Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-17 / 15. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 17« KÖSZÖNTJÜK A 25 ÉVES ROĽNÍCKE NOVINY-T A szlovákiai mezőgazdasági dolgozók napilapja a napokban ünnepelte 25. évfordulóját. Szerkesztőségünket már több mint húsz éven keresztül a kö­zös küldetésből származó sok­rétű kapcsolat fűzte a Roľnícke noviny szerkesztőségéhez, s így a lapjaink fejlesztése érdeké­ben a kiadóvállalatunkon belül is nagyon sok kérdést egyetér­tésben oldottunk meg. Szívből kívánunk a jubiláló Roľnícke noviny-nak a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdasá­gunk fejlesztését szolgáló mun­kájában sok sikert és mind­azoknak a szerkesztőknek, akik pártunk mezőgazdaság-politiká­jával összhangban olymódon szolgálták a Roľnícke noviny színvonalának emelkedését, hogy az hatékonyan segítse mezőgazdaságunk fejlődését. Kívánunk a további munkájuk­hoz erőt, egészséget és azt, hogy a szocialista társadal­munk érdekeit szolgáló alkotó munkájuk a jövőben is sok szép eredményhez vezessen. A Szabad Földműves szerkesztősége • FIGYELEM! A kéméndi (Kamenín) sport­­szervezet a helyi nemzeti bi­zottsággal és az egységes föld­­míivesszövetkezettel együttmű­ködésben 1971. április 18-án, a sportpályán SPORTÜNNEPÉLYT rendez. A műsor kiemelkedő részei: 1. Női röplabda mérkőzés — Kéménd és Párkány — 9,00 órakor. 2. Akrobata verseny 9,00 óra­kor. X Ünnepi megnyitó, utána a 18. játékhét SPORTKA húzá­sa 11,00 órakor. 4. Női labdarúgó mérkőzés f Odeva Hlohovec—Družba Nové Zámky) I. ligacsapatok kupamérkőzése. 5. Labdarúgó mérkőzés (TJ Ka­menín—AC Nitra) 14,00 óra­kor. 8. Népmulatság a Fehér akác csárdában és a sportpályán. A rendezőség szeretettel meg­hívja a környék sportrajongóit. A jó szórakozást nyújtó műsor mellett ételekről és italokról gondoskodik, s a tombolán kis­malacot, bárányt és további 10 értékes tárgyat sorsol ki. Belépődíj: Felnőtteknek 10.— Kés, gyermekeknek 5.— Kčs. Az I. negyedév mérlege a felvásárlásban Mezőgazdaságunk dolgozói ismét bizonyítottak! ф A tej kivitelével teljesítették a felvásárlási terv összes mutatóit! Azok az eredmények, amelyeket hazánk mezőgazdasági dolgozói a múlt évben, vagyis felszabadulásunk 25. és V. I. Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére elértek felté­telezni hagyták, hogy pártunk, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja megala­kulásának 50. évfordulója tiszteletére is nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják az állami terv által elő­irányzott feladatokat az állattenyész­tési termékek eladása szakaszán. Ma, az első negyedév után meg­nyugvással konstatálhatjuk, hogy tár­sadalmunk nem csalódott a mezőgaz­dasági dolgozókban, mert ígéretüket lelkiismeretesen teljesítették. Szlovákia földművesei az első ne­gyedévben — a tej kivételével — több állattenyésztési terméket adtaik a köz­ellátásnak, mint amennyit az állami terv feltételezett. Húst például 11292 tonnával, ebből marhahúst 4187, ser­téshúst 5382, borjúhúst 25, baromfi-Mezőgazdaságiink fejlesztésének új szakasza Az ötödik ötéves tervünk megnyi­totta mezőgazdaságunk fejlesztésének új korszakát — mondotta a múlt hé­ten tartott sajtóértekezleten doktor B. Večera elvtárs, a szövetségi kor­mány mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi minisztere. Tájékoztatójában utalt arra, hogy a mezőgazdasági nyerstermelésnek az ötödik ötéves terv időszakában 13—14 százalékkal kell emelkednie, az álla­mi alapokat képező árutermelésnek pedig 18—19 százalékkal. Az eddigi feltételezések szerint előtérbe kerül a hústermelés fejlesztése, mivel az egy lakosra eső évi húsfogyasztást a jelenlegi 71—72 kilogrammról 78 kg­­ra akarjuk emelni. Ezeket az igényes feladatokat csak a mezőgazdaság intenzitásának foko­zásával teljesíthetjük — mondotta a miniszter —, ami egyértelmű a mun­kaerő fejlesztésével és a munkater­melékenység színvonalának emelkedé­sével. Ennek előfeltételeit pedig a szövetkezetek és az állami gazdasá­gok kooperálása és szakosítása által teremtjük meg. Ez a feltételezett vál­tozás, amely az ökonómiai feltételek hatására és a szövetkezeti földműve­sek egyetértésével következik be, napirendre tűzi a járási agrárszolgál­tatási központok kialakítását. Mezőgazdaságunk fejlesztésének ezt az új korszakát B. Večera elvtárs rendkívüli jelentőségűnek nevezte, mivel a fejlődésnek ebben a szaka­­. szában megváltozik mezőgazdaságunk jellege, s ez a minőségi változás ked­vező előfeltételeket nyújt a termelő­erők további fejlődéséhez. húst 1408, birkahúst pedig 290 tonnát adtak el terven felül. Rendkívüli eredményeket értek el a tojásterme­lésben is. Ugyanis a közellátás cél­jaira terven felül 26 millió 379 ezer darab tojást adtak el. A tejeladás ter­vét nem teljesítették. Itt bizony az év első három hónapjában mutatkozó lemaradás eléggé számottevő: 3 mil­lió 581 ezer liter. A tej esetében mutatkozó lemara­dás mellett is arra a következtetésre juthatunk, hogy az elért eredmények lényegesen hozzájárulnak a piac kon­szolidálásához. Mezőgazdasági dolgo­zóinknak a CSKP XIV. kongresszusa tiszteletére kifejtett erőfeszítését pe­dig azzal tudjuk talán a leghitele­sebben érzékeltetni, ha az idei ered­ményeket összehasonlítjuk azokkal az eredményekkel, amelyeket a múlt év hasonló időszakában elértek. Szlová­kia mezőgazdasági üzemei 18 ezer 979 tonna hússal, 32 millió 415 ezer darab tojással, s annak ellenére, hogy a tejeladás negyedévi tervét nem tel­jesítették — 5 millió 798 ezer liter tejjel többet adtak el, mint a múlt esztendő első három hónapjában. A legjobb eredményeket a nyugat­szlovákiai kerület mezőgazdasági üze­mei érték el, de nem sokkal marad­tak el tőlük a közép-szlovákiai kerü­let mezőgazdasági üzemel sem. Lé­nyegesebb lemaradás a kelet-szlová­kiai kerület tejtermelésében észlelhe­tő, ami annak következménye, hogy a múlt évi kedvezőtlen időjárás miatt rosszul állnak a takarmányalappal, s persze részben annak is, hogy a szarvasmarha-tenyésztésük lényege­sen alacsonyabb színvonalon van, mint a másik két kerületben. Több járásban tapasztalható az is, hogy a mezőgazdasági üzemeknek ko­moly gondot okoz a sertéshús időbeni értékesítése, s gyakran kénytelenek — ráfizetés mellett — továbbtartani az állatokat. Ez valóban bosszantó jelenség, mert a sertések 115 kilón felüli hizlalása sem a termelő, sem pedig a fogyasztó szempontjából nem előnyös. Az értékesítési gondok abból adódnak, hogy a feldolgozó ipar ter­melő- és raktározási kapacitása nincs összhangban a termelés diktálta kö­vetelményekkel. Persze hiba lenne, ha az értékesítési gondok az állat­létszám csökkentésére ösztönöznék a mezőgazdasági üzemeket. Hogy ezt a nem kívánatos jelenséget elkerül­jük, a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium 600 tonna sertés­húst a CSSZK-ba irányít. ÉPÍTŐK TANÁCSKOZÁSA Az elmúlt héten Ing. Július Hanus­­nak, a Szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányelnöke helyettesének, va­lamint a párt és a szakszervezet kép­viselőinek jelenlétében a Bratislava! Kultúra és Pihenés Parkjában kétna­pos konferenciára jöttek össze az építőiipar felelős dolgozói, hogy a komplex szocialista racionalizáció je­gyében megtárgyalják az építőiparra váró feladatok teljesítésének kérdé­seit. A konferenciát az SZSZK építés­ügyi minisztere, Ing. L. Kompié nyi­totta meg. Ing. K. Kuna építésügyi miniszter­­helyettes fő beszámolója és a további referátumok kihangsúlyozták az egy­séges hozzáállás szükségességét az építészet racoinalizálásának folyama­tában, a munka termelékenységének állandó növelése, a termelési kapaci­tások tökéletesebb kihasználása és a takarékos anyaggazdálkodás céljából. A beszámolók rávilágítottak azokra a komoly feladatokra, amelyek az építőipar gazdasági dolgozói, a tech­nikai értelmiség, a pártszervezetek és a forradalmi szakszervezet szerve­zetei előtt állanak a szocialista racio­nalizáció terén az idei évben és az ötödik ötéves terv mutatóinak telje­sítése folyamán. A beszámolók után a jelenlevő mintegy 300 építőipari felelős dolgo­zó, az irányító szervek, a tudományos intézetek, az építőanyag-gyártó és építkezési vállalatok vezető szakem­berei szekciókban tárgyalták meg az egyes részlegeket közvetlenül érintő problémákat. A szekciókban élénk vi­tára és javaslatokra került sor, me­lyeket a szekciók megbízott vezetői egybefoglaltak és a konferencia más­napi plenáris összejövetelén Ismertet­ték a konferencia valamennyi részt­vevőjével. A szekciók munkájának kiértékelése után a jelenlevő küldöt­tek állásfoglalást fogadtak el, mely­ben kifejezték a belső tartalékok és az építőipar fellendítését szolgáló for­rások feltárását előmozdító szocialis­ta racionalizáció szükségességét a ter­melő és irányító munkában egyaránt. Az állásfoglalás rámutatott, hogy a racionalizációs intézkedések program­ját szorosan egybe kell hangolni a kitűzött tervfeladatok teljesítésével, hogy az idei terv maradéktalan telje­sítése jó alapot képezzen az ötéves terv igényes feladatainak megvalósí­tásához. Énnek megfelelően a racio­nalizációs intézkedéseket is rövid­lejáratú, valamint hosszabb időre szó­ló intézkedésekre kell felosztani, — szem előtt tartva azt, hogy a szocia­lista racionalizáció ne megy átmeneti akció, hanem a szocialista gazdálko­dás állandó, gyakorlati jellegő tör­vényszerűsége. Politikai manőverezések az NSZK-ban A hírközlő eszközök segítségével a közelmúltban arról értesültünk, hogy a Német Szociáldemokrata Párt vezetősége február 26-án megerősí­tette a korábban kimondott tilalmát „bármiféle irányzatú kommunista szervezette! való akcióközösségről“. A határozathozatal időpontja fur­csának tűnik annál is inkább, mert Willy Brandt pártelnök állandóan hangoztatja, hogy az általa vezetett kormány egyik fő célja a viszony nor­malizálása a szocialista országokkal. Az, hogy az SPD közben megtilt min­denfajta együttműködést a nyugat­németországi kommunistákkal olyan ellentmondás, amit nehéz megmagya­rázni. A Német Szociáldemokrata Párt ve­zetői persze magyarázkodnak. Például Helmut Schmidt, a párt egyik elnök­helyettese így magyarázza a dolgo­kat: „Sok kommunistához személyes barátság fűz. De azok mindnyájan a kelet-európai országokban élnek. Az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben azon­ban arra kell berendezkednünk, hogy a kommunisták a szociáldemokráciát fő ellenségüknek tekintik. A külön­böző politikai és társadalmi államok­kal való ellentétek lazítása viszont el­odázhatatlan feladat mindenki szá­mára, aki Bonnban felelősséget visel. Mivel a kelet-európai országokat kom­munista pártok irányítják, elkerülhe­tetlen, hogy ez a kapcsolat külön­böző formákban a kommunista pár­tokkal való kapcsolat legyen.“ A tapasztalatok azonban arra is utalnak, hogy négyszemközti beszél­getésekben a nyugatnémet szociál­demokrata politikusok másként igye­keznek megmagyarázni az említett ellentmondásokat. Így érvelnek: a Brandt-kormány keleti politikája bel­politikai szempontból csak akkor vi­hető keresztül, ha az SPD világossá teszi a közvélemény előtt, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való megegyezési lehetősé­gek keresése nem jelenti a kommu­nista tanok elfogadását. Azt bizonygatják, hogy az idősebb generáció szemében még mindig a kommunistaellenesség a helyes szem­pont. Mindaz, ami közel visz a kom­munizmushoz, gyanús a lakosság többségének szemében — mondják az SPD vezetői. Ezért a szociáldemok­rata párt nem tehet mást, mint amit tesz: belpolitikailag egyértelműen el­határolja magát a kommunistáktól. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az SPD vezetői azt hiszik, csak kommunistaellenességgel tarthatják fenn hatalmukat az NSZK-bani Az ilyen magyarázat, amit a már említett ellentmondásokra adnak már­­csak azért is sántít, mert Nyugat- Németországban nemcsak idős gene­ráció van. Miután a választói korha­tárt 18 évre szállították le, az 1973. évi parlamenti választásokon hét új korosztály Járulhat majd az urnák elé, ami körülbelül ötmillió új vá­lasztót Jelent. Tény, hogy a nyugatnémet fiatalok nagy többsége nem úgy gondolkodik, mint az öregek. Ezt persze a szociál­demokrata vezetők is tudják. Ök pe­dig azt hiszik, hogy „átnevelhetik“ a fiatalokat, illetve meggyőzhetik azokat arról, hogy a kommunistákkal való együttműködés káros. Kétségtelen, hogy az SPD hivatalos politikájával szembeni „lázongók“ többsége az ifjú szocialisták soraiból került ki. Helmut Schmidt szerint: Amikor a radikális diákok látták, hogy a parlamenten kívüli ellenzék keretében tiltakozó akcióikkal nem tudják megváltoztatni a világot, be­léptek a szociáldemokrata pártba. Az ifjak elméleti tudásával és intelek­­tuális lendületével az idősebb párt­tagok nem mindenhol tudtak megbir­kózni. Így a fiatalok bizonyos pozí­ciókat szereztek a pártban.“ Helmut Schmidt megállapításai hiá­nyos képet adnak a tényleges hely­zetről. Ugyanis az ifjú szocialisták­nak csak egy kis része került ki a pártonkívüli ellenzék soraiból. A leg­többjük kezdettől fogva az SPD ifjú­sági szervezetében nevelődött. Az Ifjú szocialisták azonban — ide tartoznak a szociáldemokrata párttagok 35 éves korukig — a pártjuk kormányra ke­rülése után fokozódó hangerővel ve­tették fel a kérdést: mi legyen volta­képpen a szociáldemokrata párt cél­ja, miután hosszú ellenzéki szerep után hatalomra került. Maradjon meg egy olyan „néppártnak“, amely min­den társadalmi osztály és réteg érde­keit „megfelelően“ védelmezi, vagy olyan párt legyen, amely a szükséges reformokkal együtt bizonyos szerke­zeti változásokat is véghez visz a kizsákmányoló osztályok kárárai Lé­nyegében ezek a kérdések képezik a szociáldemokrata párton belüli ellen­tétek magvát. Ismeretes azonban az Is, hogy a nyugatnémet ifjú szocialisták koránt­sem fogadják el a kommunista ideo­lógiát. A képviselőik eléggé gyakran hangoztatják, hogy általában ők is a párt hivatalos programjának alap­ján állnak. Azt a jogot azonban fenn­tartják maguknak, hogy ezt a „pro­gramot“ másként értelmezzék, mint a párt jobbszárnyal Azt kérdezik: ki dönti el, hogy hol a határ az önálló vélemény kialakítása és a pártellenes cselekedet között? El lehet-e ítélni őket, mert bírálják az SPD konzerva­tív csoportjának felfogását? El le­het-e tiltani őket attól, hogy akció­­közösséget létesítsenek a kommunis­tákkal a reakció megfékezése és ki­szorítása érdekében? Miért nem in­kább Hupka szociáldemokrata képvi­selőt, a szudéta-német kitelepítettek egyik vezetőjét ítélik el, aki a Stnauss-féle CSU-val működik együtt saját pártjának keleti politikája el­len? A nyugatnémet szociáldemokrácia vezetősége nem adott választ ezekre a kérdésekre, s nem azon az alapon bírálja el az ifjú szocialistákat, hogy mit akarnak, hanem azon az alapon, hogy miképpen hat fellépésük az idős generációra. Az SPD vezetősége lé­nyegében azt kívánja az ifjú szocia­listáktól, hogy adják fel elveiket. Nem akarja tudomásul venni, hogy ilyen követelésekkel a párton belüli ellen­téteket nem szüntetheti meg. Mint azt a Német Kommunista Párt elnöke Bachmann is megállapította: a német szociáldemokrácia vezetősé­ge a február 26-i határozatával to­vábbra is vállalta a jelenkori kapita­lizmus védelmezőjének szerepét. S bár jó lehet, hogy ezáltal megtarthat né­hány százaléknyi szavazatot a közé­pen, ugyanakkor azonban eltaszíthat­ja magától a jövőt képviselő ifjúság jelentékeny részét. Mi várható a SALT-tói? A közelmúltban megnyílt a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok között fegyverkezéskorlátozási tárgyalások negyedik szakasza. A bé­két óhajtó emberek milliói természe­­! tesen nagy érdeklődéssel kísérik a tárgyalások menetét és az sem titok, hogy e tárgyalásoktól pozitív ered­ményeket várnak. Ismeretes, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a tár­gyalásoknak, amit az is bizonyít, hogy nagy türelmet tanúsít a tárgyalóféllel szemben, s hogy a Szemjonov vezette szovjet küldöttség a tárgyalások fo­lyamán mindig kinyilvánította azt a készségét, hogy kézzelfoghatóan hoz­zájáruljon a megállapodás eléréséhez. Ezért nem véletlen az sem, hogy a moszkvai értékelés, valamint a világ haladó erőinek véleménye szerint a tárgyalások sikere attól függ, hogy az amerikai fél hajlandónak bizonyul-a építő módon közeledni a felvetett kér­dések rendezéséhez?! Ha netalán mégis kételkedünk ab­­j ban, hogy ezek a tárgyalások re­­; ménytkeltő sikerhez vezetnek, az csu­pán azzal magyarázható, hogy az Amerikai Egyesült Államok mosto­hábban viszonyul a tárgyalásokhoz, , mint a rakétafegyvereihez. Kétségte- i len, hogy az USA agresszivitása, a háborús előkészületeinek fokozása, az újabb katonai költségvetésnek a sze­nátus elé való terjesztése, kedvezőt­lenül hat a bécsi tárgyalások légkö­rére. A fegyverkezéskorlátozási tárgya­lások eredményes folytatása tekinte­tében a legfőbb kérdés az, hogy az Egyesült Államok elfogadja-e tartós állapotként a Szovjetunió által kihar­colt — a szocialista országok népei­nek biztonságát garantáló — erő­egyensúlyt és hajlandó lesz-e az egyensúly fenntartása mellett tár­gyalni a további fegyverkezés korlá­tozásáról? Az eddigi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az USA az erő pozíciójából akar tárgyalni és ezt az elvet akarja érvényesíteni a fegyverkezéskorlátozás esetében is. Az amerikai vezető körök úgy tű­nik, azt már tudatosították, hogy az erőegyensúlyt nehezen tudnák a ma­gok javára billenteni. Erre utal Ni­xon elnök kijelentése is, aki többek között a következőket mondotta: „A Szovjetunió mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban képes lenne ellensúlyozni a fölény elérésé­re irányuló esetleges amerikai kísér­leteket, s ez a körülmény radikálisan csökkentené a fegyverkezési verseny ésszerűségét.“ Ezért most a nyílt és frontális fegyverkezési akciók helyett fegyver­kezéspolitikai manővert alkalmaznak, hogy a Sozvjetuniót félrevezessék, az erőegyensúly fenntartására irányuló reagálását tompítsák. Csak üdvözöl­hetjük, hogy a Szovjetunió felismerte az amerikai vezető körök manővere­zését, s így az imperialista körök ter­ve csak hiú ábránd marad. A szovjet—amerikai katonai mér­legnek elvileg számtalan olyan hely­zete képzelhető el, amely a kölcsö­nös megsemmisítő képesség szem­pontjából egyensúlynak nevezhető, de valamely okból mégis előnyösebb le­het az egyik fél, mondjuk az Egyesült Államok számára. Az amerikaiak új költségvetési előirányzatából valóban ki is tűnik, hogy Washington ilyen előnyökre törekszik. Bíztató jelenség, hogy szovjet rész­ről érzékenyen reagálnak azokra a manőverekre, amelyek az egyoldalú előnyök alapján hivatottak a SALT „pozitív kimenetelét“ elősegíteni. A szovjet fél arra törekszik, hogy a bé­csi tárgyalások két egyenlő partner komoly és becsületes törekvéseit tük­rözzék. Olyan megállapodások kidol­gozását tartja szükségesnek, amelyek a két fél számára kölcsönösen elfo­gadhatóak és nemzetközi szempont­ból is kedvező hatásúak. Az, hogy ki mennyire derűlátó a SALT-tal kapcsolatban, végeredmény­ben nézőpont kérdése. Persze az ideá­lis megoldás — mint azt szovjet rész­ről hangsúlyozzák — a fegyverkezés teljes befagyasztása, sőt a leszerelés felé való haladás lenne. Ettől függet­lenül azonban már jelentős fejle­ménynek számít maga az a tény is, hogy a tárgyalások létrejöttek, illet­ve folytatódnak. A jelenlegi időszak­ban a fegyverzet növekedési ütemé­nek fékezése tekinthető annak a reális célnak, amelyre a körülmények az amerikai uralkodó köröket is előbb vagy utóbb rákényszerítik akár egyez­mény formájában, akár hallgatólagos megállapodásként.

Next

/
Thumbnails
Contents