Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-08 / 18. szám

1971. május 8 SZABAD FÖLDMŰVES 7 Nagyot változott a világ Valamikor Nemesabonynak hívták községünket. Míg másutt jobbára a földesurak bitorolták a földet, itt ki­sebb nemesek használták. Egyetlen előnye volt csupán a nemesek által lakott falvaknak: ott nem lehetett katonának verbuválni a lakosokat. Idők folyamán a családok rétege­­zödtek: az egyik elszegényedett, a másik meggazdagodott. A szaporulat nagyon felaprózta a földtulajdont, olyannyira, hogy 1886-ban tagosítot­­ták a földeket. A tagosítás következ­tében, mondjuk akinek' húsz hold földje harminc helyen volt, akkor a húsz holdat öt helyen, öt darabban mérték ki számára. A feudalizmus Ietűntével megin­dult a föld adás-vétele, ami szintén nagy hatást gyakorolt a rétegezö­­dés elmélyülésére. Mi volt a helyzet az első világhá­ború után? Anyagi helyzeténél fogva a lakos­ság községünkben öt rétegre tagoló­dott. A nagygazda minden munkát mással végeztetett — szolgával, cse­léddel —, a másik réteghez tartozó gazda már valamit dolgozott, de a munka nehezét itt is más végezte; a harmadik réteg maga művelte földjét, a negyediknek volt valamicske föld­je, a többi haszonbéres föld volt; az ötödik réteghez a nincstelen proletá­rok tartoztak, akik három munkale­hetőség között választhattak: vagy szolgálnak, vagy cselédnek szerződ­tek, vagypedig részes-aratást vállal­tak, s évközben napszámos-munkát végeztek. lletviszonyaik: az első, másik ré­teg fejedelmi módon élt, a harmadik már érezte, hogy kicsúszik Iába alól a föld; a haszonbéres viszont nem­egyszer sokkal rosszabb helyzetben volt, mint a cseléd. A „VÖRÖSTAG“ A párt eszméit az első világháború végén és azután hazatért katonák, volt hadifoglyok hirdették. 1921-ben már megalakult a CSKP helyi szerve­zete, s 1923-ban a helyi képviselő­­testületi választások alkalmával győz­tes lett. Többségben kommunisták képviselték a falu lakosait, védték érdekeiket. Ez idő tájt létesült a „Nagy László­­né alapítvány“, amely a helyi sze­génység támogatására volt hivatva. Hetven hektárnyi földterület volt ez, egy nagy lakóházzal. A házban a falu munkaképtelen szegényeit he­lyezték el. A kommunisták kiharcol­ták, hogy ezt a földterületet a falu részes-aratóinak, kisgazdáinak osszák fel. Éppen ezért a nagyabonyi (Vei. Blahovo) szegényemberek közül ke­vesen cselédeskedtek. Ebből a föld­területből 800 négyszögölet kaptak, csekély haszonbér ellenében. Ha lova volt, távolabb 1600 négyszögölet is kaphatott. így azután a nagygazda, aki cselédet akart szerződtetni, kény­telen volt más falvakból ide csalo­gatni. Az ilyen bevándorlással az­után szaporodott a lakosság. Ha a szegényemberek dolgozni mentek, így szövegezték: „A Vörös­tagba megyek...“ NÉHÄNY SZOT A SZÖVETKEZETRŐL Községünkben a lakosság mindjárt a legelsők között alakította meg a szövetkezetét. Jól indult. Utána há­rom, négy évig „gyöngélkedett“, majd a hatvanas évek elejére a járás leg­jobb szövetkezetei közé küzdötte fel magát. Azóta Is jól kihasználva a helyi lehetőségeket, nemcsak a kö­zös gazdaság, hanem a tagjai is mó­dosak, kulturáltan élnek, becsülete­sen dolgoznak. Az egy főre eső jövedelem úgy­szólván megtízszereződött. Nem né­hány ember, hanem a tömeg részesül a közös gazdaság javaiból. A gyere­kek eltartása nem gond többé, bizto­sítva van a nyugodt öregkor. Jelen­leg egy év alatt több új ház épül, mint például 1920-tól 1940-ig. All még a falu egykori legnagyobb gazdájá­nak háza, s bizony a most épülő tí­pusházak bármelyike lepipálja. Hát még belül? Cj lakberendezés, csem­­pézett fürdőszoba, szőnyeg, központi fűtés stb. Száznál több a motorkerék­pár, s huszonegy személyautó szol­gálja a gyors, korszerű közlekedést. (XNKfr S öt év múlva...? A fél falu autón közlekedethet majd — saját személy­autóján. A MŰVELŐDÉS SEM MOSTOHAGYEREK Nemcsak az utak porát űzték el örökre, a könyveket sem hagyják be­porosodni. A házakban gyakori lát­vány a könyvszekrény. Az ifjúság­nak minden lehetősége megvan a ta­nulásra: nemcsak a középiskolákba, a főiskolákba is eljuthatnak. Igen nagy számban járatják az új­ságokat a lakosok; nem is egy, de több lapot. S ami ugyancsak említésre méltó: ma évente többen eljutnak a falunk­ból a külföldi országokba világot lát­ni, mint ezelőtt ötven évvel a falutól negyven kilométerre eső nagyobb városba. Ami hiányosságnak nevezhető, az az iskola tanterem-hiánya. Csak az első négy osztály tanulója fér el az 1937-ben épült háromtantermes isko­lában. Mintegy száz gyerek kénytelen autóbusszal a szomszéd faluba járni iskolába. No meg a kultúrház, ami valamikor iskola volt, s át lett alakítva, sem megfelelő. Hiába épül kocsma, bolt, ás egyéb épület, ha a kultúra hajléka egyáltalán nem megfelelő. A jövő nemzedék ezt bizonyára felrója majd. Ettől függetlenül bízom abban, hogy ezt a lemaradást behozzuk, hiszen az új iskola és az új kultúrház helyét már kijelölték ... Befejezésül annyit: azt, hogyan él­tünk 30—40 évvel ezelőtt, a mai fia­talok el sem hiszik. A mai életmódot természetesnek, magától értetődőnek tartják. GÄSPÄR IMRE, Nagyabony, (V. Blahovo) Tovább a helyes úton... Komor Hegyek közé ékelődik ez a falu. Lakossága azelőtt is jobbára földműveléssel, állattenyésztéssel fog­lalkozott, tekintettel a jő hegyi lege­lőkre. A hegyhátakon vadon termő som, csipkebogyó, boróka, mogyoró mindig jó kereseti forrást biztosított. A szántóföld javarésze néhány nagy­­gazda tulajdonát képezte: a lakosok egy része napszámosként, részesara­­tőként dolgozott náluk. A harmincas évek gazdasági vál­sága itt is éreztette hatását. Csökkent a mezőgazdasági termékek ára és sok gazda eladósodott. A nép életszínvo­nala mindinkább csökkent. Adóterhek alatt nyögött a lakosság. A háború vérzivatara ezt a környé­ket is alaposan megpaskolta. Nagy harcok és emberáldozatok árán vir­radt fel e kis község lakosaira is a szabadság napja. A hősi halottak sír­jait a helyi iskolás gyermekek sze­retettel gondozzák, ápolják, örök mementóul: „Soha többé háborút...!“ ÜJ KORSZAK — ÚJ ÉLET Az 1948. februári események hatá­sára megalakul a CSKP helyi szer­vezete, s megkezdi működését. Leg­idősebb tagjai: Lotz György, Mester András, id. Hodermarsky György és Magyar György voltak. Szervezőmun­kájuk során egyre szaporodott a párttagok száma. Községünk parasztsága — öt gaz­da kivételével — 1952-ben szövetke­zetbe tömörült. Nagyon nehéz volt az évezredes előítéletektől megszabadí­tani az embereket, megszokni az új, szocialista gazdálkodási formát. Las­san megszokták a közös munkát, s eredményesen gazdálkodtak. Így aztán azok a tagok is visszaléptek a szövetkezetbe, akik 1953-ban hátat­­fordítottak a közösnek. Egyetlen ma­gángazda küszködik csupán 4,5 hek­tár földjén: Gregócky József. Ajban (Háj) 1957-ben gyúlt ki a villanyfény. Azóta már emellett olvas, művelődik estelente a falu népe. A tagok sokat merítettek és merítenek ma is a Szabad Földműves c. heti­lapból. 1961-ben áttértek a szilárd jutalmazásra. TÖBBEN = ERŐSEBBEK Meggyőződvén arról, hogy a kis szövetkezet — amely bár 1037 hektár mezőgazdasági földterülettel rendel­kezett (csupán 315 ha szántó, 104 ha hét, a többi hegyi legelő) — nem képes a nagyobbakkel versenyezni, kiemelkedő eredményeket elérni, így hát 1964-ben az áji szövetkezet egye­sült a tornaváraljaival, Közős út né­ven. Ma egyöntetűen vallják: érdemes volt egyesíteni erőiket, ingó és in­gatlan közös vagyonukat. Erről leg­hűbben az eredmények tanúskodnak. Szakosították a termelést a talajvi­szonyoknak és a helyi körülmények­nek megfelelően. Tekintettel a nagy kiterjedésű hegyi legelőkre, a Juh­tenyésztést fejlesztik. Ezenkívül Jól bevált a jugoszláv hibridkukorica termesztése. Kis községünk lakóházainak száma száztíz: csaknem fele új, illetőleg át­épített. A szórakozáshoz, kulturális tevékenységhez lehetőséget nyújt az 1965-ben kibővített kultúrház (önse­gélyes alapon!), ahol számos színi előadást és gyűlést rendeznek. A ve­zetők közül Stupók Imre szervező­­munkája és kulturális tevékenysége érdemel említést. Jelenleg 9 személyautó van a fa­luban, amely többnyire szövetkezeti tagoké. Ez a szám valószínű még eb­ben az évben néggyel-öttel szaporo­dik. Az általános iskola és az óvoda szakképzett tanerői gondosan neve­lik, tanítják a jövő nemzedéket. Ne­kik a múlt csupán meseként él kép­zeletükben. El sem tudják képzelni, hogy valaha mezítláb, palatáblával jártak a gyerekek iskolába, maguk­kal vitték télidőben a 3—4 darab fát, hogy az iskolában ne dideregjenek. Ma már ez is a múlté. Szépen rend­­bentartott iskolában készülhetnek fel a legifjabbak a szocializmus építé­sére. A hazánkban bekövetkezett nagy társadalmi átalakulás és fejlődés, a népjóíét bizonyítja: helyes út a szo­cializmus útja. Farkas Rózsa századparancsnok A 72 éves Pénzes Kálmán A BB ■■ vörös szolgálatra Esztergomba, majd onnét Pestre a Mária Terézia laktanyába. Így lesz Károlyi Mihály katonája. Nyomban kapcsolatot teremt az Oroszorágból hazaérkező elvtársak­kal: Kun Bélával, Szamuely Tiborral, Nógrádi Sándorral és másokkal. A Magyar Tanácsköztársaság kiki­áltásakor (1919. március 21.) vörös­katonának áll. Védelmezi a proletár­hatalmat. Részt vesz a soproni és kecskeméti ellqnforardalmi zendülé­sek leverésében, s Pesten is harcba­­száll az ellenforradalmárokkal. S amikor már csend lett, akkor jött a külső támadás. Menetzászlóaljakat alakítanak. Bu­dára kerül a tengerészzászlóaljhoz az 1. századba, ahol Ramzer elvtárs volt a századparancsnok, s ő lett a he­Ezen mindannyian felháborodtak, s csak nagysokára engedelmeskedtek e parancsnak. Századparancsnokuk Mezőtúrnál megsebesült, így Pénzes Kálmán vette át a századparancsnok­ságot. Egy hídfőállást védelmeztek. Az ellenfél kétszer is támadott. Bár ösz­­szeköttetésük megszakadt a hadtest­tel, ott maradtak. Pestről várták a felmentő sereget. Ámde helyettük a románok jelezték jöttüket, erős tűz­zel. Eszteíenség lett volna az óriási túlerővel harcbaszállnl... Megadták magukat. Ez azonban gyenge kárpót­lás volt nejeik az elszenvedett vere­ségért. Ügy döntöttek, megtizedelnek minket. Már felsorakozott a kivégző­osztag, amikor egy román tiszt érke­zett ezredesi rangban, kezében a fel­mentő paranccsal. Azonnal véget ve­tett a kínos ceremóniának. Minden parancsnokot kihallgatásra rendelt. Egy tiszt közülük vérvörös arccal jött ki... Azt vallotta, hogy bekényszerítették a Vörös Hadsereg­be. Utána Pénzes századparancsnok következett. — Miért lett vöröskatona? — Meggyőződésből, ezredes úr...! — felelte. A pofon elcsattant. Majd a másik kérdés következett: — Ezután is bolsi leszel még... ? — Más nem is lehetek, csak bol­sevik — felelte kivörösödve, s várta a másik pofont. Am pofon helyett cigarettával kínálta meg az ezredes. — Magyar ember minden körülmé­nyek között legyen becsületes! — mondta neki határozottan. Ekkor esz­mélt rá, hogy az ezredes is magyar. Erdélyi magyar. Hat napig koplaltak a ceglédi fo­golytáborban. Voltak vagy tízezren. Hastífusz tizedelte soraikat. Pénzes­nek sikerült a válságos időszakot át­vészelni egy komiszkenyéren, amit 26 ezer koronáért vett. A fogolytáborból öt bajtársável együtt egy bukaresti élelmiszer-rak­tárba került, ahonnét megszöktek. Brassóban elfogták őket. A szökésért huszonöt bot járt. Csak az első tíz ütést érezték, a többit már nem. Egy hónapig nyomták a kórházi ágyat. S mi várt rájuk? öt évi kényszer­­munka. Node nagy szerencséjük volt: a csehszlovák konzul megjelent, s he­ten jelentkeztek, mint csehszlovák állampolgárok. Öt, a kényszermunká­ra ítéltet a lágerparancsnok semmi­képpen sem akarta elengedni. Erre a konzul kijelentette: „A román ha­tóságoknak nincs joguk csehszlovák állampolgár felett ítélkezni!“ Így az­után elengedték. Egy napot pihent a konzulátuson, majd supp-levéllel ha­zaérkezett Deméndre, 1920. június 28-án. Otthon újabb meghurcolás várt rá. A csehszlovák csendőrség nyolc napig vizsgálati fogságban tartotta Ipolysá­gon. Pelikán csendőrparancsnok az­zal akarta megbélyegezni, hogy cseh­szlovák katonákat lőtt agyon. Újból bevonultatták, s 1921 decem­berében sikerült levetnie az „angyal­bőrt“. Deménden ekkor alakult meg a CSKP helyi szervezete, és Pénzes Kál­mán a párttagok sorába lépett. 1923-ban Egegre (Hokovce) nősült. Itt először a pártszervezet elelnöke, majd 1926-tól 1938-ig elnöke volt. 1928-ban megszervezik a mezőgazda­­sági cselédek sztrájkját. Horn Izsók földbirtokost a kollektív szerződés feltételeinek betartására kötelezik. Megígérte, de nem sokáig tartotta be Horn a megállapodást. A párt bizal­mi embereit holmi ürüggyel elbocsá­totta, megfosztva a cselédeket szó­szólóiktól. Újból lecsökkentette a kommenciót. Bár ez a sztrájk nem végződött teljes sikerrel, a párt fel­­világosító munkája tovább folyt. Pén­zes elvtárs Safrankó elvtárssal járta a falvakat, s népgyűléseket tartottak. Később, amikor Safrankó elvtársat bebörtönözték, Lichner és Grünwald elvtársakkal együtt hirdette a párt szavát. Emiatt később sokat zaklatták Masaryk csendőrei. Illegalitásba kényszerülésük után a gyűléseket Pénzes Kálmánéknél tartották. Ilyenkor őrszem ügyelt. Veszély esetén a megadott jelszóra a titkos hátsó kijáraton távoztak a gyűlésezők. Csak ketten-hárman ma­radtak odabent, akik zajos kártyapar­tit csaptak. A gondos rejtegetés ellenére is egyik házkutatás alkalmával egy tag­könyvet találtak náluk. Házifogságra ítélték őket. Megúnta a csendőrőrsre járkálást és Budapestre távozott. Emiatt feleségét zaklatták, mivel fel­tételezték, hogy itthon bújdosik. Egy­szer vasraverték, mivel kommunista feleség módjára viselkedett. Börtönbe akarták vetni. — Megyek én — mondta a felesé­be —, de csak úgy, ha a négy gyere­kemet is vihetem. — Erre a gyerekek torkuk szakadtából ordítani kezdtek, mir,e a csendőrök faképnél hagy­ták.,.., — Nagyon nehéz időket éltünk ót — summázta a múltat Pénzes elv­társ —, de végre megjött a szabad­ság. Onnan, ahonnan vártuk. A di­cső szovjet hadsereg felszabadított minket a rabságból, az elnyomatás­ból. Felvirradt a mf napunk... ★ Pénzes Kálmán és társai nem této­váztak. Azonnal hozzáfogtak a párt­­szervezet újjászervezéséhez. Később pártelnök volt, s a mai napig is a párt ihű katonája. A közös gazdaság első elnöke, nyolc éven át pedig a népi /ogyasztási szövetkezet felügye­lő bizottságának elnöke. A fentiekből kitűnik, Pénzes elv­társ szinte ifjú korától a párt, az új kor harcosa. Megérdemelten kapta kitüntetéseit, emlékérmeit, amelyeket csillogó szemmel rakott elém. Viselje még sok éven keresztül a párt iránti hűség, áldozatkészség, a társadalmi megbecsülés e jelképeit a jogos büsz­keség örömével. TÓTH LÁSZLÖ • Egy volt ,a tizenhárom közül. TM­Deménden jött a világra. A szegénység már tizenkét éves korá­ban kenyérkeresésre kényszerítette. Pestre került, a szabad-kőművesek­hez. Frissiben részt vett egy „Mun­kát, kenyeret, nagyobb bért!“ köve­telő sztrájkban, amely mintegy hat­van ezer munkás Váci úti felvonulá­sával ért véget. A Marseillaise éneklése közben lo­vascsendőrök támadták meg őket. De nem torpantak meg! Lelkesen énekel­ték: „Nem lesz a tőke úr miraj­tunk ...“ A kardlapozásból neki is jutott. Az első világháború kitörése után hazamegy Deméndre (Demadice). Kom­­menciós cselédnek szegődik. Csak fél kommenciót kap, holott férfi-munkát végez. Ez rádöbbenti a kizsákmányo­lás könyörtelenségére. Lelke lázado­zik. Egész kommenciót követel! Az intéző először hajthatatlan, majd vé­gül beadja a derekát... 1917-ben kikerül az olasz frontra. A következő évben egy nagyerejű olasz ellentámadás szele egészen De­­méndig sepri. Jóformán meg sem pi­hen, törvényerejű rendelet értelmé­ben, mint húszéves bevonul katonai lyettese. Irány: Szolnok. Itt a románokat át­szorítják a Tisza balpartjána. Majd megütköznek a fehérekkel, akik több­nyire csendőrök voltak és megfuta­modtak. 1919 júliusában a Szolnok— Tószeg—Tiszavezseny frontszakaszt tartják. Megrohamozták a román csa­patokat s Mezőtúrig űzték őket. Node kémeik jelentése szerint Me­zőtúr környékén 28 ezer főnyi román sereg állt lesben. Egyetlen géppuská­juk volt a románoknak, azt is egy­hamar kilőtték: a templomtoronyba 'volt befészkelve. Ok jó tűzerővel ren­delkeztek, de alig voltak ezren. Egy páncélvonat is a segítségükre sietett, így a románok bekerítési hadmozdu­­leta nem sikerült. A tűzharc követ­keztében a vörösök 27 embert vesz­tettek, viszont az ellenfélnek sok halottja, sebesültje volt. Nyolcszáz hadifoglyot ejtettek, akiknek nagy többségük erdélyi magyar volt. Ezek nyomban hozzájuk csatlakoztak. Bevonultak Mezőtúrra, ahol lelke­sedéssel fogadták a vörösöket. Lepi­hentek. Éjfélkor riadóztatták őket. Politikai biztosuk közölte velük, hogy az Antant parancsára vissza kell vo­nulniuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents