Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-13 / 10. szám
C-vítamin a ketrecfáradtság ellen A kutyák és a prémesállatok galancfférgessége Ketreces tyúktartás esetén gyakori, hogy a magas szinten termelő állatok egyszeresek bágyadtakká válnak, lesoványodnak s ha nem kezdjük el kezelésüket, elnyúlva fekszenek, teljesen megbénulnak. Megfigyelték, hogy a még nem tojó jércék s az idős tyúkok soha nem „ketrccfáradtak“. A megbetegedésre a tojóidény kezdetétől három-négy hónap múlva számíthatunk, bár a jelenség okát nem ismerjük pontosan, feltételezhető, hogy a legmagasabb szintű termelés során a szervezetből kifogy valamely anyag, amelynek hiánya úgynevezett ketrecfáradtságot okoz. Kísérlet során kalciummegvonással nem sikerült kiváltani ketrecfáradtságot. Általános gyakorlati tapasztalat, hogy ha a beteg állatokat kiveszik a ketrecből s alomra rakják — természetesen megfelelő takarinányadagolást feltételezve — maguktól is meggyógyulnak. Azt is tudjuk, hogy a C- vitainin igen jó hatású a ketrecfáradtság ellen. Sok tyűktartó megelőzésként is etet C-vitamint, egy kiló takarmányra 50—100 milligrammot. A tyúk ketrecbehclyezésétől számítva 2—3 hónapon keresztül célszerű két napon át C-vitaminos takarmányt etetni, hogy az a tojástermelés emelkedésének idején ne hiányozzon a szervezetből. Mások csak akkor kezdenek C-vitamint adagolni a takarmányba, amikor a ketrecfáradtság jelei már mutatkoznak. A C-vitamin etetése célszerű, mert egyszerűbb, mint a ketrecekből kiszedni a beteg egyedeket és számukra megfelelő almozott helyiséget, gondozást biztosítani. A ketrecfáradság tünetei hasonlítanak egyéb mozgásszervi megbetegedések tüneteire, ezért megtévesztőek is lehetnek. Érdemes megvizsgálni a tyúkokat, nem fekélyes-e a talpuk. A vesemegbetegedés okozta köszvény. valamint a gümőkór is okozhat nehéz mozgást, a ketrecfáradtságéhoz hasonló jelenségeket. A ketrecben tartott állatok friss, jóminőségű takarmányt igényelnek, de kagylódarát, mészkügritet is kell adni nekik, hogy hozzájussanak mindazokhoz a tápláló és ásványi anyagokhoz, amelyek a magasszintű termelést lehetővé teszik anélkül, hogy felhasználnák szervezetük tartalékanyagait. Ha mindezek ellenére a ketrecfáradtság jelei mutatkoznának, a tyúkok mélyalomra helyezésével, vagy C-vitamin adagolással szüntessük meg a bajt. — gs— A kutyák és a prémesállatok gyakran szenvednek e bántalomban, amelyet számos fajhoz tartozó galandféreg okoz. Az összes galandféregfajok közös jellemzője, hogy a kifejlődött féreg lapított testű, szalagformájú és láncszerűen összekapcsolódó ízekből áll. Ezek száma különböző: van oly galand féreg, amely kifejlődve csupán 3—4 ízből áll, viszont más fajhoz tartozó galandféreg ízeinek száma 2000-rél is több lehet. Ehhez képest némely féreg hossza mindössze 3—8 mm, míg egyes fajok egyedei a kilenc métert is elérik. Az ízek hosszúsága 3—10 mm, szélessége 3—4 mm közt váltakozik. Az első íz, az ún. fej még a nagy galandféregfajoknál is mindössze gombostűnagyságú és a bél falán való megtapadásra szolgáló szervekkel van ellátva. A féreg ízei a fejből sarjadzanak, mindegyikük hím- és női ivarszerveket tartalmaz (hímnösségj. és rengeteg petét termel. Vannok oly galandféregfajok, melyek egyedei naponta néhány millió petét hoznak létre. Az ízekben nincsenek emésztőszervek, mert a táplálékot a gazdaállat vagyis a kutya és a prémesállat béltartalmából, testük felületével veszik fel. A kifejlődött féreg végén az érett ízek egyenként, vagy rövid láncdarabok formájában leszakadoznak és a gazdaállat ürülékével a külvilágba kerülnek, ott szétesnek és kiszabadulnak belőlük a peték. Ezeknek az egyes galandféregfajok szerint különböző, ún. köztigazdákba kell jutniok ahhoz, hogy a belőlük kiszabadult ébrények megtalálják a fejlődésükhöz szükséges életfeltételeket. így egyes galandférgek petéi a kutya ürülékével beszennyezett növények vagy víz közvetítésével a kérődzőkbe, mások mezei- és házinyulakba, vagy egyes halakba kerülnek és fejlődnek tovább. Az említett köztigazdákban az ébrények befurakodnak a bél falába és onnan a vérkeringés útján elszélednek a testben. Csak bizonyos szervekben találják meg a fejlődésükhöz szükséges életfeltételeket, — míg másutt elpusztulnak. A megfelelő szervekbe került ébrényekből hólyagférgek, illetőleg borsókák képződnek, melyek tulajdonképpen a galandférgek lárvaformái. Ha a kutya a hólyagférget vagy a borsókát tartalmazó szervből fogyaszt, belében a lárvából galandféreg féjiődik. Igv záródik a fejlődés körforgása (ciklusai. Fontos tudni, hogy a kutya egyes galandféregfajainak köztigazdája az ember, ami ennek a betegségnek különleges közegészségi jelentőséget kölcsönöz. A hólyagférgek áttetsző folyadékkal telt kisebb-nagyobb ún. „vízhőlyagok“, amelyek igen ártalmatlanoknak látszanak és egyesével vagy csoportosan az állat és az ember májában és tüdejében, illetve hashártyáján foglalnak helyet. A borsókák kis lencse-, babszem vagy borsónagyságú tömöttebb képletek, melyek rendszerint az izomzatban találhatók. Néhány galandféreg a kutyák, macskák és prémesállatok belében nem okoz jelentősebb egészségi zavart, nagyobb számú féreg jelenléte esetén azonban már jól észrevehető tünetek keletkeznek. Ilyenek: az emésztőszervek megbetegedése, minek következtében az étvágy változékony, a szem kötőhártyája sápad (a vérfogyottság jele) és az állat soványodik, könnyen fárad, szőre fénytelen. A nagyobb galandféregfajták leszakadozó ízei a végbélben viszketegséget okoznak, ilyenkor a kutyák nyugtalanok, faruk felé kapkodnak és*ülepükön „szánkóznak“. Néha a kiürített bélsál- felületén galandféregízeket látunk. A kutyákat a galandférgektől gyógyszeres kezeléssel lehet megszabadítani. A megfelelő készítményeket az állatorvos írja elő. A kezelés ideje alatt és még az utána következő hat órára a kutyákat be kell zárni és az ezen idő alatt ürített bélsarat egy előre elkészített, legalább 70 cm mély gödörbe kell elásni, nehogy a kiürített ízek és peték szétszóródjanak és a féregsséget terjesszék. A kutyákat és a prémesállatokat úgy védjük meg a galandférgességtől, hogy nem etetjük őket a házi és vadon élő állatok nyers belsőrészeivel, főleg ha ezek hólyagokat, vagy gyanús foltokat tartalmaznak, még ha különben egészségeseknek látsza-Az embernek is védekeznie kell az ellen, hogy galandféregpeték kerüljenek bele, mert egyes galandféregfajok köztigazdája az ember, és benne a petékből hólyagférgek fejlődnek, melyek igen veszélyeztethetik egészségét. Az ilyen hólyagférgek az ember máján, tüdején vagy agyán fordulnak elő. A kutyákkal foglalatoskodó személy alaposan mossa meg kezét, ne engedje, hogy az állat megnyalja az arcát és kutyáját legalább egyszer évente vizsgáltassa meg. A kutyákat leghelyesebb csak főzött táplálékkal etetni, mert a peték a hőkezelés közben elvesztik életképességüket. A pásztorkutyákat évente kétszer féregteleníteni kell, hogy így megakadályozzuk a peték szétszóródását, aminek következtében a legelő állatok fertőződhetnek és bennük hólyagférgesség, illetve borsókakór fejlődhet. Dr. Flórián Endre GOLDEN-KOMET autoszex rendelhető A CSKSZ tagjai számára sikerült az 1971-es tenyésztési évre a nálunk még ismeretlen Golden— Komet autoszex tojóhibridből bizonyos mennyiségű naposcsibét beszerezni. Ara darabonként öt korona vegyesen, de nemek szerint már napos korban megkülönböztethetők a barnáspihéjű jövendő tojók és a fehér pihéjű jövendő kakasok. A tyúkok élősúlya 76 hetes korban 2,35 kg. Évi átlagos hozamuk 230— 240 db 60—62 gr súlyú, barnahéjú tojás. A rendeléseket postafordultával kérjük a CSKSZ KB címére. (SI. zväz drobnochovatefov. Bratislava, Steinerova 70.) Maiura Emma A költöző madár esillagjárás szerint tájékozódik A költöző madarak őszt és tavaszi vonulása még ma is a természet legnagyobb titkai közé tartozik. Az élettér megváltoztatása iránti hajlamukat a tudósok bizonyos hormonhatásnak tulajdonítják. Ma már lényegileg Is tisztázódott a kérdés, hogyan tájékozódnak e madarak és hogyan érik el változatlanul évről-évre vonulásuk távoli célját. Egy német kutatóintézet kísérletei bebizonyították, hogy e madarak nem a nap szerint igazodnak, hanem részükre az égbolt fénye a döntő, miközben a repülés irányához, függetlenül napszaktól, szívósan ragaszkodnak. Érdekes, hogy a költöző madarak pontosan tudják mikor áll a nap a látóhatár bizonyos pontján. Tisztázatlan volt az a kérdés, vajon a költöző madarak hogyan találják meg éjjeli vonulásuk közben a helyes utat, s a csillagjárás, vagy a nap szerint igazodnak-e? A tudósok hosszú ideig az előző lehetőséget valószínűnek tartották ugyan, de Dr. Sauer, neves zoológus, a freiburgi kutatóintézet épületének lapos tetején véghezvitt kísérletei bebizonyították, hogy nem valószínűleg, hanem bizonyosan így áll a dolog. A zoológus egy kerek madárkalitkát helyezett az említett intézet épületének a tetejére. A kalitkának szelíd barátposzáta volt a lakója. Börtöne falai nem voltak átlátszók, nehogy a nagyváros villanyvilágítása zavarja. Ha a hormonhatás teóriája nem téves, úgy a kalitkába zárt madárnál sem maradhatott el a „költözés előtti izgalom és nyugtalanság“ érzete, s ez dr. Sauer poszátájánál teljesen beigazolódott. A kalitkában a poszáta egy kerek átmérőjű ülőkén foglalt helyet, éspedig oly módon, hogy délkelet' felé nézhessen. Rövidesen heves szárnycsapkodással jelezte vágyát, hogy délkelet felé vehesse útját. — Van-e a madárnak valamilyen belső iránytűféléje, vagy pedig a csillagjárásról ismerte meg a beálló vonulás irányát? — tette fel magának dr. Sauer a kérdést. További kísérletei során arra a gondolatra jutott a természettudós, hogy a csillagos égboltot utánozhatná, amelyen változtatható lenne a csillagok állása. Egy planetáriumban talált is egy égboltutánzatot és azt meg is vette, hogy alkalmazza. A kalitkában ülő poszátának az volt a benyomása, hogy szabad ég alatt tartózkodik, mert a kalitka fölött mesterkélt tavaszi ég tündökölt. A madár repülni készült és északkelet felé választotta a repülés irányát. A további kísérletezés folyamán a csillagos égbolt utánzatát az 'őszi időszak feltételei szerint alkalmazta a tudós. Nagyon meglepődött, amikor azt vette észre, hogy a poszáta délkeleti irányba készül repülni. Hogy melyik csillagkép volt itt a döntő a további kísérletekből tűnt ki. A később csoportot képező kísérletezők csillagot-csillag után fosztottak meg fényétől, csak az „Atairt“, a Sas csillagkép állócsillagát, a „Deneb“-et, a Hattyú csillagzat állócsillagát és a „Vegá“-t, a Lant csillagcsoport állócsillagát hagyták tündökölni. Ebből kiderült, hogy a barátposzáta a felsorolt állócsillagok szerint választotta a vonulásnak megfelelő irányt. Ha e jelenség a maga nemében figyelmet keltő, akkor a kutatások további eredményei egyenesen megdöbbentőek. Az égboltutánzatot úgy helyezték el, mint ahogy Bécsből látják a csillagos eget. A barátposzáta balra igyekezett, hogy kiegyenlíthesse az elhajlástl A kísérletekből kiderült, hogy e tájékozódó-képesség nem örökölhető, hanem tisztán a környezetben alakul ki. A tőkés réce Anglia állandó madara, Finnországban pedig költöző madár. Habár finn bennszülött, télen mégis délre költözik. Ha Angliából származó vadkacsa-tojást Finnországban tesznek kotló alá, a belőle kikelt réce ugyanazon az úton vándorol déli tájak felé, mint ahogyan azt finn társai teszik. Figyelemre méltó az is, hogy a költöző madarak ki tudják használni a rájuk nézve legalkalmasabb légáramlatot, s amellett amint azt a radarral történt kísérletek is bizonyítják, három-négyezer méternyi magasságban vonulnak, miközben szüntelenül változtatják alakulataikat, hogy egyenletesen megoszolhassék a légnyomás, amely rendszerint az élen vonulókra nehezedik leginkább. Csak ilyen módon érthetjük meg, hogyan képesek e lények elviselni a rengeteg viszontagságot, amely sokezer kilométernyi útjukon rájuk hárul. Ez a körülmény épp oly meglepő, mint amilyen meglepő az a tény is, hogy a költöző madarak — noha van közöttük olyan is, amely csak első ízben teszi meg a hosszú utat — pontosan tudják, mikor érnek célhoz. (Volksstimme — Német eredeti nyomán S. A.) Lassú evezőcsapásoktól hajtva, nesztelenül siklott tova a csónak az Eszterházy-uradalmat kettészelő kanyargós Feketevíz sima hátán. A könnyű halászcsónak orra halk sistergéssel hasította a sima víztükröt. A szigeti erdőhöz érve, ahol a Dudvág torkollik a Feketevízbe, a ringó nádjai közti halászhelyen kikötötték a csónakot. Ekkor a két férfi kiszállt a partra, melyen száraz, korhadt fűzfák lógatták csupasz ágaikat. Az idősebb férfi a nádfal szélén levő bokorra mutatva megszólalt: „Itt a bokor aljában rejtőzzék el tanító űr s ne mozduljon. Figyeljen mindig arra a barna zsombékra, de csak akkor lőjön, ha a vidra egészen a tetejére mászik. En addig lemegyek a budai Hatóhoz s megnézem a varsákat, hátha van bennük néhány halacska“. Egyet rántott subáján s gyors léptekkel távozott S. Lőrincz, az öreg halász, — akit a faluban csak Lőrinc bácsinak hívott mindenki — és magára hagyta a fiatal tanítót. A lesen hagyott puskás az uradalom egyik pusztájának fiatal tanítója volt, aki mint vígkedvű, mulatni szerető bonviván csak nehezen tudott beletörődni a pusztái életbe. Idővel azonban megszokta a tanyai életet s ami sport kínálkozott, megszerette, főleg a halászatot és a vadászatot. A puskát igen ügyesen kezelte, a horgászásnak meg valódi nagy mesterévé vált. Örömmel fogadta Lőrinc bácsi ajánlatát, hogy éjjeli lesen is kinnmaradjon. Jánoska mozdulatlanul ült leshelyén, s szemei mereven szegeződtek a megjelölt zsombékra. A lenyugvó holdtól halvány fény szűrődött át a fák lombjain s a kétes világosság következtében teljes fényben ragyogott a hajnalcsillag. A göncölszekér rúdja lassan lefelé állt s a csillagok is kezdtek eltünedezni az égről. Közelgett a hajnal s a természet ébredezni kezdett. Az időnként meg-meglibbenő hajnali szellő végigfújt a nádason, mire mint varázspálca érintésére megkezdődött az élet. Egy vadkacsa hápogása bejelentette az ébredést, s utána egész csapat kacsa szállt föl a nádasból. Gémek kurjongatása, felriasztott bíbicek sikoltása töltötte be a levegőt. A cserjésből fácánkakasok lármája hallatszott, amint éjjeli ülőkéikről leröppentek. A türelmetlen várakozó tanító idegesen tekingetett körül de végre is megnyugodott, mert arra gondolt, hogy Lőrinc bácsi nem tévedhet. Visszanyerte nyugalmát és feszülten várakozott. A percek lassan múltak. A keleti égbolton vörös palástjából kibukkant a fényes nap, s szétterjesztette bíbor köntösét a nád fölött. A nádas lakossága mintha csak a napimádó szektához tartozna, éktelen rikácsolásba, zsivajba logoit s megindult a pezsgő élet. Jánoska azonban nem törődött a zajjal, mert q csak a zsombékot figyelte. Egyszerre csak a zsombék mellett gyengén gyűrűzni kezdett a víz. Egy hal s egy orr bukott fel a vízből, majd mindez a gyönyörű vöröses bunda kíséretében felkerült a zsombék tetejére. Jánoska egy pillanatig várt. A vadászizgalom kéjes érzete öntötte el idegeit, majd lassan felemelte puskáját s célzott. Hatalmas dörrenés reszkedtette meg a levegőt, s a zsombékon elterült a remek példányú vidra. A lövésre ijedt rikácsolással rebbentek szét a nádas szárnyasai s kis ideig megszűnt a zaj, a lárma. Jánoska azonban mindezt már észre sem vette, mert a megelégedés, az öröm érzetétől áthatva gyors léptekkel igyekezett haza díszes zsákmányával. KOCSIS ÁRPÁD
