Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-22 / 20. szám
IkülJöIidjJ-úvz&foen HA EGY HAL TÖBBSZÖR EGYMÁS UTÁN lopja le horgunkról a csalit és képtelenek vagyunk megfogni, úgy bizonyosra vesszük, hogy az „csak egy öreg róka“ lehet. De hogyan állapíthatjuk meg a halak életkorát? A dolog nagyon egyszerű: meg kell ismerkednünk három módszerrel, amelyek közül az egyik mindig alkalmas arra, hogy megállapíthassuk, hány éven át gyűjtötte tapasztalatait a (nem is mindig) üreg róka. ■ Mint a fák törzsének évgyűrűi, a hal pikkelyének sötétebb és világosabb növekedési gyűrűi is megmutatják a hal életkorát. A világosabb és szélesebb gyűrűk a gyorsabb, tehát a nyári növekedést mutatják; a keskenyebb és sötétebb , gyűrűk pedig a lassúbb növekedési, tehát a téli időszakot, amikor a táplálkozási viszonyok szűkösebbek. Az életkormegállapításának ezt a legkönnyebb és leggyakoribb módszerét nevezik SCALIMETRIÄNAK. ■ A kopoltyúfedőkön észlelhető gyűrűk száma, plusz egy, ugyancsak megadja halunk éveinek számát. Ezt a módszert nevezik OPERCULOMETÍIIÄNAK. ■ Az OSZTEOMETRIA a csigolyacsontok gyűrűinek leolvasásán alapszik. ■ Az OTOLITHOMETRIA, a hal belső hallójáratainak meszes képződményeiben, az ún. hallócsontokban leolvasható gyűrűk számából indul ki. Ez a legutóbbi módszer azonban csak szakmailag képzett kutatók számára elérhető. Amint látják, csak ez a fantasztikusan hangzó négy szó teszi lehetővé a választ arra az egyszerű kérdésre: „Hány éves vagy halacska“? La péche et les poissons) miig akad olyan folyami horgász, aki akár a Dunán, akár pedig más folyón ne találkozott volna már azzal a két halfajtával, amelyről keveset beszélünk. Az egyik e halak'” közül a KÓC (Aspró Streber). Ez a hal nem nő meg hosszabbra 25—30 centiméternél, ami pedig a súlyát illeti, ritkán nő meg félkilósnál nagyobbra. Sokféle színben pompázik. Testének alapszíne enyhe ciklámen árnyalatú, amelyet itt-ott a testén keresztben húzódó, kissé sötétebb barna csíkok díszítenek. Hátán két uszonyt láthavetkezik be, amikor más halfajta nem eszik. A horgász olykor csak ül a parton és vár, de minden eredmény nélkül. Tapasztalatból tudjuk, hogy a türelemnek is egyszer vége szakad. Ekkor aztán kiveszi a horgát a vízből, hogy ellenőrizze, vajon van-e rajta eleség vagy már nincs. Ekkor legnagyobb meglepetésére észreveszi, hogy habár kapás egyáltalában nem volt, mégis hal ficánkol a horgán. Ilyen betyár hal ez a kóc. Elkapja a horgot, s mikor észreveszi, hogy nem szabadulhat, nyugodtan marad. HorgászzsarA másik hasonló tulajdonságú hal a GORDA, amely nálunk igen ritkán fordul elő. Hazája szintén a Duna, a Nyitra vagy egyéb más folyónk, azonkívül megtalálható a Balaton vizében is, ahol nagyobb csoportokban él. A gorda (Pelecus cultratus) olyan, mint egy nagyobb méretű hatalmas böklehal. Csak a szemei eltérőek. Ugyanis akkora szemei vannak, mint egy hazánkbeli tízfilléres. Hogy a húsa milyen, arról még nem győződtem meg. Ez is eléri a harminc centiméteres hosszúságot. Mivel húsa rend-Két érdekes halfajtáról tunk, amelyek közül az, amely a háta közepén helyezkedik el, enyhén tüskés. A nyaka alatt két első, hátrább pedig a hasa alatt egy szimpla uszony található. Feje hosszan nyúlik ki testéből és nagyon hasonlít a süllő fejéhez, csak nem olyan egyszerűen halványzöld, hanem testéhez hasonlóan több színben pompázik. Szemei mint kis arany karikák merednek ki sárgás barna gonban mondva, ráül a horogra, ami csak akkor derül ki, ha a horgász a hosszú várakozást megunja és ellenőrzi a horgot. Ilyenkor el szokott hangzani egy-egy cifra káromkodás először azért, mert a kóc rendkívül falánk és az egész csalétket a horoggal együtt felfalja, s úgy kell kioperálni belőle. Másodszor meg azért, mert „tudhattam volna, hogy nem lesz kapás, hiszen megmozdult a kóchal“. Ilyenkor a horgász mérgesen összekívül szálas, bőre pedig szíjas és vakítóan fehér, inkább süllőzés céljaira alkalmas halszeletet készíthetünk belőle, amit a víz nem sodorhat le a horogról, sem pedig a kisebb ragadozó halacskák nem csipegethetik le. Addig marad a horgon, amíg valamilyen nagyobb süllő vagy harcsa rá nem akad és einem kapja. Ami a kócot illeti, — akárcsak a többi nehezen tisztítható hal esetében a rendkívül ízletes hús miatt — megéri a Minden pillanatban jöhet a kapás. (Adamcsik Ferenc felvétele) színben tündöklő, kissé ciklámenos színárnyalatú fejéből. Igazán gusztusos és kecses kis halfajta, amelynek két érdekes tulajdonsága is van. Először is a hosszú, majdnem henger alakú vékony farkrésze oly kemény, hogy tisztításakor alig vágja el a kés. Másodszor, hogy kapása kizárólag olyankor köpakol és hazamegy, ezen a napon további kapásokra nem számíthat. Magyarázata ennek az, hogy ez a hal csak akkor eszik és megy a horogra, ha a víz már komoly áradásban van. Ilyenkor a többi halak egyáltalában nem kapnak a csalira, ha éjfélig ülünk is a parton. vele való vesződséget ős fáradságot. Ügy a kóc, mint a gorda legszívesebben a szép piros fickándozó trágyahernyókra kap rá. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom (Komárno) KISALLÁTTENVESZTÉS s HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT Házinyúltenyésztőink közül sokan nem ismerik a nyúltej összetételét, annak tápértékét. Lehet, hogy elkerülte figyelmüket a nyúlfiókák különösen gyors növekedése a fészekben, amelyekbe anyjuk kopaszon és t vakon helyezte őket. Lehet, hogy nem szenteltünk kellő figyelmet annak megfigyelésére sem, hogy rövid egy hét leforgása alatt a nyúlfióka eredeti súlyát megkétszerezi. A hasznot hajtó háziállatok között a házinyúl a növekedési erély tekintetében első helyen áll. A gyors növekedést az a kiváló élelem teszi lehetővé, amelyet a nyúlfiőkának az anyatej nyújt. Ez biológiai értékével jelentősen felülmúlja a tehéntej, a kecsketej, sőt még az emberi anyatej értékét is. A tehéntej 87,6 % vizet, 3,4 % tejzsírt, 3,5 % fehérjét és 0,75 százalék ásványi anyagot tartalmaz, a kecsketej 86,8 °/o vizet, 4,07 °/o tejzsírt, 3,76 °/o fehérjét és 0,93 % ásványi anyagot foglal magában, a női tej 87,4 % vizet, 3,8 °/o tejzsírt, 1,6 % fehérjét és 0,2 % ásványianyagot mutat ki. Mindezekkel szemben a nyúltej mindössze 67,8 % vizet, viszont 16 % tejzsírt, 12 % fehérjét és 2,2 % ásványianyagot tartalmaz. Ez világos bizonyítéka annak, hogy miért képes a nyúl olyan kiemelkedő súlygyarapodást kimutatni, főként életének első három hetében, amikor teljesen az anyatej fogyasztására van utalva. Ha az anyanyúlnak fiókái részére kellő mennyiségű teje van, vagyis ha minden szoptatáskor jóllakottságig fogyaszthatják a tejet, akkor csak életük negyedik hetének végén jelennek meg a fészeknyílásban. A gyakorlat szerint a tenyésztő részére ez a legjobb „barométer“ a tenyészanyák tejelékenységének megítélésére. Amennyiben a fiókák a fészket három hetes korukban, vagy még hamarább kezdik elhagyni, ez az anyanyúl gyenge tejelékenységének a jele, ami tenyésztésből történő kizárását indokolja, mivel a gyenge tejelékenység rendszerint örökletes tulajdonság. Ezért fontos, hogy a tenyésztő megszokja a nyúlfiókák heti mérésének szabályos végzését. Így maga győződhet meg arról, hogy az a nyúlfióka, amelyik születése napján 65 gramm súlyú volt, hét nap elteltével 130 gramm súlyt ér el, feltételezve, hogy az anyanyúlnak elégséges a teje. A nyúlfióka életének további nyolc napja alatt a kis állat testsúlya ismételten megkétszereződhet és a további tizennégy nap leforgása alatt ez még egyszer megkétszereződik. Súlyának ez a megkétszereződése egyúttal az utolsó, mert életének egy (hónapja után már jórészt önállóan kezdi élelmét beszerezni, így az anyatej fogyasztása csökken, minek következtében kisebb méretűvé válik a súlygyarapodás üteme is. Manapság a termelékenység fokozásával összefüggő igyekezet során az egy alomban való nagyobb fiőkamennyiség elve kezd érvényesülni. Ezzel kapcsolatban a tenyésztőnek fokozott figyelmet kell szentelnie a ^ továbbtenyésztésre szánt anyák kiválasztására, Eközben nemcsupán alapős egészségügyi vizsgálatról van szó, s nem szabad megfeledkezni a csecsbimbók számának leellenőrzéséről sem. Felesleges lenne az alomban tíz fiókát hagyni, ha annak csak hét vagy nyolc csecsbimbója van. Minden nyúlfióká az első szoptatáskor talál magának egy csecsbimbót, amelyből egészen az elválasztás idejéig rendszeresen fogyasztja a tejet. Ha két fiókának kellene megosztoznia egy csecsbimbón, ezek mindenképpen lemaradnának a növekedésben, mert nem jutna részükre olyan mennyiségű tej, amennyire gyors növekedésükhöz szükségük van. A nagyüzemi nyúltenyészetek ökonőmusai kiszámították, hogy a nyúltenyésztés csak az esetben lehet jövedelmező, ha elválasztásuk előtt a lehető legnagyobb súlyt érik el a kisnyulak, vagyis a születésüktől számított két hónapon belül. A szaksajtóban az utóbbi évek folyamán alkalmunk nyílott hírt szerezni a nyúlfiókák ◄--------------------------------Német világos nagyezűst bak. (Kucsera Szilárd felvétele) 10. SZÁM 1971. május 22. A TARTALOMBÓL Házinyúltenyésztési tapasztalatok ^ A pulykák mesterséges megtermékenyítéséről 4. Előzzük meg a kannibalizmust > Hány emeletes legyen a galambketrec? ,. Jó tudni j. Ünnepre készülnek © Vizslaidomítás Q Látóhatár 0 Mit rejt a tiiüz gyomra? 0 ^ Két kérdés megfejtése ^ Külföldi vizeken A Két érdekes halfajtáról anya nélküli neveléséről. Ennek sikere vagy kudarca mindenképpen a fiókák korától függ, anyjuk elhullása idején. Tudjuk, hogy semmilyen háziállat teje minőségben nem veheti fel a versenyt a nyúltejjel. Ezért ha sikerült is végrehajtani az anyanélküll fiókanevelést, teljes sikerről mégsem beszélhetünk. Rendszerint tíznaposnál idősebb kisnyulak jutottak árva sorsra, de még ez esetben is erősen lemaradtak a növekedésben és kimondottan leromlottak. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy az ilyen alomból kikerülő nyulak csak étkezési célokra alkalmasak. Semmi esetre sem érdemes nyúlfiókákat anya nélkül felnevelni. De ejtsünk néhány szót a nagyobb alomszámról is. Szokás szerint nálunk legfeljebb hat fiókát hagytunk a fészekben, mégpedig azért, hogy jobb minőségű legyen nyúlállományunk. Kísérletekkel bebizonyították, — de sok tenyésztő ezt saját gyakorlatából tudja, — hogy nyolc vagy még ennél is több fióka esetén egy alomban nem következett be a várt súlygyarapodás, azonban a kisnyulak lemaradásukat, anyjuktól történő elválasztásukat követően, vagyis nyolchetes koruk után hozták be. Tehát alapjában véve nincsen ok az olyan alomtól való idegenkedésre, amelyben az anyanyúl nyolc, vagy annál is több fiókát nevel fel. Igen fontos azonban, hogy tenyészetünkbe olyan anyáktól származó nősténynyulakat válasszunk ki, amelyek nagyon jó tejelékenységet mutattak. Ez a termelékenység fokozásának útja anélkül, hogy a felnevelt nyulak minősége leromlana. MAAR ISTVÁN, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége KB-nak tagja, a tenyésztési szakosztály vezetője. Házinyúltenyésztési tapasztalatok
