Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-27 / 12. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. március 27, FONTOS TANÁCSKOZÁS úton halad a mezőgazdaság FOKOZOTT FELADATOK AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERVBEN A CSKP KB elnökségének és titkár­ságának tagjai, valamint a kerületi és járási pártbizottságok titkárai a múlt hét elején tanácskozást tartot­tak Prágában. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB ! első titkára értékelte az évzáró tag- j gyűlések eredményeit, és foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyek a pártszervekre és szervezetekre a CSKP XIV. kongresszusának előkészí- j tésével kapcsolatban hárulnak. — ★ — KITÜNTETTÉK AZ 50 ÉVES A INDRA ELVTÁRSAT A köztársasági elnök, a CSKP KB elnöksége és a kormány javaslatára Alois Indra elvtársnak, a CSKP KB elnökségi tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának 50. születésnapja alkalmából a munkásmozgalomban, a pártban és a közéletben kifejtett sok­évi áldozatkész munkájáért a Köztár­sasági Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára adta át a jubilánsnak. Az ünnepélyes aktuson jelen vol­tak a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai — Ludvík Svoboda köz­­társasági elnök, Lubomir Strougal, a szövetségi kormány elnöke, Vasil Bi- Гак és további elvtársak. — ★ — A CSSZSZK KORMÁNYA a múlt hét végén több fontos kérdés­ről tárgyalt. Többek között a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója alapján megvitatta az 1971. január 1-én végzett marhaállo­mány-összeírás eredményeit, valamint a legfontosabb állati eredetű termé­kekkel való ellátást és a takarmány­ellátás tervét. Megállapította, hogy a mült esztendőben a marhaállomány hatvanöt, a sertésállomány pedig há­­romszázkilencvenhárom ezerrel nö­vekedett. Ezeket az eredményeket azért is pozitívan értékelhetjük, mert az állomány számszerű növekedése mellett a húsfelvásárlás tervét 2,2 százalékkal túlteljesítettük. A Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere időnként tájékoztatja az újság­írókat a mezőgazdaság helyzetéről. Az elmúlt héten Ján Janovic mérnök Vöröskőn (Červený Kameň) talál­kozott a mezőgazdasági újságírókkal. A miniszter elv­társ ismertette a negyedik ötéves tervben elért ered­ményeket, beszélt az ötödik ötéves tervben kitűzött fel­adatokról és választ adott az újságírók által felvetett kérdésekre. Beszámolójából kitűnt, hogy a negyedik ötéves terv­ben kitűzött feladatokat sikerült túlteljesíteni. A túl­teljesítés értéke pénzben kifejezve 5,5 milliárd koronát tett ki. Az ötéves terv első éveihez viszonyítva az elmúlt években mintegy 3 millió tonnával emelkedett a gabona­­termelés. Ehhez jelentősen hozzájárultak a nagyhozamú szovjet búzafajták, a gondosabb talajművelés és a jobb tápanyagellátás. Emelkedett a kukorica, az árpa, a cu­korrépa és az évelő takarmány hektárhozama is. A bur­gonya termesztését viszont nem sikerült kellő színvo­nalra emelni. Az ötödik ötéves tervben azzal számolnak, hogy a mezőgazdasági termelés 15, a piaci termelés pedig 21— 23 százalékkal emelkedik. A gabonánál 21 százalékos hektárhozam emelkedésével számolnak. Az elképzelé­sek szerint kukoricát 50 százalékkal, ipari növényeket 80-nal, a gyümölcsöt, szőlőt pedig 50 százalékkal eme­lik. A burgonya termesztésénél mindent meg kell tenni a 150 mázsás átlaghozam elérését. A tehénállomány 13—14 százalékkal növekszik majd. Legalább 3000 lite­res fejési átlaggal számolnak az ötéves terv végéig. A hízómarháknál 82 dkg-ről 1 kg-ra, s a sertéseknél 50 dekagrammról 55-re szeretnénk növelni a napi súly­­gyarapodást. Ez a komoly feladat a mezőgazdaságban dolgozók szorgalma, szaktudása mellett úgy valósulhat meg, hogy javul a gép- és alkatrészellátás, s ha növelni tudják az egy hektárra eső ipari trágyák mennyiségét (164 kg­­ról 220-ra tiszta tápanyagban). A gépellátás fokozatosan megjavul. A mezőgazdasági üzemek nagyon gyors változást azért ne várjanak, mert az ipar átállítátásoz hosszabb időre van szükség. Köz­ismert, hogy az alkatrészellátás sem kielégítő. Ezen a komoly gondon egyelőre a traktorállomások bevoná­sával próbálnak enyhíteni. Komoly intézkedéseket kell tenni a jobb takarmányellátottsággal kapcsolatban is, ha a kitűzött feladatokat teljesíteni akarják. Lényeges tartalékok vannak abban is, hogy az eddigi 5—6 ezer fiatal helyett évente 9—10 ezer kerül majd a mező­­gazdaságba, és jelentősen emelkedik a mérnökök, vala­mint a technikusok száma. -tt-Számok és tények a szovjet nép életéből 0 A Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXIII. kongresszusa óta eltelt idő alatt lényegesen növekedett az értel­miségi dolgozók száma. Jelenleg, vagyis az SZKP XXIV. kongresszusá­nak idején a népi értelmiségi dolgo­zók száma meghaladja a harminc­­milliót. 0 Jelenleg a Szovjetunióban 600 ezer népművelési intézmény műkö­dik, s 24—25 lakosra egy hivatásos népnevelő, illetve művész jut. 0 A szovjet könyvkiadás világmé­retekben is első helyet foglal el. 1966. és 1970. közötti években a Szov­jetunióban hatmilliárd kötet könyv jelent meg, vagyis a világ össz­­könyvtermésének egyötöde. 0 A Szovjetunióban hatezer folyó­irat jelenik meg három milliárd pél­dányban. A két kongresszus közötti időszakban az újságok és folyóiratok példányszáma kb. 50 %-al növekedett. 0 Száznegyvenhatezer filmszínház működik, s a filmvetítéseket évente ötmilliárd személy nézi meg. A fil­mek látogatottsága tekintetében Szov­jetunió világelsőségnek örvendhet. Egy átlag szovjet polgár évente húsz­szor megy moziba. 0 Szüntelenül fejlődnek a szovjet színházak is. A múlt év elején 533 állandó hivatásos színház működött. A színházak előadásait egy év alatt 110 millió ember nézte meg. 0 A Szovjetunióban nagy jelentő­séget tulajdonítanak az öntevékeny népművészeti munkának is. A kultu­rális minisztérium által irányított klubokban —1970-ben — 294 ezer 600 népművészeti csoport működött 4 mil­lió 600 ezer taglétszámmal. 0 A nyolcadik ötéves terv idősza­kában bevezették a kötelező közép­iskolai végzettséget. Jelenleg 175 ezer általános műveltséget nyújtó iskola működik, melyben 45 millió diák ta­nul. 0 A két kongresszus közötti idő­szakban kétszeresére emelkedett az iskolai napközi otthonok száma. A napközi otthonokat a jelenlegi idő­szakban ötmillió diák látogatja. 0 Az utolsó ötéves terv időszaká­ban 120 ezerrel növekedett a szovjet orvosok száma. A Szovjetunióban je­lenleg 640 ezer orvos működik, tehát több mint az USA-ban, Angliában és Franciaországban összesen. 1970-ben minden tízezer szovjet polgárra 28 orvos jutott és 110 kórházi ágy. 0 A Szovjetunióban jelenleg öt­ezer üdülőközpont működik és a múlt évben nyolcmillió dolgozó részesült üdültetésben vagy gyógykezelésben. Veget vetettek a jobboldali opportunisták,pünkösdi királyságának' az SZKP XXIV. kongresszu­sának időszakában Az SZKP XXIV. kongresszusának előestéjén száznyolcra tehető azoknak az országoknak a száma, ahol a Szov­jetuniónak diplomáciai képviselete működik. A szovjet külpolitika két alapelven: a proletár nemzetköziség és a békés egymás mellett élés elvén alapszik. Kétségtelen, hogy a kong­resszus is hitet fog tenni e két elv következetes érvényesítésének folyta­­' tása mellett. A történelem bebizonyította, hogy a szocialista közösség összeforrottsá­­gától, a munkásosztály forradalmi mozgalmával és a nemzeti felszabadí­tó mozgalmakkal kialakított jó kap­­: csőlátóktól döntő mértékben függ az 1 imperializmus ellen a békéért és a szocializmusért vívott együttes harc hatékonysága. Ezért tulajdonit a Szovjetunió első­rangú jelentőséget a szocialista or­szágok közötti szövetségi kapcsolatok és a legteljesebb összhang ápolásának I és fejlesztésének. A testvéri szocia­lista országokkal, Bulgáriával, Cseh­szlovákiával, az NDK-val, Lengyelor­szággal, Magyarországgal, Mongóliá­val és Romániával kötött új barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződések jogi formába öntik a szocialista rend előnyeinek nemzetközi arányú kihasználását, eme­lik a szövetséges szocialista országok tekintélyét és egyben növelik az egész szocialista közösség súlyát is. Biztos­ra vehető, hogy a kongresszus nem csupán megállapítja majd, hogy a testvéri szocialista országok kapcso­latai szilárdak, hanem egyengetni fogja a szocialista erők további tö­mörülését is. Kínával összefüggésben szinte biz­tosra vehető, hogy szovjet részről az eszmei ellentétek ellenére továbbra is a tárgyalások, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés mellett szállnak síkra. Szem előtt tartják, hogy a vitás kérdéseknek mindkét fél részére történő előnyös rendezése jelentős manőverezési le­hetőségektől fosztja meg az imperia­lizmust, a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak esküdt ellen­ségeit. Az SZKP XXIV. kongresszusa bizto­san megerősíti azt a lenini következ­tetést is, hogy a békés egymás mel-A CSKP XIII. kongresszusa után ki­bontakozó politikai válság tanulságait összegező pártdokumentum nemcsak feleletet ad fejlődésünk jelenlegi sza­kaszának kérdéseire, hanem arra is ösztönöz, hogy átértékeljük mind­annyian eddigi munkánkat, a szocia­lista építésben tanúsított helytállá­sunkat. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Mezőgazdasági Társulás igaz­gatóságának üzemi pártszervezete is kötelességének tartotta felmérni, Il­letve feltárni a politikai és társadal­mi válság idején érvényesülő jobb­oldali opportunista törekvéseket és azokból levonni a szükséges helyes következtetéseket. A mezőgazdasági társulás igazgató­ságán működő kommunisták többek között arra a következtetésre jutot­tak, hogy a JMT vezetőségében mű­ködő jobboldali opportunisták követ­kezetesen tagadták a párt vezető sze­repét, a pártépítés lenini normáit, a kommunista párt internacionalista jellegét és a nemzetközi kapcsolatai fejlesztésének szükségességét, vala­mint a szocialista államiság és köz­gazdaság alapelvei ellen is támadást intéztek. Kispolgári anarchista pozí­cióból kiindulva becsmérelték a nem­zetközi kommunista mozgalom elmé­leti és gyakorlati tapasztalatait. Ezt az ellenséges elméletet a „demokra­tikus szocializmus“, valamint az „em­berarcú szocializmus“ fáradhatatlan hangoztatása mellett igyekeztek ter­jeszteni. A jobboldali opportunisták a szo­cializmusellenes eszmék terjesztésé­vel egyidöben nyilvános támadást in­téztek az állami és a gazdasági szer­vekben dolgozó, példás magatartást tanúsító kommunisták ellen. Lebecsül­ték szocialista vívmányainkat és becs­mérelték a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében elért eredményeinket. Határozottan felléptek hazánknak a Varsói Szerződésben és a KGST-ben való részvétele ellen. A járási mezőgazdasági társulásban működő opportunisták tehát elárul­ták a dolgozók osztályérdekeít, majd 1968 augusztusában — szovjet- és szocializnuisellenes fellépésükkel — a testvéri szocialista országokhoz fű­ződő internacionalista osztályszövet­ségünk megbontására törekedtek, te­hát ellenforradalmi tevékenységet fej­tettek ki. Ezeknek az áldatlan állapotoknak a jellegzetes vonásai — a Rimaszom­bati Járási Mezőgazdasági Társuláson — érzékelhetők voltak már 1968 au­gusztusa előtt is. Tibor Haás mérnök, a JMT volt igazgatója ugyanis olyan emberekkel vette körül magát (Ing. Lübeck, Ing. Vredík, RaganCok és Fábry személyében), akik előző mun­kahelyükön sokat vétettek a szocia­lista munkafegyelem és a társadalom erkölcsi normái ellen. Nem véletlen, hogy 1968 januárja után az üzemi pártszervezeten belül is kialakult egy mindjobban aktivizá­lódó jobboldali opportunista csoport Huba, Baník, Miklo, Gelová, Soltés és Lübeck mérnökök, valamint to­vábbi személyek részvételével, akik­nek a jobboldali opportunizmusa rö­vid időn belül nyílt formában jelent­kező szocializmus- és szovjetellenes­­séghez vezetett. Ez a díszes társaság már 1968 ápri­lisában, az üzemi pártszervezet tag­gyűlésén — Martin Sulek vezető tit­kár és Ján Bárta mérnök, titkár je­lenlétében — támadást intézett a já­rási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság, valamint egyes üzemek be­csületes vezető funkcionáriusai ellen, s követelte azok mielőbbi leváltását. Ugyanakkor agitáltak a KGST ellen és azt bizonygatták, hogy a Szovjet­unióval folytatott kereskedelmi kap­csolataink nem előnyösek. A kapita­lizmus és a szocializmus közötti el­lentétek elkendőzése mellett azt állí­tották, hogy hazánk és a Szovjetunió között nagyobb ellentétek vannak. A jobboldali opportunisták szocia­lizmus- és szovjetellenes magatartása 1968. augusztus 21-e után mindjobban fokozódott. Haás mérnök kezdemé­nyezése nyomán a járási mezőgazda­­sági társulás dolgozóit kihelyezett „agitáló“ csoportokba tömörítették és az egyes csoportokat megbízták azzal, hogy HnúSťa-Likier, Teplý Vrch, Fe­led (Jesenské), Tornaija (Šafárikovo) és a rimaszombati körzetben ellenfor­radalmi röplapokat terjesszenek. Eze­ket a röplapokat a JMT mellett mű­ködő népesszámú szerkesztő bizottság készítette (Huba, Haás, Bariík, Gel'ová és Soltés mérnökök, valamint Július Stevőík és Ján Hronec) és sokszoro­sította Pavel Fábry, Július Baník és Vladimír Gregorőok garázsában. Az említett szerkesztő bizottság ké­szítette és küldte el a szövetséges szocialista országok mezőgazdasági minisztériumaiba azt a levelet is, amely az öt testvéri szocialista ország segítségünkre siető hadseregét meg­szállóknak nevezi és azzal vádolja, hogy zavarják a mezőgazdasági mun­kák menetét. Ezt a levelet kikézbesí­tették a járás minden mezőgazdasági üzemébe és olyan eset is előfordult, hogy kényszerítették a helyt funkcio­náriusokat a levél tartalmának köz­ségi méretű ismertetésére. Baník mér­nök péläául úgy igyekezett érvényt szerezni akaratának, hogy hangoztat­ta: „A hatalom a JMT dolgozóinak kezében van.“ A JMT üzemi pártszervezetének 1968 augusztus 24-1 taggyűlésén az emlí­tett csoport tagjainak nyomására olyan határozat született, amely fel­adatul adta az SZLKP rendkívüli kongresszusa küldöttjeinek összehívá­sát és „kioktatását“ Haás mérnök, a járási pártbizottság elnöksége „prog­resszív“ irányzatot követő tagja által. Haás ezt a feladatot maradéktalanul teljesítette. Sőt ennél tovább menti Ugyanis a JMT igazgatósága nevében nyilatkozatot küldtek a CSKP KB, az SZLKP KB, a kormány és a Nemzet­­gyűlés elnökségének, melyben hang­súlyozták, hogy csalódtak a moszkvai tárgyalások eredményében és határo­zottan követelik a szövetséges csapa­tok távozását. Egy más alkalommal, vagyis 1968. augusztus 29-én pedig az üzemi pártszervezet vezetőségének mellőzésével nyilvános taggyűlést hív­tak össze, abból a célból, hogy ki­áltvánnyal forduljanak a járás összes párt alapszervezetéhez. A kiáltvány­ban — amit Károly, Baník, Huba, Sol­tés mérnökök és M. Kallőiak szer­kesztették — követelték a „demokra­tizálódási folyamat“ elmélyítését, va­lamint a párt és az állami szervek megtisztítását azoktól a személyektől, akik a „válságos“ időszakban „elvesz­tették a bizalmat“ és fékezői a „ja­nuári szellem“ kibontakozásának. Eb­ből a célból szervezési téren is intéz­kedéseket tettek, vagyis összeállítot­ták a járási pártbizottság új tagjai­nak, valamint a járás területén mű­ködő állami és gazdasági szervek új funkcionáriusainak a jegyzéket. Ter­mészetesen saját magukról sem feled­keztek megl A JMT jobboldali opportunistáinak egyik csoportja az illegális rádióadá­sokhoz készített szovjet- és szocializ­musellenes propaganda anyagokat. Ez az adás „Clementis“ fedőnevet viselt, s a tudatmérgezö relációkat Soltés és Gelová mérnök olvasta be a mikro­fonba. Az Uzovská Panicai közvetítő állomással pedig — J. Hronec kéré­sére — Huőko technikus tartotta a kapcsolatot. Ez a rágalomterjesztő csoport többek között azt a célt is követte, hogy a járási pártbizottságot teljesen elszigetelje a dolgozók széles tömegeitől. Az ismertetett események minden j kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Társulás vezetőségében dolgozó jobb- j oldali opportunisták jóvátehetetlen j ellenforradalmi tevékenységet fejtet-: teji ki. A JMT vezetőségében, valamint az i SZLKP és FSZM üzemi vezetőségében j történt személyi változások fordulat-! hoz vezettek. Az üzemi pártszervezet j és szakszervezet, valamint a JMT új j vezetősége, megtisztította ezt a fontos ! küldetéssel rendelkező, irányító szer- j vet azoktól az emberektől, akik poli- j tikai magatartásukkal károkat okoz- j tak társadalmunknak. Tizenkilenc személyt kizártak, illetve töröltek a i párttagok sorából, tizenötnek pedig távoznia kellett a JMT igazgatóságán | betöltött munkaköréből. Ezekután meggyőződésből állíthat­juk, hogy a konszolidációs folyamat a Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatóságán is helyes irányt vett. Erről tanúskodik az üze­mi pártszervezet évzáró taggyűlése is, amelyen kifejezésre jutott, hogy az igazgatóságon dolgozó kommunis­ták teljesíteni akarják a párthatáro­zatokban körvonalazott igényes fel- j adatokat. Jaroslav Dušek í lett élés a szocializmus és a kapita­lizmus közötti osztályharc formája. A békés egymás mellett élés egyete­mes elv, amit szovjet részről vonat­koztatnak az Amerikai Egyesült Álla­mokra is. Ugyanakkor azonban a Szovjetunió tudatosítja, hogy az ame­rikai uralkodó körök, amelyek már nyilvánvalóan számot vetettek egy esetleges atomháború következmé­nyeivel, még koránt sem léptek rá a különböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élése gyakorlati elismerésének platformjá­ra. A szovjet külpolitikai álláspont félreérthetetlen: semmi esetre sem hajlandó a szocialista külpolitika el­vét hozzáigazítani az imperialista po­litika szükségleteihez. A hidegháborúra jellemző és Wa­shingtonból érkező dermesztő fuval­latok ellenére az enyhültebb európai klímában, a békés egymás mellett élés politikája elismerésre méltó gyü­mölcsöket érlelt. Ez az enyhültebb légkör reálissá tette az összeurópai tanácskozás összehívását, az európai együttműködés és biztonság szilárd alapjának kimunkálását. A békés egymás mellett élés esz­méinek győzelmét felmérő szovjet helyzetmagyarázók különösen elége­dettek a szovjet—francia viszony ala­kulásával. Kiemelik, hogy a két or­szág új vonásokkal gazdagította a koegzisztencia gyakorlatát. Ami a Szovjetunió és az NSZK vi­szonyát illeti, ide kívánkoznak Gro­­miko szovjet külügyminiszternek az SZKP XXIII. kongresszusán mondott szavai: „Az NSZK-val való kapcsola­tok normalizálása és javítása mellett szállunk síkra annak alapján, hogy az NSZK fordulatot tesz a békés együtt­működés és a realizmus irányában.“ Nem kétséges, hogy a fordulatot, amelynek eredményei ugyan még megerősítésre várnak, nagymérték­ben elősegítette a megfontolt, rugal­mas és határozott szovjet politika. A kongresszus előestéjén tehát meg­állapíthatjuk, hogy a Szovjetunió po­litikája hatalmas erőket hozott moz­gásba a béke megőrzéséért, a hala­dásért vívott harcban és szilárdította a szocializmus nemzetközi állásait. A szovjet külpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents