Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-08 / 18. szám
A MAIBAJRÓL A tyúktartók leggyakoribb panasza, hogy „májbajosak“ állataik. Sokan kérik: oltsanak a „májbaj“ ellen, vagy gyártsanak rá orvosságot, mert e gyakori betegség ellen nem tudnak védekezni. Sajnos, a „májbaj“ ellen nem lehet ilyen egyszerűen védekezni, ugyanis nem egyféle betegségről van szó, mint sokan vélik. A „májbaj“ különböző baromfibetegségek tünete, akárcsak az ember esetében a láz. A lázt sem lehet gyógyítani, mert sokféle betegség velejárója: meg kell találni a betegséget, azt gyógyítani s akkor elmúlik a láz is. A máj különböző tünetű megbetegedéseit sokféle kór okozza. A leggyakrabban a gümőkór, mely elsősorban az idős tyúkokat támadja meg. A fiatal tyúkféle is lehet gümőkóros, ha idősekkel együtt tartják, s főleg ha az egész utca tyúkjai együtt legelésznek az árokpartokon. A gumóké ros tyúkok máján góbiik láthatók — köves a máj — gyakori a májrepedés is. (A baromfi gümőkőrja más állatokra — szarvasmarhára is — s ritkábban emberre is veszélyes lehet.) Az óvantagok és madárpoloskák által terjesztett spirochetózis nevű betegségnek szintén tünete a máj megnagyobbodása. A kacsák májának bevérzései a vírusos májgyulladás gyanúját keltik. Az egyik legveszélyesebb tyúkbetegségnek, a leukózisnak is velejárója a máj hatalmasra duzzadása, törékenysége. Már e hiányos felsorolásból is látható, hegy tulajdonképpen nem „májbajról“, hanem sokféle betegség kísérő tünetéről van szó, amikor állatainkban rendellenes nagyságú, elváltozott májat találunk. A leggyakoribb és a májat is károsító betegség, a gümőkór ellen a tyúktartó úgy védekezhet, hogy nem tűr meg idős állatokat az udvarban és saját állományát nem engedi másokéval keveredni. Egyébként állatorvosnak kell megállapítani a baromfi betegségét s vagy gyógykezelni — ha lehetséges és érdemes — vagy kiirtani a betegeket. A „májbaj“ ellen csak így tudunk védekezni. —g— Ezzel adtunk .választ Pécsi Béláné mihályfai olvasónk le velére f Michal ň/O., 107., okr. Dunajská Streda). A baromfi hiánybetegségei A baromfi anyagcseréje igen élénk, hiszen tíz összes háziállatok közt a szárnyas nő a leggyorsabban, emellett igen nagy a termelékenysége. Gondoljuk csak meg, hogy egy két kilogrammot nyomó tyúk tojásaiban majdnem 10 kg fehérjét termelt évenként. Ehhez képest a madarak fehérje- és ásványianyag-szükséglete is rendkívül nagy. Kisüzemi körülmények között a baromfi az udvarban, a trágyadombon és a földeken tartózkodott, ahol könnyen megtalálhatta és felvehette a szükséges ásványi anyagokat és a különböző giliszták, rovarok elfogyasztásával hozzájutott állati eredetű fehérjékhez is. Manapság, a rendkívül' intenzív nagyüzemi viszonyok nem teszik lehetővé, hogy a baromfi a leírt „természetes módon“ maga keresse és találja meg a szervezetében esetleg éppen hiányzó anyagokat, ezért takarmányát megfelelően ki kell egészíteni, ha elejét akarjuk venni az esetleges „hiánybetegségek“ kifejlődésének. Ami a fehérje-ellátottságot illeti, fontos, hogy a szárnyas lehetőleg sokféle összetételű kevert takarmányt kapjon, amelyben különféle gabonamagvakon kívül szójabab- hús- és csontliszt is van. Ha a fehérjetartalom hiányos és a takarmányból bizonyos fehérjeösszetevők (aminosavak) hiányoznak, könnyen „kannibalizmus“ áll be. Viszont túlsók fehérje etetése is káros és anyagcserezavarokat okoz, aminek kövekeztében például köszvény keletkezik (húgysav lerakódás az ízületekben és a belső szervekbep). A takarmány fehérjetartalma körülbelül 20 százalék legyen. Ami az ásványi anyagokat illeti, legfontosabb a kalciummal (mésszel) és foszforral való elégséges és megfelelő kölcsönös arányban való ellátottság. A takarmányban körülbelül kétszer annyi kalcium legyen, mint foszfor. Ha a takarmány napi adagja az említett két ásványi anyagból huzamosabban keveset tartalmaz, akkor csontképződési zavarok lépnek fel és a tojótyúk héj nélküli tojásokat tojik. Bőséges mésztartalmú a halliszt és a gyárilag előállított ásványianyag-keverék, a szárított és őrölt lucerna és a herefélék. Ezek a takarmányféleségek ezenkívül még elegendő magnéziumot tartalmaznak és fedezik a baromfi ezernyi szükségletét. Igen fontos, hogy a takarmányban megfelelő menynyiségű konyhasó (kb. 0,5%) is legyen. A madaraknak szükségük van továbbá ún. „nyomelemekre“, azaz olyan ásványi anyagokra, melyek csak elenyészően kis mennyiségekben (nyomokban) vannak a takarmányban jelen. Első helyen áll közülük a mangán, amelynek hiánya a tollasodás zavarát és a lábak eltorzulását, kifeléfordított helyzetben való tartását okozza. A mangán hiánya ezenkívül vékonyhéjú tojások termelését okozza. Egy kg takarmány körülbelül 30—60 milligramm mangánt tartalmazzon. A takarmánykeverő üzemek által forgalomba hozott takarmányféleségeket úgy állítják össze, hogy a szárnyas fedezhesse a fejlődéséhez és termeléséhez szükséges fehérje- és ásványianyag igényt. Egyébként vannak bizonyos gyárilag előállított készítmények, melyekkel kiegészíthetjük a baromfi ásványi anyagokban és nyomelemekben esetleg szegény takarmányát. Ilyen készítmény például a Plastin, amelyből 10 tyúk, vagy 50—100 csibe részére 1 kanálnyi menynyiségct keverünk a napi takarmányadagba. A kacsák és ludak természetesen aránylag többet kapnak. Ez drogériában és a mezőgazdasági felvásárló és ellátó üzemben kapható, ára 2,80 korona. Azon madárfajok, amelyek magvakkal táplálkoznak, kavicsot szedegetnek fel, amelyekre zúzógyomruknak (a zúzájuknak) szüksége van, mert a szemes takarmányt másképpen nem tudnák szétzúzni. A kavi-. csők tehát jóformán a malomkövek szerepét töltik be, elkopnak és a madár ürülékével eltávoznak a szervezetből, úgyhogy szükség van fokozatos utánpótlásukra. Ha a baromfit nem tartják zárt, szilárd burkolattal ellátott kifutóban, hanem az udvaron és a földeken szabadon mozoghat, megkeresi és felveszi a megfelelő nagyságú kavicsokat. Ellenben nagyüzemi viszonyok közt vagy más zárt tartás esetén pótlásukról magunknak kell gondoskodnunk, mert különben a madarak ösztönszerűen más tárgyakat vesznek fel (üveg-, fém-, fa-, szén-, tégladarabkákat, gombokat stb.). Ezek nem teljesen vagy egyáltalán nem felelnek meg arra a célra, amire a kavicsok, és az állatok szervezetében zavarokat okozhatnak. így jöhet létre a gyomorhurut, vagy a tulajdonképpeni (mirigyes) gyomor eltömülése, esetleg átfúródása stb. A kavicshiányban szenvedő szárnyas szomorú, levert, étvágytalan, igen keveset ürít, esetleg hasmenésben szenved. A betegség — ha még nem súlyos méretű — kavics nyújtásával gyógyítható. Dr. FLORIAN ENDRE Napos kacsák nemének megállapítása Kamara és Jamani arab kutatók módszerét ismertetjük az alábbiakban: A hímivarú napos kacsa légcsövén bal felé kis dudor található, amely a hang rezonanciáját erősíti. A nőivarú egyedeknél ez nem fejlődött ki. Az ivar-megállapítás végett jobb kezünkkel átfogjuk az állat nyakát és kitapintjuk a dudort. A vizsgálatot legjobb éjjel végezni, amikor a begy üres. (Poultry Science) Bal oldali ábra: a hím légcső- Középső ábra: a nőivarú kacsa Jobb oldali ábra: a fogás és vének kidudorodását vázlatosan légcsöve. kitapintás módját mutatja, szemlélteti. A TAVASZI VADVEDELEM ICI04AkéRDÉSEI A vadászok nagy örömére idén jól telelt a vadállomány. A szokottnál enyhébb volt az időjárás, minek következtében az élelmet csak rövid ideig fedte összefüggő hótakaró. Igaz ugyan, hogy a márciusi fagyos szél vámot szedett a nyúlfiókákból, mégis elmondhatjuk, hogy az új zöld jó erőben érte a természet lakóit. A március végén történt vadszámlálás megnyugtató képet nyújtott. Nyulak csoportjai hancúroztak a zsendülő herésben, bokrok takarásában, csillogó ruhájú fácánkakasok adták a szépet szürkegúnyás kedveseiknek, míg a frissen vetett árpaföldeken a párokra oszlott foglyok sokatígérően indultak nászútra. tékű segítőtársa. Ennek tudatában minden szövetkezeti tagnak, állami gazdaság dolgozójának érdeke, hogy a kártevők tömege ellen sikeresen felvegye a harcot, nehogy tönkretegyék a föld termését. Köztudomású, hogy a vegyszeres növényvédelem ellenére minden évben sok a kártevő. Igaz ugyan, hogy a vegyszer kétélű fegyver, mert nemcsak a rovarokat pusztítja, hanem a vadakat is megtizedelheti. Szerencse, hogy az utóbbi években részben a vegyszer összetétele, részben pedig a gazdaság vezetőinek pártfogása által egyre ritkább a nagyobbmérvű vadfertőzés. Szükség is van a segítségre, hiszen amint mondottuk, az apróvad ezt nagyon kifizetni. Szükséges tehát a fogoly- és fácánállomány fokozottabb védelme. Különösen fontos ez fészkelés idején, mert a tavaszi szaporulat alakulása döntő hatással van az állomány további sorsára. Vonatkozik ez a fészekaljak és az ülő kotló védelmére. Köztudomású, hogy a fogoly a legjobban zöldellő, magasabbra nőtt vetéseken, kaszálókon, rétek peremén rak fészket. Most, amikor elérkezik a lucerna, az őszi keverékek kaszálásának az ideje, vadásznak, mezőgazdásznak, traktorosnak össze kell fognia, hogy a területen levő fészekaljakat megmentsék a biztos pusztulástól. A traktorosoknak szívügyükké kell tekinteniük, hogy ka-A vadak tavaszi szerelme előjele a sokasodásnak, a vadászbiztató reményének. Ha továbbra is törődünk velük, vigyázunk rájuk, betöltik a szántót, nádasokat, berkeket. A természet, mint mindanynyiszor megteszi a magáét. Most az embereken, a vadászokon a sor, hogy segítséget nyújtsanak, nyugodalmat biztosítsanak a fészekre vágyó vadnak. Különösen vonatkozik ez a fogolyra és fácánra. Hiszen köztudomású, hogy e két vadfaj tenyésztése nemcsak vadászati kérdés, de a mező- és erdőgazdálkodás fontos láncszeme. Ugyanis tudományos kutatóink •kiszámították, hogy egy fácán évente kb. 4—5 kg kártevőt és hat kg gyommagot fogyaszt. A fogoly évi fogyasztása három kg rovar és ugyancsak hat kg gyommag. E rovarok túlnyomórészt kultúrnövényeink legveszélyesebb tavaszi és kora nyári kártevői közül kerülnek ki. Nem fér kétség tehát ahhoz, I hogy a fogoly és fácán a me’ zőgazdasági dolgozók nagyéris meghálálja. Bizonyításként hadd említsek egy példát. Megállapított tény, hogy az amerikai burgonyabogár lárvája a fogoly kedvelt tápláléka közé tartozik. Fogolycsibékkel végzett etetési kísérletekből kiderült, hogy egy-egy fiatal állat gyors egymásutánban 7—8 álcát is mohón bekapott. Fertőzött területekről behozott kifejlett foglyok gyomor- és béltartalmában átlag 50—80 burgonyabogarat mutattak ki a tudományos elemzések. A legújabb kutatások szerint a fogolycsibe kéthetes koráig 90 %-ban apró kártevőkkel táplálkozik. A burgonyabogáron kívül a herefélék és a cukorrépa kártevőit, a gabonafutrinkát, levéltetveket s a különböző hernyók sokaságát is előszeretettel fogyasztja. Ha meggondoljuk, hogy Szlovákia szántóföldjein sok százezer fogoly, fácán pusztítja az említett kártevőket, olyan segítséget várhatunk tőlük a növényvédelemben, akárcsak a vegyszerektől. S ezért a segítségért nem kell egy fillért sem szálógépeikre felszereljék a riasztókészüléket (láncokat), amely kiröppenti fészkéből a foglyot vagy fácánt, mielőtt utólérné a végzet. Szükséges az is, hogy a mezőgazdász a kaszálás időpontját jelentse a vadászoknak, akik a helyszínen összeszedik a „kikaszált“ tojásokat, s további sorsukat azonnal intézik. Mivel bizonyított tény, hogy a nagytáblás területen a fészkek javarésze a táblák szélén (3—20 méterig) található, ezeken a helyeken fokozottabb elővigyázatossággal járjunk el a kaszálásnál. Egyébként a Mezőgazdasági Minisztérium rendelete értelmében minden kaszáló traktorra riasztóberendezést kell szerelni. Számos szövetkezet és állami gazdaság eleget is tesz a rendeletnek, azonban több helyen ügyet sem vetnek a riasztó berendezések felrakására. A vadásztársaságok tegyék érdek Itté a traktorosokat a vadvf.(élemben. A vadásztársaságoí rendszerint egy kisnyúlért öt koronát, egy fácáncsibéért és fogolycsibéért egy koronát, a tojások darabjáért pedig ötven fillért adnak a traktorosoknak. Örömteli tény, hogy a vadásztársaságok többsége szívügyének tekinti a vadvédelmet. Nemcsak tavasszal, de egész évben törődnek a gondjaikra bízott állománnyal. E téren dicséretet érdemelnek a mátyusföldi és csallóközi vadászok. Viszont Közép- és Kelet-Szlovákiában nagyon siralmas a helyzet. A sok jól működő vadásztársaság közül említést érdemel a galántai járásban gazdálkodó nádszegi (Trstice) vadásztársaság. Például a legutóbbi gyűlésén — akárcsak minden esztendőben — megtárgyalta a tavaszi vadvédelemmel járó teendőket. Ezen a gyűlésen megerősítette, hogy a traktorosok idén is jutalmat kapnak a vad védelméért. Így egy-egy fogoly- és fácántojásért ötven fillért, míg egy kisnyúlért öt koronát. Emellett a vadászok a takarmány kaszálása idején szolgálatot tartanak a terepen s a helyszínen átveszik a megtalált tojásokat, biztonságba helyezik a veszélyben forgó nyúlfiakat. A vadásztársaság abban is megegyezett, hogy minden egyes vadászt megterhel ezer koronával, s ezt az összeget vadvédelmi munkákkal kell az év folyamán törleszteni. Ha az ellenőrzés folyamán kiderül, hogy valamelyik vadász nem tesz eleget kötelességének, úgy minden egyes le nem dolgozott 100 korona ellenében 200 koronát kell fizetnie. A vadvédelem keretében nemcsak a takarmánynövények kaszálásakor tartózkodik a „napos“ vadász a határban, de minden szombaton, vasárnap ügyelnek a vadászok a határ békéjére. Megjegyzendő, hogy a kártevők pusztítása céljából (szürkevarjú, szarka) a húsvéti ünnepek alatt 400 mérgezett tojást helyeztek el a határban, a vadásztársaság tagjai. A nádszegi példa csupán egy a sok közül. Egyre több azon vadásztársaságok száma, melyeknek fő feladata a vadvédelem, vadnevelés és csak azután következik a vadászat. Nem vitás, hogy a vadak védelme közös ügy. Érdeke ez vadásznak, mezőgazdásznak, egész népgazdaságunknak. Elsősorban mégis a vadásztársaságoknak kell megtenniük a szükséges lépéseket. Mezőgazdasági dolgozóink részéről a vadvédelem elősegítése költségmentes, csupán az emberségen, a természetszereteten és a ióakaraton múlik. Apró szárnvas vadjaink viszont a kártevők pusztításával a hektárhozamok növelését segítik elő, aminek értéke pénzben milliókra tehető. SÁNDOR GABOR
