Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-24 / 16. szám
A BAROMFI TÄRSAS VISELKEDÉSE Valamennyi baromfifajunk többé-kevésbé társas életformában él. Csak így érzik jól magukat, s termelnek megfelelően. Egy-egy baromficsoporton belül minden egyednek kialakul a maga sajátos rangsorbeli helye a többihez viszonyítva. Ahhoz, hogy ez kialakulhasson, az egyedeknek ismerniük kell egymást. A tyúkok és a pulykák Is a fajtára jellemző külalak (a tollazat színe, testnagyság, tarajforma stb.), valamint az egyedek mozgásbeli és egyéb sajátosságai alapján ismerik fel társukat, tanulják meg hozzájuk viszonyítva saját helyzetüket. A tyúk mintegy 100—150 társának felismerésére képes, a pulyka valószínűen ennél kevesebb társát ismeri fel. A fajta általános Ismertető jegyein kívül a legfontosabb egyedi ismertető jegynek a kutatások a fejet, mindenekelőtt a taréj nagyságát és alakját tüntetik fel. Az őszi vedléskor összezsugorodott taraj pl. az addig ismerős egyedeket egymásnak ismeretlenné teheti és a korábban kialakult rangsor felbomlásához vezethet. A tyúkcsoporton belüli rangsor még jércekorban, a csoport felnevelése folyamán alakul ki, amikoris minden jérce minden más jércével megmérkőzik és így találja meg csoporton belüli helyét. Oj egyednek a csoportba kerülésekor vagy valamilyen más stressz hatására az addig kialakult hierarchia rendszerint felborul és mindaddig nyugtalanság van a csoportban, míg az új egyed sorozatmérkőzések útján meg nem találja a helyét. A rangsornak nagy szerepe van az ivari viselkedésben és ebben az értelemben az egyedek szaporodásában is. A kifejlett kakasok mindig dominálnak a tyúkok felett, az aktívabb kakasok pedig a kevésbé aktívak felett. A kakasok udvarlása különböző formáinak szintén megvan a maguk jelentősége a szaporodás folyamatában. Megfigyelték, hogy a hierarchia legalján levő tyúkokkal jóval több kakas és többször párosodik, mint a hierarchia csúcsán levőkkel. A termelőképesség is nagyon sokban az állatok csoportos viselkedésének a függvénye. A csoporton belüli rangsor kialakulása olyan fontos értékmérőket befolyásol, mint az ivarérés ideje, a tojás mennyisége, nagysága és a tojás termékenysége. A rangsor a tartási és a takarmányozási viszonyoktól is függ. A gyengén termelő (a rangsor végén levő) egyedek kiemelése a környezeti viszonyok javítása nélkül nem sok termelési javulást ígér, mert más egyedek kerülnek a kiemeltek helyébe és válnak gyengén termelőkké. Az agresszivitás tekintetében egyes fajták, vonalak között genetikailag megalapozott különbségek vannak. A különböző állományok összekeverésekor a kevésbé agresszív állományok tyúkjai a hierarchia utolsó helyére kerülnek, ami egyúttal genetikai képességeiktől függetlenül is gyengébb termelésüket jelenti. A kakasállományokban hasonló helyzet alakul ki: az erősebb és agresszívabb kakasok letapossák a kevésbé agresszív és ezért a rangsor legvégén levő kakasokat. Ennek következtében az utóbbiak növekedésükben és fejlődésükben visszamaradnak. A társas viselkedésben napi ritmusosság is megfigyelhető, így a tyúkok napfelkelte előtt 35—65 perccel ébrednek és napnyugta előtt mintegy 15 perccel már keresik az éjszakai helyüket. A legtöbb tojást 7—9, 12—14 és 15—17 óra között tojják. Szabad kifutó esetében az istállók körüli 50 m-es körön belül maradnak. Ezen a körön kívül legfeljebb 300 m-re távolodnak el, ha fészkelési, fürdési lehetőséget találnak (cserjés, bokros helyek). A tojásrakáskor szeretik a kényelmes, sötét és zajmentes fészkeket. Rendszerint több fészket is felkeresnek, mielőtt valamelyikben megtojnának. A fészekkeresés akár 30 percig is eltart. A tojőfészekben szintén mintegy 30 percet tölt a tyúk a megtojás idején. A takarmányt a baromfifajok főleg látási, érintési és részben ízlelési úton érzékelik. Ízlelés útján leginkább a lúd és a galamb tesz különbséget. A takarmányok elfogyaszthatóságát megelőzi valamely takarmány iránti vonzalom. A búzaszem nagyság és alak ideális takarmányforma a tyúkok részére. Az etetési idő csökkenthető, ha lisztes táp helyett szemcsés formájút etetünk, bár ebben az esetben (legalább is pulykáknál) csökken a takarmányfelvétel. A takarmányfogyasztást a rendelkezésre álló időn kívül a hőmérséklet is erősen befolyásolja. Engelmann, C. (Tierzüchter) ,**tg/f*»tg/gtttgf/»tg///*,gfjrttigjrftgg/**tg//*og/f*it/***ig/f*og//**rg/f*igfNofgf/*tig//*m % A baromfitenyésztőnek már öröme telik az Idény első eredményeiben, «melyek Igyekezetét tükrözik. Elvégzi a februárban kikelt, szépen felcseperedett csirkék válogatását a lábgyűrűzéshez. Csak azokat a csirkéket lábgyűrűzzük, amelyek a legjobb súlygyarapodást mutatják, miközben súlyuk megfelel az életkor szerinti követelményeknek, továbbá amelyek Jól betollasodnak. Állandó figyelmet szentelünk az állatok egészségi állapotának és minden hiányosságot azonnal bejelentünk a legközelebbi állategészségügyi szolgálatnak vagy állatorvosnak. A tyúkól és a nevelőtér tisztasága a legjobb biztosíték a betegségek ellen. A Á házinyiiltenyésztők már áttértek a nyári ún. zöldtakarmányozásra. A napi zöldtakarmány adagot nagy elővigyázattal fokozzuk, mert a fű és a zöldhere, zöldlucerna még igen zsenge és súlyos emésztési zavarokat okozhat. Ezért állandóan adagolunk szénát és szemestakarmányt. Ne feledkezzünk meg az ürülék szabályos időközökben történő megvizsgáltatásáról az állattegészségügyi diagnosztikai intézetben, hogy így megakadályozzuk a kokcidiózis terjedését. Külön figyelmet szentelünk az elválasztott fiókáknak, mert ezeknél léphet fel leginkább a kokcidiozis. Az elválasztáskor a növendéknyulakat egyúttal nemek szerint is elkülönítjük. A A galambtenyésztők ismételten ellenőrzik összes tenyészállataikat és a használt berendezéseket. Minden galambot át kell nézni, hogy nem tartózkodnak-e testén valamiféle élősködők, például tollatkák. A külső élősködők fellépésének és terjedésének megakadályozása végett megfelelő szerekkel megelőző védekezést végzünk. Hasonlóképpen fertőtlenítjük az egész galambházat, a fészkeket, a helyiség falait pedig kimeszeljük. A- mennyiben galambjaink nem repülnek ki a szabadba, gondoskodnunk kell a szabályos Időközökben végzett ásványianyag és grit {kalciumkarbonát, vagyis mészkő) adagolásáról őrölt állapotban. © A kecsketenyésztő minden alkalmat felhasznál a kecskék legeltetésére. Napról-napra növeli a legelőn való tartózkodás idejét. Mielőtt azonban a kecskéket kihajtanánk a legelőre, körömápolást kell végeznünk. A pata túlnőtt anyaga akadályozza az állat rendes járását és mozgás közben fájdalmat okoz. A kecskék egésznapi legelése esetén sem mellőzzük a széna vagy hereszéna adagolását. A kecskék napi fésülése és istállójuk tisztántartása igen fontos. Már ebben az időszakban megtesszük a szükséges intézkedéseket a legyek terjedésének megakadályozására, amelyek a nyári hónapokban nyugtalanítják az állatokat, ami a tejhozam csökkenéséhez vezet. э|с Az egzotikus madarak tenyésztői kedvenceiket május közepén átköltöztetik a kerti volierbe. Ezt már előzőleg fenyőgallyakkal sűrűn kirakják, amenyiben hiányzik belőle a sűrű, élő növényzet. A madarak legszívesebben a sűrű bokrokban, esetleg előkészített kis bódékban fészkelnek. A madarak etetéséhez a napi adagot főttojásból, sárgarépából és csíráztatott kölesből vagy moherből állítjuk össze. A fiókák neveléséhez megfelelő menynyiségben készítünk elő élő eleséget. Ez lehet lisztkukac, szúnyoglárva stb. ♦ A nemes kanárimadarak tenyésztői szorgalmasan tevékenykednek, mert a tenyésztési idény május végén csúcspontjaihoz ér. Már a volierben is röpködnek növendékmadarak, a többi meg a fészekben topog, egyes anyák pedig az utolsó fészkelésre készülődnek. A gyakorlott kanárimadártenyésztő a kis szárnyasok párzását nem engedi meg túl korán, az év elején, viszont arról is gondoskodik, hogy az utolsó fészkelés legkésőbb június elején lebonyolódjon. A később kikelt hímek a versenyidőszak kezdetéig nem érnék el a kívánt énekminőséget. Az elválasztás után röptetőbe került növendékmadarakat megfigyelés alatt kell tartani és a hímeket a nőstényektől különválasztani. A fiatal hímek az önállósulás után csivltelni kezdenek, amivel megkülönböztethetők a nőstényektől. —ar— Érdekességek a csuka tulajdonságairól Életem során igen sok csukával kapcsolatos kalandban volt részem. Fogtam félkilós csukát, amelyet a nálánál valamivel nagyobb társa elkapott és fel akart falni. Ez csak azért nem sikerült neki, mert nem bírta elnyelni. Az áldozat derekán jól láthatók voltak a támadója által okozott sebek. Láttam olyan esetet is, amikor « nagyobb csuka derékon kapta majdnem ugyanakkora társát, mint saját maga, de mivel nem bírta felfalni, vízimalomkerékre emlékeztetve vergődtek hosszabb ideig a víz felszínén, majd maguk is belátták, hogy ebből a küzdelemből egyiknek sem lesz haszna, és szétváltak. Volt olyan kapásom, amikor a horogra erősített kis halamra a levegőben akkor csapott rá egy kb. háromkilós csuka, amikor az bedobva még el sem érte a víz felületét. Nem egy olyan esetem volt, hogy a támadó csuka kihasználta azt a körülményt, amikor nem álltam a nyél mellett és horogra akadván magával hurcolta a horgot nyelestől. Megvallom nagyon szép látvány volt, ahogyan a menekülő csuka torpedó módjára vonszolta maga után az eléggé hosszú, többméteres bambusznádnyelet, ami csak úgy hasította a vizet. ©De a legizgalmasabb és legidegfeszítőbb élményem az volt, amelyet Szalay Béla barátom társaságában éltem át egy szép júniusi napon. Vasárnap lévén, kora reggel kirándultunk a keszegfalusi (Kameniőná) nagy kanális Megyercs (Čalovec) felé eső részéhez. Ogy hírlett, hogy sok szép csuka tanyázik a vadregényes töklevelekkel és mesebelien szép tündérrózsákkal (tökvirág) borított vízben. Hajnali két órakor indultunk, egészen sötét volt még. Csak messze keleten mutatkoztak az ég alján a pirkadás jelei. Mélységes csönd és nyugalom honolt a környéken, amelyet csak itt-ott zavart meg egy-egy éles bagolyhuhogás vagy a bölömbika monoton tülkölése. Lázasan nekiláttunk horgaink felszereléséhez. Fel is tűztük rá a kishalakat és az így felszerelt horgok perceken belül a vízbe merültek. Múltak a percek, miközben gyorsan kivilágosodott. A nap széle is megjelent a láthatáron, ragyogó sugaraival vörösre varázsolta az égbolton úszkáló lomha felhőket, meg a kanális vizét. A tündérrÓ2sák is kitárták szirmaikat és szépségükkel szintén elbűvöltek bennünket. Nem is csoda, hiszen ez a virág olyan szép, hogy valóban rászolgál a tündérrózsa névre. E szépségben gyönyörködve szigorúan lestük a pazar virágok közt úszkáló izgő-mozgó csukázódugókat. Lélegzet-viszszafojtva vártuk a kapást, ami csak nem akart bekövetkezni. Múltak az órák, a nap is mind maasabbra hágott s forróságra fokozódott a meleg. Levetettük ruháinkat és napoztunk, miközben elnyomott bennünket az álom. Ki tudja meddig aludhattunk, csak arra ébredtünk, hogy a tőlünk vagy tíz méterre levő túlsó partról valaki vidám hangon ránk kiáltott.. Jó reggelt elvtársak! Hát így akarnak maguk halat fogni? Kökény István régi sporthorgászra, csukázóra ismertünk ébresztőnkben. Vidáman, nevetve korholt bennünket. Hát ilyen halászok maguk? Alva akarnak csukát fogni? Jó, hogy a csukák még el nem vitték a horgaikat! Megérdemelték volna az ilyen álomszuszékok. Keszeget tűztünk a horogra és vártuk a kapást, de az bizony nem következett be. Kökény István bátyánk felszerelte horgait, csak kishalai nem voltak még. De ezen is segített, egykettőre fogott néhány darab vörösszárnyú kiskeszeget. Ezek közül az egyiket mindjárt fel is tűzte horgára és beleegyezésünkkel, tőlünk vagy nyolc-tíz méterre bevetette. Utána nyugodtan leült, és időtöltésből keszegezni kezdett. Csend lett, mint Kökény barátunk idejövetele előtt. A forróság hatására a levegő enyhén hullámzani kezdett. Béla barátom, meg én is, szilárdan meg voltunk győződve arról, hogy ma itt csuka nem lesz, így ismét szundítottunk. Álmunkból hatalmas csobogás, vízfröccsenés és izgalmas kiáltozás ébresztett fel. Felugrottunk és mit látnak szemeink? Kökény elvtárs néhány méterre szemben tőlünk egy nagy hallal birkózik. A víz tajtékozott, melyet alulról vadul kevert valamilyen nagy hal. De Kökény bátyánk nem azért volt régi horgász, hogy nem tudja, mit kell ilyenkor csinálni. Szilárdan tartotta az ide-oda hajladozó erős bambusznyelet, mellyel hosszas fáradozás után kivonszolt egy hatalmas csukát, amely olyan nagy volt, hogy sporthorgászat ide, sporthorgászat oda, bizony megirigyeltük. Lehetett vagy hatkilős testvérek között is. Kökény barátunk vigasztalni próbált bennünket. Ezen ne emésszék magukat, mondotta, igaz tőlem se szép, hogy idejövök és egykettőre megfogom ezt a nagy csukát. De maguknak is tudniok kellene, hogy a csuka vizeink tigrise. Van úgy, hogy két napig egy métert sem úszik. Ilyenkor jól van lakva és nem hazudok, ha azt mondom, hogy alszik. Aztán ha befejezi az emésztést, " gyors úszással megindul, s hét-nyolc kilométert, sőt többet is megtesz és útjában felfal mindent, ami szeme elé kerül. Békát, egeret, vízbeesett madarat, szitakötőt stb., és főleg a kishalak mindenféle fajtáját. így volt ez most is. Az én csukám — mutatott a lába előtt a fűben tekeredő vízibetyárra — most emésztett ki, felébredt és vadászatra indult. Éppen a forró délelőtti napon, tizenegy órakor. Ez az egésznek a magyarázata, ne is bánkódjanak. Majd jön a maguk horgára is egyszer. Ezzel összepakolt. A nagy csukát füzérrel a bicikli kormányára akasztotta. Olyan nagy volt, hogy a farka a földet söpörte, amikor barátunk vidám üdvözlések és integetések közben elkerekezett. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom (Komárno) Tavalyi nyári szabadságomat társasutazással töltöttem, bár az igazi pihenésnek a falusi csöndben eltöltött időt tartom. De hát az ember nem keresheti fel minden évben rokonait, nem keserítheti azok életét sem, így hát most ezt az utazást választottam. Hanem tavaly előtt! Az volt az igazi pihenés! En voltam az egyetlen vendég a faluban, s minthogy mindenki el volt foglalva a maga munkájával, velem nem ért rá senki törődni. Az unalom ásított minden sarokból, tehát az volt az ideális üdülés. Se lányok, se más szórakozás ... I Így telt el két hét egymás után, míg végül is nagybácsim a második vasárnap megkérdezte: lenne-e kedvem elmenni vele horgászni? Felcsillant a szemem: — Mi az, hogy lenne! De hát... van ennek a falunak olyan vize, ahol horgászni lehet? — kérdeztem hitetlenkedve. — Ha tónak lehet nevezni azt a pocsolyát, ami a falutól két kilométernyire van, ott szoktunk horgászni... — mondta a bácsikám, és vasárnap el is indultunk. Mindjárt láttam, hogy pompás szórakozásra számíthatok, mert sokan lőttek utánunk, kerékpáron. Ogy látszik mindenki halat akar fogni... -— gondoltam magamban, de nem szóltam. Bevetettük a horgot a vízbe és elkezdtünk türelmesen várakozni. Néhány óra telt el így, csendesen, szótlanul, várakozásban. Igazán megnyugtató volt. Végül is valaki, az én horgászbarátomra mutogatva, felkiáltott: — Megvan! Megvan! Pompás! Egyre többen kiabáltak körülöttem, szinte nekilelkesedve, én pedig arcpirulva, mellem kidüllesztve, büszkén emeltem ki zsákmányomat — egy gyönyörű szép nagy pontyot. Ügy néztem nagybátyámra, mintha valami csodát műveltem volna. Nagybácsikám kissé komor arccal lépett elém, gratulált, azután óvatosan kiszabadította a pontyot a horgomról, s mielőtt felocsúdtam volna meglepetésemből, széles ívben visszadobta a vízbe. — Kitűnő horgász vagy... — mondta szűkszavúan. — De hát mit jelentsen ez? — kérdeztem elhűlve. Megveregette a váltamat, s elmosolyodott. — Persze, te még nem tudhatod. Ez ugyanis a falu pontya. Sajnos, csak egyetlenegy van ebben a vocsolyában, és azt minden vasárnap kifogja valaki. Akinek a horgára akad. este a vendéglőben egy kört fizet a többieknek. Na ma este rajtad a sor ...! RALF Schneider
