Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-27 / 12. szám
Az én tyúkjaim télen is tojnak — halljuk néha — s ez inkább dicsekvésként, mint természetes, magátólértetődő megállapításként hangzik. A tyúktartók legtöbbjénél ugyanis nyár végétől tavaszig nem tojnak, legfeljebb rendszertelenül vetegetnek néhány tojást a tyúkok. Pedig tojhatnának, hiszen ma már ismertek és rendelkezésre állnak azok az eszközök, módszerek, amelyek alkalmazásával ősztől tavaszig folyamatosan tojathatók a tyúkok. Természetesen nem azért, hogy büszkén újságolhassuk a szomszédoknak, hanem azért, mert a tyúktartás gazdaságossága múlik ezen. Akinek csak tavasszal, a legolcsóbb tojásárak idején tojnak tyúkjai, biztos, hogy ráfizet tartásukra. Ahol azonban őszi, téli tojás is van, az ilyenkor elérhető magasabb ár ellensúlyozni képes az alacsony tavaszit. Az állatok ivóvizéről Szokták mondani, hogy a legolcsóbb takarmány a víz. Kis túlzás van e mondatban, lényegében azonban igaz. Hogy mennyire fontos az állatok ellátása folyamatosan vízzel, elég talán a következőkre hivatkozni. Minden állati szervezetnek körülbelül kétharmada víz. A fiatalabbaké ennél valamivel többet, az idősebbeké kevesebbet tartalmaz. A takarmányt és a benne levő tápanyagokat csak vízben oldott állapotban tudják az állatok értékesíteni. Nyári nagy melegben a szervezet hőszabályozásában is fontos a víz szerepe, izzadással, libegéssel (tehát pára kileheléssel) igyekszik az állat a felesleges hőtől megszabadulni. Vemhesség idején a magzat fejlődése, baromfi esetén a tojás képzése víz nélkül nem történhet meg. Az elfogyasztott takarmányhoz viszonyítva sok vizet fogyasztanak az állatok: hűvösebb időben a takarmány másfél, melegben többszörösét is. A darás, lisztes tápokat fogyasztó baromfi több vizet igényel, mint a szemes eleségen tartott. Ha az állat nem jut folyamatosan megfelelő hőmérsékletű — 10—12 celzius hőfokú — vízhez, kevesebb takarmányt is fogyaszt s ez növekedését, termelését visszaveti. A tyúkok apróbb tojásokat tojnak víz hiánya esetén. Közvetlen károk is származnak a vízhiánytól. A fialó nyúl, ha nem kap vizet, felfalja fiókáját, a tyúk feltöri és kiissza a tojást. Helytelen tehát, ha az itatás napjában egyszer, vagy kétszer történik, s hoszszabb rövidebb ideig víz nélkül maradnak az állatok, mert vagy elfogyasztották, vagy kiöntötték azt. Legcélszerűbb a különféle önitatók használata. Az önitató lehet kétrészes; egy tartályrész és ivóhely s lehet a vízvezetékkel, vagy tartálylyal összekötött vályú, vagy szelep. A vályú megoldás akkor tökéletes, ha a vízvezeték vagy magasan elhelyezett tartály és az ivóhely közé vízszint szabályozót építenek be. A különböző rendszerű önitatókból a fogyasztás szerint folyik utána a víz, az állatok tehát folyamatosan hozzájutnak. A baromfi számára alkalmas kétrészes önitató minden üzletben kapható. A nyulaknak valót literes tejesüvegből a nyúltartók szoktak készíteni. A vályúszerű és szelepes itató is elkészíthető házilag — csinálják is sokan. A téli tojástermelés néhány fontosabb feltétele a következő: ■ 1. A tojóhibrid nyuhemsir (new hampshire) jércék érjék el őszre a húszhetes, a más fajtájúnk a huszonkét-huszonnégy hetes kort. Ekkor kell elkezdeniük a termelést. Természetes, hogy a tojást csak a szakszerűen felnevelt, megfelelően takarmányozott, a fajtára, vagy a hibridre jellemző súlyt elérő jérce kezdheti el. Ekkor a jércék fejlettkori súlyuknak körülbelül háromnegyed részét érik el: a kétkilós végsúlyú tojóhibrid tehát másfél, a 2,5 kg végsúlyú nyulhemsir jérce 1,8 kilós. ■ 2. Amikorra a jércék „készen“ vannak, tehát koruk, fejlettségük alapján elkezdhetik a tojástermelést, legyen készen a tojáház vagy ketrec. Kettőshasznosítású fajták számára (hemsir, plimut, sárga magyar, kendermagos, rhodej a zárt tojőház is alkalmas, de tartozhat hozzá kis napozó-kifutó, amit kerítéssel kell elkeríteni, hogy oda más állatok ne mehessenek. A tojóházban feltétlenül legyen trágyaakna — mert így tisztább, jobb levegőjű az ól, kevesebb gondot kell rendbentartására fordítani — etető, itató, faforgáccsal vagy kukoricacsutkával almozott kiaparótér és minden öthat tyúk számára egy tojófészek. Ha almozott a tojóház, elégséges jő fészek található benne, s tiszta lesz a tojás, amelyet könnyebben és jobb áron értékesíthetünk. Ha nagyobb állományról van szó, vagy az ól egy-egy négyzetméterére öt-hat tyúknál többet helyeznek el, ventillátort is szükséges felszerelni, különösen ha kicsik az ablakok és nincsen szellőzőkürtő. ■ 3. Az intenzív őszi-téli tojástermelés egyik fontos feltétele a világítás. November 24-én például 7 óra egy perckor kél a Nap és 16 órakor nyugszik. Az összes világos órák száma tehát elvileg 9, gyakorlatilag annyi sem. Általános ugyanis a napkelte utáni és a naplemente előtti felhősödés, szürkeség. Márpedig ha a tyúkok nem jutnak legalább kilenc órai világossághoz, akkor sem tojnak, ha egyébként ennek minden feltétele megvan. A tojástermelés fokozódása csak akkor lehetséges, ha erre fénnyel is serkentjük a tyúkokat, tehát hetenként hoszszabbítjuk nappalukat. (Ebben az időszakban a nappalok egyre rövidülnek.) Világítanunk kell tehát, mégpedig úgy, hogy a tojóházba tett tyúkok 14 órán keresztül láthassanak s hetenként húsz-húsz perccel hosszabb ideig. Ha hosszabb a tyúkok „munkanapja“, valamivel több takarmányt fogyasztanak, kaparnak, mozognak, nem pedig az ülőrudakon töltik a nap nagyrészét, mint a világítatlan ólban tartott, nem termelő társaik. ■ 4. Sok tojást azoktól a tyúkoktól várhatunk, amelyek hozzá is jutnak a magasszintű termelést lehetővé tevő takarmányhoz. A legcélszerűbb takarmányozás táppal érhető el. A táp tartalmazza mindazt a táplálóanyagot, amelyből évi 250—270 tojást előállíthat az a hibrid, amely egyébként képes erre. Ha kisebb termelőképességű tyúkot tartunk — hemsir, plimut, sárga magyar — akkor a takarmánynak fele leihet táp, fele pedig gazdasági takarmányok keveréke s némi zöld, vagy nedvdús eleség: káposzta, lucernalevél stb. Ilyen esetben azonban ásványi premixet is etetni kell, s természetesen kavics is álljon a tyúkok előtt. A tojóhibridek napi takarmányadagja 11—13 deka, a nagyobbtestűeké 13—14 deka. Rendkívül fontos a folyamatos vízellátás. A tojás és az állati szervezet nagyrésze ugyanis víz, a fiatal jérce miközben már termel, még testsúlyát is gyarapítja, valamint a takarmányok emésztése, felszívódása lehetetlen víz nélkül. Nem elég, ha naponta egyszerkétszer öntünk vizet az itatókba, ez folyamatosan álljon a tyúkok előtt. ■ 5. Vigyáznunk kell állataink egészségére. A friss levegő rendszeres biztosítása, az etetők és itatók szükség szerinti takarítása elengedhetetlen. A baromfiudvaron, az ól bejáratánál helyezzünk el külön lábbelit (fapapucsot, gumikalocsnit), azzal cseréljük fel az utcán és a lakásban használt lábbelit, ha be akarunk lépni. Szemét, konyhai hulladék ne kerüljön a tyúkok elé. Az ismerősök kerítésen kívül állva, vagy az ablakon betekintve láthassák csak állatainkat. Különösen a tojóhibridektől tartsuk távol az ugató kutyákat, az erős zajokat Ha a tartás során nem követtünk el hibát s állataink egészségesek, akkor a tojáshozam egyenletes, egyik napról vagy hétről a másikra nem csökkenhet észrevehetően. Ha ez mégis előfordulna, érdemes megvizsgálni az okát. Tápváltozás, a világítás kimaradása — erre gyanakodhatunk leggyakrabban. Ha gyanúnk a táp minőségére terelődik, érdemes megvizsgáltatni. Ha bármiféle betegséget észlelünk, állatorvoshoz tanácsos fordulni, mert a legegyszerűbb náthának is sokféle okozója lehet. Magas szinten termelő tyúkállomány esetén rendjén levő, ha havonta egy százalék a „kiesés“, a selejt. Ha azonban nagyobbarányú az elhullás, állatorvosnak kell szólni. Takarmányozási hibára gyanakodhatunk, ha törékeny a tojáshéj. Ilyen esetben ásványi premixet, — különösen zártan vagy ketrecben tartott tyúk esetén — A és D3 vitamint, illetve olyan vitaminkészítményt szükséges etetni, amelyben e két vitamin is szerepel. Ha csipkednék egymást a tyúkok, keressük meg az okát. Túlzott világosság, kevés etető- és itatóhely, párás, rossz levegő, zsúfoltság, unalom lehet až oka. A téli tojáshozam adja a tyúktartás hasznát. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ősztől tavaszig folyamatosan tojjanak a tyúkok. Dr. GONDA IRÉN Ősztől tavaszig is tojjanak a tyúkok! —8— Országos vadásztrófea kiállítás BRNO 1971 A vadászat igen értékes népgazdasági tevékenység, amely érzékelhető, sőt látható módon tükrözi a hosszantartó munkát és a velejáró rövid élvezetet. Magába foglalja a vadvédelmet, a fáradságos tenyésztést, gondozást, téli etetést, de a kellemes sportot, kedvtelést, valamint a természetben egyensúlyt fenntartani hivatott, de legrövidebb ideig tartó izgat más, élvezetes vadkilövést, selejtezést is. E jutalomnak is mondható zárórészre emlékeztetnek a vadásztrófeák, amelyek igazi szószólói, díszei és maradandó bizonyítékai a legnehezebb vadásztevékenységnek, a vadnevelési munkának. Általában a trófeák minősége szerint ítélik meg a vadgazdálkodás fejlettségét valamely kisebb területen, de az egész országban is. Az országos rekordot tartó aranyérmes szarvasagancs, nemzetközi pontszáma 240,65, a Poľana nevű vadászterületen ejtette Höher }. mérnök, zólyomi (Zvolen) járás. Az országos kiállítást dr. Bohuslav Večera, a szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg. — Szlovákia mely részeiről származnak az említett aranyérmes trófeák? — Legtöbb aranyérmes trófea a kelet-szlovákiai kerületből származik, azonban ha az ezüst és bronzérmeket is figyelembe vesszük, úgy a középszlovákiai kerület viszi el a pálmát. Az érmes vadkanagyarak területileg úgy oszlanak meg, hogy számuk nyugatról kelet felé szaporodik, s pontértékük is növekedik. Egyébként olyan trófeákat is bemutatunk, amelyek már más kiállításon is részt vettek, de ezek közül nincsenek jelen mind. Viszont rekorder trófeáink mind jelen vannak. Itt van például a rekorder szarvasagancs, amely 240,65 nemzetközi pontszámot ért el. Ezt a Polana nevű vadászterületen lőtte 1961-ben Höher J. mérnök Zólyam (Zvolen) járásbeli lakos. A trófea agancsköze ún. terpesztése 108 cm, redukált súlya pedig 12,28 kg. Itt látható továbbá a rekordot tartó vadkanagyar, Šnábl В. zsákmánya a Zamutov környéki vadászterületről a Vranovi járásból, melynek nemzetközi pontszáma 135,15, ami megüti a világszínvonalat. Kiállítottuk a hazánkban legjobb pontszámú őzagancsot, amelyet Kosec J. ejtett a naszvadi (Nesvady) vadászterületen a komáromi (Komárno) járásban. Ennek pontszáma 176,72. Dámlapátban és mufloncsigában a rekordereket Csehország adta. A legjobb dámlapát, amely 194,29 nem(Folytatás a 6. oldalon.) sszehasonlltás, besorolás ^ végett a trófeák minőségét nemzetközi pontozási rendszer szerint (CIC) értékelik, miközben nemcsak a trófea súlyát, az agancs, az agyarak vagy a bőrök méreteit, hanem azok szépségét, esztétikai és kulturális értékét is figyelembe veszik. A könyvelők a maguk portáján bizonyára zárszámadásnak mondanák az újabb időszakot lezáró és (február 27—március 6 közötti időben) Országos Vadásztrőfea Kiállítás ÍRNO 1971 néven megrendezett, igen látványos bemutatót, amelyre olvasóink kedvéért mi is ellátogattunk. Nagy elfoglaltsága ellenére, sikerült néhány kérdésünkre választ kapni az erre legilletékesebb személytől, Vojtech Richter mérnöktől, a harmincnyolctagú trófeaértékelő bizottság elnökétől, aki egyébként az SZSZK Erdő- és Vízgazdasági Minisztériumának dolgozója. — Milyen eredménnyel végződött az idei brnói országos kiállításra benevezett vadásztrófeák értékelése Szlovákia részére? — Az értékelés Szlovákia számára igen eredményes volt. Szlovákiát 1008 éremmel deko-C rált trófea képviseli a kíállítá** son az 1490 érmes trófea közül. A számkülönbözet a Csehországi Vadászok Szövetségének tagjait illeti. Ogy is mondhatnánk, hogy az érmes trófeák kétharmada Szlovákia vadászterületeiről származik, ami dicséretreméltó. — Ebből vajon mennyi az aranyérmes trófea? — Aranyéremre 240 Szlovákiából származó trófea jogosult a 358 aranyérmes közül. Éppen az aranyérmesek csoportjában a legszembeötlőbb a különbözet a két országrész között, Szlovákia javára. — Az egyes vadfajok szerint miként oszlanak meg az aranyérmek? — A legtöbb aranyérmet az őzagancsok, a mufloncsigák és a vadkanagyarak kapták. A 82 aranyérmes őzagancsból 64 Szlovákia területéről, 18 pedig Csehországból származik, amelybe mindig beleértjük Morvaországot is. Mufloncsigában Csehország vezet, mivel 81 aranyérmesből 72 onnan származik és csak 9 Szlovákiából. A 75 aranyérmes vadkanagyarból 71 szlovákiai eredetű a 4 csehországival szemben. Szarvasagancs tekintetében is hasonló a helyzet, mivel az 55 aranyérmesből 50 viselőjét szlovákiai területen kapták terítékre és csak 5-öt Csehországban. tökös Sándor (Dolná Vlkyňa) által a rimaszombati (Rim. Sobota) járásban ejtett ezüstérmes vaddisznőagyarak, nemzetközi pontszáma 119,20.
