Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-08 / 18. szám
A szovjet baromfitenyésztésről A hatvanas évek fordulatot hoztak a szovjet baromfitenyésztés fejlődésében. Ekkor határozták el a nagyméretű broiler-üzemek sorozatos felállítását, és az egész baromfitenyésztésben fokozottan alkalmazni kezdték a legjobb külföldi vonalú hibrideket és fajtakeresztezéseket. Teret hódított a ketreces tartás és a modern technológia minden vívmánya. A baromfigyárak működéséről és fejlődéséről állandóan újabb hírek érkeznek és az elért kitűnő eredmények arra ösztönzik az illetékeseket, hogy átfogóan folytassák az üzemek bővítését és korszerűsítését. A Bestaugorec Szovhoz baromfigyára jól példázza az említetteket. Létesítését 1963-ban határozták el, évi 500 ezer broiler kapacitással. Az üzem teljesítőképességét 1966-ban 1 millióra növelték. 1969 végén újabb épületsorral bővült az üzem, ekkor teljesítőképessége már évi 2,4 millió pecsenyecsibe volt. A múlt évi termelési program 2,5 millió broilert irányzott elő. A fejlődéssel egyidőben a minőségi mutatók javítására, a munka termelékenységének fokozására és a jövedelmezőség növelésére is törekedtek. A Bestaugorec Szovhoz baromfi szülőállományát 1969 óta Starbro—4 hibridekkel bővítik. A baromfitápok gyártása a múlt években lépést tart az igények növekedésével, de a minőségi követelmények terén még van javítani való — állapította meg a baromfigyár igazgatója. — A Bestaugorec fejlesztési tervei közé tartozik a szülő- és jérceállomány s a keltető távolabbra telepítése. Ezek jelenleg közel helyezkednek el a broiler-telephez, és ez egészségügyi szempontból hátrányos. A teljes rekonstrukciót 1972-ig végrehajtják, az önálló broilertelepen 12 épület áll majd, 14 400 m2 alapterülettel. Az évi kapacitás ekkor 4,5 millió pecsenyecsibe lesz, s 5700 tonna húst termelnek majd. A Szovjetunió legrégibb letojató üzeme a glebovói. A glebovói kollektíva kötelezettséget vállalt, hogy Lenin születési évének jubileuma tiszteletére 150 millió tojást, 2400 tonna baromfihúst ad át az államnak, és az átlagos évi tojónkénti teljesítményt 220 tojásra emeli. Tavalyelőtt 2,7 millió csibét neveltek battériában 30 napos korig, 2,4 % elhullással. A jércéket ekkor 98,4 %-ban sikerült felnevelniük 1970 első 111 napjáig, 99,3 %-ban. Ma már az egész üzemben azonos korú állatokkal egyszerre népesítik be a baromfiházakat, az állományt pedig egyszerre cserélik le. Tavalyelőtt a kollektíva a termelést jelentősen javította 1968-hoz képest, a jövedelmezőség 34,6 %-ról 66,5 %-ra emelkedett. A tyúkonkénti átlagos évi tojástermelés 1968-ban 168 volt, míg 1969-ben már 200. Egyes tojóházakban a ketreces tartással ennél nagyobb eredményt is elértek. Volt, ahol az átlag elérte a 260 darabot. A zagarszki baromfigyár a költséges beruházások elkerülése érdekében a kacsát 20 napos korig, pecsenyecsibét napos kortól vágásig könnyű szerkezetű műanyag fólia borítású ólban nevelte 1969-ben. Egy ilyen épület alapterülete 600 m2 (100X6 m) volt. Egyik felében csibét, a másikben kacsát helyeztek el. Az állatokat napos korban szovjet gyártmányú műanyák alá helyezték, augusztusban 4900 Hybro broilert állítottak be. Egy műanya alá 500 csibe került. Ebben az időben nagy volt a hőség, nappal 40 °C-t is elért, éjjel pedig a házban 8—12 fok körül ingadozott a hőmérséklet. A broiler elhullás 6,9 %, a vágási selejt 241 egyed volt. Az állatok átlagos súlya 68 napra 1164 q-ra növekedett. A 4321 db csibe 4025 kg húst eredményezett és 94,3 %-a elsőosztályúnak minősült. Háromszáz négyzetméteren 3800 kacsát raktak a műanyák alá. Az időjárás ingadozása ellenére az állatok jól érezték magukat a műanya alatt, súlyuk 20 nap folyamán naponta 24.8 g-mal gyarapodott, öt napos korig csibeindító-tápot kaptak, 30 napos korig keveréket, ennek 93,5 %-a csibetáp, 5 %-a takarmányliszt és 1,5 %-a zsír volt, 100 g takarmány 18.9 g nyers proteint, 266 %kai átalakítható energiát, 3,15 g nyers zsírt, 6,2 g rostot tartalmazott. A 30—55 naposokkal száraz keveréket etettek: 52 % tojótápot, 40 % búzát, 1 % csontlisztet, 2 % zsírt, 5 % szénalisztet. Eközben 100 g keverékben 14,95 g nyers protein, 277 %-kal átalakítható energia, 3,6 g zsír, 5,7 g rost volt. A kacsák jól fejlődtek, 10 napos korukban átlagosan 220 g-ra, 20 napra 540 és 54—55 napra 2216 g-га gyarapodtak. Az elhullás 9 % volt. A levágott állatok húsának 90,9 %-a elsőosztályúnak bizonyult, a második osztályba 8,6 %-ot soroltak, 0,5 % esett kívül a szabványon. (Pticevodsztvo) A pézsmakacsa jól beválik a háztáji gazdaságban Kínai gácsér és pekingi kacsa keresztezése Grendel Emil tornaijai (Šafárikovo) tenyészetéből szintén a kacsa-különlegességek közé tartozik. (Kucsera Szilárd felvétele) Könnyen tenyészthető, de más fajtával keresztezve utódai terméketlenek. Jellegzetes szagáról mosuszi kacsának is nevezik, de Jóízű húsa a szagot nem veszi át. A tojó néma. A pézsmakacsa több színváltozatban fordul elő: a) egyszínű fehér, csőre rózsás, b) fekete, zöldesen csillogó tollazattal, a szárnyakon háromszög alakú fehér folttal, c) kék, egyöntető sötét árnyalatban, d) bronzszínü, т e) feketén pettyegetett. Feje erős, tolisörény díszíti, de csak izgalmi állapotban észlelhető, egyébként a fejhez simul. Csőre rövid, a felső káván dudor van. Szeme körül vörös folt található, a gácséron ez az alsó csőr káva tövéig lehúzódik. Teste hosszúkás formájú, hasa teljes és gömbölyű. Szárnyai viszonylag rövidek, de erősek. Hosszú farka a galambéra emlékeztet. Igen szívós, békés természetű, a többi kacsafajtánál jobb repülő, szeret a magasban tartózkodni. Jól legel, gondosan ügyel a kicsinyekre. Gyorsan fejlődik, hizlalás nélkül 3 hónapos korban levágható. Húsa finomszálú, zsírtalan, illetve sokkal kevésbé zsíros, mint más kacsáé. A húsnak vadra emlékeztető szaga van. A gácsér pézsmaillata a szerelmi időszakban jelentkezik határozottan, egyébként alig érezhető. Legkedveltebb a fehértollú állat húsa. Nagyüzemi termelésre nem alkalmas, a tojástermelés nem játszik fontos szerepet, rendszerint fészekaljára való tojást rak. Mesterséges keltetéssel nem értek el jó eredményt, az ivadékok nagy része gyenge lett. Ipari célra, tehát tömegesen nem állítható elő. A háztáji gazdaságban, mindenekelőtt Franciaországban és Belgiumban terjedt el, főleg szabadtartásban. Legjobb, ha egy gácsérhoz 5—6 tojót sorolnak. Májra tenyésztik a pézsma és más nagy testű kacsák (roueni, pekingi, orpington, duclair stb.) kereszteződéséből származó egyedeket. A terméketlen hibridet mulardnak nevezik. Hizlalva 5—6 kg súlyt is elér. Tojója nehezebb, mint a tiszta fajtáké. Kitűnő pecsenyét szolgáltat, az ínyencek a kacsahúsok legjobbjának tartják. Mája nagy, érett és zamatos. Párosításra fiatal egyedeket válasszunk. A gácsért nem kívánatos a párosítás előtt a tojókkal egybezárnl. A pézsmagácsért használjuk keresztezésre, ha májtermelésre törekszünk. A családot más fajtáktól elkülönítve tartsuk. Májra a tömést 2 Ví—3 hónapos korban szokták kezdeni. A kezdőadag körülbelül 10 dkg. A következő tömésre akkor kerül sor, ha az állat megemésztette a táplálékot. Az adagot fokozatosan növelik, öt hét után 600—700 g súlyú a máj. (Le Courrier Avicole) Egy horgásztaggyűlés margójára A Szlovákiai Horgászszövetség érsekújvári (Nové Zámky) szervezetének március 27-én tartott hagyományos közgyűlésén beszámoltak az elmúlt év eseményeiről és az 1971-re kitűzött feladatokról. A megnyitót Supala jenő elvtárs, a szervezet elnöke tartotta, aki tisztségében már több mint két évtizede tevékenykedik. önzetlen társadalmi munkáját nagyszerű eredmények jelzik. Ezt az elismerést fejezte ki Viliam Kővár elvtárs, a kerületi horgászszövetség kiküldött elnöke, majd az ifjúság sportnevelése terénkifejtett érdemeiért Mészáros Ottónak a kerületi bizottság első fokozatú emlékérmét adományozta. Beszédében a horgászat népgazdasági jelentőségét hangsúlyozta és felhívta a figyelmet a természetvédelem szükségességére. „Gazdasági helyzetünk megszilárdulása minket, sporthorgászokat is kötelez és halasítási programunkkal járulunk hozzá vizeink élővilágának gazdagításához“ — jelentette ki Kővár elvtárs. Május 22—23-án Érsekújváron rendezik meg a kerületi horgásztechnikai és halfogási versenyeket, és ez alkalomból a központi vezetőség számos tagja is bejelentette részvételét. Szóba került az új halásztörvény előkészítése is, amely kemény rendszabályokban foglalkozik majd az engedély nélküli halászat megtorlásával, továbbá a vállalatok tisztító állomásainak felépítésével folyóink szennyezésének megakadályozása érdekében. A továbbiakban Supala J. mérnök ismertette az 1970-es év gazdasági eredményeit, majd a tagság helyzetéről, jogairól és kötelességeiről, segítőkészségéről, a pozitív és negatív jelenségekről nyilatkozott. Az ellenőrző bizottság jelentését Kovács Ferenc ismertette. Az elmúlt év zárszámadásáról, illetőleg a pénzügyi ellenőrzés eredményeiről beszélt és a szervezet gazdálkodását hibátlannak minősítette. Ennek gyakorlati kivitelezésében oroszlánrészt vállalt és vállal Tesár Géza, a szervezet ügyvezető alelnöke, a tagság kedves Géza bácsija is. A hivatalos beszámolók után a tagság közvetlen hangú beszélgetés keretében különböző problémákat vetett fel, köztük a zárt vizek halasításáról, a komjáti (Komjatice) kavicsbánya horgászgondjairól, a „Nagylapos-i“ halastó létesítéséről, a sportüzletben tapasztalható akut horgászcikk-hiányról stb. s a rég, „viharos“ közgyűlésekkel ellentétben, kulturált hangú hozzászólások, javaslatok és kritikák hangzottak el. Az ígéretesen tovább fejlődő „horgászcsalád“ további munkájához sok sikert és lelkes, ügyszeretetei kívánunk. JÄNOSY SÄNDOR, Érsekújvár (Nové Zámky) Harcsázzunk élő békával Horgászvizeink egyik legnemesebb ragadozó hala a harcsa. Nagyobb példányainak horgászata nemcsak a „nagyvad“ elejtésével járó szenvedélyt feltételezi, hanem a szakmai hozzáértést is. Zsákmányul ejtésére számos állati eredetű csalival próbálkozunk, amelyeket az, a víz felmelegedésével szinte válogatás nélkül fogyaszt. A friss véres májjal, léppel, vagy akár a rothasztott, szagos állati belsőrészekkel elsősorban a harcsa kifinomult ízlelőszervére kívánunk hatni, mégis az a tapasztalat, hogy az élő, mozgó csalik jobb fogáseredményt biztosítanak. Ennek oka, hogy az eleven csalik mozgásukkal, vergődésükkel olyan vízrezgést váltanak ki, amelyek az íz-csaliknál sokkal nagyobb távolságból érvényesülnek, s melyek észlelése hamarabb keltheti fel a figyelmét ennek az állandóan éhes halnak. A harcsa főleg éjszaka jár táplálék után és 20 C°-on felüli vízben már rendkívül falánk. Az elmondottakból kitűnik, hogy fogási eredményeinket azzal növelhetjük, ha sikerül horgainkhoz közel csalogatni. Egyébként a kutyogtatás célja is ez. A vízrezgést, vízmozgást kiváltó élő csali főleg éjszaka jobb, mint a csupán ízlelő szervére ható. Ilyen élő csali pedig, amely a kishalnál, vagy a piócánál sokkal többet mozog, s amelyik a menekülés vágyában legerőteljesebb vízrezgést váltja ki s ez-. zel a harcsa figyelmét legjobban magára vonja: az élő béka. Ismeretes azonban, hogy a horogra akasztott béka is rövidesen megfullad a víz alatt, hiszen csak a békalárva, az ebihal lélegzik kopoltyúval. hogy a legnagyobbra növő cápafajok, így a gyakran 9 m-t is elérő óriáscápák és a még ennél is nagyobb érdescápák nem ragadozók? Ezek a halóriások kis planktonszervezetekkel táplálkoznak, amelyekből roppant tömegeket nyelnek el. hogy a tiszta és a zavaros vizű vízterületeken fogott csukák alakjában, illetve testhosszsúly arányában jelentős különbség figyelhető meg? Míg a tiszta vizekben zsákmányolt csukák testesebbek, rövidebbek, a zavaros vizekből fogottak lényegesen karcsúbbak. Ügy látszik, a zavaros víz étvágycsökkentő hatású. hogy a kékcetek mintegy 7 m hosszú „kicsinyeket“ hoznak világra? Az anya rendkívül tápláló, sűrű tejjel szoptatja újszülöttjét, amelynek légzésvétel céljából minduntalan a víz felszínére kell emelkednie. A ceteket, földünk legnagyobb emlős állatait, alakjuk és életmódjuk miatt sokan hibásan halaknak tekintik. hogy hazai kagylófajtáink legnagyobb rokonai, az óceániai szigetvilágban előforduló óriáskagylók, 140 cm hosszúságot és 250 kg súlyt érnek el? Az óriáskagylók héjából a szigetlakók korábban különböző szerszámokat, eszközöket, ékszereket, sőt kagylópénzt is készítettek. (Allgemeine Fischerei-Zeitung, Fischwaid Fisch und Fang) ◄ Csalifogó „VARSA” Papír- és élelmiszerboltban kapható 30X45 cm-es nylon tasak alsó szegélyét levágjuk, így egy csövet kapunk, melynek két végére drótból keretet készítünk. Egy másik tasakot felhasítunk és kiterítve kivágunk belőle egy 20 cm sugarú kört, melynek közepéből eltávolítunk egy 7 cm sugarú kört. Az így kapott gyűrűt kétfelé vágjuk irodai lyukasztógéppel vagy éles szélű fémcsövei kilyukasztgatjuk. A félgyűrű két egyenes szélét összeillesztjük, összevarrjuk, majd az így kapott tölcsért a dróthoz varrjuk. A belső kisebb nyílásokat zsinórral összekötjük, hogy feszesen álljanak. A két keretre egy-egy háromágú nyerget készítünk, majd rugalmas veszszőből vagy erősebb drótból merevítőt készítünk, amely kifeszíti. Ezzel el is készült a „varsánk“, beledobunk egy darabka kenyeret és elsüllyesztjük. Hosszabb kiránduláson estétől reggelig megfogja a másnapi csaliszükségletet. —
