Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-10 / 14. szám

1971. április 10. SZABAD FÖLDMŰVES 9 7/jfw mezőgazdászok fóruma RAJTUNK Késő délután volt már, de a Nagykövesdi (Velký Kamenec) Egységes Földművesszövetkezet egyik irodá­jából még erőteljes író-, illetve számológépkattogás hal­latszott, s ez arra késztetett, hogy bekopogjak. A bent levő négy fiatal csinos könyvelőnő annyira belemerült a munkájába, hogy szinte észre sem vették, mikor be­­nyitotam. És még sokan azt állítják — mondottam a köszönés után kissé provokatívan —, hogy az irodai munkaerők csak pihennek. Önöknél bizonyára nem akad egyén, aki hasonlóan vélekedne. — De bizony nálunk is vannak ilyenek — reagált kérdésemre Tótok Zsigmondné. — Nem egyszer hallot­tuk már mi is, hogy: könnyű nekik, csak bent ülnek a melegben és irka-firkáinak. Aki már végzett hasonló munkát, az tudhatja, hogy ez sem fenékig tejfel. Igaz ugyan, hogy „csak“ irka-firkálunk, de nyolc órát köny­velni, számolni nem gyerekjáték. Természetesen, ez a nyolc óra nemegyszer elhúzódik. Különösen ilyenkor, fizetés előtt, tíz, sőt több órát is bent ülünk. Még sze­rencse, hogy van nagymama, aki vigyáz a kislányomra. — Noha adminisztratív munkaerők vagyunk — vette át a szót Palágyl Jánosné —, a szabad szombatokat mi sem ismerjük, pedig — tette hozzá sóhajtva — de jól jönne kéthetenként legalább egyszer otthon maradni. Palágyi Jánosné 1969-ben Nagykaposon érettségizett és ahogy elárulta, nem egészen így képzelte el munká­ját, de már megszokta, szereti beosztását, nem kíván­kozik el. — Azt hiszem, kolléganőim nevében is kijelenthetem, hogy úgy a munkával, mint a környezetünkkel elégedet­tek vagyunk. Múlt év áprilisában költöztünk ide, ahol kényelmes, kulturált körülmények közt dolgozhatunk A régi efsz irodában ugyanis hatan-heten is ültünk egy olyan helyiségben, ahova még az eső is becsurgott. — Én sem panaszkodhatom — toldotta meg barátnője szavait Bányácskai Barnáné. — Noha a királyhelmeci (Král. Chlmec) tizenkétéves Iskolában végeztem, tehát nincs szakérettségim, nem is gondoltam arra, hogy esetleg máshol keressek állást. De különben sincs vala­mi nagy választék, mert errefelé nincs ipari üzem. Fér­jem szintén a szövetkezetben dolgozik, így én sem kí­vánkozom máshová. Anyagilag is megtaláljuk számítá­sunkat. Nagy Klári, aki 1967-től dolgozik a szövetkezetben, volt a négy riportalany közül az egyetlen hajadon. Ö is a királyhelmeci gimnáziumban érettségizett. Ahogy kol­léganői elárulták, a község pangó kultúréleténak fel­lendítését tőle is várják, ugyanis Kanda Vincével és Nagy Józseffel együtt ő is tagja a nemrég megalakult háromtagú kultúrbizottságnak. IS MÚLIK — Sajnos, falunkban az egyedüli eseményt az évente \ megrendezett öt-hat táncmulatság és az utóbbi időben ■ a Thália Színház vendégszereplése jelenti — mondotta Klári. — A lányok általában otthon ülnek, a fiúk a kocsmában. Még arra sincs lehetőség, hogy az ember a hét végén kiruccanjon Helmecre vagy Kapósra (Veiké Kapušany), mert szombaton-vasárnap nem jár az autó­busz. Helyiség hiányában még filmvetítések sem voltak a községben. — Eddig az volt a fő problémánk, hogy hiányzott a kultúrház — mondotta Palágyiné. — Most már áll, de egyelőre nem nagyon használjuk ki. Az igazság ugyanis az, hogy nálunk nehéz megmozgatni a fiatalokat. A fe­gyelem terén is bajok vannak. Mindig akad az össze­gyűltek között néhány rendetlenkdő, és ennek az ered­ménye az, hogy már le is verték az új kultúrház falát. — A múltban valóban nagyon kedvezőtlen volt a hely­zet — vette át a szót ismét Nagy Klára. — Hiányzott a helyiség és nem volt, aki foglalkozzon a fiatalokkal. Senki sem akarta magára vállalni ezt a hálátlan felada­tot, mert itt ha valaki nekikezd valaminek, máris kriti­zálják. Persze, legtöbbször olyanok, akik semmit sem csinálnak. Én remélem, hogy a szövetkezeti klub, mely­nek ajtaja községünk valamennyi fiatalja előtt nyitva áll, változtat az eddigi helyzeten. Annál is inkább, mert a szövetkezet sokoldalúan támogatja a fiatalokat, és a különböző segélyek, jó kereseti lehetőségek stb. egyre több fiatalt csábítanak vissza. A nemrég felavatott klu­bunk jól felszerelt, a háromtagú kultúrbizottságból sem hiányzik az aktivitás, ezért remélhetőleg nálunk is ha­marosan meghonosodnak a különböző vetélkedők, kul­­túrrendezvények, teadélutánok stb. Hogy ez így lesz-e, az rajtunk is múlik. 0. V. I A kis ökörszem nemcsak nálunk, de egész Európában a királyka után a legkisebb madár. Patakok közelé­ben, ligetekben vagy kertekben szeret tartózkodni, de télen nagyon közel jön az emberi lakásokhoz is. Gyakran meglátjuk őt az udvaron összerakott ölfa hézagai között bújkálnt, alig tű­nik föl itt, már a túlsó oldalon sza­lad. Ott Is az apró férgeket, pondró­­kat, pici pókokat keresi, s éles sze­mét egy sem kerüli el. Ez az örökké vidám madárka még a legzivatarosabb téli napokon is hal­latja üde, kellemes hangját. S nincs ember, aki ezt a fürge, kedves terem­tést ne szeretné. Fészkét bámulatos ügyességgel ké­szíti, de nem egyformán, mindig a helyhez alkalmazva. Egyszer sűrű, tüskés bokorba, máskor meg magas fa csúcsára, faodúba vagy sziklarepe­désbe, de mindig gömbalakban egy kis bejáró-lyukkal. így az esőtől, széltől 6 az ellenségtől is meglehető­sen védve vannak kicsinyei. Rendszerint 9 fiókája van. Bámula­tos, hogy ez a két apró madárszülő mennyi hernyót, férget, pókot s petét hord össze. Nincs egy percnyi henyé­lésre való idejük, s ugyancsak hozzá kell látniok, hogy valamennyiök éh­ségét lecsillapítsák. Elmondom röviden, miért hívják őt királynak: Egyszer a madarak elhatá­rozták, hogy maguk között királyt választanak. De hát ki legyen az? Ez nehéz kérdés volt. Végre sok tanako­dás után úgy döntöttek, hogy aki legmagasabbra tud repülni, az legyen az ő királyuk. Az adott jelre vala­mennyien megindultak, föl a magas­ba. A kis ökörszem azonban az indu­lásnál hirtelen a sas fölé repült s a hátára ereszkedve, tollal közé bújt. Mikor a sas látta már, hogy a többi mind elmaradt, lekiáltott: „Én vagyok a legmagasabban!“, ekkor a kis ökör­szem a sas tollai közül hirtelen elő­bújt és még magasabbra repült s on­nan lekiáltott: „Én meg itt vagyok!“ Azóta ő lett a madarak királya. M. Gy. Olvastatta? A regény nagyon érdekes volt. Nem a mostani gyerekekről szélt, a régeb­biekről, de többet már nem árulókéi. Olvassátok el, így majd megtudjátok hogyan, milyen körülmények között éltek régen a gyerekek. Megtudjátok azt is, milyen nagy történelmi ese­ménynek voltak tanúi a regény sze­replői. A könyv írójáról azt hiszem már több történetet olvastatok. A megszámozott betűk segítsége­tekre lesznek a rejtvény megfejtésé­ben. Vigyázzatok, el ne tévesszétek! t I WEPPERY LÄSZLÖ: HÍVOGATÓ Madár dalol, Jön a tavasz. Süt már a nap, T)e még ravasz. Csalogatja Már a vetést. A fák rügyét, Méh-zümmögést. Jöjj szép tavasz, S utánad nyár. Ifjú, öreg: Már várva vári í Mennyi csibéje és nyula van e gaz­dának, ha azt mondja, hogy ezeknek összesen 60 szemük és 86 lábuk van? — * — Mi az. amit csak csukott szemmel láthatunk? r u l; c U“ а!* ne r ÍV1 W Pi* r ľ Г" ** E и’ r TANÁCSADÓ A tavaszi artaMról A hímes tojással, kiscsibével, bar­kával és barikával, esetleg nyusziká­val ékes húsvöt a tavasz legjellegze­tesebb ünnepe. A napsugarat, a vi­­rágfakadást, a természet újjászületé­sét ünnepli benne az ember. Gárdo­nyi szavaival bizonyítok: „A napfény szelíden árad alá a felhők közül. Á faluban mintha ünnep volna.“ Az én gyermekkoromban még nem­csak a barka — a fűzfa pihés vagy lengetőfürtös rügye, hanem a fűzfa­vessző is hozzátartozott a tavaszhoz, mert abból fonták ezt a hajlékony korbácsot, amit subrikának neveztek. A friss szagosvízzel tűzrőlpattanttá lo­csolt hajadon hátát ezzel a subriká­­val kellett megütögetni. No, no!... hát mi köze is van a subrikálásnak az orvosi tanácsokhoz? Sok! A subrikálás tulajdonképpen egészségvédelmi szertartás. Ha nem is okszerű és célravezető, de talán még a pogány világból maradt itt a magyar falvak népe között. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a subri­kálás közben elmondott ráolvasás­szerű jókívánság. Szóval a subrika suhog, a hát pufog, a fehérnép tisz­tességből vinnyog és szabadkozik, a legény pedig minden egyes megtisz­teltnél külön mondja, hogy „kilises ne legyen“, a másik vidéken meg: „szíve meg ne szakadjon, egészsíges maraggyon“. Vajon miért vált szükségessé a ta­vasz mosolygó — a „risus paschylis­­sel“ még a keresztény szertartások­ban is vidámmá színezett — ünnepén a betegségek elkerülésének emlege­tése. Azért, mert a tavasz — és részben az ünnep — sok szomorúsá­got, számos egészségromlást hozhat magával, ha nem vigyáz magára az ember. Azt például még ma is iga­zolhatják ez öregek, hogy régente — a védőoltások bevezetése előtt — a járványos betegségek zöme tavasz­szel jelentkezett. A gyerekek között a torokgyík, a vörheny, a kanyaró és a szamárköhögés. A felnőttek kö­zött meg a tüdőgümőkór, ami ilyen­kor szedte legtöbb áldozatát. És va­jon miért? Mert a tél megviseli, meggyengíti az ellenállőképességet a tavaszi C-vitamin válság — mármint a vitaminszükséglet emelkedése és a* élelmiszerek vitamintartalmának csök­kenése — hajlamosít a betegségre. A C-vitamin hiánya! Ami a tavaszi fáradságnak is okozója. Ezek a betegségek — hála a védő­oltásoknak és a C-vitamin ellátás rendeződésének — ma már nem je­lentenek olyan veszedelmet, mint va­laha, de a tavasz még mindig elég sok ártalmat okoz öregnek, fiatalnak egyaránt. Sokan írtak és beszéltek a tavasz egészségvédelmi tennivalóiról, el­mondva, hogy miért fontos a salátás, zöldfélés, fehérjedús étrend, a tava­szi légyirtás, nagytakarítás és mesze­lés, az izmok tavaszi megmozgatása és a meghűlés ésszerű megelőzése. Különben ez ma az egészségreneve­­lés egyik legfontosabb tennivalója, mert a nap mindenkit kicsal a sza­badba, lesimogatja a kabátot és a ra­gyogásban nem veszi észre, hogy a levegő sokszor még harap. Pár évvel ezelőtt a tavaszi és hús­véti ártalmak összességének külön nevet adtunk. Azt mondtuk, a leg­többnek oka: tavaszi könnyelműség, tavaszi gátlástalanság. És indokolt is ez a meghatározás, mert valóban a tavasz okozza. A tavasszal jelentkező hormonhullámzás, az izgalom, a fel­­dobottság, a cselekvésvágy, ami — sajnos — néha előbb jelentkezik, mint a télen keletkezett biológiai ér­tékcsökkenés felszámolása. Ilyenkor még a legmegfontoltabb ember is — ahogy a könyv mondja — ,„a pillanatok ösztönzésének en­gedve, cselekedeteinek következmé­nyeit meg nem fontolva cselekszik“. A gátlás: valamely életfolyamatnak a szervezetben bekövetkezett válto­zás miatti ideiglenes szünetelése vagy csökkenése. A gátlástalanság ennek a megfordítottja: ha a begya­korolt, vagy a megszokott folyama­tok már feltételes reflexként ható serkentései vagy gátlásai valamilyen új, szokatlan hatásra megzavarodnak, könnyen veszedelmesekké válhatnak, mert ilyenkor az ember — valóban meggondolatlanul — úgy viselkedik, ami testi vagy szellemi ártalmára, esetleg környezete kárára szolgál. Bizonyíték a sok tavaszi ártalom, a* ünnep utáni emésztési zavar, vagy a máskor józan ember alkalmi alko­holizálása. ERESZTBEJTYfNY rrn г, шя'Гп я HTi rnTfH'i'j ;'ШТГ7Т’ maw ■ -i; т~‘ ma м гттгттп-имттттттш тг»мггтттгп|гггмит-«>д A MUNKATERV VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a függőleges 9. 14. sorban. 9. Ige­kötő. 10. Tibeti szarvasmarha. 11. A kígyó teszi. 12. Azonos betűk. 13. Sebképződmény. 15. Káposztaféle­ség. 17. Benedek személyneve. 19. Nyílás. 21............ Vilmos, svájci sza­badsághős. 23. Hangszer. 24. Be­fejez. 26. Tejter­mék. 27. Római kétezer. 29. Folyó Erdélyben. 31. A Balaton is az. 32. Merre. 34. Város Jugoszláviában. 35. Indulatszó. 37. Lusta. 40. Földet túr. 41. ... Miklós, a múlt század ne­ves építőművésze. 43. Lámpaláz. 44. Fél alma. 45. Szél­hárfát. 47. O. T. I. 48. Házilag készí­tett szeszes ital. 50. Rés. 51. Piszok. 52. Lágy hangsor. 54. F. N. M. 56. Atlétikában van! 58. Hulla közepe. 59. Fed. 61. Német mindenség. 62. N. G. 63. Kopasz. 64. Tömeg. 66. A föld felé. 67. Férfinév. FÜGGŐLEGES: 1. Római ezerötwen. 2. Testrész. 3. Végtag. 4. A. K. 5. Fél ember. 6. Tesz. 7. Fordított terv. 8. Egyszerű gép. 13. Az államosított vál­lalatok rövidített neve az NDK-ban. 16. Oroszlán idegen szóval. 18. Min­denféle ócskaság. 19. Mező. 20. Til­­tószó. 22. Régi súlymérték. 25. Vég­nélküli zene. 28. Lök. 30. Vágány. 33. A Lengyel Légiforgalmi Társaság ne­ve. 36. Turku finn város másik neve. 38. Kevert rom. 39. Vonatkozó név­más. 40. Nem mozog. 42. Azonosok. 44. Verőér. 46. Évszak. 48. Óriáskí­gyó. 49. Táplálék. 53. Női név (é. h.). 54. Tanyabirtok az angolszász orszá­gokban. 55. Erdei emberke. 57. Azo­nos mássalhangzók. 59. Kevert tea. 60. Kaszáló. 63. Hangtalan tan. 65. Pléno titulo röv. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 9. és 14. számú sorok meg­fejtése. A Szabad Földműves 10. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: „A legnehezebben száradnak fel az el nem sírt könnyek.“ Könyvjutalomban részesültek: Borka Valéria, Vyškovce n/Ipí., Farkas Mária, Král, Török Irén, Topolníky.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents