Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-24 / 16. szám
A JUHOK KERGESEGE A kergeség a juhok (ritkábban az egyéb kérődzők) súlyos veszteséggel járó megbetegedése, amely az állat mozgásának és tudatának zavarával jár. A kerge juh elmarad a nyájtól, fejét lehorgasztja, figyelmetlen, eltompult, néha viszont izgatott, céltalanul elrohan, fogait csikorgatja stb. Ezen kezdeti tünetek hamar megszűnnek, az állat látszólag gyógyul, de néhány hónap múlva ismét kitör rajta a betegség, melynek legfeltűnőbb jelenségei a következők: a beteg juh társai mögött cammog, mozgása furcsa, rendellenes, mivel körben jár, fejét ferdén tartja vagy lógatja, futás közben minden ok nélkül hirtelen és váratlanul irányt változtat, hemperegni, gurulni kezd, fejét hátraszegi, vagy ellenkezőleg, mélyen lehorgasztja. A leírt mozgások nem tudatosak, hanem kényszerűek és az agy megbetegedésével függnek öszsze. A kerge állat tudatának zavartságára mutat az is, hogy szemeit félig csukva tartja és nem érdekli őt a takarmány sem. A táplálkozás csökkenése, hiánya miatt a beteg juh fogy és némelyike el is hull. Egyes kergeségben szenvedő állatok hátsó végtagjai gyengék, testtartásuk ingadozó, rogyadozó, esetleg teljesen bénult. Mindez a gerincvelő megbetegedésére utal. De vajon mi lehet ennek a különös betegségnek az eredeti oka? Már néhányszor rámutattunk e lap hasábjain arra, hogy a Eredmények A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének vöki (Vlky) szervezete megtartotta évzáró gyűlését. A 25 tagból álló szervezet 1970-re vállalt kötelezettségeit 120 %-ra teljesítette. A tagok 90 %-a törzskönyvezett fajtától származó állományt nevel. A tojótyúkok teljesítménye kiváló, így a tagok a tervezettnél 6000 darabbal több tojást adtak el a közellátás céljára. Nagy mértékben túlteljesítették vállalásukat a lúdeladás szakaszán is. Idén a vörös nyuhemsir és a különleges, fehér tallszínö rodejlend tojótípus baromfival próbálkoznak kísérletszerfien foglalkozni. Három újzólandi fehér és két kaliforniai fehér anyanyulat is vásároltak szaporításra. Reméljük, hogy idén még szebb eredményeket érnek el a helyi szervezet tagjai, mint az elmúlt esztendőben. Dömötör Zoltán, Vők (Vlky) kutya beleiben sokféle g a- 1 a n d f é r e g él, és az eb ürülékével a külvilágba kerülő petéket a velük szennyezett fű fogyasztása révén a növényevő, esetleg mindenevő állatok, mint köztigazdák (szarvasmarhák, lovak, juhok, sertések) veszik fel. Ezekből a petékből kibújnak az álcák és befúródnak a bél falába, innen a vérkeringésbe kerülnek, amely az egész szervezetbe eljuttatja őket, ahol a fejlődésükre legkedvezőbb helyen nagy számban megtelepszenek, és fejlődnek. Másutt hosszabb-rövidebb idő után elpusztulnak. Nos, egy bizonyos galandféreg-fajta petéi szintén így kerülnek a kutya ürülékével a fűre, amellyel bejutnak a juh gyomrába, feloldódik a héjuk, kiszabadul belőlük az álca, s a vérkeringés eljuttatja az agy velőbe (ritkábban a gerincvelőbe). Itt tömlőszerű hőlyagféreggé növekedik, amely az agy rendes működését a rá gyakorolt nyomás következtében megzavarja. Elég gyakori, hogy hűvös, esős idők beálltával náthássá válnak a tyúkok, fejükön, torkukon elváltozások: duzzanatok, pirosság észlelhető, szörtyögnek, fejüket rázzák, orrukból, csőrükből váladék szivárog. Náthásak, mondják ilyenkor a tyúktartók. A leggyakoribb kérdés ezzel kapcsolatban: hogyan lehet ezt elkerülni, mivel lehet gyógyítani? E kérdésekre csakis állatorvos tud válaszolni s csak akkor, ha előzőleg alaposan megvizsgálta az állatokat. A szükséges gyógyszert is ennek alapján javasolhatja: a náthás tünetek ugyanis sokféle betegséget jelezhetnek. A legáltalánosabb légzőszervi betegség a mikuplazmózis, amely a 16 hétnél fiatalabb csirkék, valamint az intenzíven termelő fiatal tyúkállomány légzőszervének betegsége. Orrfolyással kezdődik, a légzőszervek nyálkahártyái kipirulnak, a szemek bedagadhatnak, az orr, a szemgödör ürege megduzzadhat. Sípoló légzés, szörtyögés, tüsszögés hallható különösen reggel és este, amikor a tyúkok az ülőrudakon tartózkodnak. Hasonló tüneteket okoz a baromfihimlő nyálkahártya kiütéses alakja, amikor is a szemgödör alatti üreg, a száj és légcső betegszik meg. A be-A fentebb leírt kényszermozgások és öntudati zavarok a hólyagféregnek az agyra való hatásával függnek össze. Az agy velőben (vagy gerincvelőben) képződött hólyagokat nem lehet eltávolítani, illetőleg ez csak egészen kivételes esetekben, műtét segítségével sikerül. A műtét lényege, hogy a koponyát meglékelik és a hólyagot csipesz segítségével eltávolítják. Az operáció kimenetele csak akkor kedvező, ha csupán egy hólyag van az agyban és ennek elhelyezkedése megállapítható. Különben a beteg juh nem gyógyítható. Sokkal fontosabb a betegség megelőzése, mint a rendszerint kilástástalan gyógyítási kísérlet. Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy juhainkat megkíméljük ettől a veszedelmes betegségtől? Elsősorban gondoskodnunk kell arról, hogy a pásztorkutyák számát a lehető legkisebb mértékre korlátozzuk. Minden pásztorebet évente kétszer részesítsünk gategség kezdetén mintha grízes lenne a tyúkok szájának, légcsövének nyálkahártyája. Az idült baromfikolera is okozhat légzőszervi megbetegedést, ál lebeny duzzadást. A fertőző bronchitis fiatal csirkék nátháját, légutainak betegségét, a légcsövek alsó részének megbetegedését okozza. Tyúkoknál e betegség egyik tünete a rücskös tojáshéj, a tojásképző szervek sorvadása. A ragadós nátha — az egyéb légzőszervi megbetegedések tünetein kívül a fej és függelékeinek kékes-vörös elszíneződését is okozza. E rövid felsorolásból is látható, hogy a tyúkok légzőszervi betegsége — amelynek legtöbb esetben a nátha a kísérő tünete — többféle betegség lehet. Hogy melyikről van szó, állatorvos feladata eldönteni, úgyszintén a védekezés, gyógykezelés módját is. A baromfitartó sokat tehet állományának egészségvédelme érdekében. Néhányat felsorolunk a fontos tennivalók közül. Gondoskodni kell arról, hogy a tyúkok, csirkék óljában mindig friss, tiszta levegő legyen. Ezt rendszeres szellőztetéssel, tisztaság és rend tartásával érhetjük el, valamint azzal, hogy nem tartjuk zsúfoltan az állalandféreg-ellenes kezelésben, melynek célja a galandférgek megölése és a bélből való eltávolítása. A galandférgek elpusztítására és kiürítésére szolgáló gyógyszereket az állatorvos előírása szerint kell alkalmazni. A pásztorkutyákat a kezelés tartama alatt, de még hat óráig azt követően is kemény padlóburkolatú helyiségben (kamrában) kell tartani és az ott ürített bélsarat a benne levő galandférgekkel és petékkel együtt egy előre elkészített, legalább 75 cm mély gödörbe kell ásni. A kezelési helyet rendes tisztogatás után forró 6 %-os szódaoldattal, vagy 3 %-os lúgoldattal alaposan fertőtlenítjük. Ha valamely kergeségben szenvedő juh a legelőn elpusztul, azt le kell vágni. Agyvelejét sohase dobjuk a kutyáknak, mert a benne levő hólyagféregből galandféreg fejlődne ki, amely a kergeség tulajdonképpeni forrása. Dr. FLORIAN ENDRE tokát. Ha nincs trágyaakna az ólban, gyakran kell takarítani. Az állatok zavarását, törését kerülni kell. Helyváltoztatás, oltás alkalmával vitaminkészítményt szükséges adni a tyúkoknak, hogy kevésbé viselje meg őket a beavatkozás. Egykorú, egyfajta állatokat tartsunk együtt, érzékeny tojóhibrideket például veszedelmes könnyelműség edzettebb nyuhemsirrel (Newhampshire) együtt tartani, éppúgy, mint kétéves tyúkokat fiatal jércékkel. Övjuk állatainkat a fertőzésektől: elkerített helyen, vagy ólban tartsuk őket, idegen személyek, máshonnan származó eszközök (tojástálca, táposzsák) ne kerüljenek közéjük. Külön kell szólni az A-vitaminról, amelyet fertőzéseket távoltartó vitaminnak is szoktak nevezni. E vitaminnnak van legnagyobb szerepe a nyálkahártyák épségének, egészségének fenntartásában, s a légzőszervi megbetegedések ' éppen e hártyákat támadják meg. meg. Használjunk tehát rendszeresen А-vitamint tartalmazó készítményeket. Még a tápot etetők is jól teszik, ha időnként hozzájuttatják állataikat, s még inkább kell ezt azoknak tenniük, akik gazdasági, házkörüli takarmányokkal etetik tyúkjaikat. —-g— „Náthásak“ a tyúkok fa poráéi vadásztársaság egy elaggott fajdkakas lelövésével akart engem megbízni. A nagy kakas a slovinka Skala hegy platójának viharvert szurokfenyőjén dürgött. Az ezer méternél jóval magasabb mészkőtömb tetején virágos rétek zöldelltek, amelyeket csak július végén kaszáltak a Poráéi Egységes Földművesszövetkezet tagjai. A rétet szegélyező tűlevelű fákat és a meredek hegyoldalba kapaszkodó lúcost nem a porainak birtokolták. Más volt annak a gazdája, de hogy kinek képezte tulajdonát a két különálló gaz-Witás daság mezsgyéjén tengődő szurokfenyő, a mai napig is nyitott kérdés. Nem fér kétség ahhoz, hogy a Poráéi Egységes Földművesszövetkezetnek is van egynéhány tűlevelű fája a „Skalkán“, de hogy a rokkant fenyő slovinkai vagy pedig poráéi gallyán dürgött-e a nagykakas, tisztán az udvarló madár hangulatától és háremének szeszélyétől függött. Vitatkozni a fölött, hogy kinek a tulajdona a szurokfenyő, fölösleges időfecsérlés lenne. A kérdés leghelyesebb megfejtésének azt tartották, ha már az úgyis vibráló hangú „hőstenor“ lelövésével a mi vadásztársaságunkat bízzák meg. Udvariassági szempontból és vadásztársaim nevében elfogadtam a meghívást, de egyetlen percig sem kételkedtem abban, hogy tulajdon kakasunkat fogom majd elejteni. Április végi szombat volt. Varázslatosnak és tündöklőnek ígérkezett a tavaszi éjszaka, amely ellenállhatatlanul csábított a megújhodó természet ölébe. Teljes szélcsend uralkodott a tájon, amelyet csak a baglyok szerelmi suttogása tett kissé indiszkrétté, különben még a tavalyi összepödrődött száraz levél sem rezzent meg. A hold vékonyka sarlójának vérszegény fényével megvilágított dülőúton ballagtam célom felé. Óvatosan haladva közeledtem a Skala platójához. Csak egyetlen egyeszer (de akkor is csak véletlenül), zavartam meg a tavaszi éjszaka magasztos csendjét, mert göröngybe botlottam. Akaratlan botlásommal lappantyút (Caprimulgus europaeus) riasztottam fel, amely a dülőút szélén aludva holnapi szerelmi programjáról álmodott... Pirkadatkor a Skala tetejére értem. A bagolyhuhogás akkorra már teljesen elnémult. Feltartóztathatatlanul közeledett a napkelte. A terjedelmes rétség alsó felében a reggeli ködfátyol mögött a lúc meg a vörös fenyő átláthatatlan tömeggé olvadt össze és fantasztikus alakot öltött, amely csak las- C san engedte leleplezni az egyes fák körvonalait. ... Egy korhadó fatönkre ültem, hogy szívem heves dobogását csillapítsam, amely úgyszólván dörömbölt, mint a közelfekvő Mecizev község kovácsoló vízimalma ... A közeli bokor védelmében ugrándozó vörösbegy füttyszava hallódott, kalapomat pedig szárnyával súrolta a fejem fölött sípoló szalonkapár. Telivér tavasz jelentkezett mindenütt és mindenben. Életre kelt az eddig alvó természet. A lényekben felébredt a természet parancsolta fajfenntartás ösztöne. Belemélyedtem a virradat muzsikájába, a lágyhangú ta-Dürgő siketfajd-kakas vaszi pacsirta koncertjébe. Gyönyörködtem az ébredező nap reggelének pazar szépségében. Mély merengésemből különös zörgés riasztott fel. Hevesen dobbant a szívem. Vadászhideglelés borzongatta meg a hátamat. Vacogott a fogam, mert a nagykakas szólalt meg. Koppantgatott. A laikus azt hinné, hogy a kakas vaskos csőrével csépeli a fenyő száraz gallyát... Kissé megnyugodtam és feszülten figyeltem a fajdkakas szerelmi énekének nyitányát: a „tek, tek, teket“, amely után a havasi trubadúr áriájának többi strófája következett: a böffentés és köszörülés... Azonnal talpon voltam és szinte kővé meredtem. Hallgatóztam. A dal után következő rövidke szünet programját mezei egér cincogása és rakoncátlankodása töltötte be. Szorgalmasan szagolgatták halolajjal zsírozott csizmámat a kíváncsi párák. Felújult a szerelmi ének. A böffentés utáni köszörülés pillanatában két óvatos ugrást tettem, hogy megközelíthessem a dürgő kakast. Sikerült az ugrás, hiszen a talaj sima volt akár a billiárdasztal. Ismételt ugrásaim közben egyszer sem ütköztem akadályba, és nem riasztottam el az áradozó „hősszerelmest“. Félig csukott szempilláim áttetsző fátyla mögül csodáltam az ősmadár rekord teljesítményét és klasszikus alakját. Gyönyörködtem kinyújtott nyakában, ércfényű mellében és legyezőszerűen kitárt farktollaiban. Sárgásszürke csőre topázként ragyogott a felkelő nap bíborsugaraiban... Micsoda leírhatatlan szépség! Nincs rá szavam, hogy ecseteljem az örök természet (Kucsera Szilárd felvétele) e ragyogó kincsét, bolygónk távoli múltjának ránkmaradt örökségét! Ismét rövidke szünet. Síri csend honolt a tájon. Légyzümmögés sem hallatszott. A szellőcske is bóbiskolt Aiolos, a szelek istenének ölében, nehogy megzavarja és megszentségtelenítse az idillikus pillanatot. Megújult az ária: koppanás, böffentés, köszörülés — utána két drámai ugrásom következett és ... megszólalt a puskám. Feszülten várom, hogy lássam zsákmányom hullását, de ez nem következett be. Ki sem tudom fejezni mennyire csalódtam, amikor szárnyrebbenést hallottam és láttam, hogy a fajdkakas parabolikus röpívben száll az erdőszél felé, s közben tollát hullatja. Elkeseredetten figyeltem röptét. Fájdalmamban majd megszakadt a szívem. Megnyugodtam azonban, amikor észrevettem, hogy a nagykakas repülése szokatlanul óvatos és lassú. Kerülgeti a szuronnyá törött gallyakat, nehogy akadályozzák menekülésében, s végül nagynehezen egy korhadt bükkfa csonka gallyán telepedik le, miközben szárnyainak evezése alig tudja megőrizni testének egyensúlyát. Ekkor a közeli lúcfenyő szúrós törzséhez ugrottam. Arcomhoz kaptam a puskám, megcéloztam a nagybeteg madarat és leadtam a vadászokat kötelező „kegyelemlövést“. Puskám durranását százszor is visszhangozták a Skala bőbeszédű ősi szirtjeit... Mint légvédelmi üteg ágyújával lelőtt bombavető zuhant le a fajdkakas a hegy erdős oldalába, és az őslúcos sűrű rőzséjébe temetkezett nagyszerű trófeája. SELMEC ADOLF, Mire vadászhatunk májusban Május az anyai örömök és a szülői gondok hónapja csaknem valamennyi vadfajunk esetében. Némely vadunk már féltő gonddal táplálja és vezetgeti nemrég ellett vagy kiköltött kicsinyeit, a többi pedig a hónap vége felé, esetleg június elején hozza világra vagy költi ki utódait. Attelelt vadunknak most mindenképpen a legnagyobb gondosságot kell szentelnünk. Első számú teendőnk a vadvédelem, a káros vadak irtása, a fiókák, a fészkek védelme. Május hónap azonban már jelentős vadászati lehetőségeket is kínál. Május 16-től vadászhatunk üzbakra, amely lehetőség egészen szeptember 30-ig tart. A hónap 15. napjáig lőhető még a vadpulyka-kakas, a siketfajdkakas és a nyírfajd-kakas. Május 1-től június 10-ig lőhetők a vetési varjú fiókái. Vadászhatok továbbá a védelmet nem élvező kártékony vadfajok: a farkas, a róka, a hiúz, a nyestkutya, a görények, a hermelin, a menyét, a héja, a fekete és a hamvas varjú, a szarka, a mátyásmadár, a csóka és a nagy kárókatona. Vadászgazdáink figyelmének ki kell terjednie a lőtt vad eladására vonatkozó szerződés megkötésére a felvásárló szervekkel (a baromfi feldolgozó vállalat üzemeivel), valamint ahol mód van a külföldieknek bérbeadni a vadászat) jogát, úgy az erre vonatkozó szerződések megkötésére a TATRATOUR vagy CEDOK utazási irodával. K- & siketfajd-kakas
