Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-17 / 15. szám
197Í. április 17, SZABAD FÖLDMŰVES =*=====- i ixNKrr Az Ifjoly menti Csalár (Celery) falu lakosainak sok bosszúságot okozott ez a kacskaringós folyó. Gyakran. kiöntött medréből, ilyenkor elborította a réteket; csak az aszályosabb években tudtak valamire való szénát betakarítani. Node ennek az áldatlan állapotnak már lassan végeszakad. Szabályozzák az Ipoly medrét. Bár a múlt évben is sok volt a csapadék, már nem öntött ki egyszer sem, mert a szabályozott meder gyorsabban levezette a sok vizet. ★ Ha visszatekintünk a múltba, kis falunkat két dolog jellemezte: a szegénység és az elmaradottság. Miként is éltek akkor az emberek? Ahogy az idősebbek beszélik, bizony nemigen lehetett életnek nevezni. A falu lakosai jórészt földnélküliek voltak, vagy csak egy-két magyar hold fölzét csókolom, méltóságos gróf úri“ — ezzel ez ispán faképnél hagyott bennünket. MI, ostoros gyerekek nagyon kíváncsian vártuk, mikor jön már a grófi hintó, mert addig még nem láttam eleven grófot. No, úgy tíz óra tájban feltűnt a Holyai úton a gróf hintója, a tábla szélén lassított a díszruhás parádéskocsis. A hintó valóban felénk tartott. Az első béres leállította a négy ökröt, utána mi is sorban leálltunk és vártunk. Amikor közel volt a hintó, a parancs szerint a béresek és ostorosok valamennyien a hónuk alá szorították a sapkájukat. Bozontos üstökük, foltos ruházatuk még ma is fel-fel rémlik emlékezetemben. Azok a várakozásteli pillanatok, hogy a gróf úr majd beszél velük... Nem úgy történt! A hintó meg sem állt, gróf Keglevich dölyfösen végig nézett rajtunk a hintából, s tovább hajtatott. Nem volt kíváncsi az elsőbéres jelentésére, sem a béresek köszönésére. A sapkák visszakerültek az ápolatlan, bozontos fejekre, s lehangoltan, megalázóiban folytattuk a szántást... No de a béres- és cselédasszonyok sorsa sem volt jobb. Sokszor még verekedtek is egymással, hogy bejuthassanak szalmahordónak a cséplőgéphez, fel a kazalra. Sokat emlegetik, hányszor megjárták Losoncot gyalog, hátukon cipelve a gyümölcsöt... (30 km). Ez volt a legközelebbi város. Se vasút, se autóbusz nem közlekedett. Országút Is csak olyan volt, ihogy még a lovaskocsik A megaláztatástól az emberiességig Ilyen gondjaink voltak az első közös aratás termésével is. Egy öreg Zetor 25-ös traktor volt a gépi erőnk. De államunk vezetői nem hagytak magunkra. Évről évre erősödött a szövetkezet. Ma már korszerű gazdasági épületekkel, gépparkkal rendelkezik a közös gazdaság. A tagok megtalálták számításukat. Több fiatal már az iparból is visszatért a szövetkezetbe, mint Kiss Ferenc és Lupa jános, akik traktorosként dolgoznak, valamint Marsai János, Ambrózl Károly és Hlinica Béla, akik az építkezési csoport tagjai lettek, de a csúcsmunkák idején egyéb sürgős mezei munkát is szívesen végeznek. Remélhető, hogy mind többen követik majd jó példájukat. N Arról is hadd tegyek említést, hogy az idén számos szövetkezeti tag vett részt téli üdülésen, Karlovy Vary, Marianske Lázne, Piešťany fürdőhelyeken, amire a múlt rendszerben a falusi dolgozók nem is gondolhattak. Hazatérve nem győzték dicsérni, milyen szép helyeken jártak, milyen jó bánásmódban részesültek, s élmé- — nyekkel gazdagodtak. Szövetkezetünk életében most új szakasz kezdődik, ugyanis Zombor, Galábocs és Csalár (Zombor, Glabušovce, Celáry, nagykürtösi járás) szövetkezeteinek tagjai elhatározták: egyesítik az ingó és ingatlan közös vagyont, s áttérnek a szakosított termelésre. Csalárdon nagyon jó hagyománya van a szőlőtermesztésnek, ezt fejlesztik a Jelenlegi 15 hektárról 70 hektárra. Kultúrházul a volt uradalmi kastély szolgál, ami sürgős karbantartást igényel. Reméljük, (hogy erre rövidesen sor kerül. Egyébként az ifjúságban van lendület, a CSEMADOK működik, szeretnek szórakozni, olvasni (értékes könyvtár áll a rendelkezésükre!), tanulni. Színdarabokat is szívesen Játszanak. Legutóbb nagy sikerrel adták elő a „Kincskeresők“ című színművet, melyet a környező falvakban is bemutattak. A darab betanításáért Bakai Pál tanitőé az elismerés. det müveitek. Munkalehetőség nem sok akadt, aratáskor és télen favágással kerestek néhány koronát. A szegényebb sorsúak a grófi birtokon (Kürt-pusztán) vállaltak részes-aratást. Ahogy édesapám elbeszélte, 25—30 páran arattak egy bandában, tizedik részért. Keserves kenyérkereset volt az! Egész nap kézikaszával vágták a gabonát, este pedig kévét kötöttek, s hajnalban is. Alvásra bizony alig jutott idő, legfeljebb 2—3 óra. Az aratók örültek, ha esett az eső, ilyenkor kicsit kialudhatták magukat. Am az apám olyankor sem pihenhetett, mert ócska csizmaszárakból készítette az aratók bocskorait (gyerek-korában suszterinas volt!) De nemcsak aratni kellett, hanem asztagolnt, elcsépelni a gabonát, s felhordani, nemegyszer a magtár harmadik emeletére a súlyos zsákokat, vállon ... Nagyon kimerítő munka volt. De még örültek, hogy részes-aratást vállalhattak, mert így legalább megkeresték családjuk számára a szűkös kenyérnekvalót. lómagam is már 14 éves koromban idénymunkás (sommás) voltam gróf Keglevich uradalmában, ősszel az ispán úr engem is beosztott, több társammal együtt, ostorosnak a béresek mellé, ami abból állt, hogy nekünk kellett a négy ökröt hajtani, a béresek pedig fogták az eke szarvát. Ekkor történt, ahogy szántottunk, reggel oda Jött hozzánk az ispán, aki görbebotjával intett a béreseknek: — Emberek! Figyeljenek ide! — szólt fennhangon az ispán. — Itt van Pestről a méltóságos gróf úr. Ha idehajtat, az első béres jelentkezik nála, a többiek a sapkájukat a hónuk alá szorítva, egyszerre köszönnek: „Keis elakadoztak a kátyúkban. Sokat lelhetne erről beszélni... Sokan vándortarisznyát akasztottak a nyakukba, s kivándoroltak Kanadába, Argentínába, egyesek pedig Franciaországban próbáltak szerencsét, ám nem sok sikerrel, mert ott is nagy volt a munkanélküliség. Pár év múlva üres tarisznyával tértek vissza, úgy, ahogy elmentek. Egyre nehezebb napok következtek. Az uradalmakban is kezdtek szervezkedni, kitörni abból a nyomorúságos helyzetből, amely őserdő liánjaként béklyózta őket. Am az urak nagyon ügyeltek ara, hogy az elnyomottak ne merjék szavukat hallatni. Ellenkező esetben a csendőrségre bízták a rendcsinálást... Voltak azonban olyanok, akik eljártak Losoncra, Fülekre dolgozni, mint például Jancsi Mihály, Dola László, meg mások, ők voltak a párt harcosai. Sok sztrájkban, tüntetésben vettek részt. 1923-ban Losoncon a Zöldfa utcában gyülekeztek a május elsejei felvonulásra, amikor a csendőrök körülzárták őket és sok társukkal együtt letartóztatták és bebörtönözték. Persze, az ütlegelés sem hiányzott. Meg az éheztetésből is kijutott nekik... Így teltek, múltak az évek, 1945-ig, amikor a Szovjet Hadsereg csapatai a mi kis falunkat is felszabadították az elnyomó kapitalista rend uralma alól. Oj élet kezdődött. A kommunista párt kezébe vette az irányítást. 1952. őszén falunkban is megalakult a szövetkezet. Nehéz körülmények között indultunk. Nagyobb istállók híján a közös állatállományt paraszti istállókban zsúfoltuk össze. Ürömmel tölt el bennünket, Idősebbeket az a tudat, hogy gyermekeink, unokáink emberhez méltó körülmények között nőnek fel, már csak hírből hallják a múlt sok-sok nélkülözését. Rajtuk, fiatalokon a sor, hogy a szocializmus ügyét — amiért az idős kommunisták oly sokat szenvedtek — előre vigyék, hogy még örömteljesebb legyen a holnapjuk. FARKAS ISTVÁN,- Csalár Elmondhatjuk, hogy a felszabadulás óta sorra eltűnnek a régi, kisablakos vályogházak. Még nemrégen ,a falu közepén csörgedezett a kis patak; nagy volt a sár. Jelenleg aszfaltúién járhatnak az emberek, neonfény világít. Modern önkiszolgáló üzletben vásárolhatnak az asszonyok. Nem kell Losoncra gyalogolniuk, szinte óránként közlekednek az autóbuszok. A hajdani gróf Keglevichféle kastélyt — Kürtpusztán — szanatóriummá alakították át. Egyre jobban él a falu lakossága. Napról napra több a személyautó. Már nagyon kevés ház tetejéről hiányzik a tévé-antenna. Bizony, ha azok az öregek, akik a felszabadulás előtt meghaltak, felébrednének, nem ismernének rá a saját falujukra. A múltban senki sem járt egyetemre, ma már erre is megvan a lehetőség. Ádám János szövetkezeti tag fia, dr. Adám Rudolf már orvosi oklevelet szerzett. Most is többen tanulnak egyetemen, Ruzsinszki Rudolf pedig katonai akadémián folytatja tanulmányait. ★ Az eke mestere Tatot M. Rudavaký Példás kolhoz ,Kommunizmus Hajnala1 Ukrajnában a Rovnóból Bresztbe vezető út mentén található Poleszi falu. Mindjárt az első benyomás: egy-, két- és háromemeletes lakóházak figyeltetnek fel magukra. Majd pedig a kultúrpalota, a közszolgáltatási kombinát, az étterem, az üzletek és a kitűnő utak. Amint később megtudtam, mindezt helyi erő- és anyagforrásokból építették a „Kommunizmus Hajnala“ kolhoz tervezőirodája 15 mérnökének közreműködésével. A falu építészmérnökeire nincs panasz. Üjablj és újabb megrendeléseket kapnak. — Megjött az „étvágyunk“ az építkeaésre — mondotta Vlagyimir Pljutyinszkij kolhozelnök, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának képviselője. — Építeni szeretnénk még egy ötemeletes szállodát, sportstadiont, zeneiskolát, fürdőmedencét, lakóházakat, s természetesen gazdasági épületeket. Az idén hárommillió rubelt fordít a kolhoz építkezésekre. Ez az összeg több, mint az ezelőtti ötéves tervidőszak építkezéseinek költsége. A falu teljes átépítését négy évre tervezik, ez nem kevesebb, mint 10 millió rubeljébe kerül majd a kolhoznak. S miből teremtik ©lő ezt a nagy pénzösszeget? A legutóbbi ötéves tervidőszakban, ami már mögöttük van, évente négymillió rubel volt a kolhoz évi nyersjövedelme (most 5,3 millió, amelyből 1,5 millió a tiszta jövedelem). A munkaegység értéke a kétszeresére növekedett, most 4,2 rubel. — A pénzügyi helyzetünk szilárdságának titka: betartottuk e XXHt pártkongresszus irányelveit — mondotta Michail Profirov, a kolhoz főüzemgazdásza. — Rendszeresen fejlesztettük a kolhoz termeléséti kolhoz-közi társulást hoztunk létre, amely vállalati szinten működik, s az éptiletanyag-termelésre nagy gondot fordítunk. A fogyasztók szükségleteit kielégítő árutermékeket állítunk elő helyi nyersanyagokból és ipari hulladékokból. A kolhoz 1966-ban épített egy konzervgyárat (zöldség és gyümölcs)’, amelynek évi kapacitása 10 millió konzerv. Teljesen automatizált ez az üzem, futószalag-rendszerrel ellátva. A kész árut a kolhoz saját iparvasütján szállítja a 3 km-re levő vasútállomásra. Az évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a szállítás így olcsóbb, mintha tehergépkocsikon bonyolítanák le. A tiszta bevétel négy év alatt megkétszereződött. A téglagyár és aszfalt-üzem nemcsak a kolhoz szükségleteit látja el, hanem a szomszédos kolhozokét Is. A negyedik ipari üzemük, amely a legutóbbi ötéves tervidőszakban készült el, növényolajat állít elő. Építenek a közeljövőben egy gyümőlcsszörp-részleget és évi száz millió pohár, befőttes üveg, palack gyártására alkalmas üveggyártó üzemet, s ezer tonna gyümölcs befogadására alkalmas tárolót, valamint hathektáros üvegházat létesítenek. A „Kommunizmus Hajnala“ kolhoz, mint mezőgazdasági-ipari komplexum nemcsak termeli a gabonát, húst, tejet, zöldséget, gyümölcsöt, hanem annak jelentős részét fel is dolgozza. Mintegy 6000 hektár főidet művel: van 80 traktora, 85 tehergépkocsija, 28 kombájnja és sok egyéb gépe. Széleskörűen kihasználja a villanyenergiát. Teljesen gépesített a gabona- és a takarmánynövény-termesztés, valamint betakarítása. a takarmányadagolás, a fejés, a trágyakitakarítás és a vízszolgáltatás. Több, mint 30 százalékkal emelkedtek a hektárhozamaik a legutóbb! ötéves terv időszakában. Hektárhozam-átlaguk gabonából 32 q, cukorrépából 475 q és zöldségfélékből 130 q volt. Száz hektár mezőgazdasági földterületre 560 liter tej és 150 q hús kitermelése jutott. Ezt a kolhozt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Vörös Zászló érdemrenddel tüntette ki. A kolhoz elnöke, Vlagyimir Pljutyinszkij a Nagy Honvédő Háború idején partizán volt. Jelenleg 45 éves és már 20 éve tölti be a kolhozelnöki tisztséget. Működési ideje alatt pártfogolta és a helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazta a haladó bel- és külföldi termelési módszereket. Járt példás csehszlovákiai és magyarországi mezőgazdasági üzemekben, ahol a tenyészállat-nevelést tanulmányozta. Beszerezte egy 2500 férőhelyes sertésistálló tervrajzát, melynek alapján rövidesen fel is építették azt. Ennek ellenében megküldték a konzervgyár belső berendezéseinek, valamint szállító-rendszerének rajzát. A kolhozelnök a bulgáriai Bregovo falu szövetkezetében az öntözéses zöldségtermesztést tanulmányozta, s értékes tapasztalatokat szerzett. Ma már a „Kommunizmus Hajnaláéban 300 hektár zöldséget öntöznek bolgár módszerek szerint. Felkeltették Pljutyinszkij érdeklődését a bolgár gyümölcsösök, de az olaszországi Appenin-félszigeten töltött egy hónap alatt is sok hasznos gyümölcstermesztési eljárással Ismerkedett meg, amelyek alig maradnak el a bulgáriai módszerektől. — Száz hektár gyümölcsöst létesítettünk bolgár tapasztalatok felhasználásával — állapíttota meg a kolhoz fő kormányosa. — Tagjaink szívesen fogadják a barátok tapasztalatait, sajátos viszonyainknak megfelelően fel is használjuk azokat. Ennek fordítottja is érvényes: a bregovól szövetkezet tagjainak nagyon megtetszett a konzervgyárunk, és hamarosan ők is létesítettek hasonlót. A poleszi mezőgazdasági-ipari komplexum sok dicsérő elismerést kap küföldröl több nyelven. Ezek közül egyet idézünk: „A »Kommunizmus Hajnala« kolhozban a mi hazánk jövőjét láttuk“ — írták a vietnami szakemberek, — „ahol már virrad a kommunizmus. Ez a ml véleményünk!“ A petróleumlámpától a villanyfényig. JURIJ IVANOV, az APN tudósítója
