Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-15 / 19. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. május 15. Méltó keretek között ünnepeltünk Hazánk dolgozói gyönyörű májusi napokon ünnepelték a csehszlovák— szovjet új szövetségi szerződés aláírásának első és ihazánk felszabadulásának 26. évfordulóját. Az ünnepségekkel Is kifejeztük hálánkat a nagy Szovjetunió hős népének, amelynek Hal 26 évvel ezelőtt elűzték hazánk területéről a német fasiszta hordákat és az év legszebb hónapjában, májusban ránk köszönthetett a béke. Május 9-ét igazán csak azok tudják értékelni, akik átélték a háború borzalmait, a rettegést, amikor puskák ropogásától, ágyúk dörgésétől voltak hangosak a falvak és a városok. Huszonhat évvel ezelőtt május 9-én is virágzottak a fák, de mindenfelé ott láthattuk a háború nyomait, a Fombadőlt házakat, felrobbantott hidakat, tönkretett utakat. Mégis szép volt az a nap, bár akkor nem voltunk olyan gazdagok mint ma, örültünk az életnek, a felszabadulásnak, a szabadságnak, amit a vöröscsillagos szovjet katonák hoztak nekünk. A 26 év alatt sokat gyarapodtunk és elégedetten készültünk a felszabadulás ünnepségeire, hálásan gondolva felszabadítóinkra, akiknek áldozatát sohasem felejthetjük el. Országunk minden falujában, városában ünnepségekre, megemlékezésekre került sor, amelyeken adóztunk a szovjet hősök emlékének. Hazánk nagyobb városaiban főleg Prágában és Bratislavában megemlékeztünk a csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés aláírásának első évfordulójáról is. Bratislavában az SZLKP Központi, Városi és Kerületi Bizottsága, valamint a Szlovák Nemzeti Front Központi, Városi és Kerületi Bizottsága, az SZNT és a szlovák kormány, valamint a Bratislavai. Városi Nemzeti Bizottság hazánk felszabadítása 26-ik és a csehszlovák—szovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása első évfordulója alkalmából ünnepi estet rendezett május 4-én. Az ünnepségen többek között jelen volt Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és több vezető személyiség. Megjelent M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja is. Az ünnepi beszédet Ján Janik, az SZLKP KB elnökségének tagja mondotta. Janik elvtárs beszéde bevezető részében hangsúlyozta, hogy a májusi napokban történelmi eseményekről emlékezünk meg, mert ebben az időszakban tört ki 26 évvel ezelőtt a prágai felkelés, május 9-én a dicső szovjet hadsereg véglegesen felszabadította hazánkat a fasiszta betolakodók igája alól, egy évvel ezelőtt, ugyancsak májusban írtuk alá az új csehszlovák-szovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, ebben a hónapban ünnepeljük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulóját és dolgozóink köszöntik a CSKP XIV. kongresszusát, amely értékeli az eddig megtett utat, és kitűzi a távlatokat a szocializmus építésében. Ezután Janik elvtárs elemezte a párt fejlődését, a különböző szélsőséges irányzatok elleni harcot, valamint az 1948-as februári győzelmet, amikoris a munkásosztály ragadta kezébe a hatalmat, majd a legutóbbi időszakban a jobboldali opportunista antiszocialista és az antiszovjet erők elleni sikeres harcot. Hansúlyozta, hogy békés építőmunkánk záloga a Szovjetunióval való barátság, a politikai és gazdasági együttműködés. A Szovjetunió gyakorlatilag nélkülözhetetlen nyersanyagszállítója hazánknak és egyben gyártmányaink legnagyobb felvevő piaca. A gazdasági együttműködés mindkét ország részére Igen előnyös. Prágában május 5-én került sor az ünnepélyes nagygyűlésre a Smetanateremben. A nagygyűlést annak a napnak az évfordulóján hívták össze, amikor Prága népe 26 évvel ezelőtt fegyvert ragadott a fasiszta megszállók ellen és egyben megemlékeztek hazánk felszabadítása 25. évfordulója alkalmából aláírt csehszlovák—szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújsási szerződés évfordulójáról. A nagygyűlésen a díszemelvényen helyet foglalt G. Husák, a CSKP KB első titkára, L. Svoboda köztársasági elnök, L. Strougal, a szövetségi kormány miniszterelnöke, valamint számos párt és közéleti funkcionárius. A nagygyűlésen résztvett Sz. V. Cservonyenko, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete és A. A. Bulgakov, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság központi vezetőségének alelnöke. Az ünnepi beszédet A. Indra, a CSKP KB titkára tartotta. Beszédében méltatta a szovjet hadsereg hősies felszabadítási harcát és a csehszlovák-szovjet barátsági szerződés jelentőségét. Köszönettel és hálával adózott a szovjet katonáknak, akik 1945. május 9-én meghozták számunkra a várvavárt szabadságot. Hangsúlyozta, hogy nemzeti büszkeséggel emlékezünk meg arról, hogy népünk elutasítva a hazai burzsoázia árulását, nem nyugodott bele a fasiszta rémuralomba és nem adta fel a reményt, az önálló csehszlovák állam felújítására. A cseh és szlovák földön dühöngő hatévi náci-terror ellenéte sem váltunk soha a hitleri Németország nyugodt hátországává. A cseh és szlovák ellenállók halált megvetve küzdöttek az illegális szervezetekben, a partizán alakulatokban, és a világháború arcvonalain, népeik legjobb fiai és lányai bizonyították szabadságvágyunkat. A szabadságért folytatott harc első soraiban mindenütt a kommunisták álltak, ök voltak e harc elismert vezetői, szervezői és hősiességükkel növelték pártunk súlyát, tekintélyét. Az ellenállók azzzal a tudattal szálltak egyenlőtlen harcba, hogy mellettünk van a hatalmas Szovjetunió, és segítségével legyőzhetjük a hitleri fasiszta hordákat. Nagy volt az áldozat, különösen a felszabadító Szovjetunió részéről, amelynek több mint 140 ezer katonája alussza cseh és szlovák földben örök álmát. Indra elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió segítségét szabadságunk visszanyerésében sohasem szabad elfelejteni, és továbbra is &1 hell mélyíteni vele való politikai és gazdasági kapcsolatainkat, mert ez hazánk függetlenségének záloga. A felszabadulási ünnepségsorozatok a duklai ütközetre emlékeztető emlékmű felavatásában csúcsosodtak ki. Május 9-én a milovicei szovjet helyőrség zászlódísszel fogadta Ludvík Svoboda köztársasági elnököt és küldöttségét. A térségben 12 márvány alapzaton a Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesített csehszlovák katonák és a szovjet hadseregnek a középső hadseregcsoport egységeinek állományába örökre beírt katonáinak mellszobra láthatók. A mellszobrok előtt a márványlapon orosz és cseh nyelven olvasható: „Nevetek ismeretlen — de internacionalista hőstettetek halhatatlan.“ A gyászinduló és tüzérségi össztűz hangjai mellett Ludvík Svoboda elvtárs márványlapban helyezte el a duklai harcok színhelyéről származó rögöt, majd fáklyával meggyújtotta a duklai hősök emlékét hirdető öröklángot. Ezután Svoboda elvtárs, valamint A, M. Majorov vezérezredes, a szovjet hadsereg középső hadsereg csoportjának parancsnoka mondott beszédet. Mindketten hangsúlyozták, hogy a vérrel pecsételt fegyverbarátságot még jobban el kell mélyíteni. Hazánk felszabadítása 26. évfordulója alkalmából csehszlovák és szovjet államférfiak a szovjet és a csehszlovák nép örök barátságának jegyében üdvözlő táviratokat váltottak. Lesz részleges megoldás?! A közel-keleti vajúdás újabb szakaszához érkezett, mégpedig egy részt gazdasági kényszerítő körülmények miatt. Ismeretes, hogy a Szuezi csatorna lezárása miatt a kereskedelmi flottával rendelkező országok ériásl kerülővel szállítják az árut és így többszörösen megnövekednek a szállítási költségek. Ezért már régen a levegőben lóg egy olyan megoldás lehetősége, hogy Egyiptom és Izrael mintegy részleges megegyezés értelmében tegye lehetővé a csatorna hajózását. Eszerint a csatornán hajók közlekedhetnének abban az esetben is, ha Izrael nem ürítené ki az összes arab területeket. Mielőtt a jelenlegi helyzettel foglalkoznánk, nem árt Idézni néhány előbbi véleményt a közel-keleti helyzet rendezésével kapcsolatban. A fegyverszünet 1971. március 7-én ért véget és azóta egyre élénkebbek a diplomáciai csatározások. A holtpontról azonban főleg Izrael nehezen mozdul el. Nemrég Dajan izraeli hadügyminiszter így fogalmazta meg álláspontját: „Izrael a béke kedvéért nem fogja elherdálni a háborúban szerzett arab területeket.“ Tehát ei azt jelenti, hogy nem hajlandó visszavonulni. Azóta több hasonló nyilatkozat látott napvilágot. Izrael görcsösen ragaszkodik a háborúban szerzett területek megtartásához, sót újabban azt is hangoztatta, hogy Jeruzsálemet Izrael fővárosává akarja tenni. Az egyiptomi álláspont világos. A már említett részleges megegyezés, illetve a részleges kiürítésre vonatkozó megállapodás csak az általános közel-keleti rendezés részeként értelmezhető. A kiürítés nem választható el a biztonsági tanács határozatától, tehát az 1967. november 22-1 határozat bevezető lépése lehet. Izraelnek tehát a biztonsági tanács határozatának értelmében vissza kell vonulni az 1967-es június 4-i határokra. Izrael ezzel szemben csak tíz kilométerre akar visszavonulni a Szuezi csatornától, és fenntartja a jogot, hogy amennyiben egyiptomi részről megsértik a megállapodásokat, visszatér a mostani hadállásokba. Meg akarja tiltani, hogy egyiptomi fegyveres erők átkeljenek a csatornán. Tehát ez olyan álláspont, amely ürügy lehet arra, hogy bármikor visszatérhessen az agresszor a megszállt arab területre. A közel-keleti helyzet rendezésének érdekében óriási erőfeszítések történnek az arab egység megteremtésére. Egyre többen hangoztatják, hogy általános arab megoldást kell találni közel-keleten. Tehát nem lehetnek elszigetelt rendezések, illetve megegyezések. Az arab egységre való törekvés első gyümölcse az Egyesült Arab Köztársaság Líbia és Szíria állami szövetségének megteremtése. Olyan hangok is hallatszanak, hogy a hármas arab föderációhoz Szudán, esetleg más arab állam is csatlakozik. A szövetségnek máris olyan tekintélyes súlya van, hogy kezdeményezésre a legutóbbi jordániai belső eseményekkel kapcsolatban kilenc arab ország tiltakozott. Vagyis elítélte a jordániai kormány akcióit a palesztínai menekültek ellen. Ojabban Rogers amerikai külügyminiszter házalt közel-keleten, hogy egyrészt megnyerje az arabok szimpátiáját, másrészt közvetítő lépéseket tegyen a Szuezi csatorna megnyitása érdekében. Bár útjáról bizakodva nyilatkozott, még semmi konkrétum nem került napvilágra. Arab részről azt kívánták Rogerstöl, hogy az izraeli vezetőket jobb belátásra bírja és szilárdan ragaszkodnak ahhoz, hogy a Biztonsági Tanács dolgozza ki az izraeli csapatok visszavonulásának második határidejét is. Tehát Egyiptom csak abban az esetben járul hozzá a Szuezi csatorna megnyitásához, ha a Biztonsági Tanács garantálja, hogy az izraeli csapatok EI-Aris vonalától a későbbi szakaszba pedig egészen Egyiptom nemzeti határáig vonulnak vissza. A közel-keleti helyzet tehát továbbra is bonyolult és konkrét fejlemények csak az elkövetkező hetekben várhatók. (b) Mezőgazdasági dolgozók kitüntetése A szenei (Senec) művelődésházban kitüntették a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági dolgozóinak legjobbjait. Az ünnepélyes aktuson résztvett Ján Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Pavel Jonáš mérnök, a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetségének elnöke és több közéleti személyiség. Az ünnepi beszédek után 203 üzemnek, kollektívának és egyénnek adták át a szakágazati kitüntetéseket és elismerő okleveleket. Többek között kitüntették a Nagyfödémesi (Veiké Ufany) Állami Gazdaságot, a szilasi (Brestovce), fegyvernek!, (Zbrojnlky) efsz-t, valamint a búcsi (Búč), perbetei (Pribeta), ipolyviski (Vyškovee nad Iplom), tesmagi efsz és az Ipolysági (Sahy), valamint az úszori (Kvetoslavov) ÄG dolgozóit. Pártunk a falu szocialista fejlesztésében is jelesre vizsgázott A dicsőséges múltra visszatekintő pártunk megalakulásának 50. évfordulója előtt nagyon sok veterán kommunistával találkoztam, és több olyan értekezleten vettem részt, ahol ezek az önfeláldozó emberek a kizsákmányoló osztályok elleni harcaikról beszéltek. Olyan harcosokat is üdvözölhettem, akikkel a múltban, majd később a szocializmus építésekor számtalanszor elbeszélgettünk és nem egyről cikket is írtam az újságok hasábjain. Az évek gyorsan múltak, a szocializmus fája terebélyesedett és^bár magas kort értek már meg a párt veteránjai, még mostani találkozásaink alkalmával is frissen, lelkesen beszéltek azokról a harcokról, amelyeket a nép érdekében vívtak. Mindezt a bevezetőt pedig azért írom, mert a lapunkban sorozatosan közölt „A vörös csillag nyomában“ mozgalom keretében, ami kiterjedt a párt veterán harcosaival való beszélgetésekre is, egy köbölkúti pionír azt kérdezte Raőka István elvtárstól, hogy mint kommunisták milyen jeles cselekedetet vittek véghez? Kačka elvtárs elmondotta, hogy mivel a munkások csak napi 6 koronát kerestek, a helyi pártszervezet sztrájkot hirdetett és addig küzdött az éhező nincstelenek érdekében, míg az uraság kénytelen volt a munkások napibérét 20 koronára emelni. Ez a kis epizód, amelyhez hasonlót ezer meg ezer számra idézhetnénk, bizonyítja, hogy a párt harcos katonái a múltban mindig a nép érdekében küzdöttek és a szilárd meggyőződés, az eszmébe vetett hit őrizte meg örök ifjúságukat. Most, a párt 50. évfordulóján hálával köszönhetjük mindannyian a párt veterán harcosainak azt az önfeláldozó küzdelmét, amelyet a múltban a kizsákmányoló rendszer ellen lolytattak, és a kisebb-nagyobb politikai vagy bérharcokkal sikerült olykor-olykor nagyobb darab kenyeret kiharcolni a dolgozóknak. Bizony, abban az időben is jeleskedett a párt és akkoriban nyerte meg a széles néptömegek bizalmát. Százmeg ezerszámra sorolhatnánk azokat a megmozdulásokat, amelyeket a párt a dolozó nép élet- és munkakörülményeinek megjavításáért szervezett. De ezekről már lapunk hasábjain „A vörös csillag nyomában“, valamint „A harcban nem szabad megállni“ című sorozatban és más cikkekben írtunk. Most inkább hálásan köszönve a párt múltbeli harcosainak a munkáját arról akarunk szólni, hogy a párt milyen eredményes munkát végzett, miután a dicső szovjet hadsereg felszabadította országunkat és lehetővé tette, hogy hozzáfogjunk a szocializmus építéséhez. Főleg azt akarjuk fejtegetni, hogy a párt mezőgazdasági politikája alapján milyen módon változtattuk meg az egykor elmaradott falvak életét. A szocializmus építésében a kilencedik kongresszus döntő jelentőségű volt. Gottwald elvtárs, a párt akkori elnöke, az ismeretes tíz pontban határozta meg a szocializmus építésének fő feladatait. A lényeg az volt, hogy még jobban vissza kell szorítani a magánszektort, gyorsabb ütemben fel kell számolni a burzsoázia maradványait, és meg kell szilárdítani, illetve fejleszteni a szocialista szektort. Tehát a IX. kongresszustól, miután a munkásosztály teljesen kezébe vette a hatalmat, gyors ütemben láttunk hozzá a párt vezetésével a szocializmus építéséhez. A párt irányvonalának 4. pontjában a mezőgazdasággal kapcsolatban hangsúlyozva volt: „A falut meg kell nyerni a szocializmus célkitűzéseinek, a kis- és középparasztot el kell szigetelni a kulákoktól.“ Ebből az időből ismert Gottwald elvtárs jelszava: „A falu szocialista átalakulása nélkül nem lesz szocializmus hazánkban!“ A IX. kongresszuson célul tűzte az efsz-ek megalakításáról szóló törvény elfogadását is. A párt azonban már előbb is eredményesen küzdött a földművesek érdekében. Az általa sürgetett 1946-os törvényjavaslatok értelmében 100 ezer paraszt kapott földet, de nagy örömmel fogadták a földművesek az 1947-es májusi hradeci programot is, amely előirányozta azoknak az 50 hektáron aluli földeknek a felosztását, amelyeket a tulajdonos saját erejéből nem bír megművelni. Ekkor született meg a jelszó: „Azoké legyen a föld, akik megdolgozzák!“ A párt tehát a felszabadulás utáni első években olyan politikát folytatott, hogy a földnélküli parasztság földhöz jusson. Később, épp a IX. kongresszus idején, 1949-ben kitűzve a szocializmus építésének fő irányvonalát, felhívta a parasztságot, hogy közös gazdaságokba tömörüljenek. A párt a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataira támaszkodott, amikor meghirdette ezt a programot, és jellemző a volt veterán kommunisták haladó szellemére, hogy már a kongresszus előtt, 1947-ben hét faluban alakítottak szövetkezetei, többek között Felsőpatonyban, Tőrén és másutt. Tehát a párt helyi szervezetei a kollektivizálás gondolatával már önkéntesen, még a határozat, illetve a program előtt foglalkoztak. Mindenki előtt ismeretes, hogy a kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve hazánkban a kollektivizálás egészében sikeres volt és olyan eredményeket hozott, amire még nem volt példa a világon. Lényegesen növekedett a mezőgazdasági termelés. Szövetkezeti tagjaink, a munkásosztály segítségével, a munka nagyobb hányadát gépesítették, és egyre kevesebb verejtékkel dolgoznak. Nem utolsó sorban s talán a legnagyobb eredménynek könyvelhetjük el, hogy a falu volt nincstelenjei és mindenki, aki a közös gazdaságban dolgozik, munkájához mérten megfelelő díjat kap. Az efsz-tagok átlagos évi bére az utolsó öt évben 6000 koronával nőtt. Támaszkodva a statisztikai adatokra és az efsz-ekben szerzett tapasztalatokra, azt mondhatjuk, hogy az efsz-tagok átlagos havi bére 1500—2000 korona között mozog, de nem ritkaság, főleg az állandó dolgozóknál, a 3000 koronás havi kereset sem. A népszámlálás előzetes eredményei arra utalnak, hogy Szlovákiában a lakások 58,1 százalékát a felszabadulás után építették. Ennek nagy részit a falvakban épült. Vannak olyan községek is, ahol a lakások 90 százaléka új, vagy korszerűsített. Még a külföldi turisták is hitetlenül, fejcsóválva nézegetik korszerű falvainkat. Dicső pártunk nem elégedett az eredményekkel. A XIV. kongresszus előtt közzétett irányelveiben célul tűzte a lakosság életszínvonalának további emelkedését. Hogy csak egy példát említsünk, a közszükségleti ipar termelése az új ötéves tervben több mint 50 százalékkal növekszik, a negyedik ötéves tervben elért 36 százalékos emelkedéssel szemben. Ez azt jelenti, hogy az egész lakosság szükségletei még jobban ki lesznek elégítve. Jeleskedett tehát pártunk a múltban, amikor a veterán kommunisták ezrei életüket is feláldozva küzdöttek a nép érdekében, és akkor is kiváló munkát végzett, amikor a szocializmus építésében irányt mutatva vezette népünket a fejlett szocialista társadalom építésének útján. Jeleskedni fog az 50. évforduló után is, amikor még szebb, boldogabb távlatokat tűz hazánk minden polgára elé. Ezért a fél évszázados évfordulón hálával és köszönettel tartozunk pártunknak. Balia József
