Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-29 / 21. szám

1971. május 29. SZABAD FÖLDMŰVES. Racionális módszerek a borjak nevelésére és takarmányozására AZ UTÖBBI TÍZ ESZTENDŐBEN vi­lágméretben az a törekvés került elő­térbe, hogy az állatok eleségének el­készítésénél állati eredetű takarmá­nyokból lényeges megtakarítást ér­jünk el, s a kevesebb állati takar­mány használatával a lehető legna­gyobb hasznosságra tegyünk szert. A megtakarított mennyiséget (tejpor stb.) az emberek táplálkozásánál használhatjuk fel. Alig egy évtizede az újszülött bor­jak ellátásánál néhány hónapon ke­resztül sok száz liter teljes tejet használtak mezőgazdasági üzemeink­ben, Későbben ez a mennyiség jóval kevesebb lett, mert a szükséges mennyiséget fölözött tejjel pótolták. Ojabban a borjak takarmányozásá­nál nálunk több módszert is alkal­maznak. Ezek közül az egyik az ega­lizált 1,8—2 százalékos zsírtartalmú tejjel való takarmányozás (a mód­szer 1961-ben kezdődött). Ezzel je­lentős mennyiségű tejzsírt és tej­fehérjét takarítunk meg. Egy további módszer bevezetése pedig lehetővé tette, hogy a régebbi három hónapról felére csökkentsük a tejjel való takarmányožfst. Jelen­tős sikert azonban azóta érünk el a borjak takarmányozásában, amióta az állatoknak az ellés utáni napoktól kezdve speciális takarmánykeveréket is adagolunk, s ezzel egyidejűleg a nagyüzemi feltételek keretében nagy­ban leegyszerűsíthettük a borjak ne­velését és takarmányozását. Arról van egyrészt szó, hogy az eleség elkészítésénél egyre kevesebb emberi munkaerőt használjunk, más­részt a takarmányozást minél na­gyobb mértékben az automatizált vagy a félautomata gépsorokra bíz­zuk. izeknek n törekvéseknek azonban kapcsolódniuk kell a borjak növeke­désének biológiai követelményeihez, amit leegyszerűsítve a kívánt napi súlygyarapodás és a jó egészségügyi állapot követelményeinek betartásá­val fejezhetünk ki. S nem utolsósor­ban az egyes takarmányozási módo­zatok ökonómiai hatékonyságát is fi­gyelemmel kell, kísérnünk, mert az egy termékegységre eső költség nagy­ban függ a felhasznált takarmány fajtájától és az állatokhoz való eljut­tatás hogyanjától. Ezeknek a feltéte­leknek figyelembevétele mellett dol­gozta ki a borjak nevelésének és ta­karmányozásának módszerét az arra hivatott tudományos intézet. Mivel az emlftett módszerek beve­zetése a nagyüzemi feltételek mel­lett lehetséges, ez egyben azt is Je­lenti, hogy a takarmányozás gyakor­lásánál egyszerűsödhet a tevékeny­ség, s a ráfordítás kisebb költséggel járhat. A két módszer előnyei: 1. Amikor héthetes korban befeje­ződik a tejjel vagy a tejpótlóval való Itatás, az alábbi takarmányokat etet­hetjük: a) a továbbtartásra szánt üszőbor jak­nak granulált abrakkeveréket és szénát, b) a hizlalásra szánt bikaborjaknak pedig csak granulált abrakkeveré­ket adunk. Amint látjuk, mind a két esetben leegyszerűsíthetjük a takarmányozást és ez lehetővé teszi az etetésnél kor­szerű gépsorok használatát. Az üsző­­borjak takarmányozásét az említett­nél még jobban is leegyszerűsíthet­jük, ha a szénát darálás után a többi takarmánnyal granuláljuk és úgy etetjük. Az említett két módszer már a takarmányozási technika iparosítá­sával egyenlő. 2. A granulált abrak tehát nem tar­talmaz állati eredetű takarmányokat, sem pedig egyéb, hasonló értékű élesztő-fehérjéket. Ez nem csupán megtakarítást jelent népgazdasági szempontból, hanem egyben olcsóbbá teszi a borjak takarmányozását köz­vetlenül a termelésben. 3. Hogy héthetes korban lehetővé váljon a tejjel való takarmányozás megszüntetése, szükséges, hogy a ta­karmánykeverék ízesítését is szorgal­mazzuk. Ezt úgy érhejtük el, ha ked­vező arányban kombináljuk a takar­mányt, s megfelelő mennyiségű nyers­cukrot keverünk hozzá. A granulált takarmány adagolásá­nál azért is nagy gongot kell fordíta­nunk az ízesítésre, hogy az állatok kellő mennyiségben fogyasszák a ta­karmányt, ami éppen a tej vagy a tejpótíó etetésének beszüntetése után a legfontosabb. A granulált takar­mány használata az elmondottakon kívül a gépesített takarmányozás be­vezetésének, a raktározás leegyszerű­sítésének s az ebből eredő vesztesé­gek elkerülésének lényegbevágó fel­tétele. A borjak és az üszők ‘takarmányozásának módja A módszert a tudományos munka­hely dolgozói a takarmány örtékesü­­lésének fiziológiai folyamatához ido­mították az újszülött kortól hathóna­pos korig. Azt a követelményt tá­masztották a módszerrel és a takar­mány összetételével kapcsolatosan, hogy Időben kifejlődhessen a gyomor, s lehetővé váljék a növényt eredetű eleség zavarmentes fogyasztása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lerövi­dítsük a borjak tejjel vagy tejpótlóval való takarmányozását. Köztudomású, hogy a szilárd eleség nem kerül egye­nesen az oltógyomorba, mint a folyé­kony tej. A granulált abrak és a széna a kez­detben még kicsi s fejlődő recésgyo­­mórba és a bondőbe kerül, ahol egyre jobb feltételek jönnek létre a mikro­organizmusok — élesztőgombák, bak­tériumok és más közegek — működé­sére. Tehát bekövetkezjk a mikro­organizmusok aktív osztódása, s ké­sőbbi elhalása. Ezek a szerves ré­szecskék (biomassza) fehérjéket, vagyis magas biológiai értéket kép­viselnek. Megállapították, hogy ezek helyettesítik a borjaknál a nélkülöz­hetetlennek vélt állati fehérjét, me­lyet régebben a tejjel kaptak a táp­lálékban. Tehát minél jobban elősegítjük a kedvelő feltételnek a kialakulását, annál hamarább mellőzhetjük a bor­jak takarmányozásánál a tejet. S ez­zel egyben olcsóbbá és egyszerűbbé tehetjük a termelést, mert a tejjel való etetés, amellett, hogy drága, egyben nagyon körülményes is. A technológia sikere éppen a vázolt elven alapszik, ötven napos korban beszüntetjük a tej, vagy a tejpótló etetését, s mivel a granu­lált takarmányban nincs tejpor, a bor­jak ellátása ettől kezdve kizárólago­san növényi eredetű takarmányokkal történik, melyek .lényegesen olcsób­bak, mint az állati takarmányok. Ugyanis ezeknek lényeges mennyi­ségét külföldről kemény valutáért kell beszereznünk. A kezdeti 2—7 napon keresztül a teljes tehéntej etetése az újszülött borjaknál fontos. Az itatás idejére ta­nácsos a borjakat külön ketrecekben elhelyezni, hogy az állatok szabadon mozoghassanak, s fejlődhessenek. Az első három napon tanácsos a napi többszöri itatás szorgalmazása, ké­sőbben pedig csak kétszer kell itatni naponta. Szükséges, hogy a borjak állandóan friss ivóvizet is kapjanak. Ezek azonban nem füegenek össze azzal, hogy az állatok 50 napos kor­tól milyen táplálási eljárásban része­sülnek. Ezt úgy kell érteni, hogy az említett korban minden olyan kéznél lévő módszert alkalmazhatunk, mely abban az időszakban biztosíték lehet a borjak szakszerű ellátására és fej­lődésére. Az etetésnél legalkalmasabb a 4 mm-es szemcsékből készített granu­lált takarmány, mert fogyasztása az állatoknál nem okoz bántalmakat az emésztőszervekben. A 00 napon felüli borjaknál a gra­nulált takarmány szemcséinek nagy­sága 8 mm is lehet. Ezt a takarmányt az üszőborjak etetésénél is használ­hatjuk. Alkalmas továbbá hasonló ko­rú blkabQfjak etetésénél is, ha a gra­nulált abrak és a széna adagját to­vábbi 15 százalékkal emeljük. Ez per­sze nem vonatkozik az 50 napos és a fiatalabb borjak takarmányadag­­jára. VÁCLAV KOZÁK mérnök CSc. Л tehenek tőgyén, de leginkább ** a csecabimbákon előforduló mákszemnyi, kölesmag, borsó, félbab »egységnyi göböket, illetőleg egy-két inilliinéternyi pálcikaszerű, vagy a tö­vishez hasonlóan elhelyezkedő kép­ződményeket szemölcsöknek, szak­os hivatalos elnevezéssel papilloniák­­nak nevezzük. Addig, míg csak kicsinyek és gyér számban mutatkoznak a szemölcsök, nem okoznak bántalmat, tehát nincs különösebb jelentőségük. Ha azonban jobban elszaporodnak a csecsbimbó­kon, akkor fájdalmat okozva nehezí­tik a fejést, s ezáltal a tejtermelés is csökken. Ebből az következik, hogy a tógy papillomatózisa nemcsak szép­séghiba — mint azt sokan gondol­ják —, hanem gazdasági károkat oko­zó betegség. Ezért szeretném főleg a nagyüzemi gazdaságok tehenésze-Tapasztalataim a tehenek tőgyén képződő szemölcsökről teiben dolgozók figyelmét felhívni erre a legújabb kutatások és saját tapasztalataim, megfigyeléseim alap­ján. A szemölcsök keletkezésének mi­kéntjét, a kór okát s okozóját a tu­domány még nem derítette ki. A tan­könyvekben a bőrszövet hámrétegé­nek kóros burjánzásaként tüntették fp). A szakkönyvek a kezelésre kü­lönféle kenőcsöket ajánlanak. Egyes szakemberek pedig az élesztő eteté­sével értek el némi eredményt. Ellenben a gyakorlati megfigyelé­sek azt mutatják, hogy az állatok A TEJ- ÉS HÚSTERMELÉS SAJÁTOS KOMBINÁCIÓJA Angliában kísérleteket folytattak húshasznosítású üszők hústermelésé­nek növelésére. Módszerük szerint a feketetarka lapály üszők egyszer bor­jaznak, a téli évszakban tejelnek, majd utána levágják őket. Kísérletükhöz márciusban kijelöltek kb. 5 kh. legelőt, amelynek terméséből szilázst ké­szítettek. A területet kétszer kaszálták, május utolsó hetében és július harmadik hetében. A termés kereken 210 q/kh volt. Szeptemberben 12 két­éves, elóhasi feketetarka üszőt állítottak a kísérletbe. Ezek szeptember közepén -borjaztak. Az állatok november 20-lg a legelő sarjúnövendékét legelték. Március 1-ig fejték a teheneket, majd május harmadik hetéig az istállóban hizlalták, amikor elérték a 482 kg élősúlyt, húsra értékesítették őket. A 160 napos istállózás alatt végig szilázst etettek. E módszerrel a legelöfű és a füszilázs gazdaságosan hasznosult. Egy állat takarmányát kevesebb, mint 0,5 kh területen állították elő. A tehe­­nenkántl átlagos tejtermelés 1817 liter volt, ami megfelel 4328 liter/kh tej­termelésnek. Ezek szerint az üszők egyszeri borjaztatása jövedelmező módszernek látszik. A kísérleteket folytatják, mert tisztázni akarják, hogy érdemes-e a szilázst abrakkal kiegészíteni. Fm. Res. News ВО—90 százalékának tőgyéről minden­­kezelés nélkül eltűnnek a szemöl­csök, viszont egyes teheneknél életük végéig megmaradnak, sőt a megfigye­lések szerint — mindvégig — fertőz­nek is. S éppen ez az, amit fontos tud­nunk, hogy a tehenek tőgyének pa­­plllomatózisa tartózó betegség, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni az új egyedek felvásárlásánál, az ál­latok átcsoportosításánál stb. Bár a szemölcsök kórokozói még pontosan nem ismeretesek, de a tu­dományos kutatások már vagy 30 da­­ganatfáleségnél bebizonyították, hogy azokat vírusok okozzák. Minden bi­zonnyal a közeljövőben a szemölcsök kórnkozólt is síkéről pontosan meg­határozni ás felismerni, mert a gya­korlati tapasztalatok szerint a papil­­iometózís fertőző, mert be a szem- Ulosös tögyú állat olyan istállóba ké­ről, ahol még a betegség nem fordult e!ö, ott mintegy 60 napi lappangási Idő elteltével számos állaton megje­lennek a káros képződmények. Sze­rencsére az állatok nagy többségéről hamarosan eltűnnek, egyes tehene­ken azonban megmaradnak, és sza­porodnak. Ha az ilyen szemölczös tö­­gyü tehenek másik istállóba kérői­nek, ott szintén megfertőzik в többi állatot. Tehát e tehenek és Úszók áthelye­­zesánél tanácsos az állatok tőgyét az elmondottak szempontjából Is alapo­san megvizsgálni, mivel a szemölcsök állandóan fertőznek. Dr. PATUS SÁNDOR A Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia Tudooiamios es Műszaki Ismeretterjesztő Intézetének közleményei. Nem mindegy, milyen költséggel A SILÖTORNYOK ÉRTÉKELÉSE A silótornyok értékslésénél két szempontot is figyelembe kell vennünk. Egyrészt azt, hogy az egész termelési folyamatot értékeljük, amikor össze­hasonlítjuk a tornyok és más tárolók hasznos befogadóképességét. A szé­natárolóknál és a silógödröknél értékelnünk és hasonlítanunk kell például az egész termelési folyamatot a begyűjtéstől a betakarításon keresztül egészen az etetésig. Ha tehát a silótornyok egyes fajtáit és típusait érté­keljük, az összehasonlításnál midenképpen a sajátos adottságokból és mód­szerekből kell kiindulnunk. Tehát az értékelésnél a beruházási tényezőn keresztül (a beruházott költség, egyenes költség, a tornyok és az ürftő­­készülékek üzemelése) figyelembe vehetjük a beruházáson kívüli tényező­ket (az ürltűkészülékek üzemelési biztonsága, a pótüzemelés biztosítéka, az egyes toronytlpusok használatának sokrétűsége, különféle termelési költségek stb.) Is. Az értékelés kiindulópontját tehát az üzemelési költségeknek kell ké­peznie. Ugyanis különféle tényezőkön keresztül határozhatjuk meg a való­ságos üzemelési költséget. A szilázskészités költségeit nagymértékben be­folyásolják a leírások és a javítási költségek. Azonban további lényegbe­vágó tényező az egész folyamat alatt a különféle termelési feltételeknél keletkezett veszteség. Ezt az alábbiakban fejezhetjük ki: # a takarmány minőségi súlyegységében, # a szárazanyag-tartalom súlyegységében, ф a tápanyagegység szerint, vagyis abból a szempontból, hogy a takar­­mányminták az igényes laboratóriumi vizsgálat után milyen eredményt mutattak. A veszteségek költségét az alábbiak szerint határozhatjuk meg: ф a takarmány teljes üzemelési költségét annak súlya, szárazanyag­tartalma és tápőrtékegységének mennyisége határozza meg. Ez esetben ugyan a veszteség a költségekben jut kifejezésre, azonban azt nem lehet elkülöníteni attól; # vagy pedig a teljes költséget a mezőn, a takarmány begyűjtésénél, esetleg a kaszálás előtt állapítjuk meg, mintavételből. A költségtételekben mutatkozó különbözetet a veszteség okozza; ф a meghatározott tápérték veszteséget hozzá kell számítani a takar­mány telles költségéhez. Az első eset a folyó üzemelési költség-kalkulációnál fordul elő. A másik esetben pedig lehetővé válik a veszteség által létrejött költségeknek objek­tív meghatározása összehasonlítva a teljes és a kalkulációs költséggel. A harmadik esetben lehetővé válik a takarmány meghatározott vesztesé­gének és a vásárolt takarmány árának kölcsönös összehasolttása. ÜZEMELÉSI KÖLTSÉGEK Az üzemelési költség lehet kétféle: amikor az üzemelést egy meghatá­rozott gazdaságban értékeljük, s akkor a valóságos állapotból indulunk ki, vagy pedig azt az egyes toronytípusok vagy az építésre költött eszközök alapján tárunk ei. A szóbanforgó eljárással a típusokat, esetleg a projek­ciót értékelhetjük. Az üzemelési költségek összehasonlításánál felhasznál­hatjuk a takarmány termesztésére és betakarítására fordított költség adatait is. Az értékelést úgy is elvégezhetjük, hogy meghatározzuk egy mázsa szecskázott és a toronyba helyezett takarmány egyenes költségét, amely a hasonló tornyoknál és hasonló szárazanyagtartalom mellett majdnem egyfoima. Természetesen az így nyert adat alapján meghatározhatjuk az összes tartósított takarmány költségeit a veszteségek leszámítása után. A hermetikusan zárt tornyok anyagvesztesége a takarmány konzervá­lása közben körülbelül 4—8 százalékig terjed. A nyitott tornyoknál pedig a veszteség eléri az 5—8 százalékot, ha betartottuk az előzetesen meg­határozott szabályokat. A KIHASZNÁLÁS BEFOLYÁSOLJA A KÖLTSÉGEKET A silótornyok kihasználása nagymértékben befolyásolja a fonnyasztott takarmány termelésének költségeit. A tornyok, az ürítökészülékek és más beruházások leírásai az évi teljes költségen belül, s hasonlóan a javítási költségek nem változnak. Ezek a költségtételek számításánál egy egység­nyi takarmány mennyiségére is könnyen felbonthatók. Így a silótornyok­kal rendelkező gazdaságokban arra kell törekedni, hogy évente minden tornyot megtöltsenek takarmánnyal, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a tartósító teret. A fonnyasztott sitőtakarmány készítésénél lehetőség nyílik a költségek lé.iyoges csökkentésére, ha jól, szakszerűen kihasználjuk az ürítőkészü­lékeket Ha például a felső ürítőkészüléket csak egy (400 m3) toronynál használják az 1500 mázsa takarmány ürítésénél évenként csupán 60—70 órán keresztül végezhet a készülék hasznos munkát. Ez pedig a legjobb akarat mellett sem nevezhető gazdaságos kihasználásnak. Azt mondhat­juk, hogy nem Is hasonlítható össze az üzemekben használatos egyetlen gépi eszköz kihasználási mutatójával sem. Szarvasmarhák karbamidmérgezése Az egyik 2038 hízómarhából álló állományban évek óta mérgezést tü­netek nélkül etetnek karbamidot, — összesen 100 kg-os mennyiségben. A karbamidot rendszeresen 1:9 arány­ban melaszos vízben oldották fel és permetezték egyenletesen a takar­mányra. Egy alkalommal vízhiány miatt 1:4 arányú keveréket készítet­tek. Ekkor a szoktatás idejében levő olyan fiatal szarvasmarhákon, ame­lyek a karbamidos takarmány elfo­gyasztása után azonnal vizet kapnak, mérgezési tüneteket észleltek. Az ál­latok 0,02 g/kg élősúly karbamidot kaptak, ami kb. 158 g-os egyedi ada­got jelent. Olyan állatok, amelyek ugyanannyi karbamld felvétele után nem kaptak Ivóvizet, nem betegedtek meg. A megbetegedett 29 állatot ecettel kezelték, de a súlyosabban beteg 15-öt le kellett vágni. A súlyos állapotban kényszervágott állatok húsa érzékszervi elváltozásokat mu­latott és ezért elkobozták. Rev. Zooteh. Med. Vet. Új zöldtakarmány-tartósító eljárás A silózás! segédanyagok használata, a fonnyasztág és a silók állandó fejlesztése ellenére a silózás — még ma nem teljesen kielégítő. Továbbra is igyekeznek ugyan ezt az eljárást tökéletesíteni, de egyidejűleg kísér­letek folynak teljesen újszerű zűldtakarmóny-tartósitó eljárások kidolgo­zása. A fő cél a szilázskészités ez idő szerinti nagy hátrányait — az idő­járástól való függőségét, a nagy veszteségeket és az Ízletesség változásait — kiküszöbölni. Még kérdéses, hogy a kísérletek, a friss takarmány újszerű vegyszeres kezelésével és műanyagfóliákba csomagolásával eredményhez vezetnek-e? Ezért még mindig a szilázskészités technikájának tökéletesítése és egy­szerűsítése a fő törekvés. Grimm A., Landtechnik ч

Next

/
Thumbnails
Contents