Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-17 / 15. szám
Talajfelszín-kezelési rendszerek a gyümölcsösben A GYÜMÖLCSFÁK ALATTI FÜVESÍTÉS HATÁSSAL VAN-E A FÁK IDÖELÖTTI KIPUSZTULÁSÁRA? MIT ÉRDEMES TERMELNI KÖZTESKÉNT A GYÜMÖLCSÖS TERÜLETÉN? A fent;i kérdés megválaszolásánál több szempontot figyelembe kell venni. A fák alatti füvesítés rendszere egyes helyeken káros, másutt szükséges. Füvesítsünk vagy ne, az több tényező függvénye. A talaj minősége, vízgazdálkodási képessége, altalaj milyensége, vízáteresztő képessége azok a tényezők, amelyek a talaj szempontjából meghatározzák a füvesítés lehetőségét. A másik fontos tényező a klimatikus viszonyok. Az évi csapadék mennyisége, eloszlása az év folyamán, s főleg a vegetációs idő alatti csapadékmenynyiség fontos. Tudnunk kell a napfényes napok számát, valamint a nyári hőmérséklet magasságát. Tehát a fentiek alapján minden üzemnek magának kell eldöntenie, hogy a gyümölcsös talaját füvesíti vagy sem. A nézetek eltérőek. Elsősorban saját üzemi tapasztalatainkat ismertetem. Kísérletképpen nyolchektáros parcellát füvesítettünk. A gazdaság talaja középkötőtt vályog, viszonylagosan üde talaj. Altalaj homok, kavics. Az évi csapadékmennyiség 450—550 m között ingadozik, azonban évi elosztása meglehetősen egyenetlen. Az egész gyümölcsös öntözhető, korlátlanul. Évente két-háromszor öntöztük a gyümölcsöst, esetenként ez kb. 60 mm esőt jelentett. Ha ebből leszámítjuk az elpárolgási veszteséget, az öntözés akkor is komoly segítséget jelentett. Maga az öntözőberendezés föld alatti rendszere világviszonylatban is megállja a helyét. Ami az öntözési rendszer föld feletti részét illeti, komoly hiányosságai vannak. A nagy nyomással kiáramló víz nemcsak a fák leveleit károsítja, leveri a termést, hanem komoly károsodás érte a fiatal vesszőket, gallyakat is. Kísérletet tettünk a PZ rendszerű berendezésekkel, azonban ennek nagyon kicsi volt a teljesítménye. Használtuk az NDK- ból származó víziágyúkat, ezeknél azonban a forgórendszer gyorsan kikopik, átengedi a vizet, aminek következtében a talaj közvetlenül a vízágyú alatt annyira átázik, hogy sokáig kell várni, míg ezek a területek annyira kiszáradnak, hogy ráléphessünk. Ez a körülmény igen fontos a nagyüzemi gyümölcsösben, amenynyiben sokáig kell várni a permetezés elvégzésére. Az öntözött területeken kialakul a magasabb páratartalommal rendelkező mikroklíma, amely egyes betegségek elterjedésének nagyon kedvez. Amennyiben a víziágyú említett hibáját ki tudjuk küszöbölni, a gyümölcsösökben használható. Vannak megfelelő prototípusok, amelyeket egyelőre nem gyártanak futószalagon, tehát aránylag drágák. Végeredményben a gyümölcsösök öntözése megoldott probléma. Ott, ahol az évi csapadék mennyisége eléri a 800 mm-t, ott indokolt a gyümölcsösök talajának füvesítése. Tapasztalatunk szerint a füves parcelláról származó gyümölcs minősége jobb, egyenletesebb volt, sőt évek folyamán a gyümölcstermés mennyisége emelkedett, szakaszosságot nem tapasztaltunk. Tehát ahol természetes vagy mesterséges úton az említett vízmennyiséget biztosítani tudjuk a gyümölcsös számára, ott indokolt az állandó gyep alkalmazása. Milyen előnyökkel jár az állandó gyepterület alkalmazása a fák alatt? Szervesanyagot termel, kötött ásványi anyagokat tár fel a talajból, és a fák számára könnyebben hozzáférhetőbbé teszi. Lazítja a talajt olyan mélységben, ahová a gyökerek károsítása nélkül mechanikai úton nem tudnánk eljutni. Nedves időjárás idején is közlekedhetünk a fák között. Ez a körülmény nem elhanyagolható akkor, amikor spontán fertőzés esetén a védekezésre nem áll rendelkezésünkre elegendő idő, nem várhatunk a permetezés végrehajtásával addig, míg a fák alja kiszárad annyira, hogy elbírja a nehéz gépeket. Vonóenergia megtakarítással jár. Végül pedig csökkenti a talaj átfagyási mélységét. A fent említett tényezők kétségtelenül jelentősek, azonban azzal a hátránnyal járnék, hogy fokozzák a nitrogén-szükségletet. Az aljnövényzet nagy menynyiségű nitrogént von ki a talajból. Ezt viszont rendszeres nitrogén-trágyázással pótolhatjuk. Tehát a hátránynak elkönyvelt magasabb nitrogénfogyasztás valójában nem az. A talajfelszín kezelésének van egy igen jó módja, amelyet az egyes gyümölcsészeti szempontból fejlett államokban elterjedten használnak. A lengyel szakemberek véleménye szerint ez a kezelési mód lesz az egyetlen, amelyet a jövőben alkalmazni fognak. A fekete ugart és az állandó gyepet kombinálják olyan formán, hogy a sorközöket gyepesítik, a facsíkokat gyomosodni hagyják. Mikor a gyom eléri a 10— 15 cm magasságot, vegyszeres gyomirtást alkalmaznak. Egyrészt azért, hogy a sorközökben bármikor közlekedni lehessen, másrészt pedig a vegyszeres gyomirtókkal elpusztított gyom talajtakaróként szerepel, csökkenti a nedvesség kipárolgását a talajból. Az állandó gyep több problémát vet fel a fák vízellátásában. A fák vízszükségletét egyrészt fiziológiai, másrészt környezeti tényezők határozzék meg. Ennek megfelelően a vízfelhasználás dinamikáját a fák növekedési üteme és az időjárás határozza meg. A fák vegetációja alatt három vízfelhasználási szakaszt ismerünk: 1. A növekvő vízfelhasználás szakasza. 2. A fő vízfelhasználás szakasza. 3. A csökkenő vízfelhasználás szakasza. A növekvő vízfelhasználás szakasza a riigyfakadástól a hajtásnövekedés befejezéséig Nagy sürgés-forgás közepette leptük meg a zsigárdi szövetkezet (Žiharec) kertészeti dolgozóit. Bár hűvös volt az idő, de őket a szorgalom, az iparkodás tüze hevítette, hogy kissé elébe lépjenek az időnek. Ürge István zöldségkertész és Udvaros Gusztáv kertészeti csoportvezető felügyelete alatt szorgoskodtak nők, férfiak.. Egy csoport a tőzeg-komposztot készítette elő nagy buzgalommal (1. kép), majd a tápkocka-gyártó gép is szaporán működött (2. kép), s a friss tápkockákba ügyes női kezek pikírozták az üde palántákat (3. kép). tart. Természetesen a lombfelület növekedése is döntően beleszól a vízfogyasztásba. A vízfelhasználás fő szakasza a hajtásnövekedés befejezésétől augusztus végéig tart. A gyümölcsfák ezen fenofázisában okozza a legtöbb kárt a kedvezőtlen vízellátás. Öntözés szempontjából ez a szakasz a leglényegesebb. A csökkenő vízfelhasználás szakasza szemtembertől a vegetáció befejezéséig tart. A lombozatban végbemenő fiziológiai folyamatok, a lomb ritkulása, a levegő lehűlése mérsékli a víz felvételét. Ebben az időszakban öntözésről már nem kell gondoskodnunk, elegendő lesz a természetes csapadékmennyiség is. Az állandó gyep alkalmazásánál intenzív növényvédelmi eljárásokat kell alkalmazni. Legyen az akár kártevők vagy betegségek elleni védekezés. A füves területek egyik legnagyobb kártevőjeként a mezei pockot említem, amelynek a kártételéről nem kell sokat beszélni. Az ellenük történő védekezés megoldott, akár Endrinnel való permetezéssel, (igen jónak bizonyult, azonban igen erős méreg), akár mérgezett búza kiszórásával. Az öntözés kövekeztében kialakult mikroklíma a kártevők, valamint a kórokozók kifejlődéséhez minden előfeltételt biztosít. Külön fejezetet képez a rothadást előidéző gombabetegségek elterjedése. Természetesen ez nagyon intenzív növényvédelmet követel, azonban a többszöri permetezéssel együttjáró magasabb költségek megtérülnek a jobb minőségű gyümölcsben és a nagyobb terméshozamban. Mindent összevetve a gyümölcsösök állandó gyepesítése nem káros, ha biztosítani tudjuk a megfelelő, időbeni öntözést, fokozottabb tápanyagellátást és magas szinten álló növényvédelmi eljárások pontos, időbeni elvégzését. —ki— (Folytatjuk.) iopr.sgyumcncs lennése Kevésbé ismert kerti növényünk a tojásgyümölcs Ügy gondoljuk számos kiskertészkedő nem ismeri a tojásgyümölcsöt. Népi elnevezése padlizsán, tojáscsucsor, míg egyes helyeken törökparadicsomnak is mondják. ízletes, pikáns ízű zöldség. Húspótlóként is használják. Biológiai értékét elsősorban a benne található szőlőcukor, foszfor és mészső adja. Őshazája Kelet-India. Európában leginkább Bulgáriában, Romániában, Spanyolországban és Olaszországban termelik. Nálunk kisebb mértekben foglalkozunk vele, néhány helyen érdekesség kedvéért ültetik. A tojásgyümölcs egyéves növény. Gyökérzete általában 8— 10 cm-nél mélyebbre nem hatol a talajba. Egyébként a gyökerek elhelyezése főleg a talaj nedvességtartalma szerint alakul. Kép és szöveg: N. Kovács István Hajtásai 60—00 cm hosszúra nőnek. Szára erősen fásndó, merev. A levelek egyszerűek, hullámos szélűek, hosszúkás alakúak. Termése tojás alakú, de vannak gömb- és a spárgatökhöz hasonló alakú lojásgyümölcstípusok is. A termés héja legtöbbször sötétlila. Magja apró, lényegesen kisebb, mint a paprikáé, sima felületű. Csírázóképességét három-öt évig tartja meg. Legjobban ott terem, ahol a tenyészidő folyamán az átlaghőmérséklet 20—25 Cc-ot ér el. Magja csak 15—18 °C hőmérsékleten kezd csírázni. Fejlődésének legkedvezőbb hőmérséklete 25—32 °C. Nagyon érzékeny a fagyokra, ezért napsütéses, védett tenyészhelyet kíván. Tápanyagokban és humuszban gazdag talajt igényel. Az őszi istállótrágyázást áranként nyolc kg Thomas-salakkal (vagy négy kg szuperfoszfáttal) és négy kg káliummal egészítsük ki. Tavasszal a talaj felszínének művelésekor áranként három kg ostravai saiértomot és három kg szuperfoszfátot dolgozunk a talajba. A tojásgyümölcs magvai kicsinyek, az aprópénzhez hasonlóak, sárga színűek. Egy ár terület beültetéséhez szükséges palánták előneveléséhez öt-hat gramm vetőmag szükséges. Magvakat üvegházhan, melegágyakba, da főleg félmeleg — langyos ágyakba vetik. A palánták előnevelése 40—50 napig tart, ezért ennek megfelelően választjuk meg a vetés idejét. A növénykéket szikleves korban 5X5 cm-es kötésben áttűzdeljük. A zsenge növényeket rendszeresen öntözzük. Ugyanúgy ápoljuk. ültetjük, mint a paprikát. A tojásgyümölcs legjobb elő veteménye a hüvelyesek, vagy a hagymafélék és a korai burgonya. MivĽ. kiülletése májra második felében, rosszabb idő esetén június elején történik, úgy előtte salátát, vagy korai karalábét termeszthetünk. Természetes ily esetben gondoskodnunk kell a talaj jó előkészítéséről és a tápanyag utánpótlásáról is. Éghajlati feltételeink alatt a 80X40 cm-es kötés felei meg legjobban. A növényzet ápolása rendszeres kapálásból, illetve gyomtalanításból áll. Ajánlatos a növény felkupacolása, mert ezzel elősegítjük a járulékos gyökerek fejlődését, minek következtében megjavul a tápanyagfelvétele és az erősebb szelekkel is megbirkózik. Nagyon hasznosnak bizonyult a tenyészidő alatti többszörös fejtrágyásáe. Amikor a növényeken öt-hat gyümölcskezdemény látható, csúcsát visszacsípjük a legutolsó gyümölcs fölötti első levél alatt. Ezzel elérjük, bogy a növény tovább nem fejlődik, ellenben a meglevő gyümölcsök mind kifejlődnek. A gyümölcsöt fokozatosan, Tojásgyümölcs növény ahogy érik, egyenként válogatva szedjük. A túlérett gyümölcs kellemetlen, szappanos mellékízű. Fogyasztásra legjobbak a fiatal, puha, ruganyos gyümölcsök, amelyeknek magvai még teljesen puhák és fejletlenek. A termés nagysága, de súlya is a begyűjtés időszakában a fajták szerint eltérő. A termés kettő-hat kg/m2 között ingadozhat. Hűtőszekrényben a gyümölcs rövid ideig tárolható. Hazai fajtaválasztékban a tojásgyümölcsöt egyetlen fajta, a Cseh korai (Český ranný) képviseli. Mivel korai fajta, termesztése éghajlati feltételeink mellett eredményes. Gyümölcsei tojás, vagy körte alakúak, közepes nagyságúak, lila színűek. Földünk fajtaválasztékából főként a Viola színű hosszú korai és a Zebrina (Vilmorin), a szovjet fajták közül a Csenevász korai és a Delikates 163 kedveltek. Ma azonban e fajtaválasztékok mellett, főleg a keresztezett fajtákból származó vetőmagok uralják a piacot. A tojásgyümölcs jól termelhető a kiürült melegágyakban, fóliás alagutakban, hajtatóházakban stb. Ajánljuk, akinek kedve van hozzá, próbálja meg termesztését. !■")
