Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-01 / 17. szám

о

SZABAD FÖLDMŰVES

1971. május 1.

No. Ий ésszel mmi erűvel

.4

Kitűnően bevált a gyors helyzetváltoztatásra képes T—74-es traktorra szerelt szivattyú. A mozgó szivattyútelepet az engelszi vízgazdálkodási kutatóintézet dolgozót 1966-ban fejlesztették ki.

A műtrágyákat a csővezetékbe iktatott keverőgép az öntözővízbe juttatja, a fejtrágyázáshoz szükséges tápanyagok így Jutnak el a növények gyökereihez. Gyors, olcsó és hatékony megoldás.

elmés szerkezet, az MNSZ—700^as mozgó szivattyútelep emeli ki. Mint a mellékelt rajzon is láthatjuk, ez egy lánctalpas traktor hidraulikájára szerelt szivattyúberendezés, ami lehetővé teszi a szivattyú bármikori helyváltoztatását és különböző irányba való beállítását. A szivattyút a T—74-es traktorra szerelték, teljesítménye 700 liter másodpercenkint, vagyis percenként 42 m3. Egy hektár beöntözése (kb. 1500 m3) tehát 30— 40 perc időt vesz igénybe.

Mihelyt azt a beöntözött, illetve elárasztott területen a talajfeltételek megengedik, a táblákat elsimítják, előkészítik a vetéshez, és következhet a vetés. Egyúttal elsimítják az ideiglenesen húzott vizesárkokat is. A táblák vetés előtti elrendezése a talaj kötöttségétől, szerkezeti tulajdonságaitól függ. A simítást a vetéssel kombinálva egy folyamatban is végzik, esetleg két szakaszban, először a KPU—2000-A speciális simítóval elsimítják, közben kultivátorozzák, vagy boronálják a talajt, előkészítik a magágyat, a vetés pedig a második szakaszban történik. Mindez még kutatás tárgyát képezi és nincsenek kizárva újabb megoldások és újabb géptípusok a feladatok megoldásához.

Az öntözéses gazdálkodás a növények tápanyagellátás^ban is forradalmi változásokat hozott. A műtrágyák

részét az esöztetö öntözésnél, vizes oldatban juttatják a növényzetre. Ennek az eljárásnak inkább a hosszabb vegetációs idejű kapásoknál, a kukoricánál és a cukorrépánál van jelentősége. A trágya bekeverése csővezetékbe iktatott keverőgép segítségével történik.

A felsorolt érdekességekkel távolról sem merítettük ki azoknak az újdonságoknak, újszerű megoldásoknak a felsorolását, amit a gyakorlat itt már széltében- hosszában használ. Érdemes lenne megemlíteni a különböző átmérőjű polietilén csövek alkalmazását az öntözővíz elosztásánál, az esőztető berendezések számtalan típusát, mindez azonban meghaladja egy egyszerű beszámoló terjedelmét. Az itt látottakból és tapasztaltakból mindenesetre az a tanulság vonható le, hogy ha a mezőgazdaság valóban az egész társadalom ügyévé válik, ha a termelést odaadó és hozzáértő emberek irányítják és állandóan kutatják a célravezetőbb megoldásokat, a mezőgazdasági termelés a technikai vívmányok kihasználásával többszörösét is tudja nyújtani az eddigi eredményeknek.

MAKRAI MIKLÓS

Következik:

V. A szaratovi kalács története.

A nagyobb szemtermés eléréséért

Ahhoz, hogy a föld gabonát teremjen, a földművesek munkáján, a gépeken és a kedvező időjáráson kívül — talán első helyen említve — a tudományos kutatás is szükséges. Elsődlegesen fontos ugyanis, hogy a talaj a lehető legtöbb és legjobb minőségű szemtermést adja.

A Szovjetunióban a mezei növények és a gabonák nagy hozamait érik el, amiből — s ez közismert tény — kivitelre is jut elegendő. Például hazai gabonaszükségletünk egyhatodát a Szovjetunió gabonaszállitmányai biztosítják. Arra a kérdésre, hogyan lehet a hozamokat nemcsak növelni, hanem az egyes fajtákat a különféle éghajlati adottságokhoz is alkalmazni, az élenjáró szovjet növénynemesítők adnak választ, akik a tudományos kutatás terén sokéves tapasztalattal rendelkeznek.

Szovjet tudósok hozzájárulása a mezőgazdaság fejlesztéséhez

Vaszilij Pusztovojtov

akadémikus, a krasznodari mezőgazdasági kutatóintézet búzanemesítési osztályának vezetője

ф Amint ismeretes Lukjanyenko akadémikus nemesítette ki a kiváló minőségű Bezosztája I. nevű új őszi búzafajtát. Hol termesztik és milyen hozamokat ad?

— A Bezosztája I. kitűnő terméseredményt ad, nagyszerűen őrölhető és sütőipari felhasználhatósága is elsőrendű. Ellenálló a megdőléssel és az üszöggel szemben, korán érő fajta. A Bezosztája I. átlagos hozamai a Kaukázus északi vidékein elérik az 50—60 mázsát hektáronként. E fajta nagyobb mértékű termesztése által az őszi búza hozamai néhány év alatt kétszeresére emelkedtek. Jelenleg a

legtöbb vidéken a 30 mázsás átlagtermés a leggyakoribb, ami háromszorta több, mint a forradalom előtti időszakban volt. A Bezosztája I. pillanatnyilag a legnagyobb mértékben termesztett őszi búzafajta a Szovjetunió európai részében. Hét millió hektáron vetik, ami a Szovjetunió búzatermesztő területének több mint egyharmada. A Bezosztája I. elterjedésével a búza termésmennyisége további két millió tonnával növekedett. E fajtát négy millió hektárt meghaladó területen Bulgáriában, Magyarországon, Romániában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában is termesztik.

• Mit tesz kutatóintézetük annak érdekében, hogy újabb és még jobb búzafajtákat nemesítsen ki?

— Legfőbb feladatunkként jelenleg az 50—60 mázsás hektárhozamok határának túlszárnyalását tűztük ki. Búzanemesítő osztályunk a közelmúltban két új őszi búzafajtát nemesített ki, éspedig az Aurora valamint a Kavkaz nevűt. A kísérleti parcellákról nyert adatok arról tanúskodnak, hogy az új fajták minden követelményt maradéktalanul kielégítenek. Ezek a búzafajták 1968-ban egyes parcellákon 70 mázsás hektárhozamot is adtak. Az öntözés pedig a hozamokat egyenesen meghatványozza. A kaukázusi öntözött területeken célszerű növényforgó alkalmazásával

87,4 mázsás hektárhozamot értek el, ami 15,3 mázsával több, mint a Bezosztája I. hozama. Más kaukázusi kísérleti telepen még ennél is többet — a Bezosztája I-nél 17,8 mázsával nagyobb hozamot — értek el az említett új fajták termesztésekor. Az új őszi búzák esetében sikerült elérni azt, hogy e fajták nagy hozamuk mellett az üszöggel és a penészbetegségekkel szemben Is ellenállóak.

£ Milyen tapasztalatot szereztek a fagyálló búzafajták kinemesítése terén?

— Komoly figyelmet fordítunk az olyan őszi búzafajták kinemesítésére, amelyek a fagypont alatti hőmérsékletet is jól tűrik és nagy hozamokat adnak. A Bezosztája I-nek a fagyálló fajtákkal történő keresztezésével nyertük a Sztyepnaja 40 és a Luteszcenc 39 fajtákat. Mindkettő negyihozamú és fagyálló. Most a kísérleti parcellákon figyeljük és ellenőrizzük egyes tulajdonságaikat. Elmondhatjuk, hogy az új fajták jól vészelték át még az 1968—69-es igen kemény és zord telet Is. A Krasznodari kerület északi és keleti területein, ahol a hőmérséklet átlagos értéke elég alacsony, tehát jóval hidegebb az éghajlat mint másutt, a Sztyepnaja 40 fajta 91 %-a, a Luteszcenc 39-nek pedig 93,8 %-a bírta ki a kemény telet. Ezeket az eredményeket szűzföldön érték el. Az olyan területeken pedig, ahol előzőleg silókukoricát termesztettek, a Luteszcenc 39 minden egyede megmaradt, míg hasonló körülmények között a Bezosztája I. fajtájú őszi búza 40 %-a kifagyott. A legújabb fajták már jól tűrik a szárazságot is, korán beérnek és a megdőléssel szemben is ellenállók. S éppen ilyen fajtákat kívánnak a Szovjetunió déli vidékein élő termelők a növénynemesítő szakemberektől.

Pavel Lukjanyenko

akadémikus, a krasznodari Olajnövény Kutatóintézet növénynemesítő osztályának vezetője

• Milyen eredményeket értek el az utóbbi évek folyamán a napraforgó nemesítésében?

— Elöljáróban engedjék meg felemlíteni, hogy Oroszország területén 1913-ban hozzávetőleg egy millió

hektáron termesztettek napraforgót és egy-egy hektárról kb. hét mázsát takarítottak be. A teljesen száraz magok olajtartalma 33 % volt. Az egy hektárról betakarított napraforgóból csak 175 kg olajat (25 %-ot) préseltek. Ma a napraforgót kereken öt millió hektáron termesztik minden évben. Az átlagos hektárhozam 1968- ban 13,6 mázsa, a magok olajtartalma több mint 51 %-os volt. Egy hektárról 252 kg olajat nyertek, háromszorta többet, mint 1913-ban.

ф Milyen űj fajtákat termesztenek a Szovjetunióban?

— A sokéves kutatómunka eredményeképpen mezőgazdasági üzemeink olyan kiváló napraforgófajtákat termeszthetnek, mint amilyenek a Peredovik, a Vejgyelevszkij 368, az Armavisec, a Maják és mások. A vetésterület 95 %-án az intézetünk által kinemesített legújabb napraforgófajtákat vetik. A legjobb fajták olajtartalma meghaladja az 51 %-ot és rendkívül kedvező körülmények között eléri az 58 %-ot is. A nagy olajtartalom teszi lehetővé, hogy a szovjet népgazdaság évente egy millió tonnával több olajat termel ki.

Sz. É.

Mielőtt befejezném beszámolómat az engelszi vízgazdálkodási kutatóintézetben tapasztalt dolgokról, megemlítek még néhányat azokból az érdekességekből és megoldásokból, amelyeket az öntözéses vízgazdálkodás területén az intézet tudományos kutatói dolgoztak ki.

Az öntözéses gazdálkodás ugyanis számos űj problémát, valamint új lehetőséget vet fel, beleértve a technikai megoldásokat és az agrotechnikában alkalmazott újdonságokat.

A mezőgazdasági termelés szempontjából nézve a vetésforgóval, és a vetésforgóban szereplő növényekkel kezdeném. Az óriási kiterjedésű területek viszonyai között természetes dolog, hogy a vetésterületnek mintegy 70 %-án gabonaféléket termesztenek. Ennek több mint a fele tavaszi búza, negyedrésze tavaszi árpa, a maradék területen köles, rozs és őszi búza osztozkodik. A tavaszi gabonafélék tehát döntő túlsúlvban vannak. Ez annak a következménye, hogy a száraz nyarak után egyrészt nagyon nehezen alakulnak ki a feltételek az ősziek vetéséhez, a gabonafélék többsége tehát csak tavaszszal vethető, másrészt pedig az elvetett ősziek a tél beállta előtt nem jutnak elegendő nedvességhez, és így tápanyaghoz sem, és nem tudnak kellőképpen felkészülni az áttelelésre.

Ugyanakkor a talaj megfelelő vízforgalma esetében az őszi búzából itt is lényegesen nagyobb hozamot lehet elérni, mint tavaszi búzából. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésével megindul tehát az őszi búza térhódítása is, és a kutatóállomás dolgozói intenzíven keresik a vidék feltételeinek és az önötözési viszonyoknak legjobban megfelelő fajtákat. Ez itt nem okoz túl nagy gondot, mert a Volga túloldalán működik a szaratovi nemesítőállomás (következő számunkban ide is ellátogatunk), ahol több évtizedes munka alatt számos kiváló fajtát állítottak már elő a környék mezőgazadságának.

Nagyobb problémát okoz azonban az öntözés technikai feltételeinek megoldása. Itt ugyan nemcsak néhány öntözéses gazdaság kiépítéséről és üzemeltetéséről van szó, hanem a Volgából kiemelt víz maximális mértékű felhasználásáról minden lehetséges módon és minden rendelkezésre álló eszközzel. Az ilyen körülmény nemcsak lehetővé teszi, de ki is kényszeríti a különböző megoldások keresését, az újítók és az ésszerűsítők valóságos paradicsoma ez.

Van azonban néhány alapvetően fontos technikai intézkedés, melyek nélkül egyetlen megoldás sem lenne eredményesen alkalmazható. Ilyen szükséges intézkedés például a talaj tökéletes elegyengetése, mert rendezetlen, egyenetlen felületen sem a barázdás, sem az esöztető öntözés nem volna lehetséges. A mezőgazdasági szakemberek minden rendelkezésre álló gépet latba vetnek, hogy a lehető legjobban kiegyenlítsék a termőterületet. A mezőgazdasági gépipar szakembereivel karöltve a talajegyenlítő gépek egész sorozatát fejlesztették ki, ilyenek az ОТ—4-os, a PSZ—4-es, a P—4-es, a PSZ—2,75-ös stb. Az egyszerű simítok ugyanis ezt a munkát képtelenek elvégezni, mert követik a talaj felszíni viszonyait, és csak a szántóréteg felső felületét egyenlítik el.

A talajegyenlítés nehéz és költséges, de elkerülhetetlenül szükséges munka, ahol tehát elvégezték, ott már nagyon ügyelnek arra, hogy ez a síma feliilet megmaradjon. Kigondolták tehát a szántás legtökéletesebb módját, lényegében a gőzekés

szántás újabb'változatát. A DT—75K traktor előre- és hátramenetben billenős ekével ingajáratban végzi a szántást, a barázdák forgatása tehát állandóan csak egy oldalra történik, így sem szétszántások, sem orombarázdák nem jönnek létre, arról nem is beszélve, hogy megtakarítják a forgók fölösleges üresjáratait.

Az öntözésnek itt két egymástól független, de egymást kiegészítő módja alakult ki. Az egyik a nyárutói, vetés előtti barázdás talajáztatás (itt vlagozarjadkának nevezik), a másik pedig a vegetáció alatti esőztető öntözés. Az elárasztásnál 1200— 200 m3, az öntözésnél összesen 600 —1000 m3 vizet adnak hektáronkint.

A talajáztatás technikai megoldása alapjában véve a bolgár öntözésre emlékeztet, és furcsának tűnik, hogy éppen ez az eléggé munkaigényes módszer terjedt el itt a legjobbban.

A termelési folyamatok ésszerűsítésében azonban itt sem maradtak le, a barázdák készítését az ekében eszközölt egyszerű technikai beavatkozással oldották meg. A szántást pontosan a területek lejtési irányában végzik, mert valamilyen minimális lejtése itt csaknem minden táblának van. Az ötös ekén egy, esetleg két kormánylemezt meghosszabbítottak, éspedig úgy, hogy a meghosszabbított kormánylemez a talajszelvényt egy eketesttel tovább, a szomszédos barázdaszelet tetejére borítja. Az öntözőbarázdák tehát a vetéssel egy időben elkészülnek, a barázdák elkészítése tehát sem többletmunkát, sem többletköltséget nem jelent, hiszen a szántást mindenképpen el kellett végezni.

A barázdákba a vizet különböző kaliberű, állandó jellegű vagy ideiglenes vizesárkokban vezetik. Az árkok elkészítéséhez elmés megoldású, egy vagy kétoldalas árokmélvítő eke- : testeket alkalmaznak. Ezeknél a munkálatoknál célszerű a helyi tapasztalatoknak, a lejtésviszonyok többéves megismerésének a kihasználása, hogy a víz minél rövidebb úton és minél megfelelőbb mennyiségben rendeltetési helyre kerüljön.

A vizet a főkanálisból ugyancsak