Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-10 / 14. szám
A BAROMFI RÜHESSÉGE Az ember és az 'állat rühösségét különböző rühatkák okozzák. Ezek Igen apró rovarok, hosszúságuk 0,2—2,0 mm, testük kerek alakú, fejük a testtől elkülönített, toruk és potrohúk azonban egybeolvad. Az atkák testén az egyes atkafajokra jellemző elrendezésű szőröket és töviseket találunk. A lábak ízekből állnak és végükön tapadókorongok vannak. A hímek kisebbek, mint a nőstények. A rühatkák minden állatfajon előfordulhatnak és ezeken felületi vagy mélyebb bőrgyulladást okozhatnak. Különösen nagy mértékben szokott e betegség a rosszul takarmányozott és ápolt állatokon előfordulni. Az egyes állatfajoknak fajlagos rühatkál vannak, melyek más fajokon nem szaporodnak tovább. Ha például az ember fertőződik idegen fajú atkákkal, az általuk okozott bőrgyul ladás magától is meggyógyul, feltéve persze, hogy állandóan fertőződik. (Ily tartós újrafertőzésnek vannak kitéve azok az emberek akik rühös macskákat, kutyákat, vagy lovakal kezelnek, ezekkel foglalatoskodnak.) Az atkák 0,1—0,2 mm nagyságú petékkel szaporodnak, amelyekből előbb lárvák kelnek ki és ezek többszöri vedlés után atkává fejlődnek. A rühatka fejlődéséhez testmeleg szüksé ges. Maguk a peték kb. 14 napon belül elpusz tulnak, ha a bőrről lekerülnek. Az egészséges állat úgy fertőződik, hogy vagy kifejlődött atkák vagy petéik kerülnek a bőrére. Ez vagy a beteg állattal való közvet len érintkezés útján történik, vagy a fertőzést olyan lények közvetítik, amelyek előbb a be teggel voltak összeköttetésben. Ily módon tér jeszthetik a betegséget a rágcsálók (egerek patkányok), a kutyák és az ember is, ami azon ban nem gyakori eset. A lappangási idő néhány naptól néhány hé tig terjedhet és attól függ, hogy milyen erős volt a fertőződés (vagyis az atkák és peték számától) és milyen a fertőzött állat kondi ciója (rosszul etetett és ápolt állatok könnyeb ben betegednek meg, és ezeknél a lappangási idő is rövidebb). Az eddig elmondottak valamennyi állattal rühességére vonatkoznak. Ami a madarak rü hességét illeti, az két különböző formában mn taikozik: Д 1. A lábrühesség Ez a betegség főleg a tyúkféléknél fordul elő gyakrabban, de néha a pulykáknál, fácán nál, gyöngytyúknál és fogolynál is észlelhető, a vízimadarakat viszont elkerüli. Az atkák a madarak lábát fedő szarupikke lyek alá furakodnak, ott elszaporodnak, és • pikkelyek alatti bőr gyulladását idézik elő A gyulladás következtében keletkező izzadmány felemeli a pikkelyeket és pörköt képez, úgyhogy daganatszerű képződmények keletkez nek. Ezek nagysága babszemtől tojásig terjedhet, erős viszketegséget okoznak, ezért a madarak csipegetik. A leírt képződmények felü létén fehér réteg képződik, amely olyan benyomást kelt, mintha a láb mészréteggel lenne fedve. A betegség szlovák elnevezése igen találó és magyarul „mészlábúság“ szóval fordítható. A „meszes lábú“ madarak fokozatosan fogynak, járásuk nehezített, néha a lábak Ízületei is gyulladtak. A betegség eleinte nincs kihatással a szárnyas közérzetére, de ha nem gyógyítják, akkor néhány hónapon belül halálos kimenetelű is lehet. Házi, jól bevált orvosság gyanánt petróleumot használhatunk, amelybe a lábat hetenként egyszer belemártjuk és ezt az eljárást a teljes gyógyulás után is néhányszor megismételjük. Nem szabad megfeledkezni az ülőrudak alapos fertőtlenítéséről sem (forró lúggal). Ha súlyosabb a betegség, akkor a petróleumos kezelés előtt a vastag pörkréteget előbb el kell távolítani. E célból a lábakat langyos szódás vízben áztatjuk. Nagyobb állományokban az állatorvos utasítása szerint járunk el. A 2. A TOLLAS BOR RÜHESSÉGE A rühesség e formája a tyúkféléken, ludakon és galambokon fordul elő, főleg ősszel. E betegség a tyúkok esetében a fejen és a nyakon, vagy a kloaka körül kezdődik. A bőr megpirosodik, a tollak letöredeznek, a hosszú faroktollak azonban megmaradnak. A betegséggel járó viszketegség következtében az állatok csipdesik a tollakat. Gyógyítás céljából állatorvos által rendelt gyógyszeres oldatokat használunk, melyekben a szárnyast fürösztjük. Nem szabad elmulasztani a tyúkólak többszöri alapos fertőtlenítését sem, nehogy a szárnyas újra fertőződjönl Dr. Florian Endre Ha bantuinak a kislibák Gyakori, hogy amikor a szépen fejlődő kislibák elérik a 4—5 hetes kort, fáradékonyak, sokat ülnek, leesnek a lábukról. Gazdájuk ilyenkor tehetetlenül nézi őket, hiszen szépen fejlettek, súlyosak s egyébként nem látszanak betegnek. Ilyen esetben ásványianyag hiányról s ritkábban — csak a keveset szabadban tartózkodó libák esetében — D3-viíaminhiányról van szó. Sok libatartó ugyanis nem gondol arra, hogy a fiatal, gyorsan fejlődő állatnak nemcsak testtömegét kell gyarapítania, hanem sok méezre, foszforra és az ezek hasznosulását lehetővé tevő Dj vitaminra is szüksége van a csontok fejlődéséhez. Ha ezek hiányoznak a takarmányból, az állat ngyan fejlődik, de egyre súlyosabb testét a gyenge csontok nem bírják el. Fáradékonnyá válnak tehát, sokat üldögélnek. A csontgyengeséget — súlyos esetben az angolkórt — mész és foszfor adagolásával előzhetjük meg. Ásványi-anyag premixet tehát feltétlenül tegyünk • növendékbaromfi — s leggyakrabban a növendéklibák — takarmányába. Ha az állatok keveset tartózkodnak napon, legelőn, akkor az említett ásványi anyagok felszívódását lehetővé tevő D3 vitamint is adagolni kell. A növendékbaromfi tartója ne várja meg, amíg kifejlődik az angolkór s befelé vagy kifelé görbülnek az állatok lábai, elgörbül a mellcsont, puha marad a csőr és a koponya, amíg az ízületek megvastagodnak. Az ásványi anyag hiányra utaló első tünetek, a fáradtság, nehezült mozgás láttán adagolja a takarmányba az említett kiegészítőket, hogy a csontok fejlődése is zavartalan legyen. —8— Terjednek 3 minipulykák A szeptemberi madridi nemzetközi baromfitenyésztési kiállításon Williams Turkey Farms Ltd. angol cég először mutatta be minipulykáit. A cégnek több farmja van az angliai Chester grófságban, ahol ezeket a minipulykákat tenyésztik. A minipulykák 10 hetes korra elérik a 2,7—5 kgos súlyt, húsuk lédús, ízletes, olcsóbb, mint a borjú- vagy marhahús, ezért a világpiacon egyre keresettebb. A tojók 22 hét alatt 100 tojást raknak, a tojások kelthetősége jó. A pecsenyepulykák jó takarmányértékesítők, ezért a tenyésztők körében világszerte nagy az érdeklődés az új minipulykák iránt. A cégnek ma már szaporítótelepei vannak Nyugat-Németországban, Franciaországban, Olaszországban, sőt a tengeren túl is. A cég vásárlóit ellátja szaktanáccsal, megadja a szükséges tartástechnológiát és a takarmányozási előírásokat. Henryk Rákosnik, Kraków Kutvavérbank A Párizsi Állatorvosi Főiskolán kutyákon végzett vérátömlesztésekkel vérbankot létesítettek. Mintegy 50 különböző kutyavér csoport létezik, melyből 30 minden nehézség nélkül beszerezhető. A párizsi vérbank jelenleg 11 fő vércsoporttal dolgozik. Véradóként első sorban a főiskolán elhelyezett 50 kutya szolgál, de a tulajdonosok közül is sokan hozzák el kutyáikat véradásra. Érdekes, hogy ezek a kutyatulajdonosok rendszerint maguk Is véradók. A kutyákat véradás előtt elaltatják. Minden véradótól két éven keresztül havonként fél liter vért vesznek. Az elmúlt évben a főiskolán mintegy ezer kutyát kezeltek, amelyeknek vérátömlesztésre volt szükségük. Közülük csak 19 pusztult el. Vérátömlesztés nélkül háromnegyed részüket valószínűleg nem lehetett volna megmenteni. (Das Tier — nyomán) Deák István, Királyrév (Král. Brod) Vadászkutva-idoniítäs és az emlékkepek A vadász nélkülözhetetlen társa a hűséges vadászkutya, amennyiben valóban élvezni kívánja az általa gyakorolt sportot. A jó vadászkutyával őröm dolgozni, viszont a rosszul nevelt kutya sok gondot, kellemetlenséget okoz gazdájának. A vadászkutyaidomítás terén hozzáértő szakember hírében áll MUDr. Mészáros Sándor, az oroszkai (Pohr. Ruskov) vadásztársaság elnöke, akit azért kerestem fel, hogy néhány szót váltsak vele erről a témáról. © Mely vadászkutya-fajták nálunk a legelterjedtebbek? Tizenhathónapos simaszőrű magyar vizslaszuka, törzskönyvi neve Cecei Anci, tulajdonosa MUDr. Mészáros Sándor Oroszka (Pohr. Ruskov) Számarányban a vizsla csoport vezet, amely- ] hez a német rövidszőrű és drótszőrű, valamint a magyar simaszőrű és drótszőrű fajták is tar- I toznak. О A számos idomítási ismeret közül mi a leglényegesebb? Minden vadászkutyának örökölt tulajdonsá- j gai vannak. Feladatunk, hogy ezeket a tulajdonságokat kifinomítsuk. Nevelés során fontos az j idomító vadászkutyához való viszonya, főleg türelme, szeretete, valamint idomítói hozzá értése. Minél rendszeresebben foglalkozunk a kutya nevelésével, az annál tökéletesebbé válik. Leglényegesebb tudni, hogy a vadászkutya nem az értelem, hanem az emlékképek alapján I cselekszik, hajtja végre akaratunkat. Az emlék- i képek lehetnek az állat számára rosszak és j jók, ezért az idomító igyekezzen munkáját úgy i végezni, hogy sok kellemes érzésben része sítse kutyáját. О Melyik fajta vált be vidékünkön a leg jobban? Többéves munkám eredményeként merem állítani, hogy a Garam mentén és a Csalló- | közben a legbeváltabb fajta a simaszőrű ma gyár vizsla. Alkalmas apróvad keresésére, — szárnyas és szőrmés vadra egyaránt — akái vízben, akár szárazon. Tanulékony, nyugodt vérmérsékletű, engedelmes, s nem utolsó sorban jó orral rendelkezik, ún. nyomtartó. О Hiányosságai? Egyedüli hibája, hogy igen érzékeny a durva bánásmóddal szemben. Egyeseken ebből kifo lyólag bizonyos fokú idegesség tapasztalható. Bizonyos mértékben érzékeny a hidegre is, néha pedig tapasztalható a víztől való idegen- : kedése. О Hová tartozik, honnan ered a magyar vizsla? A rövidszőrű vizsla az európai szárazföldi vizslák csoportjába tartozik. Ami eredetét illeti, ez a fajta a magyarok kilencedik században behozott keleti jellegű kopója, amely kereszteződött az őshonos kopófajtákkal. Ebből tenyésztették ki a solymászok szaglalóvizslált, amelyek a tizenhatodik században a törökök sárga színű ebeivel kereszteződtek, s ebből tenyésztették a tizennyolcadik században a tulajdonképpeni magyar vizslát. A tizenkilencedik században az egyes tulajdonságok javításának érdekében pointerrel, vagyis rövidszőrfl angol vizslával keresztezték. Ezenkívül egyes törzsekbe vérebvér is került. Dávid Nándor, Bény (Bíiia) Uj szakkönyv Szabatos választ ad a könyi olyan kérdésekre, hogy meny nyit nyom a gólya és mennyi* az ökörszem? Miért és hová vo nulnak a madarak? Hogyan fészkelnek, nevelik fiaikat, mii esznek, milyen gyorsan repül nek az egyes madárfajok? Hogyan alkalmazkodnak a civilizáció előretöréséhez, miként vi szonyulnak az emberhez, az ember hogyan védi az egyiket és hogyan szeretné gyéritenl a másik fajt? Rendkívül sol kérdés, rendkívül sok válasz Ez teszi érdekessé, izgalmassí ezt a könyvet, amely végered ményben a madarakról szól, amelyekhez csaknem minden embernek fűződik valami emléke. A madarak világába ad betekintést Schmidt Egon igen szakszerűen és olvasmányosan megírt könyve, amely Delta illusztrációs papíron készült, 240 oldal terjedelemben, a Me- C zőgazdasági Kiadó gondozásában. -szí-A kampótól a csigáig A rendkívül változatos témakörök közül, amelyek a Budapest 71 Vadászati Világkiállítás kapcsán tollhegyre kívánkoznak, essék ezúttal arról szó, miként nevezik az egyes elejtett állatok trófeáit. E sorok szerény írója egyszer a szarvas díszét, ékességéi szarvnak nevezte, egy tudományos igényű, tudományt népszerűsítő folyóiratban. Az erdészek, vadászok és egyéb erdőjárók akkor igen megpirongatták: ha a cikk frója tudja ezt, meg azt, meg amazt, akkor miért nem tudja, hogy a szarvasnak nem szarva van, hanem agancsa! Igazuk volt. A „megalázó" megnevezés tévedésből esett. Mert óh, erősen más a szarv, és más az ágas-bogas, fennen hordott dísz, a sokágú agancs. Keletkezése, élete és halála össze sem hasonlítható a szarvéval, ezzel a sokszor alattomosan is lekonyuló, üreges kis szaruképződménnyel, amiből ugyebár ügyes kezek fésűt fabrikálnak, a még ügyesebbek madarat és ki tudja még mii nem formálnak. Agancs az őzike kicsi, kecses, csodás dísze is. Ismerek vadászt, akinek a szíve majd meg szakadt egy őzagancsért. „Nem lőttem le, —• mondta kicsit szégyenkezve —, oly szépen nézett rám ...“ (Jó vadász volt, okos vadász volt.) Aztán ott van a zerge kampója. Karlovy Vary hegyeinek egyik csúcsát egy zergeszobor díszíti, amely — úgy tudjuk ó legendából — a világhírű fürdőhely felfedezéséhez vezetett. Ámde a dámvad lapátja is értékes trófea, tenyérnyi síkjaival, az ezekből kiágazó (félve írom le) szarvacskáival, hegyeivel. Terpesztése, rózsája ennek is mind-mind érték, mindmegannyi pont a versenyben. A muflon csigájával méltán kérkedik, akinek módjában volt muflont puskavégre kapni. A bivaly tülkét éppen csak megemlítem a különbségtevés kedvéért. És a vaddisznó a g у a ra ? Igaz, dúvad, irtani kell, de vajon egy szépen kidolgozott vadkanfej, vagy csupán két kacskaringós, kőkemény agyara nem büszkesége-e elejtőjének? A féltve őrzött, sőt tenyésztett túzok f e j e, n у а к a, begye, farktollaival koszorúba kötve csak kevesek trófeája lehet, hiszen szigorúan megszabták mikor, mennyit szabad belőle ejteni. Nem lexikont írok, sem hiánytalan felsorolásra nem törekedtem. Csupán arra próbáltam tanácsot adni a járatlanabbaknak, hogy elkerülhessék azt a súlyos hibát, amit én követtem el: ne nevezzék a vaddisznó agyarát fognak, de legkevésbbó a szarvas agancsát szarvnak.** Kussinszky Endre
