Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-03 / 13. szám
Amit az almafalisztharmatról tudni kell (V) Az előző részben részletesen megtárgyaltuk az elsődleges fertőzés elleni liarc kérdéseit a megtámadott részek mechanikus eltávolítása által. A költséges kézi metszés helyett néhány országban a DNOK + ásványi olaj keverékével való permetezést kezdték alkalmazni. Ennek a permetezésnek a hatása abban rejlett, hogy a keverék herbicidként hatott a megtámadott lazább szerkezetű rügyekre, vagyis elpusztította azokat a bennük levő micéliumokkal együtt. Az ilyen permetezés után az elsődleges fertőzés mintegy 40 %-kal csökkent. A mi kísérleteinkben az említett keverék későbbi alkalmazása esetén (erősen duzzadt rügyeknél) erős növénymérgező hatást észleltünk, ezt a módszert tehát egyelőre nem lehet ajánlani a gyakorlat számára. A szisztematikus, vagy mélyen ható fungicidek bevezetése után (ilyen a Benlate nevű külföldi készítmény) lehetőség mutatkozott arra, hogy a rügyfakadás után alkalmazott készítmény megölje a micéliumot és a rügy egészségesen fejlődjön tovább. A gombaölő permetlébe tapadásnövelő anyagot (Citovett — 0,025%) is keverünk, amely elősegíti a szer jobb elosztását és tapadását a leveleken, ágakon. Kísérleteink eredményei arra mutatnak, hogy a Benlate 0,08 % és a Citovett 0,025 %-os keveréke egyszeri permetezés után lényegesen csökkentette az almafalisztharmat elsődleges fertőzését, bár a két év eredményei között jelentős eltérések mutatkoznak. If jítás Elterjedt az elöregedett — idős — gyümölcsfák, díszfák és cserjék töveinek visszavágása, ifjítása. A cserepes szobanövényeknél ritkán alkalmazzák ezt a módszert, pedig e művelettel — tulajdonképpen bújtással — sok, díszítő értékéből vesztett növény ismét széppé tehető. A fásodó szárú növények levelei a növekedés, fejlődés következtében elöregednek, az alsók elhullanak, s ezt az évek folyamán a felettük levők is követik. Ha a növénynek nem biztosítjuk az ideális életkörülményeket, ez a természetes folyamat meggyorsul, még hamarabb bekövetkezik. Az ilyen növényeknél csak a törzs tetején találunk néhány levelet vagy levélüstököt. Ezt kell megmentenünk azzal, hogy a Az elsődleges fertőzés ellen a legmegbízhatóbb védekezés tehát egyelőre a mechanikus védekezés marad. Mikor kell végrehajtani az első vegyszeres védekezést? Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi gombaölö szereknek (néhány kivételtől eltekintve) főleg preventív hatásuk van, a parazitát csírázása előtt öli meg, mielőtt még fertőzhetett volna. Az első permetezést tehát a másodlagos fertőzés kezdetekor kell elvégezni, ami megfigyeléseink szerint Szlovákia délnyugati területein a virágzás előtt 2—3 nappal, illetve a virágzáskor következik be. Ez az időjárástól függ, minél melegebb az idő, annál korábban következik be a másodlagos fertőzés. Az első permetezést tehát a rózsaszín rügy stádiumában kell elvégezni, ehhez 1 %-qs Sulikol К-t, vagy 1,5 %-os Sulkát alkalmazunk. A másodlagos fertőzés esetei csak szórványosan fordulnak elő, de 5—6 napon belül a fertőzés intenzitása megnövekszik és rendszerint a virágzás végén, esetleg 6—10 nappal a virágzás után tetőzik. Ezért a további permetezések nagyon fontosak, a virágzástól függetlenül 6—8 napos időközökben. Ha az első permetezéssel elkéstünk, a betegség annyira elterjed, hogy további intenzív gondozással sem lehet már kiküszöbölni. A körülbelül hetenként megismétlődő permetezést a hajtások intenzív növekedésével párhuzamosan kell végezni, ami körülbelül június végéig tart. Egyes időszakokban minden negyedik napon új levél nélküli szárat kiiktatjuk. A megmaradt legalsó levél alatti 2—3. levélripacsnál a törzset gyűrű alakban vékonyan körülvágjuk, vagy csak 2—3 helyen ejtünk bemetszést. Ezt követően egy előzőén hoszszanti irányban, alul középig bevágott és a törzsnek megfelelő átmérőjű lyukkal ellátott műanyag poharat (tejfeles vagy egyéb edényt), nagyobb növény esetén kettéfűrészelt cserepet erősítünk a bemetszett hely köré. Esetleg felhasználható műanyag zacskó is erre a célra, de ily esetben az öntözés nehézkes. A borító anyagot tőzeges földdel töltsük meg. Ajánlatos a földet tartalmazó edényt a cserépbe tűzött kis karókhoz erősíteni, nehogy a súly alatt a törzs eltörjön. A kora tavaszi időben kerül sor e munkára. A cserepes hajtás gyökeresedési ideje alatt az eredeti cserép földjét és a felső gyökereztetési földet levél fejlődik ki, és minden levelet be kell vonni permetanyaggal, hogy ne következhesssen be szekundáris fertőzés. Ha a permetezéseket például kéthetente hajtanák végre, akkor a két permetezés közötti időszakban 1—3 olyan új levél fejlődne ki, amelyik még nem lenne védőanyaggal borítva és ki lenne téve a fertőződés veszélyének. Ha a hajtások növekedési intenzitása csökken (körülbelül június közepétől), a permetezések közötti időt 10—12 napra lehet meghoszszabbítani, s amikor a hajtások növekedése teljesen megszűnik, abba is lehet hagyni. Ezeket a permetezéseket nem szabad elhanyagolni, mert ez védi a hajtások terminális rügyeit a fertőződés ellen. A mi feltételeink között a Jonathán kb. július közepén fejezi be növekedését, tehát ebben az időben kell alkalmazni az utolsó permetezést is. Bár fertőzés a későbbi időszakban is lehetséges, a későbbi permetezés már nem volna kifizetődő, az esetleg előforduló fertőzött hajtásokat előnyösebb a tavaszi hónapokban mechanikusan eltávolítani. Tekintve, hogy az almafalisztharmat okozója, a Podosphaera leucotricha gomba felületi élősködő, tehát nem hatol a levelek belsejébe, csak a felületükön fejleszt ki konídiumokat tartalmazó micélium bevonatot, az egész fa alapos lemosása érdekében a permetezőszert nagy tömegben adagoljuk, 2—3000 litert hektáronkint. Tekintve hogy a micélium ledobja magáról a vizet [hidrofób), az oldatba adhéziós (tapadó) anyagot keverünk (0,025 % Citowett, Trition, stb.). Külföldön a permetezőszert hektáronkint 500 literes menynyiségben is alkalmazzák, de 5-ször nagyobb koncentrációban. Nálunk ezen a téren nem rendelkezünk tapasztalatokkal, mi ugyanis kéntartalmú vegyszereket használunk, amelyek ilyen magas koncentrációban a növényekre is mérgező hatással lennének. Ezért mi továbbra is a nagyobb mennyiségű permetlé alkalmazása mellett maradunk. Melyek a leghatásosabb védőszerek az almafalisztharmat ellen? Klasszikusak a kéntartalmú készítmények (a Polybarit, a Sulka, a Sulikol). Ma ez többnyire kolloidkén (Sulikol K) és oldódó kén (Thiovit) — melyet külföldről hozunk be. A réztartalmú készítmények (Kuprikol, Bordőilé) az almafalisztharmat ellen hatástalanok. Az utóbbi két évtizedben kimondottan lisztharmat-ellenes hatású, új organikus gombaölő szerek is jelentkeztek, melyek sok országban csaknem teljesen kiszorították a kéntartalmú szereket a lisztharmat elleni harcból. Ezek közül nagyobb mértékben csak a Karatihane (Crotóthane) került behozatalra, ezért nálunk a kéntartalmú szerek egyelőre továbbra is túlsúlyban maradnak. Meg kell jegyezni, hogy több szerves készítmény (Novozir N, Dithane, Perozin, Orthocid, Orthophaltan, Heryl 80, Polyran ultra stb.) hatástalanok a lisztharmat ellen, sőt némelyik elősegíti a terjedését. A gyakorlatban sokan túlértékelik az egyes védőanyagok hatását, és az említett lisztharmat-ellenes szerek behozatalát sürgetik, mintha ebben lenne az egyedüli megoldás. (Folytatjuk.) Ing. Jozef Molnár, CSc. rendszeresen öntözzük. A fajtól és a törzs erősségétől függően 6—10 hét után a sebzett helyeken új gyökérképződmények jelennek meg. Amidőn a növénynek már jól fejlett gyökerei vannak, a felkötözött cserép alatt a törzset teljesen elvágjuk. A cserepet vagy cseréppótlót eltávolítjuk és — a földlabda bolygatása nélkül — a fajtának megfelelő földbe és a növény nagyságának megfelelő cserépbe ültetjük. Különösen jó eredményt érünk el a valódi Philódendronok, a filodendronnak nevezett Monstera, továbbá a rákvirág (Aglaonema), a buzogány virág (Dieffenbachia), a sárkány fák (Dracaena, Cordyline), a szobaaráliák (Fatsie, Fatshedera) esetében. Nehezen gyökeresednek a ftkuszok, különösen a szobafikusz (Ficus elastica). Az eredeti cserépben maradt — már teljesen csupasz — szárat, a talaj felszíne felett, néhány levélrípacsot meghagyva, visszavágjuk. A növény teljes gyökérzetű, hamarosan ismét kihajt. Néhány fajnál a közbülső szárat — feldarabolva — szaporításra használhatjuk fel. A 2—3 szemes részeket vízben, főliazacskóval letakarva gyökereztetjük. A meggyökeresedett részeket egyesével vagy többesével ültetjük cserépbe. Az Aglaonema, Dieffenbachia, Fatsia, Fatshedera, Monstera, Philodendron feldarabolt szára könnyen gyökeresedik. Az ifjítás szükségessé válhat szép, végig leveles növények esetében is, ha a helységet már „kinőtték“, tartásuk kényelmetlen, sok hely szükséges számukra, s nehezen helyezhetők el. A „megrövidített“ tövekben éveken át ismét sok örömünk lesz. I. T. M. Áprilisi figyelmeztető Ha valamilyen oknál fogva ezidáig nem került sor a korai zöldségfélék magjainak vetésére úgy ezzel a munkával ne késlekedjünk. Tudvalevő, hogy a hagyma, sárgarépa, petrezselyem s általában az aprómagvú zöldségfélék akkor adnak kielégítő termést, ha maradéktalanul kihasználhatják a talaj téli vízkészletét. Márpedig a „böjti szelek“ néhány nap alatt kiszárítják a földet. Ilyenkor a talaj felszíne olyannyira kiszáradhat, hogy bizonytalanná válik a magvak kelése. Ám ily esetben se várjunk csapadékra. Ha száraz a vetőágy, úgy az előre kihúzott sorokat öntsük tele vízzel, majd néhány perc elteltével szórjuk el a magot. A sorok takarását azonban akkor végezzük, amikor a víz teljesen leszivárog a földbe. A nedves talajban a mag teleszívja magát vízzel, rövid idő alatt megduzzad s ha számára a talaj hőmérséklete kedvező, gyorsan csírázásnak indul és biztos a kelése. Ellenkező esetben vontatottan vagy egyáltalán nem bont csírát, hetekig várhatunk míg hiányosan kisorol. A kelés meggyorsítása a magvak előcsíráztatásával is elérhető. Főleg a nehezebben csírázó magvaknál (paprika, petrezselyem, zeller) előnyös a csíráztatás. Ennek elvégzése nagyon egyszerű. Bármilyen edényben, tányérban megoldható. Takarásként használhatunk itatóspapirost, ruhadarabot vagy homokot. A magot minden esetben vízben áztatjuk. A keményebb magvakat (petrezselyem, paprika) 24 óráig, míg a puhábbakat (dinnye, uborka, tök) mintegy 12 óra hosszat tartsuk vízben. Ezt követően a vizet leszűrjük, majd a mag mennyiségének megfelelő edénybe helyezzük az anyagot. Takarása egyszerű. Lényeg, hogy a mag sötétben legyen és a csírázásához megfelelő hőmérsékletet biztosítjuk számára. (Paprika, uborka .dinnye, paradicsom 18—22 °C). Néhány nap elteltével a magokat keverjük meg, s ha arra szükség mutatkozik, langyos vízzel enyhén öntözzük meg. Ezt két-három naponként megismételjük. Régi szokás, hogy a gazdasszony kis vászonzacskókba köti a paprika, a zeller, egyszóval a csíráztatásra szánt növények magját és azt egy kis szögre felakasztja a konyhában. Időközben vízbe mártja a zacskót, miközben arra gondol, hogy az ő paprikája lényegében már el van vetve. Igaza van. Hiszen attól a perctől, amelytől a magvakat beáztattuk, megkezdik életműködésüket, amely vetésük után a korábbi kelésben majd a gyümölcshozásban nyilvánul meg. A kicsírázott mag bármikor vethető, de számára nagyobb gonddal készítsük a magágyat, mint amikor száraz mag kerül a földbe. Az élelmesebb háziasszonyok nem adnak pénzt palántákért. Ezt nagyon helyesen teszik, mert nagyobb virágcserepekben, kisebb ládákban is előnevelhető paprika, paradicsom palánta, kisebb cserepekben pedig néhány tő uborkát, dinnyét, tököt is előállíthatnak. Szentgyörgy táján elvethető a csemegekukorica, majd a hónap végén a melegkedvelő palánták egy részét is kiültethetjük. Kisebb területen ne féljünk a kései utófagyoktól, hiszen veszély esetén a növény takarással megvédhető. Hűvösebb időjárás alkalmával azonban ne siessük el a hidegre nagyon érzékeny paprika- és paradicsompalánták ültetését. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a cukorborsó vitamindús eledel. Általában gyermek és felnőtt egyformán szereti. A jól elkészített borsóleves felér a húslevessel. Ez ai;ra késztet bennünket, hogy minél többet termeljünk belőle. Ám amellett, hogy számos korai, középkorai, illetve kései borsó áll rendelkezésünkre, tanácsos, hogy mind a koraiakat, mind a többieket szakaszosan vessük. Ezzel elérhető, hogy az egész nyár folyamán friss, .zsenge termésből készíthetjük a különböző ételeket. A gyakorlatban jól bevált a 10—14 naponkénti vetés. Egy-egy ágyasba mindig annyi borsót ültessünk, hogy egy szedés elegendő legyen a leves, vagy a főzelék elkészítéséhez. Mivel a borsó többször szedhető, úgy nyugodtan bevárható, míg a másik ágyás termése rendesen beszemzik. Gyümölcsöseink növényvédelme a vegetációs idő megindulása után nagy gond elé állítja a termelőt. Lényegében most érkezik el az ideje, hogy a betegségek fellépését a kertész megelőzze. Alma- és körtefáinknál a ltsztharmat és varasodás veszélyével kell számolnunk, amelyek ellen rügyfakadáskor, majd pirosbimbós állapotban kell védekeznünk. Pirosbimbós állapotban a SULIKOL К 0,75 %, vagy a Karathan 0,1 %-os oldatával permetezünk. Mivel gyümölcsvirágzás idején a méhek megvédése érdekében rovarölő szerrel nem permetezhetünk, úgy ajánlatos, hogy a lisztharmat elleni permetezést kapcsoljuk egybe az állati kártevők (bimbólikasztó bogár, sodrómoly stb.) elleni védekezéssel. Ennek érdekében a Metation E-50 0,2 %-os mennyiségét keverjük a permetlébe. Ha már a növényvédelemnél tartunk, felhívjuk a figyelmet a szamóca legveszedelmesebb betegségére, a szürkepenészre. Ellene virágzás idején, majd ezt követően gyümölcskötés után az Ortho-Phaltan 0,3 %-os oldatával védekezünk. (sándor) Kevésbé ismert kerti növényünk az articsóka Az articsóka (Cynara scolymus) a fészkesek családjába tartozó, magasra növő, lilás virágú növény. Délvidéki ugyan, de megkíséreltem, hogy az öt évvel ezelőtt Olaszországban vásárolt magokból (nálunk is kapható) hazai környezetben felneveljem. Egy alapvető hibát elkövettem: túl sűrűn ültettem. Március elején dugtam cserépnyi virágföldbe 10 magot, azok 10—14 nap alatt kikeltek és szépen fejlődtek szobai környezetben. Magja a napraforgóéra, sziklevele az uborkáéra emlékeztetett. Április végén szabadföldbe ültettem ki a palántákat 50 cm sor és tőtávolságra s a májusi fagyok idején fólia sátorkával védelmeztem. A rendszeresen öntözött és gyomtalanított növényeim szépen fejlődtek, de közülük csak kettő hozott termést, a többi kissé elmaradt a fejlődésben, noha levélzetük dúsan növekedett. A részbeni sikertelenséget nem az időjárásnak tulajdonítom, hanem a sűrű ültetésnek. C Az articsóka ugyanis 2—2,5 méter átmérőjű kört foglal el a kertben hatalmas leveleivel. A szárnyasán osztott, karéjos és kissé tüskés levelek jó méteresre növekedtek. Kifejlett és termést hozó növényeim magasabbak lettek két méternél. Az augusztus végén, szeptember elején virágzani kezdő articsókának szeptemberben melegebb hőmérsékletre lett volna szüksége, hiszen a földközitengeri klíma októberben is nyárias. Akkor viszont — több szeptemberi napon keresztül — mínusz öt fokig hűlt le az éjszakai hőmérséklet. Ez bizonyára nem volt kedvező a termés beérésére. Feltétlenül pozitív volt azonban, hogy az említett fagyok nem tettek kárt sem a levélzetben, sem a virágokban. Az articsóka jól elviselte a hideget akkor, amikor a szomszédos paprika ültetvényem teljesen elfagyott; a tök levelei mind összeestek, elpusztultak. A kellemes októberi napokban a virágzat tovább fejlődött, beérlelődött. Virágzatának külső megjelenése a kövirózsához hasonlít, fészekpikkelyes és húsos. A virág külső pikkelyei kemények és szúrós, tüskeszerű végződést képeznek. Ezek eltávolítása után a belső pikkelyek már puhábbak, a virág belseje pedig egészen puha és nyersen ehető. Kellemesen ízletes. Francia- és Olaszországban főételként és körítésként egyaránt fogyasztják. Egy növényen elsőéves korában 8—10 — a levelek között kinyúló hosszú száron elhelyezkedő — 3—5 cm-t elérő fészkű virágok fejlődtek ki. Az articsóka évelő növény, és egy helyen sokáig maradhat. A kert olyan helyére kell ültetni ezért, ahol néhány évig háborítatlanul fejlődhet. Kétéves művelést alkalmazunk és ezért egyszerre két ágyunk legyen berendezve. Az egyiken a fejlett, szedhető kétéves növények, a másikon az újonnan telepített növények vannak. Ez utóbbi ágyba közbe lehet ültetni hónapos retket, vagy az articsókával egyidejűleg ültetünk köztesnek karalábét vagy kelkáposztát. A második évben, amikor az articsókát használni kezdjük, nem ültethetünk közbe semmiféle más növényt. Nem ajánlom kis alapterületű kertben meghonosítását. A tavaszi, koraőszi hideg időjárást azonban jól tűrte, és az erős, viharos szeleknek is ellenállt. Ebből arra lehet következtetni, hogy éghajlatunkon, középkötött talajon jól fejlődik. Somogyi László Virágzata pikáns ízű csemege.
