Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-03 / 13. szám

1971. április 3. SZABAD FÖLDMŰVES 7 (VNK ff Ebben a Duna menti községben 1910-ig szolgabírésági szinten a tekintetes Esztergom vármegye volt a hatalom ura. Utána sem változott a helyzet, mert a hű kiszolgálók — e jegyző és a karhatalom — tovább­ra is görcsösen őrködtek azon, hogy a lakosság zömét alkotó törpebirto­kosok és zsellérek egy jottányival se kerüljenek a közelükbe. Hűséges csatlósnak bizonyult ebben a község nagygazdáinak kasztrendszere. Minthogy a vidék lakosainak egyet­len munkalehetőséget a íöld nyúj­tott (melynek jórésze az állam bir­tokában volt!), adott volt az eszköz, amellyel a nincsteleneket engedel­mességre lehetett kényszeríteni, hogy minél jobban kizsákmányolják őket és dúskáljanak a javakban. Ebből a kilátástalan helyzetből kiút nem volt. Csak 1919-ben villant fel a remény­sugár, amikor a magyar Vörös Had­sereg a nemzetközi proletár-egység zést akart, hogy a muzslaiakat a mo­­csi bandába, vagy máshová osztja be munkára. Nagy János ezt nem fogad­ta el, mert a nagy távolság miatt nem tudták volna az étkezést bizto­sítani. Még így is napi 15 kilométert kellett gyalogolniuk a munkahelyre. A megkezdett táblán kívül szerző­dést kötöttek még borsóra és egyéb veteményekre is. Ezek nagyobb súlya miatt a kereset is kedvezőbb volt. Néhány mondattal be kell mutat­nom Szórád András elvtársat, aki sokoldalú tevékenységével, öntuda­tosságával erre rászolgált. 1931-ben kivándorolt Franciaor­szágba. Itt vállalt munkát, hogy haj­lékát megmentse az elárverezéstől. Két évig dolgozott, majd hazatért. 1933-ban a sztrájk miatt kegyvesz­tett lett az aratőgazdánál. Három év múlva az intéző kereste őt a bandá­ban, de nem találta ott. Az aratógaz­da sunyi turpissággal kivágta magát a slamasztikából... 1945-ben, amikor a szovjet hadse­reg csapatai hirtelen előrenyomultak Újvárig (Nové Zámky), Szórád elv­társ a község háború általi tönkre­tételének helyreállítási munkáját irá­nyította. A hadseregnek a Garamig való visszavonulásakor ő is a kato­nákkal tartott Kurdi Mártonnal együtt, s Kemencze község tábori kórházában szanitécként dolgoztak... A most 79 éves pártharcos öt évet töltött a Szovjetunióban, szemtanúja volt a munkáshatalom megalakulásá­nak. Vöröskatonaként sok harcban résztvett, s tapasztalhatta, hogy a győzelmet nem elég csak kivívni, meg is kell tartani. Most a Csehszlo­vák Antifasiszta Harcosok Szövetsé-A szabadság keletről érkezett... jegyében fegyveresen próbálta meg­­dönteni a Duna-medence burzsoá ha­talmát. Ebben az időben Sulczi István — aki ma 73 éves veterán — a postán szolgált, így első kézből értesült a világ eseményeiről. Természetesen mindenről tájékoztam azokat ez elv­társakat, akik már akkor a szocdem párt baloldalához tartoztak. A ma­gyar vörös csapatok harca közepette sebesült meg többek között Faragó Imre elvtárs is. A nemzetközi bur­zsoázia összefogása a vörös hadsere­get előrenyomulása idején az elfog­lalt területek kiürítésére kötelezte. Maradt minden a régiben — már az új hazában. A lubochňai konferencia hatására a muzslai elvtársak sem tétlenkedtek. 1921-ben Kurdi Márton, Kovács Már­ton és mások lakásán készítették elő számos gyűlésen a Kommunisták Csehszlovákiai Pártja helyi szervezeté­nek megalakítását, amely 1922-ben valósult meg. Az első taglétszám 12 fő volt. A csoport harci tevékeny­sége egyre ismertebbé vált. 1935-ben már 70 taggal szaporodott a taglét­szám. Ekkor álltak a vörös zászló alá: Nagy János, Vajda József, Nagy Ferenc, Vajda István, Szórád András, Faragó Imre és mások. Azért léptek a párt soraiba, hogy koldussegély he­lyett becsületes munkából legyen a megélhetésük. A párt idős tagjai lelkesedéssel beszéltek az 1933. évi nagy sztrájk­ról, amikor törhetetlen harccal ki­kényszerítették Csenke-puszta birto­kosától a részaratást. A sztrájk fő vezetője Nagy János volt, aki nőtlen lévén, a falu proletárjait tekintette családjának. Az események hites szemtanúja betegsége miatt Szóródra testálta a tájékoztatást. Ügy történt, hogy 1933-ban az ál­lami birtok vezetője a muzslaiak 24 tagú csoportját nem szerződtette idénymunkára. Ehhez nem is kellett nyomós ok. Az intéző jobbkeze, Vé­kony Imre (a „Deka“) korábbi sze­mélyes sérelméért ilyen formában beadta a számlát. Ámde a kenyér megszerzésének lehetősége miatt el­keseredett zsellérek Nagy János ve­zetésével nekiálltak egy táblának és megkezdték az aratást. A kivezényelt csendőrök azonban szuronyzárral pró­bálták megakadályozni a munka me­netét. Az első kaszás Máthé Jenő elvtárs már akkor rövidlátó volt, fe­jét leszegve vágta a rendet akkor is, amikor a csendőr szuronya már csak centiméterekre vol,t a kaszától. — A szeme mindenit, hát nem lát?! — mordult rá a csendőr. Máthé egy pillanatra felvetette a fejét, s azt mondte: — Az orromig se látok. De otthon hat gyerek várja a kenyeret... A kényszer-aratás eredménnyel járt. Bár az intéző olyan megegye­gének tagja. Az 1968—69-es esemé­nyek idején szorgalmazta az ébersé­get, hogy az „emberiesség“ álarcát viselő törtetők vágya meghiúsuljon. A muzslai elvtársak számos tünte­tést, sztrájkot szerveztek a burzsoá rendszer idején, így segítve az or­szágos megmozdulások sikerét. Hogy az ilyen elhatározásokról idejében ne értesüljön a csendőrség, arról Sulczi elvtárs gondoskodott. Egy ízben el­vágta a telefon-vezetéket. így csak a kis létszámú helyi csendőrség próbált kiállni, de eredménytelenül. Végül Nagy elvtársat kérték meg, hogy ép bőrrel megúszhassák a kaszárnyába jutást. Máskor meg az irttéző úgy se­gített magán, hogy hetekig ott tartot­ta, etette a nagyobb létszámú csend­őr-legénységet. A muzslaiak harcos helytállásukkal, tüntetéseikkel, sztrájkjaikkal segítet- i ték a bebörtönzött elvtársak kiszaba- I dítását. Vörös zászlóik, transzparen­seik ott lengtek a kosúti véres sor­­tűzkor, a köztársaság megvédése ügyében tartott tornóci manifesztá­­ción. Elvhűségük miatt többször meg­ismerkedtek a börtönök penészes, hideg falaival, s a nyilas terror ide­jén elhurcoltak közül többen nem is j tértek vissza ... A felszabadulás utáni országépítés­ben ott látjuk az ínternálótáborból ki­szabadult régi kommunisták között Pathó Józsefet is a község élén, aki a szövetkezet megalakításából is te­vékenyen kivette részét. Négy esztendővel ezelőtt a muzslai szövetkezet tagjai társultak az ebe­­diekkel, hogy a termelést szakosít­hassák. A szabad 25 esztendő alatt sokat változott a község arculata. A három­száz új családi ház a nagy község­ben alig észrevehető. Két major üzle­tet kapott. Egy éven belül vízvezeték­­hálózat létesül. A köves járdák hosz­­sza 5400 folyóméter. A villanyhálózat 1969-ben generáljavítást kapott, hogy a háziasszonyok gépei zavartalanul működjenek. A községben 15 főisko­lai végzettségű ember dolgozik. Végül a nemzetiségi politika, gaz­dasági vonatkozásában megindult a szomszédban a Párkányi Cellulózé- és Papírgyár. Ez átmenetileg munkaerő­feszültséget okoz a közös gazdaság­ban, amit a termelés szakosítása mel­lett a gépesítés hivatott megoldani. A muzslaiak, valamint az ország valamennyi kommunistájának harca, szenvedése nem volt hiábavaló. Em­beribb életünk kibontakozásának le­hetősége a szabadsággal együtt ke­letről érkezett. A CSKP 50. évfordu­lója alkalmából fogadjuk, hogy a munkás-paraszt hatalomra, szabadsá­gunkra, a szocializmus vívmányaira úgv vigyázunk, mint a szemünk fé­nyére! Gábris József, Érsekújvár (Nové Zámky) Miről híresek...? Immár egy évtizede is elmúlt, hogy a losonci (Lučenec) járáshoz tartozó Kismúlyadon (Mulka) jár­tam. Nemrég ismét felkerestem ezt a falucskát, hogy kicsit körülnéz­zek. Tíz évvel ezelőtt még az egyke dívott, viszont az utóbbi időben az egyse ölt ijesztő méretet. Eszten­dő után esztendő lohol anélkül, hogy a faluban gyermekáldás ra­­gyogtatná fel olykor a szülők ar­cát. Nincsen dolga a születések bejegyzésével az anyakönyvvezető­nek ... Márpedig lenne miből köl­teni a gyerekekre, hiszen jómód tanyáz itt már régóta. Csakhát.. Node nem is erről emlegetik leggyakrabban a kisműlyadiakat. A szarvasmarha-tenyészetük az, amellyel a legkiemelkedőbb helyet foglalják el a járási ranglistán. Úgy beszélik, már az őseik kiváló állattenyésztők voltak. Most pedig a szövetkezeti gazdálkodás erre még hatványozottabb lehetősége­ket nyújt. A közösben kibontakoz­hat a kezdeményezés, jól kama­tozhat a tudás, a hozzáértés, az elődeiktől örökölt állatszeretet stb. Ilyen típusú ember Molnár Dezső is, aki a zootechnikusj tisztségei viseli már tizennégy esztendeje. Amint elöljáróban mondotta, ezen idő alatt hét elnököt „kiszolgált“, akik úgymond egymásnak adták a közös „kormánykerekét“. Az állat­­tenyésztés irányítója kissé meg­törtnek, kedvetlennek látszott. Am lehangoltsága hamar felenge­dett, mint a márciusi fagy, ha fel­süt a napocska. — Kik a vetélytársaik a járás­ban? — vetettem fel az első, pu­­hatolódzó kérdést. A válasz kellemesen meglepett: — Ami a tejtermelést illeti, a járásban nincs vetélytársunk. Ta­valyelőtt a bozitaiak voltak, akik 38 literrel fejtek kevesebbet évi átlagban. Tavaly meg már 595 li­terrel lemaradtak mögöttünk. Hogy az idén miként jön ki a lépés, azt még előre nem lehet megjósolni. A múlt évi tejtermelési átlagu­kat 60 literrel emelték, vagyis 3604 litert termeltek tehenenként. A járási átlag 2100 liter volt, ami arra vall, hogy még a meglevő tartalékokat nem aknázták ki a szövetkezetekben és állami gazda­ságokban. Visszatérve a kismúlyadi hely­zetre: itt a szarvasmarhaállomány szlováktarka összetételű. Az egész állomány törzskönyvezett. Mát 1952-től — vagyis a szövetkezet megalakulásától — hasznosság­ellenőrzést folytatnak. így például nem ütközött nehézségbe annak megállapítása, hogy a 154. számú tehén tíz év leforgásával 39 641 kg tejet adott, ami 3969 liter évi át­lagnak felel meg. A tizedik lak­­tációban a tejátlag elérte az 5181 litert, 3,85 százalék tejzsírtarta­lommal. Ha már itt tartunk, azt is meg kell mondani, hogy tavaly például öt tenyészüszőt és hét tenyészbi­kát értékesítettek. A tenyészbikák legjobbja — amelyért 23 000 koro­nát kaptak — éppen a 154. számú tehéntől származott. S mi a tervük erre az évre? — Hét tenyész-növendéket már értékesítettünk — újságolta a zoo­­techntkus —, s még nyolc eladás­ra vár az év végéig. Ugyanis szer­ződést kötöttünk a galsai szövet­kezettel. Végre megtört a jég! Első alkalom, hogy a tenyészálla­tainkat járáson belüli mezőgazda­­sági üzem vásárolja meg. Remél­hető, hogy a közeljövőben foko­zódik majd az érdeklődés. Hiszen, ha a járásban maradnának te­­nyészüszőink, az eléggé alacsony járási tejátlag is némileg emelked­ne. Megelégedéssel nyugtázta Mol­nár Dezső, hogy végre a járási szervek is megértették: nem a mennyiség a döntő tényező a te­hénállomány esetében, hanem a minőség! Kismúlyadon meg Is tesznek mindent annak érdekében, hogy a kiváló tehénállományt megvéd­jék a különböző állatbetegségek­től, a vágóhídra kerüléstől. Igen fontosnak tartják a pontos nyil­vántartást, a hasznosság szerinti egyed-kiválasztást, a célszerű ta­karmányozást és a lelkiismeretes, hozzáértő gondozást. Ebben nagy része van a gondozók derékhadá­nak: név szerint Dóra Lajosnak és menyének, Misányik Barnának, Gubala Sándornak feleségeikkel együtt, stb. Ugyancsak az elisme­rés hangján szólhatunk a zootech­­nikus, valamint MVDr. Mihalib Béla állatorvos szorgalmas, áldo­zatkész munkásságáról. Úgy hírlik, a kismúlyadi szö­vetkezet másik két közös gazda­sággal lép frigyre ez év végén. Ez semmiképp se lohassza le az eddigi tenyésztői kedvet, ellenke­zőleg: a valójában kisüzemi ter­melési forma feladása minőségi javulást eredményez, éppen a leg­újabb technológia, a nagyobb ará­nyú gépi munka révén. Ugyan­akkor a mintegyre jobban előtér­be került munkaerő-problémát is részben megoldja. nk Molnár Dezső már 14 esztendeje zootechniku! Festői táj. Erdők, mezők találkoznak itt a Gömört határoló hegyek lábánál, ahol Hárskút is [Lipovníkj meghúzódik. Ve ki gondolná, hogy q föld mostoha? Kétszeres mun­ka árán csak a felét, vagy még annyit sem ad, mint más termékenyebb vidéken. Amikor az errejáró a sok új házat látfa, köztük eme­leteseket is, a bőségre, gondtalan emberekre gondol... ★ Beszédes szemű fiatal lány ül az irodában, komor aktákba temetkezve. Az asztal szélén könyvek, újságok halmaza. — Qgy látom,'jó helyen járok — jegyeztem meg kissé bizonytalanul a köszönés után. — Most az egyszer tévedi — fegyverzett le hevenyé­ben Sebő Ida bérelszámoló, aki a nevét is csak ké­sőbb árulta el. — Semmi érdemleges nincs, amit újságba lehetne írni. Szó esett ország ügyéről, falu sorsáról. No meg a ve­zetésről, szorgalomról, tekintélyről és másegyébről... Még a dolgozók „vesszőparipájáról" is. Beszédéből ki­tűnt olvasottsága, tájékozottsága. Ám az újságokból ol­vasott, rádióból hallott, tévéből és az életből ellesett jó példákat nemcsak egyszerűen másolni szeretné, hanem gömörl módon megvalósítani. A juhászaíot említette, mondván: juhászaik fiatalok, szakképzettek, nagyobb termelőképességű fajtákat igye­keznek meghonosítani. Csakhát az eredmények gyöngéb­bek. Elődjük, a jó öreg Lakomi bácsi náluknál többre vitte. Tudta, melyik évszakban hol és milyen kórokozó ütheti fel a fejét, amit könnyebb megelőzni, mint gyó­gyítani. Gyógyított is. Pásztormódra! és kötelezettsége­ket is vállalt — mint ahogy most is vállalnak a szövet­kezetiek —, annyi különbséggel, hogy szavát meg is tartotta, vállalását mindig túlteljesítette. Sose hivatko­zott az időjárásra... Volt is tekintélye olyan, hogy még a vezetők is irigyelték tőle. ★ A szövetkezet legfőbb jövedelmi forrása az állatte­nyésztés. Így van ez másutt ts többnyire, de Itt még­­inkább erre kényszerítik őket a mostoha természet. Mert a 645 hektár mezőgazdasági területből mindössze 216 hektár a szántó, a többi rét és legelő. De milyen legelők és rétek?... Nemcsak az a baj, hogy nincs min­dig elegendő harapnivaló rajtukI Némelyik füvet nem az állat észt, hanem a fű az állatot, amely elsorvad, megbetegszik tőle. Nagy gonddal jár a rétek kaszálása. Ezeket jórészt amolyan kerti-kaszálóval kaszálják. Ennek az ember-, irányította mini-masinának két hektár a napi teljesítmé­nye. Ügyességet és némi szakértelmet kíván ... Össze­szednek minden szál füvet. Csak a hogyannal van kisebb baj. Ha sok az eső — mint a múlt évben is —, akkor a takarmány is bőségesebb, különösen a szántóföldeken, de nehéz a begyűjtés. Fennakadás azonban még csúcs­munkák idején sincs, mert ilyenkor az ipari dolgozók kiveszik szabadságukat, s a szövetkezetben dolgozó fele­ségeik segítségére sietnek. A kőbánya is leáll, s az itteni munkaerőket oda irányítják, ahol a dolog leg­jobban sürget. Tavaly a hegyhátakról jól begy ült a széna, de a here­féléket sokáig kint verte az eső. Hogy a jövőben ésszerűbben, jobb minőségű takar­mányt takaríthassanak be, elfogadták az ajánlatot: két szövetkezettel — Brzotín és Hosszúrét (Kr. Dlhá Lúkaj — társulva lucernaliszt-készító berendezést vásároltak, s az építkezést már befejezték. Végre olyasmit cselekedtek, ami egy lépéssel előbbre segíti őket a fejlődésben. Hiszen a mátyásföldi, a csalló­közi mezőgazdasági üzemek már jónéhány éve ezt a jól gyümölcsöző megoldást választották. Ha eqy szövetkezei nem bírta pénzeszközzel, összefogott kettő, vagy három. Pedig ezek a szövetkezetek sokkal nagyobbak, s anyagi­lag is erősebbek... Társulásuk, összefogásuk rövidesen érezteti majd jótékony hatását, s hovatovább követik példájukat a járás más szövetkezetei is. Egy dolog még idekívánkozik: jól bevált gyakorlat a más járásokba irányuló, hasznos tanulmányút, tapaszta­latcsere. Ne sajnálják a pénzt, időt, fáradságot, s nézze­nek körül a fejlett, csaknem világszínvonalon termelt szövetkezeteinkben! Állítom, nem bánják meg. Ha ezt megteszik, gazdag tapasztalatokkal térnek vissza, s les? bátorságuk ahhoz is, hogy a klshltüek, a mindig ború­látók szemét felnyissák, lándzsát törnék majd a közös­ség ügye érdekében. Ha több szövetkezet társul, vagy egyesül, ezzel sok esetben évtizedes problémák oldhatók meg, amelyek eddig a termelés hatékonyságának útját keresztezték. ★ Ahogy ismerem az itteni embereket, ha látják a jövőt, a távlatot, nekigyürkőznek a merésznek látszó felada­toknak, s meg is valósítják azokat. S akkor a fiatalok — akik otthonuktól távol keresik boldogulásukat — álma nem foszlik szerteszét, hanem Gömörben válik valóra. Gömörben, ahol annyi szépet, csodásat álmodnak az emberek... Csurilla József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents