Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-01 / 17. szám
1971. május 1. SZABAD FÖLDMŰVES 5 NYITOTT SILÖTORNYOK Ezekből a silőtornyokból a takarmányt az oldalfalon kiképzett ajtócskákon vagy pedig az erre a célra készített beállítható csúszdákon felülről lefelé ürítjük ki. Ilyen esetekben a tornyod alapzatát úgy építjük meg, hogy a pótkocsi vagy a végtelenített szállítószalag aláférjen. A nyitott tornyok megtöltését követőleg légtelenítés céljából szigetelő felső réteget és nehezéket képezünk ki a takarmány fölé. HERMETIKUSAN ZÁRT SILÖTORNYOK A sllótornyoknak ezen változatából a takarmányt alulról, de felülről is kiüríthetjük. A légmentes zárás így Is, úgy Is biztosítható. Más megoldással viszont a fonnyasztott szecskázott takarmányt tartósító tornyoknál csak a tárolás alkalmával szavatolható a légtelenítés, a takarmány kiürítésénél pedig a torony már nyitott. Ez annyit Jelent, hogy az ürítő mechanizmus behelyezése alkalmával és a kiszedés megkezdésénél levegő Jut a toronyba. A hermetikusan zárt, felülről üríthető tornyokat a takarmány kiszedése szempontjából átalakíthatjuk nyitott tornyokká is. A hermetikusan zárt, felülről üríthető silótornyok befedésénél többnyire olyan nagyságú fedőnyílást hagyunk, melynek betakarására hasonló nagyságú fémlemez szükséges. Ugyanis ezen a nyíláson helyezhető be a kiürítő készülék. Ennek az előnye, hogy a / fedéllemez visszahelyezése gyorsan történik, a légtelenítést pedig olajszigetelés biztosítja. A tartósító térségben kialakított hermetikus állapot az optimális belső anaerob feltételek biztosítása céljából szükséges, vagyis arra kell, hogy a behelyezett fonnyasztott szecskázott here vagy lucerna kifogástalan minőségű takarmánnyá konzerválódhasson. Nem bizonyította azonban eddig senki, hogy a konzervált takarmány vesztesége a nyitott silótornyokban való tárolásnál nagyobb lett volna, mint a hermetikusan zárt tornyok esetében. Egy azonban bizonyos, hogy a hermetikusan zárt silótornyok a konzervált takarmányok minőségére való tekintettel sokszorta biztonságosabbak, mint a nyitott tornyokban való tartósításnál. HASZNÁLATOS ANYAGOK A TORNYOK ÉPÍTÉSÉNÉL A silótornyok építésénél használatos anyagokat célszerűség szempontjából kell értékelni. Arról van ugyanis szó, hogy ezek az anyagok milyen mértékben szigetelik a vizet és a gázt, és mennyire ellenállóak a vegyi hatásoknak. Ezzel párhuzamosan nem lehet közömbös számunkra a silőtorony kivitelezési költsége és a feltételezhető üzemelési élettartam. Tény, hogy egy-egy torony-változatnak megvan a maga előnye és hátránya. Például a monolitikus vasbetonból készített silótorony víz- és gázbiztonság szempontjából előnyösebb, mint a vasbeton-elemekből vagy a' faanyagból épített silótorony. Ha azonban az anyag ellenállóképességét, tartósságát és a költségeket nézzük, amellett, hogy drágább, mégis a legcélszerűbb a zománcozott, vastag lemezből épített torony. Vitán kívül áll, hogy a víz- és e gázbiztonság, illetve a légmentesség nem kizárólagosan a felhasznált anyagoktól, hanem az egyéb részek légmentes összekapcsolásától is függ. Végeredményben a víz- és a gázbiztonság a hermetikus tér kialakítását az összehegesztett lemezekből készített vázak biztosíthatják a legjobban, esetleg a monolitikus vasbetonból épített tornyok belső falának üvegbevonata is képes erre. Azoknál a silótornyoknál, amelyeknél előregyártott elemeket, esetleg lemezből készített karikákat használunk, a víz- és a gázbiztonság, illetve a légtelenség a részek összeillesztésétől, szegecselésétől vagy összecsavarodásától függ. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a légtelenséget a lemezből készített tornyoknál hatványozottabb mértékben biztosíthatjuk, mint a vasbeton elemekből készült tornyoknál. A silótornyok építésénél még figyelmet érdemel a korróziónak ellenálló anyagok használata, mert az hatással van a tartósságra és a karbantartó javításokból eredő költség alakulására (gyakori mázolás stb.j. Tény, hogy a korróziómentes, mázolást nem igénylő anyagokból készített silótornyok karbantartó, javítási és felújítási költségei minimálisak. Ez egyben azt is Jelenti, hogy az ilyen anyagokból készült tornyok kivitelezési költsége Jóval nagyobb, mint a korróziónak nem ellenállók építése esetében. Mindamellett, ha mégis ilyan anyagok igénybevételéről döntünk, szükségszerű az egyéb, vagyis a Javítási költségeknek minimálisra történő csökkentése, melynek semmiképpen sem szabad a tartósság rovására történnie. Hermetikus silótornyok a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézet medziliáji részlegén. foto: -bod-Az építésnél használatos anyagok célszerűségét több tényező befolyásolja. Ilyen például a szériagyártás, a termelőeszközök színvonala, a saját építő kapacitás Igénybevétele, a nyersanyag adott időbeni költsége, a silőtorony kapacitása, a termelőüzem jövedelmének felhalmozódása. A költségekbe természetesen a szerelési munkákat is be kell számítani. A silótornyok életképessége meghatározásánál, illetve a leírásoknál két lehetőség közt választhatunk. Számolunk a valóságos fizikai elhasználódással, az Igénybevett ismert anyagok szavatosságával, vagy a logikusan meghatározott életképességgel. Feltételeink mellett az esetek legtöbbjében a fizikai elhasználódás következtében történő leírások Jöhetnek számításba. Elsősorban is az új, még a gyakorlatban ki nem próbált anyagokból készült silótornyok esetében. Igaz, hogy a szükséges tartósságot feltételezhetjük, ami a költségek kalkulációjánál a végeredmény ferdítését Idézhetné elő. Kérdéses továbbá, hogy reális-e használhatóság szempontjából az ilyen építménnyel hosszabb távon számolni. Ugyanis a nyugati szakirodalomból merített adatok azt mutatják, hogy ott a silótornyok globális életképességét 30 évben határozzák meg. Véleményünk szerint az életképességnek Ilyen meghatározása meglehetősen pontatlan. Mégpedig azért, mert például a vasbeton sllótornyoknak legalább 40—60, az email lakkal mázolt lemezből készült tornyoknak legalább 30—40, a cínezett lemezből készített tornyoknak pedig legalább 20—30 évig kell tartaniuk. Természetesen a részünkről vázolt adatok is csak a megközelítő igazságot fedik. A tartósság mindig a használt anyagok minőségétől, a szerelők lelkiismeretes munkájától, a védőmáztól és egész sor más tényezőtől is függ. (Folytatjuk.) termékek minőségellenőrzéséről ellenőrzést is folytasson я ott történt a hiba, hogy a húsipar üzemeiben azokkal szemben, akik elkövették, nem alkalmaztak radikális, anyagilag is sújtó intézkedéseket. Megállapítottuk azt is, hogy a húsipar ellenőrző hálózata nem teljesíti kifogástalanul hivatását, ami abból is kitűnik, hogy egyes vezető dolgozók nem tették magukévá azt az alapelvet, hogy aki irányít, ellenőrizzen is. Egyszóval, nem éreznek felelősséget a gyártmányokért. A feldolgozó üzemekben sincs alapos ellenőrzés a nyersanyag beérkezésénél, az áru belüzemi manipulációjánál és a termékek elszállításánál. Példa erre a kelet-szlovákiai húsipar, ahol 62- ből a szepesi kolbász (spišská) 56 küldeményét üzemi minőségellenőrzés nélkül szállították az elárusítókhoz. A levočai feldolgozó üzem 308 turista szalámi küldeményéből csupán hatot ellenőriztek. A gelnicai feldolgozó üzemből 30 szepesi kolbász-külde mény minőségi ellenőrzés nélkül került a fogyasztókhoz. Az ! elenyésző számú laboratóriumi belüzemi ellen őrzésről ugyan a műszaki termelési részlegek vezetői jelentést kapnak, de mit segít ez, amikor a felelősség gél felruházott egyének nein veszik figyelembe a jelentésben szereplő mi nőségi adatokat, s indokolt esetben sem állítják le a kifogásolt minőségű áruszállítmányt. őszintén ki kell jelenteni, hogy az ellenőrzésben észlelt hiányosságok elharapódzásában Kelet-Szlovákiában nagyban hozzájárult a húsipar üzemi laboratóriuma működésének beszünte tése is. A hentesüzletekbe szállított friss, feldarabolt hús minőségével összefüggésben minden Üzemnél ugyanazokra a hiányosságokra figyeltünk fel. Például a fölnégyeit marhánál megfigyeltük a medencében és a vese körül lerakődott faggyúréteg bennmaradását (azt el kellett volna távolítani), a sertéscombnál és a karmenádlinál vastagabb szalonnaréteget hagytak, mint a norma előírja, s még valami, a karéjon hagyják a nyakat, s a bordát szélesebbre vágják, mint szabadna. Ezzel a friss hús fogyasztói minősége ugyan megmarad, de a normák szerinti ár az említett körülmények következtében vitatható. Mindamellett azt kell mondanunk, hogy az első félévhez viszonyítva a húsipar részéről a jobb minőségre való törekvés érdekében történtek bizonyos lépések. Ez persze nem vonatkozik a belüzemi minőségellenőrzésre. Ugyanis nem tudják felmutatni, hol, mit és mikor állapítottak meg, és milyen intézkedéseket tettek. Ezt bizonyítja az esetenként csupán szőrén-szálán alkalmazott felelősségrevonás és anyagi természetű bírságolás. A húsipari üzemek laboratóriumi minőségellenőrző hálózata a múlt esztendő második felében 29 911 kg árut minősített fogyasztásra alkalmatlannak. Ezzel szemben felügyelőségünk 99 043 kg húsáru forgalmazását tiltotta le. Ebből is látható, van különbség a két ellenőrző tevékenység közt. De még mennyire hogy vani A belüzemi ellenőrző szerv 84 699, az Állami Minőségellenőrző Felügyelőség pedig 348 709 koronát mutatott ki indokolatlan nyereség címén. Emellett felügyelőségünk csupán rajtaütésszerű ellenőrzéseket végzett. A felszínre hozott hiányosságok következtében a húsiparban újabban merészebben alkalmazzák a pénzbírságolást. Legutóbb saját ellenőrző tevékenységükből eredően 19 esetben megróvást alkalmaztak, s az érintett dolgozóknál 145 955 koronával csökkentették a prémiumot. Ezenkívül nyolc dolgozót elbocsátottak vagy áthelyeztek. A szakágazati igazgatóságok, okulva felügyelőségünk által a minőség terén észlelt hiányosságok feltárásából, mélyrehatóan elemezték a fogyatékosságok okait és utasították alsóbb szerveiket az áru minőségének az állami szabványban meghatározott norma szerinti betartására. Hisszük, hogy az intézkedés a közeljövőben a húsáru jobb minőségében jut majd kifejezésre. Felügyelőségünk ezt nem téveszti szem elől, sőt szükség esetén szigorúan eljár azon vezető dolgozók ellen, akik az áru jó minőségéért felelősek. Végeredményben a belüzemi és a külső ellenőrzés arra hívta fel a figyelmet, hogy a húsáruk jobb minőségénél befolyást gyakorolhatna a minőségi norma eltorlődásához igazított kiskereskedelmi ár. Vagyis a gyengébb minőségű áruért (ugyanabban az árucsoportban) kisebb, a kifogástalan minőségű áruért pedig teljes kiskereskedelmi árat kellene megszabni. Felügyelőségünk a két hálózatban az 55,8 százalékból 48,7 százaléknyi húsárut rossznak minősített, s emellett a húsáruk későbben is teljes értékben kerülnek a fogyasztókhoz. Ezért az illetékesekkel megegyeztünk a minőségi normák szigorú betartásában. Megegyeztünk továbbá a termékek norma szerinti kiskereskedői árában is. Tehát egyik a másikkal szorosan összefügg. Amennyiben az árjegyzékben nem szerepel a norma alatti termék értékbelit meghatározása, szükséges lenne, ha az ilyen hústermék leértékelt áruként kerülne piacra. A gyakorlatban persze ez még nincs így, mert a gyenge minőségű áruk a kereskedelembe teljes értékkel kerülnek, s az üzletvezetők — kevés kivétellel — az ilyen árut is átveszik. Ebben a tekintetben a szállító s az átvevő nem jár el törvényesen. A kérdéssel behatóan újabban a Szlovák Árképző és Normalízáló Hivatal foglalkozik, de az is fontos, hogy más központi szervek is szívügyüknek tekintsék. Ezzel párhuzamosan persze meg kell oldani a jó minőség ellenőrzését célzó anyagi természetű feltételeket is. Tudomásunk szerint erre hamarosan sor kerül. A vázolt intézkedések a felügyeletről, valamint az ellenőrzésről szóló törvény novelizálása a szocialista országok, de főleg a Szovjetunió tapasztalatai alapján a jövőben feltétlenül biztosítják a nálunk gyártott húsáru jobb minőségét. LADISLAV KALINA mérnök, az Állami Minőségellenőrző Felügyelőség főigazgatója Kihasználják a lehetőségeket ® Len helyett kender ф 10 hektáron termesztenek kendert ф 73,4 q átlagtermés ф 13 ezer 980 korona tiszta bevétel hektáronként. Azt hiszem, még sokan emlékeznek arra az időszakra, amikor a kendergyárak kapacitásának növelése volt a cél. A kenderszár felvásárlási ára lényegesen javult, s így a termelők rohamosan növelték az említett növény vetésterületét. Ebben az Időszakban tért át a Töü-i gyár is a kender feldolgozására és termesztésére, így a környező szövetkezetek számára is Jó feltételek alakultak ki, mível közel volt a feldolgozó üzem. A rostnövény-termesztők szlovákiai értekezletén találkoztam össze Vojtek Jánossal, a Trávníky-1 szövetkezet egronómusával, akivel elbeszélgettem a szóbanforgó növény termesztése körüli problémákról, valamint az általuk e téren elért eredményekről. A Trávníky-1 szövetkezet a komárnol Járás egyik legkisebb gazdasága. Mindössze 322 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, amiből csupán 301 hektár a szántó területe. Az ötvenes években a szövetkezetben lentermesztéssel foglalkoztak, de később — amikor ez említett lenfeldolgozó áttért a kender feldolgozására — ők is áttértek a kender termesztésére. Az utóbbi négy évben 10 hektáron foglalkoztak ezen növény termesztésével, s hozzá kell tenni, hogy nem megvetendő eredménnyel. A múlt évben átlagosan 73,4 mázsa rostkendert takarítottak be a vetésterület egy hektárjáról. — A kender nem munkaigényes növény, nem szükséges gyomirtást végezni, mert mire a gyomok elérik a 20 cm magasságot, addigra a kender már az egy métert Is meghaladja, s ekkor már nem tehetnek különösebb kárt a növényekben a gyomok. A kender a homokos és vizenyős talajokat Jtedveli, ami a mi viszonyainknak jól megfelel — mondta többek között Vojtek elvtárs. A gondos talajelőkészítés után a szóbanforgó szövetkezetben 110 kilogramm vetőmagot szórnak el egy hektáron. A vetést 6 cm sortávolságra és 4 cm mélységre végzik. Kellő gondot fordítanak a tápanyagpőtlásra is. A kender vetésterületének egy hektárjára 20 kilogramm nitrogén, 40 kg P2O5 és 60 kg K2O tápanyagot adagolnak. Amint már említettem, a múlt évben 10 hektár területen 73,4 mázsa átlagtermést értek el. Ez 13 ezer 980 korona tiszta bevételt jelentett a szövetkezetnek hektáronként. Sokan kérdezhetnék, miért nem növelik tehát a nevezett növény vetésterületét? Vojtek elvtárs erre Is megiadta a választ. A szövetkezet eléggé nagyszámú állatállománnyal rendelkezik, s az állatok számára már így is csak nagy erőfeszítéssel sikerül biztosítani a szükséges takarmánymennyiséget. A kender vetésterületének bővítéséről tehát szó sem lehet, de a jelenlegi 10 hektárral a továbbiakban is számol a szövetkezet. Az agronómus bevallása szerint az értekezleten tapasztaltakat gyümölcsöztetni szeretnék, hogy még gazdaságosabbá és színvonalasabbá. tehessék termelésüket. Mint ismeretes, a múlt évben csupán 1888 hektáron termesztettünk kendert, holott a feldolgozó üzemek zavartalan működésének biztosításához legaláb 2800 hektáros területen — 75 mázsa átlagos hektáronkénti kenderszártermés esetén — lett volna szükség. A jövőben tehát feltétlenül növelnünk kell a nevezett növény, és általában a rostnövények vetésterületét, ha azt akarjuk, hogy ebből a fontos és nélkülözhetetlen nyersanyagból önellátóak legyünk. —bor— A Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia Tudomanvos és Műszaki Ismeretterjesztő Intézetének közleményei.
