Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-20 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. 1971. március 20, A söripar fejlődése Szlovákiában Mint ismeretes, az utóbbi években az egész világon rohamos fejlődésnek Indult a söripar, s ezzel párhuzamosan a komló- és árpatermesztés is. Hazánk söriparának fejlődését vizsgálva nem nehéz megállapítani, hogy Szlovákia sörgyártása a huszas évek elején — a burzsoá köztársaság idején —• a legalacsonyabb fejlettség! fokon volt. Ebben 100 ezer hektoliter sört állítottak elő évente. A további fejlődés üteme is vontatott, lassú volt. Az évi sörgyártás még 1946-ban sem érte el az egy millió hektolitert. A söripar csak 1948 után lépett a rohamos, tervszerű fejlődés mezsgyéjére. A kidolgozott tervek és tanulmányok alapján kezdetét vette a régi, elavult sörgyári épületek újjáépítése, korszerűsítése, s végül az új sörgyárak építése. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy söriparunk nagyot lépett előre a fejlődésben. Csak összehasonlítás szempontjából említem meg, hogy ötven évvel ezelőtt Szlovákia évi össztermelése 100 ezer hektoliter sör volt, ma viszont ezt a mennyiséget nem egész tíz nap leforgása alatt állítják elő sörgyárainkban. Ebben az évben előreláthatólag — Szlovákia sörgyártásának történetében először — több mint öt millió hektoliter sört állítanak elő. Hasonló fejlődés mutatható ki a maláta termelésében is. 1946-ban 20 ezer tonna, 1970- ben viszont már 155 ezer tonna malátát állították elő Szlovákiában. Az új termelő kapacitások kiépítése lehetővé tette a maláta kivitelének fokozását is. Amíg Szlovákia 1960-ban összesen 7273 tonna malátát exportált — ez az ország malátakivitelének 4,97 százaléka volt — addig 1970-ben több mint 84 ezer tonnát exportáltunk, vagyis az összkivítel 42 százalékát. A legtöbb malátát a Szovjetunió, Jugoszlávia, Kuba, Japán, az NSZK stb. vásárolja tőlünk. Az általunk előállított maláta jő minőségét igazolja az a tény is, hogy tonnájáért 15—17 dollárral többet adnak a világpiacon, mint a más országokban előállított malátáért. !gy aztán nemcsoda, hogy — Ausztrália kivételével — minden világrészbe eljut a Csehszlovákiában előállított maláta. Az elmondottak ellenére sajnálattal kell megállapítani, hogy a hazai kereslet rohamos növekedése következtében nem lehet teljes mértékben eleget tenni a világpiacon tapasztalható érdeklődésnek. Az új ötéves terv Időszakában természetesen a termelés további fokozása lesz a fő cél. A múlt évhez viszonyítva 1975- ig 16 százalékkal növelik a maláta termelését és 20 százalékkal a kivitelt. A sörgyártásban ugyanezen időszakban 21 %-os növekedés várható, az évi sörexportálás pedig 25 °/o-ka! lesz több. Ezek természetesen csak irányszámok, de minden feltétel megvan ahhoz, hogy valósággá váljanak. Ahhoz, hogy söriparunk akadálytalanul dolgozhasson, megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyagra van szüksége. Ebben az évben hozzávetőlegesen 204 ezer tonna, 1975-ben 234 ezer tonna és 1980-ban előreláthatólag 276 ezer tonna sörárpára lesz szüksége söriparunknak ahhoz, hogy fedezni tudja a szükségletet. Itt szükséges megjegyezni, hogy fontos és igényes feladat vár a sörárpa termesztőire, mert ' az utolsó néhány évben sajnos nem önellátó Szlovákia ebből a terményből, sőt, a rendelkezésre állő mennyiség sem felel ■ meg minden esetben a minőségi normák követelményeinek. Ahhoz viszont, hogy jó minőségű sört tudjanak termelni sörgyáraink, jó minőségű, elegendő sörárpára van szükségük. -bor-Már február közepén a szép, napos, aránylag száraz és szélcsendes időt jól kihasználták a gyulamajoriak (Üulnv dvor] löldjeik tápanyagszükségletének pótlására. Az Agrolet két repülőgéppel mütrágyázta nagykiterjedésű tábláikat. (Fotó: Obenau) Vegyszerekkel a termelés gazdaságosságáért A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás a mezőgazdasági termelés szempontjából hazánk legprodukttvabb járásai közé tartozik. Ez természetesen nem a véletlen műve. A mezőgazdasági üzemek termelési eredményei elsősorban a szakmai hozzáértésre, a becsületesen végzett munkára utalnak. A mindennapi munkából, a termelés gazdaságosabbá tételére irányuló törekvésből kiveszik részüket a vegyszeres növényvédelemmel és növényápolással foglalkozó dolgozók is. S hogy munkájukat odaadőan végzik, arról tanúskodik az a tény is, hogy mióta a járás területén fokozott mértékben adnak helyet a vegyszerek érvényesülésének, azóta lényeges Javulás tapasztalható a termelés eredménymutatóiban. A múlt évben a járás területén a gabonaféléknél 22 750 hektáron végezték el a vegyszeres gyomirtást — Dikotex, Aniten-S — több mint 1000 hektáron védekeztek a kártevők ellen és alkalmazták a CCC készítményt. A kukorica vetésterületének mintegy 90 százalékán alkalmazták a gyomirtószereket (Zeazin, Selektin, Ramrod, Lasso) és több mint 2,5 ezer hektáron a talaj fertőtlenítését Is elvégezték. A hüvelyeseknél első ízben próbálták ki az angliai ELACO International cég TREFLAN elnevezésű gyomirtószerét, s annak hatásával elégedettek a szakemberek. A hüvelyeseknél a DINOSEB és ARETIT vegyszerek is jól beváltak. A cukorrépánál a PIRAMIN, BUREX és BÉTÁNÁL g у о mirt ókat' alkalmazták, míg a szívó- és- rágó kártevők ellen az INTRATION-nal védekeztek. Természetesen nem feledkeztek meg az egyéb növényekről sem. A többéves takarmányoknál az ARETIT és a RAFEX vegyszerekkel végezték a gyomirtást. A kertészetben is sikeres munkát végeztek, amiben nagy segítséget nyújtott számukra a TREFLAN gyomirtószer. A szívó- és rágórovarok, valamint a gombabetegségek ellen a PHOSDRIN, METATION stb. szereket használták. A szőlő legveszélyesebb ellensége — a peronoszpóra — ellen először alkalmazták az ausztriai ORTHO-PHALTAN gombaölő szert, melynek hatásával elégedettek a termelők. A gyümölcsfák védelme során több új vegyszert is felhasználtak, melyek közül a KARATHANE, DITHANE M-35, ORTHOCID, WOFATOX, THIOVIT és a METATION vált be legjobban. A múlt év őszén olyan nagy mértékben elszaporodtak a mezei pockok, hogy nagyszabású „hadjáratot“ kellett Indítani ellenük, összesen több mint 6000 hektáron permeteztek az ENDRIN elnevezésű erős méreggel, melynek hatása kielégítő volt. A felsoroltakból Is látható, • járás területén valóban igyekeznek kihasználni az adott lehetőségeket, hogy ezáltal is elősegítsék a mezőgazdasági termelés gazdaságosabbá tételét. Pongrácz Gábor Többre is futotta volna az erőből Tíz év nem nagy Idő, de ha megfigyeljük, mi mindent lehet ennyi idő alatt tenni, máris más* képp fest a dolog. így van ez a Sahyi Meliorációs Szövetkezet tevékenységével is. Az említett idő alatt mintegy 50 millió korona értékű hasznos munkát végzett mezőgazdaságunk számára és jó szolgálatot tett a környező mezőgazdasági üzemeknek. A megalakítás utáni években csupán hagyományos módon végezte feladatát, majd egyre több gépet vásárolt, hogy többet vállalhasson magára. A mezőgazdasági üzemek tagdíj fejében összeadott félmillió koronára tehető alaptőkéje az évek során megsokszorozódott, ami azt bizonyltja, hogy Jó kezekbe adták e meliorációs szövetkezet vezetését. A mezőgazdaság és a társadalom számára valóban hasznos munkát végzett ez a munkaközösség. Az 1969-es évtől kezdve azonban az arra hivatott járási szervek kevesebb — hivatásukkal összefüggő — munkát bíztak rájuk. Sárii Béla elnök megjegyezte, hogy 1970-ben a Levicei Állami Meliorációs Igazgatóság a meliorációs szövetkezet által tervezett feladatoknak csupán 5 százalékával bízta meg őket. Tán azért, mert a vízelvezető árkok és patakok már rendben vannak? Dehogy. Hiszen az összejövetelen megjelent mezőgazdasági üzemek képviselői közül többen sürgették a termőtalajt károsító patakok szabályozását. S ez nem első esetben történt. Ezek közé a patakok közé tartozik a Semer és a Búr patak. Például a Semer patak károsításáról már nagyon sok szó esett a múltban is. Ennek a pataknak a szabályozásával kapcsolatosan eddig három tervdokumentációt készítettek. A jelek szerint fölöslegesen, mert a sok pénzért készített tervdokumentációk közben érvényüket vesztették anélkül, hogy történt volna valami. Ha nem tévedek, a Semer patak szabályozása 5 millió korona költséggel kivitelezhető lenne. Pár évvel ezelőtt már foglalkoztam ezzel a kérdéssel, š megállapítottam, hogy egy meghatározott időn belül az Állami Biztosító majdnem ennyi összeget fizetett ki a patak mentén gazdálkodó szövetkezeteknek károsítás címén. Nem beszélve arról, hogy áradás esetén milyen kárt tesz a patak a termőtalajban, erózió formájában. Tény, hogy a járásnak ezen a táján — Šahy körzetében — nem kielégítő a patakok és vízelvezető árkok karbantartása, szabályozása. Nem magam találtam ki, hanem a mezőgazdasági szakemberek értekezletén hallottam, hogy valahogy úgy néz ki a dolog, mintha a sahyi mezőgazdasági körzet nem a levicei járás területén lenne. Azt hiszem, ha már ez szóba került, semmi esetre sem ártana, ha az illetékesek kellő formában, mellékgondolatok nélkül, megállapítanák az okot. Ugyanis az 1970-es évben a meliorációs szövetkezet rákényszeredett olyan munkák végzésére is, amelyek az építővállalatok hatáskörébe tartoznának. Persze az Is valóság, hogy ha azokra vártak volna a beruházók, ki tudja hányadik ötéves tervben került volna sor a munka elvégzésére. Tehát el kell ismerni, hogy a meliorációs szövetkezet Itt Is hasznos munkát végzett. A múlt évben nem kevesebb mint 11 millió 399 ezer korona értékű hasznos feladatot teljesített. Nem kizárólagosan rajtuk múlik, hogy nagyobb feladatot vállaljanak a meliorációs, a rekultivációs és más talajjavító munkáknál. Szükséges, hogy a járási szervek és a taggazdaságok megbízzák őket a rájuk tartozó talajjavítással. Erre, amint az értekezleten a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának képviselője Zachar elvtárs is leszögezte, lehetőség van. Csupán az a fontos, hogy a talajjavítást igénylő gazdaság a járási mezőgazdasági irányító szervhez tervdokumentációkat nyújtson be, hogy az lépéseket tehessen az állami szubvenció megszerzésére. Hiszen valóság, hogy a levicei járásban egy lakosra csupán 0,92 hektár szántóterület jut, s több ezer hektárra tehető a még ma is hasznavehetetlen terület, melyet meliorációs vagy rekultivációs beavatkozással hasznosítani lehetne és kell is. Erre az évre a Sahyi Meliorációs Szövetkezet közel 15,5 millió korona értékű munkafeladat elvégzését tervezi. Ebből a hatáskörén kívül eső feladat, mintegy 1 millió 700 ezer korona. Rekultivációs munkát például 5 millió 616 ezer, meliorációs építkezést 650 ezer, szőlő- és gyümölcstelepftést 3 millió 163 ezer, továbbá a meliorációs hálózat karbantar; tását. ■ félmillió korona értékben tervezi. Végezetül ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy államunk ténylegesen tekintélyes összeget áldoz a termőtalaj javítására, karbantartására. Szükséges, bogy a sahyi körzetben és másutt is* н mezőgazdasági üzemek igényeljék a talajjavítást, ha arra szükség mutatkozik, mert a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Gondolom, megértik, miről van szó. Dolgoztassanak ki tervdokumentációkat a javításra, lecsapolásra szoruló talajokról, s a befektetés visszatérülését bizonyító kalkulációt a meliorációs szövetkezet közreműködésével nyújtsák be a Járási mezőgazdasági Irányító szervhez, hogy megfelelő tanulmányozás után sor kerülhessen a kivitelezésre. HOKSZA ISTVÁN Hogyan tovább az árpatermesztésben? Az árpa termesztése nagy népgazdasági jelentőséggel bír. Ezt igazolja az is, hogy világméretben a búza, a rizs és a kukorica után a negyedik, hazai méretben pedig az őszi búza után a második helyet foglalja el. A hazánkban termesztett fajták — jó tulajdonságaik révén — kitűnnek az Európában termesztett fajták közül. Nézzük meg azonban közelebbről, hogyan Is állunk itthon a sörárpa termesztésével. A hazánkban termesztett fajták közül a sörgyártás és malátakészítés céljaira legjobban a Sladár felel meg, mely egész Európában a legjobb fajtaként ismeretes. Sajnos a Sladár eléggé hajlamos a megdőlésre és viszonylag gyenge termést ad, vagy legalábbis gyengébbet, mint a Dvoran. A Dvoran termesztését öt évvel ezelőtt engedélyezték, s még máig sem akadt olyan fajta, amely a termesztés során jobb termést, gazdagabb hozamot biztosított volna. Szlovákiában az árpa vetésterületének 44 százalékán Dvorant termelnek. Nem szabad azonban szem elöl tévesztenünk azt a valóságot sem, hogy a Dvoran söríparllag kevésbé értékes, mint a Sladár. Természetesen más a termelők véleménye. Ők elsősorban a hektárhozamok növelését tartják szem előtt, mert feltétlenül biztosítani akarják az évi takarmányszükséglet fedezésére szükséges alapot. így aztán akaratlanul is háttérbe szorulnak a gyengébb hozamokat biztosító, de a söripar szempontjából sokkal értékesebb árpafajták. Ez természetesen nagyban befolyásolja a maláta, majd pedig a sör minőségét. Ebből az következik, hogy a jövőben növelni kellene a söripar szempontjából legértékesebb fajták vetésterületét, mely a Jelenlegi felvásárlási ár mellett lehetetlen, mert amíg a termelők csupán a termelés mennyiségben növelésében lesznek érdekelve, addig hiába kérjük tőlük a minőség javítását. Az utóbbi években a mennyiségben termelésben is kiesés mutatkozik. Az 1966-os évig nemcsak Csehországba, de külföldre is szállítottunk sörárpát. A feltüntetett évtől azonban nemcsak hogy a kiviteli terveknek nem tudtunk eleget tenni, de még a maláta- és sörgyártás zavartalan menetének biztosítása érdekében is évente vásárolni kell az árpát. Az ötéves terv Idején az árpatermesztésben lényeges fejlődés várható. A tervek szerint a vetésterület csökkenő, a hozamok pedig növekvő tendenciát mutatnak majd. 1975-ben 300 ezer hektáron termesztenek majd Szlovákiában árpát, ami körülbelül 12 ezer hektárral kisebb terület, mint az 1970-ben volt. 1971-ben 26,8 mázsa átlaghozamot tervezünk, s ebben az esetben 831 ezer tonna volna az évi árpatermés. Ezzel szemben 1975-ben már átlagosan 30 mázsa termést kell betakarítani egy hektárról, vagyis összesen 900 ezer tonna árpa vár majd betakarításra Szlovákiában. Az 1975—1980-as időszakban előreláthatólag nem számolunk a vetésterület további csökkentésével, viszont a hektárhozamok 3 mázsával, az évi össztermelés pedig 90 ezer tonnával növekedik. A termelés ilyen mértékű fejlesztése megfelelne a követelményeknek, hiszen a söripar évi szükséglete 1975-ben csupán 234 ezer tonna lesz. MILYEN LESZ A FAJTAÖSSZETÉTEL? A nemesítő állomásokon és kutatóintézetekben azon fáradoznak a tudósok, hogy új, az eddigieknél nagyobb és jobb minőségű termést biztosító fajtákat adjanak a termelőknek. Több hasonló fajtát nemesítettek ki, mint a Dvoran, de annak tulajdonságait egyik új fajtának sem sikerült túlszárnyalnia. Ezért a nemesítök Inkább a Dtarrant tipusú, rövidszárú fajták kinemesítésére törekednek. A jelek azt mutatják, hogy munkájuk sikeres lesz, mert az újonnan kinemesített H-4646, H-481, H-497 fajták az állami fajtakísérletek során is Igazolják jó tulajdonságaikat. A legjobbnak a H-481 elnevezésű új fajta mutatkozik. Jó eredményt értek el a Km-168 és a 729/ CFU-A fajtákkal is, de a Dvoran eredményeit nem szárnyalták túl. A jelenlegi fajták — a termesztés, a betakarítás és a betakarítás utáni kezelés helyes szervezése és elvégzése esetén — teljes mértékben eleget tesznek a követelményeknek. A termelés sikeressége érdekében pontosan ki kell dolgozni és be kell tartani az egyes fajták megfelelősége szerinti körzesitését. Egy üzemben nem szabadna két fajtánál többet termeszteni, mert abban az esetben már lehetetlen a modern technika, a gépesítés, a vegyszerek zavartalan alkalmazása, a megfelelő betakarítási technológia bevezetése stb., mivel minden fajtának eltérőek az igényei. A sörárpának hasonló gondot és figyelmet kell szentelni, mint a vetőmagra termesztett gabonaféléknek, s a lehetőségekhez mérten ügyelni kell arra Is, hogy a raktározás esetén még véletlenül se keveredjen össze a különböző fajták termése. Amennyiben szem előtt tartjuk azokat a tényezőket, melyek révén a termelés minőségi és mennyiségi fokozása is elérhető, bizonyosan gazdaságosabb lesz a termelés, és jobb minőségű nyersanyagot bocsáthatunk a maláta- és sörgyártás, vagyis a söripar rendelkezésére. Kádek Gábor
