Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-15 / 19. szám

A borok királya A tokaji bor nemcsak Tokaj­ban terem, hanem azon e dombvidéken, amely Abaújszán­­tótól kezdődően Tarcalon, To­kajon keresztül Sátoraljaújhe­lyig, mintegy 70 km hosszúság­ban húzódik és 18 község hatá­rát szeli keresztül. Ennek a velkanikus eredetű dombvidéknek talaja, amelyet a nép „nyirokénak nevez, rendkívül kötött. Igen nehéz művelésű, kaviccsal vegyes agyag, a déli lejtőkön tüzes, kitűnő zamatú bort terem. Eh­hez a nyirok- és lösztalajhoz, (amely néhol vastagon borít­ja a tokajhegyaljai dombokat) még nagyon kedvező időjárás is társul, ami a napsütéses na­pok számának, a csapadék mennyiségének, az ősz hosszú­ságának és hőmérsékletének a függvénye. Mindezek a talaj- és klima­tikus adottságok idézik elő összességükben, hogy a Tokaj­­hegyalján terem a világ legki­tűnőbb bora, „a borok királya“. Ezekhez a természeti adottsá­gokhoz természetesen hozzá­járul az itt lakó nép szorgal­ma, a szőlőművelésben és bo­rászatban évszázadokon szer­zett tapasztalata is. Itt a honfoglalás őta terme­lik a szőlőt, sajtolnak „bort. Azóta több-kevesebb ingadozás­sal Tokajhegyalja szőlővel be­telepített területe egyre nőtt, s olyan komoly bortermő vi­dékké fejlődött, hogy Rákóczi Ferencz szabadságharcának a költségeit jóformán a külföld­nek, főképpen Lengyelország­nak szállított bor 4rát|ól fe­dezte. Ennek a nagyarányú borexportnak következtében nőtt a tokaji bor híre, a világ borpiacán növekedett a keres­lete. A XIX. század első felé­ben a tokajhegyaljai szőlő-, il­letve bortermő terület már 13 ezer kát. holdra terjedt. A szá­zad második felében, az 1870-es években azonban az Európa szerte dúló filoxéra-vész ször­nyű pusztítást idézett elő az itteni szőlőkben is. A filoxéra, ez az alig 1 mm nagyságú tetű, azelőtt soha nem tapasztalt katasztrófát zúdított az európai szőlőterületekre. Tokajhegyal­­ján a 13 ezer kh. szőlőterület 1500 kh-ra zsugorodott. A filoxéra pusztítása hat évig tartott, amíg szorgos kutatás és fárasztó munka árán terje­dését és pusztítását megakadá­lyozták. A fejlődéssel párhuzamosan a bor minősége is állandóan javult, s kialakultak a Tokaj csemege borainak olyan válto­zatai, amelyek világszerte csak­hamar egyedülálló különleges­séggé emelték az amúgy is ki­tűnő minőségű tokaji borokat. Ilyen csodálatosan finom kü­lönlegesség a „tokaji aszú“. Esős, meleg őszi időben, ami­kor a szőlőszemek már telje­sen kifejlődtek, fellép rajtuk egy penészgomba-betegség, a bethrytis cinerea. Ez a gomba a szőlőszem belsejébe hatol s ha teljesen kifejlődik, fel­emészti a szőlő belsejében levő vizet, cukrot és egyéb tápanya­gokat, és kívülről a szőlősze­met fehér penésszel vonja be. Az ilyen szőlő élvezhetetlen, a bort penészízűvé, dohossá te­szi és színét sötétbarna színűre töri. Ha azonban az ősz de­rült, nem esős, hosszúra nyúló és napsütéses, — mint ahogy Tokajhegyalján rendesen lenni szokott — akkor ez a penésze­dés nem tud teljesen kifejlőd­ni, s csupán a szőlőszemek víz­tartalmát éli fel, s a szőlő­szem belsejében olyan válto­zást idéz elő, amely a cukor­­tartalom emelésének, az íz, és zamatanyagok kifejlődésének rendkívül kedvez. Ezt a folya­matot nevezik nemes rothadás­nak, s az ezen átesett fonnyadt és barna színű szőlőszemet aszú szőlőnek. Ezeket az aszú­szemeket külön szüretelik sze­menként és ahány puttony ilyen aszú szőlőt tesznek egy gönci hordó mustba, annyi put­tonyos aszúnak nevezik az így készített bort. Ezek szerint van 2—3—4—5—6 puttonyos aszú. Kettőnél kevesebb és hatnál több puttonyos aszúbort nem készítenek. Másik különlegessége a sza­morodni bor. Ezt úgy készítik, hogy az aszúszemeket nem szü­retelik külön, hanem rajta hagyják a fürtön. Innen nyerte ez a bor szamorodni elnevezé­sét, ami lengyel sző és azt je­lenti, hogy „helyben termett“. (Az aszúszemek ott maradnak, ahol teremtek.) Ha sok aszú­szem van ф fürtön, akkor az így készített bort édes szamo­rodninak, ha kevés az aszú­szem és az így készített bor savanykás ízű, akkor száraz szamorodninak nevezzük. Pazderák B. Új szakkönyv Galántai Mikié s— Tóth Imre: HOVA, MIT ÜLTESSÜNK? A szerzők felé megszámlál­hatatlan kérdés hangzott el levélben és szóbelileg is „Mit ültessek víz menti telkemre, a nedves talajba? Mit ültessek a kertembe, ahol száraz, köves a talaj és öntözési lehetőség sincs? Milyen színes levelű nö­vényekkel lehetne egész évben széppé, változatossá tenni ker­temet“? A szerzők a sok ezer válasz helyett egy könyvben írták le a választ, mely most jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondo­zásában. A könyv két részből áll. Az egyik rész magyaráz, útbaigazít, a másik rész pedig részletesen leírja a szabadföl­di dísznövények csoportjait. Az első rész kezdő fejezete tájé­koztatást nyújt a könyv hasz­nálatához. Igen, a könyv hasz­nálatához, mert egy teljesen újszerű metodikával szerkesz­tett, tudományos jellegű, de mégis gyakorlati szakkönyvről van sző. A második fejezet a nemzetközi kertészeti iroda­lomban használatos jeleket és rövidítéseket ismerteti. A könyv tanácsot ad az egy- és kétnyári növények, az éve­lők, a rózsák, a fenyők, a lom­bosfák, a cserjék ültetéséhez, telepítéséhez, különböző össze­tételű talajok (köves, vizes stb.) figyelembevételével. Ter­jedelme 300 oldal. (szí) Kerti növényünk a bimbóskel A bimbóskel táplálkozás­élettani szempontból értéke­sebb, mint a többi káposztaféle, mert több tápanyagot tartal­maz. Fehérje és vitamintartal­ma nagyobb. Fogyaszthatóságát ízletessége nagyban növeli. No­vembertől márciusig kerül fel­­használásra, amikor a friss zöldségfélék már nincsenek. A bimbóskel a fajtától füg­gően, félméteresnél nagyobbra is megnő és a levélhőnaljakban levő rügyek alakulnak kicsiny káposztafejekké. Ezek csavar­vonalban ülnek a szár egész hosszán, a szár végén pedig kelkáposzta-levelekre emlékez­tető levélrózsa alakul. A kelbimbók akkor a legjobb ízűek, ha már fagyot kaptak. Amikor a kertben a többi zöld­ségfélék már megfagytak, kerül sor a bimbóskel szezonjára. termést ad. Magját májusban vetjük szabadföldi ágyba. A palántákat júniusban ültetjük ki. Ügyeljünk a kiültetésre vá­ró palántákra, hogy ne öreged­jenek el, mert ez a növény ké­sőbbi fejlődésére rossz hatás­sal van. A kiültetés 60X60 sor- és tőtávolságra történjen. Sze­gélynövényként is ültethető paradicsom, paprika vagy egyéb növény ágyásának szélére. Ápolása rendszeres gyomtala­nításból, kapálásból és öntözés­ből áll. Akárcsak a többi ká­posztaféle, (főleg az őszi ká­poszta) öntözés nélkül is ter­melhető, de csapadékszegény időben a vizet meghálálja. Októberben a csúcshajtást levágjuk, hogy a szárat körös­körül elborító bimbók (a tu­lajdonképpeni felhasználható termés) kifejlődjenek. lett a növények egy részét gyökerestől elvermelhetjük és télen folyamatosan felhasznál­hatjuk. Mit készíthetünk a kelbimbó­ból? Vajas morzsával, majonéz­zel vagy rakott kel formájában fogyasztjuk. Hogy a káposzta­­féléknél elmaradhatatlan sza­got főzés közben elkerüljük, a megtisztított kelbimbókat zo­máncozott lábasban, lobogó, forró vízbe dobjuk, amihez egy kávéskanál szódabikarbónát te­szünk. Fedetlenül egy percig főzzük, majd leszűrve tiszta vízbe tesszük, amelyet most már ízlés szerint sózunk. Eb­ben 8—10 percig főzzük, majd leszűrjük és az említett módok valamelyikével tálaljuk. A gyors, kevés főzés eredménye a C-vitamin megtartása, azon­kívül a bimbók színe is szép, zöld marad. A talajban nem válogat. Mész­­ben szegény talajok kivételével jól fejlődik, ellenben gondot kell fordítani a nitrogéntrágyá­zásra. Általában a többi ká­posztaféléknél valamivel Igény­telenebb, így az előző évben trágyázott területen is kiváló Október végétől egész télen szedhető. Ha belepi a hő, nem kell félni az elfagyástól, de még kevésbé a rothadástól. Azonban ha nem akarjuk a szabadban teleltetni, a nagyobb fagyok beállta előtt leszedjük a szárakról a bimbókat. Emel-A bimbóskelből a téli hóna­pokban tehát kitűnő, fehérjék­ben gazdag főzelékfélét készít­hetünk. Dús beltartalml értéke, valamint Ai, Вг és E vitamin­­tartalma miatt nagyon megéri, ha foglalkozunk termesztésé­vel. ( —) Hazai nemesítésű bimbóskelünk a „Závitka“. Bimbói szilárdan egymásba fonódnak. Levélzete dús, fagykár veszélye nélkül tűri a 10—12 fok hideget, ha a hőmérséklet süllyedése nem tart túl sokáig és nem áll be hirtelen időváltozás. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Kiskertészkedők és Zöldségtermesztők járási szövetsége immár hagyományo­san meghívja lapunk képvise­lőit az évzáró gyűléseire, illetve a kétévenként tartott konferen­ciákra. Ezúttal munkajellegű konferenciákra került sor, ahol harminc alapszervezet 1532 tagját képviselték a küldöttek. Szép szám ez, de távolról sem annyi, hogy a vezetőség elégedett lehessen vele. Hiszen számos faluban még nem ala­kult szervezet, a meglevők sem ölelik fel a kertekkel rendel­kező egyének nagyobb hánya­dát. Természetes, ez a tény is a konferencia napirendjén sze­repelt. Belucz János mérnök, a ker­­tészkedők járási szövetségének elnöke reálisan értékelte mind a helyi szervezetek, mind a já­rási vezetők munkáját. Többek között elmondotta, hogy egyik­­másik faluban kiváló munkát végeznek a szövetség tagjai. Megemlítette Eperjest (Jahod­­ná), ahol a helyi nemzeti bi­zottság elnökének is szívügye a szervezet tevékenysége. Nem­csak eljár a gyűlésekre, de a hangosbeszélőt is igénybe ve­szi, ha arra szükség mutatko­zik. Télen például több ízben szorgalmazta a fák permete­zését. Ez nem is csoda, hiszen hiába védi a fáit száz tulajdo­­donos, ha kétszázan elmulaszt­ják a permetezést. Az egyesület és a helyi nem­zeti bizottság számára fontos a szoros együttműködés. Ügy gondoljuk az államot képviselő szerveknek sem mindegy, hogy rendezett a házak környéke, rózsák ékeskednek körülötte, avagy gyomnövények uralják a terepet. Az sem mindegy, hogy a gyümölcsfák a hernyók és különböző kártevők martalé­kául esnek, vagy jóminőségű gyümölcsöt hoznak. Bott József, a Šulan-i egyesü­let titkára is aláhúzta ez együttműködés szükségességét. Ezt egy konkrét esettel illuszt­rálta. A helyi szervezet vállalta, hogy az iskola előtt brigád­Egy céllal, akarattal munkával parkot létesít. Igen ám, de ehhez mintegy száz köbméter jóminőségű föld, ka­vics és cement is kell. Az első bökkenő a föld hordásakor kö­vetkezett be. A fuvaros a tíz kocsi föld helyett 17 kocsival könyvelt el, tehát nemcsak az anyag kevesebb a kelleténél, de a fuvarköltség is megnöve­kedett. Már a kavics, cement is a helyszínen van, de hiány­zik az összefogás, mert a mun­ka maradéktalan elvégzéséhez nemcsak a többi szervezet, he­lyi nemzeti bizottság, hanem a szövetkezet hathatós segítségé­re is szükség lenne. Az udvarnoki (Maié Dvorní­­ky) szervezet szintén a jól mű­ködők sorába tartozik. Erről Almási Frigyes, a helyi egye­sület titkára számolt be a je­lenlevőknek. Az öt évvel ezelőtt alakult szervezet ma 52 tagot számlál. Ezen idő alatt négyezer gyü­mölcsfa-csemetét és kétezer szőlőtőkét ültettek a kertekbe. Idén újabb ezer darab szőlőtő­ke telepítésével számolnak. Az egyesületnek nemcsak perme­tező gépei vannak, de olyan géppel is rendelkezik, amellyel a kertet is megművelhetik. E- mellett megtakarított pénzük tizenötezer korona. Az udvarnokiak élnek az adott lehetőségekkel. Kisebb területeken is tudnak a piac számára termelni. S ami a fő, nem marad nyakukon az áru, mert szerződést kötnek átvéte­lére. Idén például harminc má­zsa fokhagyma, három és fél vagon paradicsom, 60 ezer cso­mó sárgarépa, hétezer darab őszi kel és harminc mázsa csí­pőspaprika eladására kötöttek szerződést. A paprika mintegy felét saját maguk dolgozzák fel a konzervgyár részére. E pontnál felmerült a kér­dés, mit termeljenek a kertész­­kedők szövetségének tagjai. Er­re Psenák József, a központi bizottság megbízottja, illetve elnökségi tagja adott feleletet. A szövetség tagjainak elsőd­leges feladata, hogy önmagu­kat, családjukat, az egész falut ellássák zöldséggel, gyümölcs­csel. Ezzel tehermentesítik a nagyüzemeket, amelyek az ál­lami kereskedelem, a városi lakosság ellátására termelnek. Elsődleges tehát a család évi szükségletének előállítása, csak azután jöhet szóba a piacra történő termelés. Természetes, ha valaki több zöldséget vagy gyümölcsöt termel eladásra, er­re Időben kössön szerződést. Egyébként ne iparkodjon min­denki fokhagymát termelni, mert ettől kifizetőbb növények is vannak, mégpedig olyanok, amire üzemeinknek, konzerv­gyárainknak szüksége van, te­hát felvásárlása elé senki sem gördít akadályt. Ilyenek a ma­joránna, fűszerpaprika, csípős­­paprika (feferónka), paradi­csompaprika, zöldbab stb. stb. Varga Frigyes tanító az eke­­csi (OkoC) egyesület titkára más témát hozott felszínre. Megemlíti, hogy most induló szervezetük munkája nem jut előbbre, mert a velük kapcso­latos intézmények nem tesznek eleget kötelességeiknek. Hiába rendelték meg például a mű­trágyát, a vegyszereket az Ér­sekújvárban (Nové Zámky) szé­kelő körzeti raktárból, ezidáig sem kaptak, holott a kerti ve­­temények már a földbe kerül­tek. A második eset még kirívóbb és elitélendő. Arról van sző, hogy egy apróhirdetés nyomán a mutinicei faiskolától szőlő­oltványokat rendeltek, melyek a mai napig sem érkeztek meg, holott hét levélben és egy vá­lasztáviratban sürgették a ren­delés teljesítését, illetve az el­adó nyilatkozatát. Sajnálatos, hogy az illetékesek egyetlen levélre sem adtak választ, sőt az előre befizetett választáv­iratot is figyelmen kívül hagy­ták. Ezek után nem lenne cso­da, ha a szervezet tagjainak elmenne a kedvük a további munkától. A vita során — mint mind­annyiszor — napirendre került a szakkönyvek, szakfolyóiratok kérdése. Ez érthető, hiszen egyre több embert, kertészke­­dőt fog el a tudásszomj, és valamilyen formában módot keres kielégítésére. A szak­könyvek mellett a lakosok kö­rében népszerűségnek örven­denek a Szabad Földművesben hetenként megjelenő szakmel­lékletek. Belucz János mérnök, Iván Imre tanító, Bott József, Almási Frigyes elismerően szólt a „Kertészet—Méhészetiben megjelenő szakcikkek színvo­naláról, sokrétűségéről, ame­lyek eddig is nagy segítséget nyújtottak a kertészkedők látó­körének, szaktudásának kibő­vítésénél. Külön dicsérték ing. Jozef Molnár — a Pöstyéni (Pieštany) Kertészeti Kutató Állomás dolgozójának — cikk­sorozatát, amelyek „Amit az almafa-lisztharmatról tudni kell“ cím alatt jelentek meg. Továbbá a kiskertészkedők szá­mára nagyon hasznosak a gyü­mölcs és zöldség kártevőivel, betegségeivel foglalkozó írá­sok, Vanek Aranka mérnöknő, a Dimitrov Vegyi Művek dolgo­zójának tollából, amelyek idő­szerűségük szerint a tavasz és a nyár folyamán láttak és lát­nak napvilágot a szakmellék­letben. A sok-sok felvetett kérdés megoldása nemcsak a helyi és járási vezetőségen múlik, de mindazon tisztségviselőkön, akiknek hatáskörébe tartozik a kiskertészkedők irányítása, segítése. Vonatkozik ez a köz­ponti szervekre, a termeléshez szükséges kellékek árusítóira, s nem utolsó sorban azokra, akik a fáradságos munkával kitermelt zöldséget és gyümöl­csöt felvásárolják az egyesület tagjaitól. Ha mindannyian egy céllal, akarattal látunk mun­kához, a siker nem marad el. SÁNDOR GÄSOR A majoránna betegsége A majoránnát fűszernövényként csak egynéhány európai országban, így Franciaországban, Spanyolországban, a Némel Demokratikus Köztársaságban, Magyarországban termesztik nagyobb területeken. Nálunk főleg Dél-Szlovákiában termesz­tik kisüzemi méretekben, főleg a háztáji földeken. Növényvédelmi szempontból termesztése eddig nem járt nagyobb gonddal. A palántavészen kívül csak egynéhány ro­var okozott itt-ott szerencsére csak kisebb károkat. Az utóbbi években azonban a majoránna magyarországi tér melési körzeteiben egy új, eddig ismeretlen betegség jelent­kezett. A betegség tünetei a majoránna levélzetén, szárán és virágzatán is fellelhetők. A leveleken először apró, sötétszürke színű foltok jelentkeznek, amelyek később megnagyobbodnak. E foltok általában kör alakúak. A megtámadott levelek ké­sőbb megbámulnák és részben le is hullanak, a növények tehát szó szerint „felkopaszodnak“. A betegség általában a virágzat megjelenése előtti időszakban jelentkezik és voltak olyan esetek, amikor ez a „felkopaszodás“ már az első vágás előtt történt. Ez a betegség 1962 óta minden évben fellépett és a jelentős terméscsökkenésen kívül rontotta annak minő­ségét is. A Budapesti Növényvédelmi Kutatóintézet és Gyógynövény Kutatóintézet szerint az alternália gomba egy új, eddig isme­retlen fajának kártételéről van sző. Pajzs Lászlóné és Nagy Ferenc magyar kutatók szerint több gombaölő szer, köztük a nálunk is kapható 0,3 %-os Zineb vagy 0,3 %-os Ortho-Phaltanos permetezés hatásos védelmet biztosít e betegség ellen. E szerekkel az időjárástól függően általában 6—8 naponként kell permetezni és a permetezést a gubák megjelenése előtt két-három héttel előbb kell meg­kezdeni. Igen fontos, hogy közvetlenül a vágás után is perme­tezzünk, egy katasztrális holdra 500—BOO liter permetlé meny­­nyiség felhasználásával. A magyarországi kísérletek szerint még tízszeri permetezés esetén is az ezáltal elért többlettermés nemcsak fedezte a növényvédelem összes kiadásait, de igen szép többletjövedel­met is biztosított. -RV-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents