Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-17 / 15. szám

1971. április 17. Ara 1,— Kfis XXII. évfolyam, 15. szám. Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Korszerűbben - gazdaságosabban Április 8-án Bratislavában ülésezett az SZNT mezőgazdasági- és élelme­zésügyi bizottsága. A gazdag tárgy­kör legjelentősebb részét a szlovákiai Agrokomplexum kooperációs és in­tegrációs kapcsolatokról szóló keret­terve képezte. A képviselők az átta­nulmányozott anyagot olyképpen ér­tékelték, mint a mezőgazdasági gya­korlat tudományos műszaki-fejleszté­sének jelentékeny irányvonalát. A tárgykörhöz élénk vitában fejtet­ték ki nézeteiket, ami arra utalt, hogy a kooperáció és az integráció manapság a mezőgazdasági gyakorlat ás a tudomány dolgozói számára napi problémává, egyik legközelebb álló érzékeny kérdéssé vált. Mindez ter­mészetesen a mezőgazdasági terme­lés további fejlesztése érdekében tör­tént. Megegyeztek abban, hogy a terme­lés további koncentrálásával egyben lehetőség nyílik a termelőfolyamatok lehető legtökéletesebb, a célnak meg­felelőbb gépesítésére, s ezzel párhu­zamosan a kézi munkaműveletek rész­beni, vagy teljes kiküszöbölésére — a munkatermelékenység emelésére. Mindez a bőségesebb élelmiszer­­ellátás érdekében történik, de azért is, hogy az egyre jobban jelentkező munkaerőhiányt folyamatosan meg­oldhassuk. Tény, hogy a kooperációs és az integrációs kapcsolat gyakorla­ta a mezőgazdaság keretében nem ismeretlen. Szlovákiában egyes járá­sok mezőgazdasági üzemei közt ré­gebben szoros együttműködés jött létre például az üzemközi baromfi­farmok, s a nagyhizlaldák kiépítése tekintetében. A társult gazdaságok közös erőfeszítéssel egymást segítve, oldják meg a tojás, a baromfi és a sertéshús termelését Szlovákia szá­mos körzetében. Manapság azonban tovább kell jut­ni a kezdeti lépéseken. Meg kell ol­dani a szarvasmarha-tenyésztés és hústermelés korszerű feltételeit. Ez azonban eléggé bonyolult feladatnak tűnik. A tapasztalat mutatja, hogy a termelés — bár az eddigi eredmé­nyek sem rosszak — eléggé szétta­golt. Mondjuk meg őszintén, kisüzemi jellegű. Az egyik képviselő meg is je­gyezte, hogy pl. a tejtermelés techno­lógiájában a szövetkezetek megalaku­lása óta alig történt némi változás, tehát a termelés korszerűtlen. Tör­téntek ugyan néhány helyen bizonyos kísérletek, de azok az egész mező­­gazdaságra nem általánosíthatók. A képviselők arra is rámutattak, hogy ha a kooperációs és integrációs kapcsolatokat tartjuk jelenleg és táv­latilag a termelés fellendítése legcél­szerűbb megoldásának és a munkater­melékenység emelése jelentős feltéte­lének, akkor szükségszerűen meg kell oldani az ezzel összefüggő szerveze­ti, közgazdasági és jogi természetű problémákat is. Ugyanis az üzemközi vállalatok éppen ezeknek sürgős meg­oldását kérik, mert a jelenlegi állapot számukra előnytelen. A kooperációs és az integrációs kapcsolatok keret­tervének alapjában véve azt a külde­tést szánták, hogy körvonalazza a le­hetőségek több változatát. Feltételezhető például, hogy a me­zőgazdasági szolgáltatások sokoldalú fejlesztésében, valamint a kemizáció gyakorlati megvalósításában szoros kapcsolat jön létre az őstermelők és partnereik közt. A vitában alapjában véve a képvi­selők mindegyike aktívan kifejtette a véleményét s nem véletlen, hogy közülük többen tanácsolták, hogy a kooperációs és integrációs kapcsola­tok programtervezetét vizsgáltassák meg a tudomány dolgozóival s csak azok véleményezése után tegyenek konkrét intézkedéseket a megvalósí­tásra. A mezőgazdasági bizottság többek közt megvitatta a gabonatermesztés és felvásárlás ötéves tervfeladatát és a Szövetségi Gyűlés és az SZ-NT ve­gyesbizottságának az újvári járásban végzett szemléjéről szóló jelentését is. -hai-Kihasználják a kedvező idői Bár a múlt héten számos helyen esőzések akadályoz­ták a talajelőkészítést, valamint a tavasziak vetését, ültetését, annál jobban nekilendültek a dolognak a me­zőgazdasági üzemek dolgozói, tökéletesen kihasználva a kedvező jó időt, s a húsvéti ünnepek alatt sem tétlen­kedtek. Szorgoskodtak, jól megszervezték a munkát, leküzdve a géphiányt is. Például a zsigárdi szövetkezet agronómusa, Pápai elvtárs hevenyében arról tájékoztatott, hogy a 20 trak­torból 7 alkatrész-hiány miatt üzemképtelen. így hát sürgősségi sorrendben végzik a munkát. Palántázzák a korai káposztát, égetően fontos munka az ősziek má­sodik fejtrágyázása, mert az ellenőrző vizsgálat során drótféreg-kárt állapítottak meg. Ugyancsak fertőtlenítik a kukorica alá előkészítendő talajt is, mivel az őszi kukorica-betakarításnál a földön maradt szárrészeket nem fordította le kellően az eke, s nehogy ezeken a kártevők megtelepedjenek. Itt más nem segít, mint a szár rövidebbre aprítása, hogy az a megfelelő talaj­mélységbe kerüljön és humifikálődhasson. S mit ajánl még ezzel kapcsolatban a Bajcsi Állami Gazdaság igazgató-helyettese? A leszántást megelőzően nitrogén-műtrágyázást, hogy a talajélet intenzívebb le­gyen, s a növénymaradványok gyorsabban humifikálód­­janak. Nagy munkalendület szemtanúi voltunk a peredi (Tešedíkovo) szövetkezetben is, ahol Gál Zoltán elújsá­golta: napi két műszakban végzik a palánták pikírozá­­sát — reggel 7-től délig, és déltől este 19 óráig. Egy-egy dolgozó nő (mintegy száz nő serénykedik naponta a kertészeben!) egy műszakban 700 palántát pikiroz ki. Elképzelhető, mekkora az igyekezet; hiszen nemcsak a közösben kell a sürgős munkát elvégezniük, hanem a háztartás is megköveteli a magáét, különös tekintettel az ünnepekre. Nem volt ez másként Tardoskedden (Tvrdošovce) sem, ahol gyors ütemben ültették a korai burgonyát, eke után, húsz hektárba. Bíró Miklós, aki egyébként a gyü­mölcstermesztés irányítója, most munkacsoportjával itt segédkezik. Ugyancsak itt találhatók a szőlészet és a kertészet dolgozói is, összesen mintegy hetvenen, hogy a korai burgonya ültetését minél előbb befejezhessék, így ekével szapora a takarás, valamint az új barázda készítése a következő burgonyasornak. Bzenkus Károly, Bogdán Vince és Pósa Károly traktorosok is kitesznek magukért, hogy ezt a sürgős munkát mielőbb befejezve, kezdhessék a másikat. Mert, nincs megállás... Ünnep ide, ünnep oda! Akkor kell jól megfogni a dolog végét, amikor arra az Időjárás is kedvez. S még egynéhány szót a bajcsiakról: jelenleg, a szőlő­metszés felénél tartanak (130 hektár az összes szőlő­jük), s a nyitás háromnegyed részét is már elvégezték. Markovics rajos szőlészeti technikus szavai szerint a metszés után azonnal hozzálátnak a szőlő-rák elleni permetezéshez (1,5 százalékos Polybarit oldattal), s fel­készülnek a tavaszi fagykárok megelőzésére. S nem­különben a talajnedvesség megőrzésére, hiszen köztu­dott az idei tél aránylag csapadékban fösvénykedett. A mintegy 150 hektárnyi szélkáros búzát árpafelül­­vetéssel pótolták. nk IBI Április 12 a szovjet űrhajózás napja írta: GEORGIJ PETROV akadémikus, az SZTA Űrkutatási Intézetének igazgatója Pár nappal ezelőtt, április 12-én ünnepelte a Szovjetunió népe és a vi­lág összes haladó emberisége a szov­jet űrhajózás napját, azt a napot, amelyen tíz évvel ezelőtt a Vosztok (magyarul Kelet) szputnyikűrhajó fe­délzetén elindult az első ember — Juri] Alekszejevics Gagarin repülő­őrnagy, a Szovjetunió állampolgára — hogy meghódítsa a világűrt. Az űrkutatás gondolatának meg­valósítását tizenhárom évvel ezelőtt kezdték meg a szovjet tudósok. A szovjet tudósok, mérnökök és egysze­rű dolgozók által elkészített és föld­körüli pályára bocsátott első auto­matikus berendezés jelzéseit, üzene­teit 1957. október 4-én az egész világ nagy érdeklődéssel hallgatta. A kí­sérlet sikerült, s ezután a Szovjet­unióban és az USA-ban az automati­kus állomások egész sorát bocsátot­ták fel. Kezdetét vette az űrkutatás. Nem egész négy év telt el az első mesterséges bolygó felbocsátása óta, amikor ismét világraszóló esemény történt a Szovjetunióban. 1961. ápri­lis 12-én földkörüli pályára indult az első ember, Jurlj Gagarin. Első ízben sikerült legyőzni az embernek a Föld vonzóerejét, s körülrepülni a vén bolygót. Több mint 13 év telt el azóta, hogy felbocsátották az első mesterséges bolygót és egy évtized suhant tova azóta, hogy az első ember meghódí­totta a világűrt. Ez a rövid Időszak elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy az emberek életében és tudatában egyre inkább otthonossá váljanak a világűr, kozmikus repülés, világűr­kutatás, stb. kifejezések. A Holdat, amely a Földünkhöz legközelebb lévő égitest, emberek, tudósok vizsgálják. A legnagyobb szerep azonban az auto­matikus berendezéseknek jut. Napjainkban már olyan önműködő gépekkel, berendezésekkel rendelke­zünk, melyek képesek leszállni a Holdra, ahol nincs atmoszféra, majd visszatérnek a Földre és a kísérleti munkákhoz szükséges mintákat (kő­zet, talajminta stb.) is képesek ma­gukkal hozni. A magánjáró gépek és berendezések terv szerint változtat­ják helyüket a Holdon, leküzdtk a különböző nehézségeket és többek kö­zött a —120 és +120 °C között válta­kozó hőmérséklettel szemben is el­­lenállóak. Az ember által készített gépek és berendezések napjainkban már csodákat művelnek. Még sokáig lehetne beszélni a nap­rendszer távoli részének kutatása so­rán elért technikai sikerekről, — én azonban csak egyet említek meg: ma már több mint 100 millió kilométeres távolságról is viszonylag könnyen tu­dunk információkat szerezni. Az el­következő években az ember által készített különböző készülékek a vi­lágűr távolabbi részeibe is behatol­nak és eljutnak majd, s akkor a je­­! lenleginél sokkal távolabbi részekből is kapunk híreket s egyre jobban megismerjük a világűrt. Az automatikus hírszerzők előké­szítik az emberiség számára az egész naprendszer meghódításához vezető utat. A szovjet és amerikai űrkutatók fáradságos munkájának eredménye, valamint a különböző mesterséges bolygók, űrhajók és bonyolult meg­figyelő készülékek révén nyert ada­tok és tapasztalatok lehetővé tették a világűr közelebbi részének fokoza­tos, tervszerű meghódítását. A Föld környezetének meghódítása megköveteli, hogy nagy bolygóközi állomásokat létesítsünk. Ezeken az állomásokon embereknek kell majd dolgozni, s ezeknek az állomásoknak sokáig, hosszú éveken keresztül kell működni a siker érdekében. Ezek az állomások tulajdonképpen repülő (bolygó) laboratóriumok lesznek, és felszerelésüket bármikor ki lehet majd cserélni, vagy tökéletesíteni le­het az egyes részeket. Ezen kívül szükséges lesz olyan szerkezeteket, gépeket létesíteni, melyek lehetővé teszik az állomások személyzetének különféle kellékekkel történő ellátá­sát, a személyzet leváltását, valamint a szerzett adatok, információk, fil­mek, minták stb. továbbítását és szál­lítását is. Az űrhajó fedélzetén je­lentkező súlytalansági állapot és mély légüres tér a Földön létrehoz­­hatatlan körülményeket és feltétele­ket biztosít a különlegesen tiszta anyagok előállításához. Ezek a lehe­tőségek még nincsenek teljes mérték­ben felderítve és megvizsgálva, de amennyiben a tudósok elképzelései beigazolódnak, úgy lehetséges, hogy a közeljövőben ún. kozmikus gyárak épülnek majd a világűrben. Minden esetre bizonyos, hogy az említett űrállomások és a. modern űrkutatási technika új lehetőségeket nyit meg az emberiség számára. A Föld atmoszférájának határain túl lé­tesített asztronómiai és rádió-asztro­nómiai obszervatóriumok lehetővé te­szik, hogy megfigyeljük a világűr tá­voli részeit, közelebbről is megvizs­gálhassuk az egyes égitesteket és adatokat szerezzünk az ott végbeme­nő eseményekről, változásokról. A bo­nyolult szerkezeteket szállító keringő laboratóriumok ezt a lehetőséget csak kiszélesítik, s egyben hozzájárulnak bolygónk, vagyis a Föld felszínének és jelenségeinek részletes megfigye­léséhez és tanulmányozásához is. Ezek a megfigyelések és kutatások egyelőre csak a kezdeti stádiumban vannak, de a közeljövőben már bizo­nyára nagy segítséget nyújtanak és jó szolgálatokat tesznek Földünk né­pének. A világűr meghódítása nagy hatás­sal van az emberi társadalom fejlő­désére. A kozmikus technika létre­jötte hozzájárult a tudományos ága­zatok gyors fejlődéséhez és a tech­nológiai eljárások tökéletesítéséhez, ami nagyban befolyásolja a tudomá­nyos-műszaki haladást és a minden­napi életkörülmények alakulását. Az emberiség nagy feladata, a naprend­szer meghódításának gondolata ösz­­szefogásra készteti a nemzeteket, s ez jő feltételeket biztosít az eredményes együttműködéshez. Az emberiség meghódítja a világ­űrt. Ezért az a nap, amelyen először jelent meg a földkörüli pályán a mes­terséges bolygó, s amikor az első ember, Jurij Gagarin elindult, hogy meghódítsa a világűrt, örökre az em­beriség történelmének egyik legjeleo­­tőségteljesebb napjává vált.

Next

/
Thumbnails
Contents