Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-17 / 15. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1971. április 17. 4 A talajművelés korlátozásának lehetőségei HÜVELYESEK A borsó növényápolási munkálatai­nál szintén foglalkoztak kutatóink a talajművelés vegyszerek használata révén történő korlátozásának lehető­ségeivel. Napjainkban már a borsó kezelésére alkalmas vegyszerek szé­les sora áll a termelők rendelkezé­sére. Ezen készítmények egyetlen hát­ránya, hogy többségük hatása nagy­ban függ a talaj nedvességtartalmá­tól és a kezelés utáni csapadékos idő­járástól. Amennyiben a vegyszeres kezelés révén sikerül kellő mértékben meg­tisztítani a növényzetet a gyomok­tól, ebben az esetben egyáltalán nem szükséges kultivátorozni. A kísérleti eredmények Igazolják, hogy a vegy­szeres kezeléssel hasonló, sőt nem egy esetben sokkal Jobb eredmények Is elérhetők, mint a gépi talajműve­léssel. Kivételes esetekben lehet bo­ronáin! is, de csak három-négy hét­tel a permetezés után, hogy ne bont­suk meg a gyökér-herblcidek reziduá­­lis hatását. A sorközi talajművelés korlátozása lehetővé teszi a borsó sűrűsoros ve­tését, ami a hozamok növekedéséhez, a terület gazdaságosabb kihasználá­sához vezet. A lóbabról ismeretes, hogy kevésbé tud vetekedni a gyomokkal, viszont sokkal érzékenyebb a herbicidekre mint a borsó. Ezért ennél a növény­nél a herbicidek használatát és a gépi talajművelés korlátozását az el­­gyomosodás fokától kell függővé ten­ni. Itt azonban meg kell Jegyezni, hogy mivel a lóbabnál valamivel ki­sebb vegyszer-adagokat használunk, számolnunk kell azzal is, hogy a ne­hezebb talajokon szárazabb időjárás esetén a vegyszeres kezeléssel nem érjük el a kellő hatást. A nagyon el­gyomosodott lóbabnál tehát továbbra is sarabolást kell végezni, a vegysze­rek hatásossága esetén pedig elég lesz boronáin!, vagy kéregtörést vé­gezni. A vegyszeres növényápolás esetén lehetőség nyílik a lóbab sűrősoros f25 cm, vagy kisebb sortávolságra] vetésére, míg a gépi gyomirtás szük­ségessége esetén kénytelenek leszünk továbbra is 30—40 cm sortávolságra vetni. Az egyéb hüvelyeseknél szintén korlátozni lehet a gépi talajművelést, sikeresen alkalmazható a vegyszeres kezelés, és így csökkenteni tudjuk a kézi munkaerő-ráfordítást is. BURGONYA Napjainkban már a burgonyater­mesztés számára szükséges vegysze­rekben is elég nagy a választék. A vegyszeres gyomirtás tervszerű be­vezetésével és elterjesztésével ezen a szakaszon Is Jelentős lépéseket tehe­tünk a sorközi talajművelés korláto­zása érdekében. A kutatók megálla­pították, hogy a kultlvátorozás csak ott szükséges, ahol a vegyszerek nem képesek teljesen (kipusztítant a gyo­mokat, vagy ahol a talajporhanyítás­­sal igyekszünk elősegíteni a burgonya kelését és fokozottabb fejlődését. A nagy hozamok érdekében azonban több gondot kell fordítani a vegysze­res gyomirtásra és a gépi talajműve­lés munkálataira Is. A gépi beavat­kozást megfelelő talajnedvesség ese­tén kell elvégezni, hogy ne rontsuk a talaj szerkezeti tulajdonságait és biztosítani tudjuk a gyomirtás hatá­sosságát. A Havlíéküv Brod-i Burgonyater­mesztési Kutatóintézet szerint a kö­vetkezőképpen kell eljárni a burgo­nya ápolásánál: A könnyű talajokon az ültetés után el kell végezni a „va­kon“ történő szántást, majd a perme­tezést. A kelés előtti boronálást és a későbbi időszakban esedékes töltö­­getést csak ott kell elvégezni, ahol a vegyszerek hatása nem megfelelő. A nehezebb talajokon a kultivátoro­­zások számát korlátozni kell. A leg­jobb készítmények használata és a legnagyobb adagoknak (Camparol3,5 kg/ha, Aresin 3 kg/ha) két-három nappal a kelés előtt történő apliká­­lása esetén általában elégségesnek bizonyul a két-háromszori gépi be­avatkozás. (1—2 „vakon“ történő szántás és egyszeri töltögetés hozzá­vetőlegesen 45—50 nappal az ültetés után, esetleg a két szántás között egyszer boronáin! is lehet.) A fenti technológiával szinte a fe­lére csökkentjük a gépi talajművelés munkálatainak számát. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy a kultivációs beavatkozások számának megfelelő csökkentése nem vonja maga után a hozamok nagyságának és minőségé­nek csökkenését sem. Sőt, a nehezen művelhető talajokon eredményesebb­nek bizonyult a korlátozott talajmű­velés alkalmazása. A fokozott talaj­­nedvesség idején végzett kultivátoro­­zásnál sokkal jobb gyomirtó hatása van a vegyszeres kezelésnek, nem be­szélve arról, hogy a kultivátorozás folyamán a növényzet bizonyos mér­tékben megkárosodik. CUKORRÉPA A cukorrépa vegyszeres kezelésé­nek lehetősége, valamint a csúcsmun­kák idején mutatkozó munkaerőhiány arra készteti üzemeinket, hogy a le­hető legnagyobb mértékben kihasz­nálják a korlátozott talajművelés le­hetőségeit a nevezett növénynél. A kultivációs műveletek korlátozását azonban a cukorrépa agrotechnikájá­nak megfelelően kell meghatározni. Tény, hogy a cukorrépa legérzéke­nyebb fejlődési szakasza a keléstől a harmadik valódi levél megjelené­séig, vagyis hozzávetőlegesen az egyelés Idejéig, tart. Ebben az idő­szakban igényli a cukorrépa a legin­tenzívebb kezelést, a talajporhanyí­­tást és a gyomirtást. Rossz talajvi­szonyok és kedvezőtlen időjárás ese­tén gépi talajjavítást kell végezni, annak ellenére, hogy a megfelelő ta­lajszerkezet kialakulására a talajelő­készítő munkálatok jobb hatással vannak, mint a közvetlen növény­­ápolás. A cukorrépa egyelés utáni sorközi talajművelésre vonatkozó nézetek — a vegyszerek használatának elterje­dése és a kísérleti eredmények kö­vetkeztében — Jelentősen megváltoz­tak. A kísérleti és gyakorlati tapasz­talatok azt mutatják, hogy a vegysze­res gyomirtás hatásossága esetén részben vagy teljesen nélkülözni le­het a cukorrépasorok, illetve a sor­közök talajművelését. Megállapítást nyert továbbá, hogy a szóbanforgó növény a fejlődés későbbi szakaszai­ban már sokkal Igénytelenebb a talaj állapotával szemben, viszont a gépi beavatkozás — az egyedek megkáro­sítása, elpusztítása révén — minden esetben az egy hektárra eső egyed­­szám és az átlaghozam csökkenésé­hez vezet. A különböző talajviszonyok, az el­­gyomosodás és a szélviszonyok válto­zékonysága, s az egyéb körülmények megkövetelik, hogy az egyes mező­­gazdasági üzemekben az adott felté­teleknek megfelelően végezzék el az egyelés utáni kultivációs művelete­ket. A gépi talajművelés korlátozása esetén a vegyszerek segítségével kell majd elvégezni a gyomirtást. Ha ez teljes mértékben sikerül, akkor nél­külözni tudjuk a fizikai beavatko­zást, és a sorközi talajműveiést egy­­kétszeri sarabolásra lehet csökken­teni. Tartsuk szem előtt, hogy nemcsak a gépi talajművelés van hatással a hozamalakulásra, hanem a további tényezők: szélviszonyok, tápanyagpót­lás, betegségek stb. egész sora, me­lyeknek hatása egyes években válto­zik. Ezért szükséges hangsúlyozni, hogy az űj módszerek bevezetése megköveteli az egyéb agrotechnikai műveletek — talajelőkészítés, táp­anyagpótlás, vetés stb. — helyes el­végzését. (Folytatjuk.) BEMUTATJUK UtmZ-750 Hazánkban jelenleg ,csak az UNHZ—500 jelzésű rakodót gyártják. Ez a gép — kis tel­jesítménye miatt — nem elégíti ki a mezőgazdasági üzemek igényeit, s ezért kénytelenek vagyunk ezt a helyzetet az NDK-ból behozott T—174 jel­zésű rakodókkal megoldani. A humpoleci gépgyárban 1973-ban kezdik meg az eddiginél na­gyobb teljesítményű, UNHZ—750 jelzéssel ellátott rakodó gyár­tását. Ez a gép már előrelát­hatólag jő segítőtársa lesz a termelőknek. A szóbanforgó univerzális gépet Jól ki lehet használni e különböző mezőgazdasági ter­mékek szállításakor nélkülöz­hetetlen fel- és lerakásnál, egyéb anyagokkal — homok, kavics, mész, szén, vashulla­dék stb. — való rakodásnál, to­vábbá az építkezési munkák­nál, az 1200 kilogrammot meg nem haladó anyagokkal való manipulációnál stb. Az UNHZ—750 rakodót a Z— 4511 és 5611 traktorokkal le­het üzemeltetni. A gép kerekei légfékkel ellátottak. A négy támasztó kar kitűnő stabilitást biztosít a gépnek, s a két olaj­tartály lehetővé teszi a hidrau­likus szerkezetnek, hogy egy­szerre két, egymástól függet­len mozgást végezzen. A gép kivitelezésénél ügyel­nek arra, hogy a kezelő a leg­könnyebben végezhesse az egyes műveleteket, s a mini­málisra csökentsék a baleset­­veszélyt. Az UNHZ—750 előrelátható­lag 87 ezer koronába kerül majd. Ing. Erdélyi Silvester Az egyes növényeknél alkalmazható gyomirtószerek KÁPOSZTAFÉLÉK SEMERON: A permetezést tíz nappal a kiültetés után kell elvégezni, minden esetre száraz időjárás Idején. A korai és az előhajtatásra alkalmas karórépa kevésbé ellenálló, míg a karfiol igen érzékeny a vegyszerrel szemben. Egy hektárra 500 liter vízben feloldott egy-két kilogramm vegy­szert számítunk. RAMROD: A káposztafélék megválnak elvetése után aplikáljuk. Számolni kell azonban a csírázóképesség csökkenésével és a növények kezdeti fejlő­dési stádiumának vontatottságával. A vegyszer használata a palánták kl­­ültetése és bcgyökerezése után is lehetséges. Jól ki lehet használni a kar­fiolnál. Adagja: 6—8 kg készítmény+500 liter víz egy hektárra. LASSO: Használatának módja hasonló, mint a Ramrodé, de hatása sok­kal erősebb, Vetés előtt 3—5 liter, kiültetés után pedig B—7 liter vegy­szert ás 500 liter vizet adagolunk egy hetkárra. VÖRÖSHAGYMA, FOKHAGYMA, PORÉ PREVENOL, LIRO-CIPC: Csak a vöröshagyma és a póré gyomirtására ajánlatos használni. Vetés után és kelés előtt aplikáljuk. Adagja: 5—7,5 liter vegyszerkészítmény + 600 liter víz egy hektárra. GESAGARD, SELEKTIN: A vöröshagymánál csak az ültetőhagymából (dughagyma) kifejlődött növényzet esetében lehet használni, amikor a növényeknek már három levelük van. A sérült növényeknél számolni kell a károsodással. A fokhagymánál az ültetés után, vagy a növények kikelése után (5—10 cm növénymagasság esetén), a pórénál a vetés után vagy a kelés előtt, esetleg a kikelt vagy kiültetett növényzetre adagolhatjuk a nevezett készítményeket. Egy hektárra 1—2 kg vegyszert és 400 liter vizet számítunk. ALICEP: Csak a vöröshagymánál használható. Adagolása a vetés vagy a kelés után történik, mivel kelés idején a növények nagyon érzékenyek a vegyszerre. A permetlét 4 kg vegyszerből és 600 liter vízből készítjük »I, ami egy hektárra elegendő. TENORAN: Csak a vöröshagymánál használjuk. Röviddel a dughagyma kiültetése, vagy a Prevenol hatásának megszűnése után permetezünk. A magról termesztett hagyma esetében csak a kelés után adagoljuk. Egy hektárra 6—8 kg vegyszert és 600 liter vizet számítunk. SÁRGARÉPA,petrezselyem,zeller GESAGARD, SELEKTIN: A sárgarépánál és a petrezselyemnél 2 kg-os adagot használunk. Aplikálás a vetés utáni és kelés előti időszakban vagy a 2—4 levéllel rendelkező kikelt növényzetre történik. (A petrezselyem érzékenyebb.) A zeller esetében kiültetés előtt vagy után — 2—3 kg vegy­szert — történik az adagolás. A nehéz talajokon növelni lehet az adagot. Egy hektárra általában 1,5—2 kg vegyszert és 400 liter vizet számítunk. AFALON: Sárgarépát kelés előtt, vagy a harmadik levél megjelenésekor, a zellert viszont csak 2—3 héttel a kiültetés után lehet ezzel a vegyszer­rel kezelni. Egy hektárra 1,5—2 kg készítményből és 600 liter vízből ké­szítünk permetlevet. PREVENOL, LIRO-CIPC: A vetés utáni és kelés előtti időszakban, de leg­később a csíralevelek után aplikálható. A sárgarépánál és a petrezselyem­nél 5—7 liter vegyszert és 600 liter vizet számítunk egy hektárra. SPENÖT, SALÄTA ALIPUR: A spenót vetését követő három napon belül el kell végezni a permezetést, Adagolása esetén valamivel mélyebbre vetjük a magokat. Egy hektárra 3 liter vegyszert és 500 liter vizet számítunk. VENZAR: Csak a spenót gyomirtására használjuk. Apllkálását a vetés utáni öt napon belül el kell végezni. Hektáronként 1,5—2 kg vegyszert és 500—600 liter vizet használunk fel permetezéshez. GRAMOXONE: A saláta gyomirtására használjuk. A saláta kiültetéss előtt a már kikelt gyomokra adagoljuk. Egy hektárra 500 liter vízből és 1,5—4 liter vegyszerből készítünk permetlét. BÁLÁN: A saláta kiültetése előtt aplikáljuk. Egy hektáron 6—8 liter vegyszert és 500 liter vizet használunk fel. PARADICSOM, PAPRIKA, UBORKA BÁLÁN: Az uborka vegyszeres gyomirtására használjuk. A vetés előtt kell bedolgozni a talajba. Egy hektárra 5—7 liter készítményt és 400 liter vizet használunk. TREFLAN E. C. 2.: A paradicsomnál és a paprikánál használjuk. A talaj­­előkészítésekor kell bedolgozni — 8—10 cm mélyen — a talajba. Egy hek­tárra 3—5 liter készítményből és 400 liter vízből készítünk permetlét. GESAGARD, SELEKTIN: A paradicsompalánták kiültetése előtt (legkeve­sebb egy hét) kell elvégezni a permetezést. A palántázásig nem szabad kultivátorozni. Egy hektáron 1—2 kg készítményt és 400 liter vizet hasz­nálunk fel permetezésre. GRAMOXONE: A paradicsomnál a kiültetés előtt, az uborkánál pedig tizenkét nappal a növényzet kikelése előtt végezzük a permetezést. Egy hektárra 2—3 liter készítményből és 400 liter vízből készítünk permet­lét. (Következik: A gyümölcsösök és szőlőültetvények gyom irtószerei) Hogy a fácánok ne károsíthassák a kukoricát Bár a vadászoknak sok örömöt okoz a nagy fácánállomány, a túlzott fácánbőség a mezőgazdaságban, ki­vált a kukoricavetésekben, komoly károsodást is előidézhet. A „Pflanzenschutzkurir" szerint az utóbbi években a fácánok a Rajna­­menti kukoricásokban oly mérvű ká­rokat okoztak, hogy sok helyen ki kellett szántani a vetéseket. A múlt évben a Mesurol elnevezé­sű új szerrel kísérleteztek. A vetőma­got először sovány tejjel nedvesítik (100 kg vetőmagra 500—1000 ccm te­jet használtak). A nedvesítés egyen­letességét keverőkészülékkel biztosí­tották. Az így benedvesitett vetőmag minden mázsájához egy kg Mesurolt kevertek. Az ily módon kezelt vető­mag — különösen akkor, ha a kelle­ténél több tejet használtak a nedvesí­téshez — a vertikális szerkezetű ve­tőgépekben eltömödéseket okozott. Ezt a hiányosságot talkum (mázsán­ként 200 g) hozzáadásával szüntették meg. Az első kísérleti év eredményei jók voltak. Az ily módon kezelt vető­maggal bevetett kukoricásoknak csak a szélső sorai károsodtak meg. Ez természetes is, mivel a fácánok csak néhány kukoricaszem elfogyasztása uián ismerkedhettek meg e repelens számukra undorító hatásával. Kisebb károk csak ott keletkeztek, ahol a vetés és kelés idején nagy (80—100 mm) mennyiségű csapadék hüllőit, amely a riasztószert lemosta a vető­magról. A kezelés dacára a kései kukoricavetésekben is keletkeztek ká­rok. Ebben az esetben ugyanis a fá­cánok már más növények fogyasztá­sa által fedezték vitaminszükségletü­ket, s a későbben kelő kukoricát csak letépték anélkül, hogy a vető­maghoz hozzányúltak volna. A idő­ben végzett vetéseknél a fácán a ke­lőfélben levő kukoricát kedveli. Ki­kaparja a magot, de a Mesurollal ke­zelt kukorica elfogyasztása után úgy­szólván undort kap s abbahagyja a keresést. Ahol sok a fácán — legalább kí­sérletképpen — alkalmazni kellene ezt a szert, hogy hatásáról és alkal­masságáról a saját viszonyaink kö­zött is meggyőződhessünk. R. V.

Next

/
Thumbnails
Contents