Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-29 / 21. szám
1971. május 29. SZABAD FÖLDMŰVES. Racionális módszerek a borjak nevelésére és takarmányozására AZ UTÖBBI TÍZ ESZTENDŐBEN világméretben az a törekvés került előtérbe, hogy az állatok eleségének elkészítésénél állati eredetű takarmányokból lényeges megtakarítást érjünk el, s a kevesebb állati takarmány használatával a lehető legnagyobb hasznosságra tegyünk szert. A megtakarított mennyiséget (tejpor stb.) az emberek táplálkozásánál használhatjuk fel. Alig egy évtizede az újszülött borjak ellátásánál néhány hónapon keresztül sok száz liter teljes tejet használtak mezőgazdasági üzemeinkben, Későbben ez a mennyiség jóval kevesebb lett, mert a szükséges mennyiséget fölözött tejjel pótolták. Ojabban a borjak takarmányozásánál nálunk több módszert is alkalmaznak. Ezek közül az egyik az egalizált 1,8—2 százalékos zsírtartalmú tejjel való takarmányozás (a módszer 1961-ben kezdődött). Ezzel jelentős mennyiségű tejzsírt és tejfehérjét takarítunk meg. Egy további módszer bevezetése pedig lehetővé tette, hogy a régebbi három hónapról felére csökkentsük a tejjel való takarmányožfst. Jelentős sikert azonban azóta érünk el a borjak takarmányozásában, amióta az állatoknak az ellés utáni napoktól kezdve speciális takarmánykeveréket is adagolunk, s ezzel egyidejűleg a nagyüzemi feltételek keretében nagyban leegyszerűsíthettük a borjak nevelését és takarmányozását. Arról van egyrészt szó, hogy az eleség elkészítésénél egyre kevesebb emberi munkaerőt használjunk, másrészt a takarmányozást minél nagyobb mértékben az automatizált vagy a félautomata gépsorokra bízzuk. izeknek n törekvéseknek azonban kapcsolódniuk kell a borjak növekedésének biológiai követelményeihez, amit leegyszerűsítve a kívánt napi súlygyarapodás és a jó egészségügyi állapot követelményeinek betartásával fejezhetünk ki. S nem utolsósorban az egyes takarmányozási módozatok ökonómiai hatékonyságát is figyelemmel kell, kísérnünk, mert az egy termékegységre eső költség nagyban függ a felhasznált takarmány fajtájától és az állatokhoz való eljuttatás hogyanjától. Ezeknek a feltételeknek figyelembevétele mellett dolgozta ki a borjak nevelésének és takarmányozásának módszerét az arra hivatott tudományos intézet. Mivel az emlftett módszerek bevezetése a nagyüzemi feltételek mellett lehetséges, ez egyben azt is Jelenti, hogy a takarmányozás gyakorlásánál egyszerűsödhet a tevékenység, s a ráfordítás kisebb költséggel járhat. A két módszer előnyei: 1. Amikor héthetes korban befejeződik a tejjel vagy a tejpótlóval való Itatás, az alábbi takarmányokat etethetjük: a) a továbbtartásra szánt üszőbor jaknak granulált abrakkeveréket és szénát, b) a hizlalásra szánt bikaborjaknak pedig csak granulált abrakkeveréket adunk. Amint látjuk, mind a két esetben leegyszerűsíthetjük a takarmányozást és ez lehetővé teszi az etetésnél korszerű gépsorok használatát. Az üszőborjak takarmányozásét az említettnél még jobban is leegyszerűsíthetjük, ha a szénát darálás után a többi takarmánnyal granuláljuk és úgy etetjük. Az említett két módszer már a takarmányozási technika iparosításával egyenlő. 2. A granulált abrak tehát nem tartalmaz állati eredetű takarmányokat, sem pedig egyéb, hasonló értékű élesztő-fehérjéket. Ez nem csupán megtakarítást jelent népgazdasági szempontból, hanem egyben olcsóbbá teszi a borjak takarmányozását közvetlenül a termelésben. 3. Hogy héthetes korban lehetővé váljon a tejjel való takarmányozás megszüntetése, szükséges, hogy a takarmánykeverék ízesítését is szorgalmazzuk. Ezt úgy érhejtük el, ha kedvező arányban kombináljuk a takarmányt, s megfelelő mennyiségű nyerscukrot keverünk hozzá. A granulált takarmány adagolásánál azért is nagy gongot kell fordítanunk az ízesítésre, hogy az állatok kellő mennyiségben fogyasszák a takarmányt, ami éppen a tej vagy a tejpótíó etetésének beszüntetése után a legfontosabb. A granulált takarmány használata az elmondottakon kívül a gépesített takarmányozás bevezetésének, a raktározás leegyszerűsítésének s az ebből eredő veszteségek elkerülésének lényegbevágó feltétele. A borjak és az üszők ‘takarmányozásának módja A módszert a tudományos munkahely dolgozói a takarmány örtékesülésének fiziológiai folyamatához idomították az újszülött kortól hathónapos korig. Azt a követelményt támasztották a módszerrel és a takarmány összetételével kapcsolatosan, hogy Időben kifejlődhessen a gyomor, s lehetővé váljék a növényt eredetű eleség zavarmentes fogyasztása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lerövidítsük a borjak tejjel vagy tejpótlóval való takarmányozását. Köztudomású, hogy a szilárd eleség nem kerül egyenesen az oltógyomorba, mint a folyékony tej. A granulált abrak és a széna a kezdetben még kicsi s fejlődő recésgyomórba és a bondőbe kerül, ahol egyre jobb feltételek jönnek létre a mikroorganizmusok — élesztőgombák, baktériumok és más közegek — működésére. Tehát bekövetkezjk a mikroorganizmusok aktív osztódása, s későbbi elhalása. Ezek a szerves részecskék (biomassza) fehérjéket, vagyis magas biológiai értéket képviselnek. Megállapították, hogy ezek helyettesítik a borjaknál a nélkülözhetetlennek vélt állati fehérjét, melyet régebben a tejjel kaptak a táplálékban. Tehát minél jobban elősegítjük a kedvelő feltételnek a kialakulását, annál hamarább mellőzhetjük a borjak takarmányozásánál a tejet. S ezzel egyben olcsóbbá és egyszerűbbé tehetjük a termelést, mert a tejjel való etetés, amellett, hogy drága, egyben nagyon körülményes is. A technológia sikere éppen a vázolt elven alapszik, ötven napos korban beszüntetjük a tej, vagy a tejpótló etetését, s mivel a granulált takarmányban nincs tejpor, a borjak ellátása ettől kezdve kizárólagosan növényi eredetű takarmányokkal történik, melyek .lényegesen olcsóbbak, mint az állati takarmányok. Ugyanis ezeknek lényeges mennyiségét külföldről kemény valutáért kell beszereznünk. A kezdeti 2—7 napon keresztül a teljes tehéntej etetése az újszülött borjaknál fontos. Az itatás idejére tanácsos a borjakat külön ketrecekben elhelyezni, hogy az állatok szabadon mozoghassanak, s fejlődhessenek. Az első három napon tanácsos a napi többszöri itatás szorgalmazása, későbben pedig csak kétszer kell itatni naponta. Szükséges, hogy a borjak állandóan friss ivóvizet is kapjanak. Ezek azonban nem füegenek össze azzal, hogy az állatok 50 napos kortól milyen táplálási eljárásban részesülnek. Ezt úgy kell érteni, hogy az említett korban minden olyan kéznél lévő módszert alkalmazhatunk, mely abban az időszakban biztosíték lehet a borjak szakszerű ellátására és fejlődésére. Az etetésnél legalkalmasabb a 4 mm-es szemcsékből készített granulált takarmány, mert fogyasztása az állatoknál nem okoz bántalmakat az emésztőszervekben. A 00 napon felüli borjaknál a granulált takarmány szemcséinek nagysága 8 mm is lehet. Ezt a takarmányt az üszőborjak etetésénél is használhatjuk. Alkalmas továbbá hasonló korú blkabQfjak etetésénél is, ha a granulált abrak és a széna adagját további 15 százalékkal emeljük. Ez persze nem vonatkozik az 50 napos és a fiatalabb borjak takarmányadagjára. VÁCLAV KOZÁK mérnök CSc. Л tehenek tőgyén, de leginkább ** a csecabimbákon előforduló mákszemnyi, kölesmag, borsó, félbab »egységnyi göböket, illetőleg egy-két inilliinéternyi pálcikaszerű, vagy a tövishez hasonlóan elhelyezkedő képződményeket szemölcsöknek, szakos hivatalos elnevezéssel papilloniáknak nevezzük. Addig, míg csak kicsinyek és gyér számban mutatkoznak a szemölcsök, nem okoznak bántalmat, tehát nincs különösebb jelentőségük. Ha azonban jobban elszaporodnak a csecsbimbókon, akkor fájdalmat okozva nehezítik a fejést, s ezáltal a tejtermelés is csökken. Ebből az következik, hogy a tógy papillomatózisa nemcsak szépséghiba — mint azt sokan gondolják —, hanem gazdasági károkat okozó betegség. Ezért szeretném főleg a nagyüzemi gazdaságok tehenésze-Tapasztalataim a tehenek tőgyén képződő szemölcsökről teiben dolgozók figyelmét felhívni erre a legújabb kutatások és saját tapasztalataim, megfigyeléseim alapján. A szemölcsök keletkezésének mikéntjét, a kór okát s okozóját a tudomány még nem derítette ki. A tankönyvekben a bőrszövet hámrétegének kóros burjánzásaként tüntették fp). A szakkönyvek a kezelésre különféle kenőcsöket ajánlanak. Egyes szakemberek pedig az élesztő etetésével értek el némi eredményt. Ellenben a gyakorlati megfigyelések azt mutatják, hogy az állatok A TEJ- ÉS HÚSTERMELÉS SAJÁTOS KOMBINÁCIÓJA Angliában kísérleteket folytattak húshasznosítású üszők hústermelésének növelésére. Módszerük szerint a feketetarka lapály üszők egyszer borjaznak, a téli évszakban tejelnek, majd utána levágják őket. Kísérletükhöz márciusban kijelöltek kb. 5 kh. legelőt, amelynek terméséből szilázst készítettek. A területet kétszer kaszálták, május utolsó hetében és július harmadik hetében. A termés kereken 210 q/kh volt. Szeptemberben 12 kétéves, elóhasi feketetarka üszőt állítottak a kísérletbe. Ezek szeptember közepén -borjaztak. Az állatok november 20-lg a legelő sarjúnövendékét legelték. Március 1-ig fejték a teheneket, majd május harmadik hetéig az istállóban hizlalták, amikor elérték a 482 kg élősúlyt, húsra értékesítették őket. A 160 napos istállózás alatt végig szilázst etettek. E módszerrel a legelöfű és a füszilázs gazdaságosan hasznosult. Egy állat takarmányát kevesebb, mint 0,5 kh területen állították elő. A tehenenkántl átlagos tejtermelés 1817 liter volt, ami megfelel 4328 liter/kh tejtermelésnek. Ezek szerint az üszők egyszeri borjaztatása jövedelmező módszernek látszik. A kísérleteket folytatják, mert tisztázni akarják, hogy érdemes-e a szilázst abrakkal kiegészíteni. Fm. Res. News ВО—90 százalékának tőgyéről mindenkezelés nélkül eltűnnek a szemölcsök, viszont egyes teheneknél életük végéig megmaradnak, sőt a megfigyelések szerint — mindvégig — fertőznek is. S éppen ez az, amit fontos tudnunk, hogy a tehenek tőgyének paplllomatózisa tartózó betegség, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni az új egyedek felvásárlásánál, az állatok átcsoportosításánál stb. Bár a szemölcsök kórokozói még pontosan nem ismeretesek, de a tudományos kutatások már vagy 30 daganatfáleségnél bebizonyították, hogy azokat vírusok okozzák. Minden bizonnyal a közeljövőben a szemölcsök kórnkozólt is síkéről pontosan meghatározni ás felismerni, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint a papiliometózís fertőző, mert be a szem- Ulosös tögyú állat olyan istállóba kéről, ahol még a betegség nem fordult e!ö, ott mintegy 60 napi lappangási Idő elteltével számos állaton megjelennek a káros képződmények. Szerencsére az állatok nagy többségéről hamarosan eltűnnek, egyes teheneken azonban megmaradnak, és szaporodnak. Ha az ilyen szemölczös tögyü tehenek másik istállóba kérőinek, ott szintén megfertőzik в többi állatot. Tehát e tehenek és Úszók áthelyezesánél tanácsos az állatok tőgyét az elmondottak szempontjából Is alaposan megvizsgálni, mivel a szemölcsök állandóan fertőznek. Dr. PATUS SÁNDOR A Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia Tudooiamios es Műszaki Ismeretterjesztő Intézetének közleményei. Nem mindegy, milyen költséggel A SILÖTORNYOK ÉRTÉKELÉSE A silótornyok értékslésénél két szempontot is figyelembe kell vennünk. Egyrészt azt, hogy az egész termelési folyamatot értékeljük, amikor összehasonlítjuk a tornyok és más tárolók hasznos befogadóképességét. A szénatárolóknál és a silógödröknél értékelnünk és hasonlítanunk kell például az egész termelési folyamatot a begyűjtéstől a betakarításon keresztül egészen az etetésig. Ha tehát a silótornyok egyes fajtáit és típusait értékeljük, az összehasonlításnál midenképpen a sajátos adottságokból és módszerekből kell kiindulnunk. Tehát az értékelésnél a beruházási tényezőn keresztül (a beruházott költség, egyenes költség, a tornyok és az ürftőkészülékek üzemelése) figyelembe vehetjük a beruházáson kívüli tényezőket (az ürltűkészülékek üzemelési biztonsága, a pótüzemelés biztosítéka, az egyes toronytlpusok használatának sokrétűsége, különféle termelési költségek stb.) Is. Az értékelés kiindulópontját tehát az üzemelési költségeknek kell képeznie. Ugyanis különféle tényezőkön keresztül határozhatjuk meg a valóságos üzemelési költséget. A szilázskészités költségeit nagymértékben befolyásolják a leírások és a javítási költségek. Azonban további lényegbevágó tényező az egész folyamat alatt a különféle termelési feltételeknél keletkezett veszteség. Ezt az alábbiakban fejezhetjük ki: # a takarmány minőségi súlyegységében, # a szárazanyag-tartalom súlyegységében, ф a tápanyagegység szerint, vagyis abból a szempontból, hogy a takarmányminták az igényes laboratóriumi vizsgálat után milyen eredményt mutattak. A veszteségek költségét az alábbiak szerint határozhatjuk meg: ф a takarmány teljes üzemelési költségét annak súlya, szárazanyagtartalma és tápőrtékegységének mennyisége határozza meg. Ez esetben ugyan a veszteség a költségekben jut kifejezésre, azonban azt nem lehet elkülöníteni attól; # vagy pedig a teljes költséget a mezőn, a takarmány begyűjtésénél, esetleg a kaszálás előtt állapítjuk meg, mintavételből. A költségtételekben mutatkozó különbözetet a veszteség okozza; ф a meghatározott tápérték veszteséget hozzá kell számítani a takarmány telles költségéhez. Az első eset a folyó üzemelési költség-kalkulációnál fordul elő. A másik esetben pedig lehetővé válik a veszteség által létrejött költségeknek objektív meghatározása összehasonlítva a teljes és a kalkulációs költséggel. A harmadik esetben lehetővé válik a takarmány meghatározott veszteségének és a vásárolt takarmány árának kölcsönös összehasolttása. ÜZEMELÉSI KÖLTSÉGEK Az üzemelési költség lehet kétféle: amikor az üzemelést egy meghatározott gazdaságban értékeljük, s akkor a valóságos állapotból indulunk ki, vagy pedig azt az egyes toronytípusok vagy az építésre költött eszközök alapján tárunk ei. A szóbanforgó eljárással a típusokat, esetleg a projekciót értékelhetjük. Az üzemelési költségek összehasonlításánál felhasználhatjuk a takarmány termesztésére és betakarítására fordított költség adatait is. Az értékelést úgy is elvégezhetjük, hogy meghatározzuk egy mázsa szecskázott és a toronyba helyezett takarmány egyenes költségét, amely a hasonló tornyoknál és hasonló szárazanyagtartalom mellett majdnem egyfoima. Természetesen az így nyert adat alapján meghatározhatjuk az összes tartósított takarmány költségeit a veszteségek leszámítása után. A hermetikusan zárt tornyok anyagvesztesége a takarmány konzerválása közben körülbelül 4—8 százalékig terjed. A nyitott tornyoknál pedig a veszteség eléri az 5—8 százalékot, ha betartottuk az előzetesen meghatározott szabályokat. A KIHASZNÁLÁS BEFOLYÁSOLJA A KÖLTSÉGEKET A silótornyok kihasználása nagymértékben befolyásolja a fonnyasztott takarmány termelésének költségeit. A tornyok, az ürítökészülékek és más beruházások leírásai az évi teljes költségen belül, s hasonlóan a javítási költségek nem változnak. Ezek a költségtételek számításánál egy egységnyi takarmány mennyiségére is könnyen felbonthatók. Így a silótornyokkal rendelkező gazdaságokban arra kell törekedni, hogy évente minden tornyot megtöltsenek takarmánnyal, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a tartósító teret. A fonnyasztott sitőtakarmány készítésénél lehetőség nyílik a költségek lé.iyoges csökkentésére, ha jól, szakszerűen kihasználjuk az ürítőkészülékeket Ha például a felső ürítőkészüléket csak egy (400 m3) toronynál használják az 1500 mázsa takarmány ürítésénél évenként csupán 60—70 órán keresztül végezhet a készülék hasznos munkát. Ez pedig a legjobb akarat mellett sem nevezhető gazdaságos kihasználásnak. Azt mondhatjuk, hogy nem Is hasonlítható össze az üzemekben használatos egyetlen gépi eszköz kihasználási mutatójával sem. Szarvasmarhák karbamidmérgezése Az egyik 2038 hízómarhából álló állományban évek óta mérgezést tünetek nélkül etetnek karbamidot, — összesen 100 kg-os mennyiségben. A karbamidot rendszeresen 1:9 arányban melaszos vízben oldották fel és permetezték egyenletesen a takarmányra. Egy alkalommal vízhiány miatt 1:4 arányú keveréket készítettek. Ekkor a szoktatás idejében levő olyan fiatal szarvasmarhákon, amelyek a karbamidos takarmány elfogyasztása után azonnal vizet kapnak, mérgezési tüneteket észleltek. Az állatok 0,02 g/kg élősúly karbamidot kaptak, ami kb. 158 g-os egyedi adagot jelent. Olyan állatok, amelyek ugyanannyi karbamld felvétele után nem kaptak Ivóvizet, nem betegedtek meg. A megbetegedett 29 állatot ecettel kezelték, de a súlyosabban beteg 15-öt le kellett vágni. A súlyos állapotban kényszervágott állatok húsa érzékszervi elváltozásokat mulatott és ezért elkobozták. Rev. Zooteh. Med. Vet. Új zöldtakarmány-tartósító eljárás A silózás! segédanyagok használata, a fonnyasztág és a silók állandó fejlesztése ellenére a silózás — még ma nem teljesen kielégítő. Továbbra is igyekeznek ugyan ezt az eljárást tökéletesíteni, de egyidejűleg kísérletek folynak teljesen újszerű zűldtakarmóny-tartósitó eljárások kidolgozása. A fő cél a szilázskészités ez idő szerinti nagy hátrányait — az időjárástól való függőségét, a nagy veszteségeket és az Ízletesség változásait — kiküszöbölni. Még kérdéses, hogy a kísérletek, a friss takarmány újszerű vegyszeres kezelésével és műanyagfóliákba csomagolásával eredményhez vezetnek-e? Ezért még mindig a szilázskészités technikájának tökéletesítése és egyszerűsítése a fő törekvés. Grimm A., Landtechnik ч