Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-15 / 19. szám
íiľialéloláM felhasználasa Napjainkban a méhészek sokat foglalkoznak a tartalékcsaládokkal, azok felhasználásával és értékükkel. Az elmúlt időszakban szakkönyvekben, szakfolyóiratokban én is sokat olvastam róla. A Szabad Földműves 1971. 1. szakmellékletében Húsvéth Ferenc méhésztárs pendítette meg ezt a kérdést. Mivel jó magam Is már régóta foglalkozom tartalékcsaládokkal, ez késztetett arra, hogy tollat ragadjak és leírjam a gyakorlatban szerzett tapasztalataimat. Mai viszonyaink között a mezőgazdasági üzemek szántóföldjein egyre kevesebb a gyomnövény, mivel ellene nemcsak kapákkal, de vegyszerekkel is védekeznek. Nem titok, ihogy a méhészek többsége ma is siratja a tarlóvirágot. Ez nem is csoda, hiszen hosszantartó legelőt biztosított. Ma már a vadrepcéről sem hordanak a méhek, mert azt kelése után azonnal elpusztítják a gabonavetésekben. Ebből pedig az következik, hogy rá vagyunk utalva azokra a mézelőnövényekre, amelyek állandósultak (pl. akác) vagy a szántóföldön termesztett növényekre. Ezek pedig rendszerint nagyon rövid ideig virágoznak, tehát fontos, hogy ezt az időt maximálisan kihasználjuk. S éppen ebben segítenek legtöbbet a tartalékcsaládok. Ha a méhész tartalékcsaládok tartására rendezkedik be, elengedhetetlen, hogy e célból külön kaptárakat készítsen. Erre semmi esetre sem használhatjuk fel a rendes kaptárt, amelybe egy termelő család fér. Ez még akkor sem kifizetődő, ha felesleges kaptárakkal rendelkezünk, mégpedig a hőgazdálkodás szempontjából. Nekem négy és öt rekeszes tartalékkaptárjaim vannak, egyenként négy kerettel. Minden kis család részére külön falba épített etető van, ami a családok kezelésénél nem okoz zavart. Tekintettel arra, hogy az egyes családok rekeszei négykeretesek, tehát emiatt a röpnyílások nagyon közel esnének egymáshoz, a kijárót felváltva készítettem. Az egyiket lent, a másikat fent. Minden rekesz választőfala különkülön kihúzható. Ez azt jelenti, hogy egyik vagy másik anya felhasználása után a kaptárban maradt családok egyesíthetők. Ezeket a családokat igyekszem gazdaságosan felhasználni. Az alábbi módszert alkalmazom: Tartalékcsaládok létesítésére mindig kisebb rajokat használok fel, egy-két kilósakat, ami egy nagyobb kaptárba kevés is lenne. Továbbá a fiatal, bepárosodott anyákkal a termelő családokból műrajt készítek három fiasításos és egy műlépes kerettel. Nagyon könnyen betelepítem a négykeretes rekeszeket, pl. ha pempőkészítéssel foglalkozom, mert ilyenkor minden családból egy keretet úgyis ki kell vennem, hogy a tenyészkeretnek helye legyen. Az így elszedett fiasításos kerettel betelepítem az egyes rekeszeket. Ilyenkor az az előnyöm is megvan, hogy a kis család is anyát kap. Mivel a pempőtermelésnél a családok anyátlanítását el kell végezni, ezek a tartalékcsaládnál folytathatják munkájukat. Az így készített műrajok a műlépes keretet pár nap alatt kiépítik, majd szeptemberben elegendő élelemmel, egymás mellett jól záró rekeszfalakkal, békességben kitelelnek. A természetes rajokat a kis rekeszekben ugyanúgy kezelem, mint a rendes kaptárban levőket. Ezek csak műlépes kereteket kapnak s addig etetek, amíg a fészket kiépítik. Az öreg anyákat itt is kicserélem. A fiatal anyák innen repülnek párosodásra. A tartalékcsaládok hasznosítása tulajdonképpen csak a másik év tavaszán kezdődik. Ha esetleg anyákra van szükségem, ezekből a kis rekeszekből bármikor hozzájuthatok. Az árván maradt méheket pedig a rekeszdeszka kihúzásával egyesítem. Az így egyesített családok gyümölcsfa virágzás alatt felerősödnek, főhordásra termelőcsaládokká válnak, melyeket rendes kaptárba át is rakok. A tartalékcsalád értékesítésének második módja a leggazdaságosabb. Ugyanis, amikor nincs szükségem anyákra, ezek az egyes rekeszekben szorgalmasan petéznek. Ily esetben a fiasításos kereteket használom fel a gyengébb családok felerősítésére a rajtalevő méhekkel együtt abban az időben, amikor a mézűröket főhordásra megnyitom. Az elvett fiasításos keretek helyett műlépes kereteket kapnak a családok. Rekeszenként két fiasításos keretet használok fel egy-egy alkalommal. A mülépeket természetesen állandó etetés mellett a családok kiépítik, míg az anya bepetézi a sejteket. A fiasítás befedése után két keretet ismét elveszek a rajtalevő méhekkel együtt más családok felerősítésére. Ezt a műveletet kétszer egymás után megismétlem. Harmadízben már nem veszek el kereteket, mert már két nemzedék hiányzik a családnál. Amikor azonban a méhek újra felerősödnek, az előbbi műveletet megismétlem. Az elmondottakat összegezve, egy négy kereten gazdálkodó tartalékcsalád hat-nyolc fiasításos keretet állít elő a rajta levő fiatal méhekkel együtt, más családok számára. Ebből következik, hogy az így kezelt tartalékcsaládok minimális pénz- és időráfordítással gazdaságossá válnak. BOTT JÓZSEF Méhek és a repcevirág Ismeretes, hogy ez a kultúrnövény minden évben kisegítette a méhészeket, különösen ha közelében telepedtünk le méheinkkel. Lényegében a gyümölcsvirág és a repce képezte a tavaszi nektárforrást, amelyen a méhek kellőképpen felerősödtek a tulajdonképpeni főhordásra. A méhészek tehát a gyümölcsvirágzás után előszeretettel vándoroltak a repcére, amíg a növényvédelem terén alkalmazott vegyszerek kiszórása nem tett kárt a méliekben. A józanul gondolkodó agronómus — aki tisztában volt a méhek beporzó munkájával — megelőzte a veszélyt azzal, hogy bimbós állapotban védte a növényt a különböző kártevőktől. Virágzás alatt tehát nem került sor a vegyszer kiszórására, így a méhek bántatlanul végezhették áldásos munkájukat. Az utóbbi években azonban újabb kártevő ütötte fel a fejét, számos helyen Szlovákiában, de méginkább Csehországban. A kórokozó felbukkanását csak akkor vesszük észre, amikor a növények fele már elvirágzott és alsó részükön a hüvelyek megjelentek. U- gyanis a kártevő lárvái az éretlen magvakat támadják és semmisítik meg. A károsított hüvelyek könnyen felismerhetők, mert megduzzadnak, idő előtt megsárgulnak és szétpattannak. Ily módon az érésnek indult egészségesen maradt magvak is kihullnak a hüvelyből. A méhészekre váró veszély abban áll, hogy a kártevő ellen virágzás közben kell védekezni, mégpedig Metationnal, mely a méhekre is ártalmas. Ezt a tényt figyelembe kell venni mindazoknak a méhészeknek, akik repcére vándorolnak, illetve a növény közelében vannak méheik. Reméljük azonban, hogy a méhészek szoros kapcsslatban állnak az agronómussal és közös erővel megelőzik a méhek pusztítását. —s— m. repce a legfontosabb korai méhlegelok egyike. Virágzása 2—3 hétig is eltart. A gyümölcsfák és az akác virágzása közti hézagot tölti ki. Bőséges virágpora van, ami nálunk, így tavasszal, nagyon fontos. Ha azt akarjuk, hogy a repcebeporzás tökéletes legyen, akkor a méheket a repcetábla közelében kell elhelyezni, mert a repce aránylag korán virágzik és a méhek ebben az időszakban még gyengék. Hogy ezt ellensúlyozzuk, méhészetünkben a következő eljárást alkalmaztam: Még az előző évben, amikor a fűzfa virágzott, minden családtól elvettem egy keretet, szépen feltöltve virágporral. Ezeket a kereteket porcukorral behintettem és száraz, hűvös helyen tároltam.. Az elraktározott virágport tavasszal, amikor még nincs a természetben virágpor, visszaraktam a kaptárakba, ez családonként 1—2 kg virágport jelent, amelyre tavasszal a Hasításnál nagy szükség van. A virágporas kereteket az első tavaszi átvizsgálásra elökészí-Vándoroljunk őszi repcére tettem, ezenkívül minden keret mellé készítek egy kg-os adagban cukros-mézes pépet. Amikor megkezdik a méhek a hordást, akkor kezdem a serkentő etetést. A repcetáblát virágzás előtt egy-két héttel megvizsgálom, hogy mennyire van megtámadva repcebolhával. Értesítem az agronómust, hogy a bolhák elleni védőporzást idejében elvégezzék. A virágzás előtt közvetlenül újra megvizsgálom, hogy az első beporzás milyen eredménnyel járt, és ha szükségessé válik, újra elvégezzük a porzást. Ezt azért ajánlom, mert nálunk az elmúlt évben akkor poroztuk, amikor a repce körülbelül S %-os virágzásban volt, a méhek már szállták és nagy károkat szenvedtek ezáltal. Két nappal virágzás előtt a méheket a repcetábla mellé szállítom, mert így intenzívebb a hordás. A repce virágzásakor általában hűvös, szeles idők vannak, ami azt jelenti, hogy a méhek a repcetáblától körülbelül két kilométernél messzebb vannak, ki se repülnek. De ha a repcetábla mellé állítjuk a kaptárakat, akkor hűvös idő ellenére is gazdagon lepik el a virágot, amely által mind a méhészetben, mind pedig a repce beporzásánál igen szép eredményeket érünk el. —P— Úgy gondoljuk, nem kell bizonygatnunk, hogy a tavaszi fagyok majdnem, minden évben sok kárt okoznak a melegkedvelő kerti növényekben, de még többet a gyümölcsösben és a szőlőben. A kora tavaszi és késő őszi fagyokat —5 C fokig közvetlen permetező öntözéssel eredményesen elháríthatjuk. A permetező öntözés hatásának alapja az a jelenség, hogy minden — a rügyeket, bimbókat, virágokat, leveleket benedvesítő — vízcsepp megfagy, s ezáltal a környezetnek és a jégpáncéllal körülvett növénynek leadja a dermedést hőt. A permetező öntözés másik fontos határa, hogy a levegőt vízgőzzel telíti, ami a talajhő kisugárzását csökkenti. A permetezés hatására a talajszínt felett levő különböző hőmérsékleti légrétegek összekeverednek, s ennek következtében a talajfelszín közelében emelkedik a hőmérséklet. * * * Számos sikeres külföldi kísérlet alapján Angliában a vvrittlei kísérleti telepen vizsgálták az esőszerű öntözés hatékonyságát és gazdaságossági tényezőit. zett területről csak 92 q-t szedtek. Eszerint az öntözéses fagyvédelem az egységnyi területen csaknem 66 %-os terméstöbbletet hozott. Skóciában, Rosshire vidékén egy gyümölcstermelő társulat 1968-ban hektáronként 12,5 qval nagyobb málnatermést ért el, mint 1967-ben. Az eredményt a Portagrid elnevezésű félstabil, finom porlasztású szórófejekkel ellátott öntözőberendezéssel érte el, mert segítségével megvédte málna termését a késő tavaszi fagykároktól. A fagytól megvédett vesszőkön később a gyümölcs oly gyorsan beérett, hogy öt nappal hamarabb kezdhették el a szedést, mint a 130 km-rel délebbre lakó termelők. Összességében 7,6 ha-t óvtak meg a „Frost King“-nek nevezett különleges fagyvédő szórókkal. A hatásfok több tényezőtől függ: az öntözővíz fajlagos mértékétől (az adót®területen és adott időben felhasznált víz mennyiségétől), a szélsebességtől és a szórófejek forgási sebességétől. A feketeribiszke terméshozamát is lényegesen befolyásolja az adagolt víz mennyisége. A legjobb védelmet biztosította az óránkénti 3,2 mm-es, gyengébb eredményt adott a 2,5 mm-es vízmennyiség. Az elv azon alapul, hogy a víz fagyásakor rejtett (lekötött) hő szabadul fel és ez a hő megakadályozza, hogy mind a jég, mind a növényzet hőmérséklete 0 °C alá süllyedjen. A Portagrid készülék alumínium-csövekből áll, a mozgatható Frost King szórófej átlagosan 1 perc alatt fordul meg, az öntöző szórófejek viszont 3—4 percenként. Ez bizosítja, hogy a vízhártya nem fagy meg teljesen addig, amíg a következő réteg rá nem kerül. Az eljárás —5 C°-ig hatékony a kisugárzási fagy, valamint a szél okozta fagy ellen. Az utóbbi esetben azonban a szórófejeket egymáshoz közelebb kell tenni és több vizet kell az öntözéshez felhasználni. A szakma mestere A rendszeres kísérletek 1965- ben indultak, feketeribizli- és körteültetvényeken. Akár a fajták sajátosságaiból, akár az akkori éghajlati viszonyokból adódóan, ezek a kísérletek nem adtak egyértelmű választ arra, hogy a jéghártyával védett állomány hozama alakult-e kedvezőbben, vagy a fagyvédelem nélkülié? A korábbi eredménytelen kísérletek további fokozott kutatómunkára serkentették a kísérleti telep munkatársait. 1968-ban Cox fajtájú 6,1 X 6,1 m négyzetes állományú, alacsony növésű almásban folytatták a fagyvédelmi permetezést. Április 5 és május 19 között 13 alkalommal szállt le a hőmérő higanya 0 C°-ra vagy az alá, sőt április 7-én —14 C°-ot is mértek. A nagy almatábla középső részén, mintegy 1,2 khnyi területen alkalmazták a szórófejes esőszerű öntözést. A szórófejeket 18X15 m-es hálózatban állították fel, és a kipermetezett vízmennyiség óránként 3,2 mm volt. Az egész fagyvédelmi időszak alatt öszszesen 236 mm-nyit permeteztek ki. Az almaszüret összehasonlítható értékelése szerint az 1 acre-ra, azaz 0,4 ha-ra jutó 108 gyümölcsfáról * fagyvédelemben részesített területen kb. 150 q almát, a nem permete-Az alsópétert (Dolný Peter) szövetkezet a szőlőtermesztésre szakosított szövetkezetek között az első a komáromi IKomárno) járásban. A szőlőgazdaság 90 hektáron termeszt minőségi szőlőfajtákat. Területi megoszlás szerint első a Müller Thurgau, majd a Rizling, a Szemillon, az Ezerjó és a Saszla következik. Kisebb területen csemege szőlőfajtákat is termesztenek. Jelenleg tíz hektáron újabb szőlőfajta telepítése folyik, mégpedig a Zöld velteüini, melynek bora nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacon is keresett cikk. Ilyen nagy kiterjedésű terület megművelése gépi erő nélkül úgyszólván lehetetlen. Még akkor is, ha a szőlőgazdaság 75—80 állandó munkást foglalkoztat. Az alsópéteriek már eleve gondoltak arra, hogy az igényes feladatokat csak gépekkel tudják megoldani. A fentebb említett terület túlnyomó része kordonos telepítésű. A tőke és sortávolság 3X120 cm) illetve 2X130 cm. Könnyen végezhető a sorközi kapálás, a' trágyázás, a vegyszeres gyomirtás és a permetezés. Az utóbbi években mind nagyobb terület fordul termőre. Kedvező termés esetén 55—60 vagon szőlőt kell szüretelniük. A termés nagy részét eladják, saját pincegazdaságuk számára csak 5—6 vagonnal hagynak. A szőlészet jó bevételi forrást jelent a szövetkezetnek. Az elmúlt évben pl. a pénzügyi tervük 3 millió 097 ezer korona volt, de már a szüret kezdetén kiderült, hogy ezt az összeget túllépik. A szőlő szüretelése bizony még nagy gonddal jár. Rengeteg munkáskézre, jó munkaszervezésre van szükség, hogy kárba ne vesszen a termés. A szőlészet vezetője Pócs Flórián vincellér, aki 20 esztendeje becsülettel állja a sarat. A szövetkezet megalakulásakor került a szőlészet élére. Azóta sok idő telt el, az évek múlásával összeforrott a szőlészettel, amelyet gyermekkora óta kedvel. Átfogóan ismeri a szőlészetet, de legközelebb áll hozzá a borkészítés és borkezelés. Ezen a szakaszon elért eredményei tették ismertté az alsópéteri borokat, mert az alsópéteri borokat nemcsak hazánkban, hanem külföldön is ismerik. Elismerő oklevelek, arany- és ezüst plakettek hirdetik, hogy Pócs Flórián a szakma mestere. Talán akadnak majd olyanok, akik perbeszállnek velem és azzal érvelnek, hogy könnyű ott jó bort készíteni, ahol adva vannak az előfeltételek, a termőtalaj minősége, az éghajlati viszonyok kedvező hatása és a tápanyag. Erről lehetne vitatkozni, ám az bizonyos, hogy jó bort csak olyan ember készíthet, aki érti a mesterségét. Márpedig Pócs Flórián ezek közé tartozik. Andriskin József VmhV»VAVhVh Л ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦v* ♦♦♦♦ у/♦ у ♦.♦♦♦♦ Fagyvédelem -permetező öntözéssel
