Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-13 / 10. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1971. március 13 8-Az ellentétek majorja Az érsekújvári (Nové Zámky 1 járásban Strekov (Kürt) községtől vezető út egy majorba irányítja a kíváncsiskodőt: az István (Šte­fan) majorba. Ahogy megközelítjük a telepü­lést, a betonkockás út egyre sö­rösebb. A „központba“ érve a be­tonlapok már a földdel egyenlő szinten helyezkednek el. Az út mentén a többéves, kissé megfeketedett szénakazlakat fris­sek váltják fel. Itt-ott Istállóépü­­letek málló vakolattal, szárítók, alattuk elevátorok és vetőgépek, kinn a szabad ég alatt eke, kocsik és szekerek tömege. Pulykák, tyú­kok szaladgálnak, libák gágognak, kissé távolabb tehénkorlát — és mindenütt gaz. Mintha feltámadt volna a mikszáthi paraszti idill, az ember egy letűnt kor újjáéledt világában érzi magát... Egy jókarban levő épületben szembeötlő tábla hívja magára a figyelmet: kilencéves alapiskola 1—5 évfolyama. A tanítói asztalon két cserép virág, az ablaknál vi­rágállvány — és 13 zöldre festett pad. A 13 padban 12 gyermek ül... nyolc leány, négy fiú. A harmadikosok, negyedikesek és ötödikesek. Első és második év­folyam nincs, nincsen gyermek. Jövőre is csak egy lenne. A tanító­nő már kijelentette, hogy az el­következő esztendőben felsőbb utasításra bezárják az iskolát... Valamikor egy házban két csa­lád is lakott. Ma az egyik roska­dozik, a másik épület lyukas hátát mutogatja fakó, elöregedett, málló tégláikkal. A tanya lakossága 43 személy és napról napra fogy. Jó­formán csak nyugdíjasok marad­tak itt, a fiatalok elhagyják őseik földjét. Búcsúkor még visszatér­nek, ilyenkor felelevenítik a múl­tat, annak a településnek a múlt­ját, amelynek már csak múltja és jelene van. Az ember elé táruló kép is bizonyítja — jövője nincs... Uzsák intéző elvtárs szívesen áll rendelkezésemre a diplomamun­káktól díszes helyiségben. A nem éppen korszerű, de pél­dás rendben és tisztán tartott Is­tállókban tenyészüsző neveléssel foglalkoznak. Ma csak azon tehe­nek borjait hagyják meg, amelyek 3200 liter évi tejhozamot érnek el. Egy másik istállóban dániai származású tehenek fekszenek. Az első borjú után átlagosan megad­ják a napi 20 liter tejet... Kollár László' a fejőkészülék mellett tett-vett. A feleségével együtt 54 darab állatot látnak el. A Vrábet házaspár is a kiváló ál­latgondozók közé tartozik. — Ez év elejétől a növendék­állatoknál 70 deka súlygyarapo­dást sikerült elérnünk — ragyog az Intéző szeme —, ami pedig a tejhozamot illeti, tavaly 3300 litert értünk el. A sertéstenyésztést a közeljövő­ben felszámolják; a hústípusú landrace fajtával foglalkoztak, ami igen takarmányigényes és a kereslet csökkent. A répabetakarítás terén is szép eredmények születtek, 407 q hek­táronként. Ilyenre még a tanya életében nem volt példa... A kukoricatörést 80 ha-on gépi erővel végezték el. A termés a tervezett 35 q helyett, szemesen 50 q. Dohánytermesztésben járási vi­szonylatban éveken át mindig az elsők között voltak és két évben diplomát is kaptak. Régebben 15 hektár dohányterületük volt, most azonban csak 5 hektárral próbál­koztak. Sajnos, két ízben jégverés érte az ültetvényt, s ha minőségi­leg nem is, mennyiségileg teljesí­tették tervüket. Hogyan sikerült mindez? Mi az az erő, amellyel már a pusztulás­ra ítélt települést Ilyen gazdasági eredmények elérésére ösztönzi? — A munkaszeretet — hangzott a válasz. Az emberekben benne van a tenniakarás, a tétlenség nem ismerése. Ha kell, hajnali egykor kelnek és munkához lát­nak, mert tudják, hogy a be­csületes munka meghozza gyümöl­csét. A környék falvaiból is jár­nak dolgozni hozzánk, két-toárom év alatt „megszedik magukat“, az­tán mennének..., de akkor már nem tudnak elszakadni a tanyá­tól. A településnek az eredmények ellenére, én sem látom a jövőjét. Ma még olyan, mint a vízben a fatönk, mely hol a felszínen, hol a víz alatt úszik, de előbb-utóbb végleg alámerül. Pénzes István, Strekov #« Fiatal birkózók bajnoksága A fülek! (Fiľakovo) sportcsar­nokban két napon keresztül izgal­mas küzdelmet vívtak Szlovákia ifjúsági birkózói. Tizenkét csapat közel 100 versenyzője mérkőzött a bajnoki érmekért. A Slávia Ko­márno, Dunajplavba Bratislava, Družstevník Gabčíkovo, Baník Prievidza, Dukla Banská Bystrica, ZVL Pov. Bystrica, Strojár Hurba­novo, Kovomier Filakovo, Slávia Ružomberok, Sparta Komárno, Isk­ra Svit és a Lokomotíva Košice együttesei vettek részt az idősebb ifjúsági korosztályú szlovákiai baj­nokságon, kötöttfogásban. A szín­vonalas küzdelmek azt bizonyítot­ták, hogy Szlovákia birkózó sport­ja hamarosan feljuthat Csehszlo­vákia birkózó élvonalába. Az egyes súlycsoportokban a következő versenyzők álltak fel a dobogóra. 48 kg-ig: 1. Kúr — Slá­via Komárno, 2. Takács — Gabčí­kovo, 3. Vida — Prievidza. 52 kg-ig: 1. Minárik — Prievidza, 2. Jukusz — Košice, 3. Centko — Svit. 56 kg-ig: 1. Horváth — Bratislava, 2. Kormaňák — Prievidza, 3. Ra­­ček — P. Bystrica. 60 kg-ig: 1. Štofčík — Košice, 2. Szabó — SI. Komárno, 3. Rešetár — Bratislava. 65 kg-ig: 1. Fábrik — Prievidza, 2. Žilinský — P. Bystrica, 3. Mit­­nik — Svit. 70 kg-ig: 1. Martinka — Filakovo, 2. Matejka — P. Byst­rica, 3. Čončol — Ružomberok. 75 kg-ig: 1. Geleta — Bratislava, 2. Kliment — Filakovo, 3. Hrdý — Prievidza. 81 kg-ig: 1. Tuchynya — SI. Komárno, 2. Trukus — SI. Komárno, 3. Štrba — Prievidza. 87 kg-ig: 1. Csorna — Spartak Ko­márno, (A döntőben több verseny­ző nem szerepelt.) 87 kg-on felül: 1. Stanek — Dunaj. Bratislava, 2. Kálnai — Slávia Komárno, 3. Pagáč — Sp. Komárno. A csapatversenyben meglepetés­re teljesen megérdemelten a ko­máromi fiúk szerezték meg az első helyet. Végeredmény: 1. Slávia Komárno 12 pont, 2. Baník Prie­vidza (11), 3. Dunajplavba Brati­slava (10), 4. Pov. Bystrica (6), 5. Kovomier Fiľakovo (5) és 6. Lo­komotíva Košice (5). Tőre László Sikeresen zárta az évet az Alis­­táli (Hroboűovo) Kisállattenyész­tők Szervezete. A szervezet elnö­ke, Kosár Károly örömmel számolt be a felszabadulásunk 25. évfor­dulójára vállalt kötelezettségek si­keres teljesítéséről. Az 1970-es évben 6313 kg, azaz 113 734 db tojást adott el a szervezet tagsá­ga. A kötelezettségvállaláson kívül szép sikereket értek el: BacTura Ján és Szokol János — akik a to­­polníkyi (nyárasdi) mezőgazdasá­gi kiállításon tenyésznyulaikkal aranyérmet szereztek a szervezet­nek. A járási szervezet kiküldöt­te, Horváth Róbert elvtárs elisme­rően nyilatkozott a szervezet mun­kájáról. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a szer­vezet kötelezettséget vállalt, hogy az elkövetkezendő évben még emeli az eddig elért eredménye­ket. A szervezet célkitűzése új törzskönyvezett tenyészállatok te­nyésztése, a gyapjú, a nyúl és to­jáseladás fokozása. Berényi Zoltán #* A féli tánccsoport A február közepén megtartott CSEMADOK évzáró gyűlésen Félen (Tomášov) sok probléma vetődött fel. A 152 tagú szervezet elnöke, Goda Ferdinánd nyíltan beszélt a nehézségekről. Kritizálta a község lakosságát, hogy nem támogatja kellőképpen a szervezetet, majd egy másik problémára, a tánccso­port kibővítésére tért át. A fiata­lok ugyanis nem tanúsítanak túl nagy érdeklődést a kultúrnninka iránt, ennek pedig egyik oka, hogy a község iskolájában csak 1—5 évfolyamban tanítanak. Az elmúlt év legjelentősebb ese­ményeiről Cséfalvay József titkár számolt be. Ezek közé tartozik az Enyhítő körülmény c. vígjáték be­mutatása, a farsangi bál és a Bra­tislava Vidék Járási Nép- és Tánc­dalfesztivál döntőjének megrende­zése. A tűznek nem szabad kialud­ni című műsor keretében Fél la­kossága is megismerkedhetett az Erkel díjas Vass Lajos zeneszer­zővel. Szép sikert ért el a tánc­csoport, mely a gombaszögi (Gom­­basek), a kolozsnémai (Kližská Nemá) és az éberhardi (Malinovo) bemutatókon is megállta a helyét. A szervezet idei legfontosabb feladata közé tartozik a járási táncfesztivál döntőjének megren­dezése. Nagy Ernő #* Községünk nevének eredetéről Egy-egy város vagy falu nevé­nek valódi eredetét gyakran még ma sem tudjuk pontosan megálla­pítani. Fél (Tomášov) esetében is csupán feltételezésekre támasz­kodhatunk. A legnehezebben bi­zonyítható az alábbi variáció: Sajnos, az idősebbek sem emlé­keznek pontosan a szóbanforgó háború időpontjára, amikor a fa-Ilu apraja-nagyjának hadba kellett vonulnia. A legtöbb falubeli a to­­borzók elől a közeli erdőben bújt el. Erre a katonák cselhez folya­modtak. Néhány helybelit meg­vesztegettek, csalogassák elő az embereket az erdőből azzal, hogy a katonaság már elvonult. A fér­fiak előjöttek, a katonák pedig elfogták és rögtön el is hurcolták őket. Ezek után a környékbeliek a falut Félnek nevezték el. Sokkal inkább közelebb áll a valósághoz a másik feltételezés. Valamikor Halmos volt a község neve és ez onnan eredhetett, hogy a falu magas halmokon állott. Kö­rülbelül 1863 táján a Kis-Duna ki­lépett medréből és elöntötte a község területének mintegy felét, így csupán a fél falu maradt meg. Innen tehát az elnevezés: Fél. Meg kell jegyezni azt is, hogy sem az egyik, sem a másik eshe­tőség eddig még nincs hiteltérdem­­lően bebizonyítva. Mózes Imre M Szocialista módon A mintegy 1350 hektáron gaz­dálkodó Somorjai (Samorín) Egy­séges Földművesszövetkezet nem tartozik a dunaszerdahelyi járás (Dunajská Streda) élenjáró efsz-ei közé. Ha figyelembe vesszük az elmúlt két év eredményeit, el­mondhatjuk, hogy a közös a fej­lődés útjára lépett. A somorjaiak tejtermelésben éveken át elmaradtak a tervezett járási átlagtól. Ehhez a nem min­dig jóminőségű takarmány, a fe­lületes munkaszervezés és a gyen­gébb munkafegyelem is nagyban hozzájárult. A múlt évben már javult a hely­zet. Egy tehéntől átlagosan 3050 liter tejet sikerült elérni, ami 8,38 literes napi átlagnak felel meg. A tervezett „tejmennyiség 767 000 liter volt, de a felvásárló üzemnek 820 000 liter tejet adtak el. Az állatgondozók becsületes munkáját dicséri, hogy a szövet­kezetben nem ismerik a borjak elhullását. A hízómarhák súlygya­rapodásában is figyelemreméltó eredményeket értek el, mivel az átlagos napi gyarapodás 1,21 kg ot tett ki. A gabonafélék hektárhozama nem érte el a tervezett mennyisé­get, de a dolgozók átlagkeresete így is 1881 korona volt. Az idei évben a szövetkezet szi­lárd alapokkal indul. A tejterme­lés szakaszán egy tehéntől 3300 litert akarnak elérni, amihez min­den előfeltétel adva van. Az el­avult tehénistállókat is gépesíteni akarják, hogy a dolgozók szocia­lista módon és kedvező körülmé­nyek között termeljenek a Jövő­ben. ÖVÁRY PÉTER ## Utazásom története (A PÄRKÄNYI (ŠTCROVO) VASÜTÄLLOMÄS FŐNÖKSÉGÉNEK AJÄNLOM) Nem szeretek utazni. Különösen nem a fél nyolckor induló vonat­tal Párkányból. Hogy miért nem? Az kitűnik e rövid írásból. Januárban a katonai parancs­nokság idézésével szálltam fel Párkányban a már említett fél nyolcas motoros vonatra. A sze­relvény középső kocsijában fog­laltam helyet ismerősömmel. Der­mesztő hideg volt. Csak akkor kezdték élesztgetni a tüzet egy Noé idejéből való öreg kályhában, — mely a meleg helyett csak a füstöt ontotta, — mikor az utasok már beszálltak. Gondoltam, menet közben majdcsak lángralobban a füstölgő alkalmatosság, de más történt. Amint megindult a vonat, a robogó kocsi ablaka lecsúszott és többszöri felhúzás után sem akart a helyén maradni. Mit volt mit tenni, ismerősömmel felváltva tartottuk az ablakot. Hála az egyik utas leleményességének, aki egy szigetelő dróttal felerősítette a rakoncátlan ablakot, s megsza­badultunk a tartásától. Egy hónap múlva ismét utazni kényszerültem. Mivel kíváncsi ter­mészetű vagyok, megint csak a középső kocsiba szálltam. A kocsi természetesen ismét Hitetlen volt. Több utas szót emelt a kalauznál a hideg miatt. A reklamálás azon­ban nem sokat segített. Így kény­telen voltam az iskolában tanult tornagyakorlatokkal melegedni. De csodák csodája, valahol Ud­­vard (Dvory n/Ž.) táján járhat­tunk, mikor az ülések alól füstgo­­molyag szállt fel és iszonyatos olajbűz terjengett a kocsiban. Mindenki ösztönösen az ajtó felé tolakodott, gondolván tűz ütött ki. Hamarosan bejött a kalauz és megnyugtatott bennünket, hogy csupán a fűtőberendezést kapcsol­ta be. Ettől van az a kellemetlen, fojtó füst. Hát kérem, ezért nem szeretek utazni. Csodálkoznak, hogy szóvá­­tettem ezt a látszólag nem nagy dolgot? Igenis, szóvá tettem, a naponta utazó embertársaim ér­dekében, és kérdem a vasutak párkányi vezetőitől, miért nem cserélik, vagy javítják meg a rossz kocsikat?! A fűtést miért csak üdvard környékén kapcsolják be, egy-két állomással Érsekújvár (Nové Zámky) előtt? Hiszen erre a párkányi állomáson is volna idő és lehetőség. Majerszky Márton • # % év mérlege A 950 lakost számláló Felsöaha (Horný Óhaj) a nyitrai (Nitra) járá^ szívében terül el. A zobori hegyek alatt meghúzódó faluban 1957-ben alakult a szövetkezet. A falu fejlődését nagyban befolyá­solta az a tény, hogy a község lakosságának több mint egyhar­­mada az efsz-ben dolgozik. Legutóbbi ottjártamkor a múlt évi gazdasági eredmények iránt érdeklődtem. Az íróasztalon tor­nyosuló aktahalmazok elárulták, hogy az elmúlt gazdasági eszten­dő nem volt problémamentes. Mi­vel a szövetkezet elnöke kint járt a majorban, Gatyás Feri bácsit, az ellenőrző bizottság tagját kér­tem, hogy néhány mondatban ecsetelje a múlt évi gazdasági eredményeket. — Az ahai szövetkezet 720 hek-Itár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik (ebből 640 ha a szán­tó) — kezdte a beszélgetést Feri bácsi. A fennmaradó 80 hektár legelő, melyet előnytelen fekvésé­nél fogva a Zsitva patak minden évben elönt. Mikor a részletesebb eredmé­nyekre terelődött a szó. Gatyás elvtárs arcán a ráncok mintha megduplázódtak volna. Fűszerpaprikánk, a tervezett 80 ezer korona helyett csak 28 ezer koronát hozott a konyhára — je­gyezte meg csöndesen Feri bácsi. — A szeszélyes időjárásnak tulaj­donítható, hogy gabonafélékből sem volt jó a termés. Búzából és árpából a tervezett 35 mázsa he­lyett mindössze 25,2, illetve 31,1 mázsa termett. Kukoricából pedig olyan rossz volt a termés, hogy inkább meg sem említem. A cu­korrépánál már kissé kedvezőbb a mérleg. Hatvan hektárról 200 vagonon felül takarítottuk be a „fehér aranyat“. — Nyolcvan hektár legelőnk ki­tűnő lehetőségeket nyújt a szar­vasmarha-tenyésztéshez, mégis a múlt évben ez az ágazat is ráfize­téssel működött. Hatszáztízezer korona helyett csak 591000 koro­na volt a bevétel. A tejtermelésnél sem teljesítettük a tervet. — Egyetlen ágazatunk van csu­pán, mely nyereséggel zárta a múlt évet, éspedig a sertéstenyész­tés. Itt a tervezett 1 millió 234 ezer korona helyett 1 millió 313 ezer koronát teljesítettünk. Az 1970-es esztendő gyengébb eredményei ellenére minden okunk megvan, hogy bizakodással tekint­sünk a jövőbe — mondotta befe­jezésül Gatyás Ferenc. Polák István Eredményes kisállattenyésztôk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents