Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-20 / 11. szám
ISTÍ* március го. SZABAD FÖLDMŰVES . 5 Hogyan emelték tíz év alatt a fejési átlagot a hegyétei (Kutníky) szövetkezetben ? KETEZER LITERREL Bizonyára kevesen tudják, hogy Szlovákia legjobb tejtermelő járása a dunaszerdahelyi [Dunajská Streda), amelyben a fejési átlag 1970-ben elérte — a járás szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban — a háromezer háromszáztizenkilenc litert. Ilyen kimagasló eredménnyel más járások alig dicsekedhetnek. Am a járásbeliek még ezt sem tartják a tejhozam felső határának. Аг Idei tervük negyvenöt millió litert irányozott elő járási méretben, amit négymillió literrel még megtoldottak Nem vitás, hogy adott szavukat meg is tartják. A járás mezőgazdasági termelőegységeinek vezető dolgozói, zootechnikusai, fejőkollektívái, fakormányosai — s nemkülönben a növénytermesztők — mindent megtesznek, hogy az országos jó hírnéven ezúttal se essék csorba. Szándékosan nem a legjobb tej** termelő szövetkezetbe látogattunk el. Közepesnél viszont jobbak a hegyéti szövetkezet eredményei. Szerencsénk volt. Dr. Orbán Ottó állatorvos — aki hosszabb Idejű távolléte után nemrég tért vissza Mongóliából — elvégezte fontos munkáját, majd távozott. Ily módon a szövetkezet zootechnikusa is felszabadult kötöttségei alól, s szívesen elbeszélgetett. Tehénutánpótlás — minőségi fokon Egy évtizede már elmúlt, hogy Sidó Pált bízta meg a szövetkezet tagsága az állattenyésztés Irányításával. A többség az ö személyében látta a rátermettséget, a szakavatottságot ahhoz, hogy képes lesz e rendkívül felelős tisztség betöltésére. A javakorabeli férfi nagy buzgalommal látott munkához. Természetesen tervei,, elképzelései megvalósítását nemcsak önmaga erejére, tudására alapozta. Tudta, csakis az állatgondozókra építhet, azoktól várhat segítséget. Mi volt az első dolga? Mindenekelőtt hasznosságuk szerint számba vette a teheneket. De nemcsak a fejési átlagot, hanem az egyedek jó tulajdonságait is figyeltette. Amikor teljes áttekintést szerzett a tehénállományról, és úgynevezett minőségi mércét állított fel, a fejési átlag még csak 1850 liter volt. Továbbtenyésztésre csupán a 2500 liter tejhozamú tehenek üszőborjait hagyta meg. A fejési átlag és egyéb jő élettani tulajdonságok figyelembevételével a tejhozam ezeknél a teheneknél 3500 literre emelkedett. Az utánpótlás minőségi követelményeinek mércéjét egyre magasabbra tolta. Jelenleg a 3500, sőt a 4000 és 5000 literen felüli évi tejhozamú tehenek leányutódai tenyészetbe állításit szorgalmazza. Ám olyan tehenük is van, amely a harmadik laktációban 6200 liter tejet adott. Csak ilyen következetes szelektálást és utánpótlási módszerrel juthattak évről évre előbbre. Amíg erre a minőségi fokra eljutottak, a zootechnikus szavai szerint bizony sok nehézséget kellett leküzdeniük. Mini többnyire mindenütt, itt sem mentesek az emberek a különféle előítéletektől. Amit megszoktak, nem egykönnyűen válnak meg tőle: inkább a kitaposott ösvényt róják, mint a széles, de kitaposatlan utat. „Borjúnevelés” és borjúnevelés A borjúnevelés régi módszerének alkalmazásáról csak annyit: akarvanemakarva a saját kárukon tanultak. Például 1963-ban — amikor még az újszülött borjak egészen az elválasztásig az anyjuk mellett voltak — az elhullás 12 százalékos volt. Ez jórészt abból adódott, hogy a tehéngondozók — mivel a tej mennyisége után fizették őket — csak akkor engedték az anyjukhoz szopni a borja kát, amikor már a tejet kifejték. Az így becsapott borjak azután lökdöshették buksi fejükkel az üres tőgyet, húzogathatták a csecsbimbókat, éhe sen maradtak. Nem csoda, hogy a borjak ily módon leromlottak, majdpedig mi más következhetett, mint az elhullás... Persze, ez az állapot nem tarthatott sokáig, hiszen a tönk szélére jutottak volna. Külön elletőhelyiségeket létesítettek. A vemhesség hetedik hónapjának elteltével Ide kerülnek a „várandós“ tehenek, ahol az elapasztás Is történik, valamint a következő laktációra való felkészítés. Amíg elletőhelyiségekkel nem rendelkeztek, bizony nem egy esetben előfordult, hogy a kevésbé lelkiismeretes tehenész annak adta a takarmányt, amelyik több tejel adott. Így azután a szárazra állított tehén bőghetett, követelhette a jogos takarmány-járandóságát, a legtöbb esetben csak annyit kapott, hogy az létfenntartásához éppencsak elegendő legyen. Ennek az áldatlan helyzetnek is egyszer s mindenkorra vége szakadt. Azóta megkülönböztetett gondot fordítanak a kitögyeltetésre. Az ellés utáni tizedik napon kerül vissza a tehén előbbi gondozójához. Az újszülött borjú viszont a „boci-bölcsődébe“ jut, ahol két hónapig 8 liter teljes értékű tejet kap, ezután a teljes tejadag a felére csökken, és a másik felét 2,8 százalékos tejzslrtartalmú tejpor alkotja, amit feloldanak. A tejport a Nagymegyeri Tejipari Vállalattól (Calovoj kapják. A 2X2 négyzetméternyi területű ketrecben nevelkedő boci mozgástere kielégítő, ugyanakkor hígiénikusabb, mintha több borjú tartózkodna együtt. Amikor elérik a háromhónapos kort, 140—160 kg súlyúak. Ekkor következik az elválasztás. Utána húszas csoportokban tartják őket féléves korig. Ezen túlmenően már az őszi—téli idényben a kötött tartásmód érvényesül. Tavasszal és nyáron tágas kifutóban ugrándozhatnak kedvük szerint. Tizennégy—tizenhat hónapos korban kezdődik a fedeztetés. Az előhasi üszók a fedeztetés utáni negyedik hónapban kapnak helyet az elletőben. Ha az első laktációban a fejési átlag megfelel a kívánalmaknak, akkor az előhasi üszőt a tehénállományba sorolják, ha pedig a tejhozam várakozáson aluli, úgy túladnak rajta. Tőgygyulladás, meddőség Ne higgyük ám, hogy Hegyétén az utóbbi évtizedben úgymond „minden fenékig tejfel“ volt. A zootechnikus bátran és őszintén feltárta a régebbi és a mai keletű hibákat, fogyatékosságokat. Úgyszintén a megoldások „kulcsát“ sem zárta hét lakatra. Helyesen tette, hiszen szövetkezetük saját káron tanult. Csupán az a cél vezérelte, hogy másutt is okuljanak belőle. ... Evekkel ezelőtt a tehenek egy részénél elharapódzott a tőgygyulladás. Kutatták, keresték az okát, — s megtalálták. A rendszeresített tőgyellenőrzések folytán kiderült: jórészt a fejők a ludasak, mivel a tejet nem fejték ki rendesen a tőgyekből. Megállapították, hogy az esetek többségében a kifejetlen tej okozta a gyulladást. Azt a fejőt, aki ezekután Is felületesen végezte munkáját, két Ízben nyilvánosan megrótták, s harmadszor más munkaszakaszra helyezték át, avagy „útilaput“ kötöttek a talpára... Mostani hiba: a négyszeri, ötszöri fedeztetés után is meddő marad a tehénállomány egy része. Több mini valószínű, ez a mesterséges megtermékenyítés fogyatékosságaiból ered. Miből lehet erre következtetni? Abból a tényből, hogy nem elszigetelt Jelenség, hanem járási méretű a tehenek meddővéválása. Mindenképpen hasznos és tanácsos lenne, ha a járási állatorvosi szolgálat alapos felkészültséggel hozzálátna a tehenek meddősége valódi okának megalapításához. „Szájáról fejik a tehenet!” Ez az átvitt értelmű paraszti szólás-mondás aranyigazság. Ezértis igazodnak hozzá a hegyéteiek. Mert a színvonalas szarvasmarha-tenyésztésnek éppen a kifogástalan takarmányalap az alfa-omegája. Mostpedig egy mondatban érdemes ismertetni a tehenek téli étlapját. Íme a napi porció: 8 kg lucernaszéna (fele darált!), 15 kg takarmányrépa, 10 kg minőségi kukorica-szilázs. 10 kg cukorrépaszelet, 3 kg erőtakarmány és némi takarmányszalma. Ügye, elég bőséges? Es most a kedves olvasó arra kiváncsi, mennyi hát a fejési átlag?! Egy évtized múltával hol tartanak jelenleg? Nem titok, hogy kétezer literrel több, vagyis a múlt évben 3758 litert könyvelhettek el tehenenként. Ezt az aránylag jó fejési átlagot az idén 55 literrel akarják emelni, ami 277 tehén esetében együttvéve 15 ezer liter tejtőbblet. Ennyivel járulnak hozzá az új ötéves terv első esztendeje fokozott tejtermelési feladatának teljesítéséhez, amely Szlovákia mezőgazdasági üzemel számára HATVAN MILLIÓ LITER tejtöbbletei irányoz elő. A hegyéteiek tíz év alatt sokat tanultak. Megtanulták többek közöti azt is, hogy a jó minőségű és elegendő takarmányt ésszerűen és gazdaságosan kell felhasználni. Tenyésztési kedvük szinte kiapadhatatlan forrásként buzog, amit az is példáz, hogy a múlt esztendőben jó áron értékesítettek félszáz tenyészüszőt. Ezek mind 3000 literes fejési átlagon felüli elődöktől származnak. A dunaszerdahelyi járásnak egy, közepesnél valamicskével jobb tejtermelő szövetkezetét mutattuk be. Mint a sorokból Is kitűnik: eredmények szépftgetése. hibák elkendőzése nélküli N. KOVÁCS ISTVÁN Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója IX a. A szakosítás technikai es technológiai kérdései A borjúnevelézben a szakosítás szempontjainak megfelelően megkülönböztetjük a bikaborjúk továbbhtzlalásra történő és az üszőborjak továbbtenyésztésre való nevelését. A hizlalásra nevelt bikaborjúk esetében a nagykapacitású borjúneveldéket a nagy hizlaldák mellett célszerű kiépíteni. A borjúkat a borjúneveldék 7—14 napos korban megegyezés szerinti áron vásárolják fel és a feltételezett 0,8 kg-os napi súlygyarapodás mellett 5 hónapos korukig tartják. A borjúneveldék kapacitását a hizlaldák kapacitásának megfelelően kell megválasztani, tehát az 1000— 5000-es nagyhtzlaldáknak megfelelően 400—1850-es borjúneveldéket kell létesíteni. A továbbtenyésztésre szánt üszőborjúk 6 hónapos korukig vannak a neveldékben. A tehénállomány tervszerű felújítása megköveteli, hogy minden 100 tehénre legalább 20 üszóborjút tartsunk a neveidében. Tekintve hogy a munkaszervezés és a gazdaságosság követelményeinek az 500 férőhelyes bor- Júnevelde felel meg, a borfúneveldéket úgy kell megszervezni, hogy minden 2500 tehénre jusson egy borjúnevelde. Ha a 2500 tehén több vállalat tulajdonát képezi [efsz-ek, ág-ok), a borjúhlzlatdát úgy kell létesíteni, mint közös intézményt. Ha egy vállalatnál ettől nagyobb a tehenek száma, akkor a szükségletnek megfelelő kapacitású borjúneveidét kell létesíteni a vállalaton belül (8000 darab tehénre pl. 1800 férőhelyes borjúneveidét). A borjúneveldékben gazdaságos takarmányozás mellett (olcsó tejkeverékekkel) a gépesítés lehetőségeinek maximális kihasználásával magas munkatermelékenységet kell elérni. A háromhónapos korig történő tejes takarmányozásban az alkalmas, olcsó tejporok kerülnek előtérbe, melyeket nemcsak nedves, de száraz, granulált formában is adagolhatunk. (Ez a tejszárítők építésével van szoros összefüggésben. ) A szoptatásos etetéshez elegendő automatikus műenyáről (mamettről) kell gondoskodni, melyeket a borjúk tejes hizlalásánál alkalmazott eljárás szerint a borjúnevelésben is ki lehet használni. Az automata-berendezéseken kívül félautomatákat is fogunk alkalmazni, melyekbe csővezetéken át jut el a tejes keverék, az etetés pedig szoptatással történik. A borjak etetése mindkét esetben a ketrecekben történik, miközben egy automata, illetve egy félautomata egyszerre két ketrec etetését látja el. Az itatásos takarmányozásnál (szoptetásnál) mozgó automatákkal, valamint külön etetőhelyiségekkel is számolhatunk. A ketrecekben a borjúk (10—20 darab) szabadon helyezkednek el. Az abraktakarmányok szállítása az etetővályúkba teljesen meohanizált. A 3—6 hónapos borjúk Istállózásánál és etetésénél ugyanúgy kell eljárni, mint e szabadon tartott hízőmarhéknál. A takarmányozási folyosót hosszanti irányban kell megoldani, hogy gépesíthető legyen az abrak- és a szálastakarmányok szállítása közvetlenül a vályúkba. A sertéshizlaláshoz és a baromfitartáshoz hasonlóan a szarvasmarha hizlalása is szervezhető társult intézmény formájában. Nem célszerű tehát vállalatot szakosítani szarvasmarha-hizlalásra. Hozzanak létre a tehenek tenyésztésével foglalkozó vállalatok közös nagyhizlaldát, ahol állandóan biztosítva lesz a hízóba fogott alapanyag, a hizlalás gazdaságosságában pedig egyenlő mértékben érdekeltté vélik minden résztvevő mezőgazdasági vállalat. Lecsökken a takarmányelosztás (cukorgyári melléktermékek) szétszórtsága, csökkennek tehát a szállítási költségek, javulnak az olcsó takarmányfélék kihasználási lehetőséget (kukoricacsutka, baromfitrágya stb.). Az egyes farmok kapacitását a feltételeknek megfelelően 1000 —5000 darabra kell tervezni. melyhez — mint említettük — 400—1850 férőhelyes borjúneveidével is számolni kell. A szarvasmarha hizlalása alacsony koncentráció mellett az elavult technológia és a nagyarányú élőmunka-ráfordítás következtében meglehetősen költséges. A minimális gazdaságosság elérése érdekében állami hozzájárulást igényel, a marhahús fogyasztása ennek ellenére nem növekedik a kívánt mértékben. Igyekeznek világszerte termelékenyebbé tenni ezt az ágazatot mind extenzív, mind intenzív módon. Intenzív gyorshizlalás mellett a munka termelékenysége 10—15-szeresére növelhető. Az eddigi normának megfelelő 32 darab helyett egy gondozóra 500 állatot is bízhatnak, miközben a dolgozó fizikai igénybebevéteie lecsökken és növekedik a munka kultúrája. Külföldi és hazai tapasztalatok alapján alkalmazhatunk szabad, vagy kötött istállózást. Szabad tstállózásnál rendszerint box-rendszerű, önetetéses, kétsoros istállókat alkalmaznak. Egy darabra csak 2 m* területtel számolnak. Az egyes boxokban átlagban 10—15, esetleg több állatot tartanak, rostélyos padozaton. Az ürülék közvetlenül a padozat alatti térségbe távozik, ami lehetővé teszi a hizóállatok tisztántartását és a beépített térség maximális kihasználását. Például egy 500 férőhelyes kétsoros hizlaldát képezhet egy 18 X 70 méteres alapterületű csarnok. a közepén elhaladó takarmányozási folyosó a csarnokot két részre osztja. Mindkét rész további boxokra tagozódik, a boxok bejárata a csarnok oldalfalában kap elhelyezést, az egész csarnokot pedig terelő-folyosó veszi körül, ami megkönnyíti az állatokkal való manipulálást (méréseket, rakodásokat). A felgyülemlett ürüléket nyáron gyakrabban (kéthetente), télen ritkábban távoiítják el (4 havonta is), a takarmányozási rendszer igényeinek megfelelően. A kanálisokban felgyülemlett ürülék nincs kihatással az istálló mikroklímájára, mert felső elhelyezésű ventillátorok nyomják a friss levegőt az egyébként zárt térségü csarnokba, a rossz levegő tehát a padozati rostélyon át kénytelen távozni a kanálisokba, ahonnan elszívódik. A szabad tartásnál tetszés szerinti önetetést (ad libidum) alkalmazunk. ami száraz takarmány alkalmazása esetében teljesen automatizálható. A száraz keverékbe, ami lehet 18—20 mm átmérőjű granulátum is, szárított répaszelet, daráit kukoricacsutka, szárított cukorrépa, lucernaliszt, baromfi-mélyalom, melasz, karbamid, abraktakarmány, vitaminpótló anyagok és ásványi sók keverhetők. Száraz takarmányozás esetében kb. 10 kg takarmánnyal számolunk darabonklnt naponta, s a keverék összeállítása szerint napi 1—1,3 kg súlygyarapodást érhetünk el. Kötött istállózésnél az 500—700 darab befogadóképességű négysoros és hatsoros csarnokokban rövid állással és rostélyos trégyafolyosókkat számolunk. Az állás hosszúsága az állat kora, vagyis hosszúsága szerint lehet szabályozható is, de megoldható a kérdés az állatok fokozatos áthelyezésével is rövldebb állásokról hosszabb állásokra. A trágyefolyosót Itt is alsó elhelyezésű kanálisrendszer képezi, ezt azonban legalább egyszer havonta ki kell üríteni, ami megfelelő gyüjtőmedencék létesítését teszt szükségessé. Itt kizárólag adagolt etetéssel számolunk (2 X naponta). Etethető akár száraz, granulált takarmány, akár nedvdús terimés takarmány. A nedvdús takarmány lehet szénhidrátos abraktakarmármyal, vitaminokkal és ásványt anyagokkal kiegészített fehérjés félszéna, vagy lehet karbamiddal, esetleg fehérjés abraktakarmánynyal kiegészített kukoricaszilázs. Mindkét alaptakarmányt tornyokban célszerű tárolni. A félszénát 6 m átmérőjű 16 vagonos Morávia-tornyokban, a szilázst pedig 9 m átmérőjű 60 vagonos tornyokban. Ha az állatokkal naponta 12 kg félszénát, illetve 25 kg szilázst etetünk egész éven át, akkor 1000 db. hízómarhára 20 félszénatornyot vagy 16 silótornyot kell számítani. A takarmányt szalagos szállító viszi az istállóba, a benti szállítás szintén történhet szalagos szállítóval vagy csigás szállítóval. Athajtásos istállóban önkiürítő pótkocsi is alkalmazható. Az abraktakarmányokat és az egyéb száraz takarmányokat fémtartályokban szükséges tárolni. Amennyiben nálunk is gyártani fogják az abraktároló fémtartályokat, célszerű lesz azokat főleg kukorica tárolására használni. A szemes takarmányokat zúzón és keverőn keresztül juttatjuk a terimés takarmányokba. Az itatás minden tartási módnál automatikus itatókból történik. A szabad istállózásnál az egyes boxokban csak egy, esetleg két itató van elhelyezve. A 6 hónapon felüli növendéküszők istállózása történhet: 1. Box-rendszerű szabad istállózásban matracokon és rostélyokon — adagolt etetéssel. 2. Mély almon való szabad Istállózásban — adagolt etetéssel. (Ahol elegendő alomanyag áll rendelkezésre.) 3. Almozott, vagy alom nélküli, teljesen gépesített kötött Istállórendszerben. Az elóhasi üszők a vemhessség 7. hónapjától mindannyian kötött istállóba kerülnek. A növendéküszők istállózásánál a legeltetésre is gondolni kell. Következik: A tehenészet technikai és technológiai kérdései.
