Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-22 / 20. szám

Mit rejt a hiúz gyomra? Olyan mint a tigris. Gyönyö­rű bundája, hatalmas erdei macska. Hazánkban nem ritka­ság. Leginkább a Tátrai Nemzeti Parkban és Kelet-Szlovákia er­­dörengetegeiben fordul elő. Sokan kistigrisnek is hívják, mások a Tátra tigrisének ne­vezik. Ismertebb a sivatag vadja, az igazi .tigris, mint az.„erdők réme, a sok mendemondával körülvett, félénk, óvatos, de nagy területet uraló legszebb ragadozónk, a hiúz. A tigrisről számos szakkönyvet Írtak. A prózairodalom sem feledkezik meg róla. Cirkuszban, állat ke r­­tekben szinte barátságos házi­állattá idomítják. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy senkinek sem jut eszébe, hogy a róla alkotott kerteket, irodal­mat vagy szakvéleményt két­ségbe vonja. Ezzel szemben a hiúzról pn rázs viták folynak a vadászok körében, ellenkező nézeteket fejtegetnek az egyes vadászla­pok. A hiúz az őzek hóhérja. Megöli a szarvast. Pusztítja a zergét. Üldözi a vaddisznó ma­lacát. Pusztítja a szárnyasva­dat. Legkedvesebb csemegéje a mókus__és így tovább soka­sodnak az okok a hiúz irtásá­nak igazolására. A vádak statisztikai kimuta­tásokat is tartalmaznak. Egyik a tátrai védett területről szól, mely szerint az 1954—1968-as évek közötti időben a szarva­sok 19,6 százalékát (181 dara­bot a 925-ból J, az őzek 35,7 %-át (192 darabot 538-ból), a zergék 11,2 százalékát (56 da­rabot az 502-ből), a vaddisznók 2,2 százalékát f 1 darabot a 46- ból) pusztította el. A károkat ellenőrzik és a tényállást elég pontosan nyilvántartják, mert a visszamaradt vad csontjai és a nyomok bizonyítanak. A hiúz tette tagadhatatlan. De a kár mértéke ezekkel az adatokkal nem bizonyítható egészen meg­győzően, mert ki tudja megál­lapítani, hány áldozat betegség miatt, vagy anyja elvesztése után, árvaságban került a hiúz karmai közé. Az öregségről vi­szont a megmaradt trófeák be­szélnek figyelmeztetően. Mikor a statisztikát végig ol­vastam, elszomorított az őzek sorsa. Egy szakember azt írta, hogy a legedzettebb, legszebb özeket nem kell félteni. Elme­nekülnek előle. Az öregekért és a betegekért nem kár. Az egészséges, de gyengébb álla­tok más vidékre vándorolnak üldözőik elől. Főleg a legkö­zelebbi mezőkre, erdőkbe, aho­vá a hiúz már nem jár. Meg­maradnak tehát a szebb példá­nyok. A gyérülés következté­ben több legelőhöz jutnak a növényevők, ami jobb szaporo­dást eredményez. A ragadozó pedig a sikertelen bajsza után kénytelen egyébbel is beérni, és szaporulata csökken. Az ál­latvilág a védett területeken így egyensúlyban marad. A nem védett vadászterüle­teken a vadászok feladata len­ne a beteg és megöregedett vadak lelövése. De valljuk be őszintén, sok vadász inkább a kiváló állatok lelövésével igyekszik teljesíteni a tervet. És a gyógyító doktor, meg a tenyésztő szerepe megint csak a hiúznak jut. Maga a hiúz is becses va­dász-zsákmány. Trófeája érté­kes. Aki megszerzi, nagyon vi­gyáz rá. Legjobb szakemberre bízza a bőr kidolgozását. F. Hlaváček brnői szakember régen figyeli a hiúz életét, megpecsételődött sorsát. Az utóbbi nyolc év alatt 34 elej­tett hiúz bőrét preparálta, és pontosan feljegyezte mit rej­tett a hiúz gyomra. Hat hiúz gyomrában szarvas-hús vagy szőr volt. háromban őzből szár­mazó hasonló maradványokat talált, egyben nyúl, nyolcban egér, három gyomorban madár, kettőben rovar, egyben róka maradványa, tizenegyben pedig semmi sem volt. Az egerek mellett még cseresznyemagot is talált. Az állatok súlyát is megmérte, ami 11 kilótól 32 kilóig terjedt. De ebből sem lehet egyéb következtetést le­vonni, minthogy a legerősebb hiúzok is fogyasztották az ege­reket, rovarokat és a gyengék is fogtak őzet vagy szarvast, bizonyára betegeket. A 34 blúz­ból 8 a rozsnyói (Rožňava) já­rásban került puskavégre. Ezek sorsa érdekelt jobban, mert el­ejtésük a szomszédban játszó­dott le, ahonnan hozzánk is el­látogat néhány példány. Egy a mi Felső Hegyünkben kapta meg a kegyelemlövést. A nyolc hiúz közül négynek volt üres a gyomra és a legtöbb egeret, szám szerint tizenhármat, szin­tén itteni hiúz fogott meg. Ta­lán kevesebb errefelé az őz vagy a szarvas? Dehogy. Több mint másutt. A betléri völgyben (Betiiar) hiúzcsa páson tartózkodó öze­ket figyeltek meg a vadászolt, és még akkor sem riadtak meg. mikor a közelükben elment. Itt, ahol aránylag sok előfor­dul belőle, egyesek nem tartják olyan káros ragadozónak, mint másutt, ahol alig van belőle, vagy egyáltalán elő sem for­dul. Ezzel magyarázható, hogy nem azoknak a nimródoknak a híre jár szájról szájra, akik lelövik a hiúzt, hanem azoké, akik megfogják. Igen idén Ke­rekes Lajos vadász és Zatri eh István erdész már hármat fo­gott ketreces csapdáim! a bár­ki hegyekben. Kettőt a vadász, egyet az erdész. Az utóbbi tíz év alatt a két bárkái (Borka) lakos huszonkét hiúzt jut'atott a brnői állatkertbe. Jó pénzt kaptak érte, de az állam is jól jár. mert a külföld drága va­lutával fizet a „tátrai tigri­sért“. Nemcsak állatkertek ré­szére vásárolják a ritka vadat, hanem nagy részüket olyan te­rületeken engedik ki, ahol az­óta hogy kipusztult, látják ká­rát. A Német Szövetségi Köztár­saság is hazánkból vásárolt több hiúzt, hogy első nemzeti parkjában, a Bajor erdőkben meghonosítsa, ahol már régeb­ben kipusztították. A medvét is tenyésztik. Hogy miért? A né­metek a szovjet szakemberek­­mondását idézték erre a kér­désre: „A hiúz és a medve az ember barátja“, védeni keli. De a farkas ősidőktől ellenség. Kíméletlenül pusztítsuk, ahol lehet. CSUR1LLA JÓZSEF Céllövő vadászversenyek 1971-ben A fegyveres vadászathoz szükséges kézügyesség megszer­zése és sokrétű gyakorlása a lényege azoknak a különböző céllövő versenyeknek, amelyek rendezését a Szlovákiai Va­­dászszövetség 1971-re előirányozta. A vadászvizsgák váromá­nyosai az elméleti ismereteken kívül az alapvető lövészgyakor­­lalok elvégzésével szerzik meg jogosítványukat. Ez azonban csak az első lépés, mert a kezdeti kézügyességet tovább kell fejleszteni és jó lövésszé, versenylövésszé, sőt lehetőleg lö­vészbajnokká kell válni ahhoz, hogy a selejtezésre szánt vadat mesterien, az állat kínlódása nélkül hozzuk terítékre. A nagyobb gyakorlat szerzését és az egyedek ügyességének összemérését szolgáló lövészversenyeket 1971-ben Szlovákiá­ban a következő sorrendben szervezzük meg: A járási versenyek selejtező golyós háromtusában május 16 ig már lezajlottak, a sörétes lövészágazatban pedig május 23 ig kerülnek sorra. Területi versenyből kettőt rendezünk, mégpedig: ф golyósfegyverrel és kisöbű fegyverrel vadászcélpontokra (nyírfajdra, őzre és vaddisznóra) május 29-én Sliačon, ® koronglövészetet céllövőtelepen, skeeten, valamint félkör alakú lövészálláson június 6-án TrenCinben. Mindkét lövészversenyen csak azok a lövészek vehetnek részt, akik sikeresen szerepeltek a járási versenyek valamelyi­kén. Az egyes lövészeti ágazatokban legjobb eredményeket elérő versenyzőket az SZVSZ járási bizottságai saját költsé­gükön küldik ki a területi versenyekre. Ezeken a versenyeken személyes költségükön a többi lövészek is részt vehetnek, amennyiben a járási versenyen a kívánságoknak megfelelő eredményeket értek el. A lövészversenyek az SZVSZ KB-nak össz-szlovákiai verse­nyében csúcsosodnak ki. Ezen ugyanazok a lövészeti ágazatok lesznek képviselve, mint a területi versenyeken, csupán a go­lyóslövések és a koronglövések száma lesz nagyobb. Ennek keretében: © A golyós háromtusa verseny ez év május 30-án Sliačon zajlik le. 0 A sörétes lövészeti ágazatok versenyét ez év június 19-én bonyolítjuk le Bratislavában. © Szlovákia sportlövész mesterbajnokságát előreláthatólag ez év június 20-án rendezzük meg Bratislavában. Szlovákia golyós-, valamint sörétes lövészeinek módjában áll majd ezeken a rendezvényeken bemutatni tudásukat, amit azonban a sikeres szereplés érdekében szorgalmas gyakorlás­nak kell megelőznie. MARTIN KUL1CH, az SZVSZ KB lövészeti bizottságának titkára Hány emeletes legyen a galambketrec? A rendelkezésre álló alapte­­rüiet maximális kihasználása tekintetében, akárcsak a ba­romfitartásban, a húsgalamb­­tenyésztés szakaszán is bizo­nyos mérvű káros törekvések tapasztalhatok. Sokan azt gon­dolják, hogy nagyobb lesz a bevételük és termelésük, ha az adott alapterületsn a megenge­dettnél jóval több galambul he­lyeznek el. Egy pár galamb te­­rületigéuye két négyzetméter, melyből egyet a galambházban, egyet a röpdében kell biztosí­tanunk. Előfordul az Is, hegy eS7_egy csoportban többszáz galambot tartanak. Ez egyene­sen végzetes a tenyésztés és a szaporítás szakszerű kibonta­kozására. Sokan a kedvező ér­tékesítési lehetőségeken ' „fel­buzdulva“ egy padlástérben vagy volt lóistállóban annyi glambot akarnak voliér néTkül tartani, mint a „verebekből“. Az intenzíven tartott gazdasági galambnak, akárcsak a hibrid tyúknak. területigénye van, amely jóval nagyobb, min: a tyúké. Az istálló alapterületét sokan nem akarják elfoglalni galambketrecekkel s így 4—5, sőt van hely, ahol 6 emeletes ketreceket raknak be a ga­lambházba. Ezek a téves elmé­letek főleg abból adódnak, hogy nem rendelkezünk meg­felelő gyakorlattal. Sokat aka­runk markolni és végső fokon a szakszerűtlenség miatt mégis keveset fogunk. Röpde (voller) és megfelelő fészkelöhely nél­kül minden munkánk kudarcba fullad. Erre vonatkozóan vi­szont már vannak tapasztala­tok. A tenyésztők és galambtar­tók zöme nem ismeri az egyes galambfajták velük született tulajdonságait. A rendelkezésre álló alapterületet egyes ga­lambtartók, sőt gazdaságok is úgy akarják jól kihasználni vagy növelni, hogy a fészkelő helyeket, a ketrectömböket 3— 4, sőt 5 emeletes magasságúra építik. Az igaz. hogy ezzel a megoldással egy kétrekeszes ketrec helyén 5 emelet esetén egy pár galamb helyett 5 párat lehet elhelyezni elvileg. Saj­nos, gyakorlatilag nem, mert az egyik galambfajta az egy méter magasságig fészkelő he­lyeket kedveli, a másik fajta a magasabban, a harmadik fajta pedig közömbös a ketrecek ma­gassága tekintetében. Végső fokon tehát a galamb határoz­za meg, hogy a földhöz közel, vagy magasabban keresi a szá­mára idegélettani szempontból legnyugodtabb fészkelő helyet. Az ember ehhez csak akkor tud segítséget nyújtani a ma­dárnak, ha ismeri alaptermé­szetét, fészkelőhely igényét, an­nak megfelelő magasságban va­ló elhelyezése tekintetében is. Több külföldi, nagyobb mé­retű galainbíarmon megfigye­léseket végeztek, hogy melyik galambfajta milyen magasan szeret fészket rakni és fiókát nevelni. Megállapították, hogy fajtánként változnak a galam­bok ilyen irányú igényei. Ez a tény erősen befolyásolja az eredményes keltetést (tojáson ülést) és a kikelt fiókák táp­lálását is. Mert mi a tárgyi igazság? Az, hogy a ketrec­tömb ötödik emeletére a King galamb ritkán, vagy egyáltalán nem megy fel fészkeink mert testsúlya és rossz repülőkész­sége ebben akadályozza. Ha mégis oda kényszerül fészkelni, annak következménye, hogy a fiókák éheznek és a fejlődés­ben visszamaradnak. Körmendi László budapesti lakos, Euró­­pa-hírű king gatambtenyésztö, 150 párból álló középnagy ga­lambtelepén kizárólag egy-, esetleg kétszintes ketrectümbö­­ket használ. Tavaly több volt a 150 pár törzsgalamb utáni szaporulata, mint egy olyan te­lepen, ahol 400 vagy 500 pár törzsgalamb van. Persze, az ál­tala alkalmazott tenyésztech­­nika, takarmányozás és gondo­zás is világszinten ált. fgazol­ja ezt a megállapítást a Szé­kesfehérvári Szabad Étet Ter­melőszövetkezet gatambtelepén végzett megfigyelés is. Itt meg­állapították, hogy a mennye­zetig érő 5—6 emeletes ga­lainbketrecek | fészkelöhelyek) építése felesleges, mert a king galambok esetében nincs ki­használva. Már|iedig a gazda­sági fajtákból a strasszer fajta után mennyiségileg a king faj­ta következik. A saját king állománynál ta­pasztaltam, hogy a legvérszi­­lárdabb, a legfajtatisztább king galamb a földön szeret fész­kelni. Ezek a ketrec második szintjére csak kényszerűségből mennek fel fészkelni, fiókát nevelni. A nagy tömegben tar­tott (rekeszenként 20—25 p£.r) galambok helyi kihasználása az 5 emeletes ketrecben king galambok esetében a követ­kező: 5. szint 20 л i* 4. szint 30 % 3. szint 40 ‘>o 2. szint 60—70 % 1. szint 100 % Tehát a king galambok leg­jobban az elsőszintet kedvelik, amit 100 %i-g elfoglalnak, ki­használnak. A második szintet már csak 60—70 %-ban foglal­ják el. A legfelső szintet pedig — kényszerűségből, mert alul nincs hely — csak 20 %-ban veszik igénybe. Érdekes jelen­ség, hogy a felső szintre a gyengébb fizikumú, a fölösebb, a kevésbé erőszakos s általá­ban fiatal galambok fészkel­nek. Ha á gyengébb vitalitású és kevésbé erőszakos egyedek a felső szintre kényszerülnek, akkor a fészkenüiés, a fiókák nevelése, etetése is bizonyos fokú hiányt szenved. Ez pedig termelési kiesést jelein és csökken a szaporulat átlagos száma. Mi hát a kivezető út? Az, tiogv necsak a fal mellé és ne 5 szint magasságban he­lyezzünk ketreceket, hanem 2— 3 szint magasságban és a drót­hálóval rekeszekre osztott he­lyiség oldalsó részeire is. Ezt a rendszert elsősorban a king galambok esetében szükséges alkalmazni. A strasszer galamb ennek pontosan az ellenkezőjét ked­veli. A strasszer lényegesen jobb repülő, mint a king és harciasabb is, ezért a maga­sabban elhelyezett ketrecekben fészkel szívesebben. Részükre lábakra helyezett ketrectömbö­­kpt alkalmazunk. A verseny-pustagalamb e te­kintetben már nem válogatós. Nem szereti azonban a huzalos, nedves, sötét és túl mélyen, tehát a belső faiaknál elhelye­zett ketreceket. A nyugodt kör­nyezetet viszont nagyon ked­veli. A postagalamb idegen kö­zeledtére, vagy nagyobb zaj hallatára kiront a fészekből és lábával könnyen kirántja a to-' jásokat. A lengyel hiúz galamb szin­tén nagytestű. Ez a fajta a kö­zépmagas, tehát az egyméter magasságban elhelyezett ket­receket kedveli. A francia mondáin galamb a king után a legnagyobb gaz­dasági tipus. Ez viszont ellen­tétben az előzőkében felsorolt fajtákkal, szívesebben fészkel a felső szinteken, mint aftif. Ha lehet, úgy alakítsuk ki szá­mukra a ketrectömböket, hogy azok 3 emeletnél magasabbak mégsem legyenek. A fiókák etetése így gyakrabban törté­nik és ez előnyös a fiókák nö­vekedése szempontjából. Az amerikai őriás posta el­foglalja e felső emeleteket is, de ez a fajta is a középmaga­sán elhelyezett fészkelési lehe­tőségeket kedveli. A kóburgi pacsirta gazdasági típusú változata szintén kiváló hústermelő. Előnye, hogy kire­pülő és mezőrejárő fajta s így a padlásterekben is elhelyez­hető. A tetőre azonban erkély­­röpdét kell építeni. A magyar tyúktarka galamb az első és a második szinten költ szívesebben. A ketrectömbök magasságá­nak megállapításánál feltétle­nül vegyük figyelembe a ma­dár idegélettani tulajdonságait, testsúlyát, röpkészségét. Ezek ismeretében a termelés, a sza­porítás lényegesen eredménye­sebb lesz. Vegyük át a tapasz­talatokat azoktól, akik a tan­díjat már megfizették. SZIKORA ANDRÄS í. ::f? ~ 4* . 5 J A texan galambok könnyen felröppennek a negyedik fészek­­szint tetejére is. (Kucsera Szilárd felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents