Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-17 / 15. szám

Talajfelszín-kezelési rendszerek a gyümölcsösben A GYÜMÖLCSFÁK ALATTI FÜVESÍTÉS HATÁSSAL VAN-E A FÁK IDÖELÖTTI KIPUSZTULÁSÁRA? MIT ÉRDEMES TERMELNI KÖZTESKÉNT A GYÜMÖLCSÖS TERÜLETÉN? A fent;i kérdés megválaszo­lásánál több szempontot figye­lembe kell venni. A fák alatti füvesítés rendszere egyes he­lyeken káros, másutt szüksé­ges. Füvesítsünk vagy ne, az több tényező függvénye. A ta­laj minősége, vízgazdálkodási képessége, altalaj milyensége, vízáteresztő képessége azok a tényezők, amelyek a talaj szem­pontjából meghatározzák a fü­vesítés lehetőségét. A másik fontos tényező a kli­matikus viszonyok. Az évi csa­padék mennyisége, eloszlása az év folyamán, s főleg a vegetá­ciós idő alatti csapadékmeny­­nyiség fontos. Tudnunk kell a napfényes napok számát, vala­mint a nyári hőmérséklet ma­gasságát. Tehát a fentiek alap­ján minden üzemnek magának kell eldöntenie, hogy a gyü­mölcsös talaját füvesíti vagy sem. A nézetek eltérőek. Elsősor­ban saját üzemi tapasztalatain­kat ismertetem. Kísérletképpen nyolchektáros parcellát füvesí­tettünk. A gazdaság talaja kö­­zépkötőtt vályog, viszonylago­san üde talaj. Altalaj homok, kavics. Az évi csapadékmennyi­ség 450—550 m között ingado­zik, azonban évi elosztása meg­lehetősen egyenetlen. Az egész gyümölcsös öntözhető, korlát­lanul. Évente két-háromszor öntöztük a gyümölcsöst, ese­tenként ez kb. 60 mm esőt je­lentett. Ha ebből leszámítjuk az elpárolgási veszteséget, az öntözés akkor is komoly segít­séget jelentett. Maga az öntözőberendezés föld alatti rendszere világvi­szonylatban is megállja a he­lyét. Ami az öntözési rendszer föld feletti részét illeti, komoly hiányosságai vannak. A nagy nyomással kiáramló víz nem­csak a fák leveleit károsítja, leveri a termést, hanem ko­moly károsodás érte a fiatal vesszőket, gallyakat is. Kísér­letet tettünk a PZ rendszerű berendezésekkel, azonban en­nek nagyon kicsi volt a telje­sítménye. Használtuk az NDK- ból származó víziágyúkat, ezek­nél azonban a forgórendszer gyorsan kikopik, átengedi a vi­zet, aminek következtében a talaj közvetlenül a vízágyú alatt annyira átázik, hogy so­káig kell várni, míg ezek a területek annyira kiszáradnak, hogy ráléphessünk. Ez a kö­rülmény igen fontos a nagy­üzemi gyümölcsösben, ameny­­nyiben sokáig kell várni a per­metezés elvégzésére. Az öntö­zött területeken kialakul a ma­gasabb páratartalommal ren­delkező mikroklíma, amely egyes betegségek elterjedésé­nek nagyon kedvez. Amennyi­ben a víziágyú említett hibáját ki tudjuk küszöbölni, a gyü­mölcsösökben használható. Van­nak megfelelő prototípusok, amelyeket egyelőre nem gyár­tanak futószalagon, tehát aránylag drágák. Végeredményben a gyümöl­csösök öntözése megoldott probléma. Ott, ahol az évi csapadék mennyisége eléri a 800 mm-t, ott indokolt a gyümölcsösök talajának füvesítése. Tapaszta­latunk szerint a füves parcel­láról származó gyümölcs mi­nősége jobb, egyenletesebb volt, sőt évek folyamán a gyümölcs­­termés mennyisége emelkedett, szakaszosságot nem tapasztal­tunk. Tehát ahol természetes vagy mesterséges úton az említett vízmennyiséget biztosítani tud­juk a gyümölcsös számára, ott indokolt az állandó gyep al­kalmazása. Milyen előnyökkel jár az ál­landó gyepterület alkalmazása a fák alatt? Szervesanyagot termel, kötött ásványi anyago­kat tár fel a talajból, és a fák számára könnyebben hozzáfér­hetőbbé teszi. Lazítja a talajt olyan mélységben, ahová a gyökerek károsítása nélkül mechanikai úton nem tudnánk eljutni. Nedves időjárás idején is közlekedhetünk a fák kö­zött. Ez a körülmény nem el­hanyagolható akkor, amikor spontán fertőzés esetén a vé­dekezésre nem áll rendelkezé­sünkre elegendő idő, nem vár­hatunk a permetezés végrehaj­tásával addig, míg a fák alja kiszárad annyira, hogy elbírja a nehéz gépeket. Vonóenergia megtakarítással jár. Végül pe­dig csökkenti a talaj átfagyási mélységét. A fent említett tényezők két­ségtelenül jelentősek, azonban azzal a hátránnyal járnék, hogy fokozzák a nitrogén-szükségle­tet. Az aljnövényzet nagy meny­­nyiségű nitrogént von ki a ta­lajból. Ezt viszont rendszeres nitrogén-trágyázással pótolhat­juk. Tehát a hátránynak el­könyvelt magasabb nitrogén­fogyasztás valójában nem az. A talajfelszín kezelésének van egy igen jó módja, ame­lyet az egyes gyümölcsészeti szempontból fejlett államok­ban elterjedten használnak. A lengyel szakemberek vélemé­nye szerint ez a kezelési mód lesz az egyetlen, amelyet a jö­vőben alkalmazni fognak. A fe­kete ugart és az állandó gye­pet kombinálják olyan formán, hogy a sorközöket gyepesítik, a facsíkokat gyomosodni hagy­ják. Mikor a gyom eléri a 10— 15 cm magasságot, vegyszeres gyomirtást alkalmaznak. Egy­részt azért, hogy a sorközök­ben bármikor közlekedni le­hessen, másrészt pedig a vegy­szeres gyomirtókkal elpusztí­tott gyom talajtakaróként sze­repel, csökkenti a nedvesség kipárolgását a talajból. Az állandó gyep több problé­mát vet fel a fák vízellátásá­ban. A fák vízszükségletét egy­részt fiziológiai, másrészt kör­nyezeti tényezők határozzék meg. Ennek megfelelően a víz­felhasználás dinamikáját a fák növekedési üteme és az időjá­rás határozza meg. A fák ve­getációja alatt három vízfel­használási szakaszt ismerünk: 1. A növekvő vízfelhasználás szakasza. 2. A fő vízfelhasználás szaka­sza. 3. A csökkenő vízfelhasználás szakasza. A növekvő vízfelhasználás szakasza a riigyfakadástól a hajtásnövekedés befejezéséig Nagy sürgés-forgás közepette leptük meg a zsigárdi szö­vetkezet (Žiharec) kertészeti dolgozóit. Bár hűvös volt az idő, de őket a szorgalom, az iparkodás tüze hevítette, hogy kissé elébe lépjenek az időnek. Ürge István zöldségkertész és Ud­varos Gusztáv kertészeti csoportvezető felügyelete alatt szor­goskodtak nők, férfiak.. Egy csoport a tőzeg-komposztot készítette elő nagy buzga­lommal (1. kép), majd a tápkocka-gyártó gép is szaporán mű­ködött (2. kép), s a friss tápkockákba ügyes női kezek pi­­kírozták az üde palántákat (3. kép). tart. Természetesen a lombfe­lület növekedése is döntően beleszól a vízfogyasztásba. A vízfelhasználás fő szaka­sza a hajtásnövekedés befeje­zésétől augusztus végéig tart. A gyümölcsfák ezen fenofázi­­sában okozza a legtöbb kárt a kedvezőtlen vízellátás. Öntözés szempontjából ez a szakasz a leglényegesebb. A csökkenő vízfelhasználás szakasza szemtembertől a ve­getáció befejezéséig tart. A lombozatban végbemenő fizio­lógiai folyamatok, a lomb rit­kulása, a levegő lehűlése mér­sékli a víz felvételét. Ebben az időszakban öntözésről már nem kell gondoskodnunk, elegendő lesz a természetes csapadék­­mennyiség is. Az állandó gyep alkalmazá­sánál intenzív növényvédelmi eljárásokat kell alkalmazni. Legyen az akár kártevők vagy betegségek elleni védekezés. A füves területek egyik legna­gyobb kártevőjeként a mezei pockot említem, amelynek a kártételéről nem kell sokat be­szélni. Az ellenük történő vé­dekezés megoldott, akár End­­rinnel való permetezéssel, (igen jónak bizonyult, azonban igen erős méreg), akár mérgezett búza kiszórásával. Az öntözés kövekeztében ki­alakult mikroklíma a kártevők, valamint a kórokozók kifejlő­déséhez minden előfeltételt biztosít. Külön fejezetet képez a rothadást előidéző gombabe­tegségek elterjedése. Termé­szetesen ez nagyon intenzív növényvédelmet követel, azon­ban a többszöri permetezéssel együttjáró magasabb költségek megtérülnek a jobb minőségű gyümölcsben és a nagyobb ter­méshozamban. Mindent összevetve a gyü­mölcsösök állandó gyepesítése nem káros, ha biztosítani tud­juk a megfelelő, időbeni öntö­zést, fokozottabb tápanyagellá­tást és magas szinten álló nö­vényvédelmi eljárások pontos, időbeni elvégzését. —ki— (Folytatjuk.) iopr.sgyumcncs lennése Kevésbé ismert kerti növényünk a tojásgyümölcs Ügy gondoljuk számos kis­kertészkedő nem ismeri a tojás­gyümölcsöt. Népi elnevezése padlizsán, tojáscsucsor, míg egyes helyeken törökparadi­csomnak is mondják. ízletes, pikáns ízű zöldség. Húspótló­ként is használják. Biológiai értékét elsősorban a benne ta­lálható szőlőcukor, foszfor és mészső adja. Őshazája Kelet-India. Európá­ban leginkább Bulgáriában, Ro­mániában, Spanyolországban és Olaszországban termelik. Nálunk kisebb mértekben fog­lalkozunk vele, néhány helyen érdekesség kedvéért ültetik. A tojásgyümölcs egyéves nö­vény. Gyökérzete általában 8— 10 cm-nél mélyebbre nem ha­tol a talajba. Egyébként a gyö­kerek elhelyezése főleg a talaj nedvességtartalma szerint ala­kul. Kép és szöveg: N. Kovács István Hajtásai 60—00 cm hosszúra nőnek. Szára erősen fásndó, merev. A levelek egyszerűek, hullámos szélűek, hosszúkás alakúak. Termése tojás alakú, de van­nak gömb- és a spárgatökhöz hasonló alakú lojásgyümölcs­­típusok is. A termés héja leg­többször sötétlila. Magja apró, lényegesen kisebb, mint a pap­rikáé, sima felületű. Csírázóké­pességét három-öt évig tartja meg. Legjobban ott terem, ahol a tenyészidő folyamán az átlag­­hőmérséklet 20—25 Cc-ot ér el. Magja csak 15—18 °C hőmér­sékleten kezd csírázni. Fejlő­désének legkedvezőbb hőmér­séklete 25—32 °C. Nagyon ér­zékeny a fagyokra, ezért nap­sütéses, védett tenyészhelyet kíván. Tápanyagokban és humusz­ban gazdag talajt igényel. Az őszi istállótrágyázást áranként nyolc kg Thomas-salakkal (vagy négy kg szuperfoszfát­tal) és négy kg káliummal egészítsük ki. Tavasszal a ta­laj felszínének művelésekor áranként három kg ostravai saiértomot és három kg szu­perfoszfátot dolgozunk a ta­lajba. A tojásgyümölcs magvai ki­csinyek, az aprópénzhez hason­lóak, sárga színűek. Egy ár terület beültetéséhez szükséges palánták előneveléséhez öt-hat gramm vetőmag szükséges. Magvakat üvegházhan, meleg­ágyakba, da főleg félmeleg — langyos ágyakba vetik. A pa­lánták előnevelése 40—50 na­pig tart, ezért ennek megfe­lelően választjuk meg a vetés idejét. A növénykéket szikleves korban 5X5 cm-es kötésben áttűzdeljük. A zsenge növénye­ket rendszeresen öntözzük. Ugyanúgy ápoljuk. ültetjük, mint a paprikát. A tojásgyümölcs legjobb elő veteménye a hüvelyesek, vagy a hagymafélék és a korai bur­gonya. MivĽ. kiülletése májra második felében, rosszabb idő esetén június elején történik, úgy előtte salátát, vagy korai karalábét termeszthetünk. Ter­mészetes ily esetben gondos­kodnunk kell a talaj jó előké­szítéséről és a tápanyag után­pótlásáról is. Éghajlati feltételeink alatt a 80X40 cm-es kötés felei meg legjobban. A növényzet ápolása rendszeres kapálásból, illetve gyomtalanításból áll. Ajánlatos a növény felkupacolása, mert ezzel elősegítjük a járulékos gyökerek fejlődését, minek kö­vetkeztében megjavul a táp­anyagfelvétele és az erősebb szelekkel is megbirkózik. Na­gyon hasznosnak bizonyult a tenyészidő alatti többszörös fej­­trágyásáe. Amikor a növénye­ken öt-hat gyümölcskezdemény látható, csúcsát visszacsípjük a legutolsó gyümölcs fölötti el­ső levél alatt. Ezzel elérjük, bogy a növény tovább nem fej­lődik, ellenben a meglevő gyü­mölcsök mind kifejlődnek. A gyümölcsöt fokozatosan, Tojásgyümölcs növény ahogy érik, egyenként válogat­va szedjük. A túlérett gyü­mölcs kellemetlen, szappanos mellékízű. Fogyasztásra legjob­bak a fiatal, puha, ruganyos gyümölcsök, amelyeknek mag­vai még teljesen puhák és fej­letlenek. A termés nagysága, de súlya is a begyűjtés idősza­kában a fajták szerint eltérő. A termés kettő-hat kg/m2 kö­zött ingadozhat. Hűtőszekrény­ben a gyümölcs rövid ideig tá­rolható. Hazai fajtaválasztékban a tojásgyümölcsöt egyetlen fajta, a Cseh korai (Český ranný) képviseli. Mivel korai fajta, termesztése éghajlati feltéte­leink mellett eredményes. Gyü­mölcsei tojás, vagy körte ala­kúak, közepes nagyságúak, lila színűek. Földünk fajtaválasztékából főként a Viola színű hosszú korai és a Zebrina (Vilmorin), a szovjet fajták közül a Csene­­vász korai és a Delikates 163 kedveltek. Ma azonban e fajta­választékok mellett, főleg a keresztezett fajtákból származó vetőmagok uralják a piacot. A tojásgyümölcs jól termel­hető a kiürült melegágyakban, fóliás alagutakban, hajtatóhá­zakban stb. Ajánljuk, akinek kedve van hozzá, próbálja meg termesztését. !■")

Next

/
Thumbnails
Contents