Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-17 / 15. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 17« KÖSZÖNTJÜK A 25 ÉVES ROĽNÍCKE NOVINY-T A szlovákiai mezőgazdasági dolgozók napilapja a napokban ünnepelte 25. évfordulóját. Szerkesztőségünket már több mint húsz éven keresztül a közös küldetésből származó sokrétű kapcsolat fűzte a Roľnícke noviny szerkesztőségéhez, s így a lapjaink fejlesztése érdekében a kiadóvállalatunkon belül is nagyon sok kérdést egyetértésben oldottunk meg. Szívből kívánunk a jubiláló Roľnícke noviny-nak a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk fejlesztését szolgáló munkájában sok sikert és mindazoknak a szerkesztőknek, akik pártunk mezőgazdaság-politikájával összhangban olymódon szolgálták a Roľnícke noviny színvonalának emelkedését, hogy az hatékonyan segítse mezőgazdaságunk fejlődését. Kívánunk a további munkájukhoz erőt, egészséget és azt, hogy a szocialista társadalmunk érdekeit szolgáló alkotó munkájuk a jövőben is sok szép eredményhez vezessen. A Szabad Földműves szerkesztősége • FIGYELEM! A kéméndi (Kamenín) sportszervezet a helyi nemzeti bizottsággal és az egységes földmíivesszövetkezettel együttműködésben 1971. április 18-án, a sportpályán SPORTÜNNEPÉLYT rendez. A műsor kiemelkedő részei: 1. Női röplabda mérkőzés — Kéménd és Párkány — 9,00 órakor. 2. Akrobata verseny 9,00 órakor. X Ünnepi megnyitó, utána a 18. játékhét SPORTKA húzása 11,00 órakor. 4. Női labdarúgó mérkőzés f Odeva Hlohovec—Družba Nové Zámky) I. ligacsapatok kupamérkőzése. 5. Labdarúgó mérkőzés (TJ Kamenín—AC Nitra) 14,00 órakor. 8. Népmulatság a Fehér akác csárdában és a sportpályán. A rendezőség szeretettel meghívja a környék sportrajongóit. A jó szórakozást nyújtó műsor mellett ételekről és italokról gondoskodik, s a tombolán kismalacot, bárányt és további 10 értékes tárgyat sorsol ki. Belépődíj: Felnőtteknek 10.— Kés, gyermekeknek 5.— Kčs. Az I. negyedév mérlege a felvásárlásban Mezőgazdaságunk dolgozói ismét bizonyítottak! ф A tej kivitelével teljesítették a felvásárlási terv összes mutatóit! Azok az eredmények, amelyeket hazánk mezőgazdasági dolgozói a múlt évben, vagyis felszabadulásunk 25. és V. I. Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére elértek feltételezni hagyták, hogy pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére is nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják az állami terv által előirányzott feladatokat az állattenyésztési termékek eladása szakaszán. Ma, az első negyedév után megnyugvással konstatálhatjuk, hogy társadalmunk nem csalódott a mezőgazdasági dolgozókban, mert ígéretüket lelkiismeretesen teljesítették. Szlovákia földművesei az első negyedévben — a tej kivételével — több állattenyésztési terméket adtaik a közellátásnak, mint amennyit az állami terv feltételezett. Húst például 11292 tonnával, ebből marhahúst 4187, sertéshúst 5382, borjúhúst 25, baromfi-Mezőgazdaságiink fejlesztésének új szakasza Az ötödik ötéves tervünk megnyitotta mezőgazdaságunk fejlesztésének új korszakát — mondotta a múlt héten tartott sajtóértekezleten doktor B. Večera elvtárs, a szövetségi kormány mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere. Tájékoztatójában utalt arra, hogy a mezőgazdasági nyerstermelésnek az ötödik ötéves terv időszakában 13—14 százalékkal kell emelkednie, az állami alapokat képező árutermelésnek pedig 18—19 százalékkal. Az eddigi feltételezések szerint előtérbe kerül a hústermelés fejlesztése, mivel az egy lakosra eső évi húsfogyasztást a jelenlegi 71—72 kilogrammról 78 kgra akarjuk emelni. Ezeket az igényes feladatokat csak a mezőgazdaság intenzitásának fokozásával teljesíthetjük — mondotta a miniszter —, ami egyértelmű a munkaerő fejlesztésével és a munkatermelékenység színvonalának emelkedésével. Ennek előfeltételeit pedig a szövetkezetek és az állami gazdaságok kooperálása és szakosítása által teremtjük meg. Ez a feltételezett változás, amely az ökonómiai feltételek hatására és a szövetkezeti földművesek egyetértésével következik be, napirendre tűzi a járási agrárszolgáltatási központok kialakítását. Mezőgazdaságunk fejlesztésének ezt az új korszakát B. Večera elvtárs rendkívüli jelentőségűnek nevezte, mivel a fejlődésnek ebben a szaka. szában megváltozik mezőgazdaságunk jellege, s ez a minőségi változás kedvező előfeltételeket nyújt a termelőerők további fejlődéséhez. húst 1408, birkahúst pedig 290 tonnát adtak el terven felül. Rendkívüli eredményeket értek el a tojástermelésben is. Ugyanis a közellátás céljaira terven felül 26 millió 379 ezer darab tojást adtak el. A tejeladás tervét nem teljesítették. Itt bizony az év első három hónapjában mutatkozó lemaradás eléggé számottevő: 3 millió 581 ezer liter. A tej esetében mutatkozó lemaradás mellett is arra a következtetésre juthatunk, hogy az elért eredmények lényegesen hozzájárulnak a piac konszolidálásához. Mezőgazdasági dolgozóinknak a CSKP XIV. kongresszusa tiszteletére kifejtett erőfeszítését pedig azzal tudjuk talán a leghitelesebben érzékeltetni, ha az idei eredményeket összehasonlítjuk azokkal az eredményekkel, amelyeket a múlt év hasonló időszakában elértek. Szlovákia mezőgazdasági üzemei 18 ezer 979 tonna hússal, 32 millió 415 ezer darab tojással, s annak ellenére, hogy a tejeladás negyedévi tervét nem teljesítették — 5 millió 798 ezer liter tejjel többet adtak el, mint a múlt esztendő első három hónapjában. A legjobb eredményeket a nyugatszlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei érték el, de nem sokkal maradtak el tőlük a közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemel sem. Lényegesebb lemaradás a kelet-szlovákiai kerület tejtermelésében észlelhető, ami annak következménye, hogy a múlt évi kedvezőtlen időjárás miatt rosszul állnak a takarmányalappal, s persze részben annak is, hogy a szarvasmarha-tenyésztésük lényegesen alacsonyabb színvonalon van, mint a másik két kerületben. Több járásban tapasztalható az is, hogy a mezőgazdasági üzemeknek komoly gondot okoz a sertéshús időbeni értékesítése, s gyakran kénytelenek — ráfizetés mellett — továbbtartani az állatokat. Ez valóban bosszantó jelenség, mert a sertések 115 kilón felüli hizlalása sem a termelő, sem pedig a fogyasztó szempontjából nem előnyös. Az értékesítési gondok abból adódnak, hogy a feldolgozó ipar termelő- és raktározási kapacitása nincs összhangban a termelés diktálta követelményekkel. Persze hiba lenne, ha az értékesítési gondok az állatlétszám csökkentésére ösztönöznék a mezőgazdasági üzemeket. Hogy ezt a nem kívánatos jelenséget elkerüljük, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 600 tonna sertéshúst a CSSZK-ba irányít. ÉPÍTŐK TANÁCSKOZÁSA Az elmúlt héten Ing. Július Hanusnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányelnöke helyettesének, valamint a párt és a szakszervezet képviselőinek jelenlétében a Bratislava! Kultúra és Pihenés Parkjában kétnapos konferenciára jöttek össze az építőiipar felelős dolgozói, hogy a komplex szocialista racionalizáció jegyében megtárgyalják az építőiparra váró feladatok teljesítésének kérdéseit. A konferenciát az SZSZK építésügyi minisztere, Ing. L. Kompié nyitotta meg. Ing. K. Kuna építésügyi miniszterhelyettes fő beszámolója és a további referátumok kihangsúlyozták az egységes hozzáállás szükségességét az építészet racoinalizálásának folyamatában, a munka termelékenységének állandó növelése, a termelési kapacitások tökéletesebb kihasználása és a takarékos anyaggazdálkodás céljából. A beszámolók rávilágítottak azokra a komoly feladatokra, amelyek az építőipar gazdasági dolgozói, a technikai értelmiség, a pártszervezetek és a forradalmi szakszervezet szervezetei előtt állanak a szocialista racionalizáció terén az idei évben és az ötödik ötéves terv mutatóinak teljesítése folyamán. A beszámolók után a jelenlevő mintegy 300 építőipari felelős dolgozó, az irányító szervek, a tudományos intézetek, az építőanyag-gyártó és építkezési vállalatok vezető szakemberei szekciókban tárgyalták meg az egyes részlegeket közvetlenül érintő problémákat. A szekciókban élénk vitára és javaslatokra került sor, melyeket a szekciók megbízott vezetői egybefoglaltak és a konferencia másnapi plenáris összejövetelén Ismertették a konferencia valamennyi résztvevőjével. A szekciók munkájának kiértékelése után a jelenlevő küldöttek állásfoglalást fogadtak el, melyben kifejezték a belső tartalékok és az építőipar fellendítését szolgáló források feltárását előmozdító szocialista racionalizáció szükségességét a termelő és irányító munkában egyaránt. Az állásfoglalás rámutatott, hogy a racionalizációs intézkedések programját szorosan egybe kell hangolni a kitűzött tervfeladatok teljesítésével, hogy az idei terv maradéktalan teljesítése jó alapot képezzen az ötéves terv igényes feladatainak megvalósításához. Énnek megfelelően a racionalizációs intézkedéseket is rövidlejáratú, valamint hosszabb időre szóló intézkedésekre kell felosztani, — szem előtt tartva azt, hogy a szocialista racionalizáció ne megy átmeneti akció, hanem a szocialista gazdálkodás állandó, gyakorlati jellegő törvényszerűsége. Politikai manőverezések az NSZK-ban A hírközlő eszközök segítségével a közelmúltban arról értesültünk, hogy a Német Szociáldemokrata Párt vezetősége február 26-án megerősítette a korábban kimondott tilalmát „bármiféle irányzatú kommunista szervezette! való akcióközösségről“. A határozathozatal időpontja furcsának tűnik annál is inkább, mert Willy Brandt pártelnök állandóan hangoztatja, hogy az általa vezetett kormány egyik fő célja a viszony normalizálása a szocialista országokkal. Az, hogy az SPD közben megtilt mindenfajta együttműködést a nyugatnémetországi kommunistákkal olyan ellentmondás, amit nehéz megmagyarázni. A Német Szociáldemokrata Párt vezetői persze magyarázkodnak. Például Helmut Schmidt, a párt egyik elnökhelyettese így magyarázza a dolgokat: „Sok kommunistához személyes barátság fűz. De azok mindnyájan a kelet-európai országokban élnek. Az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben azonban arra kell berendezkednünk, hogy a kommunisták a szociáldemokráciát fő ellenségüknek tekintik. A különböző politikai és társadalmi államokkal való ellentétek lazítása viszont elodázhatatlan feladat mindenki számára, aki Bonnban felelősséget visel. Mivel a kelet-európai országokat kommunista pártok irányítják, elkerülhetetlen, hogy ez a kapcsolat különböző formákban a kommunista pártokkal való kapcsolat legyen.“ A tapasztalatok azonban arra is utalnak, hogy négyszemközti beszélgetésekben a nyugatnémet szociáldemokrata politikusok másként igyekeznek megmagyarázni az említett ellentmondásokat. Így érvelnek: a Brandt-kormány keleti politikája belpolitikai szempontból csak akkor vihető keresztül, ha az SPD világossá teszi a közvélemény előtt, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való megegyezési lehetőségek keresése nem jelenti a kommunista tanok elfogadását. Azt bizonygatják, hogy az idősebb generáció szemében még mindig a kommunistaellenesség a helyes szempont. Mindaz, ami közel visz a kommunizmushoz, gyanús a lakosság többségének szemében — mondják az SPD vezetői. Ezért a szociáldemokrata párt nem tehet mást, mint amit tesz: belpolitikailag egyértelműen elhatárolja magát a kommunistáktól. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az SPD vezetői azt hiszik, csak kommunistaellenességgel tarthatják fenn hatalmukat az NSZK-bani Az ilyen magyarázat, amit a már említett ellentmondásokra adnak márcsak azért is sántít, mert Nyugat- Németországban nemcsak idős generáció van. Miután a választói korhatárt 18 évre szállították le, az 1973. évi parlamenti választásokon hét új korosztály Járulhat majd az urnák elé, ami körülbelül ötmillió új választót Jelent. Tény, hogy a nyugatnémet fiatalok nagy többsége nem úgy gondolkodik, mint az öregek. Ezt persze a szociáldemokrata vezetők is tudják. Ök pedig azt hiszik, hogy „átnevelhetik“ a fiatalokat, illetve meggyőzhetik azokat arról, hogy a kommunistákkal való együttműködés káros. Kétségtelen, hogy az SPD hivatalos politikájával szembeni „lázongók“ többsége az ifjú szocialisták soraiból került ki. Helmut Schmidt szerint: Amikor a radikális diákok látták, hogy a parlamenten kívüli ellenzék keretében tiltakozó akcióikkal nem tudják megváltoztatni a világot, beléptek a szociáldemokrata pártba. Az ifjak elméleti tudásával és intelektuális lendületével az idősebb párttagok nem mindenhol tudtak megbirkózni. Így a fiatalok bizonyos pozíciókat szereztek a pártban.“ Helmut Schmidt megállapításai hiányos képet adnak a tényleges helyzetről. Ugyanis az ifjú szocialistáknak csak egy kis része került ki a pártonkívüli ellenzék soraiból. A legtöbbjük kezdettől fogva az SPD ifjúsági szervezetében nevelődött. Az Ifjú szocialisták azonban — ide tartoznak a szociáldemokrata párttagok 35 éves korukig — a pártjuk kormányra kerülése után fokozódó hangerővel vetették fel a kérdést: mi legyen voltaképpen a szociáldemokrata párt célja, miután hosszú ellenzéki szerep után hatalomra került. Maradjon meg egy olyan „néppártnak“, amely minden társadalmi osztály és réteg érdekeit „megfelelően“ védelmezi, vagy olyan párt legyen, amely a szükséges reformokkal együtt bizonyos szerkezeti változásokat is véghez visz a kizsákmányoló osztályok kárárai Lényegében ezek a kérdések képezik a szociáldemokrata párton belüli ellentétek magvát. Ismeretes azonban az Is, hogy a nyugatnémet ifjú szocialisták korántsem fogadják el a kommunista ideológiát. A képviselőik eléggé gyakran hangoztatják, hogy általában ők is a párt hivatalos programjának alapján állnak. Azt a jogot azonban fenntartják maguknak, hogy ezt a „programot“ másként értelmezzék, mint a párt jobbszárnyal Azt kérdezik: ki dönti el, hogy hol a határ az önálló vélemény kialakítása és a pártellenes cselekedet között? El lehet-e ítélni őket, mert bírálják az SPD konzervatív csoportjának felfogását? El lehet-e tiltani őket attól, hogy akcióközösséget létesítsenek a kommunistákkal a reakció megfékezése és kiszorítása érdekében? Miért nem inkább Hupka szociáldemokrata képviselőt, a szudéta-német kitelepítettek egyik vezetőjét ítélik el, aki a Stnauss-féle CSU-val működik együtt saját pártjának keleti politikája ellen? A nyugatnémet szociáldemokrácia vezetősége nem adott választ ezekre a kérdésekre, s nem azon az alapon bírálja el az ifjú szocialistákat, hogy mit akarnak, hanem azon az alapon, hogy miképpen hat fellépésük az idős generációra. Az SPD vezetősége lényegében azt kívánja az ifjú szocialistáktól, hogy adják fel elveiket. Nem akarja tudomásul venni, hogy ilyen követelésekkel a párton belüli ellentéteket nem szüntetheti meg. Mint azt a Német Kommunista Párt elnöke Bachmann is megállapította: a német szociáldemokrácia vezetősége a február 26-i határozatával továbbra is vállalta a jelenkori kapitalizmus védelmezőjének szerepét. S bár jó lehet, hogy ezáltal megtarthat néhány százaléknyi szavazatot a középen, ugyanakkor azonban eltaszíthatja magától a jövőt képviselő ifjúság jelentékeny részét. Mi várható a SALT-tói? A közelmúltban megnyílt a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között fegyverkezéskorlátozási tárgyalások negyedik szakasza. A békét óhajtó emberek milliói természe! tesen nagy érdeklődéssel kísérik a tárgyalások menetét és az sem titok, hogy e tárgyalásoktól pozitív eredményeket várnak. Ismeretes, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a tárgyalásoknak, amit az is bizonyít, hogy nagy türelmet tanúsít a tárgyalóféllel szemben, s hogy a Szemjonov vezette szovjet küldöttség a tárgyalások folyamán mindig kinyilvánította azt a készségét, hogy kézzelfoghatóan hozzájáruljon a megállapodás eléréséhez. Ezért nem véletlen az sem, hogy a moszkvai értékelés, valamint a világ haladó erőinek véleménye szerint a tárgyalások sikere attól függ, hogy az amerikai fél hajlandónak bizonyul-a építő módon közeledni a felvetett kérdések rendezéséhez?! Ha netalán mégis kételkedünk abj ban, hogy ezek a tárgyalások re; ménytkeltő sikerhez vezetnek, az csupán azzal magyarázható, hogy az Amerikai Egyesült Államok mostohábban viszonyul a tárgyalásokhoz, , mint a rakétafegyvereihez. Kétségte- i len, hogy az USA agresszivitása, a háborús előkészületeinek fokozása, az újabb katonai költségvetésnek a szenátus elé való terjesztése, kedvezőtlenül hat a bécsi tárgyalások légkörére. A fegyverkezéskorlátozási tárgyalások eredményes folytatása tekintetében a legfőbb kérdés az, hogy az Egyesült Államok elfogadja-e tartós állapotként a Szovjetunió által kiharcolt — a szocialista országok népeinek biztonságát garantáló — erőegyensúlyt és hajlandó lesz-e az egyensúly fenntartása mellett tárgyalni a további fegyverkezés korlátozásáról? Az eddigi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az USA az erő pozíciójából akar tárgyalni és ezt az elvet akarja érvényesíteni a fegyverkezéskorlátozás esetében is. Az amerikai vezető körök úgy tűnik, azt már tudatosították, hogy az erőegyensúlyt nehezen tudnák a magok javára billenteni. Erre utal Nixon elnök kijelentése is, aki többek között a következőket mondotta: „A Szovjetunió mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban képes lenne ellensúlyozni a fölény elérésére irányuló esetleges amerikai kísérleteket, s ez a körülmény radikálisan csökkentené a fegyverkezési verseny ésszerűségét.“ Ezért most a nyílt és frontális fegyverkezési akciók helyett fegyverkezéspolitikai manővert alkalmaznak, hogy a Sozvjetuniót félrevezessék, az erőegyensúly fenntartására irányuló reagálását tompítsák. Csak üdvözölhetjük, hogy a Szovjetunió felismerte az amerikai vezető körök manőverezését, s így az imperialista körök terve csak hiú ábránd marad. A szovjet—amerikai katonai mérlegnek elvileg számtalan olyan helyzete képzelhető el, amely a kölcsönös megsemmisítő képesség szempontjából egyensúlynak nevezhető, de valamely okból mégis előnyösebb lehet az egyik fél, mondjuk az Egyesült Államok számára. Az amerikaiak új költségvetési előirányzatából valóban ki is tűnik, hogy Washington ilyen előnyökre törekszik. Bíztató jelenség, hogy szovjet részről érzékenyen reagálnak azokra a manőverekre, amelyek az egyoldalú előnyök alapján hivatottak a SALT „pozitív kimenetelét“ elősegíteni. A szovjet fél arra törekszik, hogy a bécsi tárgyalások két egyenlő partner komoly és becsületes törekvéseit tükrözzék. Olyan megállapodások kidolgozását tartja szükségesnek, amelyek a két fél számára kölcsönösen elfogadhatóak és nemzetközi szempontból is kedvező hatásúak. Az, hogy ki mennyire derűlátó a SALT-tal kapcsolatban, végeredményben nézőpont kérdése. Persze az ideális megoldás — mint azt szovjet részről hangsúlyozzák — a fegyverkezés teljes befagyasztása, sőt a leszerelés felé való haladás lenne. Ettől függetlenül azonban már jelentős fejleménynek számít maga az a tény is, hogy a tárgyalások létrejöttek, illetve folytatódnak. A jelenlegi időszakban a fegyverzet növekedési ütemének fékezése tekinthető annak a reális célnak, amelyre a körülmények az amerikai uralkodó köröket is előbb vagy utóbb rákényszerítik akár egyezmény formájában, akár hallgatólagos megállapodásként.
