Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-03 / 13. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 3. A Szovjetunió szívében, a Kreml kongresszusi termében most tárgyalják meg az SZKP XXIV. kongresszusán az első szocialista állam kilencedik népgazdaságfejlesztési ötéves tervét, amely még jelentősebb eredmények elérését teszi lehetővé és elősegíti a szovjet nép életszínvonalának növelését, anyagi és kulturális szükségleteinek még gazdagabb kielégítését. Az SZKP közgazdaság i stratégiája írta: A. KURSZKIJ, a közgazdasági tudományok doktorá. A Szovjetunió 1971—1975-ös népgazdaságfejlesztési ötéves tervének irányelv-javaslata, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusán vitatnak meg, komoly politikai és állami jelentőségű dokumentum. Mélyreható tudományos közgazdasági elemzés alapján dolgozták ki és szem előtt tartották a tudományos-műszaki haladás eddig elért sikereit. Az irányelvjavaslat a párt jelenlegi közgazdaság! stratégiájának legfontosabb téziseit tartalmazza, amelyek a szovjet társadalom fejlődésének útját és távlatait tűzik ki. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a kommunista társadalom felépítésével kapcsolatos feladatok egész komplexumának megoldásakor a legfontosabb kérdés a népgazdaság, a társadalom anyagi létfeltételeinek átépítése. Jelenleg, amikor a társadalmi termelés volumene egyre növekszik, változik struktúrája és növekszik műszaki színvonala, a közgazdaság fejlesztésének helyes irányítása elsőrendű jelentőségű. Az SZKP közgazdasági politikája a népgazdaság fejlesztésének rövidlejáratú és távlati terveiben ölt konkrét formát. Hatalmas lépést jelentett a kommunizmus felé vezető úton az SZKP XXIII. kongresszusa irányelveinek sikeres teljesítése. A Szovjetunió népgazdasága gyors ütemben fejlődött és ma már jóval (hatékonyabb, mint az előző ötéves terv éveiben volt. Tovább növekedett az ország gazdasági és védelmi képessége, jelentősen fejlődött a nép anyagi és kulturális életszínvonala. A kilencedik ötéves terv a kommunizmus felé haladó szovjet társadalom anyagi-műszaki alapja kiépítésének jelentős korszaka. Az ötéves terv legfőbb feladata az, amint az irányelvjavaslat kitűzi, hogy a szocialista társadalmi termelés gyorsabb ütemű fejlődésével, hatékonyságának növelésével, a tudományos-műszaki haladás által, valamint a munkatermelékenység fokozásával elérjék a nép anyagi és kulturális színvonalának még jelentősebb fejlődését. Az SZKP közgazdasági stratégiája az irányítás lenini elvein épül, amelyet a jelenkor történelmi adottságaihoz kell alkalmazni, hogy biztosítani lehessen a tervgazdálkodási rendszer sikerét elősegítő intézkedéseket. Az építés központi feladata ebben az időszakban a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának létrehozása. E feladat megoldásában a legfontosabb az, hogy növeljék a társadalmi termelés hatékonyságát, a munka termelékenységét és lehetővé tegyék a tudományos-műszaki előrehaladás gyors ütemét. Ezáltal érhető el az ország gazdasági erejének, védelmi készségének" fokozása és a szovjet nép anyagi jólétének biztosítása. A termelés belterjesebbé tételének egyik fontos tényezője a nyersanyag takarékosság és az ország természeti kincseinek hatékonyabb felhasználása. Az új ötéves tervben a gépiparban és a fémfeldolgozó iparban a hengerelt nyersanyagok 18—20 %-os megtaakrítását tervezik a hatékonyabb munkaformák és munkamódszerek bevezetésével, az értékes nyersanyagoknak egyéb, olcsóbb műanyagokkal történő helyettesítésével, valamint a gépek konstrukciós tökéletesítésével és a fémfeldolgozás technológiájának megváltoztatásával igyekeznek elérni. A párt rendkívüli figyelmet fordít a munkatermelékenység minél nagyobb növelésére. Az új ötéves tervben a munkatermelékenység fokozása által az ország egész nemzeti jövedelme növekedésének legalább 80 százalékát kívánják elérni. A kommunizmus anyagi-műszaki alapja létrehozásának és a gazdasági hatékonysága növelésének egyik legfőbb útja a társadalmi termelés öszszetételének tökéletesítése lesz. Itt elsősorban az olyan iparágak gyorsütemű fejlődését tervezik, amelyek a népgazdaság műszaki haladását segítik elő, ezek- az iparágak az elektronika, a finom gépipar, a vegyipar, a kőolaj- és a földgáztermelő iparágak. Ugyanakkor bővül azoknak az iparágaknak részaránya is, amelyek lakosság életszínvonalának növekedését hivatottak biztosítani. Az új ötéves terv irányelv-javaslata a termelőeszközök gyártásának 41—45 százalékos növekedését irányozza elő a közszükségleti cikkek 44—48 %-os emelkedése mellett. A népi szükségletek növekedéséi tekintve ennek kielégítésében nagy feladat hárul a mezőgazdaságra, amely az országot élelmiszerekkel és ipari nyersanyagokkal látja el. A Szovjetunió Kommunista Pártja ezért komoly figyelmet szentel e fontos ágazat anyagtermelésére, valamint a mezőgazdaság és az ipar közötti helyes arányok betartására. A mezőgazdaságra vár az a feladat, hogy a mezőgazdasági árutermelés évi térfogatát az előző ötéves terv eredményeihez hasonlítva 20— AkiHűti тщбк, tofmtMaUälŕót A Szovjetunióban már több mint egy éve működnek a szocialista mezőgazdaság új, kollektív szervei a kolhoztanácsok. Létrehozásuk gondolata a kolhoztagok III. Össz-szövetségi Kongresszusán született, amely ugyanakkor jóváhagyta a kolhozok új Alapszabályait is. Miért hozták létre a kolhoztanácsokat A szovjetunióban a szocialista mezőgazdaság néhány évtizedes fennállása alatt az eredményesen működő mezőgazdasági termelőüzemek dolgozói felmérhetetlen mennyiségű politikai és termelési tapasztalatot gyűjtöttek és halmoztak fel. A kolhozokból óriási mezőgazdasági üzemek, hús-, tojás-, tejgyárak lettek. A növénytermesztésben is hatalmasat léptek előre. Napjainkig a kolhozok a lakosság élelmiszerellátását biztosító korszerű szocialista nagyüzemekké fejlődtek. De jelentős átalakuláson mentek át a mezőgazdasági őstermelés dolgozói is. Ma már a kolhozok átlagdolgozói sokoldalúan képzett, kellő kulturális színvonalon álló szakemberek. Közülük nem egy több szakmában, munkaágban is jártas, amint azt a kommunizmus küszöbén álló társadalom megköveteli. A traktoros már nem csak gépkocsivezető, de ugyanakkor gépjavító is, jártas a vegyszerek kezelésében, a villamosberendezések és gépek kezelését is szakértelemmel végzi, viszont ismeri a takarmánykeverékek összetételét — tehát már nem kizárólag kolhozmunkás, hanem kolhoz-technikus! Ilyen adottságok mellett megkezdhették a kolhozok közötti integrációs kapcsolatok szélesebbkörű kiépítését. Másrészt pedig a lehetőségek jobb kihasználásával a kolhozok nagyobb és hatékonyabb támogatást nyújthatnak az államhatalmi szerveknek a szocialista mezőgazdaságban fellépő problémák megoldása terén. Ezért szükségessé vált egy kolhoz-irányító szerv — a kolhoztanácsok kialakítása. A kolhozok belső életének demokratizálását is nagyban elősegítette ennek a határozatnak megvalósítása. A kolhoz-kongresszus határozatban fogadta el, hogy a kolhoztanácsokat a járásokon, kerületekben, az egyes köztársaságokban és a központban alakítják meg a termelési tapasztalatok népszerűsítésére és általánosítására, a közös gazdaságok fejlődését elősegítő tartalékok eredményesebb kihasználására, a kolhoz-demokrácia további fejlesztésére, valamint a kolhozok életét és tevékenységéi érintő fontos kérdésekben a kollektív döntés biztosítására. A kolhoztanácsok összetétele Ezek után érthető, hogy a kolhoztanácsokba elsősorban a kolhozok legjobb és legképzettebb képviselőit, a mezőgazdasági termelés újítóit, szakembereket és tudósokat, továbbá az olyan szervezetek képviselőit választják, amely szervezeteknek tevékenysége szorosan összefügg a mezőgazdasággal. Az Össz-szövetségi Kolhoztanács elnöke, Vlagyimir Mackevics, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere, alelnöke pedig a kolhoztermelés kiváló szervezője Ivan Szemenov, a tulai körzet Űj Élet nevű kolhozának elnöke. Ök irányítják a Központi Kolhoztanács munkáját, amelynek 125 tagja a mezőgazdasági őstermelés legkiválóbb képviselője, a szovjet mezőgazdaság kimagasló sikereinek szervezője és megvalósítója. A testvéri Szovjetunió területén jelenleg csaknem 2500 járási, kerületi, körzeti és köztársasági kolhoztanács működik és e tanácsokban a szovjet falvak 83 ezer képviselője fejt ki tevékenységet a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése alatt. Ez a hatalmas hadsereg a kolhoztanácsok fennállásának egy éve alatt azokkal a minőségi változásokkal összhangban működik, amelyek a szovjet mezőgazdaságot napjainkban jellemzik. E változásokat az SZKP Központi Bizottsága múlt évi júliusi plénumának határozata eredményezte, amelyen kitűzték a mezőgazdaság további fejlődésének feladatait, műszaki átépítésének lehetőségeit, a növénytermesztés és az állattenyésztés összes ágazatának belterjesebbé tételét, a fejlődés további útját jelölték ki. A kolhoztanácsok eredményes tevékenységükkel hatékonyan segítik elő e fejlődés gyakorlati megvalósítását. A kolhoztanácsok ténykedésének tartalma A kolhozfalvak egyre gazdagabbak és ez többek között a falvak csinosodásában, a gazdaságok és a háztartások korszerűsítésében mutatkozik meg. A beruházási építkezések rohamos ütemben fejlődnek. Ez felkeltette Ukrajna kolhoztanácsának érdeklődését, amely aprólékosan tanulmányozta e köztársaság falvaiban a beruházási építkezések alakulását és a pillanatnyi helyzetet. Az aprélékps elemzés alapján olyan határozatot fogadott el, amely szerint megszilárdították a kolhozok közös építővállalatainak anyagi-műszaki alapját. Az új ötéves terv éveiben a kolhozok együttes erővel olyan kapacitásokat alakítanak ki, amely lehetővé teszi 1,5 milliárd tégla, 1,4 millió köbméter vasbeton előállítását, továbbá saját erejükből néhány cementgyárat építenek. Üzbekisztán kolhoztanácsa a köztársasági kormány elé terjesztette a mezőgazdasági termékek feldolgozását végző új üzemek létesítésének problémáját. Elsősorban olyan üzemek építését vették tervbe, amelyek gyorsan romló mezőgazdasági termékeket dolgoznának fel késztermékké. ftiírpdÉian iiÉiitfi i’ltifciáuidh 22 százalékkal emelje és így tökéletesen kielégítsék a lakosság élelmiszer-szükségletét, valamint az ipar nyersanyag-igényét. Az SZKP közgazdasági stratégiáját a demokratikus centralizmus lenini elveinek következetes betartása mellett, a tervgazdálkodás érvényesítésével és az üzemek, a helyi szervek és a dolgozók széles rétegeinek az irányításban és a tervezésben mutatott aktív részvételével valósítják meg. A célok egysége és a népgazdaság fejlesztésének összhangja, amint azt V. I. Lenin hangsúlyozta, különböző utakat és eszközöket követel az egységes cél elérése érdekében. És ebben van a demokratikus centralizmus lényege, amelynek semmi köze sincs a bürokratikus centralizmushoz és az anarchiához. A termelőerők rohamos fejlődése, valamint a tudományos-műszaki forradalom előretörése a gazdaságirányítás formáinak és módszereinek állandó tökéletesítését követeli meg. Ezt szorgalmazza jelenleg a Szovjetunióban megvalósított gazdasági reform is, amely a közgazdaság irányításának és koncepciójának új lehetőségeit tárja fel. A kilencedik ötéves tervben befejezik a már megkezdett munkát éspedig azt, hogy a népgazdaság összes ágazatát az új tervezési rendszerre állítják át és bevezetik a gazdasági ösztönzők módszerét a népgazdaság összes ágazatában. Az SZKP XXIV. kongresszusa a kommunizmus felépítésének új határait tűzi ki. A kilencedik ötéves terv a kommunizmus műszaki-anyagi alapjának további fejlesztését biztosítja a termelés gazdasági hatékonyságának növelésével, az ország védelmi készségének megszilárdításával és az egész szovjet nép egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maradéktalan kielégítésével. E célból még szélesebb körben használják majd ki a szocialista gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket és előnyöket, a munkatermelékenység gyors és intenzív növelésével és az egész termelési apparátus jobb kihasználásával elérhető eredményeket. Az SZKP a gazdasági politika feladatainak soron következő megoldásához és a tervezés feljavításához az elmúlt időszakok eredményeit és a lenini elveket veszi alapul, hogy gazdasági életében még nagyobb sikereket mutathasson fel. (APN) Ugyanakkor felvetődött a gyümölcsraktárak építésének és számuk növelésének kérdése, valamint a kereskedelmi hálózat bővítésének problémája is. A kolhoztanácsok üléseiken olyan időszerű kérdéseket boncolgatnak és oldanak meg, mint amilyenek a termőtalaj hatékony kihasználása, a műszaki lehetőségek fejlesztése, a kolhozok közötti kapcsolatok bővítése, a termelés-irányítás formáinak tökéletesítése. Véleményezés végett a kolhoztanácsok elé terjesztik a közös étkezés és a családi házak építését érintő problémákat, valamint e kolhoztagok egészségét érintő kérdés-komplexumokat. Az Össz-szövetségi Kolhoztanács a kolhozok III. kongresszusának határozatait teljesítve kidolgozta a szociális biztosítás centralizált alapjának létrehozási és kihasználási rendszerét. Ezt az alapot a kolhozok értékleírásából alakítják és azt a célt szolgálja, hogy a kolhoztagok anyagi szükségleteit biztosítsa a betegségük, gyógykezeltetésük alatt, szabadságuk és üdülésük idején. Ebből az alapból fizetik a kolhoztagok gyermekeinek üdültetését is a pionírtáborokban. A szociális alapból a kolhoztag betegsége idején átlagbérének 50—90 százalékát kapja (munkabeosztása és felelőségének mértéke alapján). Munkabalesetek, valamint a hivatásból eredő betegségek idejére ez az anyagi támogatás az átlagbér teljes öszszegét is kiteheti. Ezen kívül, csakúgy mint az ipari üzemekbek, a kolhoztagok is ingyen kapják a gyógykezelési beutalások 20 %-át, a többiért pedig a fürdői kezelés összegének 30 %-át fizetik. Az egységes betegbiztosítás a kolhoztagokat a népgazdaság többi alkalmazottjának színvonalára emeli. A kolhoztanácsok egyéves fennállásuk tapasztalatai alapján szükségességük és életképességük bizonyságát adták, mivel hatékonyan segí-j' ti elő a mezőgazdasági termelés fejlődését s ugyanakkor anyagi szín- - vonalának növekedését is. A legkedvezőbb feltételeket teremtik meg a kolhoztagok kulturális és társadalmi életének gazdagabbá tételére. (-) A múlt esztendő a Turnianske Podhradie-i (Tornaváralja) egyesített szövetkezetben nem kedvezett. A növénytermesztésben csupán 73 százalékra teljesítették a tervet részben a kedvezőtlen időjárás, részben pedig a szőlőművelésnél nélkülözhetetlen vegyszerhiány végett. A növénytermesztés fogyatékosságai — mind az már lenni szokott — a tejtermelésre is kedvezőtlenül hatottak. Tehenenként az előbbi esztendőkhöz viszonyítva 200 literrel csökkent a tejhasznosság. Vajon sikerül-e behozni a mulasztást? Tény, hogy nem irigylésreméltó a vezetők helyzete. Mindamellett szükséges, hogy kutassák a tartalékokat és idén a tagság segítségével behozzák a lemara, dást. Van azonban a szövetkezetnek egy ágazata, mely jól teljesített, j Ez a csirkehizlalás. Évente 180 ezertől 220 ezerig terjedő mennyiséget hizlalnak. Az ehhez szükséges alapanyagot a Magyar Népköztársaságból szerzik be, s amint Raichel János elnök mondotta, a csirke kilóját 2,8 kg abrakkeverék fogyasztása mellett termelték. Ezzel szemben a hazai hízóhibridek 1 kg hús termelésénél 3—4 kg abrakkeveréket fogyasztottak. Tehát a gazdaságnak ez a termelőegysége tette lehetővé, hogy az állattenyésztés 103,7 százalékra teljesíthesse pénzügyi tervét. Az elnök a továbbiakban elmondotta, hogy az ötéves távlati terv célkitűzései alapján több olyan intézkedésre kerül majd sor a gazdaságban, melyeknek valóraváltása után lényeges javulás várható a termelés hatékonyságának emelkedésében. Ennek kapcsán az 1971—72-es évben 300 hektárt öntözőrendszerrel hálóznak be. Ily módon belátható időn belül lehetőség nyílik majd a több és jobb takarmány biztosítására. Természetesen a csapadékhiányos esztendőkben is jó terméssel számolhatnak. A szövetkezetnek 800 hektár legelőterülete van, melynek rendbentartása eléggé költséges. A juhlegeltetéssel kapcsolatos eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a legelőre fordított költségek bőven megtérülnek. Jelenleg az említett területen 1200 juhot tartanak, s az állományt az ötéves terv végéig 2000-re szaporítják. A jelek szerint a szövetkezet állattenyésztése a jövőben a tehéntartásból, a csirkehizlalásból és a merínó tenyésztésből biztos jövedelemmel számol. Ehhez mérten szervezik a növénytermesztést is. Az 1963-ban egyesített, régebben Torna és Háj néven ismert szövetkezetek már eddig is sok nehézséget leküzdötték. A „házasság“ után egyszer jobb, másszor gyengébb eredménnyel zárták az évet. Most azonban következetesen rátértek a stabilizálódást előmozdító földalap termőképességének javítására. Ennek keretében idén 51 hektáron, 1975-ig pedig 180 hektáron végeznek talajjavító (rekultivációs) munkálatokat. Az elmondottakból is látható, hogy a vezetők felismerték a fotendei sikertelenség nem hagyott maga után mély nyomokat. Jó jel, hogy a vezető kfelismerték a fogyatékosságok okát és intézkedéseket tettek azok eltávolítására. Olyan intézkedések ezek, melyek nem máról holnapra, hanem hoszszú távra szólnak.- Formálják a szövetkezet termelésének jellegét és meghatározzák helyét abban a folyamatban, melyben a mezőgazdaságunk egyre erősödő láncszemévé válik. . -haig - ár # L! ■ _ _ _ v.; мд * _ Й _ штг г * Я ■"& ” > •» вч* 'i я>ъ р-ч. ess ifik «га «?.,- » Я U A V A ĹftV A Aŕ iMkl AtlfrAff А#Я A « > ' .. t jí -wi. L в J^í • L- Ж '4 '' ■* A - (P- 8 ли ^ } fwí ferti ki J. .1 ŕ £■*! Je J ti rj й --,31 “ 3 FwB ŕ^.A fl ff? 1т11^д1Ш ^ Г^.чж 4.>v#%M^i Vt w-> лн ал **i4 W* *>.и %£F B m J u e ^ ; ■*-*; . Az SZfCP XXIV. kongresszusának irányéiba vaslatarói 4ft H Távlati célkitűzés a , I stabilizálódás
