Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-09 / 1. szám
I 1971. január 9. SZABAD FÖLDMŰVES SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK szlovákiai szövetségének fóruma » öbb mezőgazdasági üzemnek — ■ főleg azoknak, amelyek kedvezőtlen természeti és ökonómiai viszonyok között gazdálkodnak és a meglevő lehetőségeiket már eddig is jől kihasználták — komoly gondot okozott olyan gazdaságfejlesztési tervet készíteni, amely összhangban van az állami terv irányelveivel. Ezek közé a mezőgazdasági üzemek közé tartozik a Tesmagi (Tešmák) Egységes Földművesszövetkezet is. E szövetkezet további fejlesztésének legfőbb akadálya a szántő területének kis terjedelme. S bár a mezőgazdasági összterület meghaladja a hatszáz hektárt és e terület, melyből 160 hektár rétet és nyolcvan hektár legelőt tartanak nyilván, látszólag optimális előfeltételeket mutat az állattenyésztési termelés fejlesztéséhez. Azonban ha számításba vesszük, hogy az Ipoly árterületén levő 160 hektár rét csak értéktelen, savanyú helytelen lenne a gazdasági állatok számát szaporítani, mert a hasznosítható földterülethez viszonyítva az állatállományuk már ma is túlméretezett. A 330 hektárnyi szántóra, mint hasznosítható területre 300 ^ darab szarvasmarha, hatvan darab anyasertés, 300 darab hízósertés és 600 darab juh esik. S ez a kis szövetkezet évente tizenegy vagon húst értékesít közellátási célokra. Az állattenyésztési termeléssel összefüggésben azonban van egy fájó problémájuk, s így a törekvésük ennek kiküszöbölésére irányul. Komoly problémát okoz, hogy a takarmányszükséglet huszonöt százalékát — eléggé borsos áron — az állami alapokból merítik. Gazdaságfejlesztési tervük ezért elsősorban is arra irányul, hogy az ötéves tervidőszak végére takarmányokból önellátók legyenek. Ezt egyrészt a gabonafélék vetésterületének bővítésével, mástöbblet is meglesz, és ennek következtében az állattenyésztési termelés jelenlegi színvonalát — a saját takarmányalapra támaszkodva — nem csak stabilizálhatják, hanem a takarmányok tárolásának korszerűsítése által megmentett tápanyagtöbblettel is gyarapodva, kedvező előfeltételek lesznek arra is, högy a tehenenként évi tejhozamot a tervezett háromezer literre növeljék. Mint már említettem, kicsi ez a szövetkezet, s így a lehetőségei is korlátozottak. A fejlesztési tervük azonban lényeges előrelépést mutat. E feltételezett fejlődésnek — amenynyiben az árviszonyok nem romlanak — a jövedelem alakulásira is hálás következményei lehetnek. Javaslom azonban, hogy semmi esetre se hagyják számításon kívül a nyolcvan hektárnyi legelőt, illetve azoknak a lehetőségeknek a kiaknázását, amelyeket ez az aránylag nagy terület rejt magában. Megéri ezt a legelőt mielőbb felújítani, mert a befektetés, ami lehetővé teszi a juhállomány növelését és a szarvasmarha-állomány fejlesztését, rövid időn belül megtérülhet. Magától értetődik, hogy egy ilyen kis szövetkezetben, amely nagy beruEgy kis szövetkezet gondjai az ötéves terv küszöbén Biztató jelenség, hogy népgazdaságunk fejlesztésében, s így a mezőgazdaság szakaszán is — a pár évig tartó hazardírozás után — előtérbe került a tervszerűség követelményeinek betartása. Az előzetes felmérések arra utalnak, hogy mezőgazdasági üzemeink gazdaságfejlesztési tervei a lehetőségek feltárása nyomán készültek és ezért a növekvő társadalmi igények kielégítését szolgáló törekvéseket is tükrözik. szénát terem, de azt sem minden évben, akkor rájövünk arra is, hogy ennek a területnek intenzív hasznosításával — az ötéves fejlesztési tervükben — miért nem számolhatnak. Ugyanis az Ipoly szabályozása, amely lényeges javulást eredményez majd, állami beruházási akciót képez, és nagyon vontatott ütemben halad. A gazdaságfejlesztés másik komoly akadálya az előbbinek törvényszerű következménye, s abban mutatkozik, hogy a viszonyokhoz mérten magas színvonalúnak nevezhető termelés mellett is, kis jövedelemmel zárul a szövetkezet évi gazdálkodása. A jövedelem főleg a beruházási igényekhez viszonyítva mutatkozik elenyészően kicsinek. Ezért szó sem lehet arról, hogy az ötéves tervidőszak keretében napirendre tűzzék a munkatermelékenység növekedését eredményező nagy kapacitású, tehát korszerű állattenyésztési telep kialakítását, s mégcsak arra sincs lehetőség, hogy a felújításra szoruló régi gazdasági épületek berendezéseit modernizálják, vagyis a térmelési technológiát jelentősebb beavatkozásokkal fejleszszék. Ennek a kis szövetkezetnek kis jövedelmét maradéktalanul felemésztik majd a gépesítéssel járó kiadások, illetve azok a nagyméretű beruházások, amelyek az elavult géppark felújításával járnak. A növénytermesztés szakaszán sem tűzhetnek maguk elé maximális eredményekkel kecsegtető célokat. Főleg nem számolhatnak azzal, hogy a munkatermelékenység, alakulását hatékonyan befolyásolják. Ugyanis a korszerű nagyüzemi technológia meghonosulását szinte lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy a kollektiven művelt 330 hektárnyi szántó — a kedvezőtlen terepviszonyok miatt — sok kis parcellából tevődik össze. (A helybeliek állítása szerint hetven kísebb-nagyobb parcellájuk van.) A tesmagi látogatásomkor ezeknek a kedvezőtlen jelenségeknek az ismeretében tettem kísérletet arra, hogy az ottani vezető személyiségekkel: Bartos Lajos efsz elnökkel, doktor Friml Gyula üzemgazdásszal, Pásztor János agronómussal, Bilcsik József gépesítővei, Kapa Sándorral, az üzemi pártszervezet elnökével, Pásztor Tibor hnb elnökkel és Balia László mérnökkel, a pártszervezet állandó instruktorával — a lehetőségek sokoldalú latolgatása nyomán — átértékeljük az ötéves gazdaságfejlesztési tervük célkttűzéseit. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervkészítéskor valószínűleg számításba vették az összes lehetőségeket, s így a gazdaságfejlesztési tervük is reálisnak mutatkozik. Ez a kedvező jelenség többek között azzal is magyarázható, hogy az üzemi pártszervezet vezetősége egy követésre méltó kezdeményezéssel felkeltette a szövetkezeti tagok érdeklődését a tervezés iránt. Ez a kezdeményezés abból állt, hogy ankétot hirdetett, vagyis felkérte a szövetkezet tagságát, hogy írásban közölje a szövetkezet vezetőségével, milyen hibákat észlel a gazdálkodásban, és hogyan lehetne a szövetkezet gazdasági helyzetén javítani?! A lehetőségek felmérése és a sző vetkezeti tagok véleménye nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy részt a hektárhozamok növelésével akarják elérni. A gabonafélék vetésterületét a kis jövedelmet nyújtó (30 ezer korona összbevétel hektáronként) kertészet rovására növelik. A többéves tapasztalataik ugyanis arra utalnak, hogy a zöldségfajták többségének gazdaságos termesztéséhez nincsenek kedvező természeti előfeltételeik. Ezért a jövőben a kertészet csökkentett területén jól jövedelmező vöröshagymát és epret termesztenek. Két legyet akarnak ütni egy csapásra: Egyrészt a kertészet jövedelmezőségének fokozása mellett növelni akarják a gabonafélék vetésterületét, másrészt pedig le akarják küzdeni a munkaerőhiánnyal járó veszélyt, amely számításaik szerint a jövőben még hatványozottabban Jelentkezne, tekintettel arra, hogy sokan a közeli Ipolyság felé orientálódnak és ugyanakkor a húsz hektárnyi szőlő is sok munkaerőt igényel majd. A gabonafélék hektárhozamát a többéves átlagnak minősíthető 28 mázsáról 35 mázsára úgy akarják emelni, hogy a szántó minden hektárját legalább háromévenként egyszer istállótrágyával javítják. Ezt a jelenlegi és a jövőben is feltételezett állatsűrűség mellett meg is tehetik. Főleg akkor jutunk erre a következtetésre, ha számításba vesszük, hogy a nagy mennyiségű szervestrágyát igénylő kertészetet lényegében felszámolják. Termésnövekedést eredményezhet az a felismerés is, hogy a mészszegény határt rendszeresen — a növények igényeivel összhangban — meszezni kell. Persze akkor vezet ez a felismerés eredménynövekedéshez, ha azt tettek is követik! S ha minden úgy sikerül, mint azt a gazdaságfejlesztési tervben előirányozták, akkor az évi tizenkilenc vagon gebonaházási gondokkal küzd, a jövedelemnövekedés nem hozhat lényegesebb javulást a tagság személyi jövedelmében. Aggodalomra azonban nincs különösebb ok, mert az átlagkereset kielégítő és ezen a téren a tesmagi szövetkezet — az egy állandó dolgozóra eső 1500 korona havi átlagkeresettel — méltó versenytársa a nagyobb lehetőségekkel rendelkező szövetkezeteknek. A szövetkezet növekvő jövedelme azonban elégségesnek bizonyult majd a legsürgősebb beruházásokra, a géppark felújításával és a szociális gondoskodás akutt kérdéseinek megoldásával járó kiadások fedezésére. Kétségtelen, hogy ezek a szükséges és céltudatos beruházások kihatnak majd fokozatosan a tagok személyi jövedelmének alakulására, illetve növekedésére Is. Gondokkal küzdő szövetkezetei ismertem meg Tesmagon. De ugyanakkor megismertem egy olyan szövetkezeti törzsgárdát is, amely nem riad vissza a nehézségektől és minden lehetőt megtesz a közös gazdaság fejlesztése érdekében. Ennek ellenére — a már ismertetett helyzetelemzés alapján — megerősödött az a meggyőződésem, hogy az ilyen kis mezőgazdasági üzemek nem felelnek meg a mezőgazdasági termelés korszerűsítésével járó követelményeknek. Ezért meglepett, hogy a tesmagiakat eddig még senki nem ösztönözte arra, hogy a környező hasonló kis szövetkezetekkel társuljanak. Pedig talán nem is lenne nehéz rávezetni őket a társulás útjára, mert már ők is tudatosították, hogy gazdasági fejlődésük legfőbb kerékkötője, hogy kis lehetőségekkel rendelkező gazdasági egységet képeznek. Biztosan szívesen társulnának a pereszlényiekkel, a klstűriakkal és az Ipolyságiakkal, mert látják, hogy a társult szövetkezetben jóval nagyobb, vagyis korlátlan lehetőségek nyílnának a termelés szakosítására és összpontosítására, mint a munkakultúra korszerűsítésének, a termelékenység növekedésének egyik legfontosabb előfeltételére. Pathó Károly Jobban becsüljük meg őket Tavaly sok asszonnyal, lánnyal találkoztam a határban. A kertészeteidben, szőlészetekbén legtöbb .helyütt főleg nők szorgoskodtak. A cukorrépa megművelésénél szintén az asszonyok közül görnyedtek a legtöbben és a betakarítási munkákból is jelentős rész esett rájuk. A hajnali, késő esti órákban kendőbe bújt asszonyokat láttunk, akik a szövetkezetek állattenyésztési telepére igyekeztek, hogy etessék, fejjék a teheneket, törődjenek a sertésekkel és baromfiakkal. A szövetkezeti irodákban is többségben asszonyok, lányok végzik a könyvelést és más adminisztratív teendőket. Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, bátran állíthatjuk, hogy a falusi nők oroszlánrészt vállaltak a munkából. Amíg a férfiak közül a nehéz gazdasági években sokan hátat fordítottak a földnek, az asszonyok fillérekért gürcöltek, s bizony sok mezőgazdasági üzemben jórészt nekik köszönhető, hogy manapság virágzó gazdálkodásról beszélhetünk. Sok szövetkezetben még most is többségben dolgoznak az asszonyok. A gépek sem a növénytermesztésben, sem az állattenyésztésben nem tudják még helyettesíteni a szorgos női kezeket. Az úgynevezett „gyengébb“ nem képviselői sokszor nehezebb terhet viselnek, mint a férfiak. A szövetkezetben végzett kemény munka mellett rendszerint rájuk vár a háztartás gondja, munkája. Sokat lehet írni arról, hogy egy-egy asszony menynyit dolgozik a közösben s odahaza, a háztartásban. Tény, hogy a falusi nők helytálltak a mezőgazdaság szocialista átépítésében. Viszont az is igaz, hogy nincsenek kellőképpen értékelve, nem nagyon veszik figyelembe helyes meglátásukat; s alig-alig kapnak helyet a vezetésben. Munkájukat sem értékelik mindenütt kellőképpen, s különösen nem az, állattenyésztésben. Voltak és még mindig vannak szövetkezetek, ahol a házastársak körülbelül egyforma arányban dolgoznak, s a munkaegység jelentős részét mégis a férjre írják. Ez nem is lenne baj, hiszen egy kasszába megy a kereset. Igen ám, de jön a nyugdíj korhatár, avagy idő előtt megrokkanhat a feleség — és mint ahogy azt az elmúlt évek igazolják — nagyon kevés járadékot kap az asszony. Az még a Jobbik eset, ha kap. Szomorúbb, amikor évenként nincs ledolgozva a szövetkezet közgyűlése által meghatározott munkaegység mennyiség, és ezáltal nem jogosult rokkantsági járadékra, vagy nyugdíjra. Közismert, hogy sokan csak az ötvenes évek végén, avagy még később léptek a közösbe. így természetesen, nem lehet meg a nyugdíjkorhatárhoz törvényesen meghatározott 25 év, sőt, sok esetben csak az utolsó öt év jöhet számításba a rokkantsági avagy a rendes nyugdíj kiszámításánál. Igen ám, de mivel az állattenyésztésben nem volt a ledolgozott munka után helyesen vezetve az elsődleges nyilvántartás és a könyvelés aszerint küldte be a járási nemzeti bizottság szociális osztályára a kimutatást, a beadott kérvényt elutasították. A vilkei (Veliká nad Iplom-i) szövetkezetben ilyen eset is előfordult az utóbbi években. Egynéhányszor a szövetkezet mellett tevékenykedő szociális bizpttság felülvizsgálta az ügyet és igyekezett a reális valóság alapján revidálni a munkaegység elosztását a férj és feleség között, s ezáltal az ügy elintézést nyert. De van olyan eset is, mint például Sinkánéé, amely már több mint két éve húzódik. Az említett személy, férjével együtt az állattenyésztésben dolgozott, ötvennyolc éves korában megbetegedett, állapota oly súlyossá vált, hogy az orvos javasolta a rokkantsági nyugdíjaztatást. Igen ám, de kiderült, hogy nincs ledolgozva az utolsó fél évtizedben az évenként meghatározott munkamennyiség. Fűhöz-fához fordultak, mivel igazságtalannak érezték, hogy a feleség nevére oly kevés munkaegységet írtak, holott évenként az ezret is meghaladta a kettőjük által ledolgozott egységek, száma. (Persze lehetséges, hogy ez közös megegyezésre történt a zootechnikussal abból a célból, hogy esetleg a férj több nyugdíjat kapjon.) Azt különben minden állattenyésztésben dolgozó tag tudta, hogy körülbelül egyenlő arányban dolgozott a házaspár. Mivel az ügy nem nyert elintézést, panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz is. A szövetkezet irányítói a közbenjárásunkra sem intézkedtek és ezért kértük a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetségének illetékeseit, hogy lépjenek közbe. Az ö kérésükre újból felülvizsgálták aa ügyet. Mivel a kivizsgálásra kiküldött szociális ügyosztály dolgozója csak a könyvelésben nyilvántartott munkaegységeket nézte, és nem érdeklődött a valóság után, olyan jelentést tett a Szlovákiai Nyugdíjintézet igazgatóságánál, hogy elutasították Sirika Béláné kérelmét, amelyről értesítettéit a szövetséget és a szerkesztőséget is. Több szövetkezeti taggal, vezetővel beszélgettem, akik váltig hangoztatták, hogy Bözsi néni jogosult a rokkantsági nyugdíjra. Ez azonban mind hiábavaló, mert a papírra vétett számok mást mutatnak, és az a mérvadó. Egy esetet említettem a sok közül. Ebből is kiviláglik, hogy nincsenek kellőképpen megbecsülve az asszonyok. Nehéz szót érteni egyes szövetkezetekben a bürokráciával, vaskalapossággal. Szót érteni falun nagyon sokat jelent, és sok mindent helyre lehet hozni, ami különböző okok miatt hátrányos helyzetbe szorította a női tagokat, dolgozókat. Ha valóban jobban értékelnék a nők munkáját és részt kapnának a vezetésben, minden bizonnyal még áldozatkészebben tevékenykednének. Tény, hogy manapság még sok szövetkezetben nagy szükség van a feketekendős, munkában összetöpörödött nénikékre, akik odaadással szorgoskodnak a különböző munkahelyeken. Ezért jobban becsüljük meg a munkájukat, és a közös irodájában ne akadályozzák, hanem emberségesen intézzék el az ügyesbajos dolg'aikat. TÖTH DEZSŐ Az efsz-ek téli tevékenységének fontossága Szövetkezeteinkben, de az irányító szervekben is általában sokat beszélnek a tavaszi, nyári és őszi munkaidényről. Annál kevesebbet hallani a tél folyamán felmerülő munkákról. Pedig az ebben az időszakban végzendő munka nagyon fontos, bár az nem a földeken vagy istállókban zajlik le. Emellett ez a munka nemcsak a .vezetőségre ró feladatokat, nemcsak a funkcionáriusok, szakemberek és adminisztratív dolgozók munkáját veszi igénybe. Minden egyes tagnak be kell kapcsolódnia, meg kell teremtenie erre a feltételeket és mindenkinek aktívan kell résztvennie, amennyire ereje és ismeretei ezt megengedik, mivel a szövetkezet fejlődése, növekedése, a társadalom szükségletének kielégítése, a tagok elégedettsége szempontjából nagyon jelentős a téli időszakban végzett tevékenység. az efsz évzArö mérlegének elkészítése A szövetkezet mérlege összesíti a szövetkezet gazdálkodásának egészévi eredményeit, ezért ez a legjobb lehelőség a vezetők számára, hogy eleget tegyenek a tagsággal szemben vállalt kötelességüknek és beterjeszszék munkájuk eredményeit. A helyesen elkészített mérleg világos és hű tükre a szövetkezet gazdálkodásának, pénzügyi és vagyoni helyzetének és ez nélkülözhetetlen a szövetkezet további irányítása szempontjából. Érthető tehát, hogy a mérleg elkészítése tökéletes áttekintést és az összes szakaszokon dolgozó tagok sokrétű tevékenységének ismeretét kívánja. A mérleg elkészítésének elvi jelentősége van, ezért szükséges azt az érvényes előírások szerint - helyesen és szakszerűen végrehajtani. A mérleg elkészítéséhez véleményét kell kifejezni az ellenőrző bizottságnak is a taggyűlésen. A taggyűlés az öszszes hozzászólások és a mérleg megtárgyalása után ezt jóváhagyja és határozatban lerögzíti. Nem kevés feladatuk van a mérleg elkészítésében a járás illetékes szerveinek, főleg a járási mezőgazdasági igazgatóságnak és az Állami Banknak. AZ EFSZ-EK ALAPJAI A szövetkezetnek nemcsak a termelés megújítását kell biztosítania, hanem a termelési folyamat kiszélesített újratermelését is, mindenekelőtt a természetbeni és pénzügyi alapok emelését is. A szövetkezet a következő alapokat létesíti és tölti fel: az oszthatatlan alapot, a vetőmag és ültetőanyag alapot, a takarmányalapot, a vetőmag és takarmány biztosító alapot, a szociális alapot és a kulturális alapot. Ezen alapok eszközeit nem szabad más célokra felhasználni, mint azt rendeltetésük előírja. A szövetkezet a fenti alapokon kívül üzembiztosítási alapot is létesít. Az oszthatatlan alap a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztését és felvirágzását, a kiszélesített újratermelés tervszerű biztosítását szolgálja, és nem osztható fel a tagok között. A VETŐMAG ÉS TAKARMÁNYALAP A szövetkezet az évi termésből az évi termelési-pénzügyi terv alapján elkülöníti a vetőmag- és ültetőanyegkészleteket, amelyek a következő gazdasági évre szükségesek, a takarmányalapba pedig a következő évben az állatok etetésére szükséges takarmánymennyiséget. Gyönge termés, elemi csapások vagy hasonló előre nem látható esetre számítva, a szövetkezet minden évben megújítja a vetőmag- és takarmánybiztosító alapot, amely nem lehet kevesebb, mint a vetőmag- és takarmányalap 15 %-e. AZ ÜZEMBIZTOSlTÁSI ALAP A szövetkezet ezt az alapot pénzbeni tartalékként létesíti előre nem látható kiadások fedezésére, a tervezett munkadíjazáson felül fizetendő díjazásra, esetleg más üzemi kiadásokra. Ennek az alapnak a feltöltését úgy biztosítja, hogy fokozatosan elérje a jutalmazási alap 25 °/o-át. A jutalmazási alap az alapdíjazás és a prémiumalapból tevődik össze. Legalacsonyabb aránya 95—85 : 5—15 százalék. Á prémium összegének el kell érnie a jutalmazási alap 10 %-át. A szövetkezet szociális alapot létesít és ezt rendszeresen feltölti. Ez az alap a szövetkezeti tagok és családjaik szociális szükségleteit szolgálja. A szövetkezet kulturális alapot is létesít, amelynek eszközeit olyan kulturális szükségletekre fordítja, mint pl. a szövetkezeti dolgozók szakmai és politikai nevelése, a szövetkezeti munkaiskola, stb. A szövetkezet létesíthet házépítési alapot, amely a tagok lakásainak építésére szolgál. JUDr. M. Durdiak
