Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-27 / 12. szám
1971. március 27. Ага 1,— Kčs XXII. évfolyam, 12. szám. Szakmelléklet no*,** Kisálla * ÉMji*У > ':l• ttenyés; rtés .1 Mm at-Ha lászat ЛИГ-' Tavaszi helyzetjelentés Ilyenkor tavasz elején a jő gazda még egyszer tüzetesen megvizsgálja az őszt vetéseket, a többéves takarmányokat, hogy megállapítsa, milyen a növények fejlettségi állapota, hogyan vészelték át a zord téli hónapokat. Elsősorban ez a gondolat vezérelt, amikor elhatároztam, hogy elbeszélgetek az alábbiakban szereplő három járási mezőgazdasági társulás, illetve termelési igazgatóság szakembereivel az őszi vetések áttelelésének hogyan s mikéntjéről, valamint a tavaszi munkákra való felkészülésről, illetve azok menetéről. AZ ŐSZIEKBEN NINCS KÁROSODÁS A meglehetősen szeszélyesnek mutatkozó télutói és tavaszi időjárás ellenére is kedvezően alakul a helyzet a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás mezőgazdasági Üzemeiben. A járás területén mintegy 17 ezer hektár búza, 1159 ha őszi repce és hozzávetőlegesen 1000 hektár őszi keverék vetését végezték el 1970 őszén. Az előzetes megfigyelések alapján elmondható, hogy a vetések jól fejlődnek és említésre méltó károsodás nem történt. Igaz, hogy a vetések állapotának biológiai kiértékelését csak a napokban végzik el, mégis bátran ellehet mondani, hogy az őszieknél nagyobb kieséssel nem kell számolnunk a járásban, mivel egyetlen mezőgazdasági üzemből sem jelentettek károsodást. — Valamivel rosszabb a helyzet a többéves takarmányoknál. A járás területén nagy pusztítást végeztek a mezei pockok, s így mintegy 500 hektár takarmányt — főleg vörösherét •— kénytelenek vagyunk kiszántani •— mondta Mikulec mérnök, a járási mezőgazdasági társulás főagronómusa. — A tavaszi munkákra is jól felkészültünk. Ezt bizonyítja az is, hogy a pár napig tartó kedvező februári időjárás alkalmával 4176 hektáron elvetettük a tavaszi árpát, ami majdnem 50 százaléka az eredetileg tervezett területnek. Jelenleg az árpa vetésének befejezését, valamint a tavaszi keverékek elszórását szorgalmazzuk. PUSZTÍTOTT A SZÉLVIHAR Az ősziek áttelelése a komáromi (Komárno) járás területén is kifogástalan, de az átvonuló szélvihar mintegy 2000 hektáron jelentősen megkárosította az őszi búzát. Ebből a területből mintegy 500 hektárt kénytelenek az érintett mezőgazdasági üzemek kiszántani. — összesen 19 200 ha őszi búzát vetettünk el ősszel, de a szélviharkár következtében csökkenteni kell a területet s ez lényegesen keresztülhúzza a számításainkat — mondta a járási mezőgazdasági társulás főagronómusa, Janečka mérnök. A kiszántásra kerülő őszi búza helyébe kukoricát vetünk. Ezen kívül 300 hektár többéves takarmány kiszántására is sor kerül, mert a mezei pockok nagy pusztító munkát végeztek ezen a területen. A komáromi járásban egyébként rövidesen befejezik a tavaszi árpa vetését, összesen 8700 ha területen termesztik majd ezt a növényt. A LEGFIATALABB JÁRÁS mezőgazdasági üzemeinek tavaszi gondjairól a Nagykürtösi (Velký Krtiš) Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság agronómusa, Hovančik mérnök tájékoztatott. A járásban 8323 ha őszi búzát vetettek. A túl száraz ősz rossz hatással volt a magokra, egyenlőtlenül, sok helyen „foghíjasán“ kelt ki a gabona. Az összterületből mintegy 1300 hektáron mutatkozik károsodás, s ebből hozzávetőlegesen 500 hektárt feltétlenül ki kell szántani. Mintegy 800 hektáron felülvetéssel oldják meg a helyzetet. Itt is pusztítottak a mezei pockok, s ennek következtében 230 hektár többéves takarmányt kiszántanak. Szlovákia legfiatalabb járásában is akad elég probléma a gépesítés és a pótalkatrészekkel történő ellátás szakaszán, de az illetékesek bíznak abban, hogy ennek ellenére sem lesz lényegesebb fennakadás az elvégzésre váró munkálatok idején. • • * A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az említett járások egyikéhez sem volt valami jószívű a természet. Az egyik helyen az őszi, a másikon a tavaszi időjárás húzta át a dolgozók számításait. Megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy a múlt évben ezekben a járásokban nem fordítottak kellő gondot a mezei pockok elleni védekezésre, ami lényegesen megbosszúlta magát. Mivel feltételezhető, hogy a többi járásokban is sor kerül kisebb-nagyobb területű őszi búzavetés kiszántására, végezetül tolmácsolni szeretném a Felvásárló és Ellátó Vállalat szlovákiai szakágazatai igazgatóságának tájékoztatását, mely szerint kukoricából bizonyos mennyiségű tartalék vetőmaggal rendelkeznek, s azt felkínálják az egyes mezőgazdasági üzemeknek, vagyis lehetővé teszik, hogy a kiszántott ősziek helyén kukoricát termeljenek a megkárosult mezőgazdasági üzemek. KÄDEK GÄBOR A pedagógusokat köszöntjük A gyermekek közül március végén sokan virágcsokrot szorongatva mennek a tudás háza felé. Ezen a napon a pedagógusokat., a kultúra, tudás és világosság fáklyavivőit köszöntik diákok, szülők egyaránt. Róluk emlékeznek meg a körzeti, járási szintű tanító napokon, ott kapják meg az elismerő oklevelet áldásos tevékenységükért, a legjobbak közül a legjobbaknak az állam vezető dolgozói adják át a különböző fokú kitűntetéseket. Az elismerés jogos, mert a feltörő nemzedék nevelése, oktatása főleg az ő vállukon nyugszik. Abban a „műhelyben“ dolgoznak, ahol a tndás alapjait rakják le, s az ő odaadó tevékenységükön múlik, hogy a tanuló ifjúság mennyit „markol“ a kimeríthetetlen forrásból. Az ő áldozatkészségüktől, hozzáállásuktól, pedagógiai érzéküktől függ, mennyire hatol bele a gyerek a tudás világába és hogyan rak téglát téglára, mígnem sokoldalúan képzett emberként léphet az életbe. A falusi tanítók munkáját talán még nagyobbra értékelhetjük, mert ők hosszú évekig rosszul felszerelt iskolákban, mostoha körülmények között végezték a hivatásukkal járó kötelességüket. Szocializmust építő társadalmunk jóvoltából napjainkban már majdnem mindenütt korszerűen berendezett iskolák vannak és megoldották a pedagógusok lakáskérdését is. Nemrégiben Illésházán, a kis eldugott csallóközi faluban adtak át rendeltetésének egy tizennégy termes iskolát, s a tornaterem, a nagy étkezde közelében áll a pedagógusok lakása is. Ott is, másutt is megszűnt az örökös utazgatás, s a tanítóknak több idejük jut a felkészülésre, a tanterveken kívüli foglalkozásra, a gyermekek kulturális és sportolási, valamint más irányú tevékenységének irányítására. A jó falusi tanító tudatában van annak, hogy neki nemcsak a tanulókkal, hanem a szülőkkel, az életbe kikerült ifjúsággal szemben is kötelezettségei vannak. A sokoldalú pedagógus nemcsak a gyermekek, hanem a nép nevelője is. Napjainkban egyre több azoknak a tanítóknak a száma, akik magukénak vallják a falut. Tudják, csak akkor állnak hivatásuk magaslatán, ha együtt élnek, lélegeznek a falu népével, és ők a lelkei a kulturális, sport és más tevékenységnek. Legtöbb helyen a pedagógusok tanítják a színdarabot, ők szervezik, tartják a népművelő előadásokat, irodalmi esteket, énekkarokat, zenekarokat vezetnek, végzik a könyvtárt teendőket. A sportéletben nemcsak vezető, hanem aktív résztvevők is. Űk irányítják a nyelvtanfolyamokat és szervezik a diákokat, fiatalokat a társadalmi munkára. Egyszóval, a tanítók legtöbbje lelke a falu társadalmi életének és egy percre sem felejti, hogy egy jó pedagógusnak ez kötelessége. Legtöbb esetben ők tartják össze a falu értelmiségét és buzdítják a sokoldalú tevékenységre. A magyar tanítók közül sokan több mint húsz éve állnak a katedrán és nagy érdemük van abban, hogy Dél- Szlovákia magyarlakta falvaiban ezrek érettségiztek és végezték el a különböző főiskolákat. De a szövetkezet talpraállításában is sokan vállaltak részt, és abban is, hogy legyen szakember-utánpótlás a mezőgazdasági üzemekben. Sokoldalú munkát végeztek és ezért legtöbbjükről csakis az elismerés hangján beszélhetünk. Sajnos, a község irányítói nem minden esetben adóznak elismeréssel a pedagógusok iskolánkívüli tevékenységéért. Elfelejtik, hogy a falusi népművelésnek, sporttevékenységnek főleg a fiatalok szempontjából, komoly jelentősége van a tanítók fáradozásának. £pp ezért a község vezetői ne fukarkodjanak az elismerő szóval, amely tovább lelkesíti őket a munkára. Ne felejtsük el, hogy az odaadó „nemzet napszámosai“ szabad idejük nagy részét társadalmi tevékenységgel töltik el, s nagyon sokat tettek, hogy népünk műveltsége felfelé ível. A Tanítók Napján őszinte szívvel köszöntjük pedagógusainkat. TÖTH DEZSŐ Czép hagyományaink közé tartozik, hogy minden év áprilisában megtartjuk az erdők hónapját. A rómaiak ekkor ünnepelték Cerest, a földművelés és a gabona istenasszonyát és kérték áldását a jövő termés sikerére. A búzaszentelés szokása ezt a régi hagyományt őrzi. A régi magyar kalendáriumok áprilist Szent György havának mondták. Pásztoroknál Szentgyörgy napja a „jeles“ napok közé számított, mert ekkor kezdődött a tavaszi kíhajtás és a vele kapcsolatos bojtárszegődés. Április minden esztendőben az erdők hónapja. Az erdőknek szenteljük ezt a hónapot idén is, hogy a társadalom minél nagyobb segítséget nyújtson az új csemetekertek alapításában és azoknak a kopár területeknek a beültetésében, amelyek az elmúlt évek fakitermelési munkálatainak fogyatékos megszervezése miatt keletkeztek. Г . . . Vjj:r" : г erdeinkben több faanyag nőjön, mint amennyit a fakitermelés keretterve előirányoz. Tehát több fásított terület szükséges, valamint az, hogy erdőgazdaságunk főleg gyorsannövő és jó minőséget adó fafajok telepítésével foglalkozzon. De az erdők fái nemcsak nyersanyagot szolgáltatnak. Koronájuk, levélzetük nagy mennyiségű oxigént lehel ki, sok vizet párologtat el, megtöri a szél erejét, s ezáltal a környezetet egészségesebbé, az éghajlatot kiegyensúlyozottabbá teszt. Az erdők talaja sok csapadékot tárol, így fékezi a víz gyors lefolyását, megakadályozza a lemosódást, tehát a végső fokon a mezőgazdasági művelésben tartott területeknek is védelmet nyújt. A fatermelési kérdések mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a civilizálódás következtében a legnagyobb „cikk“ az érintetlen természet lesz, melynek jelentősége Április, az erdők hónapja Szlovákiában összesen 1850 463 hektár erdő van. Az európai országok közül Szlovákiának van talán a legtöbb erdeje, mert egész földterületének 38 százaléka erdő. Ez a terület nemcsak kellemes üdülési lehetőségeket biztosit, hanem népgazdaságunknak is fontos része. A termőföld után legnagyobb természeti kincsünk az erdő, ami azt jelenti, hogy népgazdaságunknak is második számú nyersanyagforrása. Annak ellenére, hogy egyre szélesebb területet hódít meg a műanyag, a fa jelentősége nem csökkent. A tudomány és technika újabb és újabb tulajdonságait fedezi fel. Bár a növekvő erdőállomány és a tervszerű erdőgazdálkodás eredményeként évről évre emelkedik a fakitermelés, a belső szükséglet fedezéséhez még sem elegendő. Ezt a hiányt sokan tévesen a túlzott fakivite! és a hivatalokodással kapcsolatos papírfogyasztás rovására írják, noha az export az évi fakitermelés négy százalékát, a papírgyártás pedig csak a húsz százalékát veszi igénybe. A faszükséglet állandó növekedése — az erdőgazdálkodás, a fakitermelés megjavításáról ezúttal nem szólva — szükségessé teszi a fával való ésszerű, takarékos gazdálkodást, melynek már a fűrészipari üzemeknél kell kezdődnie. A fával való takarékosság legjárhatóbb útja a fahelyettesítő anyagok felhasználási lehetőségeinek felkutatása, azok széleskörű alkalmazása. E tekintetben az utóbbi években már történt haladás csaknem minden irányban. A szénbányászat például növelte a fémtámaszok használatát, a legnagyobb haladást azonban a vasúti talpfa és a vezeték oszlopok vasbetonnal történő helyettesítésével érték el. Hogy faigényünk a jelenleginél nagyobb százalékban legyen biztosítható, elsősorban azt kellene elérni, hogy — mint az egészség és pihenés forrása — sokkal gyorsabban növekszik majd a faanyagszükségletnél. Másszóval: az erdő élvezete hovatovább sokkal jelentősebb és fontosabb' lesz az ember számára, mint az erdőgazdaságból származó anyagi javak. Nem mulasztható el hangsúlyozni, hogy erdeink igazi értékét ma még csak sejtjük. Egyet azonban bizonyosra vehetünk: a jövőben a csend, a vadon, az érintetlen természet lesz az ember számára a legnagyobb fényűzés, s egyben a legelemibb életszükséglet is. Az erdészek fájdalommal konstatálják, hogy az emberek sem kímélik kellőképpen erdeinket. Vandál módon táboroznak, rendszertelenül éptikeznek, sőt a védett területeken is kárt tesznek. Figyelmen kívül hagyják a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felhívását, mely szerint: erdő szélétől — még szélcsendben is — csak kifelé mért 100 méteres távolságon túl szabad tüzet gyújtani és a tüzet állandó felügyelet alatt kell tartani. Szeles időben erdő közelében a tűzgyújtás tilos. A kirándulók erdőben tüzet csak a kijelölt helyen és .csak megfelelő óvintézkedések mellett gyújtsanak, égő gyufát, cigarettavéget ne dobjanak el, mert a száraz avar könnyen gyullad, s az erdőtüzek szinte pótolhatatlan károkat okozhatnak. Az erdővédelemnek nálunk már tradíciói vannak, amennyiben az áprilist huszonöt évvel ezelőtt az erdők hónapjává nyilvánították. Azóta minden év áprilisában sok szó esett az erdőkről, a fakiültetésről. Pedig hát az erdőkről nemcsak ekkor, kellene beszélni, nem feledve azt sem, hogy a propaganda egymagában nem elegendő. Ezért ebben az évben áprilist, az erdők hónapját a népszerűsítés jegyében rendezzük meg és fokozottabb figyelemben részesítsük államháztartásunk egyik legfontosabb éltető elemét. Becsüljük és szeressük az erdőt! Matisz Gyula
