Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-17 / 15. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1Ш. április 1t 6 II. A szomjas sztyepp Reggel a szerkesztőség zöldszínű Volga kocsiján a kéklő Volga túlsó partján fekvő Engelsz városába vettük az irányt. Célunk a Volgái Hidrotechnikai és Meliorációs Tudományos Kutató intézet meglátogatása. Utunk első élménye és látványossága az a hatalmas híd volt, amely a folyó két partját Szaratov és Engelsz között összeköti, s amit a szaratoviak Európa egyik leghosszabb hídjaként emlegetnek — jogos büszkeséggel. A hídon való átkelés még autóval is elég sokáig tartott, s alig értünk a Volga túlsó partjára, kísérőm, Jakos Gorelik, a főszerkesztő helyettese máris új javaslatot tett, hogy tekintsük meg először Gagarin leszállásának a helyét, mely a várostól — az ottani méretekben számítva — nem nagy távolságra fekszik. Engelsz belterületét elhagyva kitárult előttünk a végtelenbe nyúló orosz sztyepp. „Sztyep, da sztyep krugom“ jutott eszembe, az ismert orosz népdal kezdete a táj szépségeit, jellegzetességeit szemlélve. A vidék errefelé eléggé tagolt, a lankás síkságot kiszáradt folyómedrek, vízmosások szelik át, az évszázadokon át ható szél- és vízerózió nyomai. Az országúttal párhuzamosan és más, tisztes távolságokban ott húzódnak azonban már a mezővédő erdősások, melyek a tájnak nemcsak új jelleget, új külsőt adnak, de az öntözéses gazdálkodás térhódításával összefüggésben a mezőgazdasági termelés éghajlati feltételeit is megváltoztatják. Kocsink közben letért a főútról, és balra kanyarodva feltűnt előttünk a képekről jól ismert, karcsú, magasba törő emlékmű, végén a jelképes rakétával. Jakov részletesen elmondotta Gagarin földre érkezésének körülményeit, találkozását a közeli kolhoz dolgozóival, és nem kis büszkeséggel említette meg, hogy Gagarinnal az első interjút a szaratovl Kommunyiszt főszerkesztője, Ivan Matvejevics Sirsin, vendéglátó gazdám készítette. Magát az obeliszket a szaratovl üzemek ifjúmunkásai építették fel, s annak ellenére, hogy ma már szinte történelmi nevezetességű emlékműnek számít, helyére mégis nagyobbat, monumentálisabbat akarnak építeni, melynek megtervezésére országos pályázatot írtak ki. Jóleső érzés megpihenni e nevezetes helyen, végigtekinteni az orosz rónán, mint ahogy Gagarin is széttekinthetett a hazatérés pillanatában, de az idő sürget, mennünk kell tovább. A vízgazdálkodási kutatóintézet a város szélén, közel a Volgához, fákkal, gyümölcsösökkel körülvett földszintes pavilonokban helyezkedik el. A kutatóintézet méreteiben talán túl szerény ahhoz a gigantikus munkához képest, amit az intézet dolgozói, a tudományos kutatók végeznek. Az igazgató dolgozószobájában fogad, a falakon tervrajzok, grafikonok, térképek, megépített és tervezett öntözöcsatornák hálózatai. Az egyik tervrajzon a kutatóintézet új, építésben levő areálja látható, amit a kutató mérnökök és tudósok egy év múlva már birtokukba is vehetnek. Az intézet munkájáról az igazgató bőséges tájékoztatást nyújtott. Tájékoztatását és a rendelkezésünkre bo-Az űrhajósok rakpartja Szaratovban A végtelenbe nyúló mezők esőztető öntözésének technikai megoldása komoly problémát okoz. Az eddig alkalmazott különböző gépi berendezések közül legjobban a Volzsanka DKS—64-es szerelvény vált be. Ez egy 400 méter hosszú, kerekeken gördülő berendezés, mely egyszerre 20—30 méter széles sávot öntöz be. A vizet földalatti csővezetékből meríti, a hidránsok 18 méteres távolságra vannak egymástól. A szerelvény helyváltoztatása gépesítve van, kézi munkára csak az átkapcsolásnál van szükség. A Volzsanka tehát minden szempontból megfelel a követelményeknek, kivitelezése egyszerű és olcsó, kezelése minimális munkaerőt igényel, teljesítménye viszont nagy. csátott adatokat így foglalhatjuk össze: A Szovjetunió belső területének kontinentális éghajlatát a meleg és száraz nyár és a kemény, zord tél ellentéte jellemzi. Ez a megállapítás különösen a Volga menti területekre érvényes, ahol a mezőgazdasági termelés ősidőktől fogva az időjárás szeszélyeinek van kitéve. Gyakori itt a nyári szárazság, ami csaknem minden második-harmadik évben megszedi a maga dézsmáját, néha csaknem teljesen megsemmisíti a vetéseket. A múlt évszázadban például 40 évben fordult elő szárazság. Emlékezetes maradt az 1891-es katasztrofális aszály, a vele járó tömeges éhínséggel, és vannak, akik emlékeznek még az 1901-es, 1905-ös és az 1912-es évek pusztító szárazságra. Komoly következményekkel járt az 1921-es szárazság is. Lenin ekkor a szovjetek IX. kongresszusán a következőket mondotta: „A régi Oroszországnak ezt a nyomorúságos örökségét is át kellett vennünk, amiből az egyedüli kiút a termelőerők fejlesztésén keresztül vezet, a nagyipari termelés és a villamosítás alapján. Csak így tudunk véglegesen véget vetni a nyomorúságnak, az ínséges esztendők állandó visszatérésének.“ A szárazságok mostanában is sújtják még a Volga menti vidékeket, a következmények azonban már korántsem olyan súlyosak. A mai szocialista rendszerben a kolhozok és szovhozok dolgozói az aszályos években sem éheznek, bár az 1969-es szárazság nem maradt el az 1921-es mögött. A gyakori szárazság következtében például a gabonafélék hozama az egyes években meglehetősen ingadozik. Az utóbbi tíz év alatt a Volga menti területek maximális hozama 16,5 millió tonna volt, minimális hozama pedig 4 millió tonna. A tíz év alatti terméskiesés megfelel két átlagos esztendő teljes terméshozamának! Bár az agrotechnika színvonala a mezőgazdaság gépesítése következtében sokat változott, a szárazsággal folytatott harcban mégis kevésnek bizonyult. Ebben a harcban csak az öntözéses gazdálkodás segíthet, melyről Lenin 1921-ben így nyilatkozott: „Nagy szükség van az öntözésre, mert az öntözés megváltoztatja a vidéket, mindent újjáéleszt, eltemeti a múltat és megerősíti a szocializmushoz vezető utat.“ A forradalom előtti időkben az itteni vidék öntözésére szinte semmilyen figyelmet nem fordítottak, csak a helyi földművelők próbálkoztak saját eszközeikkel és saját erejükből a Volga vizének öntözésre valú felhasználásával. A Volga menti öntözőrendszerek kiépítése a szovjet állam újabb keletű intézkedései közé tartozik. Jelenlegi formájában az SZKP XXIII. kongresszusán került napirendre, majd a központi bizottság 1966-os plenáris ülésén foglalkoztak ezzel a kérdéssel részletesebben. A plenáris ülés széleskörű meliorációs programot fogadott el a gabonafélék és egyéb növények állandó és magas hektárhozamainak biztosítása céljából. A Volga menti öntözőberendezések fejlesztése is ettől az időponttól vette kezdetét. Hogy milyen ütemben folyik jelenleg az öntözőberendezések kiépítése, azt a következő adatok szemléltetik a legjobban: az 1966 és 1970 között eltelt időszakban 221 ezer hektárt tettek öntözhetövé, az 1971—1975-ös időszakra további 703 ezer hektár öntözését irányozták elő, az 1976— 1980-as időszakban pedig újabb 964 hektár öntözését tervezik. 1968-tól 1980-ig tehát összesen 1888 ezer hektár kerül öntözés alá. Nagy számok ezek, és a nagy számok mögött komoly erőfeszítések vannak, bár ez még távolról sem jelenti a Volga menti területek optimális kihasználását, mert a felmérések szerint ebben a körzetben 8,2 millió hektárnyi területen lehetne megvalósítani az öntözést. Az öntözéses gazdálkodás jelentőségét az itteni termesztési feltételek mellett a búza termesztési eredményeiben lehet a legjobban felmérni. Az őszi búza átlagos hektárhozama több évi átlagban öntözés nélkül 10— 12 q körül mozog. Egyszeri, vetés előtti elárasztással (a legtöbb kárt a gyengén fejlődő és rosszul telelő búza szenvedi) állandósítható a 22— 24 mázsás hektárhozam, s ha ehhez még vegetáció alatti esőztetés is járul, a tapasztalatok szerint 40—50 mázsás hozamok is biztosíthatók. Nagy szükség van erre a többletre, mert a Szovjetunió lakossága a század végére mintegy 109 millió fővel gyarapodik, és a jelenlegi búzatermésnek mintegy duplájára lesz szükség. Következik: Harc a szárazság ellen. Tervek, gondok, biztató eredmények Az őszi vetés mint zöld bársony szőnyeg borítja a földet a terebesi (trebišovi) járás mezőin. A tavasziak is jó magágyba kerülnek. A magtakaró borona után alig találnak szemet az éhes madarak. Csak a herefélék ritkábbak mint más évben. Sok kárt tett bennük a mezei pocok. De az is igaz, hogy sohsem volt még olyan esztendő, hogy valamiből ne termett volna kevesebb, mint máskor. Minket inkább az érdekel, hogy miből várhatunk többet, mi pótolja majd az esetleges hiányt. Ennek megállapítására nem elegendő a határjárás. Az átutazó szemlélő nem tudja mennyi tápanyagot dolgoztak a talajba, milyen fajta magot takar a jól előkészített magágy, és sok más egyébre sem ad feleletet a titoktartó természet. A várható termelési növekedést viszont számadatok jelzik Béres Michal járási főökonómusnál, a jóváhagyott idei és távlati tervekben, beleértve az ötéves tervet is. Nézzük először a növénytermesztést, hiszen ezen alapszik az állattenyésztési termelés növelése is. Búzából a múlt évben 26,7 mázsás átlagtermést értek el a járás gazdaságai hektáronként. Ezzel szemben az idén 31, az ötéves terv végére pedig 35 mázsás hektárhozamot terveztek. Árpából a tavalyi 20,6 mázsával szemben 25,8 mázsa az idei és 27,2 mázsa az 1975-ös tervük. Rozsból az idén öt mázsával, az ötéves terv végére pedig hét mázsával termelnek többet, mint a múlt évben termeltek. A legnagyobb hozamnövekedést a kukoricától várják. Idén tizennyolc mázsával többet, az ötéves terv végére pedig 28 mázsás növekedést. Cukorrépából ez évben 79 mázsával, az ötéves terv utolsó évében pedig 119 mázsával akarnak többet termelni, viszont lucernából kevesebbre számítanak a múlt évi eredményeknél, ami 4 mázsa kiesést jelent hektáronként. Az ötéves terv végére viszont 7 mázsával többet akarnak termelni mint a múlt évben. De nemcsak a hektárhozamok növelésével várható több termés, hanem azáltal is, hogy megváltozik a vetés összetételének szerkezete a gazdaságosabb fajták javára. így pl. a kukoricát, amely az összes mezőgazdasági növények vetésterületének 4,2 százalékán termett a múlt évben, az idén 5,8, az ötéves terv végére pedig 9,8 százalékán termesztik. A búza vetésterülete csak egy százalékkal növekedik az ötéves terv végére, mert eddig is az összes vetésterület 32,7 százalékát foglalja el. A rozs és a zab vetésterülete felére csökken. Hasonlóan csökkentik a mák vetésterületét is. Legjobban a zöldségtermesztő területet növelik. Az ötéves terv végére a mostani terület kétszerese lesz. Szembeötlő, hogy a kukorica és a zöldség területe növekedik a legjobban. Talán több a munkaerő? Mert ezek a növények sok kapás kezet igényeltek eddig... Nem lett több a nehéz fizikai munkát végző dolgozó, hanem a termelésnek ezen a szakaszán is a gépeké és a vegyszeres gyomirtásé a döntő szó. A hektárhozamok növelésének lehetőségét leginkább a nagyhozamú szovjet fajták vetésében, a haladó agrotechnika alkalmazásában és a talaj jobb tápanyag ellátásában látják. Jobb agrotechnikát és nagyobb tápanyagpótlást a régi fajtáknál is alkalmaztunk. És az eredmény? Nagyobb szalma, kevesebb mag, mert a búza megdőlt. Az olasz nagyhozamú fajtákat szinte korlátlanul táplálhattuk, mégsem dőlt meg. De baj volt a minőséggel, és a mennyiség sem növekedett annyira, mint a szovjet fajtáknál. A takarmányfélék termesztésében is történt módosítás egyes növények vetésének növelésére, mások csökkentésére. így pl. a silókukorica vetésterületét idén 5,4 százalékról 8,4 százalékra növelik. Ezzel semben a tavaszi takarmánykeverékek vetésterületét 9,4 százalékról 6,1 százalékra csökkentik. Ezek a változások leginkább az állattenyésztés növelését alapozzák meg. Mindent számításba véve, alapos mérlegelés után elhatározták, hogy az idén tehenenként 2700 liter tejet termelnek a tavalyi 2538 literrel szemben. Növelik a malacelválasztás átlagát is, a tavalyi 14,6 átlagról 16,5 átlagra. A borjúelválasztást 100 tehén után az idén 91,9 darabra növelik a tavalyi 89 darabbal szemben. A hasznosság növelése mellett számbeli növekedésre is számítanak. Például száz hektáronként a tavalyi 47,9 számosállattal szemben az idén már 51,3 számosállatot tartanak. Több gazdaság már a múlt évben is bíztató eredményt ért el az állattenyésztésben. Például a zatmi szövetkezetben 3360 liter tejet fejtek tehenenként, a zbehnoviban 2993, a Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaságban (Streda nad Bodr.) 2920 litert. Malacelválasztásban a Parchovany-i szövetkezet került az élre 19,5 átlaggal. Utána a Zemplínske Hradište-i EFSZ 18,7, a Maié Ozorovce-i 18,5 átlaggal következik. Közellátásunknak pedig az idén 13 200 mázsa hússal és két millió 562 ezer liter tejjel adnak többet, mint a múlt évben. Tojást is két millió 400 ezer darabbal adnak többet a múlt évinél. Az ötéves tervben még jobban fokozzák a termelést, főképpen üzemközi összefogással. Hogy csak néhányat említsünk. Az idén megkezdik egy tízezer férőhelyes sertéshizlalda építését a Michalany-i ÄG-on. Két év múlva hasonlót építenek a Királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) ÄG-ban. A jövő évben pedig a Bodrogszerdahelyi ÁG-ban kezdi kmeg egy 550 férőhelyes tehénistálló építését. Ezekben az épületekben jobban fokozhatják majd a termelést és könynyebb lesz a munka a gépek segítségével, ami maga után vonja a kiadások csökkentését. A járás vezetői bíznak a dolgozókban, hogy az alaposan megfontolt terveket teljesítik vagy túlteljesítik. Gondot leginkább a korszerű gépek beszerzése okoz és a régebbi gépekhez szükséges pótalkatrészekben komoly a hiányuk. Komolyak a tervek, nagyok a gondok és biztatók az eredmények a terebesi járásban. Csurilla József
