Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-03 / 13. szám

1971. április 3, SZABAD FÖLDMŰVES 5 Több s jobb toka rmá ny keveréket kap a mezőgazdaság A közelmúltban SZABÓ GYULA mérnök, a Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalatok szakága­zati igazgatója arról tájékoztatott hogy január elsejétől a szlovákiai takarmánykeverő ipar új receptú­ra szerint készíti a keverékeket. Annál is inkább érdeklődéssel fi­gyeltem bejelentését, mivel a múlt esztendőben mind az ellátásra, mind pedig a minőségre vonatko­zóan sok helyen panaszt hallot­tam. Vajon mit is jelent, hogy új re ceptúra szerint gyártanak? Lesz-e ebből haszna a mezőgazdaságnak? Tény, hogy az állattenyésztőkel elsősorban ez érdekli. A tájékoztató alapján örömmel nyugtázhattam, hogy itt nem ki­zárólagosan a minőség javításáról, hanem arról is gondoskodnak, hogy idén sokszorta több keveré­ket kapjon mezőgazdaságunk, mint a múlt esztendőben. Bizonyos hogy a keverékek állati és nővé nyi eredetű fehérjékben gazdagab­bak, s ennek kapcsán biológiai szempontból értékesebbek. Az össz­­fehérje tartalmat mintegy két szá­zalékkal emelték, mert idén ko­rábban sikerült beszerezni a gyár­tásnál szükséges nyersanyagokat. Pénzértékben kifejezve 147 mil­lió korona értékű állati és növényi értékű fehérjemennyiséggel többel hoznak be, mint tavaly. Ez lehe­tővé teszi, hogy a takarmánykeve­rő ipar 1 millió 425 ezer tonna keveréket gyártson, vagyis 12S 00G tonnával többet, mint a múlt év­ben! Kétségtelen, hogy a többlet­­mennyiségnek és minőségnek a közeljövőben állati termékek for­májában kell majd megmutatkoz­nia. ,-......... _ ____ Ha értékelni akarnánk a múlt esztendőt takarmánykeverékekkel való ellátás szempontjából, azt kellene mondanunk, hogy az évi mérleg egészen jó sikerült. Ez azonban csak látszat, mert az 1970-es év első és második negyed évében a gyártásnál szükséges nyersanyaghiány következtében sem a szállított mennyiség, sem pedig a minőség nem felelt meg a korszerű termelés feltételeinek. Ugyanis a Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalat szakágazati igazgatósága a nyersanyag vásár­lásához szükséges pénzeszközöket csak az Í970-es év januárjában kapta meg, így a nyersanyagokat csak késve szerezhette be, s ezért az áru jelentős késéssel érkezett. • ÜJ RECEPTÚRA SZERINT GYÁRTJÄK A KEVERÉKE­KET • KÉT SZÁZALÉKKAL EMELTÉK A FEHÉRJETAR­TALMAT ф PÁRTUNK 50. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE 40 EZER TONNA KEVERÉKTÖBBLETET GYÁRTANAK ф ÉV VÉGÉIG 17 ÜJ, KORSZERŰ KEVERŐÜZEMET KAP­CSOLNAK A TERMELÉSBE Ilyen feltételek mellett jobb ta­karmánykeveréket gyártani, mint amilyen akkoriban volt, semmi esetre sem lehetett. Egyszer az egyik, másszor a másik összetevő anyag hiányzott. Ezért csak állan­dó receptúra módosítással, nagy nehézség árán tudták úgy-ahogy teljesíteni az első félévre vállalt feladatokat. Idén persze már sokszorta ked­vezőbb a helyzet, mert az első negyedévre tervezett állati és nö­vényi fehérjék vásárlásához szük­séges pénzeszközöket tavaly októ­berben megkapták, s a behozatal! szerződéseket már a múlt esztendő végén megköthették a külföld) üzletfelekkel. Így a nyersanyag szállítmányokat január elejétől з beütemezett terv szerint napról napra kapják. Tagadhatatlan, hogy ez az egyik legfontosabb feltétele a keverékgyártás folyamatosságá­nak. Csakis így valósítható meg a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződés egyenletes teljesítése, tehát a valóságban lényeges minő­ségi változás következett be szer­vezési szempontból is, s ha itt-ott egyes járásokban kezdetben jelent­keztek kisebb hiányosságok, azo­kat a közeljövőben minden nehéz­ség nélkül kiküszöbölhetik. A leglényegesebb a dologban az. hogy most már a mezőgazdasági üzemek esélyei sokkal jobbak, mint a múlt esztendő hasonló idő­szakában voltak. Nem azért említem, mintha min­denáron a hibát keresném, de valóban úgy van, hogy egyes ke­verőüzemek a külföldről drága pénzen vásárolt nyersanyagokat raktár híján kénytelenek az udva­ron deszkán ponyva alatt tartani. Nem kell nagy szakembernek len­ni ahhoz, hogy valaki megállapít­sa, ez semmi esetre sem javíthat a nyersanyagok minőségén. Le­gyen ez jóhiszemű figyelmeztetés arra, hogy itt tenni kell valamit, mégpedig sürgősen! Az egyre korszerűsödő takar­mánykeverő iparnak feltétlenül szüksége van olyan raktárakra, amelyekben veszteségmentesen tá­rolhatná a nyersanyagokat. Ez olyan magától értetődő dolog, mint az, hogy a házra tető kell. Szabó elvtárs ígéretet tett, hogy ezeket a hiányosságokat belátható időn belül eltávolítják. Szóba került továbbá, hogy egyes járásokban és körzetekben némi lemaradás mutatkozik a tejterme­lésben, s ennek kapcsán az érté­kesítési szerződések teljesítésében, jóllehet, kezdetben a keverékkel való ellátás sem volt ritmikus, a lemaradás azonban más okokra Is visszavezethető. Tehát egész sor más tényező is befolyásolta a tej­termelés lemaradását. A helyzet valóságos ismeretében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Mező­­gazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalatok Szakágazati Igazgatósé ga megtette a szükséges intézke­déseket. Ügy határoztak, hogy spe­ciális takarmánykeverékek jutta­tásával elősegítik a tejtermelés javulását. Szabó elvtárs bejelentette, hogy járási vállalataik dolgozói pártunk 30. évfordulójának tiszteletére vál­lalták, hogy az 1971-es év első négy hónapjában 40 ezer tonnával több keveréket gyártanak és szál­lítanak a mezőgazdasági üzemek­nek, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Így a tejtermelő mező­­gazdasági üzemek januártól április végéig 100 ezer tonna takarmány­­keveréket kapnak. Ebből a meny­­nyiségből a nagyhozamú tehenek számára 20 ezer tonnányi lesz, vagyis nyolcszorosán több, mint 1970-ben. Fehérjedús takarmány­ból 57 ezer tonnát [a múlt évi mennyiségnek dupláját), glicides keverékből pedig 23 000 tonnái gyárt Szlovákia takarmánykeverő­ipara. Tény, hogy Itt nagy mennyi­ségű külföldről behozott állati és növényi fehérjét fel kell majd használni, s a készlet nálunk egy­általán nem kimeríthetetlen. A takarmánykeverő ipar azonban fontos társadalmi feladatának te­kinti a mezőgazdasági üzemek megsegítését, a tejtermelés fellen­dítését. A vállalt 100 ezerből március közepéig 52 ezer tonnát legyártot­tak, s a hátralevő mennyiségei április végéig elkészítik. Azonban szépítgetés nélkül el kell monda­ni, hogy kezdetben egyes járások­ban takarmánykeverő kapacitás híján a keverékgyártás tekinteté ben eléggé a szlovákiai átlag alatt maradtak és segítségért folyamod­tak a központhoz. Ilyen járások közé tartozik többek közt a levi­ce! járás is, ahol az egyre fejlődő állattenyésztéssel rendelkező me­zőgazdasági üzemeket az ottani keverők legnagyobb igénybevételé­vel sem képesek keverékkel ellát­ni. Tehát ez esetben nem a vélet­len műve, hogy a levicei járás tejtermelésében bizonyos vissza­esés észlelhető. Femélhetőleg csak ideig óráig. Érthető, hogy Ilyen körülmény mellett külső segítséget igényelnek. A szakágazati igazgatóság úgy döntött, hogy mentesíti a járás keverőüzemeit a baromfitáp gyár­tása alól, hogy teljes ütemben át­állhassanak a tejtermelést serken­tő keverékek készítésére. A ba­romfitápot a vráblei keverőbői kapják. Tagadhatatlan, hogy ez valóban nagy segítség. Most már csak az a fontos, hogy éljenek a több mű­szakban való keverékgyártás lehe­tőségével. Olyan minőségű tápot készítsenek, mint amilyet az új receptúra előír. Persze, a Jövő még kedvezőbb eredménnyel kecsegtet. Ugyanis az 1971-es év végéig Szlo­vákiában 17 új korszerű takar­mánykeverő üzemet adnak át ren­deltetésének. Ebben az az örven­detes, hogy a szóbanforgó új üze­mek már idén besegítenek a keve­rékgyártásba. Tehát olyan terme­lőkapacitást kap Szlovákia takar­mánykeverő ipara, mint amilyen­nel 1964-ben rendelkezett. Ezek az új keverőüzemek évente több mint félmillió tonna takarmánykeverék gyártására lesznek képesek. Ebből is látható, hogy a folya­matos nyersanyag beszerzés mel­lett a jövőben nem lehet akadálya annak, hogy a többletkapacitással rendelkező járások vagy kerületek kitűnő keverékekkel lássák el a rászorulókat. Hoksza István MIELŐTT ZÖLDET FOGYASZTANÁNAK AZ ÁLLATOK... Bárhogyan is tartotta magát a zord idő­járás, a tavasz megfellebbezhetetlenül elér­kezett. A fák sokáig nem bontogathatták rügyeiket, s a fű sem bújhatott ki „rejtek­helyéből“, de csak idő kérdése volt, hogy megpattanjanak a rügyek és kizöldüljön, virágba boruljon a természet. Itt az ideje, hogy néhány szó erejéig beszéljünk az állattenyésztés sorra követ­kező feladatairól, esetünkben a zöldtakar niányozásra való fokozatos áttérésről. Nem azért, mintha tanácsolgatni szeretnénk, in­kább kötelességtudatból. A jó állattenyésztő mindig ügyel arra, hogy kellő átmenetet teremtsen a téliről, a nyári takarmányozásra való áttérésnél. Ez abból áll, hogy mielőtt a természet lehe­tővé tenné a zöldtakarmányok etetését, az állatokat naponta kihajtja a kifutóba, hogy hozzászokjanak a levegőhöz, majd kezdet­ben a túlsúlyban száraz terimés takarmány adagolása mellett kisebb adagban zöldta­karmányt is juttat a szarvasmarháknak. Ez­zel megakadályozza a heveny hasmenés és a gyomorbántalmak előfordulását, vagy a felfúvódást, amely figyelmetlenség esetén behozhatatlan károkkal járhatna. Hiszen ilyesmi már nemegyszer előfordult mező­­gazdasági üzemeinkben. Az állandóan istállón tartott esetenként kifutóba terelt állatoknak tehát előbb min­dig a száraz takarmányt adjuk. Ha azt el­fogyasztották, utána kaphatják a zöldet. A legelőn tartott állatokat pedig a reggeli kihajtás előtt és este az istállóba való visz­­szatérés után kell ellátni száraz terimés takarmánnyal, melynek adagját naponta csökkenthetjük, s egy-két héten belül mini­málisra szoríthatjuk, esetleg etetését telje­sen beszüntethetjük. Ez azonban attól függ, milyen széna vagy takarmányszalma kész­lettel rendelkezik egy-egy gazdaság. A va­lójában az istállón tartott állatok esetében nem árt, ha a szecskázott zöld közé kevés száraz szecskát, esetleg hasmenést gátló szereket is vegyítünk. Tény, hogy tavasszal leghamarabb az őszi keverékek s az évelők etetésére kerül sor. A keverékek a takarmányozási szempontból a kalászbaszökés előtt a legértékesebb, ami­kor egy-két százaléknyi emészthető fehérje és 8—12 keményltőérték készlettel rendel­keznek. Azonban későbben elfásodás követ­keztében csökken a tápértékük és emészt­hetőségük. Az állatok legeltetésénél a fogyasztásra kerülő fű (gyep) minősége mindig attól függ, gondoztuk, trágyáztuk-e a talajt. Kü­lönben a legelőn tartás — a takarmány­fogyasztáson kívül — az állatoknál nagy mértékben egészségügyi célt is szolgál. Ezért sohasem hanyagoljuk el legelőink ta­lajának felszíni rendezését, fertőtlenítését. Nem beszélve arról, hogy a zsíros legelők létesítésénél legcélszerűbbnek a szakaszos vagy az adagolt legeltetés villanypásztoros megoldása bizonyult. Ez a módszer ugyanis a leggazdaságosabb, mert az állatok így kevésbé gyúrják le és teszik hasznavehetet­lenné az értékes táplálékként szolgáló fü­vet, s még munkaerőt is megtakaríthat a gazdaság. Az említett módon körülbelül 10 százalékra csökkenthető, de ezzel szem­ben a szabad legeltetésnél esetenként 40— 80 százalékot is elérheti a taposásból eredő veszteség. (hai) Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója X. A TEJ KEZELÉSE A szocialista nagyüzemi tejter­melés feltételei megkövetelik a tej termelésének és elsődleges feldol­gozásának magasabb színvonalra emelését. A fejésnél jó minőségű nyersanyagot csak a tisztaság kö­vetelményeinek hiánytalan betar­tása mellett kaphatunk. A nem hi­giénikus feltételek mellett nyert tej nem képes megőrizni magas technológiai és tápértékeit, még megfelelő kezelés és hűtés mellett sem. Ezért a te] higiénikus kiter­melésének és azonnali hatásos hű­tésének a kérdését első helyre kell tenni. A jelenlegi helyzet ismerete alap­ján megállapíthatjuk, hogy a tej kezelésének technikai színvonala meglehetősen alacsony. Az ala­csony színvonalú technikát szük­séges lesz eltávolítani a gyakorlati használatból, a kis teljesítményű hűtőberendezéseket hatékonyabb berendezésekre kell kicserélni. Biztosítani kell a tejjel manipulá­ló dolgozók nagyobb felelősség­­érzetét is, hiszen a tej fehérje-, zsír- és ásványi-anyag tartalma kö­vetkeztében az emberi táplálkozás egyik legfontosabb forrását képezi. Elsősorban a tej társadalmi Je­lentősége követeli meg és indokol­ja, hogy az elsődleges termelés­ben, a tehénistállók mellett mo­dern hűtő és tároló berendezések kapjanak helyet. A te) elsődleges kezelésének színvonala kihatással van valamennyi tejtermék minő­ségére, de a tej alapján készült takarmányféleségeken keresztül a fiatal állatok nevelésére is (bor­júk, bárányok, malacok, baromfi), ami végső fokon a húsfélék ter­melési eredményeiben mutatkozik meg. Ezért azokban a felvásárlási kör­zetekben, ahol a tej a fogyasztási tejüzemek, tejszárítók és sajtgyá­rak nyersanyagául szolgál, a tej elsődleges kezelésének, főleg hű­tésének kérdését soron kívül kell megoldani. A tej hűtésével járó problémák okait ott Is kereshetjük, hogy a gépiparral szemben nem támasz­tottunk távlati szempontból Is megfelelő követelményeket. Az 500—1000 literes hűtőtartályok ma már nem felelnek meg ott, ahol naponta több ezer liter tejet ter­melnek ki. A nagyobb mennyiségű tejet ter­melő farmokon előnyösebbnek mu­tatkozik a tej központi hűtése az egyes istállókban történő hűtés helyett. Így a tej raktározásának a kérdése is jobban megoldható. Ehhez a megoldáshoz azonban módosítani kell az eddigi techno­lógiát is, a tartályos hűtőket (JSD, CM és T típusúak) hatékonyabb csörgedeztető hűtővel kell ellátni, melynél a minimális teljesítmény­követelmény 1000—1500 liter tej lehűtése +32 “C-ról +4 °C-ra egy óra leforgása alatt. A nagyteljesít­ményű hűtőberendezések és tar­tályok fejlesztésével igen aktívan foglalkozik a Chepos OR vállalat. Az új technológia nem zárja ki a tej előhűtésének lehetőségét köz­vetlenül az istállóban, azzal a fel­tétellel, hogy a tej a CSN 46 6104 számú normának megfelelően 150 perc alatt utólagosan +5 °C-ra lesz lehűtve. Meg kell azonban je­gyezni, hogy ez az idő az elavul! technológiai berendezések teljesít­ményéhez igazodik, és mai szem­pontból már túlhaladottnak tekint­hetjük. A modern tejkezelés szem­pontjai megkövetelik a kifejt te) + 4 °C-ra való azonnali mélyhűté­sét a fejés Idejétől számított 90 percen belül, ezenkívül a lehűtött tej megfelelő tárolását izolálható és vegyileg tisztítható tartályok­ban. Ezzel kapcsolatban megfonto­landó a te) üzemen belüli szállí­tásának a kérdése Is, az istállók­ból a központi tejházba. A tejet egyelőre többnyire kannákban, ko­csikon, tehát kézben szállítják. A tej gépesített szállítását csak a fejőautomatákkal rendelkező üze­mekben alkalmazzák. Célszerű len­ne szélesebb körben is elterjesz­teni a tej műanyag csövekben tör­ténő szállítását, a főidben elhe­lyezve akár nagyobb távolságokra is, és így az egyes istállókat rá­kötni egy központi nagykacapitású hűtőházra. Ez a rendszer lehetővé tenné a hűtött tej huzamosabb tá­rolását is nagyobb mennyiségek­ben, és a tejet — mint egyes gaz­daságilag fejlett országokban — két-három nap alatt csak egyszer hordanák el. Ilyen alapon termé­szetesen a tej összehordását is át kellene szervezni. Ez annál inkább fontos feladat, mert a tej beszállí­tásának jelenlegi rendszere a CSAD üzemein keresztül sem tech­nikailag, sem a kiszolgálás szem­pontjából nincs a megfelelő szín­vonalon, nem felel meg a követel­ményeknek sem technikai, sem hi­giéniai szempontból. Említésre méltó dolog az is, hogy a szállító ebben az esetben nincs közvetle­nül anyagilag érdekelve a Jó minő­ségű munkában, és ha van is, nem kielégítő módon. Ezt a kérdést úgy kell megoldani, hogy a tej szállítója közvetlenül a feldolgozó vállalatnál legyen anyagilag érde­kelve. Gyakori problémák vannak a hűtőberendezések karbantartása terén is. Csaknem valamennyi hű­tőberendezés az elsődleges terme­lésben van elhelyezve, melyek karbantartását a fémmegmunkáló vállalatok (kovospracujúce podni­ky) oly nehézkesen biztosítják be, hogy a javításokat legtöbbször a tejipar dolgozói kénytelenek elvé­gezni. A jövőben okvetlenül gon­doskodni kell arról, hogy — főleg nyári időszakban — ez a rendkí­vül fontos és igényes szolgáltatás megbízhatóvá váljék. Még súlyosabb a helyzet a tisz­tító eszközökkel való ellátás te­rén, ami a felvásárló és ellátó vál­lalat (PNZZ) hatáskörébe tarto­zik. Szükséges lenne visszaszár­maztatni ezt a tevékenységet a tejipari vállalatokhoz, melyeknek közvetlen érdekükben áll a tej­termelés berendezéseinek állandó tisztántartására a tej mikrobioló­giai értéke szempontjából Is. In­tézkedésekre van szükség, hogy a tisztító eszközökkel való ellátás folyamatos és rendszeres legyen. A higiénikus fejés és a tej hi­giénikus kezelésének biztosítására célszerű lesz szakmai inspekclós szolgálatot is létesíteni, és egyút­tal nagyobb gondot fordítani a dolgozók nevelésére és szakmai oktatására. (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents