Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-01 / 17. szám

A méhanyák vásárlásáról Akárcsak tavaly, a méhészek idén is hozzájuthatnak fiatal anyához, valamelyik nyilván­tartott tenyészállomáson, 50 százalékos kedvezménnyel. Az anyák rendelésének módja: Az előzű év tapasztalatai alapján a rendelésekkel válto­zások történtek, mely szerint az érdeklődők bejelentik igé­nyeiket, lehetőleg a legköze­lebbi tenyésztőnek (a tenyész­tők nevét és pontos elmét szak­­mellékletünk 8. számában kö­zöltük), mivel a megrendelés­nél figyelembe veszik a táj földrajzi fekvését és éghajlati viszonyait. Ettől eltekintve az igénylő bejelentheti igényét a nyilvántartott tenyésztők közül bármelyiknek. Ezek megrende­lőlapot és pénzesutalványt kül­denek, amelyen a méhész be­fizeti az anya árának 50 %-át. A kitöltött megrendelőlapot a pénzesutalvány igénylő részé­vel visszaküldi a tenyésztőnek május 15-ig. Az anyák ára a körzeti tenyészállotnásokon május 1-től szeptember 30-ig 100 korona, október 1-től ápri­lis 30-ig 150 korona darabon­ként. A nyilvántartott tenyész­tőknél május 1-től szeptember 30-ig 80 korona, október 1-től április 30-ig 100 korona dara­bonként. A megrendelő a fel­tüntetett ár felét fizeti, mivel az összeg másik részét a köz­pont téríti a tenyésztőnek. A megrendelőlapok beküldé­se az előírt határidőn belül fontos, mivel a tenyésztő érke­zésük szerint tartja nyilván s elégíti ki a megreudeléseket. Antal Zoltán Félreértés ne essék, nem az etetőkről kívánok beszélni. Er­re annyi kiváló szakirodalom van, hogy semmi újat nem tud­nék mondani róla. Az Időjárás — amely 10—12 éves ciklusokkal periodikusan változó, a tarlóvirág lassú, de biztos kimúlása — tette szük­ségessé a méhészetek életében az etetést. Indokolt tehát, hogy vele foglalkozzunk. Évtizedes tapasztalataim alapján az etetéssel, mint a méhekre élettanilag káros kö­vetkezménnyel, a veszélyesség sorrendjében szeretnék foglal­kozni. Tudom, hogy álláspon­az élelem-szegénységet leg­több méhész tavasszal pótolja, holott a szegény családokon még a tavaszi „nagyetetés“ sem segít, sőt kárt okoz. Nézzük közelebbről, milyen kárt szen­vedhet egy tavasszal etetett szegény család. Ha előnyösnek elfogadható a sokszor hangoz­tatott 50—60 %-os tavaszi fé­szek páratartalom, ahhoz nem kell nagy számolókészség, hogy megállapítsuk, napi 3—5 deci­liter víz elpárologtatása 50 li­ter ürtartalmú fészekben meny­nyivel növeli ezt a páratartal­mat, ha az 50 liter kétharmad része keretek, mézeslépek és tat a létért, akkor ellátó, ér­lelő, melegítő, párologtató te­vékenységre kényszerítjük és felmorzsoljuk maradék erejét. Szinte hallom az ellennéze­tek pergőtüzét. Akác alatt napi 8—10 kilót gyűjtenek be a méhek, és mégis változatlanul megy a fiasítás. Ez igaz. Ezek a méhek nem szenvedték át a telet és annak az egészségükre káros hatását. Ekkorra az utó­dok már szinte nem kívánatos számban utánpótlásként soka­sodtak. Hogy számukra sem közömbös ez a megfeszített munka, annak bizonyítéka az idő előtti kimúlás, akác után. tóm az eddigi bevett szokások­tól merőben eltér és ezért nem talál minden méhésznél elis­merésre. Magam is sokáig más nézeten voltam, míg kísérle­teim tévedésemről meggyőztek, ezért számítok ellenvélemé­nyekre és bírálatokra is. A tavaszi serkentő etetés (mint első számú kötelesség). Alkalmazását minden ellenkező nézettel szemben ellenzem! Saj­nos, sok őszi betelelési mulasz­tást erre alapoznak. „Majd ta­vasszal, akkor úgy is serken­tek.“ Van aki ezt csinálja, gon­dolván két legyet üt egy csa­pásra. Pedig tapasztalhatjuk, hogy élelemszegény vagy né­pességhiányos telelésnek tava­szi lemaradás a következmé­nye. A fedett mézzel gazdagon betelelt család — ha csak be­tegség vagy az anya előreha­ladt életkora ebben nem aka­dályozza — csodát műveli Mi­vel ez a kérdés lényege, meg kell egyeznünk abban, hogy tulajdonképpen ml fordítva méhészkedőnk. A helyes mé­hészkedés az volna, ha az aká­con és a következő legelőkön begyűjtött mézet lepecsételve, teljes egészében meghagynánk méheinknek. Azok a családok, melyek ter­mésük birtokában telelnek, nem szorulnak okvetlen külső be­avatkozásra, legfeljebb a tiszta víz itatására. Nem igénylik a gondos téli takarást sem, tava­szi fejlődésük mégis kiegyen­súlyozottabb, biztosabb. Az ilyen családok elérik a terme­lési határértéket, amely min­den méhész leghőbb vágya. Igaz, hogy ez esetben vala­mivel nagyobb a mézfogyasz­tás, ami azonban méh-kilókban megmutatkozik. A többlet méh­­kiló pluszként a fogyasztott méz értékének többszöröse le­het, és így kap értelmet a benthagyott élelem. Szinte ért­hetetlen, hogy eddig ez a ter­melési mód nem tudott elter­jedni. Szerintem gazdasági hát­tere lehet, vagy túlzottan kap­tárrendszereinkre helyeztük a fősúlyt és ettől vártunk min­den jót. Fentebb említettem, hogy a méhtömeg. Arányban áll-в ez a párologtatásból keletkezett víz a méhek által igényelt víz mennyiségével? (Nem szólva a kényszerű tavaszi nagyetetés­ről.) Mennyi vizet kell elnyel­niük ilyenkor a nyitott sejtek­nek, keretléceknek, kaptárfa­­laknak, az etetés következté­ben a sejtekben levő méznek, mely köztudott, erősen nedv­szívó hatású? De nézzük tovább. Egyezik-e a méhész serkentő tevékenysé­ge a méhek fiasításfejlesztő tevékenységével, ösztönével? Tudjuk, hogy az elszenvedett tél után minden maradék ere­jét erre kell összpontosítania. A válasz az lehet, hogy időben igen, de eredményben nem! Itt ütközik elsősorban a mé­hész etetési munkája, a méhek fennmaradásukért folytatott küzdelmeivel. Ahelyett, hogy segítené, megrontja azt. Ami­kor a család nagy harcot foly­Ugyanez fokozott mértékben fenáll a fejlődési ciklusban. Azt se felejtsük el, hogy ta­vasszal egy komoly termőképes méhcsalád csekély hányadára kényszerítjük a serkentő etetés feldolgozásának munkáját, míg az akácot egészségben és szá­muk összemérhetetlen arányá­val nagyobb tömeg gyűjti és dolgozza fel. Ezért nem lehet a kettő között párhuzamot von­ni. Befejezésül. Ha a sötét lépek a Noséma melegágyai, úgy a tavaszi serkentő etetés a me­legágy öntözésének, a táptalaj gondozásának tekinthető. Ne kórokozókat, hanem mézet ter­meljünk az eddigieknek fordí­tottjával és nagyobb eredmé­nyével. Egy következő írásomban a megkésett őszi etetésről szeret­nék beszélni. Német László 1ИЖМНШНММНПМНМИНМШ „Hora Olomouc -Ш11 Motto: „Aki я virágot szereti, rossz ember nem lehet" Tulipánok színes tengere fo­gadja a látogatót a „Flora Olomouc — 1971“ nemzetközi virágkertészeti kiállításon. Olomouc neve közismertté vált nemcsak az országban, de egész Európában. Az első lé­pést 1958-ban tette meg a ki­állítás rendezősége. Ekkor csu­pán öt vállalat állította a né­zők elé a természet eme szép­séges alkotásait. Két évvel ké­sőbb már 215 ezer látogatója volt a kiállításnak, míg 1967- ben — amikor 215 üzem (ebből 19 külföldi) mutatta be minta­­példányait — 800 ezer ember gyönyörködött a szebbnél-szebb virágokban. Az Idei kiállítás az eddigiek­től sokkal gazdagabb, impozán­­sabb. Ez elsősorban a hazai vállalatoknak, a szocialista or­szágok leghíresebb virágkerté­szeteinek, végül a külföldi üze­mek egész sorának köszönhető, melyek Európa határain túlról is elhozták a legszebb, legfél­tettebb virágtermékeiket. Nagy érdeklődésnek örvendnek pél­dául a moszkvai botanikusként és a kanadai vállalatok kevés­bé ismert virágkülönlegességei. A bemutató ékessége a tuli­pán. Nem csoda, hiszen ennek Jegyében nyílt meg a kiállítás, összesen 440 fajta virít az ágyásokban, s számuk megkö­zelíti a félmilliót. A tulipánok nemcsak a szivárvány hét szí­nében tündökölnek, de feketék is akadnak közöttük. Szín­pompájukat kiegészíti a 36 faj­ta nárcisz, a 16 fajta jácint s mindmegannyi hagymásvirág. A különböző pavilonokban mintegy kétszázezer dísznö­vény ejti ámulatba az érkezőt. A sok-sok gyönyörű látni­való mellett számos gyakorlati kérdésre is feleletet kap az érdeklődő. Leleményesen el­rendezett mintakertekkel, há­zak és terek parkosításával ismerkedhet meg a látogató. Lakások, erkélyek, folyosók díszítése, közhelyiségek deko­rálása, vágott virágok elhelye­zése a szobákban s még sok más tanulságot rejt a kiállítás, amelyet a néző otthonában al­kalmazhat. A rendezvény célja, hogy „virágéhessé“ tegye az embe­reket. Szorosan tartozzék ez az életéhez, akárcsak a rádió, a televízió, a színház. A lakás­­kultúrában kapjon elsőbbséget, kapjon rangot a virág. S ne csak nyáron ékesítse a' ház környékét, a szobákat, hanem az egész év folyamán. A nézők saját szemükkel győződhetnek meg róla, hogy mindez lehet­séges, megvalósítható, hiszen éppen a moszkvai kertészek jelentkeztek sok-sok kivitelben azokkal a hagymásvirágokkal, amelyek a tél folyamán nem­csak az üvegházakban, meleg­ágyakban, de otthonainkban is hajtathatók. A kiállítás a virágtermesztés széleskörű növelését is népsze­rűsíti. Arra serkent, hogy nagy­üzemi szinten foglalkozzunk termesztésével, hiszen nagyon is megéri. Az amerikai szegfű például milliókat hoz egy-egy hektárról. Nincs és egyenlőre nem is lesz kifizetőbb növény a virágnál. Kereslete egyre in­kább növekedik. Az emberek többsége szereti a szépet, nem sajnálja a pénzt a mutatós áru­ért. A kiállítás más meglepetést is tartogat. Számos kerti gép­pel, kertészeti szerszámmal, különböző kellékekkel, a leg­újabb vegyszerekkel is megis­merkedhet a látogató. Továbbá húsz sátorban árusítják a vi­­rágmagvakat, virággumókat, hagymákat, cserepes virágokat, díszbokrokat és egyéb kedves emléktárgyakat. A „Flora Olomouc“ jelentős találkozó színhelye lesz a na­pokban. Itt tanácskoznak majd a KGST országainak szakembe­rei és Összehangolják a virág­termelés, illetve az egyes faj­ták nemesítésének kérdéseit. Ez lesz a méltó biztosítéka, hogy mi is felsorakozunk a hagyo­mányos virágtermelő országok élgárdája közé. Végül még egy fontos beje­lentés: fcz idei kiállítást a párt 50. évfordulójának jegyében rendezték. A baráti országok­ból érkezett és bemutatott vi­rágkülönlegességek olyan ma­gas színvonalat kölcsönöztek ennek a sokszínű kiállításnak, hogy ez a maga nemében rep­rezentálja a szocialista tábor népeinek szépérzékét, virág­­szeretetét. Ennek tudatában el­mondhatjuk, hogy az idei ren­dezvény határainkon túl is öregbíti köztársaságunk hírne­vét. Ajánljuk, aki teheti, nézze meg ezt az impozáns, minden tekintetben nagyszerű kiállí­tást. Május 9-ig a „Flora Olo­mouc — 71“ várja a kertésze­ket és a virágok szerelmeseit. SÁNDOR GÄBOR a. szám 1971. MÁJUS 1. ф Talajfelszín-kezelési rendszerek a gyümöl­csösben. # jó bor, jó egészség ... # Kertészeti növények ikersoros ültetése. О Kevésbé ismert kerti növényünk a kínai kel. # Májusi figyelmeztető. ф Hogyan védekezzünk a gyümölcs férgese­­dése ellen. ф Itatás a kijáróban. Ф A virágpótló anyagok elkészítése és haszná­lata. ф Még egyszer a méh­anyák vásárlásáról. О Az etetésről. Ф Milyen kaptárakkal méhészkedjünk. FOLYTONTERMÖ SZAMÖCAFAJTA A szamóca aránylag rövid, ** másfél-kéthónapos fo­gyasztási idényének meghosz­­szabbítása végett mintegy két évtizeddel ezelőtt áttértek a hajtató házi és melegágyi ter­mesztésre. Sem ezzel, sem az eddigi folytontermő fajtákkal nem sikerült kielégíteni a sza­móca iránti keresletet. Ezért a wageningeni Kertészeti Ne­mesítő Intézetben egy új foly­tontermő fajtát állítottak elő, amely Revada néven került a termesztésbe s ma már 20 ha-t tesz ki az ezzel a fajtával be­ültetett terület. Az új fajta májustól késő őszig, az első dérig folyton vi­rágzik és hoz termést. A fajta iránt nagy érdeklődés mutat­kozik és területe hamarosan nagyobbodni, fog. Landw. Nachrichten Niederlanden, 1970) TAKARMÁNYLISZT szölötürkölybOl A szőlő feldolgozásakor a sajtolás után fennmaradó anya­got, amely szőlőhéjat, magot, rostanyagot (szárat) tartalmaz, frissen szívesen megeszi a szarvasmarha, sertés vagy ba­romfi. Egyes gazdaságokban a rövid idő alatt megromló anya­got kidobják vagy trágyázásra használják. A sok tápanyagot tartalmazó melléktermék fel­­használására, szárítására eddig sok eredménytelen kísérlet tör­tént. Egy szovjet állattenyésztő telep takarmányelőkészítő üze­mében a lncernaszárító beren­dezés kis átalakításával nagy tápértékű takarmányt állítottak elő törkölyből. (Trakt. Szefhozmas, 1970)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents