Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-17 / 15. szám
1971. április 17. шшт SZABAD FÖLDMŰVES. л .............. SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIÁI szövetségének fóruma A szövetkezeti tagok sogvéöeieie és panaszaik elintézése Faluszépítő asszonyok A több mint háromezer lakosú Kürt (Strekov) arról nevezetes, hogy mintegy félezer embere fordul meg az országnak csaknem minden részében. Szakmájuk kényszeríti őket a vándoréletre, mert náluk a távirdflszmesterség immár hagyomány, apáról fiúra szálló foglalkozás. Ezt megérteni csak az tudja, aki huzalok között töltötte élete nagy részét. A szövetkezetek tagjai és alkalmazottai panaszainak, jelentéseinek és javaslatainak helyes és következetes elintézése elősegíti a szövetkezeti tagok jogainak és érdekeinek védelmét. Ezáltal megszilárdul a szocialista törvényszerűség, amelynek betartása minden szövetkezeti vezető és efsztag személyes ügye. Az önkényeskedés, a panaszok bürokratikus intézése elleni harcban a törvényesség betartása jelentős tényező és egyúttal nélkülözhetetlen eszköz az ugyan egyre csökkenő, de mégis létező hiányosságok leküzdésére, amelyek keserítik a becsületes szövetkezeti dolgozók életét. A dolgozók panaszait és javaslatait Intéző illetékes szervek feladatait és kötelességeit a Hivatalos Közlönyben megjelent 150/195B számú kormányrendelet határozza meg. A földművesszövetkezetek szerveinek és különösen az ellenőrző bizottságainak feladatait a Tt 49/1959 számú törvény 21. paragrafusának 3. bekezdése tartalmazza, amely kimondja, hogy az ellenőrző bizottság minden ellenőrzés végrehajtásakor figyelemmel kíséri, vajon a szövetkezet szervei és vezetői az ügyintézésben betartják-e a törvényes és egyéb rendelkezéseket, a szövetkezet alapszabályait, a munkarendet, a taggyűlés határozatait és ügyelnek arra, hogy a szövetkezeti vagyon védelme, valamint a szövetkezeti demokrácia se szenvedjen kárt. A panaszok elintézésének alapfeltételei Habár а XX. század második felében ez talán furcsán hangzik, mégis el kell mondani, hogy a panaszok elintézése a feladatok elvégzőire tartozik. A szövetkezetek színvonalán az ellenőrző bizottságról beszéltünk, a járások színvonalán az ellenőrzés szervei a járási mezőgazdasági társulások a Parasztszövetség járási bizottságával együttműködve. A panaszokat külön jegyzőkönyvbe kell foglalni, feltüntetve az elintézés határidejét és a címzettet, akire a panasz elintézése tartozik. A panaszok elintézésének határideje a rendelet értelmében 30 nap. Amennyiben szóbelileg telt panaszról van szó, amit azonnal nem lehet elintézni, erről két példányban jegyzőkönyvet készítenek, melynek egyik példányát a panasztevő, másodpéldányát pedig a panasz elintézöje kapja meg. Ha a panaszt a megszabott határidőig nem lehet elintézni, úgy a panasz intézését végző szerv erről értesíti a panasztevőt, illetve azt a szervet, amely az elintézéssel megbízta. A legkomolyabb hiányosságok Nem népszerű ugyan, de szólni kell a legkomolyabb hiányosságról, hogy maguk a szövetkezeti tagok szegik meg szövetkezetük alapszabályait, és nem használják fel az alapszabályokból eredő jogaikat. Ez abban mutatkozik meg, hogy panaszaikkal nem fordulnak elsősorban szövetkezetük szerveihez, az elnökhöz, a vezetőséghez, az ellenőrző bizottsághoz, hanem közvetlenül a felettes szervekhez nyújtják be panaszukat. Ezek viszont a panaszt nem tudják elintézni anélkül, hogy ne ismernék a szövetkezet szerveinek és ellenőrző bizottságának nézetét, álláspontját. Másrészt a mezőgazdasági üzemekben szokássá vált a panaszok helytelen elintézése. Ez abban mutatkozik meg, hogy a szövetkezeti tagok panaszait és észrevételeit gyakran figyelmen kívül hagyják, nem intézik el következetesen és igen gyakran a panasztevőt a felettes szervhez, rendszerint a járási mezőgazdasági társuláshoz utasítják. E módszer helytelensége abban van, hogy sokszor olyan ügyekről vaii sző, amit kizárólag a szövetkezetben, az üzem keretén belül lehet csak elintézni. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy járási szinten feleslegesen sok panasz torlódik össze, amelyeket egy kis -jóakarattal a munkahelyen azonnal, tárgyilagosan és teljes megelégedésre lehetne elintézni. Akadnak olyan esetek is, amikor a panasztevők felsőbb párt- és gazdasági szervekhez fordulnak anélkül, hogy a szövetkezet szerveihez, esetleg a járás gazdasági szerveihez vagy saját érdekvédelmi szervezetükhöz, a Parasztszövetség járási bizottságához fordulnának. Ezt az állapotot jobbára az okozza, hogy a legtöbb mezőgazdasági üzemben, tehát a szövetkezetekben sem fordítanak kellő gondot a beérkezett panaszok nyilvántartására, a panaszok elintézésekor erről nem készítenek jegyzőkönyvet és a panasztevő nem ismeri a felettes szervek álláspontját. A panaszok jellege A szövetkezeti dolgozók által az elmúlt évben tett panaszokat vagyonjogi, munkajogi, valamint a szövetkezetek belső kérdéseit (különösen a háztáji gazdaság problémáját) érintő kérdésekre lehet csoportosítani. A VAGYONJOGI kérdésekből eredő panaszok többsége abból adódik, hogy a szervezetek idegen személyek ingatlan vagyonát használják és a használati viszony nincs jogilag meg-1 alapozva, például szerződéssel. Az élő és holt leltár értékének kifizetése körül sok panasz merül fel a szövetkezetek szerveinek helytelen eljárásával szemben, amely abból adódik, hogy pontatianul írták össze a szövetkezetbe beadott leltárt. Köztudott, hogy a szövetkezetek megalakításakor a nyilvántartás nem állt olyan színvonalon mint ma. Ezért helyes lesz, ha ilyen esetekben kölcsönös megegyezésre kerül sor, amely mindkét részről bizonyos engedmények megtételét követeli. A MUNKAJOGI kapcsolatokban felmerülő panaszok sok esetben a munkaviszony és a tagság megszűnésére, továbbá fegyelmi eljárásokra vonatkoznak. E kérdésben feltétlenül be kell tartani a Minta-alapszabályok 14. cikkelyét, amely világosan körülhatárolja a szövetkezetek szerveinek jogait a szövetkezeti fegyelem megsértése, a közös vagyon rongálása, illetve eltulajdonítása kérdésében. E meghatározásokat szem előtt kell tartani a fegyelmi intézkedések meghozatalakor. A HÁZTÁJI GAZDASÁGOK kérdésében az efsz-tagok gyakran tesznek panaszt a háztáji föld területének csökkentése miatt. Meg kell említeni, hogy sok helyütt nem ismerik hogyan kell a nyugdíjba menő szövetkezeti tagok háztáji földjét rendezni. A Minta-alapszabályok 39. cikkelye kimondja, hogy a nyugdíjba menő szövetkezeti tagnak a szövetkezet saját kérelmére meghagyhatja háztáji földjét a szövetkezet adapszabályaiban meghatározott terjedelemben, avagy beleegyezik abba, hogy a szövetkezet kellő természetbeni juttatással pótolja a háztáji földet. Tehát vagy az egyik, vagy a másik, de nem lehet, hogy egyiket sem adják meg. A panaszok elintézése a vezetőknek és a felettes szerveknek nemcsak feladatát, hanem kötelességét is képezi. Közös erővel azonban mindanynyiunknak igyekeznünk kell bebizonyítani, hogy a szocialista társadalmi rend anélkül is meg tudja oldani a problémákat és a nehézségeket, hogy az embereknek panasszal kelljen élni. Ezzel bizonyítjuk a szocialista humanizmus létét, amely éppen az emberek közötti kapcsolatokban mutatkozik meg. JUDr. MICHAL ÖURDIAK Lám férfiakkal kezdtem az írást, mégis Kováes Ilonát kerestem fel, ezt az ötgyermekes anyát, akinek közéleti tevékenységét a járási szervek is nagyra becsülik. Már 1958-tól a hnb képviselője. Különösen a polgárügyi bizottságban tevékenykedik. Az újszülöttek fogadásából, arany- és ezüstlakodalmak rendezéséből mindig kiveszi részét. A tanácsüléseken hasznos javaslatokat tesz, és az iskolaügyi bizottságban is tevékeny. A problémákat és megoldásuk módját jól ismeri, hiszen ő a Szülők és Iskolabarátok Szövetségének elnöke is. Ha már a társadalmi tisztségeiről beszélünk, azt sem hallgathatjuk el, hogy a Nőszövetség elnöke és a Nemzeti Front vezetőségi tagja. Választókörzetében kedvelik. Ha faluszépítésről van szó, egyemberként követik. Amikor azt kérdezem tőle, mi a véleménye a nők és férfiak egyenjogúságáról, szája szögletében huncutkás mosoly jelenik meg, s hogy félre ne értsem, hozzáteszi: — Háztartásbeli vagyok, a társadalmi munka területén nem tapasztaltam megkülönböztetést. Az a nőtársam, aki szorgalmas, éppúgy érvényesülhet, mint a férfiak. A tanácsüléseken ugyan előfordul harciasabb eszmecsere is, de valljuk be őszintén, hol nincsenek kisebb súrlódások?... Mindezek ellenére a helyi vezetők segítenek munkámban. A községfejlesztéssel kapcsolatban fájlalja a kultúrház hiányát, mert a fiatalok és a középkorúak kulturális élete csupán a mulatságok rendezésében merül ki. Ezenkívül lassúnak tartja a távlati tervek egyeztetését, mert jóváhagyásuk előtt a nemzeti bizottság új háztelkeket nem bocsáthat az építkezni szándékozók rendelkezésére. A két év múlva 900. évfordulóját ünneplő község lakásalapja bizony elöregedett. A tanítőlakások építése sem maradhat el, hiszen a pedagógusok emiatt fluktuálnak. Helyesek a vezetők elképzelései a falufejlesztést illetően: csak emeletes szövetkezeti vagy társas-lakóházakat építhetnek, ha nem akarnak a szántóföld rovására terjeszkedni. Hát ilyen gondok, problémák megoldására vállalkozott Kovács Ilona, aki minduntalan a közösség javáért dolgozik. Választói sokszor az utcán is megállítják, hogy ügyes-bajos dolgaik intézése felöl érdeklődjenek. Mint ahogy mondotta, kellemetlenül érzi magát, ha nem áll módjában pontos vagy megnyugtató választ adni. Népszerűségén továbbra se essék csorba, és az elkövetkező években is jó erőben, egészségben végezhesse munkáját. Ez a mi szerény jókívánságunk! Tóth János JUBILEUM ELŐTT A MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLA Felsőfokú mezőgazdasági szakoktatásunk megalapozása az 1941-es évre nyúlik vissza, amikor alkotmányrendelet mondta ki egy mezőgazdasági és erdészeti mérnökképző intézmény létesítését a Bratislaval Műszaki Főiskola keretében. önálló mezőgazdasági és erdészeti főiskolává (VŠPLI) a Szlovák Nemzeti Tanács 48/1948. sz. rendelete minősíti, Kassa (Košice) székhellyel. Az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal és Kassa város hathatós anyagi és erkölcsi támogatásával a főiskola keretén belül rövidesen 15 intézet létesült, melyek később az 58/1950. számú új iskolaügyi törvény értelmében megszűntek, illetőleg tanszékekké alakultak át. Három nagy tanszék alakult 1952 óta: a növénytermesztési, az állattenyésztési és a kémiai-technológiai. Sorsdöntő fordulatot az 1952-es év hozott a főiskola életében, amikor a kétirányú főiskola különvált, és mindkettő önállósult Nyitra, illetőleg Zvolen székhellyel. Az elmúlt 30 év alatt Közép-Európa egyik legkorszerűbb mezőgazdasági főiskolája lett a nyitrai és az itt végzett szakemberek ezrei sikeresen teljesítik feladataikat a mezőgazdasági szakoktatás, a kísérletezés, a mezőgazdasági termelés irányítása stb. területén. Szinte alig hihető, hogy az első bratislavai intézet hallgatóinak száma csupán 55 volt, míg a jelenlegi mezőgazdasági főiskola rendes és levelezői hallgatóinak létszáma már 3750 fő. Amíg a Kassai Mezőgazdasági és Erdészeti Mérnökképző Főiskola (VŠPLI) három tanszékkel és 15 Intézettel működött, addig most a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola három fakultással bír (agronómia!, ökonómiai és gépesítési), a negyedik volt az állatorvosi kar, amely 1962-ig szerves részét képezte a főiskolának — állatorvosi főiskolává alakult, Kassa székhellyel. Jelenleg tanszékeink száma negyvennégy. Méltánylást érdemel az a pedagógiai testület, amely 16 tanárból, 60 docensből és 318 adjunktusból áll. Szakoktatókkal együtt a főiskolának 1275 adminisztratív-műszaki, gazdasági és kisegítő alkalmazottja van. Hogy az eredeti kis intézetből ilyen hatalmas kulturális-tudományos központ válhatott, csakis a párt- és kormányszervek anyagi-erkölcsi segítségének köszönhető (10 millió koronás beruházásra volt szükség ehhez!). Az új, korszerű iskola és az lnternátus biztosítja mindazokat a feltételeket, melyek a haladó kor ifjú nemzedékének tudásvágyát és személyes igényeit kielégítik. DR. FRIDECKY ÁKOS A fejlődés még folyamatban van: elsőrendű feladata a főiskola vezetőségének a gépesítési kar kiépítése. A felsőfokú mezőgazdasági szakoktatás harminc éve alatt Szlovákiában 6541 hallgató nyert mérnöki oklevelet. S a jó gyakorlati eredményekben mérheti le a főiskola a szakoktatás színvonalát. Nem lebecsülendő az a hatás sem, amelyet a főiskola a Komenský Egyetem itteni pedagógiai karával együtt az egyetemi város kulturális életének fellendítése érdekében kifejt. Ami a szociális összetételt illeti, mind a pedagógiai testület, mind a hallgatók jelentős része munkás- és paraszti származású, érvényesülhet az osztályérdek és dominálhatnak a népi káderek. A mezőgazdasági főiskola az ideológiai- és szakoktatáson kívül pálya- és hivatásszeretetre is neveli hallgatóit, hiszen számos esetben a mezőgazdasági pályát nem elsőrendű hivatásként választó hallgatók is bejutnak a főiskolára. Köztudott, hivatásszerete nélkül nem születnek az életben átütő sikerek. Ma már se szeri, se száma azoknak a mérnököknek, akik munkahelyeiken egyik termelési rekordot a másik után döntik meg. Bebizonyosodott nem egy esetben, hogy évek során veszteséggel záró mezőgazdasági üzemek is jövedelmezőkké változtathatók, csak a kellő akarathoz elengedhetetlen az alapos szaktudás, és nem utolsó sorban az emberekkel való bánásmód. Reméljük a befektetett tőke busásan visszatérül az eredményekben. A mezőgazdasági főiskola öt év alatt olyan abszolvenseket nevel, akik tanulmányaik befejeztével azonnal be tudnak kapcsolódni a termelés korszerűsítésébe. A hallgatók az elméleti oktatáson kívül termelési gyakorlatokon is részt vesznek, itthon és külföldön. Nemcsak gyakorlati szakismereteiket gyarapítják, hanem hasznos nemzetközi kapcsolatokat is ápolnak a szocialista államok mezőgazdasági főiskolával, agrártudományi egyetemeivel. A kapitalista országok közül Hollandiával tart fenn a Nyitrai Főiskola hallgatócserekapcsolatot. Ennek a mezőgazdasági főiskolának nemzetközi jó hírnevét igazolja az a tény is, hogy mind a szomszédos, mind a kapitalista elnyomás alól felszabadult országok lányai, fial egyre nagyobb számban folytatják tanulmányaikat Nyitrán. így például lengyelek, jugoszlávok, szudániak, jemeniek, szíriaiak, ghanaiak, libanoniak, chileiek stb. Ezt a jő hírnevet öregbítette továbbá: az UNESCO 1969-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolát bízta meg az elmaradott országok mezőgazdasági oktatóinak nemzetközi utó-nevelésével. A főiskola szakoktatói tudják, hogy a nevelést csakis a proletár-nemzetköziség szellemében végezhetik. Ebbéli feladatuknak csak úgy tehetnek eleget, ha kapcsolatokat tartanat fenn a szocialista országok mezőgazdasági főiskoláival. Az Iskola vezetősége e célból nyolc testvér-főiskolával, illetőleg agrártudományi egyetemmel kötött barátsági- és együttműködési szerződést, köztük a kijevi Ukrán Mezőgazdasági Akadémiával, a gödöllői és a keszthelyi agráregyetemmel, a hallei egyetem (NDK) mezőgazdasági karával stb. Az együttműködés szakoktatási, kutatási és kulturális jellegű, s szakoktatói, hallgatói cserét bonyolítanak le. Nem kevésbé fontos együttműködési tényezők még a nemzetközi szimpóziumok és szemináriumok, nagyszámú külföldt szakember részvételével. Végül nagyon pozitívan értékelhető az a tudományos kutatómunka is, melyet a mai napig 688 lezárt kutatási problémaként tartanak számon. Ezek részben elméleti jelentőségű kutatási feladatok voltak, részben experimentális jellegű kísérletek, s az eredmények nagy mértékben hozzájárultak a növénytermesztés és állattenyésztés kulcskérdéseinek megoldásához, vagy üzemszervezésének korszerűsítéséhez. Ügy vélem, a főiskola eredményei a közös munkán alapulnak. Köszönet a párt- és kormányszerveknek, az iskola mindenkori vezetőségének, az oktató- és segédszemélyzetnek azért az önfeláldozó munkáért, melyet hazájuk, népük és a fiatal szocialista nemzedék érdekében végeztek. Köszönet illeti a volt hallgatókat azért, hogy szaktudásukkal és helytállásukkal beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Három évtized ugyan kevés idő egy főiskola életében, de a mai gyors ütemű társadalmi átalakulást tekintve többet jelent, mint a régmúltban egy évszázad. A jubileumi ünnepségek számos külföldi vendég-szakoktató részvételével ez év szeptemberében lesznek megtartva. Utca-parkosítás, virág-ágyások készítése közben ... (Kovács Hona kapával a kezében!)