Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-15 / 19. szám
Időszerű gondolatok a méhekről Jól fejlett méhcsalád. Ebben az időszakban már nem késlekedhetünk a mézkamra megnyitásával, mert ellenkező esetben felébred a rajzási hajlam. Április derekán ismét ráljesztett a méhészekre az időjárás. Az éjszakai talajmenti fagyok, derek, a hűvös, szeles Idő nem kedvezett a hordásra, de még kevésbé a virágzó gyümölcsfákra, bokrokra, réti és mezei virágokra. Amilyen „sovány“ volt az április a szántóföldi növények számára, olyan mostohán bánt a méhekkel. Egyes napokon az is előfordult, hogy egymást követték a meleg és hideg légrétegek. Ez nagyban fékezte a kijáró méhek munkáját, sőt megtörtént, hogy a virágokon gyűjtögető méhek megdermedtek. Még szerencse, hogy április utolsó harmadában — a gyümölcsvirágzás teljében — az időjárás némileg megjavult s a méhek teljes erőbedobással gyűjtötték a virágport, emellett némi nektárhoz is Jutottak. AHOL EBBEN AZ IDŐSZAKBAN napirenden tartották a serkentő etetést, a méhek pedig elegendő élelemmel rendelkeztek, az egyre szaporodó fiatal méhek jóvoltából felébredt a család építési ösztöne. Ez sohasem hagyható figyelmen kívül, hiszen egészségügyi és termésfokozó követelmény az időközönkénti lépesére, ugyanakkor a viaszra is nagy szükség mutatkozik. Ha átvizsgálnánk az egyéniek méhcsaládjait, nagyon sok helyen találnánk kiöregedett, hasznavehetetlen, fekete lépeket. Pedig régi szólás-mondás, hogy a méhész lépkészlete a vagyona. Ez persze nem vonatkozik az öreg bábingtől nehéz, szűksejtű lépekre. A költőtér bővítésére ebben az időszakban műlépes keretet adjunk. Közepes családoknál egy keretet tegyünk a virágporos lép mellé, míg az erőseknek két' mülépet is adhatunk, egyet a szélső fiasítás, egyet pedig a szélső lép mellé. Jegyezzük meg, hogy a kiválóan fejlődő erős családoknak szükségük van az építésre, mert ez életükhöz, szaporodó ösztönükhöz tartozik. Azokon a területegységeken, ahol az akác május utolsó harmadában virágzik, be kell fejezni a költőtér bővítését, Illetve rendezését. Sőt a serkentő etetésnek sincs már foganatja, hiszen ismeretes, hogy negyven napra van szükség, amíg a petéből nektárgyűjtő méh lesz. SZAMOS MÉHÉSZ TANÁCSTALAN mikor rakja fel, illetve nyissa meg a mézkamrát. Erre egyöntetű választ adhatunk: amikor a család sűrűn fedi a költőtér összes lépeit. Ily esetben a mézkamra nyitása akkor is ajánlatos, ha a főhordás idejét még nem tudjuk teljes biztonsággal meghatározni. Ellenkező esetben fellép a rajzási ösztön, mert a család számára a fészek már szűknek bizonyul. Ezt a folyamatot még Inkább elősegíti, ha a virágporon kívül némi nektárforrás is akad a legelőn. Erre az időszakra rendszerint megtelt e fészek (serkentés, etetés, nektárhordás J mézzel, virágporral, fiasítással, s tömve van méhekkel. Az anya kénytelen korlátozni a petelerakást, ezzel egyidőben a dajkaméhek anyapempő termelése is csökken, hiszen a nyílt fiasítás is egyre kevesebb. Ennek következtében aránytalanság lép fel a fiasítás és a fiatal méhek között. Ebben az időszakban a mézkamra felrakása normális viszonyok közé zökkenti a méhcsaládok fejlődését, mert néhány fedett fiasításos keret felkerül a mézkamrába s helyébe üres, kiépített vagy műlépes keretet adhatunk. A méztérben úgy helyezzük el a fiasításos kereteket, hogy azok a költőtér fiasításos keretei fölé kerüljenek. Az üres, illetve műlépes keretek a költőtérben lehetőséget nyújtanak az anyának a petézésre, a dajka-méheknek a pempő termelésre, illetve a fiasítás etetésére. Emellett az építésre hajlamos méhek is felhasználhatják zsíros testükből keletkező viaszlemezkéiket. A keretek áthelyezésénél — költőtérből mézkamrába — ügyeljünk, nehogy az anya a mézkamrába kerüljön. Ez megbontaná a család fejlődésének egyensúlyát és a leendő mézhozam pergetésének is korlátokat szabhatnak. Tanácsos tehát, (hogy alaposan vizsgáljuk át a helyéről elmozdított kereteket, majd a biztonság okáért a mézkamra felrakása után egy-két nappal győződjünk meg az anya hollétéről. MAR MOST KÉSZÜLJÜNK FEL az anyanevelésre. Bár általában főhordás után júniusban legcélszerűbb az anyák nevelése, kicserélése, de előre tudnunk kell, melyik család alkalmas e feladat elvégzésére. A méhésznek tehát évek során figyelnie kell méhcsaládjait, melyik a legszorgalmasabb, gyűjt legtöbb mézet, virágport, emellett szelídek, vagyis nem jönnek ki egykönnyen a „sodrukból“. Csakis az ilyen családok alkalmasak arra, hogy minden tekintetben megfelelő utódot neveljenek. Szlovákiában, ahol több mint 300 ezer méhcsaládot tartunk nyilván, a kétévenkénti anyacsere mintegy 150 ezer anya nevelését feltételezi. (Ez a szám nem mutatja a valóságot, mivel nagyon sok méhész a méhekre bízza az anyacserét. J Az ilyen nagyszámú anya előállítása alapos felkészülést és szaktudást igényel. (Következő számunkban aprólékosan foglalkozunk az anyanevelés kérdéseivel, további számunkban pedig gyakorlati útmutatást nyújtunk az anyásítás egyes módszereiről.) örvendetes tény, hogy egyre bővülnek az elismert körzeti tenyészálloraások, ahol az egyedi kiválasztás alapján nemcsak a családok jó tulajdonságait veszik figyelembe, de a tenyészanyag minőségét, ugyanakkor kiváló egyedekkel, továbbtenyésztésre alkalmas herékkel pároztatják az anyákat. SZLOVÁKIÁBAN JELENLEG öt körzeti és nevelő állomás, valamint tizenhat elismert anyanevelő működik. (Lásd a „Kertészet—Méhészet“ 8. számának 6. oldalán levő „Méhanyák iránt érdeklődők figyelmébe“ című cikket.) Bár ezek az anyanevelők közelről sem elégítik ki a szükségletet, mégis jő szolgálatot tesznek, mert módunk nyílik arra, hogy néhány anya beszerzésével nemcsak a méhek vérfelfrissítését érjük el, hanem jó tenyészanyaghoz is jutunk. Ügy gondolom nem kell külön hangsúlyoznom, a legtöbb méhész számára főnyeremény, ha a fent említett tenyészállomásokról, illetve anyanevelőktől minőségben kiváló anyához jut. Éljünk hát az adott lehetőségekkel. (Sándor) 10. SZÁM KERTÉSZET-MÉHESZET 'A Szabad Földműves s z a k m el I é к I e t e A peronoszpóra a szőlő legveszélyesebb gombabetegsége. Ehhez nem fér kétség, de pusztító erejéről főleg az elmúlt évben (1970-ben) győződtek meg a szőlőtermesztők, amikor a rendkívüli esős időjárás kiváló feltételeket biztosított a gomba szaporodásához és terjedéséhez. így szinte járványszerűen lépett fel és helyenként úgyszólván katasztrófális károkat okozott. Ez alól nem mentesült Királyhelmec (Kráfovský Chlmec, trebikerülnek a levelekre, ahol nedves közegben nagymennyiségű nyári spórára (zoospórák) esnek szét, majd ezek a levél légzőnyílásain keresztül behatolnak a sejtek közé, és megtörténik az ún. elsődleges fertőzés. Ez a levélzeten eleinte sárgás foltok, ún. olajfoltok formájában jelentkezik, majd a levél fonákján lisztszerű bevonat keletkezik (ellentétben a lisztharmattal, amelynél ez a levél színén jelentkezik). A gomba tovább szaporodik és elérik a 25—30 cm-t, másodszor közvetlenül virágzás előtt, majd virágzás után és a továbbiakban szükség szerint 6—10 naponként (esős időjárás esetén gyakrabban, szárazságban ritkábban — ellenben ekkor a lisztharmat léphet fel). A szőlő virágzáskor és kis bogyós állapotban legfogékonyabb a peronoszpóra iránt, ezért a második és harmadik permetezés a legfontosabb. Ha szőlőnk több fajtából áll, virágeása nem egyszerre történik, elhúzódik Ne ismétlődjön a peronoszpórakár soví járás) és környéke, Bodrogköz szőlői sem, ahol a terméshozamok jóval alulmaradtak a szokottnál. Sőt sok egyéni termelő az előző évek átlaghozamának alig 10—30 %-át gyűjtötte be. Olyanok is akadtak, akik már júniustól nem tartották érdemesnek a további permetezést (mondván, a termés úgyis lement virágzáskor). Ezeken a helyeken a szőlőtáblák a nyár második felében olyan képet mutattak, mint késő őszszel, lombhullás után. A peronoszpóráről tudnunk kell, hogy téli spóra (oospóra) alakban telel át a lehullott levélmaradványokon. A fertőzés gócpontja tehát közvetlen, a szőlőtőke közelében van. Ezek a spórák tavasszal, kedvező időben kicsíráznak és a szél, vagy esőcsepp segítségével rárákerül a virágra, a kis bogyókra, a fürtök mintha liszttel lennének beszórva. A fertőzött részek csakhamar elszáradnak és lehullnak. Ha a bogyók már nagyobbak, azok megbámulva, összezsugorodva a fürtökön maradnak. Hogyan védekezzünk a peronoszpóra ellen? Leghatásosabb lenne a betegség előrejelzése (szignalizáclő) alapján végezni a permetezéseket, mely meglehetősen nehéz feladat. Ugyanis megjelenési ideje vidékenként nagyon különböző, így központi irányítása teljes pontossággal megoldhatatlan. A szőlőtermesztőknek tehát az előzetes (preventív) védekezésre kell összpontosítaniok figyelmüket. Az első permetezést akkor végezzük, amikor a hajtások két hétnél is tovább. Ilyen esetben nem várhatjuk meg, amíg minden fajta elvirágzik (különösen esős időben). Ekkor is permetezhetünk, nem szenved károsodást a virág. Permetezésre még mindig sokan használják a régi, de jól bevált bordóilevet. Az első permetezést 0,5—0,75 % töménységben végezzük, majd fokozatosan 0,5 %-kal emeljük, 1,5—2 %-ig. A bordóilé komplikált készítését elkerülhetjük, ha Kuprikollal permetezünk, mégpedig 0,75—1 %-os hígításban. A szerves készítmények közül bevált a Novozír N—50 0,6 %-os hígításban (első két permetezés). Továbbá jó hatású az Ortho-Phaltan, valamint a Perozin 75 0,3 %-os hígításban. Hogy Jobb hatást érjünk el, ezeket kombinálhatjuk Jó méhlegelő az őszi repce 1971. MÁJUS IS. A TARTALOMBÓL • Időszerű gondolatok a méhekről ф Méhlakások berendezésének indokolása ф Öntözési tanácsadó ф Sövényfák alakítása Ф Fagyvédelem permetező öntözéssel Ф Méhek és a repcevirág ф Kerti növényünk a bimbóskel ф Üj szakkönyv ф Egy céllal, akarattal pl. Kuprikol 0,5 % + Novozír N—50 0,3 %, vagy Kuprikol 0. 5.% + Perozin 75 0,2 %. Ha a por alakban forgalomban levő Niroxidot választjuk, (virágzáskor, vagy utána — mindig reggel harmatra), ebből 30 dk-t számíthatunk áronként. A peronoszpóra elleni permetezésnél nem szabad megfeledkeznünk a lisztharmatról (szárazabb időjárás esetén lép fel), mely ellen a kéntartalmú és más szerves készítmények hatásosak (Sulikol К 0,5—0,75 %-ban, 0,5—0,75 kg 100 liter vízhez, továbbá Karathane (Crothotihane), 0,1 %-ban, valamint a Sfinx kénpor 20 dk (áranként). Ezeket a szereket a keverhetőségüktől függően kombinálhatjuk, hogy egyszeri permetezéssel mindkét betegség ellen védekezzünk. Emellett ajánlatos, hogy az első permetezéskor az oldatot valamivel gyengébbre készítsük, a szőlő fejlődésének későbbi szakaszán viszont fokozhatjuk a százalékarányt a jobb hatás végett, persze az előírt határig. Jó magam a következő kombinációt alkalmaztam tavaly jó eredménnyel: 1. permetezés Novozír N—50 0,5 % (a hajtások 20—30 cm-esek voltak), 2. permetezés Novozír N—50 0,6 % + Sulikol К 0,5 % (virágzás előtt), 3. permetezés Kuprikol 1 % + Sulikol 0,5 % (virágzás után). Negyedik és még további három permetezés Kuprikol és Sulikol keverékével július végéig (termő szőlői. A fiatal szőlőültetvényeket, amelyeknek még gyenge hatásaik és levélzetük van, augusztus hónapban is szükséges permetezni. Az elmúlt (1970-es) év a szőlőtermesztőknek valóban nagy iskola volt, mert beigazolódott, hogy a védekezésre fordított költségtöbblet és pontosan elvégzett munka meghozza gyümölcsét. BORCS1K DÉNES mérnök Üreg, szűksejtű lép. Ilyen nem való a fészekbe.
