk részben gabonakombájnnal, illetve adaptérrel, hanem a morzsolt állapotban begyűjtött kukorica raktározása. Javasolta, hogy az AGROTECHNIKA kerületi vállalata Igyekezzen beszerezni kisebb teljesítményű szárító berendezéseket a mezőgazdasági üzemek részére. A 'kukoricatermesztő mezőgazdasági üzemeknek emellett még nagy szükségük lenne magasított sarabolókra Is, mert az alacsony sarabolók a kukorica növényzetében nagyon sok kárt okoznak. —Ar— CSENGER SÁNDOR, a Búcsi (Búő) EFSZ főgépesítője elsősorban is kijelentette, hogy teljes egészében egyetért a mezőgazdasági üzemek képviselői által hangsúlyozott követelményekkel, majd saját tapasztalataik alapján arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy az 6 gazdaságuk, amely ugyan nem román traktorokat vásárolt, hanem hazai „CRYSTÄL“-t, az üzemeltetés, Illetve a pótalkatrészellátás tekintetében semmivel sincs jobb helyzetben, mint azok, akik külföldi traktorokat vásároltak. A pótalkatrészgyártásban levő fogyatékosságok jellemzéseként megjegyezte, hogy sokszor kicsiséget, így például naftapumpába való rugót sem lehet beszerezni. Már sok értekezleten résztvettem, de ennyi „miérttel“, mint ezen a tanácskozáson, még talán egy esetben sem találkoztam. Ez persze érthető, mert minden mezőgazdasági üzemben hiányzik valami, amire nagy szükség lenne, s melynek beszerzése nehéz, sokszor hiábavaló küzdelemmel, soksok „kilencseléssel“ Jár. —A— PATHÖ GYULA, a Muzslai „BÉKE“ EFSZ főgépesítője a háromezerhatszáz hektáros szövetkezet gépesítési távlatait Ismertette és helytelenítette, hogy a reálisnak minősíthető gépigényük kielégítéséhez nincsenek meg a kedvező előfeltételek. Nagy szükségük lenne például négykerék-meghajtású DUTRA traktorokra, nagyteljesítményű silókombájnokra, a kukorica szemes állapotban való betakarításához legalább három darab BRAUD adaptérre stb., s e fontos gépek beszerezhetőségével csak korlátozott mértékben számolhatnak. — A muzslai szövetkezetben pedig feltétlenül meg kell gyorsítani a gépesítés ütemét — mondotta Pathó elvtárs, mert a belterjesség színvonalának emelésére törekvő gazdaság állandó dolgozóinak száma évről-évre csökken, a párkányi papírgyár munkaerőt vonzó hatásának következtében. Foglalkozott a pótalkatrész-ellátásban tapasztalható fogyatékosságokkal is. Feltette a kérdést: ha tudják, hogy nagy szükség van a pótalkatrészekre, miért nem gyártanak többet? Állítólag csapágygyártő nagyhatalom vagyunk, s mi az oka, hogy a különböző gépekhez csak nagyon ritkán lehet csapágyakat beszerezni?! Bírálta az AGROTECHNIKA járási kirendeltségének szervizszolgálatát, melynek hatékony működéséhez nincsenek meg a jó előfeltételek, s így képtelen a szükségletekkel összhangban a mezőgazdasági gépek üzemeltetéséhez rugalmas és színvonalas segítséget nyújtani. NAGY FERENC, a Perbetei (Príbeta) EFSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy ideje lenne a mezőgazdasági gépgyárak házatáján is mielőbb rendet teremteni. Nagy hibának minősítette többek között azt Is, hogy a Romániából vásárolt traktorokhoz nem szállítanak pótalkatrészeket. — Ennek a fogyatékosságnak — mondotta Nagy elvtárs — nagyon komoly következményei vannak. Az új gépek, Illetve traktorok már kisebb meghibásodás miatt Is üzemképtelenné válnak. Ez a körülmény arra készteti a mezőgazdasági üzemeket, hogy „előrelátóan“ több darabot vásároljanak, iiyképpen biztosítva azt, hogy alkatrészcsere folytán az 5—6 román traktorból legalább kettő üzemelhessen. Helytelen eljárásnak minősítette azt Is, hogy szüntelenül bővítjük a traktorok választékát (szortiment). Mint mondotta, ezzel körülményesebbé tesszük a pótalkatrész-gyártást és a mezőgazdasági üzemek gépesített, traktorosait is megterheljük azáltal, hogy újabbnál újabb gépek kezelési módjával stb. kell megismerkedniük. — A perbeteiek megfogják a pénzt — mondotta többek között Nagy elvtárs. Igyekszünk megkímélni a traktorainkat, amit az is bizonyít, hogy a ZETOR 25-ösökből kilenc még mindig szolgálatban van. Nagyon hálás lenne, ha ezekhez a traktorozhoz is gyártanának még pótalkatrészeket. SÜMEGH ANDRÄS a szőgyéni (Svodín) Barátság EFSZ főgépesítője azt fejtegette, hogy nem fedi a valóságot az az állítás, hogy az uniflkált sorozathoz tartozó traktorok üzemeltetésével nincs komolyabb probléma, mert a pótalkatrészek könnyebben beszerezhetők. Állítása szerint a szőgyéni szövetkezetnek 50 darab uniflkált traktora van, de abból éppen pótalkatrészhiány miatt 15 darabot félre lehet állítani. Bírálta azokat a módszereket is, amelyeket járásukban a pótalkatrészek elosztásában alkalmaznak. Bírálta tehát az úgynevezett egyenlőségre épülő elosztást, ami oda vezet, hogy a kis szövetkezetek Is annyi pótalkatrészt kapnak, mint a sokkal több géppel rendelkező nagyok. — Sokat beszélnek a garantált gépjavításról is — mondotta Sümegh elvtárs —, nálunk azonban olyan körülmények vannak ezen a téren, hogy ennek az állítólagos jó módszernek az áldásait egyáltalán nem tapasztalhatjuk. Bírálta a mezőgazdasági gépek behozatalához szakvéleményt nyújtó kutató intézet magatartását is. Elmarasztalta az említett intézetet azért, mert az több esetben rossz véleményt ad még olyan mezőgazdasági gépekről is, amelyek a szomszédos szocialista országokban — a többéves gyakorlati tapasztalatok alapján — nagyon beváltak. Hangsúlyozta, ha a szomszédoknak megfelelnek 1 ezek a gépek, akkor biztosan jó szolgálatot tennének a ml mezőgazdaságunknak is. Felszófalása befejező részében javasolta, hogy a Romániából behozott kukorica-vetőgépekhez a Jövőben feltétlenül hozzunk be permetező felszerelést is, hogy a gyomirtó vegyszerek permetezését a vetéssel egyidőben — tehát külön munkaráfordítás nélkül — megoldhassuk. KELECSÉNYI RUDOLF, a kőméndl (Kamenín) székhellyel működő Garamvölgyi EFSZ elnöke arról beszélt, hogy a mezőgazdasági üzemek nem idegenkednek a külföldről behozott traktoroktól és más gépektől, vagyis amennyiben azok Jóknak bizonyulnak, úgy szívesen Is használják. A* szövetkezetek gépesítésének távlati fejlesztése szempontjából azonban nagyon hálás lenne, ha hitelt érdemlő tájékoztatást kapnának arról, hogy lesz-e, s mikor lesz a külföldi gépekhez pótalkatrész?! — A mezőgazdasági üzemek a termelési terveiket a főbb termékek esetében a központi irányszámok respektálása mellett készítik el — mondotta Kelecsényi elvtárs, majd feltette a kérdést: vajon a mezőgazdasági gépgyárak olyan irányszámokat kapnak-e, amelyek összhangban vannak a mezőgazdasági üzemek szükségleteivel? Ugyanis, ha a gépipar tervezési irányszámai ilyenek lesznek, akkor belátható időn belül megoldódhat a gép- és pótalkatrészellátás bonyolult problémája is. Végül kifejezésre Juttatta azt a meggyőződését, hogy pártunk XIV. kongreszsusa elősegíti a még tapasztalható fogyatékosságok fokozatos kiküszöbölését, s a termelés fejlesztését lelkiismeretesen szorgalmazó mezőgazdasági dolgozók a jövőben még hatékonyabban tapasztalhatják majd a párt és az állam sokoldalú segítségét. A kéméndl szövetkezet gépesítési problémáival foglakozott még BITTER IMRE főgépesítő is, majd megjegyezte, hogy a pótalkatrészek beszerzését gyakran körülményessé teszi az is, hogy az AGROTECHNIKA járási kirendeltségének raktárában dolgozó elárusítók szakismeretei hiányosak. PATHÖ IMRE, a libádl (Ľuba) EGYETÉRTÉS EFSZ elnöke abban látja a fő hibát, hogy a mezőgazdasági üzemek átvették a gép- és traktorállomások szerepét és ezzel a szerepkörrel képtelenek megbirkózni. — A helyes megoldás az lesz — mondotta Pathó elvtárs — ha vissza adjuk ezen vállalatok eredeti küldetését, tehát ha ezek javítják majd a mezőgazdasági üzemek gépelt és gondoskodnak — a szükségletekkel összhangban — a pótalkatrészekről Is. — Drága „mulatság“ — mondotta a felszólaló, hogy a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői, a gépesítők és gyakran az elnökök is napokon keresztül az országot járják. S főleg drága akkor, ha üres kézzel térnek vissza, mint az a legtöbb esetben előfordul. Olyan megoldást kell találni, amely kizárja annak szükségességét, hogy a szövetkezeteink anyagbeszerzői Uhorské Hradištén vagy Brnoban találkozzanak pótalkatrészek hajhászása közben. Ezt pedig csak úgy lehet kiküszöbölni, ha az egész Járás szükségletét fedező központosított pótalkatrészraktárt létesítünk s e raktár vezető dolgozói — a széleskörű kooperációs viszonyok alapján — lényegesen kisebb költséggel járó bevásárló útjaikon beszerzik a pótalkatrészeket. A járási központosított pótalkatrész-raktár létesítésével felszámolható az az áldatlan állapot is, hogy még egyes mezőgazdasági üzemek bevásárlói pótalkatrészek után futkároznak, addig esetleg ugyanazok a pótalkatrészek, amelyek az említett üzemekben hiányként mutatkoznak, tehát a gépek kieséséhez vezetnek, más mezőgazdasági üzemekben mint raktárkészlet feleslegesen „hevernek“. DORNA SÄNDOR elvtárs, a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság vezető dolgozóinak egyike arra keresett magyarázatot, mi lehet az oka annak, hogy bár sokkal Jobban felszerelt javítóműhelyeink vannak, mint a szomszédos Magyarország gépjavító műhelyei, mégis sokkal több megoldhatatlannak látszó problémával küzdünk, mint az ottani mezőgazdasági üzemek? Az okot főleg abban látja, hogy ezek a jól felszerelt gépjavító üzemek — a gép- és traktorállomások legtöbbje — elpártoltak a mezőgazdaságtól és olyan dolgokat gyártanak, amelyek részükre jobban kifizetődnek. Véleménye szerint emelni kellene azoknak a pótalkatrészeknek az eladási árát, amelyeket ma azért nem termelnek a gépgyáraink és a további illetékes vállalatok, mert komoly ráfizetéssel járnak. — Ez a megoldás még mindig jobb lenne — mondotta Dorna elvtárs — és olcsóbbnak is bizonyulna, mint a sok költséggel járó, s gyakran feleslegesnek bizonyuló országjárás. Ezt A járási funkaaááriüssk véleménye VAVCAK JOZEF, az Érsekújvári (Nové Zámky) járási Mezőgazdasági Társulás főgépesítője lényegében indokoltnak minősítette a mezőgazdasági üzemek türelmetlenségét. Mint azonban mondotta, a jmt a legjobb akarata mellett sem tudja a mezőgazdasági üzemek szüntelenül növekvő gépigényét kttdégíteni, mivel az igények alapján előterjesztett megrendelések csak kb. 50 százalékra lesznek teljesítve. — Többszőr előfordul — mondotta Vavčák elvtárs —, hogy a kiutalt gépek elosztásakor komoly nehézségek merülnek fel, mert sok az igénylés, de keveset oszthatnak. Nehéz dönteniük például abban a kérdésben is, hogy a nyolc darab sllőkombájnt, vagy a 14 db BRAUD adaptért melyik mezőgazdasági üzemhez irányítsák. A járási méretű pótalkatrészraktár létrehozását ésszerű megoldásnak minősítette, mert mint azt hangsúlyozta, ezt az áldatlan állapotot, amikor a Járás mezőgazdasági üzemelnek 25 millió korona értékű — gyakran éveken keresztül elfekvő — pótalkatrész-készletük van, nem lenne helyes továbbra Is fenntartani. A javasolt megoldással mentesülnének a mezőgazdasági üzemek attól az évi 40—50 ezer korona kiadástól is, amely az anyagbeszerző munkájával jár. — Az AGROTECHNIKA szervizszolgálata mégcsak megközelítőleg sincs összhangban a követelményekkel — mondotta Vavčák elvtárs. Ennek okát abban látja, hogy az említett szolgáltató üzem korszerűtlen berendezésekkel rendelkezik. Az a megoldás sem segített, hogy a szervizszolgálat céljára felajánlották több szövetkezet műhelyét, mert a szükséges pótalkatrészekre is két-három hétig kell várni, s így a karbantartási munkák elhúzódnak. ★ KUTRUCZ RUDOLF, a járási pártbizottság dolgozója arról beszélt, hogy az újratermelést bővített szinten kell nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a mezőgazdasági gépiparban is biztosítani, annál is inkább, mert a gépellátástól nagyban függ a mezőgazdasági üzemek bővített újratermelésének a színvonala. A tervteljesítésekkel kapcsolatban megemlítette, hogy amelyik mezőgazdasági üzem évről-évre nem teljesíti a tervét, ott rugalmasan intézkednek, új, felkészültebb vezető személyiségekről gondoskodnak. Feltételezi — mint mondotta —, hogy ezt az elvet mindjobban érvényesítik majd a mezőgazdasági gépiparban is. — Az újságírókat pedig arra figyelmeztetem — mondotta Kutrucz elvtárs —, hogy a mezőgazdasági üzemek termelési lemaradásakor necsak felületesen és gyakran ok nélkül bíráljanak, hanem vizsgálják meg azt is, hogy a mezőgazdasági üzemek megkapták-e mindazt, amire a feladataik teljesítése érdekében szükségük volt. j ★ Az AGROTECHNIKA járási, kirendeltségének vezetője NEZATICKÝ elvtárs ismertette a mezőgazdasági üzemek összesített gépigényét és azt, hogy mire lehet számítani. Majd jogosnak minősítette a pótalkatrészraktár elárusítóinak szakmai felkészültségét ért bírálatot. A dolgozók alacsony szakmai színvonalát azzal magyarázta, hogy alacsony a fizetésük (300 koronával kevesebb havonta, mint a kereskedelem más ágazataiban), s ennek következtében nagy a fluktuáció, tehát kéthárom évenként olyan személyekkel kezdenek, akik csak a munkábalépésük után ismerkednek meg a problémákkal. Figyelmeztette továbbá a mezőgazdasági üzemek képviselőit arra, hogy áruátvétel alkalmából kénytelen szüneteltetni az eladást, mivel a raktárkezelők az elhelyezett áruért anyagi felelősséggel tartoznak. Tehát nem lehet őket kényszeríteni arra, hogy a nagy figyelmet igénylő éruátvételkor nyitva tartsanak. Mint mondotta, az ellátásban lényeges javulással nem számol, mert segíteni csak egyféleképpen lehet: ha több alkatrészt kapnak. Szerinte a helyzet alapjában megváltozna, ha az AGROTECHNIKA nem a gépiparhoz, hanem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozna. A Jelenlegi körülmények között — mint mondotta — azt kell tenniük, amit a gépipar akar, ha azonban az Agrokomplexum részét képeznék, úgy jobban össze tudnák hangolni tevékenységüket a mezőgazdaság követelményeivel.
